Matchboxon kívüliek: Welly Ford Crown Victoria Police

Minden amerikai krimik, akciófilmek és sorozatok állandó sztárja vissza-visszatérő vendég nálunk, mert kedveljük a nagy rendőrségi batárt. Nem halmozzuk olyan szinten, mint a szomszédék, de azért előfordul itt is. Típustörténetileg, meg kisautó változatilag innen érdemes elkezdeni a visszafelé olvasást. (Már hogy időrendileg visszafelé olvasást! Nehogy valaki úgy kezdje, hogy: .”nebsévkefrá...”!) Mai postunk tárgya igazi gyémánt a fekete szén közt!

„Hoppácska!”

A Wellyről már sokszor leírtuk, hogy bár inkább mennyiségi, mintsem minőségi gyártóként szokás őket számon tartani, mégis néha egészen elképesztő módon el tud sülni a kezük.

Jelen esetben erről – már ami a kisautó megformázását illeti –, nincs szó. Nem stimmelnek az arányok. Túl keskeny és túl magas a test, a Crown Vic a valóságban sokkal tepsibb. Amúgy minden apró részlet ott van a helyén, dicséretre méltó alapossággal kimunkálva, a hűtőrács az alváz műanyagjából készült, csak azért, hogy fekete lehessen, a beltér meglepően részletes, a műszerfal mögött külön darabból készített, fekete cucchegy, ami rádió-infókonzol-megkülönböztető jelzés vezérlés kombónak tűnik. Sajnos az egészet agyonverik az elrontott arányok. A tetőn rettenetesen túlméretes a fényhíd, de talán ez nem akkora nagy baj, ez egy játékautó, egy gyerkőc imádni fogja.

Most következhet az a bizonyos DE, hatalmas betűkkel írva. A kisautó festése megegyezik a Los Angeles városában használttal. Nem „olyan”, nem „mintha”, AZ! Mellékelek képeket az eredetikről, érdemes összehasonlítani a kisautóval, de nem lehet fogást találni rajta. Még arra is odafigyeltek, hogy a fényhídon a piros fény kerüljön a vezető feje fölé. A tény, hogy az LAPD színeit viseli, különösen izgalmassá teszi ezt a darabot minden film és sorozatkedvelő számára és már-már feledteti tökéletlenségeit.

Ford Crown Victoria Police Interceptorok, Los Angeles rendőrségének állományából, a részletek összehasonlításához.

Jus murmurandi

A Welly egy ázsiai cég – közelebbről a Kínai Népköztársaságban működik 1979 óta – és emiatt nem mernék mérget venni arra, hogy megvásárolták a jogokat, hogy az LAPD színeire fessenek egy kisautót. De! A fene vinné el, hogy van az, hogy egy olyan óriás, mint a Mattel, amelynek nemhogy van licence – vagy hát legalábbis volt, de kész szerszámai mindenképp vannak – a Ford Crown Victoria mindkét (első, második) generációjához, nem képes leütni azt a magas lasztit, hogy LAPD, vagy NYPD festésű ilyeneket produkáljon!

Persze tudom, hogy a licencek vásárlása pénzbe kerül és a szent költségcsökkentés mindenekfelett áll. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egy a Mattelhez viszonyítva mindenképp törpének számító Green Light – mely szintén amerikai cég – képes arra, hogy nem csupán a kisautó licencét vásárolja meg a Fordtól, hanem arra is, hogy számtalan és egy amerikai bűnüldöző szervezetét is a termékeihez.

Nincs mit tenni, szerény mérvadónak egyáltalán nem számító véleményem szerint a Hot Wheels és a Matchbox jelenleg az, ahová a kreativitás halni jár. Ha az kielégíti a vásárlókat, hogy lehetetlen színű kisautókra, szekérkerekeket biggyesztenek majd ráhánynak valami „dizájnos” grafikát, akkor a Mattelnél hiába keresünk mást.

 Keskeny és magas, a fényhídja bődületesen nagy.

 Na, de a festése! Nincs hol belekötni!

 Fentebb van egy hasonló szögből készült kép az eredetiről! Még mindig szeretem ezeket a Matchbox-szerű kerekeket.

 Lajstromszám, Ford ovális, kifestett világítótestek! Bár ha még az arányai is jók lennének...

Matchboxon kívüliek: Majorette Renault Megáne II Tűzoltóság

Volt már szó e lapokon a Majorette, Magyarországra alkalmazott, mentőjárművek témájú 3-as csomagjáról, de úgy istenigazából csak említés, „van ilyen is” szinten. Sokáig ingadoztam afelett, hogy kell-e nekem ilyen, mert a tartalma bármennyire is kedves gesztus egy picurka ország, picinyke piaca számára, nagyon valószínűtlen. Aztán úgy döntöttem, hogy igen kell, mert ha már megcsinálták nekünk, akkor illendő egy kisautószexuálisnak „meghálálnia” az elkészítését azzal, hogy vásárol belőle. A vásárlást tett követte, a BMW M3-as, OMSZ mentőorvosi jármű kicsit részletesebb bemutatóját belecsempésztem egy másik E46-os BMW bemutatójába – megtekinthető itt. Afféle folytatásként következzék itt a trió leghihetőbb tagja!

Kacsapopó

Be kell valljam, hogy a kortárs, francia automobilokban nem vagyok büfé. Nincs semmi előítélet a részemről, egyszerűen arról van szó, hogy egy-két kiemelkedő darabon kívül egyszerűen nem birizgálták meg a fantáziám. Nincs miért keresni az okot. Olyan ez, mint a curlingezés, a Való Világ, a sóska, vagy a golfozás. Készséggel elhiszem, hogy van az, aki imádja ezeket és kedvét leli bennük, én nem.

Óriási mázlimra abszolút ellazsálhatom a második generációs Renault Megáne-ból felkészülést, hogy típusismertetőt írhassak, mert ezt a feladatot elvégezte a TotalCar! Tessenek átfáradni oda és elolvasni amit el kell! Mi több, mozgóképfolyam is készült erről az autóról, illetve hát a limuzin változatáról, ami majdnem ugyanaz, tehát ez is fogyasztható.

Javarészt nem a kacsafarú, de mindenképp Megáne II!

A leghihetőbb

Fentebb már utaltam rá, hogy az egész csomaggal az a bajom, hogy valószínűtlen. Bár ott tartanánk, hogy az OMSZ meg tudna fizetni BMW-ket, vagy a rendőrség Porschékat! Költség szempontból a Megáne II szerepeltetése még a leghihetőbb, pusztán azért valószínűtlen, mert hazánk állami finanszírozású szervei a német, vagy legalábbis „német közeli” – értsd: Škoda – gyártók produktumait preferálják. (Hogy ez most jó, rossz, meg milyen okai vannak, azt hagyjuk, ez nem az a blog, ahol ilyesmivel foglalkozunk.) Viszont cserébe kapunk egy igazán remek kisautót! A festésről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni! Az ezüst színnel kiemelt első világítótesteken kívül, a „Tűzoltóság”, 105-ös hívószám motívumok szerepeltetésén kívül kapunk egy négyszínnyomott tűzoltócímert a motorházra, ami igencsak szívmelengető látvány! (A „Katasztrófavédelem” és a „Tűzoltóság” szakkifejezések helyes, vagy helytelen használatával kapcsolatos trollkodást, ez úton is kérem mellőzni!) A már említett BMW-n is telitalálatnak gondolom az OMSZ emblémáját, itt is jól mutat egy „hazai” címer. A kis Megáne ajtajai nyithatóak, ami manapság már egész ritkaság számba megy. A beltér nagyon szép, részletes és nem spórolták le a megkülönböztető jelzést sem, ami talán egy picit nagyobb a kelleténél, de legalább van. A jellegzetes, „nyuszifüles” vonóhorog sem bántja a szemem, valami pici utánfutót, valamiféle speciális felszerelés szállítására simán mögé tudok képzelni. Talán az amúgy egyáltalán nem csúf, ezüsttel kiemelt felnik azok, amik némiképp valószínűtlenek egy igáslónak befogott autón, de talán egyáltalán megemlíteni is a csomó keresése a kákán.

Azt hiszem a trióból ez az a darab, ami miatt leginkább elcsábultam és a bevásárlókosaramban végezte a 3-as csomag. (Amúgy ha valaki vásárolna ilyet, ajánlom a Müller drogériákat, a minap is láttam még belőlük a budapesti, Blaha Lujza téren lévő üzletükben.)

 A tűzoltócímer a motorházfedélen, mely a post elején mint iniciálé is megcsodálható. Szívmelengető, nem?

 Nyitható ajtó! Nahát! Manapság egészen csodaszámba megy...

 Ilyen félbevágott bejgli fényhidat sem láttam még, de legalább van! A feliratokra adnék egy kitűnőt.

 Kacsapopó és vonóhorog. A fényképezőgépem változatlanul imádja a pirosat.

Matchboxon kívüliek: Corgi Ford Transit Wrecker - UPDATE

Az ember azt hiszi, ha kiszemel egy neki tetsző kisautót, amiből vesz egy számára sokkal nyerőbb festésűt, de végül beszerzi az eredetileg kinézetett is, akkor nyugodtan hátradőlhet, lévén a dolog kipipálva. Valami ilyesmi futott bennem végig, mikor megvettem az alant láthatő zöld kisautót. Először ügye a Porsche logós Corgi Ford Transit vontatót vettem meg, majd nem bírva a véremmel a BP-s festésűből is szerváltam magamnak egyet. Erre tessék, a BP-s egyik(?) színvariánsát sem tudtam otthagyni, mikor Flohmarkt-ozás közben kiszúrtam. Csekély ára és két pontkopása egyértelművé tette, hogy ez biza jön velem haza. Amúgy a furgonból is van ilyen festésű változat.

 Nagyon tetszik ez a színösszeállítás

Most legalább sárga a villogó

Átalakítás - Matchbox MB-3 Ford Transit Connect

A Ford dobozos autója. Ez a kijelentés már így is egyből pozicionálja a kocsit a világ autópalettájának kategóriái, szintjei, funkciói és előítéletei között. Szinte minden európai márkának vannak modelljei ebben a szegmensben, tehát van rá igény. Ki így, ki úgy oldotta meg, olcsón vagy nagyvonalúan. A Ford a régi Escort alapokra (vagy még durvábbat mondok: Fiesta alapokra) épített puttonyos tupírozása helyett gondolt egy nagyot és a Transit vonalról „engedte le” ezt a nagyra nőtt személyautót. Tehát alapvetően haszonjárműként jelent meg, de készül személykocsi béléssel is. Akár a Transitok. Mi most egy ilyennek indulunk a nyomába.

Irány a reptér a hajnali fényben

Az eredeti eredete

A modell első generációja 2002-ben jelent meg, immár kimondottan teherszállítónak tervezve. Padlólemeze (C170 platform) egyébként a Focuséval közösködik. Kétliteres 115 lóerős benzines Duratec motoros, hosszított tengelytávú, automata váltós és 1,8 literes gázolajos, 90 lóerős Duratorq motoros, ötsebességes kézi váltós verziókban kapható. A dízel erőforrás a már közel harminc éve létező öreg blokk modernizált változata, változó geometriájú turbófeltöltővel, nagynyomású, közös nyomócsöves befecskendezéssel és töltőlevegő-hűtővel. Hátul merev tengelye van, ami inkább teherautós, mint személykocsis utazási komfortot ad. Három vagy négy ajtóval rendelhető. Ezt a generációt Törökországban és később Romániában is gyártották. Olyan nagyon nem lett népszerű, ezért relatíve kevés van belőle az utakon. Mondjuk, a Transit árnyékában elég nehéz is domborítani. Kiváltképpen, hogy olyan modellek versenytársául szánták mint a francia puttonyos személyautók, a Zafira vagy a Volkswagen Caddy. A személykocsis belsővel (és méretekkel) így a családi használatú egyterűekkel is konkurálhat. De arra meg ott van a Galaxy. Nagyon nem sikerült valójában jól pozicionálni ezt a mostohagyereket, úgy tűnik. A második, kissé átsímogatott generáció 2010 óta látható az utakon, még a tengeren túl is. A következő generációt jövőre vezetik be.

„Van of the Year 2004” díjat nyert, ami szerintem nem jelent semmit, mert olyan kevés újdonság van a „van" kategóriában, hogy szépen kivárva a sorát mindenki sorra kerül rövid időn belül.

 
Érdekes verziói voltak az elektromos meghajtású (Transit Connect Electric) és a 212 lóerős Focus motoros pályaversenyző (Transit Connect X-Press), valamint ne feledkezzünk meg a new york-i, Crown Victoria LWB taxipark lecserélésére kiírt tenderről, ahol a taxi változatú Tourneo harmadik helyen végzett.

Ki gondolná, hogy van köztük azonosság

Luxus kicsiben is

A Matchbox ezúttal a személykocsis verziót jelentette meg, (ami egyébként Tourneo néven fut), annak is az első, átvart külsejű verzióját. Talán kissé ellensúlyozva is a korábbi Matchbox Transitok iparosautós hardcore vonalát. Mi több, egy reptéri transzferjárgányt alakítottak ki, amiben azért elég sok luxusfelszerelés szokott lenni. Ebből nekünk a metálfény jutott konkrétan, a többit csak elképzelni tudjuk. A dekorációval egy nagy baj van: a mennyisége. Kevesebb, több lett volna. De ezen segítettem és lemostam az általam fölöslegesnek ítélt tamponnyomat részeket. Így talán már egyensúlyba került az autó a dekorációjával. Maga a karosszéria teljesen jó, az autó egyből fölismerhető, arányos és precíz kidolgozású. Hasonlóképpen a beltér is rendben van. Mint említettem a kocsi eredetiben sem egy nagy szám és a Matchbox méretű kisautók között is csak egy a sok közül. Semmi föltűnőség, semmi extra, csak van és teszi a dolgát. Vagyis szépen beleilleszkedik a Fordos "van" sorozatba. Létezik taxi verziója is három féle színben, kétféle dekorációval valamit kékben. 

Ez a taxi vonal egyébként sokkal jobban illik a kocsihoz mint bármi más.  

Ha nem is nagy a raktér az ülések mögött, viszont magas

Szépen csillan a korrektül színezett első lámpa

Az ős és az új Transit

Szépen sorban

Nem kicsit doboz a formája, ezen mára már igen csak túl vannak

Hirtelen ránézve mintha a névadója lenne...

Matchbox MB-73 Mercury Commuter

Olyan jó lenne tudni, hogy egy-egy márka, vagy típus hogy, és miként került be a Matchbox kínálatába! A britek döntöttek a termékfejlesztési részlegen, hogy mit szeretnének elkészíteni? Vagy az autógyárak keresték meg őket, hogy így is promótálják a gyártmányaikat? Valószínűleg mindkettő.

Egy unalmas autó

1968 volt a Mercury nagy éve a Matchboxnál. Ekkor először készített a cég az amerikai márkát mintázó kisautót, és rögvest hármat is. A plüss-izomautó Cougar nem csupán az 1-75 szériában debütál – ebből nekem csak folytatás van meg, a Superfast kerékkel gyorsított verzió –, hanem King Size-ként is – ilyenem meg pláne nincs, tessenek átfáradni a szomszédba, ott megtekinthető. A választás teljesen érthető, a Cougar egy izgalmas autó. Na de a harmadik? A Mercury Commuter? Egy családi kombi? Maga a dögunalom!

A hatvanas évek végén – meg aztán még sokáig – a tengerentúlon, a nagy, csatahajó méretű, „full size” kombik voltak „A” családi autók. Ebbe fért bele az átlag család, papa, mama, két gyerek, másfél kutya nagyon-nagyon kényelmesen. A VHS korszak óta feledhetetlen, „Családi vakáció” című, Chevy Chase fémjelezte – nem, ő nem Ford Fairlane tesója –, sírva röhögős állatság vígjáték sokat elmond a „Station Wagon” (így hívják amerikaiul a kombit) életérzésről.

A nyolcvanas években aztán ezeket a verdákat váltotta a minivan, de addig a nagyon jól pakolható, tágas böhömcék voltak az első számú családmobilok az Egyesült Államokban, köszönhetően a jellemzően elől egybe-rekamié üléseiknek, rögtön három személyre hitelesítve, hátul – illetve inkább középen – egy legalább akkora második rekamié újabb három személynek, gyakran opcionálisan, már az előszoba méretű csomagtartóból elvéve a helyet újabb, kihajtható üléssor két személynek. Ez utóbbiak inkább a menetiránynak háttal elhelyezve, beszállás a csomagtartó felől, ahová a kölyköket volt szokás száműzni – arról most ne beszéljünk, hogy mennyire voltak ott veszélyben a biztonsági övek és a gyerekülések használatának kötelezővé tétele előtt egy ütközéskor. Mint a fentiekből látszik, ezek az autók maguk a megtestesült dögunalom.

Persze a nagy gyártók ennek ellenére sem hagyhatták ki őket a belépőszintet képviselő és a luxusnak szánt modelljeik közül, mert volt rá piaci igény. Semmiképp sem véletlen, hogy a nevük azonban más lett, mint a két-, és négyajtós szedánoknak. El akarták őket különíteni azoktól. Ez nagyon jól látszik, a Mercury Park Lane rendőrautóról szóló postban már felhasznált katalógusoldalon is. Colony Park és Commuter a kombik neve, illetve Montego MX, hogy legyen egy kivétel ami erősíti a fenti szabályt.

Csavarhatom ahogy akarom, a Commuter akkor is dögunalom marad és logikusnak tűnik, hogy talán a Mercury akarhatta úgy népszerűsíteni a családi kombiját, hogy a kicsinyített változatát a gyerkőcök kezébe adja. Igen ám, csak ezzel az okoskodással van egy baj. 1968 volt a Mercurynál a hetedik generációs, 1965-ben debütáló Commuter utolsó éve! Szóval ez annyira talán nem valószínű, hacsak a vállalati döntéshozók nem úgy lőtték ki a kínálatból a típus(neve)t, hogy előtte nem szóltak a marketingeseknek, ami szintén nem tűnik elképzelhetetlennek.

Nagy, szomjas és lomha...

Ami a műszaki tartalmat illeti... Mélyedjünk el a részletekben, leginkább azért, hogy lássuk, hogy mi volt az, ami miatt ezeknek a négykerekű sétahajóknak a dinoszauruszok sorsára kellett jutniuk!

A különböző felszereltségi szintekhez kétféle V8-as erőművel kínálták a közel 5,5 méter hosszú szörnyet. Az alapmotor a 390-es (389,6 köbhüvelykes, 6384 köbcentis), ami a kiviteltől függően 266-, vagy 315 lóerőre volt elég. A 266 lovas kivitelek súlya különbözik annak függvényében, hogy mit pakoltak még beléjük, így az átlagfogyasztásuk 23,9-től, 24,6 liter közt mozog 100 kilométerre a gyári (!) adat szerint. A 315 lovas változat a 25,1 litert is bekapott a gyáriak szerint. Kíváncsi lennék, hogy mennyit a gyakorlatban! A 428-as (427 köbhüvelyk, azaz 6997 köbcentis) nagyblokk, 340 pacit tudott, 27,4 litert fogyasztott el száz kilométer megtételéhez.

Két családi fotó az eredetiről. (Kép: Nagyon röstellem, de nem emlékszem a forrásra! Ha kiderül, pótolom!)

A Commuter végsebessége még a leggyengébb verzióban is 180 km/h felett volt, a legerősebbé egyenesen 200 km/h. Nincs kétségem afelől, hogy ez lehetséges, afelől meg végképp nem, hogy ez egyenesen halálközeli élmény lehetett a közel kéttonnás (1975 kg a legkönnyebb, 2002 kg a legnehezebb) járműben. Gondoljunk csak bele! Amerikai nagyautós rugózás, félfordulatos holtjáték az agyonszervózott kormányon, hogy az úttól még véletlenül se érkezzék visszajelzés és elől-hátul dobfékek.

A leggyengébb és legnehezebb változat a gyári adatok szerint 11,1 másodperc alatt gyorsult fel 0-ról, 100 kilométer per órára, a legerősebb pedig kerek 9 alatt. Csak és kizárólag, háromsebességes automatával szerelték a Commutert ami sokban felelős a gyorsulási és fogyasztási adatokért.

...mégis szerethető!

A Matchboxnak azonban mégis sikerült ebből az unalmas csataszörnyetegből szerethető kisautót faragni!

Nagyon elégedett vagyok a rajta felfedezhető részletekkel. Tényleg minden a helyén van a karosszéria anyagából kialakítva, még a Commuter felirat is, egészen lehetetlenül apró betűkkel.

Nagyon jó munkát végeztek a színválasztással, az amerikaiak mind a mai napig imádják ezt a borzasztó árnyalatát a zöldnek. Családi kombira meg különösen népszerű volt rákenni.

A kerekei ugyanazok a változatai a gumikerekű Regular Wheel-nek, amit nagyon sok másik kisautó alól is ismerős lehet. Ez is megkapta az Auto Steer funkciót, ami ezen a darabon éppúgy nem működik, mint eddig semelyik másik Matchboxomon sem.

A legnagyobb attrakciója a csomagtérben található. Két kutyus – talán egy német juhász és egy boxer, de ez közel sem biztos – kandikál ki a hátsó ajtón, melynek szélvédőüvege a valóságban is leengedhető. Ez az az apró részlet, ami miatt én már gyerekként is a szívembe zártam ezt a kisautót, pedig akkor nem volt ilyenem.

Nagyon jellemző az érára, hogy a Matchbox tényleg válogatás nélkül minden kisautóra készített vonóhorgot, még a dragsterekre is, ami nagyon vicces. Teljesen indokolt lenne, hogy a bazi, családi kombira kerüljön ilyen akszesszoár, nemde? Igen! Jól gondoljátok! Nincs rajta ilyen.

Ennek a konkrét példánynak is érdekes a története. A minap pittlaren kollégával találkoztunk, aki csak az interneten van tőlem mindössze egyetlen kattintásra, amúgy körülbelül 222 kilométerre lakunk egymástól. Ő átalakításra szánta a Matchbox Memories gárdájából az ilyesmiben jártas kollégáknak a szemlátomást jobb napokat is látott kisautót, de én einstandoltam azért, hogy e post alanyaként szerepelhessen. Mint tőle megtudtam, hozzá lomispiacról került és valószínűleg egy osztrák gyerkőc tologathatta amikor még új volt.

Nem a legritkább Regular Wheel, bár ebben a formában mindössze két évig készült, 1968-1969 között. Érdekessége, hogy a regular wheel kivitelen belük, nem léteznek belőle verziók, még a számomra jobbára érdektelen, „kicsit más árnyalatban sikerült bekeverni a festéket” szinten sem.

 Szegény látott szebb napokat.

 Szélvédőből is kéne neki egy új.

 Meg fényezésből is. A gumik azonban nagyon szép állapotban vannak!

 Commuter felirat a hátsó csücsökben. Ha indokolt lenne egy vonóhorog valamin, az pont egy családi kombi.

 Két blöki meg a csomagtartóban!

 A fentebb már többször említett MB-55-el elvben közös az alváza, még a rajta lévő felirat is kitér erre, hogy vagy MB-55, vagy MB-73. Ezzel szemben a rendszámuk eltér!

A Mercury sztori eddig megjelent részei:

1968
Mercury Cougar (Regular Wheel)
Mercury Park Lane Police Car (Regular Wheel)
Mercury Commuter (Regular Wheel)

1969
Mercury Park Lane Police Car (Superfast)


1970
Mercury Cougar (Superfast)


1971
Rat Rod Dragster (Mercury Cougar)

Átalakítás: Hot Wheels Scion FRS

Sok víz lefolyt a Dunán azóta, mióta utoljára autóhoz tudtam nyúlni. Igazából egy árvíz is. De most végre sikerült újra belevetnem magam a témába. Remélhetőleg még újat is tudok mutatni. A legújabb alanyom egy autó három névvel. A Scion FRS aka. Subaru BRZ aka. Toyota GT86.

Élményautó kicsiben is

Megmondom őszintén, hogy nem lepett meg egyáltalán, hogy a Hot Wheels megmintázta az FRS-t. Van egy olyan érzésem, hogy az autónak évek múltán legalább akkora kultusza lesz mint szellemi elődjének az AE86-nak. Azt nem viszont nem tudom, hogy Mattelék szándékosan csinálták meg úgy a kerékjárati íveket, hogy annak a pereme, a legtöbb autóval ellentétben vékonyra sikeredett. Ez ebben az esetben jó, hiszen így nem kell kifaragni egy minimális ültetéshez és kerékdöntéshez a kasznit. Lehet hogy naiv vagyok és csak én gondolom úgy, hogy a Hot Wheels szándékosan könnyen alakíthatóra tervezte a mini BRZ-t, hiszen az igazit is kevesen hagyják érintetlenül és így a makettezőknek is könnyebb dolguk van a másolással. Azonban inkább az tűnik reálisnak, hogy így is próbálnak spórolni a spiáterrel. Akárhogy is van, köszönöm!

Az autó átalakítását a lehető legminimálisabb eszköztárral kezdtem el, mivel eléggé lecsökkent a szerszámkészletem.  A szegecset is úgy fúrtam ki, hogy kézzel tekertem a fúrószárat. A fehér szín is az itthon található palackos festékek közül került ki. A lökhárítók és a fényszórók pedig egyszerűen filccel lettek kifestve. A nagyobb truvájt inkább a matricázást adja a dolognak. Egy kollégámnak köszönhetően sikerült szert tennem pár négyzetcenti stickerbombra, aminek a mintái is hozzá vannak alakítva a kaszni méretéhez. Az alap amire nyomtatva lett printvinyl. Viszonylag vékony és hajszárítóval nagyon jól alakíthatóvá válik. Igazándiból egyszerű kísérletezésnek indult az egész. Miután felkerült az első sárvédőre a sticker nem sokkal később követte a küszöb is. A beltér már csak ráadás volt.

Egyetlen szépséghibája a dolognak a vágás. Mivel előre elég nehéz lenne levágni, ezért ezt a felhelyezés után a kasznin kell elvégezni. A hagyományos tapétavágó elég nehezen viszi még így is. Még a nyáron egy vásáron beszereztem egy pengekészletet ami már egész jól szuperál. A gond a vágásnál az, hogy könnyen leverhetjük a festéket. Nekem is sikerült. Utólag végiggondolva talán a járható út az, ha még festés előtt kidekoráljuk a kasznit. Ecsetes festésnél ez talán még annyira nem is nagy probléma. Ha ügyesek vagyunk a matrica pereme pont megállítja a folyó festéket. Spray esetében mindenképpen maszkolni kellene. Mivel ilyet még nem csináltam csak elméleti síkon találtam rá megoldást. Szerintem a járható út a maszkolás. Azonban én úgy csinálnám, hogy kicsit kihagyom a matrica szélét. Így a maszkoló feltépése után a festés pereme nem a matrica széléhez estik, hanem kicsit beljebb. Ezt már könnyű szerrel el lehet távolítani egy kis kapirgálással, mert a matricán nem igazán tapad meg a festék. Cserébe nem a matrica szélén lesz irgalmatlan vastag a festés. Lehet kissé nyakatekert, de ha legközelebb csinálok ilyet, akkor mindenképpen dokumentálom a tapasztalataimat! Addig is mutatom a képeket a végeredményről.

Itt kezdődött minden.

Amint hozzáfértem a tengelyekhez máris megfaragtam őket.

Majdnem panda. Háttérben a CF féle AE86 Levin.

Kezdődnek a próbák. Alatta az 1:64-es stickerbomb.

Nem a legszebb illesztés. Ilyen kicsiben azért megmutatkozik az anyagvastagság.

A Beltérben szükséges a hajszárító a domborulatok miatt. Utólag még így is hajlamos pöndörödni.

Az összkép azért jó.

A lámpa lakkfilc a lökhárító alkoholos filc. A célnak megfelel.

Matchbox másolatok: Jin Dei Le – Airdrome (sic!) Catena

Ismét – merthogy volt már e lapokon ilyesmi – sikerült Matchboxra erősen hasonlító tárgyat lelnem. A Matchbox 1-75 és Convoy sorozatában is szereplő Tractor Cabra erősen emlékeztető valamit láttam a kedvenc kínai vietnami boltomban.

A rettenetes angolsággal íródott feliratú dobozokhoz, azért ereszkedtem le a legalsó polcig, hogy szemügyre vegyem a bennük lévő kiegészítőket, de azok sokkal nagyobbak, mint amik nekem kellenének az 1:6x méretarány közeli kisautókhoz. Ekkor észleltem, hogy a Matchbox, sohasem volt kamiont mintázó kisautójához erősen hasonlító valamit sikerült készíteniük.

 Nem éppen a legminőségibb valami - bár az a piros tartálykocsi egész pofás -, jól áll neki a távolság.

 Bocsi a rettenetes képért, ami amúgy is telefonnal készült, de nem akartam megkockáztatni, hogy kihajítsanak a kedvenc ázsiai boltomból! Hol vennék akkor lila tehenes szénhidrátot olcsóért? A lényeg azonban - talán - kivehető.

 Van nagyobb kiszerelésben is!

 Ismerős?

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - Honda Civic Si - UPDATE

A Hot Wheels-féle EK-szériás Civic Coupét kiveséztük már innen-onnan-amonnan, így azt hiszem, nem lesz meglepő a mai bejegyzés rövidsége.

A legutóbbi börzén tettem szert jelen szeánszunk tárgyára, mely a 2005-ös "Dual Cool" 5-ös pakk második verziójából származik. Sajnos az állapota nem 100%-os, de ez nem is igazán baj, mert terveim vannak vele (bár az más kérdés, hogy mikor jutok el odáig, hogy meg is valósítsam az elképzeléseimet).

Fekete és szürke lángnyelvek. Ez most komoly?

Inkább festették volna ki a lámpatesteket.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Prototype - Porsche Panamera

Pár nappal ezelőtt küldte át Ati73 egy e-Bay hirdetés linkjét, hogy mentsem le a képeket. Nem ez volt az első ilyen cselekedete - és remélem nem is az utolsó -, de eddig ez volt a legmeglepőbb.

Az aukció tárgya egy Hot Wheels prototípus - pre-production - volt, festetlen kasztnival, gumikerekekkel és szegecselés nélkül - az ilyeneket szokták befőttes gumival összefogatni. Bár szeretem az ilyen próbadarabokat ez még annyira nem is lenne nagy szenzáció, ha nem egy sosem látott kisautóról lenne szó.

Egy karosszéria kittel ellátott - naná, hiszen Hot Wheelsnek készült - Porsche Panamera-t mintáz, aminek eddig sehol sem láttam nyomát. Az alapot szerintem a Matchbox széria négyajtósa adhatta, csak kicsit fel kellett dobni pár extrával, meg lefaragni a tükröket, de persze benne van, hogy tévedek.

A lényeg, hogy ebből még akár bármi is lehet, talán még sorozatgyártású darab is, aminek személy szerint nagyon örülnék, mert nekem tetszik amit alkottak. Minden esetre a 2014-es újdonságok között még nem láttam sehol, ellenben elképzelhető, hogy lesz Ruf modell is. A szóban forgó hirdetés valószínűleg sokáig már nem tekinthető meg, így leírom, hogy 123,49 dollárért talált gazdára, melynek címe csupa nagybetűvel íródott: "HOT WHEELS PROTO PORSCHE PANAMERA UNSPUN BARBIE SKINS REAL RIDER. VVHTF!!!".

 Hot Wheels Porsche Panamera prototípus

Persze krómfelnis gumikerekeket pakoltak alá

 Nincs elütve a szegecs, ezért húzza az alját

 Sajnos alig olvashatóak feliratok

Kiterítve darabjaira

A kormányt leszámítva a beltere sem rossz