Matchbox MB-21 Nissan Prairie

Néha Gyakran nem értem, hogy mi vezette a Matchbox kezét a téma- és típusválasztásoknál. A második generációs Nissan Prairie egyterű az archetípusa az „ezt miért” Matchboxoknak, mert maga az ásító unalom és a világon semmiféle autóipari jelentősége sincs.

Észak-Amerikában található füves puszta
Már az is megérne egy misét, hogy a Nissan miért ezt a nevet választotta az egyterűjének, de az autóiparban számtalan példa van az „én is kérek abból, amit a névválasztó ember fogyasztott” esetére.

Az egyterűek népszerűségének derekáról származó Nissan második generációja (M11) világautó, mert forgalmazták Japánban, Európában, Kanadában és az USÁ-ban is – igaz itt Axxess volt a neve. Mindenhol kétliteres, sornégyes benzines erőforrással került forgalomba – kivéve az Egyesült Államokat, ahol 2,4 literessel. Az előbbiek évjárattól és a modellfrissítéssel bevetett motorcserével 91-, vagy 98 lóerőt szabadítottak az első kerekekre, míg az utóbbi 133-at. A váltója ötsebességes manuális, vagy négysebességes, hagyományos automata lehetett.

Európai kivitelű, második generációs Nissan Prairie. Az eszményi követő és megfigyelőautó, mert annyira jellegtelen, hogy ebbéli tulajdonságát csakis egy "Más Valaki Problémája" (MVP) pajzzsal lehetne fokozni. (Kép: Wikipédia)

A cég kortárs Bluebird kompakt platformjáról annyira semmit nem lehet mondani, hogy az én tudományom itt meg is áll. 1988 és 1998 közt gyártották, igazi szürke eminenciás, családszállító igásló. Megkockáztatom, hogy nálunk gyakorlatilag ismeretlen, ami szerintem a dízelmotorok hiányának tudható be. Ugyanakkor őrülten praktikus lehetett a mindennapokban, mert mindkét oldalon tolóajtókat kapott az utasok számára.

Engedtessék meg nekem, hogy két, japán tévéreklámot is beszúrjak a modellről, mert annyira a „mi a túró ez” kategóriában indulnak – jó a japánok meg valószínűleg a „Márka húlala” reklámra mondanák ugyanezt.

Két elképesztő, japán tévéreklám az M11 Nissan Prairie-ről, melyekből a világon semmi érdemleges nem derül ki a járműről! Odáig vagyok értük, óriásiak!

Amit lehet azt kihozták belőle

A Matchbox 1991 és 1999 közt kilenc bőrt is lehúzott a dögunalom egyterűről úgy, hogy 96-ban és 97-ben egyáltalán nem szerepelt a kínálatban. Amit ebben a postban láthattok a sorban a harmadik, 1992-ből, vagy 1993-ból. Az amerikai 1-75 sorban is ugyanez szerepelt ugyanazokban az években, mint a „világon minden máshol”, azaz ROW (Rest of the World) csak a jenkiknél MB-31 volt.

Érdekes, hogy jobbkormányos kivitelben készítették el. Nem nagyon lehet belekötni, részletgazdagon sikerült visszaadni a dögunalmas eredetit.

Szép részletes. Amit lehet kihozták a világ egyik legjellegtelenebb autójából!

Több esetet is feljegyeztek, amikor a kisgyerek, aki ilyen Matchbox-szal játszott, egyszerűen elaludt játék közben az ingerszegénység okán, amihez sokban hozzájárult a szürke színe is.

Szép nagy, Nissan embléma!

Az 8-dot kerék mindennek jól áll - mint az közismert.

Vannak olyan ötvények, amikről nem hiányzik a festékes kiemelés. Ez is olyan. De ezt már mondtam mostanában.

Őrülten praktikus járgány lehetett mindkét oldalt tolóajtóval.

Vanitiszesek, szevasztok!

CF 306 Toyota Corolla Levin AE86

Legendás autó, érdekes történetű gyártó, ritka kisautó. Tökéletes konstelláció egy érdekes posthoz!

ハチロク- Hachi-Roku

Olyan legendákról írni, amiket minden benzinvérű ismer iszonyú nehéz, mert hiszen minden benzinvérű ismeri őket, mindenkinek más a fontos az ügyben és így hamar megszületik a „na, ez a marha sem ért hozzá” ítélet. Igyekszem elugrani a feladat elől, de mégis alapos típusismertetővel szolgálni. Az alapokat ez az Origó – pontosabban Retro Mobil – cikk kitűnően lefekteti és megspékeli első kézből szerzett tapasztalatokkal is. Ez meg itt egy szerelmes cikk Karottától, ami nem kötelező, de ajánlott. Végezetül pedig javaslom a SpeedZone videót, ami pontosan azt a Levint dolgozza fel, ami a kisautó is.

AE86 ügyekben megkerülhetetlen az Initial D sorozat, ami szerintem a leginkább felelős azért, hogy a Hachi kultusza elterjedjen a japán szigeteken túlra. Az 1995 és 2013 közt vetített sorozat engem legalább egy évtizeddel „vétett el” mint célközönség, pár éve néztem végig és nem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Kamaszként – ez akkor lett volna a nyolcvanas években, amikor magát az autót is gyártották – bizonyosan telibe talál és teljesen máshogy viszonyulok hozzá. Felnőttként fantasztikus korrajznak találom, a kínzásnak is beillő eurobeat-tel, a japán kamaszok végletekig kínos bénázásával csajozás ügyben, a tökéletességet egyik legfontosabb értéknek tartó néplélek ábrázolásával és a nyilvánvaló és egyértelmű képtelenségekkel autózás és versenyzés ügyben. Zseniális, több forrásból is hozzáférhető, angol felirattal a YouTube-on is fent van, én csak ajánlani tudom. A hangulata okán MUSZÁJ az alábbi klippet elhelyeznem itt róla!

Bizonyosan tudjuk, hogy nem tudjuk mi ez!

Már ennek a bejegyzésnek a címe is olyan, amivel magamra tudom húzni az „ez a marha sem ért hozzá” dolgot, de pontosan ez van - leszámítva, hogy én elhelyeztem a szövegben a stratégiailag fontos szóközöket - a kisautó hasára írva. Nos, pontosan tudjuk hogy mi ez és azt is, hogy mi az amit senki nem tud róla!

Azt hogy mit mintáz és mennyire jól, azt gyorsan letudhatjuk: Remekül visszaadja a Levint és mint játékautó egészen kitűnő. Ugyanis ez nem más, mint a Tomica legelső AE86 öntvénye ici-picit átdolgozva. Annyit fejlesztettek is rajta, hogy "hátrahúzós" lett. Az apró frikciós motor kedvéért átalakították a belteret, a hátsó ülések és a csomagtartó helyére került. Ez a beltérben úgy tűnik, mintha az első ülések mögé egy hatalmas kalaptartó került volna. (Lehet, hogy ez a tofuszállító, speciális változat?) Történt ugyanis, hogy mikor a japán gyártó kivezette ezt az öntvényt, akkor valakik, akiket vagy a gyártást végző kínai cégnek, vagy valamelyik ázsiai disztribútornak gondol a kisautógyűjtők nemzetközi törzse – ők lennének a titokzatos CF – gyártatta tovább a Levint. Nem csak azt, a nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején összesen hat CF modell készült, Tomica alapokon. Egészen konkrét tippek vannak amúgy, hogy kik ők, de én inkább nem mennék tovább ezen az ösvényen, amúgy se vagyunk sokkal beljebb a nevükkel. Összehasonlítási alapnak álljon itt a Tomica öntvény változatairól pár kép:

Tomica Toyota Corolla Levin AE86

Tomica Limited Toyota Corolla Levin AE86
(A fenti képek az eBay-ről származnak, az utómunkát én követtem el.)

Mint mondtam a titokzatos CF munkájával én teljesen elégedett vagyok, az öntvény remek, a beltér közepesen részletes, a kerekeken gumiból készült abroncsok feszülnek, amivel sikerült az eredeti Tomica és Tomica Limited közé emelni az eredményt.

A rendszám a gyártó nevét és a hat megjelent kisautót megkülönböztető számot hordozza.

Most őszintén: Nem bármelyik pedigrés gyártó a nevére vehetné?

Az öntvény részletei hibátlanok - naná, eredetileg Tomica volt.

Felár mentes extra. #regenmindenjobbvolt

Közepesen részletes beltér.

"Szezám zárulj!"

Van az az öntvény, ami nem igényli kicsit sem a festékes kiemelést a kritikus helyeken sem. #regenmindenjobbvolt

Tegye fel a kezét akinek kéne! Igen, gondoltam! Mindenki.

Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a beltér közepesen részletes.

Nem, nem pizza. #regenmindenjobbvolt

Nem, nem ül magasabban a hátsó futómű, a fotó béna.

Szerintem klassz.

Utólag jutott eszembe, hogy nem fotóztam le az alját, pedig fontos. A méretaránya - nyilván - ugyanúgy 1:61 mint a Tomicának.

Matchbox MB-22 Extending Ladder Fire Engine WRC Collector's Choice No. 19

Rövid post ez a mai – már ami az olvasnivaló részét illeti – mert minden lényegest megírtunk a tárgyáról korábban. A White Rose Collectibles Collector's Choice szériáról itt írtunk bővebben, a sorozat eddig e lapokon megjelent, illetve majd a jövőben megjelenő darabjait pedig erre a linkre kattintva találjátok meg.

A hihetetlenül fantáziadús, „Tűzoltóautó” nevű öntvényről itt olvashattok bővebben.

Az 1994-es White Rose kiadás annyiban ad többet, mint a „simán” Matchbox testvérei, hogy igazán nem spóroltak a festékkel és számos kiemelést, apró részletet kapott, de ezt majd inkább a képeknél mutatom alább. Illetve „Kihúzható Létrás Tűzoltóautónak” hívja a White Rose, mely elnevezésben szintén őrült sok meló lehet.

A White Rose Collector's Choice kiadás a festékes kiemelésekben ad többet. Kezdetnek rögtön négy, piros pötty a megkülönböztető fényjelzőkön az orrán.

A festett részletekből is jutott jó sok. A tűzoltósági embléma és az első kerék előtt, illetve afelett az egység száma az 1-75 sorozatú Matchboxokon is visszatérő motívum,...

...de az oldalsó csíkok,...

...a taposólemez szürke festése, illetve a létra felirata extra.

A hátulján már nem dolgozott a "sminkes".

Messzire elér a létrája és körbe is forog - ezt a trükköt nyilván a többi Fire Engine változat is tudja.

Megy a teljes kör, mind a 360 fok.

A taposólemez szürke festékéből került kicsi oda is, ahová nem kéne. Kézi munkával vitték volna fel?

A doboz a kortárs kék, Superfast Matchbox dobozon alapul. A White Rose az elnevezést is továbbfejlesztette: „Kihúzható Létrás Tűzoltóautó”.

Matchbox logó, évszám.

"Egy a 10 000 példányból". Ti elhiszitek ezeket a "limitált széria" számokat? Nem csak a WR-nél, hanem úgy általában.

"A Collectors (sic!) Choice sorozat 1995-ben, 48 egyedi, izgalmas modellel folytatódik. Keresd őket a helyi szaküzletben." Nos, nem így történt. Az 1994-es széria nem kapott folytatást.

Matchbox MB-09 Ford Escort RS2000

A közelmúltban kezdtem el foglalkozni egy régi, nagyon vágyott, de akkor nem birtokolt, gyerekkori kedvencemmel, a Matchbox második generációs Ford Escortjával és annak... Hát nevezzük így: derivátumával. Ebből a postból kiindulva többet is megtudhattok az öntvényről, illetve az eredeti autóról.

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az az 1978-as premiermodell, mely 1981-ig maradt az 1-75 sorozatban mint MB-09. Egy változata ismert, a szakasztott ilyen, de piros beltérrel – szerintem ez sokkal szebb. Valószínűleg gyerekként hamar megszabadítottam volna a matricáitól. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de az összes verziója visel valamilyen levonót.

A nézése, az! Gyerekként nagyon vágytam egy ilyenre.

Még egy változata ismert az 1-75 sorozatú MB-09-nek: Piros beltérrel ugyanez. Szerintem ez a szín sokkal szebb.

Gyerekként elég hamar megszabadítottam volna a matricáitól.

Valamiért az összes változata kapott matricákat. Nem csak az 1-75 szériában, de a Twin Pack-ek is.

Semmi festék a lámpákon, mégsincs hiányérzetem.

A műszerfal részleteivel nem sokat foglalkoztak, a kormány is csak pizza. #regensemvoltmindenjobb

Vajon a céglogók hogy kerültek fel anno a Matchboxokra? Kértek rá engedélyt az érintettektől, vagy "versenyautót mintáz, jó lesz az úgy" volt az ügymenet?

Bezzeg a székek olyan részletesek, annyira hivogatóan párnázottak, hogy az ember már-már bele akar ülni.

Matchbox MB-24 Ferrari F40

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a brandjét már-már betegesen védő Ferrari, hogy a csodába engedte ezt a verziót piacra dobni a Matchboxnak!

Ez a bíborvörös legrondább árnyalatából, BKV-kékbe tartó fényezés a Matchbox F40-esek Mansory-jává teszik ezt az amúgy remek öntvényt. Hozzá sikerült a Matchbox márka történetének egyik legrondább kerekét is alá tenni. Igaz, hogy létezik szép, ötágú „felnis” verziója is, de az sem sokat segít az összhatáson. Mindössze egy évig, 1996-ban volt MB-24 az amerikai 1-75 sorban és ugyanazt gondolom erről, mint a két posttal ezelőtti, De Tomaso Pantera elfajzásról: Hot Wheelst akartak csinálni, így sikerült.

Nézzétek meg ebben apostban, hogy milyen a Matchbox Ferrari F40 öntvénye, amikor szép! Ugyanebben a megmintázott autóról is olvashattok, illetve felbukkan a fentebb említett, szép kerék is.

Innen még nem is olyan veszélyes.

Na, innentől már pusztító a látvány! A Mansory rajongók most elolvadtak a gyönyörűségtől.

A Matchbox történetének egyik legrondább kerekét sikerült alátenni.

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy az a Ferrari, amelyik olyan már-már mániákusan védi a brandet,...

...hogy engedte ki ezt a dekort!

Nem sokkal később, csúnyán összerúgták a port a Mattellal,...

...ennél sokkal kevésbé durva okból, amikor nem hivatalos Ferrari színt használtak a Hot Wheels Ferrarikon.

Létezik ugyanez szép kerekekkel is, de nem sokat javítanak az összhatáson.

"Type N" Superfast egyendoboz. Soha nem értettem, hogy mi járhatott annak a marketingesnek a fejében, aki úgy gondolta, hogy az amerikai piacon majd érdemben versenyeznek a Hot Wheels-el úgy, hogy az már akkor blister packokat használt, ami a kisautó minden részletét megmutatja, egy olyan dobozzal, ami minden részletét elrejti.

Ennyiből kellene szerelembe esnie a vásárlónak a tartalommal.