Matchbox MB-20 Volkswagen Transporter (T3) Ambulance 1988

A mai postban egy olyan öntvényt mutatok nektek, amiben bőségesen lett volna még potenciál, de a Matchbox valamiért abszolút nem használta ki.

A Volkswagen T3-at mint témát a Mattel 2016-ban vette elő újra egy platós, duplakabinos kivitelű változat képében. Az arról eddig nálunk megjelent bejegyzéseket innen visszakattintgatva találjátok meg.

Igen jól olvastátok, „újra”mert 1988-ban MB-20-ként debütált a harmadik generációs T3-as, mint mentőautó. A premierváltozat – amit ebben a postban láttok – narancssárga dekorral két évig szerepel az 1-75 szériában. 1990-ben ugyanezzel a dekorral, de már piros színűvel váltja az utódja, ami marad MB-20 és szintén két évig marad a sorozatban. Később már jelentősen változik a dekor, dédelgetek is ezekből a verziókból párat, amelyek majd későbbi bejegyzések tárgyai lesznek.

Az öntvény szerintem kitűnő, de az ablakok konfigurációja nem jellemző egy mentőautóra. Nekem az a semmivel sem alátámasztható gyanúm, hogy tervezhettek belőle civil, leginkább kempingbusz változatot is, amihez az ablakok ilyen elrendezése sokkal jobban passzol.

A hátsó ajtó nyitható, de a kialakítása olyan, hogy csak résnyire. Nem kapott rendes szögben nyitható ajtót, olyan hosszú zsanérokkal amelyek ezt lehetővé teszik – mint mondjuk a Mercedes-Benz Binz felépítményes mentő. Egyszerűen az ajtó kapott két pöcköt a felső sarkaiba. Ez egyértelműen gyenge pontja, de én ennek ellenére is kedvelem, mert minden más szempontból részletgazdag az 1:62 – ezt onnan tudom, hogy fel van tüntetve az alvázon – méretarányú öntvény. Persze elfogult vagyok, ami egyértelműen a vanitisz mellékhatása.

A helyzet az, hogy csak gyári állapotában szerepel először ez az öntvény e lapokon. Wmormo még 2013-ban prezentált egy olyan, civil változattá történő átalakítást, klassz kéttónusú festéssel, amihez hasonló szerintem eredetileg a Matchbox tervezőinek is járhatott a fejében.

Azt gondolom, hogy még így, megkülönböztető jelzéssel is rengeteg potenciál lett volna ebben az öntvényben a mentőautó verziókon túl. Kékkel lehetett volna még tűzoltó és rendőr is – a „Polizei” és „Feuerwehr” feliratú változatok a német piacon (is) nagyot üthettek volna –, vagy borostyánsárgával az ADAC, ÖAMTC, de nagyjából bármelyik európai ország autóklubbjának sárga angyala. Had gonoszkodjak itt egy kicsit: A SIKU nem szokta kihagyni ezeket a ziccereket.

Remek öntvény, nem is túl gyakori és nincs is túl sok változata.
(Bevezető kép a VW Transporter változatokról: piston.my)

A Matchbox első VW Transporter T3 feldolgozása.

Az 8-dot kerék mindenen jól mutat - mint az közismert!

Csuda tudja, ez az ablakelrendezés nekem sokkal inkább egy lakóbuszt ad ki, mintsem mentőautót. Gyanítom szerepelhetett ilyen civil változat a tervek közt.

A hátsó ajtó nyitható...

...de csak ennyire.

Az ajtó kialakítása ennyit tud, ez a maximális szög, amennyire felnyitható.

Fémből megvannak a világítótestek hátul, de elviselnének magukon festéket.

A dekor megtervezésére nem hiszem, hogy öt percnél többet fordítottak volna.

A narancssárga határeset, de én elfogadom.

A vanitisz miatt elfogult vagyok, de a hátsó ajtó tökéletlen kialakítása ellenére is kitűnőnek tartom ezt az önvényt.

Matchbox Collectors 2021 MB-09 1962 Volkswagen Beetle

A Matchbox 1962-es Volkswagen Beetle modellje 1999-es megjelenése óta szinte folyamatosan a kínálat részét képezi, ezzel is bizonyítva, hogy a megmintázott autó egy örök darab, sosem megy ki a divatból.

Mi is szeretjük, hiszen az eredeti verzióból mutattunk már egyet 2006-ból, egyet 2007-ből, 2008-ból viszont egy és kettő is akad, de módosított változatból is akadt már itt 2018-ból és 2023-ból is egy-egy példány.

Ez a lila változat pedig a 2021-es, 20 tagú Collecors Series kilencedik tagjaként jelent meg, aminek fő jellemzője a gazdag dekoráció és a gumis kerekek. Az alváz, így a lökhárítók visszakapták krómozásukat, de sajnos az autó hátuljának kidekorálása már nem fért bele a költségvetésbe. Mint gyűjtői modell, azért arra figyelhettek volna, hogy legalább a lámpák hátul is kapjanak egy kis festéket. Kárpótolhatjuk magunkat egy szép dobozkával, amin viszont sem a lökhárító - nagyon szeretik a Bogarat a "korlátos" lökhárítóval ábrázolni, -  sem a kerék nem olyan, mint a kisautón, de annyi baj legyen. Ezekkel együtt is egy igazán szép, mutatós bogárhátú lett a végeredmény.

Meglepően jól mutat ezekkel a kerekekkel is

A szörf, mint téma és a Volkswagen elég gyakran találkozik egymással

A többi részéhez képes kicsit kiábrándító a fara

Van egy szép doboza is

Matchbox TP-07 - TP-102 Ford Escort RS2000 and Glider Transporter – UPDATE

A közelmúltban láthattátok ezt a szettet e lapokon. Az akkori post volt az első ami a második generációs Ford Escortról, illetve egyúttal a Matchbox öntvényéről szólt. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire rövid idő alatt, érdekes folytatással tudok előrukkolni!

Nos, feltételezem hogy olvastátok a fentebb linkelt postot, úgyhogy ebben a bejegyzésben nem ismételném önmagam. Széljegyzetként elhelyeznék itt egy stratégiai linket a köztes időben született, a témába vágó bejegyzésről a Metalbox... khmmm... „Matchbox homázsáról”.

Charlie Mack, a Matchbox földi helytartója igazándiból két zöld árnyalatot említ a bibliában a TP-102-es, „Seagull” motívumos Twin Pack kapcsán. Az egyik amit már a fentebb linkelt postban láthattatok a sötétebb zöld, a másik ez, amit ebben a bejegyzésben mutatok meg, a világosabb, de metálzöld.

Érdekes módon arra már nem tér ki, hogy az utánfutó „burája” – elnézést, biztos van erre valami frappánsabb kifejezés, de nem jut most eszembe semmi jobb, cserébe így meg eléggé egyértelmű, hogy mire gondolok – átlátszó vagy borostyánszínű, illetve hogy az utánfutón van-e matrica vagy sem, illetve hogy a fentiek milyen konstellációban áll(hat)nak a színváltozatokkal.

Nos, az empirikus úton szerzett tapasztalataim alapján arról tudok beszámolni, hogy az átlátszó bura a ritkább, illetve a matrica nélküli változat is legitim és erre az utóbbira fényképes bizonyítékom is van! Mostanában elég sokszor elmondtam, hogy nagyon úgy fest, hogy a Matchboxról mi sokkal nagyobb gyártási fegyelmet tételezünk fel, mint amilyen a valóságban a cégnél uralkodott. Ezzel szemben leginkább az „Elfogyott a matrica? Nagy ügy, akkor nem teszünk rá! Jó lesz az úgy Bill!” volt a jellemző.

Meg kell gyónnom, hogy én úgy vettem ezt a darabot, hogy hiányos, hiszen nem volt rajta az inkriminált levonó. Sőt, az eladó is úgy árulta, hogy hiányos ezért ilyen árat is fizettem érte. Igazából a fotózáskor lett gyanús, hogy teljesen makulátlan a fényezés és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy valaha is lett volna rá bármi ragasztva. Ez volt a pont, amikor elkezdtem fényképeket keresni a neten és mint lejjebb látni is fogjátok a bizonyítékot, a gyanúm alapos volt, ez egy legitim változat!

A Charlie Mack által említett két színváltozat közül ez a metálzöld.

Kézenfekvő volt összefotózni a másikkal, jól látszik, hogy jelentős a színeltérés.

A metálzöld hozzá még makulátlan is.

A belterük egyforma színű. Jó kérdés, hogy egyáltalán készült-e más színűvel ez a szett.

Matrica nélküli, de legitim változat. Nem hiányzik, gyárilag nem került fel rá!

A trélerek is jelentős eltérést mutatnak színben, de a sötétebb színű szerelvény két tagja mutat egymáshoz képest némi árnyalatkülönbséget - a magyarázat rá az előzménypostban.

Charlie Mack egyáltalán nem említi, hogy "bura" lehet borostyánszínű, illetve átlátszó is. Egyértelműen az utóbbi a ritkább.

A bizonyíték, hogy a matrica nélüli is legitim verzió! (Kép: Lacy Scott & Knight Auction Centre)

Welly GMC CCKW 2½-ton 6×6 water tanker truck

Jó ideig szenvedtem egyfajta csőlátásban és csak a Matchbox gyártmányokra koncentráltam. Idővel kinőttem ezt – sajnos nem elég hamar – mert rájöttem, hogyha nyitott szemmel járok, akkor igencsak érdekes járműveket találok más, gyakran kevésbé pedigrés gyártóknál. Ebben a postban egy második világháborús veterán olcsó, de nagyon is figyelemreméltó feldolgozását láthatjátok.

CCKW
Ha láttatok második világháborús, esetleg koreai háborús amerikai filmet, akkor biztos láttatok GMC CCKW teherautót. Maximum csak nem tudtátok hogy az amit láttok az micsoda és hogy hívják.

Az Egyesült Államok fegyveres erői groteszkül imádják a rövidítéseket, mely tényt a zseniális „Jó reggelt Vietnám!” ikonikus jelenete tett hallhatatlanná. Természetesen a négy betű is rövidítés, de ezúttal a GMC teherjárművek akkori modell elnevezési gyakorlatából jön:

• Az első „C” a modell tervezésének évét jelenti, 1941-et – hogy ez konkrétan hogy működik, azt ne tőlem kérdezzétek!

• A második „C” a modell kivitelét jelenti, ami „conventional”, azaz „hagyományos”, ami a mi szlengünkben a „csőrös”, tehát NEM a motor felett helyezték el a fülkét (bulldogfülke).

• „K” összkerékhajtás – ebben az esetben három tengelyen hat kerék.

• „W” dupla tengely hátul.

Az is természetes, hogy a jenkik mindent imádnak becézni – a HMMWV / humvi / Hummer története eléggé ismert, a Jeep-é meg unásig. Ezt a járművet nevezték Jimmy-nek – a GMC kiejtett hangzása okán hasonlóképp a „dzsiphez” –, G-508-nak a hadsereg, utánpótlás katalógusában szereplő rendelési száma után, illetve mint „Deuce-and-a-half” (kb. „két és feles”) a két és fél tonna teherbírása okán.

GMC CCKW vízszállító tartálykocsi. (Képek: CCKW.org)

A háromtengelyes, összkerékhajtású, a fentebb említett kapacitású teherautó nagyon jól sikerült. 1941 és 1945 közt gyártották és minden létező változatát figyelembe véve, összesen megközelítőleg 572 500 példányban gyártották. Ez cirka a negyedét tette ki az Egyesült Államok háborús teherautó gyártásának. Egészen az 1960-as évek közepéig maradt szolgálatban, amikor az utolsó példányait is kivonták az állományból. 22 különböző felépítmény változata létezett, zárt és nyitott (ponyvás) fülkével is készült, illetve 7235 példányban bulldogfülkével is. Mind közül a legérdekesebb egyértelműen a kétéltű D.U.K.W., amit a Matchbox megmintázott és egy 17 évvel ezelőtti postunkban foglalkoztunk is vele.

Valamennyi változatot a GMC 270-es, sorhatos, 270 köbhüvelykes (4,4 literes), nyomórudas benzines (!) motorja hajtotta. (Aki kitalálja, hogy az elnevezés honnan jöhetett, életfogytig tartó Matchbox Memories előfizetést nyer!) Ez kezdetben 91,5- később 104 lóerőt adott le 2750 percenkénti fordulaton. A váltó (természetesen) manuális ötsebességes, négy normál és egy overdrive fokozattal. A jármű végsebessége 72 kilométer volt óránként.

Amit a Welly megmintázott, az egyértelműen és jól megkülönböztethetően a többi verziótól a vízszállító tartálykocsi változat.

Olcsó, de jó
A hatvanas években főleg, de a hetvenesekben a vezető gyártóknál rengeteg katonai témájú járművet találunk. Az már gyártófüggő, hogy mely méretarányokban volt erős a katonai vonal. A Matchboxnál a Superfast éra beköszöntével hamar eltűntek a kínálatból a khakizöld járművek, de a Battle Kings – ti ismertek olyat aki ezeket gyűjti? – lényegesen tovább maradt a kínálatban. Az 1-75-ben pedig csak elvétve bukkantak fel. A minket leginkább érdeklő, 1:64 közeli méretarányban szerintem a Majorette tartotta ezeket a kínálatában a legtovább, egészen a nyolcvanas évekig.

Nem úgy az ázsiai gyártók! A Welly jelenlegi katalógusában ugyan nem lelem nyomát, de állítom, hogy még a közelmúltban is láttam a Pepcoban jelen post tárgyát a polcon. A Welly CCKW egyértelműen játékszer. Tudom, hogy önellentmondás, de egyszerre elnagyolt itt-ott, közben meg meglepően akkurátus. Igen, lehetne sokkal részletesebb mondjuk a tartály hátsó része, ugyanakkor egy csomó olyan részlet nagyon pontos, amiből egyértelműen ez a vízszállító tartálykocsi és nem az üzemanyagot szállító változat. Az is benne van a pakliban, hogy igen apró. Sohasem voltam én ezeknek a megbecsülésében jó, de valahol az 1:100-on túl lehet a méretaránya. Egy pontatlanságot tudok neki felróni: az első tengely túlságosan is elől van, nem sokkal de hátrébb lenne jó helyen.

Hadtörténeti szempontból is érdekes jármű, meglepő gyártótól – valamelyik jenki brandtől várna ilyesmit az ember – a játékszer kategóriában.

Fura, de igaz rá: Egyszerre elnagyolt, miközben egészen precíz.

Egyetlen helyen tudok csak belekötni: az első tengelyeknek egy picivel hátrébb kéne lenniük. Hozzá ennek a példánynak csálé is az első tengelye.

Egyértelműen a vízszállító verziót mintázták meg.

Az egyszerű khaki jobban álna neki, bár ez az álcázófestés sem emészthetetlen.

Nyilván lehetne valamivel részletesebb - például itt - de mégis kitűnően hozza az eredetit.

A két oldala nem szimmetrikus - így helyes.

Ha nem lenne csálé az első tengelye, akkor is hátrébb kellene hogy legyenek az első kerekek.

Két háborút is megjárt amerikai veterán.

Hot Wheels El Segundo Coupe

Többször volt már róla szó, hogy nem nagyon szeretjük és gyűjtjük a sosemvolt járműveket "mintázó", fantázia szülte modelleket, de néha ezek olyan jól sikerülnek, hogy akad pár a gyűjteményünkben. Ilyen az alábbi kisautó is, aminek az összhatása annyira megfogott, hogy beszereztem belőle egy példányt.

A Mattel 2023-ban dobta piacra a HW Dream Garage al sorozat negyedik tagjaként az El Segundo Coupe-ra keresztelt modelljüket. Mint azt tudjuk, El Segundo város ad otthont a Mattel főhadiszállásának Kaliforniában, így ez egyfajta "hazai" kisautó lett. Bele is adtak apait-anyait, nagyon részletgazdag lett, például az első fényszórók a szélvédő anyagából készültek, ami nagy szó manapság. Sajnos ez az anyag elég sötét színezést kapott, ugyanis az autó farának egy részét is ez adja.

Ugyan fantázia modell, de formára nagyon jól sikerült versenyautó lett, sok típust bele lehet látni, talán ezért is kedves a szemnek. Ha csak egyet kellene mondanom, ami az ihletet adhatta, akkor a Shelby Daytona Coupe lenne az, de lehetne akár a Lamborghini Miura is, Datsun 240Z, Ford GT, stb. Mivel szeretem a szürke színt, így nálam még az is dobott a latba, pláne azzal a szép nagy fehér körrel az ajtajain. Ez a premiermodell, de a későbbi színvariánsai is nagyon tetszetősre sikerültek. Szóval fantázia modell ide vagy oda, nem tudok belekötni, bárcsak mindegyik hasonló minőségben készülne, akkor kevesebbet panaszkodnánk azokra. Nektek hogy tetszik?

Sok típust bele lehet látni

Ez a szürke szín ezzel a kerek rajtszám hellyel is nagyban növelte az esélyét, hogy megvegyem

Hátul is elég sok a részlet, a fara a szélvédő anyagából készült

Terveztem egy ilyen El Segundu-s gyorshajtó, autó lefoglalós kis képregényt, de sajnos ebből már nem lesz semmi. A statiszták már voltak nálunk, a rendőrség színeiben ide kattintva, az autószállítóról pedig itt olvashattok.

Hot Wheels El Segundo Coupe

Matchbox Team Convoy TC-61 White Rose - STP Richard Petty Racing Team Transporter - Második Rész - 1991 Pontiac Grand Prix stock car

A közelmúltban kezdtük meg ennek aremek szettnek a bemutatását, amit ebben a bejegyzésben a legfőbb attrakcióval, magával a versenygéppel folytatunk.

Nagydíj

Azt gondolom, hogy ízlés kérdésekben a vita parttalan. Ha autógyártó vagy, akkor a piac majd eldönti, hogy tetszik-e amit készítettél. Tehát az csak az én ízlésem lenyomata, hogy nem értem, hogy az 1980-as évek végén készített amerikai autók jó részéből hogy tudtak egy darabot is eladni, mert úgy néznek ki, mint a nagyon a földtől elrugaszkodott tanulmányautók. A hatodik generációs, az 1988-as és 1996-os modellévek közt forgalmazott Pontiac Grand Prix pont ilyen autó. A négyajtós változata olyan, hogy még én is megenném a brokkolit, ha azzal ijesztgetnének hogy elvisz egy ilyen, ha ellenszegülök a szülői táplálási szándéknak. A kétajtós kupéból van olyan kivitel, amit elfogadnék – nevezetesen a katalógus 11-én oldalán található GTP, abban a színben és azokkal a felnikkel – de pénzt azért sem adnék.

Apropó katalógus! Alább az 1991-es, 48 oldalas Pontiac katalógus, Grand Prix-vel foglalkozó részét láthatjátok – alább majd kiderül, hogy miért ezt a modellévet választottam.

Fogadj örökbe!

Az autót, amivel Király az 1992-es búcsúévadában indult, a saját cégénél építették az Észak-Karolinában elterülő, Level Cross városában 1990 őszén. Tehát a szériaautó 91-es évjáratának megjelenése után dolgoztak – ezért a fenti katalógus is ebből az évből származik. Ha máshonnan nem, akkor az abszolút kortárs, 1990-es, Tom Cruise filmből, a Mint a villámból tudjuk, hogy a NASCAR Stock Car versenyautóknak a megjelenésükön kívül olyan nagyon sok közük műszakilag nincs ahhoz az autóhoz aminek hívják őket, amiknek elvben lenniük kéne. Ez azért is vicces, mert a szériát „stock car”-nak, azaz „szériaautónak” hívják.

Nos, a széria Pontiac Grand Prix az első kerekeit hajtja és a legnagyobb hengerűrtartalmú blokk ami az orrába kerül 3,4 literes V6-os. Ezzel szemben a versenyautóba egy 359 köbhüvelykes, V8-as, öntöttvas Chevrolet small blockot építettek ami a hátsó kerekeit hajtja. A lökettérfogat adat egy kicsit fura, mert 359 köbhüvelykes, a gyári Chevy small blockok listájában nincs, csak 350-es (5,7 literes, „small” értitek) és afelett rögtön a 400-as. Úgyhogy a legjobb tippem az, hogyha az adat nem elírás, akkor felfúrt 350-es lehet. Ez már csak azért is valószínű, mert ez az a változata ennek a motornak, amit a leggyakrabban tuningolnak. A versenygép 650 lovas ménest szabadított az aszfaltra.

Jelenleg az Indianapolis Motor Speedway Múzeumban őrzik. Ha valakinek van erre a célra 750 amerikai dollárja, akkor akár örökbe is fogadhatja! A fenti kép a múzeum weboldaláról származik – link rá fent.

A White Rose-tól szeretettel

Nagyon úgy fest, hogy a Matchbox kifejezetten a White Rose kedvéért készítette el a Pontiac Grand Prix Stock Car versenyautót. 1992-ben pont ebben a szettben, illetve a Mello Yellow színeiben, egy TC-62 készletben debütál. Innentől már elég zavaros a történet, egészen biztos, hogy további szettek is készülnek a White Rose-nál, de nem tudom megmondani, hogy milyen változatokban és mely években. Az biztos, hogy 1995-ben kiadnak egy hat különböző festésű versenyautót tartalmazó NASTRAK Racing School Racing Super Stars nevű szettet, ami annyira menő, hogy muszáj vagyok ide tenni egy képet róla!

Nagyjából kibogozhatatlan, hogy a White Rose-nál hány Pontiac Grand Prix Stock Car jelent meg és mikor, de ez az 1995-ös szett annyira menő, hogy muszáj volt képet elhelyeznem ide róla! (Kép: eBay)

Végül 1994-ben és 1995-ben az 1-75 sorozatba is bekerül a Pontiac Grand Prix Stock Car. Már nem Good Year gumi kerekekkel, hanem elég ronda Superfastokkal. 94-ben sárga-kék „Pro Auto” versenyfestést kap és 10-es rajtszámot. Ebben az évben MB-35 az USÁ-ban, mindenhol máshol MB-22. Elég csicsás, ha engem kérdeztek. 95-ben már fekete-kék versenyfestést, 7-es rajtszámot kap és csak az USÁ-ban MB-35. Ez viszont szerintem vagány.

A Matchbox szerintem a Király 1992-es versenyautójának megmintázásakor alapos és remek munkát végzett a játéknak, gyerekek számára szánt műfajban. Nem vitrinbe szánt makett, de tapasztalatból mondom, ott is nagyon jól mutat a csapat!

Az STP versenyfestése annyira a Gulf-éra emlékeztet, hogy nem tudtam neki ellenállni.

Csak a White Rose kiadások kaptak Good Year versenygumikat. Mármint szó szerint, azok tényleg gumik a felniken.

Én azt gondolom, hogy a játékautó versenyszámban a Matchbox maximálisat teljesített a dekorban (is)!

Az ott az ablakban a "ne ess ki" háló műanyagból. Klassz részlet!

A festés kifogástalan és egyenletes, a telefonom kamerája jön zavarba ettől a színtől.

A két oldal festése szimmetrikus.

Azt hiszem így látszik legjobban, hogy gumik az abroncsai.

Az összes, erről a készletről szóló postot a címkefelhőben a "STP Richard Petty Racing Team" tag-re kattintva találjátok meg a legegyszerűbben.