Katalógusok: Majorette 1972

1972-ből már mutattuk a katalógus formátumú termékismertetőt, de az egyoldalas formátumot sem szeretnénk eltitkolni előletek. Egyre inkább azt gondolom, hogy ez inkább direct-mail marketingeszköz lehetett, melyet a játékboltok tulajdonosainak küldtek el postán.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2010 Pontiac Firebird 1977

Tapasztalatom szerint a kisautó gyűjtés óhatatlan velejárója, hogy olyan darabok is bekeverednek a gyűjteménybe, amik nem feltétlenül reprezentálják a gyűjtő ízlését. Keletkeznek ezek leginkább úgy, hogy ajándékba kapja az adott darabot az ember, vagy valami internetes piacteres vásárlás hordaléka az ilyesmi. Mai szeánszunk tárgya pont ilyen darab, ami bizonyos szempontból még az “állatorvosi ló” ismertető jegyeit is magán viseli.

Az indiánfőnök tűzmadara

Szokásos típusismertetőnket letudnám egy linkkel egy érzéssel adagolt lexikális tartalmú postra a múltból – ahonnan aztán ízlés szerint lehet tovább kattintgatni Firebird ügyekben. Hogy azért ebben a postban is legyen valamiféle érdekes tény olvasnivaló: Ti tudtátok, hogy Pontiac egy indián törzsfőnök volt, aki felkelést szított a britek ellen, nem sokkal azután hogy az indiánok a franciákkal háborúztak?

Ezen kívül a típusismertetés oltárán még áldoznék az 1977-es Firebird katalógussal is. Azért ezzel, mert bár az alvázon nincs évjárat megjelölés, a South Texas Diecast erre a modellévre datálja ezt a járgányt.

 

Imidzsrombolás

A (képzeletbeli) „hogyan szerezzünk új barátokat” mozgalmi tevékenységem jegyében comingoutolnék egyet: Nem vagyok valami nagy Hot Wheels rajongó, mert az amerikaiak közel sem azt az iskolát követik, amin én a gyerekkori Matchboxaimmal felnőttem. Azaz vagy teljesen fantázia szülte egy kisautó, vagy a lehetőségekhez képest precízen követi a megmintázott eredetit – ami aztán vagy összejön, vagy nem, de azért a 70-es években az igyekezet azért látszott. Ki nem állhatom a csicsás festést (pipa), az aránytalan, óriási szekérkerekeket (pipa), és a miattuk kényszerűségből óriásira vágott kerékjárati íveket (pipa), illetve az elsőnél teljesen indokolatlanul sokkal nagyobb hátsó kerekeket (pipa).

Ezen az 2010-es mainline-ból származó kisautónál ezek a „nem szeretem” részletek bizony mind-mind ott sorakoznak.

Szódával elmegy

Persze, tudom én azt, hogy ez egy játékautó és nem makett, mégis szeretem, ha egy játék minél pontosabban követi az eredetit. Hogy ez nem túlzó elvárás, azt bizonyítja a tény, hogy az akadályt még a kevésbé neves(ként számontartott) ázsiai gyártók is rendre megugorják.

Az 1978-ban debütáló modell 2006-ban lecserélik, de bevallom férfiasan én egyáltalán nem érzékelem a kettő közti különbséget a képek alapján. Az viszont biztos, hogy a megmintázás nem sikerült valami jól, a hátsó szélvédő környéke rettentően duci, olyan mintha felszedett volna popóra pár extra kilót. Feltételezve, hogy a Texasiaknak igazuk van és ez tényleg az 1977-es autó miniautúrája, néhány apró részletből – melynek egy részét teljesen eltünteti a festés - arra következtetek, hogy ez igazából a Firebird csúcsváltozata, a Trans Am. Erénye, hogy az alváza is fém, szóval ez még a “volt benne anyag” érából való. A beltere azonban botrányos! Szinte már az is jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne.

A Hot Wheelsnek nagyon „el tud sülni a keze”, különösen amerikai autók esetében. Ez most nem az az eset.

 Eddig jó! Már persze ha elvonatkoztatunk a festéstől.

 Jaj! Azok a felnik, azok a színek!

 Szekérkerekek, ronda lángnyelvek... Redneckmobil!

 A beltér jobb lenne ha nem lenne.

 A szélvédő színéről ne is beszéljünk és deréktől lefelé, fenéktájt felszedett pár kilót...

Katalógusok: Majorette 1972

A Majorette 1972-ben még a kifutó divatot követi, mely szerint nem a termékek fotóit jeleníti meg, hanem amúgy remek rajzokat róluk. Érdekes, hogy a britek sokszor egészen mérnöki szintű rajzokat készítenek a Matchboxokról, a franciák sokkal bohémabban állnak a kérdéshez, ebben a katalógusban valamilyen jelenetbe helyezik a némiképp elnagyolt módon ábrázolt kisautókat. Igazi csemege.

Változatok egy témára: Matchbox és Metal Playmobil De Tomaso Pantera

A Matchbox kontra magyar másolat összehasonlító sorozatunk mostani epizódjában a DeTomaso Panterát vesszem gorcső alá. A bemutatásukkal könnyű dolgom van, ugyanis korábban már esett szó róluk itt a blogon, a Panteráről bővebben itt olvashattok, a magyar vonatkozásáról pedig itt esett szó. Az eddigiek közül számomra ez a legkedvesebb, ugyanis gyerekkoromban volt ilyen fehér Matchboxom, feltehetően ez is örökségből származhatott. Tisztán emlékszem rá, hogy anno nagyon sokat játszottam vele, mivel akkoriban sokat néztem az Inspector Gadget című mesét, amiben a főszereplőnek volt egy Gadetmobile nevű autója. Nekem a Pantera azt testesítette, meg hiszen fehér volt kis kék beütéssel és a hátulja lépcsőzetes, a többit meg a fantázia megoldotta. Felnőttként már sajnos nem leltem meg azt a kisautót, így a most látható példány egy újabb beszerzés eredménye - azóta lett még egy hibátlan is -, kék társát pedig a magyar Field Car-ral együtt szereztem be. Utóbbi felépítése nagyban hasonlít a Firs Chief-re, vagyis fém alj és festett műanyag karosszéria. Utóbbit előző gazdája viszonylag jó érzékkel igyekezett feldobni pár alkoholos filc használatával. Nagy erénye még, hogy az elején a matrica is egész jól vészelte át az elmúlt éveket.

Ha más nem, akkor a matrica stílusa egyből lebuktatja, hogy mi volt a kiindulási alap

A sárvédő ívei gömbölyűbbek, az ablakok pedig kisebbek a magyar változaton

A méretek és az arányok sokat torzultak a műanyag kisautón

Az oldalsó helyzetjelzők eltűntek, az ajtó alig kivehető

Az oldalsó ablakok formája is teljesen megváltozott

Az egyszerűsítés a faránál is tetten érhető

Befoglaló méretük azonos

Az alvázra nem sok energiát fordítottak, viszont a rugózást azért megoldották