UNI Fortune (RMZ City) MAN TGS Shell Tanker

Mindig is szerettem az érdekes történettel rendelkező kisautókat. Gondolnátok, hogy egy benzinkúthálózat pontgyűjtő akciójában osztogatott kisautónak érdekes története tud lenni? Pedig igen!

Az úgy volt, hogy...
Még 2022-ben volt, hogy a Shell promóciót hirdetett, amiben Shell tematikájú teherautókhoz lehetett hozzájutni a ClubSmart pontjaik beváltásával. A hatból kettő érdekelt, de a képeket elnézve ez gyorsan egyre apadt. A képek alapján 1:64 körülinek gondoltam a szemre MAN teherautót. A megszokott útvonalainkon nincs Shell állomás, ezért a sógoromat kértem meg, ha legközelebb a kagylósoknál tankol, akkor elkótyavetyélne-e nekem a pontjaiból egy ilyenre. Ő megértő a becsípődésemmel kapcsolatban – ez az elképesztő Scania szerelvény is tőle van – és beszerezte nekem. Aztán annyira felejtődött csak el a dolog mindkét részről, hogy valamikor idén márciusban jutott el hozzám. A gyanúm beigazolódott: Igen, 1:64 a méretarány és tényleg MAN TGS – bár nevesítve sehol nincs.

Az ok, hogy miért kellett ilyen nekem, az megint az Euro Truck Simulator 2 és ha már vannak nekem ilyen méretarányban MAN nyergeseim, jópofának gondoltam mellé egy hasonló teherautót.

Egyedi!
A minősége cirka ugyanaz, mint az előző linken megközelíthető Wellyké, a fém-műanyag arány is hasonló, a kerekein gumi abroncsok feszülnek, nem vagyok vele elégedetlen. Nem tökéletes, nem szörnyű.

Ez a hat kisautó szerepelt a promócióban. Engem a felső kettő érdekelt, de az amerikai csőröst hamar elvetettem, mert nem gyűjthető minőség. A Shell döbbenetes mennyiséget rendelhetett ezekből, mert világszerte használta őket különböző akcióiban. Ezt a képet a szingapúri Shell oldalán találtam és mint látszik, 2018 novemberére datálódik.

De elképzelésem sem volt, hogy ki lehet a gyártó! A dobozon semmi utalás nincs rá, az alvázon is csak egy „Made in China” díszeleg, ettől tényleg nem lettem volna beljebb. Nem is biztos, hogy rájövök, ha nincs az UNICEF-es Defender. Ha már ott voltam az oldalon, amikor arról írtam a bejegyzést, körbekattintgattam az 1:64-es méretarányú termékek közt és elém vetette magát. Elég hamar rájöttem, hogy ez a Shell tanker bizony nem ugyanaz, mint amit az UNI Fortune oldalán látok – nyilván nem a festésre gondolok – mert más, a legkisebb, hálóhely nélküli, nappali kivitelű a fülke és a premierváltozaté az orra. Először az is megfordult a fejemben, hogy talán nem is ők a gyártók, de mivel minden más részlete azonos, illetve a Scania tartályosuk is ugyanilyen a fülkétől hátrafelé, biztos voltam benne, hogy csak ők gyárthatták. Mi több, Shell motívummal is megtaláltam az oldalukon lévő MAN TGS-t – lásd a fotót alább.

Ugyanaz, mint a gyártó oldalán, de Shell motívummal, RMZ City logóval, MAN TGS-ként, a faceliftes orral. (Kép: Amazon.com)

Nyilván bizonyítékom nincs rá, de erős a gyanúm, hogy az történhetett, hogy a Shell olyan termékeket keresett, amelyek illeszkednek a cégtörténelemre építő promóciójukhoz. Az UNI Fortune-nak volt a 2007-es faceliftes MAN-je és a Shell meg annyit akart rendelni, hogy a kedvükért elkészítették a 2000-es premierváltozat fülkéjét. A licencdíjon spórolandó viszont nem került rá se felirat, se embléma. A Shell meg valószínűleg őrülten sokat rendelt, mert sok országban, többféle promócióhoz használta ezeket a kis járgányokat. Már 2018-ból találtam a szingapúri Shell oldalán egy sajtóközleményt, dátumokkal – nálunk ugye tavaly futott ki a promóció.

Tehát az a Shell tartálykocsi tényleg egyedi én meg örülök, hogy ebből a generációból is lett MAN teherautóm.

MAN TGS ez, a 2000-es premiermodell, csak éppen a felirat meg az embléma hiányzik róla.

Az ajtaján sincs ott a MAN-ra jellemző típusjelzés.

Van beltere, nem túl részletes, de elnagyoltnak sem nevezném. Az ablaktörlők is kaptak festést.

A műanyag dominál, de a kerekeken gumi abroncsok feszülnek. Nagyjából az 1:64-es Welly kamionok minősége.

Nem szimmetrikus a két oldala.

Hátsó lökhárító iszonyatos túlnyúlással, és a létra is óriási.

NRFB

A promóció többi terméke. Négy közülük nem érdekelt, az ötödik meg alulmúlja az elvárásaim. A dobozon semmi nem nem árulkodik a gyártóról.

UNI-Fortune (RMZ City) Land Rover Defender UNICEF

Ez a post egy április bejegyzésünk közvetlen folytatása, ezért kérlek kattintsatok vissza oda, majd térjetek vissza ehhez a bejegyzéshez!

Azért rendeltem meg a gyűjtői fókuszomon teljesen kívül eső méretarányú – kétszer akkora, mint ami engem vonz (1:32) – járgányt, mert kíváncsi voltam, hogy milyen minőségű az, aminek megvásárlásával támogathatom az UNICEF munkáját. Nem csalódtam, sőt – de ne vágjunk a dolgok elébe!

Védelmező
Ez a jármű a Series III utódja, minden verzióját egy kalap alá véve, 1983 és 2016 közt gyártották – tehát úgy tűnik, hogy egy ideig átfedésben a Series III-al. Hogy egészen pontosak legyünk az elnevezéstanban, a hármas sorozat közé beékelődik a Land Rover 90-, 110-, és 127 (130). A számok itt a tengelytávot hivatottak reprezentálni, rendet vágva aközött, amit az elődnél LWB-nek, meg SWB-nek hívtak. 1990-ben kapja meg a Defender nevet. Természetesen az átnevezés új erőforrások – és sebességváltók – sokaságát jelenti, származásukat tekintve egészen kaotikusan annak függvényében, hogy éppen ki birtokolja a márkát.

2011 augusztusában a Land Rover a 2012-es modellfrissítésekkel egy időben bejelenti, hogy dolgozik egy teljesen új utódon, aminek semmi köze sincs az 1948-óta ismerős formájú autókhoz. Végül ez 2020-ban meg is jelenik, lezárva egy korszakot.

Amikor kibontottam a dobozt, megdöbbentem, hogy „mennyire el van rontva” a kisautó eleje. Ilyen frontendet én még nem láttam korábban. De egy alaposabb keresés után rá kellett ébrednem, hogy bizony teljesen rendben van, ilyen „gülüszemű” orrmegoldással vannak Landyk szép számmal. Mi több, a 2008-as, hatvanadik évfordulós SVX speciális kiadáson is pont ilyen van. Mivel magyarul nem találtam Defender tesztet, illetve nem tudom, hogy mit-, de leginkább mikorról kéne keresnem, ezért beszúrok ide egy linket a 2012-es Defender katalógusra! Az 52 (!) oldalas kiadványt érdemes átlapozgatni, mert egyrészt a képek gyönyörűek, másrészt a történelmi részben remekül elmagyarázza az összes – szerintem kaotikus – elnevezést, sokkal jobban, mint ahogy az nekem sikerült.

A képre, vagy ide kattintva a Land Rover Defender 2012-es katalógusához juttok el. A történeti rész is kiváló!

Kínából szeretettel
Azt hittem, hogy nem fog kiderülni, hogy ki lehet a gyártó, de az alváz feliratai nyomra vezettek. Egyrészt ott az UNI-Fortune logója, ami egy hongkongi illetőségű kínai cég. Másrészt ott a termék neve is, RMZ City. Egészen meglepett, hogy mennyire sokféle termékük szerepelt már e lapokon. A cég tényleg gyárt mindenféle minőségben, mindenféle méretarányt, mindenféle járműből. Ennek a Defendernek a civil verziója is megtalálható az oldalukon.

Egyértelműen gyerekjáték, hiszen „hátrahúzós” – van valami hivatalos neve magyarul a „pull back motornak”? Én teljesen elégedett vagyok a minőségével, bár pont a safari-ablaknál kicsit sorjáska az öntvény. Nyilván nem egy makett, arra szánták, hogy gyerekek úgynevezett játszásra használják, de ugyanakkor elég dekoratív ahhoz is, hogy polcra rakjuk a saját dobozában. A fém alkatrészek mennyisége dominál, nyithatóak az ajtajai, apró részletek is megjelennek rajta... Még ebben a nagyobb méretarányban sem találok kivetnivalót rajta.

Ár-teljesítmény
Mikor e sorokat írom, az UNICEF webboltja 6 990 forintért kínálja a kis Landyt. A futárszolgálat további 1 790 forintért hozza házhoz, tehát 8 780 forintomba került az, hogy támogassam a szervezetet. Manapság két mozijegy olyan 5 200 forintba kerül Budapesten, 2D-s filmre. Hozzá két üdítő és perec, vagy pattogatott kukorica talán már bele se fér a fenti keretbe. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk költött már el ennél több pénzt már marhaságokra is. A 7 000 forintot nem érzem túlzónak, bármelyik pláza, bármelyik játékboltja szemrebbenés nélkül kirakná ennyiért a polcra.

Akár magatoknak, gyereknek, autókedvelő ismerősnek ez egy remek ajándék, fontoljátok meg! (Azt kicsit sérelmezem, hogy akik a postázást intézik, a csomagolást a doboz lefóliázásával tudták le, nekem mázlim volt hogy nem sérült a doboz, szóval azért az ajándékozásban van némi rizikófaktor is.)

Hogy sejtsétek, hogy mennyit segítettek vele: egy olyan fejadag, amiből egy gyerek egy napra jóllakik, 100 – igen, jól látjátok, egyszáz – forintjába, míg egy olyan víztisztító tabletta, amivel 4-6 liter víz tisztítható meg, 2 – innen sem hiányzik egyetlen nulla sem, kettő az – forintjába kerül az UNICEF-nek.

Először azt hittem, hogy el van rontva, de nem! Létezik ilyen nózival Defender, csak semmilyen részletet nem sikerült kiderítenem róla.

Azt hiszem a minősége még dísztárgynak is bőven alkalmassá teszi - még akkor is ha a safari-ablak környéke kicsit sorjás.

Az első ajtók nyithatóak és "hátrahúzós" - értékelem hogy az UNICEF ezt a változatot választotta, mivel létezik motor nélküli kivitele is.

A részletes beltér ebben a méretarányban - azt gondolom - kötelező.

Szép, részletes!

Az olyan apróságokat sem spórolták le, mint az oldalhelyes tanksapka...

..fellépő, tükrök, légbeömlők és szellőzők - festékkel kiemelve. Nos igen, ez a méretarány már erről is szól. Az ötágú felni is autentikus.

A dobozában is jól mutat, mint dísztárgy. Az enyémet csak ici-picit nyomorgatta meg a posta. Egy műanyag-lemezke és két csavar tartja a helyén a dobozban.

A dobozon is feltűnik a gyártó, az alján pedig holland postacím olvasható - lehet, hogy az UNICEF holland irodája intézi a merchandising ügyeket?

RMZ City Land Rover Range Rover Sport

A Matchbox értelmezés kapcsán már behatóbban foglalkoztunk a típussal, nézzük meg, hogy mit tud kezdeni a megmintázás feladatával egy másik gyártó!

Az RMZ City teljes joggal tekinthető olyan kínai márkának, ami még bőven abban a státuszban van, hogy a kisautógyártás alsóházában szokás őket számon tartani. Ilyesmit nagyon óvatosan merek mondani meg leírni látva, hogy például a Welly hová nőtte ki magát az évek során ugyanebből a megítélésből. Hébe-hóba beesett tőlük egy-egy autó és elnézve ezt a Golfot, meg ezt a BMW-t én látom a potenciált bennük. Amiért és amikor mi érdemben foglalkoztunk velük az akkor volt, amikor porsche kolléga rájött, hogy a Herpa, City diorámáinak ez a cég a beszállítója és RMZ City néven a Herpának címkézett cuccok árának a töredékéért elérhető ugyanaz AliExpressen. A felismerést tett – rendelés – követte, majd némi fúrás-faragás után remek, strapabíró fotóháttér kialakítása. Viszont a sors úgy hozta, hogy az egész cumót én átvettem, kivéve a mellékelt Porsche gépkocsikat, de a Range Rover Sportot igen.

Már nem rossz, még nem jó

A típusismertetőt úgy ahogy van ellóghatom, mert e post legelső mondatában lévő link arra mutat. A verdiktemet meg ellőttem az alcímben. Elég igényes a kialakítása ahhoz, hogy komolyan vehető legyen igényes kisautóként. Némi festék itt-ott egészen sokat tudna dobni rajta. Másfelől én nem sokra becsülöm az olyan kisautókat amiknek nincs beltere. Jó, nyilván nem a 60+ éves ős-Matchboxokra gondolok, hanem a „kortárs” termékekről. (Figyelem! A következő link a Szirszarjaim blogra mutat, melynek gazdája elvben már nem halmoz kisautókat!) Akkor sem, ha ilyesmit mostanában már a Hot Wheels is megenged magának, vagy jelen esetben sem, amikor az ilyen böhöm SUV-okra amúgy jellemző, hogy beláthatatlanra sötétített üvegezéssel közlekednek.

Meglepő módon egyáltalán nem mondanám, hogy az RMZ City, Range Rover Sportja rossz. A külső igenis akkurátus, bár az összes oszlopának feketének kéne lennie – ezt a Matchboxnak sem sikerült megugrania. Nem rugózik, de amúgy mint játékszer szerintem teljesen elfogadható minőséget produkál.

Természetes közegében lett megörökítve a háttér azokból a diorámákból készült, amik közül az egyikel érkezett.

Az oszlopoknak kivétel nélkül feketének kéne lenniük, de ezt a részletet a Matchbox sem tudta akkurátusan hozni.

Nem mondom, hogy nem férne el rajta még némi festék itt-ott, de játékszernek teljesen elfogadható.

RMZ City Diorama

Már a legelején, mikor elkezdtem kisautókkal foglalkozni, az első dolgom volt, hogy csináljak valamilyen fotóhátteret. Azóta készítettem sokfélét papírból, de egyik sem volt túl hosszú életű, mindig valami tartósabb és realisztikusabb megoldásra vágytam.

Az alap

Az áttörést a Herpa City sorozata jelentette számomra, aminek első darabját a játékosztállyal is rendelkező német drogériában pillantottam meg. Ez tulajdonképpen egy kétszintes épület homlokzata, amihez tartozik egy járda és egy darab úttest is. Csomagolnak hozzá egy autót, illetve pár kiegészítőt, mint például tábla, lámpa, tűzcsap. Akkor és ott elkezdett bennem motoszkálni a dolog, hogy milyen jó is lenne diorámának, bár túl élénknek találtam az épületeket - a német téma nem zavart, elvégre főleg Porschékat fotóznék előttük. Végül egyetlen egy darabot sem vettem meg ebből az azóta folyamatosan bővülő sorozatból. Viszont, mivel a Herpa nem nagyon mozog az 1:64 körüli méretarányban, így gyanússá vált, hogy esetleg mástól vehetik, vagy gyártatják őket. Kis keresgélés után egyből ráakadtam az eredeti gyártóra, az RMZ-re. Meglepő módon náluk is City néven fut a dolog és számomra sokkal tetszetősebb épületeket kínálnak. Összesen húsz fajta változatban kaphatóak, a felső emeletek színét tekintve négy verzió létezik, plusz mindegyikből van egy saroképület is. A sarkokat nem számítva azokon belül is négyfajta alsó rész közül válogathatunk.

A terv

Mivel ezek itthon nem beszerezhetőek, így az AliExpressről rendeltem magamnak két darabot, ugyanis a tervem az volt, hogy a fotódobozba pont elférnek és ez így majd milyen jó lesz. Természetesen a választásomnál befolyásoló tényező volt az is, hogy olyan autó legyen hozzá csomagolva, ami jól passzolna a gyűjteményembe. A két 911 Turbo modellt választottam, mert ezekből csak a normál változat volt meg, az épületekhez viszont ezek lebutított változatát mellékelik, amik a Junior nevet viselik. Jellemzőjük az egyszerűbb kerekek és a fekete ablakok. Utóbbi révén a beltér is megspórolható, ahogyan ezt a Maisto modelljeinél már megtapasztalhattuk. Visszakanyarodva az eredeti témához, az épületekhez, rendeltem még terepasztalhoz való fákat is, ezzel is élethűbbé kívántam tenni az utcarészt.

Az első két épület megérkezése után nagy reményekkel raktam őket össze. Vagyis raktam volna, mert egy kis faragást igényel a dolog. A szinteket csak össze kéne csúsztatni, ám az erre kialakított sínbe annyira megszorulnak, hogy a homlokzat nem kerül síkba - a kémény dettó. Kicsit lefaragva belőlük ez megszűnik, és szépen összepasszolnak. Ezt az akadályt leküzdve újra vissza kell tenni az ablakokat és a hátfalat, ami az előbbieket is megtartja. Ha ez megvan, mehet rá a járdára, utána jöhetnek a kültéri kiegészítők, amiket igény vagy szükség szerint matricázni kell. A matrica lap minősége kicsit vegyes, az egyiknél nekem nagyon félre volt csúszva a vágásuk, de legalább nem spóroltak velük, van tartalék is. Minőségük egész jó, azonban a házak festettek, ezért érdemes rájuk vigyázni, főleg az említett faragás közben. Pirospont, hogy az autót lecsavarozva a járdáról keletkezik egy lyuk, amihez mellékeltek egy kis stiftet, hogy ezt eltüntesse. Az épületeket legószerű megoldással kapcsolhatjuk egymáshoz, ahogyan az úttesteket is. Ötletes, hogy a hátfal belső része íves, amin matricaként kerül fel a berendezett belső. Kívülről amennyire látszik, arra pont jó.

Újratervezés

Tehát összeraktam a két épületet, az egyik elé telepítettem egy fát is, pont becuppant a fotós dobozba, gondoltam lövök pár képet. Hááát... Nem igazán voltam elégedett. Csak nagyon közeli képeket lehetett így készíteni az autókról, az úttest meg extra keskeny - bár ezt már elsőre is tudtam, hogy ki kell majd váltani valamivel. Erre a célra vettem modellboltban Tamiya út alapot, vagyis térkövet. Tetszett minden tekintetben, kivéve, hogy papír alapú, de mivel a teteje valamilyen szivacsos anyag, így gondoltam nem lesz vele gond. Látván, hogy a két épület nem váltja meg a világot, gyorsan eldöntöttem, hogy veszek hozzájuk még egyet. Aztán még egyet, utána megint egyet, aztán egy sarkot és végül még egy utolsót is. Lényegében rájöttem, hogy a korábbi fotóháttereim méreteinél - amik A4-es irodai papír dobozokból volt - nem tudom alább adni, így apránként rendelgettem a különféle házakat. A saroknál kicsit bajban voltam, ugyanis azok kialakítása pont ellentétes a nekem megfelelőnél, ezért az íves kialakítású eleve kilőve, szerencsére két egyenes is van a kínálatban. A későbbi rendeléseimet úgy válogattam össze, hogy az emeletek párosával legyenek, az autókra immáron semmilyen figyelmet nem fordítottam. Érdekes, hogy míg az első három épület, bolt polcára kész csomagolásban érkezett, a többi különféle megoldással, de ömlesztve, főleg zacskóba csomagolva.

Amikor már volt annyi házam, hogy érdemes volt megtervezni az elhelyezkedésüket és az alapot, akkor neki is álltam. Egy nagy műanyag lett az alap, erre kétoldalas ragasztóval rögzülnek a házak, és az útalap is. Utóbbi egy külön plexire van ragasztva - miután a két szélét mintáig levágtam -, hogy meglegyen a kellő padkamagasság. A sarok megoldásnál - amennyire lehetséges volt - a járda ívet sarkosra vágtam , az épületről levágtam a a rögzítő stifteket, és a helyére illesztettem. Sajnos nem tudtam szintbe hozni, de szerintem így sem mutat rosszul, mindenesetre azért raktam elé egy fát is, hogy kevésbé látszódjon ez a rész. Utólag belegondolva talán már máshogyan csinálnám. Az utolsó elem ekkor még csak úton volt hozzám, így annak a helyét csak előkészíteni tudtam. Az útalap helyére illesztése jött, majd takonyágyúval beragasztottam a fákat - természetesen a rögzítése nem passzolt, sokkal kisebb volt a tüskéje és hosszú is -, végül az egyéb járda kiegészítők következtek. Nagyon tetszett a kész mű, gyorsan lőttem is pár képet, amikkel teljes mértékben elégedett voltam. Annyi viszont kiderült, hogy az épületek közötti rést hátulról el kell majd takarni.

Megint kell egy terv

Elcsomagoltam a félkész hátteret amíg megjön az utolsó épület is. Addig előkerestem az évekkel ezelőtt vett Greenlight figuráimat is, hogy benépesítsem a kis "városkámat". A már majdnem kész poszt közben megérkezett a gyógyszertáram, lett is egy kis időm, hogy végre teljesen elkészüljek vele. Az épületet immáron rutinosan  összeraktam, kiegészítők előkészítve, a félkész művet előbányásztam és aztán idegbaj! Történt ugyanis, hogy az útalap gyönyörű nagy hurkát produkált magába. Gyenge láncszemnek tartottam ugyan a papír alapja miatt, de ezért ragasztottam szinte telibe kétoldalassal, gondolván, hogy így nem lesz vele gond. Mivel a papír része lett ragasztva, így eltávolítani sem egyszerű, gyors próbálkozásomra szakadni akart, ezért egyelőre hagytam és megint elsuvasztottam az egészet. Ebből kifolyólag használhatatlan még mindig, be sem fejeztem a kiegészítők helyére tételét, viszont úgy néz ki sikerült találnom teljes egészében PVC alapú útburkolatnak valót. Amint megérkezik újra nekiállok befejezni és megmutatom nektek a végeredményt.

Összességében véve ajánlom az RMZ City épületeket mindenkinek, mert nagyon jól mutatnak egymás mellé téve, ám ahhoz hogy fotózáshoz használni is lehessen őket, kell egy kis barkácsolás és néhány további kiegészítő is hozzájuk.

Már a doboz elején olvasható, hogy össze kell majd szerelnünk

 Az egyik oldalon az adott színű ház mind a négy variációját megtekinthetjük

 A doboz hátulja a tartozékokat is megmutatja

 Kétoldalas ablakot kapott a doboz

 A másik 911-es a kávézóval

 A doboz rejtett zugaiból ezek kerültek elő

Így néz ki a ház belseje

 Összeállítási útmutatót is kapunk hozzá

Az emeletet nekünk kell beilleszteni a földszint és a tető közé

 Összeállítva az épület - még kémény nélkül

 Hátulról így fest

 Ezeket a kellékeket kapjuk hozzá

 Összeállítva a doboz tartalma

 Egy darabbal úttesttel gyakorlatilag nem sok mindent lehet kezdeni

 A matricalap vágása kicsit elcsúszott, néhol nincs is teljesen átvágva, de legalább van plusz is

 A kész mű pont belefért a fotós dobozba

 Itt már biztos voltam benne, hogy ez így nem lesz jó

 A saját úttestével csak ilyen extra közeli képeket lehet kihozni

 Alternatív úttesttel is eléggé korlátozottan lehetett két elemmel használni

 Méretarányban ezt találtam megfelelő útburkolatnak

 A cipőbolt is dobozostul érkezett hozzám

 A sarok elem viszont csak pár kisebb darab bubis nejlonba volt becsomagolva és ennél az egynél a hátfalat is nekem kellett felmatricázni

 Tervezési fázisban, ez után kaszaboltam szét a sarok járda részét

 Ez lett az eddigi végeredmény. Mivel ívet nem akartam hagyni a saroknál, ezért csak úgy tudtam megoldani a sarok épületet, hogy kicsit hátrébb toltam. Bal oldal széle elő van készítve az utolsó épületnek.

 A kulisszák mögött

 Egészen messziről fotózva is használható

 A házak közötti rést majd hátulról még egy fekete lappal befedem

Bátran fotózható több autó is előtte

 Velük fogom "benépesíteni" az utcát

 A nagy fekete talpak nem tetszenek, megpróbálok majd kezdeni velük valamit

Végül befutott az utolsó házrész is. Újabb verzió a szállításra: zacskóban, de egész korrektül összecsomagolva érkezett. Nagyjából úgy, mint ahogyan a dobozból kiveszi az ember.

Összeraktam, be is illesztettem a helyére, mondom gyorsan be is fejezem az egészet - egy fa, egy lámpaoszlop és egy tűzcsap még a terv, a tábla pedig távozik onnan. Nem tudom elmondani mennyire örültem a látványnak, hogy ilyen szépen felpúposodott a térkő. Folyt. köv.