A fenti linkkel letudva
érzem a teljes „ez történt az előző részekben” kötelező
gyakorlatot, Pósalaki bácsival szólva: „Ugorgyunk!” Az öntvény
amit ebben a postban láthattok, 2020-ban debütál és azóta minden
évben jelent meg új változata, némelyikben több is. A Big-Air
Bel-Air – amit a Hot Wheels így kötőjellel ír, pedig a GM nem –, ugyanannak az '56 Chevy öntvénynek a derivátuma, amit a fentebb
citált HW id is. OK, most már muszáj lesz kerítenem egyet,
illetve kettőt, mert abból van kabrió is. Csak ezt „jelentősen
módosították off-road versenyzéshez”, ahogy a hivatalos szöveg
deklarálja valamelyik blisterpack kártyájának hátulján.
Őszintén szólva az
eredmény szerintem egyrészt valószínűtlen, másrészt
rettenetes. Ezek az öreg autók nehezek, mint a kő. Épp eszű
ember ilyet nem művel velük! Más kérdés, hogyha valaki ilyennek
látszót akar építeni egy csővázra, üvegszál panelekből. De
az meg nem csinál olyat, hogy kivágja a csomagtérfedelet, hogy abba
bepasszintson egy üzemanyagkannát! Eleve mekkora üzemanyagkannának
kell lennie annak, hogy ne férjen el, meg hát... Mi a bánatért
nem fekteti el? Nem szeretem, pont az a fajta Hot Wheels amiért egy
piculát sem vagyok hajlandó adni és le is van lakva. Csak azért
vettem meg, mert 56-os „Chevyből van”, meg hogy nektek ne
kelljen, meg hogy erősítsem a titkos jelmondatunkat: „Soha ne
mondd, hogy soha!” Egyébként is jelképes ár alatt mérték, egy
negyed gombóc fagyi se jött volna ki belőle és postaköltség
racionalizáló tétel volt egy online vásárlásnál más, értelmes
dolgok mellett.
Aztán az agyam gyártott
egy fényes magyarázatot, hogy mi ez: Mad Max-mobil!
Posztapokaliptikus, „abból főzünk ami van” sivatagi
túlélőjármű amit – és akkor megáll a fenti állításom –
olyasvalaki fabrikált akinek az épp esze már réges-régen oda.
Nem lesz belőle másik
verzióm, becsszó! Megállok ennél a 2021-es mainline kiadásnál.
Majdnem olyan valószínűtlen, mint a rendőrségi villástargonca! (Akik tagjai a My Wheels csoportnak a Facebookon, most tudják miről beszélek.)
Épp eszű ember nincs, aki valódi Bel Air-ből farag ilyet.
Ellenben egy posztapokaliptikus, Mad Max univerzumban egyértelműen csajozós!
Könnyen hozzáférhető pótkerék!
Max Rockatansky elnézően mosolyog a benzinkanna elhelyezését látva.
Mocskosul nagy benzinkanna lehet.
Leginkább azért vettem meg, hogy nektek ne kelljen!
Meg azért is, mert 1956-os Chevy.
A bizonyíték, hogy a tervezője, Brendon Vetuskey írta így a nevét, nem én.
Eskü tényleg teljesen
véletlen, de most esett be egy filléres „új” szerzemény, ami
remekül kiegészít – sőt, talán le is zár – egy közelmúltban
megjelent bejegyzést. Ha minden jól sikerült, akkor ez a mostani a
legelső bejegyzés az új, My Wheels cégér alatt!
Július közepén jelent
meg a bejegyzés egy
módosított Maisto Audi Quattróról. Annak egy korábbi
tulajdonosa a versenyautót „építette vissza” utcai autónak és
bár ütve is, meg kopva is van szegény, nekem tetszett az
erőfeszítés és az eredmény.
A mai post egy az eredeti
állapotában, igaz erősen „játszottak vele” minőségben
felmaradt ugyanilyenről szól. Illetve ez még MC Toy, nem Maisto –
ezért nincs a címben „update”. Azt viszont végképp nem tudom,
hogy az alapszíne eredetileg hófehér volt és valahogy az idők
során „bekrémszínűsödött”, amit ugyan ki nem zárnék, de
gyanúsan túl homogén a teljes felületen ehhez. Vagy festékkeverő
伟 (Wei) úrnak ez akkor és
éppen ott így sikerült és ez egy akaratlan, hétfő reggeli
speciál. Mókás, hogy nekem ebből
nagyon sokáig csak a ritkább, sárga alapszínű verzió volt meg.
Nem adom fel, hogy legyen a sokkal gyakoribb, hófehérből is egy
szép! (Soha ne mondd, hogy soha!)
Erősen ütve van meg kopva is.
De remekül megmutatja, hogy miből készült a fentebb linkelt, utcai autóra visszaalakított verzió.
A kérmszínről nem tudom, hogy szándékos, nem szándékos, vagy az idővel magától változott meg.
Valamilyen szinten "el
vagytok ám kényeztetve" ti, kedves olvasók! Rengeteg olyan kisautó
várja, hogy megírjam, amiből csak egy példányom van és az
bontatlan csomagolású, de sem fotózni, sem mutogatni nem szeretem
ezeket. Azt hiszem most teljesen indokolt, hogy mégis ezt tegyem!
Nagyon kevés
mondanivalóm van ez alkalommal. A tri-five függőségem közismert,
nem ragoznám. Erről az öntvényről, melyet még 1977-ben dobott
először a piacra a Mattel és a
legendás Larry Wood munkája, már ejtettünk szót.
Amitől teljesen
indokolt, hogy bontatlan blisterpackot mutogatok, hogy ez egy 2011-es
Treasure Hunt verzió az öntvény abból a változatából, aminek
nem látszik ki a motorblokkja. Ez a közismert okokból marad is
bontatlan.
(Ha a fentiekben olyan
kifejezéseket láttok, amiknek nem ismeritek a jelentését, akkor
ajánlom figyelmetekbe a Gyűjtői
Szlengszótárunkat!)
Mondogatom már egy
ideje, hogy szerintem igényes, szép dekor terén a Matchboxnál a
Team Convoy / Team Matchbox szettek jelentik a csúcsot. Ez
alkalommal is egy ilyet láthattok, amire a többnyire viccből
elsütött #regenmindenjobbvolt abszolút „komolyból” igaz!
Vanitiszesek, Ford-szexuálisok, szevasztok!
A poszt sztárja, Matchbox Team Convoy TC-09 Duckhams Team Racing Transporter NRFB, 1985-ből. #regenmindenjobbvolt, de jelen esetben kivételesen komolyan is gondolom. Ez a két kép 2008 novembere óta várja türelmesen, hogy megjelenhessen e lapokon. De jó is lenne egy olyan fotósarok itthon, mint amilyenen ez készült!
Nincs olyan mondanivalóm ezzel az öntvénnyel kapcsolatban, amit korábbi postokban nem mondtam volna már el, ezért kivételesen egy csokor képet kaptok, külön-külön kommentárok nélkül. "Szép ez elől, szép ez hátul, szép ez minden oldalárul!" A dekor klassz, az öntvény remek, az 8-dot kerekekről pontosan tudjuk, hogy mindennen jól állnak! #regenmindenjobbvolt Papa Truck platóverziója - hogy hol hordja a rögzítőpöckeit - remekül látszanak már ezeken a fotókon is!
Ford Supervan 2
A
Ford Supervan 2 óriási kedvencünk, sok
változatát láthattátok már nálunk. A Matchbox egy időben
sokszor látott bele versenycsapat-támogató tehergépjárművet és
engem ezzel a visszatérő víziójukkal minden egyes alkalommal
megvettek kilóra. A Starfire dekoros MB-72 – a fenti linken
megtaláljátok – az kivétel, na az ronda!
Képfelirat ügyekben mint fentebb. Egyértelműen az első Supervan 2-őm volt az a vírushordozó, amitől elkaptam a vanitiszt! Teljes egészében hajlandó vagyok elfogadni, mint versenycsapat-támogató teherjárművet. Telitalálat, egy Sierrás szetthez meg aztán a menőség csúcsa! A dekor kifogástalan.
Én szinte biztos vagyok benne, hogy mikor Papa Truckot tervezték, nem szántak ilyen komoly karriert neki. Egyszerűen felismerték az öntvényben rejlő potenciált és ezért futott be olyan karriert amilyet. A dekor remekül illeszkedik a többiekhez. A QXR amúgy egy Duckhams termék - motorolaj-család. Vitatható álláspont, de nekem tetszik az ötlet, hogy a legtöbb Papa Truck-nak vannak pöckei, hogy ne essen le róla a rakomány. Persze így nem lehet fel-le gurítósat játszani velük, de szállítósat igen. A fenti linken találtok olyan postot, ahol látszik, hogy milyen érdekes megoldás a szerkezete.
Oké
én tudom, hogy elsőre nagyon boomer duma, de egyszerű profit
okokból soha többé nem lesznek ilyen minőségű, javarészt
fémből készült szettek már a Matchbox kínálatában játékszer
áron – itt a hangsúly –, mint a Team Convoy / Matchboxok. Ami
meg a dekort illeti, nos az szerintem csak akarás kérdése lenne. A
Hot Wheels, Car Culture: Team Transport szetteket ezek afféle
szellemi örökségének érzem, klasszak is, de nem játékszer áron
vannak és hát soha nem lesznek olyan kedvesek a szívemnek, mint a
Matchboxok.
International Motor
Sports Association Számos
(verseny)autót láthattatok már a blogon, aminek a nevében
felbukkan az IMSA rövidítés. Mindezidáig azonban adósak
maradtunk ennek a kicsomagolásával.
Az
IMSA Racing a legjelentősebb észak-amerikai sportautó-bajnokság,
amely prototípusok és GT-autók számára szervez versenyeket. A
sorozat legismertebb eseménye a Rolex 24 Hours of Daytona, a futamok
pedig a sprinttávtól a 24 órás állóképességi (endurance)
versenyekig terjednek.
Főbb tudnivalók:
Szervezeti felépítés: A Daytona Beach-i székhelyű
International Motor Sports Association felügyeli és szabályozza.
Főbajnokság: Az IMSA WeatherTech SportsCar Championship,
amely több géposztályt (prototípusok és GT-k) foglal magában.
Kategóriák: A csúcskategóriát a GTP prototípusok
jelentik, melyeket GT-autók (például GTD Pro és GTD) kísérnek.
Híres versenyek: A Daytona mellett a Mobil 1 Twelve Hours of
Sebring és a Motul Petit Le Mans a legnépszerűbbek.
Rajongóbarát: Az IMSA nagy hangsúlyt fektet a szurkolói
élményre, "nyitott boxutca" (Open Grid/Fan)
eseményekkel.
Az IMSA nemcsak látványos versenyeket kínál, hanem
technológiai tesztpályaként is szolgál a jövő közúti autói
számára.
Részletes magyarázat az IMSA kategóriákról azoknak, akik bírják a nyelvet. Ez alapján a Pontiac Racer egy IMSA GT lehet.
Hasonlít A
karosszériás amerikai versenyautókkal kapcsolatban már
megszokhattuk, hogy az eredeti, utcai autókhoz számtalan és egy
esetben csak annyi közük van, hogy hasonlítanak rájuk
megjelenésben. Éppen ezért műszaki paraméterekről, meg
eredetiről – már hogy mit mintázott meg a Matchbox – nem sok
értelme van értekezni.
Igyekeztem azonban
találni valamit, ami olyan, mintha a kisautó tervezője arról
vette volna a mintát. Találtam! A
Motorsports Market árulta az alább látható, 1985-ös IMSA GTO
Pontiac Firebird versenyautót.
A cég ezeket
találta fontosnak kiemelni róla az eladás előtt:
Kialakítás: Huffaker Engineering, teljes csővázas
szerkezet.
Motor: 6,0 literes Small Block – ilyenkor mindig
vigyorognom kell – Chevrolet a Comptech-től, Pontiac
hengerfejekkel, 600+ lóerő
Sebességváltó: Weismann „shuttle box” 5 sebességes,
áttételkerék készlettel (drop gears), jelenleg a Laguna Seca
versenypályára optimalizálva
Differenciálmű: Ford 9 colos, Detroit „True-Trac”
részlegesen önzáró differenciálművel, 4.11:1 áttétellel,
teljes tehermentesítésű (full floating) féltengelyekkel és
Watts-rudazattal
Elektronika: Egyedi PRS kábelköteg motorsport-szabványú
csatlakozókkal, dupla MSD gyújtás
Egyebek: Szervokormány, differenciálmű-hűtő és
szivattyú, Penske 7500-as sorozatú lengéscsillapítók, 2
garnitúra felni, tartalék első splitter (légterelő).
"Az autót Arthur Miller tulajdonlása alatt
restaurálták, mielőtt a jelenlegi tulajdonosához került volna. A
jelenlegi tulajdonos korszerűsítette a differenciálművet,
kicserélte a féltengelyeket, rövidebb áttételeket szerelt be, és
felújította a fékeket. Az autó rádiós kommunikációhoz elő
van kábelezve.
Teljesen felkészített állapotban van, készen az
olyan versenyekre, mint a Daytona Classic 24 órás, a Sebring
Classic 12 órás, az SVRA Group 10, a CSRG Group 8, a HSR/IMSA
Vintage sorozatok stb. Szintén kiváló nevező lehet a montereyi
IMSA futamokra.
Az autó nem akármilyen pedigrével rendelkezik! Az
1985-ös és 1986-os IMSA GTO szezonokban versenyzett, a Valvoline
szponzorációjával. Az autót olyan pilóták vezették, mint
Elliot Forbes-Robinson, Tommy Riggins, Steve Millen, Craig Carter és
Billy Dingman.
Steve Millen ezzel a
Pontiac-kal aratott összetett győzelmet az 1985-ös IMSA GT
Columbus 500-as futamon, ahol a Norelco-kupát is elnyerte. Az
1985-ös és 1986-os évek során számos további dobogós helyezést
értek el. A pilóták között szerepelt Millen, Elliot
Forbes-Robinson, Tommy Riggins, Gene Felton és Craig Carter is. A
Firebird rajthoz állt a Daytona Finale-n, valamint az IMSA GTO Miami
Grand Prix-n is, ahol ismét dobogóra állhatott, ezúttal Elliot
Forbes-Robinsonnal a kormánynál." (Remélem észleltétek az idézőjeleket, meg sem próbálok úgy tenni, mintha tudnám, hogy az említett urak kik.)
Veresnytűzmadár A
Matchboxnál az 1-75 sorozatban 1985-ben debütál a harmadik
generációs Firebird versenyautó változata. Rögtön kétféle
verzió készül. Amit itt láthattok az a ROW (Rest of the World:
minden terület ami nem az USA) dekor és az MB-12 számozású. Amit
sajnos nem tudok megmutatni – ha jobban belegondolok élőben talán
még nem is láttam – az értelemszerűen amerikai kiadás MB-60.
Annak festése teljesen más, bár az alapszíne narancssárga.
Mindkettő három évig marad a kínálatban. A minket érdeklő ROW
verziónak háromféle kerékváltozata létezik. Nekem ez tetszik a
legjobban – az ugyanilyen, de arany 8-dot amúgy egészen pusztító
–, az
úgynevezett 5 arch kerekekkel sem rossz.
Legalább nyolc
főváltozata ismert az 1997-ig tartó életpályája alatt, amiből
fele-fele arányban verseny- illetve utcai festésű. A
versenyfestésekből egy nem tetszik, de az utcaiak szerintem
egyenesen katasztrofálisak. Eleve a „wide-body” versenyautóból
utcait faragni... Oké, nagyon nyolcvanas évek autótuningja, amit a
nagy pocsolyán innen olyan nevek fémjeleznek, mint a Zender &
Rieger, Gemballa meg a Koenig-Specials. Firebird e generációja
azonban szerintem olyan forma, amin ilyesmivel csak rontani lehet, de
oké, ezt még csak-csak elfogadom.
Azonban a dekorok, amit
elkövettek rájuk olyanok, hogy nincs az a Miami Vice-rajongó, aki
azt mondaná rá önszántából, kényszerítés nélkül, hogy
tetszenek neki. Nem merem megmutatni, mert felrobban a kijelzőtök!
Illetve... De ez majd
már egy másik bejegyzés tárgya lesz!
Pirelli Rally Világbajnokok. Érdekes, de nem elképzelhetetlen egy IMSA versenyautón.
Wide-body. Versenyautónak oké.
A versenyautó is az utcai változat - link legfelül - belterét és szélvédőjét kapta meg.
A három változata közül szerintem ez a kerék áll neki a legjobban.
Fűtőszál egy versenyautón! "Rácsos ablak egy tengeralattjárón, Biff!"
Nem tűnik úgy, hogy valódi versenygépet mintáz a festés...
...azonban jól hozza a korszak jellemző versenydekorjait.