Matchbox MB-30 Peterbilt Dump Truck

Az 1-75 sorozat Peterbilt teherautói régi mániám. Ööö... Deja vu-m van és nem a Mátrix bűnrossz negyedik része tehet róla. Jelen post tárgya az ős-Peterbilt dömper, 1982-ben debütált ez a verzió a nagy vízen túl, mint MB-30, mindenhol máshol pedig mint MB-23. Végül egészen 1984-ig maradt a Dirty Dumper motívum.

Nomen est omen, tényleg "Mocskos Dömper". A fotó elkészülte óta, langyos szappanos vízzel lefürdettem. Ég és föld. Dömper, föld, éééééérted!?

Ez az ős-Peterbilt dömper, a legelső, a premierverzó mely 1982-ben debütált.

Figyelem! Nagy, sárga és ha belemegy a szemedbe fáj!

DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat - Ikarus 415

Mindezeddig az összes DeAgostini busszal elégedett voltam, ez az első amivel kapcsolatban vannak fenntartásaim, bár még mindig messze lévőnek gondolom a rossztól.

1987-2002

Már sokszor elmondtam, hogy a busz ügyben a legkevésbé sem vagyok büfé. Ikarus ügyben pedig aztán végképp lehetek lusta, mert a rajongótáboruk alapos munkát végez a típus dokumentálásának az ügyében és úgy általában a róluk szóló Wikipédia bejegyzések is alaposak. 415 ügyekben szerintem a Wikipédián érdemes kezdeni az olvasást típustörténet ügyekben, és a VEKÉ-nél folytatni. Az itt olvashatókhoz két érdekes információt tudok hozzátenni azok alapján amit máshol olvastam: A BKV-tól 2021 januárjában mentek nyugdíjba az utolsó 415-ösök. A BKV oldala szerint azonban őriznek még két példányt, bár az információ 2021 júniusi és azóta bármi is történhetett velük.

Apróságok, de...

Mint a bevezetőben arra utaltam ez az első olyan DeAgostini busz, amivel nem vagyok elégedett. Egy időben minden nap ilyen busszal jártam munkába, azonnal szemet szúrt, hogy a 260-assal, vagy a 280-assal ellentétben a 415-ösból kispórolták a vezető munkahelyét az utastértől elválasztó falat. Ami nem a dizájnt, hanem a kivitelezést illeti, ott is látok kifogásolni valót. Úgy látom, hogy az első-hátsó világítótestek utólag, ragasztással kerültek fel rá. Eleve a műanyag alkatrészeken ott maradtak csúnya sorják és eléggé pontatlanul vannak felragasztva. Remélem csak az én példányom sikerült ilyenre. Még mindig nem rossz ez, csak pont ez a példány nem a legjobb.

Ikarus buszok a blogon, az eredeti járművek bemutatásának időrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

• 1987-2002 Ikarus 415 – ezt olvasod most.

  
  Egy időben de sokat vártam én ezt a nózit felbukkanni, hogy elvigyen dolgozni, meg hazahozzon a munkából!
  
  
  Nagyon hiányolom belőle a vezető munkahelyét az utastértől elválasztó falat. A 200-asokból nem spórolták ki ezt a részletet.
  

  

  Mindig is tetszettek ezek a teljes üveg ajtók.
  

  

  B oldal. Bé, mint bal.
  
  
  
  Remélem csak az én példányom sikerült ilyen rosszul. A jobb hátsó oldalablak éppen "ki akar esni a keretéből", a hátsó világítótestek sorjásak és csálén állnak.
  

Matchbox MB-73 1955 Chevy Bel Air

Az 1957-es Chevrolet Bel Air az álomautóm és ennek kapcsán már cirka 12 évvel ezelőtt elkövettem egy részletes postot arról, hogy mi fán is terem ez az autó és a két előző modellévből való testvérkéi, amit TriFive-ként is szokás emlegetni.

A Matchbox az 1955-öst is megmintázta – ami e post tárgya –, ami valamennyi 1955-1957 közti Chevy verzió közül a második legnagyobb kedvencem. Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért történt ez így, de az 1-75/100/xxx sorozatban egyetlen egyszer sütötték csak el, 1999-ben és csak az Egyesült Államokban volt kapható. Ezt láthatjátok most.

Ezen kívül én 10 egyéb, speciális sorozatban megjelent változatáról tudok, de egyik rondább mint a másik, kettő van ami tetszik közülük és ebből az egyik, a 2008-as amerikai Superfast sorban lévő meg is van.

Jó kiállású kisautó. Stílusában szerintem a nyolcvanas évek „szépségideálját” hozza – már ha beszélhetünk ilyesmiről egy autó esetében –, fényezésben és felniben messze elrugaszkodva a gyári eredetitől. Az oldalán lévő felirat nélkül jobb lenne, de összességében nagyon tetszik, főleg a színe.

Elképzelni sem tudom, hogy miért csak egyetlen egyszer használták fel ezt az öntvényt a normál 1-xxx sorozatban!

A gyáritól messze elrugaszkodó fényezése, a felirat az oldalán a nyolcvanas évek divatjára emlékeztet, és az összhatás egyáltalán nem rossz.

Nem ebből a képből fog ez kiderülni de a beltere sem a szokásos elnagyolt, például a nagyon jellegzetes, "kétpupú műszerfal" is megvan.

Jó a sok króm elől-hátul.

Matchbox CCY13 Convoy Collectibles - BP DAF Tanker

Miután a sörös tematikájú Collectibles Convoy készletem elfogyott, a változatosság kedvéért a tartálykocsis szerelvények közül vettem elő egyet, ami egyrészt gyönyörű, másfelől meg teljesen rossz.

A kötelező körök: A Convoy sorozatot részletesen taglaló postomban foglalkoztam az ultra félpótkocsikkal is, bár a tartályossal csak említés szintjén. Ugyanakkor a blog kezdeti éveiben bemutattunk már két ilyet is, egy Gulf festésű Kenworth Cabover szerelvényt és egy Sunoco Ford Aeromax csőröst – az egyik szebb, mint a másik. A DAF 3300-as vontató sem újdonság, a nagyon is idevágó, játékszer Convoy szériából származó, szintén BP tematikájú szerelvényt linkelném, amit az egyik legszebb Convoynak tartok.

Ami ezt a szerelvényt illeti, azt hiszem abban egyetértünk, hogy gyönyörű. Ami viszont valamelyest elrontja az élményt, hogy ez ismét csak egy amerikai szabványoknak megfelelő félpótkocsi, egy európai vontató mögött nagyjából elképzelhetetlen. Egy-két helyen még bele tudok kötni, de ezekről majd részletesen inkább a képeknél nyilatkoznék.

A fekete hűtőmaszkon átsejlik a DAF és a 3300 felirat. Nagyon úgy fest, hogy a narancssárga foltok azok ködlámpák akarnak lenni. Nagyon rossz árnyalat, az ezüst is jobb lenne. Jé, egyenes az antennája!

Összességében ez egy őrülten jó kiállású cucc. A felnik szerintem nem stimmelnek alá - régebbi stílusúak mint a DAF F241 széria, ami 1973-1995 közt készült - de nagyon jól állnak neki.

A félpót amerikai kivitelű, tehát nem stimmel a vontatóhoz, de nagyon szép! Vegyük észre a tartály tövébe elhelyezett cső-imitációkat, illetve számoljuk meg, hogy alul hat kivezetés van a tartályból - mindjárt mutatom, hogy ez miért fontos.

A másik oldalán pont hat felirat utal arra, hogy a tartály ennyi részre van osztva és azoknak mennyi az űrtartalmuk valamilyen meg nem határozott űrmértékben. Szép részlet, a fentebb már linkelt játékszer Convoyon is elsütötték ugyanezt, ott is nagyon szerettem. Egyáltalán nem értek hozzá, de ha hat részre van osztva a tartály, akkor felül nem hat nyílásnak kéne lennie?

A hátulja dekorját sem lustálkodták el. A fotó segítségével kiderül, hogy a "Caution" alatt az apró betűs rész nem szöveg, csak csíkok - úgysem olvasható szabad szemmel.

Matchbox 1998 Airport 5 Pack Volvo Container Truck

Áh, már nem is mentegetődzöm, a függőség az függőség! Halmozom a Volvo Container Truckokat, és a kórtörténetem errefelé található.

Amit ebben a postban láthattok, az egy 1998-as, reptér témájú ötös csomagból származik. Annak ellenére, hogy a másik négy jármű felirata néhol elég bugyutára sikeredett, szívesen nyújtanék menedéket azoknak is a gyűjteményemben.

Bár a Volvo Container Truckoknak sohasem volt beltere, mégsem jellemző, hogy ezt teljesen átlátszatlan "üvegezéssel" próbálták volna meg leplezni. Nem is emlékszem másik ilyenre.

"Légiutak Légi Teherfuvarozás"

1998 - Akkoriból, amikor még voltak nyitható ajtók egy játékautón.

Ilyen ötös csomagból származik. A többit is örömmel birtokolnám. (Kép: eBay)

Guisval Ford Escort WRC

Ezzel a posttal megduplázódik blogunkon a Guisval termékekkel foglalkozó postok száma! A spanyol gyártó mifelénk – nem csak e lapokra, de a földrajzi koordinátáinkra értve is – ritka madár.

WRC
A Ford Escort RS Cosworth egyenesági leszármazottja a WRC, azaz a World Rally Car. Ezért logikusan annak a történetét folytatnám onnan, ahol azt befejeztük ebben a postban. 1996-ban a Ford figyelme a következő szezonban debütáló WRC felé fordult. Míg kifejlesztenek a világbajnokság kifejezetten erre a sorozatára szánt versenygépet – úgyis mint Ford Focus WRC –, szükségük volt valamire, ami betölti az űrt. A FIA (Fédération Internationale de l'Automobile – Nemzetköti Automobil Szövetség) áldását adta a Coswort átalakítására a WRC előírásoknak megfelelően. A hátsó felfüggesztést MacPherson rendszerűre cserélték, változtattak a sebességváltón és valamelyest a karosszérián is – bár utóbbin annyit, hogy ha az életem múlna rajta, akkor sem tudnék megkülönböztetni egy Escort WRC-t egy Cossytól.

Ebben az összeállításban Carlos Sainz használja rendeltetésszerűen a Ford Escort RS-t és a WRC-t?

Nagyjából ebben az időszakban kerül képbe Carlos Sainz a spanyol ralilegenda. A karrierje elején járó pilóta a Repsol csapat színeiben 1996-ban még Escort RS Cosworth-al nyeri a Rally Indonesiát, 1997-ben már WRC-vel az Acropolis Rally-t és ismét győz Indonéziában.

Gusival
A Seat 131-esük kapcsán egy jó pár évvel korábbi postban már megírtam mindent, amit a spanyol gyártóról tudok. Ehhez annyi hozzáfűzni valóm lett, hogy szemlátomást mind a mai napig működnek és meglepő módon még mindig gyártják – igaz más festéssel – e post tárgyát az Escort WRC-t.

A legfontosabb, hogy a Guisval a múltban Sainz, Repsol színekben pompázó versenyautóját készítette el és ami a versenyfestést illeti, szerintem remek munkát végeztek.

A Sainz-Repsol Escort WRC. A helyszín: Rally Sweden. (Képek: Boxrepsol.com)

Ami viszont ezt a konkrét példányt illeti, hát nem volt vele szerencsém. A kisautó ajtajai nyithatóak lennének, de ennek a szegénynek valaki a múltban letörte az ajtajait. Az eladó a Vaterán nem csak azzal vezetett meg, hogy elhallgatta a járgány gyártóját – akkoriban még volt némi Matchbox csőlátásom – de a tényt is, hogy ő bizony modellragasztóval fixen beragasztotta a két nyílászárót. Mára ez a ragasztó elengedett és csak a gravitáció tartja a helyén az ajtókat míg arra kedve szottyan – nem volt egyszerű fotózni így.

Ha lehet még ezt tetézni, a példányom festése elkezdett megrepedezni. Még hasonlót sem láttam soha kisautón. Az okot csak találgatom: lehet hogy rozsdásodik alatta az öntvény?

Összefoglalva: szép kiállású járgány ez, ralitörténeti szempontból legalább olyan izgalmas, mint a Matchbox, amit már linkeltem korábban, de ez a példány pechemre bizony rettentő állapotban van sajnos.

Itt még semmi gyanúsat nem látni.

A festés remekül visszaadja az eredeti versenygépet. Az ajtók leszakítva és modellragasztóval fikszálva. Valamiért a teljes fényezés kezd repedezni. Az egyik legrosszabb Vaterás vásárlásom. Az eladó már réges-régen eltűnt a színről.

Sainz és Moya neve is rákerült a gépre, mint az eredetin.

Hátul is csúnyán dobja le a festéket. Rozsdásodna alatta?

Matchbox LW-01 Laser Wheels Mercury Park Lane Police (Lightbar)

Ha van sorozata a Matchboxnak, ami nem is lehetne jobban a nyolcvanas évek vége, kilencvenesek eleje, akkor az a Laser Wheels.

Mi volt a 80-as évek végén a két legmenőbb technológiai bindzsula? A lézer, meg a turbó. A legeslegeslegmenőbb meg mi más, mint a turbólézer!? Lehetőleg rózsaszínű és világoskék neonfényektől körülvéve. A Matchbox 1987-ben reagál a korszellemre a Laser Wheels sorozattal, aminek minden darabja olyan, hogy éppen csak egy ici-pici Don Johnson figura – szigorúan túltömött vállú, feltűrt ujjú fehér zakóban és színes pólóban – hiányzik mellőlük, hogy tökéletesen hozza a hangulatot.
 

 

 A nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének kvintesszenciája a Miami Vice sorozat. Jan Hammer jegyezte synthwave zsenialitása, a Crockett's Theme ebben hangzik el. Mellékeltem a kedvenc chillwave remixem a hangulatba kerüléshez.

 

 A lézerhez annyi köze van, hogy a kerekekre valami olyan korongocska került, ami az akkoriban még bőven csak az elterjedés fázisában lévő (1982-ben gyártják le az első ilyet) Compact Disc hang- és adathordozóra emlékeztet. Azt meg ugye lézersugár olvassa. Szóval ultramenőség volt akkoriban. Engem is meglep, hogy az évek során egészen sokszor foglalkoztunk a szériával. Behatóbban és először ITT, aztán később ITT és ITT is.

A Mercury Park Lane-t meg aztán végképp nem újdonság, ha gyakran látogatjátok az oldalt, de biztos ami biztos, a Bubba-Gump ráklistánkban is szerepel, ha kedvet kaptok az összes itt megjelent verziójához.

Ami ezt a verziót illeti, nos kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a lánya. A festését gyerekként nagyon szerettem volna és nyilván a „CD kerekeket” is, pedig a csúnyán túlméretezettek, pont úgy „gólyalábazik” tőlük az autó, mint a Halley Üstökös festésű, vagy a RoadBlasters. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak a negatívumait emeltem ki, nekem ez igazából valamiért tetszik.

Radar? Lézer! Nyertem!

A nagy attrakció a CD-re emlékeztető kerék. Mögötte az nem egy másodpéldány, de erről majd később.

A festésének szépsége vitatható, de nekem valamiért tetszik.

 

Matchbox CCY07 Convoy Collectibles – Skol Scania T142

Az előző heti, „Haszonjármű Hétvége” posthoz képest nulla újdonságot fogok tudni prezentálni erről a szerelvényről, mert bizony az utolsó szögig ugyanolyan – természetesen a festését leszámítva. Ami pedig azt illeti, ott sincs sok információ. A Skol a dán Carlsberg Group márkája. Először 1959-ben dobták piacra és köszöni szépen azóta is jól van. A név onnan jön, hogy dánul ezt mondják, mielőtt koccintanának – úgy írják, hogy skål – és pontosan azt jelenti mint a mi „egészségedrénk” koccintás előtt. Amúgy azt hiszem, hogy Skandináviában nagyjából mindenhol működik a „skol”.

Viszont abból a szempontból ez a post egy mérföldkő, hogy ezzel elfogytak a sörös tematikájú Collectibles Convoy szerelvényeim! De se baj, van másik!

"Skol" mint egészségedre és nem "Skole" mint iskola. Ebből is látszik, hogy előbb látszik rajtad, ha iszol, mintsem az, ha tanulsz! Pedig mennyivel többre mész a tanulással! (Közszolgálati jelleg, pipa!)

Ezen is megfestették a hajtáslánc alvázból kikandikáló részeit.

Egészségedre!

Itt sem lazsálták el az ajtók dekorálását.

RMZ City Land Rover Range Rover Sport

A Matchbox értelmezés kapcsán már behatóbban foglalkoztunk a típussal, nézzük meg, hogy mit tud kezdeni a megmintázás feladatával egy másik gyártó!

Az RMZ City teljes joggal tekinthető olyan kínai márkának, ami még bőven abban a státuszban van, hogy a kisautógyártás alsóházában szokás őket számon tartani. Ilyesmit nagyon óvatosan merek mondani meg leírni látva, hogy például a Welly hová nőtte ki magát az évek során ugyanebből a megítélésből. Hébe-hóba beesett tőlük egy-egy autó és elnézve ezt a Golfot, meg ezt a BMW-t én látom a potenciált bennük. Amiért és amikor mi érdemben foglalkoztunk velük az akkor volt, amikor porsche kolléga rájött, hogy a Herpa, City diorámáinak ez a cég a beszállítója és RMZ City néven a Herpának címkézett cuccok árának a töredékéért elérhető ugyanaz AliExpressen. A felismerést tett – rendelés – követte, majd némi fúrás-faragás után remek, strapabíró fotóháttér kialakítása. Viszont a sors úgy hozta, hogy az egész cumót én átvettem, kivéve a mellékelt Porsche gépkocsikat, de a Range Rover Sportot igen.

Már nem rossz, még nem jó

A típusismertetőt úgy ahogy van ellóghatom, mert e post legelső mondatában lévő link arra mutat. A verdiktemet meg ellőttem az alcímben. Elég igényes a kialakítása ahhoz, hogy komolyan vehető legyen igényes kisautóként. Némi festék itt-ott egészen sokat tudna dobni rajta. Másfelől én nem sokra becsülöm az olyan kisautókat amiknek nincs beltere. Jó, nyilván nem a 60+ éves ős-Matchboxokra gondolok, hanem a „kortárs” termékekről. (Figyelem! A következő link a Szirszarjaim blogra mutat, melynek gazdája elvben már nem halmoz kisautókat!) Akkor sem, ha ilyesmit mostanában már a Hot Wheels is megenged magának, vagy jelen esetben sem, amikor az ilyen böhöm SUV-okra amúgy jellemző, hogy beláthatatlanra sötétített üvegezéssel közlekednek.

Meglepő módon egyáltalán nem mondanám, hogy az RMZ City, Range Rover Sportja rossz. A külső igenis akkurátus, bár az összes oszlopának feketének kéne lennie – ezt a Matchboxnak sem sikerült megugrania. Nem rugózik, de amúgy mint játékszer szerintem teljesen elfogadható minőséget produkál.

Természetes közegében lett megörökítve a háttér azokból a diorámákból készült, amik közül az egyikel érkezett.

Az oszlopoknak kivétel nélkül feketének kéne lenniük, de ezt a részletet a Matchbox sem tudta akkurátusan hozni.

Nem mondom, hogy nem férne el rajta még némi festék itt-ott, de játékszernek teljesen elfogadható.

Matchbox MB-68 Mazda RX-500 – Update

Egy tavalyi, eléggé alapos postunk kap most kiegészítést abból a vitathatóan fontos alkalomból, hogy az addig meztelenül fagyoskodó Mazda RX-500-asom kap egy eredeti dobozt. Sohasem voltam dobozgyűjtő, de valamikor réges-régen kaptam ajándékba egy kollégámtól egy szatyornyi, eredeti Matchbox dobozt. Most jutottam el oda, hogy a kabátot párosítsam a gombjával.

Rajongok ezekért a grafikákért - ezért is döntöttem úgy, hogy egy vacak kis doboz megér egy postot.

Van ám nekünk mélytudományosan szakcikkünk a régi Superfast dobozokon előforduló piktogramokról! Akit érdekel, hogy mit jelent a vasaló és a felborult lakókocsi, tessenszives ide klattyintani!

Fedezze fel az apró különbségeket a dobozfül és a legnagyobb oldal képei közt!

Matchbox Collectors széria

2021-ben a Matchbox egy új sorozatot indított, Matchbox Collectors névvel. Ne szaladjatok a boltokba keresni, csak az interneten a Mattel shop-ban lehet megvásárolni az egyes darabokat.

Az első modell ami megjelent egy Routemaster Bus volt.

Az első ami szembetűnik a csomagolás. Plexi doboz, de nagy méretben. Az 1:43 modellek szoktak ebben a nagyságban lenni. 

A modell nem egy új darab, 2006-ban jelent meg a kínálatban. A mostani extra kerekeket kapott és részletes designt.

A normál daraboktól eltérően mind a négy oldal tamponnyomott.

Nagy sikere volt a gyűjtök körében, 20 perc alatt fogyott el a shopban. Azóta még két modell jelent meg a sorozatban, '62 Mercedes-Benz 220 és '65 Land Rover. Hogy eddig mik jelentek meg és mi jön még, azt itt tudjátok megnézni.

Matchbox CCY07 Convoy Collectibles – Castlemaine XXXX Scania T142

A Matchbox / Convoy Collectibles széria kapcsán már réges-régen tisztáztuk, hogy bizony a vontatmányok amerikai kivitelűek és ezért nagyon bénán mutatnak egy európai vontató mögött. Ezúttal egy ilyen európai vontatós szerelvény van soron és mégis azt gondolom, hogy pici hunyorítással egészen hihető.

A csőrös Scania sem új vendég nálunk, az ide vágó termékkatalógusért és ami még jobb, a részletes típusismertetőért – tessenek majd követni a megadott linket – ide irányítanék mindenkit. A Convoy családfa és az ultra félpótok története pedig erre található.

Visszatérve a post tárgyához: Kétségtelen, hogy a Scania egy európai gyártó, és a csőrös termékei – nem csak az övék, úgy általában – eltűntek az Öreg Kontinens útjairól. Egy hely azonban van, ahol ezek jól fogytak: Ausztrália. Annyira, hogy a fentebb linkelt postban bizony ausztrál katalógust prezentáltam róluk. A Matchbox elején az az éktelen tehénfogó is erre a kontinensre jellemző, mi több jobbkormányos. Sok fotót átnéztem, hogy a legendás road train-ekhez milyen félpótkocsikat használtak, hogy hátha találok ilyen arányú, kéttengelyes amerikait, de sajnos nem. Szóval hiába az ausztrál sör motívum rajta, bizony ez még ott sem hiteles, kicsit fogyasztanunk kéne a termékből, hogy elfogadhassuk annak.

Óriási tehénfogó, a kormány a jobb oldalon. Ausztrál ez!

Jé, egyenesek az antennái!

Az egyetlen Convoy vontató, aminek van a hálófülkéből hátrafelé néző ablaka. A "krómmal" nem spóroltak.

A híd és egyéb akszesszoárok is le lettek tüsszentve ezüsttel az alvázban. Hány liter üzemanyag férhet egy ekkora tartályba? Főleg kettőbe, ami ezen is van.

A kevesebb több: Hárommal több lenne benne az X-faktor!

Bár csak ne kéne hunyorítani hozzá, hogy európainak tűnjön a félpót!