Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2011 #8 - Volkswagen Brasilia

A Hot Wheels már megmutatta tavaly is, hogy tud szép VW-t alkotni. Ez volt az SP2, amiről Rájennél olvashattok. Idén egy újabb újvilági VW került terítékre a VW Brasilia személyében.

Brazil Bogár
1970 Szeptemberében a VW brazil elnöke Rudolf Liedig egy új kihívást állított a tervezők elé. A terve az volt, hogy a bogarat felhasználva tervezzenek egy autót, ami felkelti a belpiac érdeklődését. A kitétel az volt, hogy legyen gazdaságos, nagyobb, mint a bogár, de ugyanazt a német precizitást nyújtsa. A motort áthozták a Bogárból.

3 hónap alatt közel negyven prototípus készült, ám ezeknek nagy része a földtől elrugaszkodott merész terveket takart, amiknek a kivitelezése nem volt olcsó. Így az első kitétel meg is dőlt. A modellt végül 1973-ban kezdték értékesíteni. Formára nagyon hasonlít a VW 412-re. Ez volt az első brazil ferdehátú amit öt ajtóval szereltek, de ebből végül nem készült sok, a termelés nagy részét a háromajtós verzió tette ki. Végül több mint egymillió Brasilia gördült le a gyártósorokról, aminek nagy része a helyi piacot szolgálta ki, de exportáltak Chilébe, Portugáliába, Bolíviába, Peruba, Paraguayba, Uruguayba és a Fülöp-szigetekre. Később az ötajtós Igala néven forgalomba került Nigériában is. A gyártás két helyen folyt, az anyaországon kívül Mexikóban készítették őket, ahol 1974 és 1982 között gördültek le a szalagról.

Az erőforrás egy négyhengeres, karburátoros, léghűtéses boxer elrendezésű volt, mely négysebességes váltón keresztül továbbította erejét a hátsó kerekekhez. Akárcsak a Bogár, ez is farmotoros volt. 1980-ban felkerült a palettára egy alkohollal működő 1300 köbcentis motor, mely 49 lóerőt produkált. Az 1974-es Brazilia autópályán 10,4 literes, míg városban 14 literes fogyasztást produkált. 0-ról 100 km/h-ra 23 másodperc alatt gyorsult és a végsebessége is csak 129 km/h volt. A hátsókerék-hajtás és a farmotor miatt az autó nem volt valami stabil, így néhány tulajdonos, hogy kiküszöbölje a problémát módosított a futóművön. A megállást elöl tárcsafék, hátul dobfék segítette. 1977-ben a VW a biztonság érdekben kétkörös fékrendszert kapott és a kormányt is biztonságosabbá tették egy esetleges ütközés esetére.

Az autó a maga idejében egy igen jó, megbízható autónak számított. Annyira sikeres volt, hogy 1975-ben elkészült az orrmotoros, vízhűtéses verzió is, a Bogár leváltására. Bár az 1,3-as motorral a Brasilia nem jelentett veszélyt a konkurenciára, de az 1,6-os már a Fiat 147, a Ford Corcel és a Chevrolet Chevette versenytársának számított.

Brasilia kicsiben
A Hot Wheels, akárcsak az SP2 esetében, itt is törekedett arra, hogy ne túlozza el a modellt. Ám egy kis merészséget már megengedtek maguknak. Elöl-hátul elég masszív kötényt tettek rá. Belülre bukókeret került és csak a vezető oldali ülés van meg. A műszerfal is jónak mondható, egyedül a „telekormányt” felejteném. A felniválasztás teljesen normális, ha úgy nézzük, hogy ez egy versenyre átalakított darab. Külön öröm, hogy elől és hátul is ugyanakkora papucsokat kapott. A tamponozást nem vitték túlzásba, a fényszórók és a típusjelzés kiemelésére azonban ez is elég. Ha szőrszálat akarok hasogatni akkor talán hibaként azt emelhetném ki, hogy oldalt nem jutott piros festék a lámpákra. Ez nem az első ilyen modell, valószínűleg a gépek komolyabb ívet nem tudnak tamponozni. Szerintem nem kell sokat várni arra, hogy komolyabb customok is szülessenek belőle, bár így is megállja helyét bármelyik gyűjtő polcán.

A helyzet magaslatán. Talán kicsit nagy az első kötény.

Hátul minden rendben. Kellően kifestve a lényeg.

A merész szín, a bukókeret és a kerekek versenyautóra utalnak.

Fellelhetőek a hasonlóságok.

Ilyen az eredeti. (forrás: Google)
Létezik versenyverzió is. (forrás: Flickr)

Movie Cars – Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2011 #18 – Back to the Future Time Machine

Flashback: 1987 nyara

Egy tizenöt éves srác az apjával beül a Margit szigeten a kertmoziba, hogy megnézzen egy amerikai sci-fit, amiről semmit sem tudnak. A film óriási hatással van rá. Szórakoztató, sodró lendületű, vicces és van benne minden amit egy akkori tinédzser menőnek tart. Gördeszkás, gitáros-énekes srác, csinos barátnővel, aki végül mindig borsot tör az őt sanyargató „nagyfiú” orra alá, jó zene, fantasztikus sport(nak tűnő) autó. Utoljára csak a Csillagok Háborúja volt rá ilyen hatással. Igen, a film a Vissza a Jövőbe. (Érdekes, hogy az IMDB szerint Magyarországon 1987 októberében mutatják be a mozik a filmet, de biztos vagyok benne, hogy ott láttam ahol, premier volt és a kertmozik biztos nincsenek nyitva októberben.) A film két további folytatást ér meg és meglepő módon szerintem azok is hozzák az első rész színvonalát, én legalábbis nagyon szeretem őket.

A Vissza a Jövőbe első része, harminc másodpercben, nyuszivízióban, a zseniális Angry Alien Productions-tól!

Flashback: 2000 ősz vége

Három a húszas évei végén járó srác végigjárja az Egyesült Államok nyugati partját. Los Angelesben elvetődnek az Universal Studiosba is. Az egyikük bármennyire is gyűlöli a hullámvasutakat, felül a Vissza a Jövőbe, De Lorean időgép szimulátorára. A menet végén a másik hullámvasúthőssel sürgősen keresnek egy padot, hogy a felfelé törekvő reggelijük visszataláljon a gyomor irányába, majd rövid, de annál költségesebb látogatást tesznek az ajándékboltban, ahonnan két BttF póló és egy farmerdzseki a zsákmány. (A költségeket most inkább ne feszegessük.)

A Universal Studios vidámparkjának azóta már megszűnt Vissza a Jövőbe szimulátorának "mozija".

Az autó

Nyilvánvalóan a fentebb említett illető én lennék. Szerintem hozzám hasonlóan a nézők zöme sohasem hallott még a BttF előtt a DMC-12-ről, de akkor ott menthetetlenül belé szerettek - lásd blogunk fejlécét.

Az a kivételes helyzet állt elő, hogy van egy igazán remek, átfogó munka a hazai webűrben, ami kimerítően, ugyanakkor érdekesen foglalkozik a DeLorean DMC-12 történetével, múltjával és jelenével, még egy hazai tulajdonost is megszólaltat, aki részletesen dokumentálta az autója történetét az „egy ilyen kell nekem” gondolat megszületésétől kezdve, a vásárlás és ideszállíttatás viszontagságain át, a verdával együtt élés mindennapjaiig. Kitér a BttF-re is, ami 99%-ban tehet arról, hogy az autóból kultuszjármű lett. A forrás, a hajdan oly ígéretes és kitűnő szórakozást nyújtó, mára pedig sajnálatos módan a tetszhalál állapotába dermedni tűnő Autófília; Erről az oldalról érdemes indulni. Garantálom, hogy még azok is találnak érdekességeket, akik amúgy tudják, hogy mi fán terem a DMC-12. Tessenek felkészülni egy pár órás olvasgatásra, majd visszatérni ide!

A Vissza a Jövőbe stábjának egy része a film 25-éves évfordulójára összeült egy kis promóció erejéig, sor részlettel a filmekből. Ezeknek az embereknek hatóságilag kéne megtiltani, hogy megöregedjenek, nem?

Kicsi vagyok én...

A BttF időgépet változatos méretarányokban, több gyártó is elkészítette kisautóként. Az 1:18-as méretarányú Sun Star modelleket mindhárom filmben megjelenő formájában – plusz a vasúti kerekű verzió – is lehet(ett) kapni itthon, de nyilvánvalóan a mi szívünkhöz az 1:6x közeli modellek állnának a legközelebb. Na, ezeket viszont itthon nem lehet kapni. Tulajdonképpen az is megérne egy misét, hogy mint az előző linken láthatóan, a hagyományosan pontos, kitűnő minőségű modelleket gyártó Johnny Lightning sem ugorja meg tökéletesen a BttF időgép elkészítésének akadályát. 2001-ben a Hot Wheels Japánban – könyörgöm, miért csak ott? – piacra dobja mind a három filmben megjelenő változatát, amiket messze a legjobbaknak találok ebben a méretarányban – főként, mivel elkészítették a DMC-12-re jellemző turbinaszerű keréktárcsákat hozzájuk. Rájen kolléga jegyez egy darabot a JL értelmezésből, sőt a Tomicából is, tessenek ellátogatni hozzá egy érzékszervi vizsgálat erejéig! Egyetlen apró bibi velük kapcsolatban, hogy az áruk, messze északra az épp ész határaitól.

Érdemben az idén változott a helyzet, amikor a Hot Wheels piacra dobta a mainline-ban a BttF időgépét. Nyilvánvalóan vannak vele kapcsolatban kompromisszumok, hiszen ez egy játékszer. A kerekei a más Hot Wheelsek alól jól ismert „szekér” fajta, de nyilvánvalóan ez az olcsóság egyik záloga. Ezen kívül sok fogást nem lehet találni rajta, amibe bele lehetne kötni. A kifestett részletekkel elégedett vagyok, az első rész – Mr. Fusion nélküli – időgépét hitelesen visszaadja, még a beltérben is ott van az a rengeteg bizgentyű a műszerfalon és környékén, beleértve a fluxuskondenzátort is.

Szépséghibája a dolognak, hogy igencsak vadászni kell rá! Egyes beszámolók szerint felbukkan(t) a hazai hipermarketek polcain, de a film népszerűsége okán pillanatok alatt elkapkodják – nem csoda. Így vagy úgy, de kötelező darab.

 2011-es Back to the Future Time Machine. Hiányt pótol, de nagyon nehéz elcsípni. A hűtőrács a DMC logóval ötös.

 A nagy szekérkerekekért kár, de hát ettől tud olcsó lenni. A műszerfalon és a beltérben ott a számtalan kiegészítő kütyü.

 Jó az oldalsó vezetékek festése.

 Még az OUTATIME rendszám is megvan.

 Mr. Fusion még sehol, ez az első részben látható verzió.

Változatok egy témára: Matchbox MB-31 Caravan kontra Metal Playmobil - Caravan

A már sokat emlegetett börze lehetőséget adott, hogy egy újabb magyar vonatkozású Matchbox koppintást hasonlítsak össze annak eredetijével, ismét a Metal Playmobil műhelyéből. Már amúgy is szerettem volna egy ilyen Caravan utánfutót, amikor viszont ez a százasért kínált darab a szemem elé került, habozás nélkül csaptam le rá. Egész jó állapotban maradt fenn, egyedül talán csak a vonószem törése az ami számottevő, annak ellenére azonban még mindig tökéletesen ellátja funkcióját. Szerintem cseppet sem veszít bájából, hogy az alvázát leszámítva műanyagból készült, így legalább nem nagyon kopik le róla a festés. Most is, mint a Mazda esetében, a részletek elnagyolódtak, néhol csekély mértékben meg is változtak - bővebben a képaláírásoknál. Mindkét modell megállja a helyét egy gyerekszobában a mai napig, amire a mostani utánfutótlan termékkínálatban szükség is van. Érdekes, hogy az MB-31 1978-1982 között volt az 1-75 sorozatban, de 1999-ben egy évre ismét előveszik. Ekkor az Egyesült Államokban MB-52-ként, máshol MB-47-ként szerepel. Persze ezen kívül 5-ös csomagokban is megjelent 98-ban és 99-ban is.

Balra a Metal Playmobil, jobbra a Matchbox 1978-ban debütáló MB-31 Caravan utánfutója.

Szerintem innen a legnagyobb a hasonlóság a két utánfutó között.

Hiába lett kicsit szögletesebb a sziluett, még a sok apró eltérés ellenére is- mint amilyen az ablakkeretek - tagadhatatlan, hogy a Matchbox modellje lett lemásolva.

Mint úgy általában mindenhol, a tetőn is visszafogottabb a barázdáltság a műanyag felépítményen. A tetőablak jó nagy keretet kapott, aminek a kivágása nem lett túl szabályos.

A Matchbox fém felépítményéből van kialakítva a szegecs, amit a Metal Playmobil műanyag mivolta ellenére csak kevésbé tartósan tudtak volna megoldani. Ezt áthidalandó kívülről, egy különálló szegeccsel rögzítették az alvázhoz. Nem túl elegáns megoldás, de a célnak tökéletesen megfelel, mondjuk azt a szegecs fejére, hogy gázpalack és akkor már nem is lesz annyira zavaró.

Lényegében ugyanaz az alváz is, azonban az élek eléggé elnagyoltak a Matchboxéhoz képest. Az angolról sajnos továbbra is hiányzik az ajtónyitó kar, ami kicsivel nagyobb volt és kevésbé sorjás a Playmobilénál.

Saját tervezésű kerék került a magyar modell alá.

Nem sok esélyt láttam rá, hogy értékelhető képeket készítsek a belteréről, így csak leírni tudom, hogy az elrendezés is ugyanaz mindkét lakókocsi esetében, ám a másolat azért itt sem annyira részletgazdag, főleg a konyhapultot illetően.

Mások gyűjteményei: Sartana Matchbox doboz projektje

Szerencsére van úgy, hogy amikor igazán pocsék napod van, hulla fáradt vagy és csak annyira van erőd, hogy gyorsan átfusd a leveleid otthon, akkor váratlanul érkezik egy ilyen levél:

„Régóta olvasom a blogodat, és a gyűjtőtársakét is, gratulálok hozzá nagyon tetszik.

Szintén gyűjtögetem a mecsiket doboz szerint G,H,I,J,K,L, 1983-tól csak az új modelleket (némelyikből több színvariációt is), és a dobozos szériákat 2004-től. Idéntől az új bliszter miatt megrendeltem mind a 100 db-ot + a recolorokat is, azért, hogy a grafikát felhasználva dobozt terveztessek mindegyikhez (így mutat a legjobban a vitrinben). :)

Olvastam, hogy neked is tetszik a grafika, küldök mintát, hogy milyen terveket készítünk hozzá. Ezek még nem véglegesek, még variálunk rajta. Vélemény?

üdv – sartana”

Pont azért értékelem nagyra a kisautókat felújító, átfestő, átépítő kollégák munkáit, mert ugyan a kreativitás megvolna bennem is a dologhoz, csak éppen a kézügyesség hiányzik. Sartana doboz készítési projektje is pont ilyen. A jó ötlet párosul olyan hozzáértéssel, ami nekem sajna nincs meg.

Oldalt találtok szavazást arról, hogy melyik terv tetszik jobban – tessenek kedves lenni leadni a voksokat –, illetve hogy mit gondoltok az új, blisteres csomagolású Matchboxok „bedobozolásáról”.

Remélem Sartana a köz kincsévé teszi az elkészült műveket, amihez mi a Matchbox Memories lapjain örömmel nyújtanánk felületet, szóval kíváncsian és türelmetlenül várjuk a fejleményeket!

MB-26 Toyota Prius csomagolása, ahonnan a felhasznált grafikai elemek java származik.

A hátlap, ahonnan az autó rövid leírása jön.

Első változat.

Második változat. Tessenek leadni a voksokat a szavazógép segítségével, illetve kommentálni!

A szavazás eredménye Sartana doboz projektréről:

Az első változat tetszik!	9 (28%)
A második változat tetszik!	20 (62%)
Mindkettő tetszik!	3 (9%)
Egyik sem tetszik!	0 (0%)
Nem érdekelnek a dobozok, a kisautó a lényeg!	0 (0%)

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels - 2001 Honda Civic Si - UPDATE

Porsche kolléga már bemutatta a saját példányát egy Maisto Civic hatchback társaságában, de nekem is van egy. Gyerekkoromban ehhez is volt már szerencsém, azonban ahhoz, hogy ismét a gyűjteményemben tudhassam, el kellett jönnie 2011-nek.

Az én példányom a 2002-es „Tuners Series” sorozat részeként jelent meg, az eredeti piroshoz képest kékre változott alapszínnel és másféle dekorációval. Ezt is az egyik hazai aukciós portálon vásároltam.

Részletes dekoráció, bár elölről itt is hiányzik a lámpafestés,... 

...mint ahogy hátulról is. Oldalt a nagy W betűk a Wings West amerikai tuningcéget reklámozzák.

Matchbox MB-54 Ford F-150 SVT Raptor - UPDATE

A tavaly megjelent Matchbox MB-54 Ford F-150 SVT Raptor modellje a 2011-es évben is szerepel az 1-75-ös sorban, amivel először kicsit bajban voltam. Mikor a premier darabról írtam, akkor még bíztam benne, hogy mind a négy gyári színben megjelenik, gondoltam ha az első évében megjelent narancsban - aminek van egy pirosas árnyalata is, amit így utólag már bánok, hogy nem vettem meg, mikor találkoztam vele - és kékben, akkor idén lesz fehér és fekete. Nos, ez nem így lett, az idei évre szakítottak a Ford gyári színválasztékával. Ugyan egy tízes pakkban megjelent egy fehér változat is, ami eddigi egyedüliként kapott hátsólámpa festést is a versenydekoráció mellé. Mivel az autó egyik legkarakteresebb része az eleje, ami azon nem lett kifestve, így nem is érzem nagy hiányát a gyűjteményemből - nem úgy, mint a citrom Porsche 914-esnek. Így voltam a 2011-es 1-75-össel is, amire rátettek még a fehérre festett keréktárcsák is. Először vissza is tettem a polcra a boltban, de idővel valahogy elkezdett tetszeni.

Az ezüst szín nagyon jól áll neki, amihez passzol mind színben, mind stílusban a dekorációja. Végül amikor a közelmúltban lehetőségem adódott a birtoklására, éltem vele - kösz Joe. Így utólag azt kell mondjam, hogy nem bántam meg, az alapszínnek - no meg a vékony fényezésnek - köszönhetően jól kivehető és mutatós kifestetlenül is a hűtőrács. Egyedül talán a beltér és az alváz színé lehetne fekete színű, szerintem az jobban állna neki. Igazán tökéletesen persze úgy nézne ki, ha a kivitelezése megegyezne a csomagoláson szereplő grafikával, de ez már álom álom édes álom...

Elölről nem is vészes extra festés nélkül

Az elengedhetetlen Asada felirat itt is megtalálható

Kicsit sorjás maradt a bal hátsó kerékív

Matchbox MB-54 Ford F-150 SVT Raptor

Matchbox MB-16 Porsche 914 - UPDATE

A Matchbox Porsche 914-es modelljéről már tettem említést, illetve a Lesney Edition fém alvázas kivitele is terítékre került. Most az 1-75-ös sorban eddig megjelent színvariánsait tárom elétek. A premier almazöldje - és annak különféle árnyalatai - mellé még abban az évben betársul egy sötétzöld színű variáns is. Ezen kívül semmi egyéb változtatást nem eszközöltek, pedig én egy kerékcserének azért még örültem volna - így a csináld magad mozgalom keretein belül ezt egy másodpéldányon végre is hajtottam. Az idei év az új grafikával ellátott blisteren kívül új színt is hozott magával, mégpedig egy klasszikus narancssárgát, ami nem áll messze a modelltől. A szín mellé extraként kaptunk egy Porsche feliratot is az oldalára, valamint a kilincset is kifestették. Ennek azonban ára volt, a szűkös költségvetés mindezek mellett már nem engedte meg a hátsó lámpák kifestését, az első helyzetjelzőkkel egyetemben. Sajnos ez egy ideje honoló tendencia a Matchboxnál, amivel először a Porsche 911 GT3-as modelljénél szembesültem - vagy legalábbis itt "fájt" a legjobban -, és úgy néz ki maradni is fog ez a tendencia.

Az MB-16-os eddig megjelent - főbb - verziói

Újdonság az autó oldalán a dekoráció, ...

... ami elvitte a hátsó lámpák festését

Még nem hozták ki ezzel a kerékkel, pedig szerintem nagyon jól mutat alatta

Matchbox MB-16 Porsche 914 - 2010 recolor

Matchbox MB-16 Porsche 914 - 2011

Matchboxon kívüliek: Welly – Chevrolet Camaro SS 2001

Joe már megírta az első generáció történelmét, melyből én is bemutattam már egyet a jelenleg halódó blogomon. Most azonban elég nagyot ugrunk előre az időben egészen a Camaro negyedik generációjáig.

Camaro IV
A 90-es évek elején bemutatott gömbölyű Camaro már nem különbözött olyan markánsan a Corvette-től, mint elődei. Lényegében egy 2+2 üléses, kicsit nagyobb csomagtartóval rendelkező Corvette-ről beszélhetünk, ha ez a generáció kerül szóba. 1993-ban mutatják be és kezdik el gyártani, a kaliforniai üzem túlterheltsége miatt a kanadai gyártósoron. Elődjére csak a süllyesztett első fényszóróival emlékeztet, melyeket az 1998-as modellfrissítés során tüntetnek csak el. Mivel 1993 és 2002 között végig gyártásban volt, természetes, hogy a nagyobb modellfrissítésen kívül minden évben változtattak egy kicsit az autón. Akit ez részletesen is érdekel, az vesse bele magát az angol wikipédia megfelelő bejegyzésébe, ahol – szerintem – mindent megtalál a negyedik generációs Camaro-ról.

Camaro SS
A 2001-es kiadású SS verzió a 325 lóerős, 5,7 literes LS1 V8-ast kapta, opcionálisan választható 4 sebességes automata-, vagy 6 gangos kézi sebességváltóval. A plusz teljesítményt az úgynevezett kényszerlevegőztetés adta, ami nem kompresszor vagy turbó, csak egy kis elektromos ventilátor a szívócsőben, illetve ezen kívül a speciális kipufogórendszer is hozott pár lovacskát. A futóművön nem változtattak, de a normál verziók 16 colos kerekeihez képest egy collal nagyobb, 17-es felnik és a hozzájuk való 275/40-es gumik kerültek az autó alá. A hátsó tengelyre kapott egy Zexel-féle Torsen-rendszerű, részlegesen önzáró differenciálművet. A karosszérián árulkodó jelek az SS-logók, a magasabb hátsó szárny, valamint a motorháztető légbeömlője. A beltérben csak a Monsoon hifirendszer az extra az alapváltozatokhoz képest, amihez 500 wattos erősítő is jár.

Ugyanez, mint Welly
A kínai cég a modellfrissített típus SS verzióját mintázta meg, nagyon kívánatosan. Sajnos a dobozát eldobtam, így nem tudom, mikori kiadás, de tavaly sikerült szert tennem rá egy lengyel túra során – hiszen tudjuk, hogy a gyűjtő mindenhol gyűjtő, így természetes, hogy külföldről sem jön haza kisautó nélkül. Azt a néhány (talán 4) zlotyt bőven megérte, amit ráfordítottam. Hozza a Wellytől megszokott minőséget, ráadásul hiánypótló darab.

A két Camaron kívül még egy Welly kisautót hoztam, amit majd szintén bemutatok ezen oldal hasábjain. Annyit elárulok, hogy szintén izomautó.

Lapos, sportos, szép tükrökkel.

A nagy üvegtető nyáron biztosan szaunát csinál a beltérből.

Óriási harcsaszáj a minél jobb hűtés érdekében, illetve a motorháztetőn is van egy kisebb.

Hátra elkélt volna némi plusz festés.

A targatetős verziót mintázta meg a Welly.

Az eredeti szemből...

...és hátulról. Ez vajon miféle rendszámtábla?

Matchbox Formula 1 Car

A Matchbox kínálatában szinte a kezdetek óta megtalálható valamilyen Forma 1-es versenyautó, vagy legalábbis ami hasonlít rá. Jelen darabot 1993-ban alkotják meg és még ebben az évben piacra is kerül, azonban sem az 1-75, sem az 1-100 kereteibe nem kerül bele - ott továbbra is a Grand Prix Racing Car van jelen. Kizárólag a Formula 1-es szettekbe kerül bele, az éppen aktuális istállók színeiben, de főként az akkori világbajnok, Nigel Mansel neve által fémjelzett pakkokat adtak ki. Az idő előrehaladtával végül megkapta azt a megtiszteltetést, hogy a Matchbox versenycsapat színeiben bekerül az 1996-os 1-100-as sorozatba MB-74-es sorszámmal. A következő évben más lett a szín, de marad MB-74 és az ekkor megjelenő csupa arany sorba is bekerül. 1998-ban búcsúzik MB-61-ként, de ekkor már az 1-75-ös sorba is beválogatják.

Kivitelezésére nem nagyon panaszkodhatunk, hozza az akkori Forma 1-es autók formáját, a főbb részleteket megtaláljuk rajta. A karosszéria és az alváz is fémből van, utóbbiból alakították ki az első spoilert is, így nem kell félni tőle, hogy könnyen letörik. Nem úgy a hatalmas hátsó szárny, ami műanyagból van és alapesetben is kicsit ingatag, de ügye nem kell feszegetni, nem azért van ott. A vezető fülkét nem hagyták üresen, beültettek egy pilótát, ami egész korrektre sikeredett, a biztonsági övek és az overál gyűrődései is kivehetőek, egyedül csak a kormányt hiányolom. A kerekeken természetesen Good Year márkájú slick gumik vannak, ami ekkortájt nem szokatlan a Matchbox kisautóin. A sablonos kisautót csak a dekorációval lehet igazán egyedivé tenni, amin nem is spóroltak, mindegyik kivitel gazdag tampózást kapott. Ennek köszönhetően elég élethűen sikerült átvinni erre a konkrét darabra az 1993-as Footwork Arrows FA14 Mugen Honda festését.

Szép munkát végeztek a dekorálásánál

Amikor még voltak Good Year gumik a Matchboxokon

A hátsó szárny van csak műanyagból, nem is lenne nehéz letörni

A sofőrünknek ugyan van keze, de nincs mit fognia vele

Az 1993-as Matchbox katalógusának a Formula 1-es felhozatalát bemutató oldala

A Formula 1 Gift Set csomagolása (kép forrása: vatera)

Ilyen volt az 1993-as Footwork Arrows FA14 Mugen Honda. A volánnál Derek Warwick. (kép forrása: flickr)

Átalakítás: Matchbox MB-45 Volkswagen Caddy

Tulajdonképpen ez az átalakítás a véletlen műve. Az egész úgy kezdődött, hogy beszereztem anno egy 2008-as MB-46 Volkswagen Caddy-t, ami szerintem egy nagyon jól sikerült Matchbox. Annyira megtetszett, hogy a 2009-es MB-45-ből is vettem egyet, de azt már átalakítás céljából. Először csak felni donorként nyúltam hozzá, valamint a fent linkelt postban ennek a beltere látható külön lefényképezve. Mivel még nem teljesen állt össze a fejemben a kész koncepció, így pihentettem, míg egy másik munkám alkalmával elővettem ezt is, hogy addig is lemaratom róla a festéket. Ez a művelet kicsit félre sikerült, ugyanis már eléggé masszívnak bizonyult a gyári festés, nem nagyon akaródzott teljes mértékben elhagyni a helyét. Mondjuk nagyon nem is szenvedtem vele, gondoltam majd legközelebb folytatom. Az így létrejött állapot lassacskán kezdett megtetszeni, gondoltam egy leharcolt céges autónak így még jó is lehet, amíg nem lesz jobb ötletem biztosan. Gyorsan kifestettem a hátsó lámpáit, a tükröket és az ablaktörlőket., majd túrtam neki egy viseltes kerék garnitúrát, ami méretben passzol alá. Ezzel tulajdonképpen kész is lett a véletlen szülte átalakítás. Gondolkodtam egy kis rozsdásításon, de ezt elvetettem, hiszen ez már egy modern, megfelelő korróziógátláson átesett lemezekből felépülő jármű, inkább csak napszítta, kicsit kopott festésű lehasznált lóti-futi járművet láttam bele.

A jobb első kerék találkozott már pár padkával

Megkoptak már a feliratok is

Sokat dobott volna rajta, ha gyárilag kap ilyen minimál lámpafestést hátra is

Itt még a kerekeket próbálgattam alá, de a fényezés eredeti mivolta jól látszik