MB-36 London Taxi

Londoni taxiból jól el vagyunk látva a Matchbox jóvoltából, ez alkalommal annak a változatnak a premiermodelljét szeretném elétek tárni, ami elsőként a 2006-os, MB-35-ként jelent meg nálunk. Különösebb kunsztot nem tud, nem ad pacsit, nem hozza be az újságot, de legalább kifestették a szabadjelzőjét, meg az elején a világítótesteket. Sajna a hátuljára már nem jutott festék. A kerekei talán egy kicsit túl hivalkodóak egy ilyen igáslóra, ugyanakkor az összhatás egyáltalán nem rossz. Ez a verzió 2005-ben jelent meg és mint fentebb írtam, ennek a verziónak ez a premierváltozata az 1-75 sorban és az egész világon MB-36 volt a számozása.

Sajnos ez a darab sem az enyém – bár minden nap találkozunk – hanem a már említett, főnöki kollekció része, melynek én voltam a dealere.

 Ezek a kerekek talán túlságosan is hivalkodóak egy igáslóhoz képest, de az összhatás szerintem nem rossz.

 Ez elején a világítótestekre, köztük a szabadjelzőre is jutott még festék,...

 ...sajna a hátuljára már nem.

Matchbox Code 2 Dodge Delivery Truck

Matchbox Dodge Delivery Truck-nak már jó pár változatát prezentálta Joe, így nekem tulajdonképpen nem sok dolgom maradt tájékoztatás ügyileg, elég csak a linkre kattintanotok. Gyerekkoromban találkoztam először ezzel medzsóval, ami konkrétan a sárga Hertz-es változat volt és az egyik cimborám tulajdonát képezte. Az a darab akkor megfogott, ami főleg a nyitható raktérajtónak volt köszönhető, én  "csak" egy ponyvás - szintén sárga - Volvo teherautóval rendelkeztem. Tulajdonképpen újrakezdésem óta nem nagyon jutott eszembe, hogy kéne nekem egy ilyen Dodge, aztán először a Pirellis szettem teljessé tételének szándékakor horgadt fel a birtoklási vágy. Potenciális jelölt nem vetette magát elém, én sem nagyon törtem magam utána, míg nem Ikarus 256 kolléga nem dobott egy körmailt pár eladó Matchboxról, amik között volt egy ilyen Commando is, amire azonnal szemet vetettem. A címből már kiderülhetett számotokra, hogy nem az említett két típus valamelyikéről van szó, hanem egy reklámcélokra szánt kivitelről. A színösszeállítást tekintve megegyezik az egyik szériagyártású darabéval, azonban a raktér matricázása a német MoYShop weboldal logóját és annak címét viseli magán. Ez a logó adta a löketet a birtoklására, ugyanis az egy Porsche 911-es sziluettjébe lett belecsempészve, elég pofás módon. Sajnos nekem néha egy ilyen kis apróság is elég egy kisautó megvásárlására.

A festésbe csúszott egy kis bibi

A sziluett a lényeg

Egyszerű, ám mégis részletes

Gyerekkoromban ez tetszett benne

Név és sorszám nélküli doboza van

Matchbox MB-81 Chevy Van

A Mattel úgy döntött, hogy az idei évre se maradjon a jó nép egy újabb Chevy Van variáció nélkül, így a 120 fősre dagadt Matchbox listában most is helyet kapott. A tavaly év végén elkezdett "csicsamicsásodásból" szerintem nagyon jól jött ki a 2011-es darab, szerintem az egyik legszebb kivitele lett a Chevynek. Kicsit tartottam tőle, hogy milyen lesz az idei modell, mennyire fogják elrontani, de amikor megláttam róla az első képeket, megnyugodtam, hiszen újfent nagyon pofás kis darab kerekedett belőle. A visszatérő szürke alvázhoz ezúttal matt fekete festésű karosszériát párosítottak, amire gazdagon tampóztak narancsot és fehéret, egy igen jó összeállításban - ezt a képek szerintem jól visszaadják. A koponya talán egy kicsit túlzás egy gyerekjátékon, de úgy érzem a megvalósítás módja a bőven elfogadható kategóriába sorolja. Újdonság még számomra, hogy a klasszikus hatású, króm dísztárcsás kereket ezúttal nem krómozták, hanem arra is matt festéket vittek fel, ami szerintem jó döntés volt.

Még mindig jó a kiállása

Nem a visszafogott dekorációk közé tartozik

Még a felnik is matt festést kaptak

Matchbox MB-81 Chevy Van

Matchbox Camping 5 Pack - MBX Motor Home

Ismét egy fantázia modell kerül most terítékre - amit Ikarus 256 már korábban tálalt nekünk -, ám ennél a típusnál is fellelhetőek hasonlóságok egy valódi modellel összehasonlítva. Jelen esetben szerintem egyértelműen egy International gyártmányú lakóautó volt a minta a Matchbox saját modelljének elkészítésekor.

2008-ban debütált az MBX Motor Home-ra keresztelt lakóautó és szállítójármű kombinációját magában foglaló kisautó, ami például egy motorversenyzőnek ideális választása lehet az országot járni versenyről versenyre. A debütálás óta eltelt időszakban folyamatosan jutott neki szerep a kínálatban, a 2010-es 1-75-ös sorba viszont nem nyert beválasztást, azonban a jelenlegi ötös csomagban abban az évben is elérhető volt mifelénk is. Ezek mellett helyett kapott még Superfast sorozatban, 10-es pakkban, valamint még promóciós modell is készült belőle, amiket a bamca.org oldalon szemügyre vehettek.

Maga a járgány a régi Matchboxokra jellemző erénnyel van felvértezve, vagyis az alváza is fém. Ez így leírva nagyon jól hangzik, ám ez szükségszerű lépés volt, ugyanis a felépítmény döntő többsége műanyagból készült, pontosabban csak a vezetőfülke készült fémből, ami jelen esetben egy szép metálkék fényezéssel teszi magát vonzóvá. A műanyag hátsó rész fehérségét ugyancsak sikerült vonzóvá tenni a szemnek egy kis dekorációval. Ebbe még az is belefért, hogy a részleteket kiemeljék egy kis ezüsttel, mint például a bejárati ajtó fölé kinyitható árnyékolót, vagy a tároló és szerviz dobozokat vagy azok zárjait. Ezek mellett még számos ki nem festett részlet lapul - helyzetjelző fények, légkondi, hátsó lámpák -, de a fémből készült részek is kaptak pár apróságot - visszapillantók, fellépők, a frontról nem is beszélve. A kisautó hátulja már játékautós erényeket mutat, ott egy funkcionális, lehajtható hátfal kapott helyett, ami egy tágas rakodóhelyiséget rejt. Az autó gyenge pontja - túlságosan is kis méretaránya mellett - is itt van, ugyanis a lenyílást a beltér anyagának a rugalmassága adja, ami valószínűleg egy idő után megadja magát. Ez nem tudom, hogy mikor következik be, de gyanítom a Mattelnél ezt is kipróbálták és úgy gondolták, hogy elég ideig bírja. Összességében véve szerintem egy elég pofás Matchbox kerekedett belőle, bár külön tételként biztosan nem ruháztam volna be rá.

Átplasztikázott International?

Részletgazdag oldalfal, még a kinyitható ponyvát se felejtették el róla

A nagyobbik ablak egy kitolható rekesz része lenne a valóságban

A hátulja már játékautós kialakítású

Ebben a pózban rögzül a hátfal, a bepakoláshoz szükséges még valami plusz rámpa

Ilyen a beltere (a képet még anno a flickr-en leltem)

Matchbox Camping 5 Pack

Szerintem elég nagy a hasonlóság az International hasonló kiviteleihez

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1957 Ford Ranchero

A Matchbox Memories alapvetően az 1:64 körüli méretarányú kisautókról szól, hiszen mindannyian, akik ezt a blogot írjuk, ezeket az úgynevezett „háromhüvelykes” méretezésű járgányokat gyűjtjük. Persze azért becsúszik más méretarány is, részemről leginkább ajándékozás kapcsán, de néha szerelemből is. Ez alkalommal egy teljesen tudatosan, szerelemből vásárolt 1:43-as modellt szeretnék elétek tárni. Speciális jelentősége pedig azért van, mert egy mifelénk viszonylag kevéssé ismert, autóipari fogalomról szeretnék mesélni a révén.

UTE

Nem, nem megyünk el sporttörténeti irányokba, a névbeli összecsengés véletlen. Azt gondolom tényként kezelhetjük, hogy az Egyesült Államokat Henry Ford ültette autóba a Ford T Model segítségével. Gyártásának 19 éve alatt az összes szóba jöhető személyautó kivitel elkészült ebből az autóból, de két évvel a leváltása előtt, 1925-ben a Ford piacra dobta az első, gyári kivitelű – különböző karosszériaépítő cégek már korábban készítettek platós felépítményt a T Model-hez – pickup verziót belőle. A Ford T Runabout Pickuppal megszületett az első, személyautó alapokra épülő, sikeres, nagy számban értékesített – csak az első évben 34 000 darab fogyott – pickup.

1928-ban a T Modelt leváltó A Modellel pedig végre napvilágot látott az első zárt kabinú ilyen holmi. Olyan újításokat vonultatott fel, mint a biztonsági üvegből készült szélvédő, leereszthető oldalablakok, háromsebességes váltó. (Ebből a dobozos kisárúszállító kivitelt meg is mintázta a Matchbox.)

Ugorjunk egy jó nagyot földrajzi értelemben és párat időben! A legenda szerint, az ötletet egy már feltalált, de tálalásában újfajta járműre egy farmerfeleségtől, Victoria államból érkező levél szülte, amit a Ford Ausztrália 1932-ben kapott. A hölgy olyan autót szeretett volna, amivel „vasárnap elmehetnek a templomba, hétfőn pedig el lehet vele vinni a malacokat a piacra”. A levél Hubert French vezérigazgató asztalán landolt, aki ahelyett, hogy udvarias elutasító választ diktált volna rá, megmutatta Scott Inglis értékesítési vezetőnek. Mindketten láttak fantáziát a dologban és a nyakam tenném rá, hogy onnan fújt a szél, hogy akkoriban a bankok bizonyosan adtak hitelt egy farmernek egy munkaeszköz, azaz egy teherautó beszerzésére, de szinte bizonyosan nem folyósítottak volna pénzt valami olyan világi hívságra, mint egy személykocsi. Az utóbbi kényelmét, de az előbbi sokoldalúságát nyújtó jármű megalkotása egyáltalán nem tűnt rossz ötletnek, főleg hogy a megcélzott közönségnek a bankok segítségével a pénzügyi alapok is rendelkezésére állhattak. Az ötlet feletti bábáskodást illetőleg Slim Westman volt a következő a sorban. Az ausztrál Ford üzemének vezetője úgy gondolta, hogy az ötlet megvalósítható és a tervezési részleghez fordult, mely 1932-ben pont egy egész emberből állt, a 22 éves Lewis Thornet Bandtból. Ő azonnal elkezdett az akkori Ford kupéra épülő, haszongépjármű terveinek felvázolásába egy 10 méteres falitáblán. Néhány héttel később pedig elkezdődött két prototípus elkészítése. Mikor ezek elkészültek, a fentebb már említett Scott Inglis engedélyt adott egy 500 darabból álló széria elkészítésére. 1934-ben már le is gördült az első, 1200 font, azaz kb. 544 kilogramm tömegű teher szállítására képes jármű, hivatalos nevén coupe utility a gyártósorról. A sikeréről csak annyit, hogy 1936-ra már 3 millió példány rótta belőle az utakat Ausztráliában.

1934-es brossúra az ős, Ford UTE-ról.

Tanuljunk ausztrálul!

Az eredeti elnevezésből a cupe utility-ből (kupé haszongépjármű), a beszélt nyelvben először utility-re (ejtsd: jutiliti), majd egyszerűen csak egy elharapott ute-ra (ejtsd: jút) rövidült a név, ami aztán később minden ilyen, személyautóból derivált kisteher megnevezése lett a kontinensen, gyártójától függetlenül. Kiejtési gyakorlatnak lássuk az ausztrál Top Gear ide vonatkozó részét, különösen hogy felvillantják az ős, Ford UTE-ot.

Az első amerikai UTE

Azt már fentebb tisztáztuk, hogy a személyautó alapú kisteherautók alapjait az Államokban a Ford rakta le a T-, és az A Modellel. Viszont az első, igazán személyautós kényelmet és kezelhetőséget nyújtó, halmazatilag még jól is kinéző ilyen megszületéséig egészen sok idő telt el. Itt időzzünk még el egy pillanatig! Alapvetően amit Amerikában – meg hát tulajdonképpen az egész világon – pickupnak hívnak, azt jellemzően eleve teherautónak tervezték, és még ha fel is szerelték olyan kényelmi berendezésekkel, mint egy személyautót, nagyobb mint egy UTE és jellemzően a teherbírása is nagyobb azoknál. A korai években ezek működtetéséhez férfierő – izomszervó, ha értitek mire gondolok – szükségeltetett. A UTE abban más, hogy a nem is kevés rakomány szállításának lehetőségét, személyautó kezeléséhez elegendő képességekhez szelídítette. Persze ma már egyetlen pickupot nem lehetne eladni az Egyesült Államokban személyautós kényelmi felszerelések nélkül, de hogy mi van akkor, ha a személyautókétól eltérő paraméterű járműveket adnak avatatlan kezekbe, azt jól illusztrálja az SUV-k, egészen pontosan a Ford Explorer sztorija. Hogy a történet kicsit még bonyolultabb legyen, mára a határok nagyon összemosódtak, ráadásul amerikai barátainknak nincs is külön szavuk arra, amit az ausztrálok UTE-nak hívnak, ott minden pickup, ami nem truck, kivéve amikor a pickup is truck. Ööö... Hagyjuk!

Korabeli Ford teherautó reklámok, természetesen a Ranchero is felvonul.

Tehát az első amerikai UTE-ra egészen 1957-ig kellett várni. A Ford az akkori „teljes méretű” személyautóját vetette alá a UTE kezelésnek. Ami akkor „Custom”, „Custom 300”, "Fairlane" volt, az platóval Ranchero lett. Jó érzékkel mindent meghagytak benne, amivel az előbbiek rendelhetőek voltak. Így a motorválaszték a 232 köbhüvelykes – 3,7 literes – sorhatostól, egészen a 292 köbhüvelykes – 4,8 liter – V8-ig terjedt. Ez teljesítményben 144-től, 212 paciig terjedő ménest jelentett. A lóerőgyárakhoz illeszkedő váltó pedig 3 sebességes manuális, 2-, vagy 3 sebességes automata lehetett. Ami pedig a kényelmet illeti: légkondicionáló, villanyablak, motoros ülésmozgatás, biztonsági öv, rásegítős fékek és kormányzás lehetett az extrák listáján.

Érdekes, hogy gyakori tévedés mifelénk, hogy az első amerikai UTE-nak a Chevrolet El Camino-t tekintik, holott az csak két modellévvel később követte a Rancherót, pont annak sikere kapcsán.

A Yat Ming tud

Ha jól számoltam, akkor eddig cakk-pakk egyetlen Yat Ming termék szerepelt e lapokon – igaz az legalább 1:64 közeli méretarányú. Ezt a konkrét darabot jó régen, úgy 2002 környékén vettem még az egyesült államokban egy játékboltban. Hirtelen felindultságomat a Motor City Online iránti rajongásom indukálta, így négy olyan autót is beszereztem, ami vezethető volt a játékban.

Nyilvánvalóan az 1:43-as méretarány már sokkal részletgazdagabb kidolgozást követel meg, főleg hogy a Yat Ming autója nem játékszer, hanem polcra való, nézegetni való dísz. Így egy talapzatot is kapott a kisautó, de sajnos porvédő „búra” már nem járt hozzá, pedig szemlátomást úgy tervezték meg, hogy ilyet is rá lehessen illeszteni. Ami a lényeget, a kisautót illeti, nos azzal elégedett vagyok. Gumiköpenyt kaptak az abroncsai, könnyen letörős, de látványos műanyag alkatrészek dobják fel, és ahogy elnézem minden felirat a helyén van. Különösebb attrakciót nem tud, nem nyílik semmi rajta, nem lehet bekukkantani a motorháztető alá, de ennél a méretaránynál ez nem is olyan kötelező gyakorlat, mint mondjuk az 1:18-as autóknál. Külön jó hír, hogy a talapzathoz kutyaközönséges csavar rögzíti az autót, így arról leszedni nem nagy kaland, ami különösen a tisztításnál jön jól. Sőt, az autót magát is két csavar tartja össze, úgyhogy a fotózás előtt én konkrétan – igen óvatosan – de elmostam a verdát.

A jó hír az, hogy ez és számos más Yat Ming modell egy ideje már kapható itthon is és egészen jutányos pénzt kérnek értük.

Az 57-es Ranchero széthajtható katalógusa.

 Gyárilag zéró külső visszapillantó tükör. Nem is értem hogy voltak meg nélküle.

 A Ranchero amúgy ranchon dolgozó munkást, illetve ranch tulajdonost jelent. A ranch meg valami olyasmi mint a farm. Comprende?

 A kéttónusú festés a legmenőbb. Később bővült a motorpaletta és 1958-ban m;g dupla fényszórót is kapott a gép. Szerintem a premierverzió a szebb.

 A műanyag biszek is jelzik, ez nem játékszer, ez dísztárgy.

 A talapzat is a polcon ácsorgáshoz van.

 Nem tud semmi extrát, nem nyílik semmije, de cserébe nagyon szép, részletes.

 Az a rendszám, azok a hátsó lámpák! Jó ez, mondom én!

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2008 Web Trading Cars #15 – '70 Chevelle SS

A minap az amerikai Top Gear aktuális epizódjában hallottam egy teljesen új – és szerintem teljesen fals – meghatározást a muscle car-ra. Abban benne volt az is, hogy a muscle car egy kicsi dolog. Hát a kicsi, az őrülten relatív és nagyon úgy néz ki, hogy egy amerikai kicsi az egy európai nagy. Legalábbis szerintem egy öt méternél picit hosszabb, két méternél picit keskenyebb, 1,3 méternél picit alacsonyabb holmi, az nagy. Pedig ez a járgány, amit virtuálisan körüljárunk bizony muscle car, és nem is akármilyen.

„Közepes”

Az amerikai Chevroletnél 1964-től, 1977-ig készült az ottani mércével közepes méretűnek számító Chevelle. Mindhárom generációjára igaz, hogy a napi, munkába járó – urambocsá –, nagyi kocsijától kezdve, vérengző vadállatig bármi tud lenni, annak függvényében, hogy mit pakoltak belé a motorház fedele alá, meg a váltó alagútjába. Ebben a tulajdonságában – no, meg a kupék, hosszú motorház-rövid csomagtartó arányaival – nagyon hasonlít a Ford Mustangjára, bár abban nem vagyok biztos, hogy rá lehetne fogni, hogy ez is pony car.

Az 1964-től 1967-ig regnáló első generációt most elegánsan ugorjuk át, hiszen e post tárgya a másodikból kerül ki, bár annyit mindenképp meg szeretnék jegyezni róla, hogy minden szögletessége ellenére – pontosabban éppen ezért – nekem ez is nagyon tetszik. A harmadikat meg ugyanebből az okból szintén ne birizgáljuk, bár annyit mindenképp meg szeretnék jegyezni róla, hogy elképesztően rút, na.

1970-es Chevelle SS Hardtop Coupe. A teljesítményfokozó dekorcsík(ok) a motorháztetőn gyárilag rendelhető extra.

Tehát a második generáció az 1968-1972 közötti modellévekben regnál. Az amerikai modellév annyiban különbözik a naptáritól, hogy a modellév valamikor az előző naptári évben kezdődik, tehát jelen esetben a Chevellek második generációját már 1967-ben meg lehetett rendelni és vásárolni. A motorpaletta a 3,8 literes sorhatostól, a 7,4 literes V8-ig terjed, felsorolni is sok állomással. (Áldassék a copy-paste! Nem ússzátok meg: 230cu in (3,8L) s6, 250cu in (4,1L) s6, 307cu in (5,0 L) Small-Block V8, 327cu in (5,4 L) Small-Block V8, 350cu in (5,7 L) Small-Block V8, 396cu in (6,5 L) Big-Block V8, 400cu in (6,6 L) Small-Block V8, 402cu in (6,6 L) Big-Block V8, 427cu in (7,0 L) Big-Block V8, 454cu in (7,4 L) Big-Block V8. Minden „Small Block” mögé tessenek kedves lenni odahallani egy sátáni kacajt!) Váltóilag – természetesen a motorokhoz illeszkedően – 2-, 3 sebességes automatát, illetve 3-, és 4 sebességes manuálist kínáltak hozzá.

Ami a teljesítményeket illeti, nos... Azt tudni kell, hogy akkoriban bevett gyakorlat volt, hogy a gyártók jelentősen lefelé csaltak a gyári lóerőadatokat illetően azért, hogy a vásárlók kedvezőbb biztosítási kategóriába kerüljenek vadiúj kedvenceikkel. Szóval az alap ménes úgy 100 paci tájékán volt, míg a csúcsot a Don Yenko-féle 425 lóerős Yenko Chevelle jelentette.

Yenko Supercars

Don Yenkot autóversenyzői karrierje tette híressé. Visszavonulása után Chevrolet kereskedést nyitott és a gyári autók mellett, egy kiskaput felismerve kezdte kínálni a maga, pontosabban a vevők egy szegmensének szájízére faragott Chevyket, Chevelleket, Camarokat és Novákat, amiket Yenko Super Cars néven ismer az amerikai autó történelem. Erre a "faragásra" azért volt szükség, mert 1970 előtt a GM-nél a közepes méretű autóikat nem kínálják nagyobb motorral, mint a 400cu in (köbhüvelyk), azaz 6,6 literes small-block. A teljesítményszexuális vevőközönség pedig bőven igényelte volna a nagyblokkok teljesítményét. A Yenko által meglelt kiskapu az volt, hogy GM lehetőséget nyújtott flottamegrendelésekre (COPO - Central Office Production Order, kb. Központi Iroda/i/ Gyártási Megrendelés), amelyekben hajlandó volt eltérni a sorozatgyártású specifikációktól. Alapvetően az ilyesmit rendőrségi, taxi, meg bérautó flottákhoz találták ki, de hát a GM-nél is pénzből élnek, nem mondtak nemet Yenkonak – azért gondolom a versenyzői múltja és ismertsége is segített. A Chevelle esetében a 427 köbhüvelykes, azaz 7 literes, L72-es blokkot használták. Ha nem tévedek, akkoriban ez a Corvette-ben dolgozott és 425 pacit préselt ki magából. 1970 után azonban a GM is reagált az igényekre, így került be a listába 454 köbhüvelykes 7,4 literes szörnyeteg is.

 Don Yenko. Meglepő, hogy mennyire kevés kép található róla a neten. Szerintem kiköpött Ed O'Neill - Al Bundy megtestesítője -, nemde?

Több mint egy póni

A fentebb már citáltam a Ford Mustangot, nem ismételném, hogy milyen okból. A Chevelle-be teljesen mást látott bele a GM, mint a póniba a Ford. Ők ugyanúgy gondoltak rá igáslóként, mint sportos kupéként. A második generációban, kétajtós verzióból létezett keménytetős, kupé és szedán, négyajtósból szedán, keménytetős és kombi. (Kétajtós kombi csak az első generációban volt.) Illetve létezett még egy, a platós. Viszont ezt a cég egy másik néven árulta, holott a bázisa a Chevelle volt. A neve – talán hallottátok már – El Camino, azaz Az Út. Viszont itt megszakítanám a történet vonalát és nem tárgyalnám tovább, hanem később egy másik postban térnék vissza rá, egy másik kisautó kapcsán.

Vásároljon Ön is Chevelle SS-t! Szép járgány, de nem tudtam nem észrevenni a fekete szigetelőszalagot, ami a  kormánykereket tartja össze.

A Chevelle már csak magában a második generációban is rengeteg felszereltségi szintben létezett, köszönhetően az amerikai gyártók, „minden modellévben változtatunk valamit” szokásának. Ezekkel jó vastag könyvet lehet megtölteni, úgyhogy talán megbocsátható, ha meg sem próbálok megmerítkezni bennük.

A sokadik bőr

Ahogy egyre több Hot Wheels kisautó fordul meg a kezem között, kezdek rájönni, hogy mennyire másként használnak ők egy-egy öntvényt, mint a Matchbox. Jelen esetben az 1970-es Chevelle-t – pontosabban abból is a Hardtop Coupé-t – először 1999-től, egészen 2011-ig leljük meg a kínálatban, igaz ehhez kell az is, hogy náluk gyakoriak a spéci kiadások, szóval közel sincs arról szó, hogy ennyi idő alatt végig a mainline-ban tanyázott volna. Viszont pont ezek a spéci kiadások tehetnek arról, hogy olyan kivitelben is elkészült, ami már-már Johnny Lightning magasságokban jár – gondolom az ára is valami ilyesmi.

A Hot Wheelsnek az amerikai autók általában nagyon jól mennek – csak a bődületes szekérkerekeket felejtenék már el, de hát tudom én, hogy merről fúj a szél (a videó megtekintését szigorúan csak 18 év felett javaslom), hogy ki a célzott közönség –, és ez ez alkalommal sincs másként. Ugyan a kisautó nem tud semmiféle kunsztot – nem nyílik semmije –, még külső visszapillantó tükrei sincsenek, a belseje rettenetesen elnagyolt, halmazatilag pizzakormánnyal, de az összhatás nagyon jó. Az arányok jók és a karosszéria részletességével is teljesen elégedett vagyok. A matt fekete festés, a rozsdavörös lángnyelvekkel szerintem igazi telitalálat, ennek az autónak még ez is jól áll.

Bevallom lövésem sincs, hogy a „Web Trading Cars” mi fán terem, csak azt, hogy ez valamiféle spéci kiadás. Remélem a HW tudorok közül valaki megosztja tudását a kommentekben erről. S lőn! Andrew0807 kolléga elmondása szerint a „Web Trading Cars” is a mainline része volt.

 Még ez az amúgy a végtelenségig elcsépelt lángnyelves festés is jól áll neki. A nóziján az ikerfényszórók még elviselnének némi festékes kiemelést.

 Még a matt fekete festés sem vágja agyon! Sőt. Ugyanez igaz az eltérő átmérőjű kerekekre.

 A beltér iszonyúan elnagyolt, nincs visszapillantó tükre, se rugózása, nem nyílik semmije, de az összhatás valahogy mégis remek.

Matchbox MB-30 Nissan Cube

Valószínűleg én vagyok fordítva bekötve, mert nekem tetszik a Scion xB, a helyén tudom kezelni a Toyota Priust, meg a Smartot is, szóval az összes városi autóval kapcsolatosan ellentétesek az érzelmeim mint az aktuális divat. Persze az igazán mókás az, hogy azok, akik leszólják ezeket, általában még a közelében sem álltak egy ilyennek sem, nemhogy vezették volna őket. Most kicsit hasonlatos leszek hozzájuk, mert nem láttam még Nissan Cube-ot élőben, de a képek alapján ki merem jelenteni, hogy nekem nagyon tetszik.

Aszimmetrikus Kocka

Őrülten könnyű dolgom van típusismertetőileg, mert kedvenc internetes autós periodikám, kedvenc újságírója kitűnő anyagot jegyez az autóval kapcsolatban. Tessenek kedves lenni fogyasztani ezt aztán visszatérni ide!

Csikós úr képei kapcsán tűnt fel nekem valami: Őnála egy balkormányos változat járt. A Cube jellegzetessége, hogy az egyik c-oszlopa úgy van kialakítva, hogy kívülről úgy tűnjék, mintha egyáltalán nem lenne ilyenje. Ha megfigyelitek, ez a „nincs is c-oszlop” rész ennél az autónál a vezető jobb válla mögé esik. Később majd visszatérünk ehhez a témához.

A Kocka el van cseszve!

A 2011-ben a Matchboxnál MB-30-ként debütáló Nissan Cube ékes példája annak, hogy egyáltalán nincs összefüggés aközött, hogy az alap 1-120 és a drágább, speciális sorozatokba bekerülő modellek milyen részletességű festést kapnak és ezért mennyibe kerülnek. A tavaly debütáló – akkor még az 1-75 szériában – premiermodell egyszerű kék festést kapott, de elől-hátul kifestették a világítótesteket, rendszámot, hűtőrácsot, ami kell. Amúgy ami magát az öntvényt illeti, az is meglehetősen részletes, még az első lökhárítóból kipattintható pici kis fedlap is megvan, ami amúgy a becsavarozható vonószemet rejti. Egyetlen részletébe tudok belekötni: A szélvédők túl setétre sikerültek. Az oldalablakoknál és a tetőablaknál teljesen jó ez az árnyalat, de az első szélvédőnek egyértelműen túl sötét.

Fentebb említettem az aszimmetrikus, „mintha nem is lenne”, c-oszlop dizájnt. A Matchbox a Cube jobbkormányos verzióját mintázta meg. Ha megfigyelitek, ezen pont az ellenkező oldalon van ez a részlet, tehát úgy fest, hogy a bal- és jobbkormányos változatok kívülről sem egyformák. Ha jól okoskodom, akkor mindig a vezetőnek ahhoz a vállához esik, ami az autó középvonalához van közelebb.

A legfrissebb Matchbox irányzatnak megfelelően a Cube is megkapta a kötelező csicsás festést, ami igazándiból nekem egyáltalán nem tetszik. Ennek az ára, hogy pont azok a részletek, amik a premierváltozatot feldobják, már nem kaptak festést, így az eleje-hátulja nagyon kopasz.

Gondolom azok lesznek kisebbségben, akiknek hozzám hasonlóan tetszik a Nissan Cube. Nekik szinte kötelező ez a kisautó. Még érdemes keresni a tavalyi premiermodellt azoknak, akik a szolid, kék festésűt szeretnék beszerezni, mert még elő-előfordul a hipermarketek turkálóiban.

 Részletek gazdagon kiemelve a nózin.

 Még a vonószem, kis kipattintható fedele is megvan öntvényileg.

 Ami túl sötét szélvédőnek, az az oldalablakoknak és tetőablaknak pont jó árnyalatú.

 Asszimetria a bal oldalon a jobbkormányos verziónál.

A másik oldal az asszimetria érzékeltetése okán.

 A sajtófotón lévő változaton még nincs tetőablak.

 Na erről beszéltem! A másik oldalon van a "nincs c-oszlop", tetszenek látni? Becsszó, nekem kéne!

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Collectibles - Porsche Boxster

A Porsche, Boxster modelljét mintázó kisautó már elég régen szerepelt a blog hasábjain, ugyanis 2010 nyarán volt egy hetes turnus belőle. Azóta persze bővült a flotta színvariációkkal is és más gyártóktól származó példányokkal is - már Sikum is van. Utóbbiak közül a legújabbat mutatom most nektek, ami egyben a gyűjteményem legszebb Porsche Boxstere címet is magán viseli. Meglepő módon a gyártója a Hot Wheels. Persze nem tömegcuccról van szó, hanem egy 2000-ben kiadott Cool Collectibles szériáról, ami egy "felnőtt" gyűjtőknek szóló sorozat, elképesztő kidolgozottságú modellekkel. Olyannyira nézegetni való darabok ezek, hogy rá is csavarozták őket egy műanyag talapzatra, amire rápattintottak egy plexi tetőt, hogy pormentes maradjon a verda ha kiteszed a polcra. Persze nem én lennék, ha nem szabadítottam volna ki az eddig bontatlan csomagolásból és a műanyag doboz fogságából, hogy alaposan szemügyre vehessem és lefotózhassam nektek.

Igazából nem is kéne írnom semmit, csak annyit, hogy nézzétek meg a képeket és gyönyörködjetek. Bevallom, amikor először láttam róla képeket, két helyen is utána kellett néznem, hogy valóban 1/64-es méretarányú-e, mert nem akartam elhinni. Nincs olyan részlet, ami hiányozna róla, még a rendszámtábla helyének a szűkítésére is gondoltak - elvégre mégiscsak amcsi piacos a cucc. Az első fényszórók az indexig műanyagból vannak, a szélvédő ugyan "egybe műanyag", de van rajta ablaktörlő, napellenző, konzolon csüngő belső visszapillantó tükör és mindez ki is van festve, ahogy a szélvédő kerete is. Utóbbinál nyoma sincs árnyalatbeli eltérésnek, ugyanaz az apró metálszemcsékkel ellátott ezüst van rajta, mint a karosszérián is. Természetesen nyitott tetejű autónál különös figyelmet kell szentelni a beltérnek is, mert nagyon szem előtt van. Nos, ezzel itt semmi gond nincsen, a legaprólékosabb beltér, amit valaha láttam ebben a méretarányban. Jól kivehetőek a hangszóró rácsok, a gombok és tárolóhelyek a középkonzolon, ráadásul a pedálokról sem feledkeztek meg. A tökéletes Boxter fílinget ráadásul a kerekekkel is sikerült megőrizni, ugyanis azok pontosan lekövetik a gyári felni mintáját, amikre valódi - nem slick - gumikat húztak. A részletek pingálásába annyira belemerültek a szakik, hogy még az alvázat sem kímélték - amint a Limitedes Tomicákon sem -, az első futómű és a kipufogó ki lett pingálva. Egyszerűen csodás az összhang, nem hittem volna, hogy egy Hot Wheels verdáért ennyire fogok rajongani.

Persze van egy olyan mondás, hogy semmi sem tökéletes, így ha nagyon kötekedni akarok, akkor pár dolgot ki tudok emelni, mint szépséghiba. Az egyik, hogy a belső tükör feketével van kifestve, a kipufogóvéget említeném, aminek a közepét kicsit bemélyíthették és kifesthették volna feketére. Harmadiknak pedig a bukókeretet lágyíthatták volna azzal, hogy a hátsó felét befeketítik, no meg a felnik hátsó része is teli. Persze nem vagyok telhetetlen, mindezeket inkább csak az elfogulatlanságomat mutatandó soroltam fel ;-)

A legszebb Boxster modellem

A felnik lekövetik az eredeti mintáját, amik a krómozástól szépen csillognak a napfényben

Amcsi rendszám befogadására képes a hátsó lökös

Nem igen lehet rajta kifogásolni valót találni

A napellenzőkre és a műszerfal tetejére is jutott a festékből

Talán ennél nem is lehetne részletesebb a beltere

Az alja is kapott extra dekorációt

Hot Wheels Collectibles - Porsche Boxster

A doboz hátulján egy röpke kis típusismertető

A csomagolás alján találjuk a kötelező érvényű dolgokat

A kulisszák mögötti részen ...

... a cél szentesíti az eszközt eszme érvényesül

Polcra tehető, pormentesen záródó dobozkában lapul

Kapunk még egy megcímzett ...

... kérdőívet is

Garancia is jár a cucchoz