RMZ City Land Rover Range Rover Sport

A Matchbox értelmezés kapcsán már behatóbban foglalkoztunk a típussal, nézzük meg, hogy mit tud kezdeni a megmintázás feladatával egy másik gyártó!

Az RMZ City teljes joggal tekinthető olyan kínai márkának, ami még bőven abban a státuszban van, hogy a kisautógyártás alsóházában szokás őket számon tartani. Ilyesmit nagyon óvatosan merek mondani meg leírni látva, hogy például a Welly hová nőtte ki magát az évek során ugyanebből a megítélésből. Hébe-hóba beesett tőlük egy-egy autó és elnézve ezt a Golfot, meg ezt a BMW-t én látom a potenciált bennük. Amiért és amikor mi érdemben foglalkoztunk velük az akkor volt, amikor porsche kolléga rájött, hogy a Herpa, City diorámáinak ez a cég a beszállítója és RMZ City néven a Herpának címkézett cuccok árának a töredékéért elérhető ugyanaz AliExpressen. A felismerést tett – rendelés – követte, majd némi fúrás-faragás után remek, strapabíró fotóháttér kialakítása. Viszont a sors úgy hozta, hogy az egész cumót én átvettem, kivéve a mellékelt Porsche gépkocsikat, de a Range Rover Sportot igen.

Már nem rossz, még nem jó

A típusismertetőt úgy ahogy van ellóghatom, mert e post legelső mondatában lévő link arra mutat. A verdiktemet meg ellőttem az alcímben. Elég igényes a kialakítása ahhoz, hogy komolyan vehető legyen igényes kisautóként. Némi festék itt-ott egészen sokat tudna dobni rajta. Másfelől én nem sokra becsülöm az olyan kisautókat amiknek nincs beltere. Jó, nyilván nem a 60+ éves ős-Matchboxokra gondolok, hanem a „kortárs” termékekről. (Figyelem! A következő link a Szirszarjaim blogra mutat, melynek gazdája elvben már nem halmoz kisautókat!) Akkor sem, ha ilyesmit mostanában már a Hot Wheels is megenged magának, vagy jelen esetben sem, amikor az ilyen böhöm SUV-okra amúgy jellemző, hogy beláthatatlanra sötétített üvegezéssel közlekednek.

Meglepő módon egyáltalán nem mondanám, hogy az RMZ City, Range Rover Sportja rossz. A külső igenis akkurátus, bár az összes oszlopának feketének kéne lennie – ezt a Matchboxnak sem sikerült megugrania. Nem rugózik, de amúgy mint játékszer szerintem teljesen elfogadható minőséget produkál.

Természetes közegében lett megörökítve a háttér azokból a diorámákból készült, amik közül az egyikel érkezett.

Az oszlopoknak kivétel nélkül feketének kéne lenniük, de ezt a részletet a Matchbox sem tudta akkurátusan hozni.

Nem mondom, hogy nem férne el rajta még némi festék itt-ott, de játékszernek teljesen elfogadható.

Matchbox MB-68 Mazda RX-500 – Update

Egy tavalyi, eléggé alapos postunk kap most kiegészítést abból a vitathatóan fontos alkalomból, hogy az addig meztelenül fagyoskodó Mazda RX-500-asom kap egy eredeti dobozt. Sohasem voltam dobozgyűjtő, de valamikor réges-régen kaptam ajándékba egy kollégámtól egy szatyornyi, eredeti Matchbox dobozt. Most jutottam el oda, hogy a kabátot párosítsam a gombjával.

Rajongok ezekért a grafikákért - ezért is döntöttem úgy, hogy egy vacak kis doboz megér egy postot.

Van ám nekünk mélytudományosan szakcikkünk a régi Superfast dobozokon előforduló piktogramokról! Akit érdekel, hogy mit jelent a vasaló és a felborult lakókocsi, tessenszives ide klattyintani!

Fedezze fel az apró különbségeket a dobozfül és a legnagyobb oldal képei közt!

Matchbox Collectors széria

2021-ben a Matchbox egy új sorozatot indított, Matchbox Collectors névvel. Ne szaladjatok a boltokba keresni, csak az interneten a Mattel shop-ban lehet megvásárolni az egyes darabokat.

Az első modell ami megjelent egy Routemaster Bus volt.

Az első ami szembetűnik a csomagolás. Plexi doboz, de nagy méretben. Az 1:43 modellek szoktak ebben a nagyságban lenni. 

A modell nem egy új darab, 2006-ban jelent meg a kínálatban. A mostani extra kerekeket kapott és részletes designt.

A normál daraboktól eltérően mind a négy oldal tamponnyomott.

Nagy sikere volt a gyűjtök körében, 20 perc alatt fogyott el a shopban. Azóta még két modell jelent meg a sorozatban, '62 Mercedes-Benz 220 és '65 Land Rover. Hogy eddig mik jelentek meg és mi jön még, azt itt tudjátok megnézni.

Matchbox CCY07 Convoy Collectibles – Castlemaine XXXX Scania T142

A Matchbox / Convoy Collectibles széria kapcsán már réges-régen tisztáztuk, hogy bizony a vontatmányok amerikai kivitelűek és ezért nagyon bénán mutatnak egy európai vontató mögött. Ezúttal egy ilyen európai vontatós szerelvény van soron és mégis azt gondolom, hogy pici hunyorítással egészen hihető.

A csőrös Scania sem új vendég nálunk, az ide vágó termékkatalógusért és ami még jobb, a részletes típusismertetőért – tessenek majd követni a megadott linket – ide irányítanék mindenkit. A Convoy családfa és az ultra félpótok története pedig erre található.

Visszatérve a post tárgyához: Kétségtelen, hogy a Scania egy európai gyártó, és a csőrös termékei – nem csak az övék, úgy általában – eltűntek az Öreg Kontinens útjairól. Egy hely azonban van, ahol ezek jól fogytak: Ausztrália. Annyira, hogy a fentebb linkelt postban bizony ausztrál katalógust prezentáltam róluk. A Matchbox elején az az éktelen tehénfogó is erre a kontinensre jellemző, mi több jobbkormányos. Sok fotót átnéztem, hogy a legendás road train-ekhez milyen félpótkocsikat használtak, hogy hátha találok ilyen arányú, kéttengelyes amerikait, de sajnos nem. Szóval hiába az ausztrál sör motívum rajta, bizony ez még ott sem hiteles, kicsit fogyasztanunk kéne a termékből, hogy elfogadhassuk annak.

Óriási tehénfogó, a kormány a jobb oldalon. Ausztrál ez!

Jé, egyenesek az antennái!

Az egyetlen Convoy vontató, aminek van a hálófülkéből hátrafelé néző ablaka. A "krómmal" nem spóroltak.

A híd és egyéb akszesszoárok is le lettek tüsszentve ezüsttel az alvázban. Hány liter üzemanyag férhet egy ekkora tartályba? Főleg kettőbe, ami ezen is van.

A kevesebb több: Hárommal több lenne benne az X-faktor!

Bár csak ne kéne hunyorítani hozzá, hogy európainak tűnjön a félpót!

Matchbox Ford Escort RS Cosworth Ranga-Büki MOL

Régi adósságunkat törlesztem azzal, hogy végre-valahára bemutatom a hazai kisautó-gyűjtés egyik Szent Grálját. Nem mellékesen ez az egyik legritkább Matchbox Ford Escort RS Cosworth verzió is. A személy akihez kötődik a hazai raliversenyzés ikonikus alakja.

Ranga László 1957-2001
Nagyon nehezen birkózom a feladattal, hogy a legendás versenyzőt a vitán felül megérdemelt tisztelettel, de mindenféle műpátosz nélkül mutassam be – amire van igen irritáló példa a hazai televíziózásban. A neten nagyon sok anyag található a személyéről és igyekeztem olyanokat összeválogatni ami a fenti szempontoknak megfelel.

Kezdetnek a Wikipédia szócikkét ajánlom, mely tényszerűen foglalja össze pályafutását. A száraz tényeken és adatokon túl, a folytatás egy interjú, amiben maga Ranga László beszél a pályafutásáról – ki más lehetne hitelesebb – 1995-ben:

Nem tudok szó nélkül elmenni Ranga László korai halála mellett. 44 éves volt, amikor a szervezete feladta a harcot a rákkal szemben. És micsoda harcot! Ahogy a Wikipédia fogalmaz: „9 súlyos műtéten is átesett, amputálták a bal lábát, hiányzott néhány bordája, eltávolították a fél csípőjét, fél tüdejét és néhány csontját is.” Micsoda élni akarás, micsoda emberfeletti küzdelem! Nem tudom, hogy én képes lennék-e erre. (Illetve de, nagyon is tudom. Nem lennék képes.)

A Ford Escort RS Cosworth 1995-ben lépett be a Ranga László – Büki Ernő páros életébe, hogy a korosodó Lancia Delta Integrálét váltsa. A Race1.net cikkében Büki Ernő így beszél erről az időszakról: „Már Olaszországban megbeszéltük Mauroval, hogy ennek a kocsinak már nincs jövője, nem fejlesztik tovább a Lanciát. Laci mindenképpen váltani akart. Mauro Nocentini azt mondta Lacinak, mondja meg milyen autóval akar menni, és olyanra vált. Nos, ekkor született a lehető legrosszabb döntés, amikor a Ford Escort Cosworth mellett döntöttek – idézi fel Ernő az autó lecserélésének időszakát. Sikerült a MOL támogatásával a váltás, nagyon látványos bemutatóval, a közönséggel is megismertettük a döntésünket, ami aztán ezt követően kudarcot, kudarcra halmozott itthon, az Eb futamok tekintetében, viszont nem… Igen jelentős figyelem kísérte a szereplésünket a MOL belépésével, Palik Laci és Héder Barna tette a dolgát rendesen marketing ügyben, csak nem volt igazán mit. Az autóval szenvedtünk. (…) Nagy volt az elvárás, mi meg erőlködtünk. Hol ez volt a kocsi baja, hol az, ha ment, mi hibáztunk a görcsösségtől, mint Rudabányán, szóval egy rémálom volt az egész. Nem szívesen emlékszem erre vissza. Egyetlen pozitív élmény volt, hogy megnyertük vele Erdélyben az első Eb futamunkat, Nagybányán. A legnagyobb ellenfelünk ott, szintén ezzel a típussal versenyző bolgár Petrov volt, akit magunk mögé utasítottunk. Ezen kívül semmi jót nem hozott az 1995-ös esztendő. A következő évben már a váltás gondolata érlelődött a sok csalódás miatt, de a szezont még, az elvileg jól összerakott Forddal kezdtük, Mauro Nocentinivel. Sokat nem változott a helyzet, így új autó után néztünk év közben.”

Ranga László - Büki Ernő és a Ford Escort RS Cosworth a MOL szponzoráció hivatalos bejelentésekor. (Kép: Race1.net)

A gép és a Matchbox
Négy posttal ezelőtt részletesen bemutattuk a Ford Escort RS Cosworth-t, és annak Matchbox értelmezését. Pont azt az autót, mellyel a Ranga – Büki duónak nem sikerült összehangolódnia.

Kassai pillanatfelvétel. "Amilyen szép volt, olyan..." (Kép: Race1.net)

A friss MOL-szponzorációval egy – javítsatok ki, ha tévednék – a hazai raliéletben teljesen új reklámelem is megjelent: a merchandising. A MOL töltőállomásokon a páros versenyautójának kicsinyített mását kezdték árulni. Akárki is volt akinek ez a fejéből kipattant és az, akinek a megvalósítás feladata jutott – hála és köszönet nekik ez úton is – a Magyarországon legismertebb kisautómárkát a Matchboxot választották. Csak hogy időben el tudjuk helyezni ezt a korszakot Matchbox szempontból: 1995-1996 közt a márkát akkor éppen a Tyco Toys birtokolta, a jelenleg is tulajdonos Mattel 1997-be vásárolja fel a céget és vele a márkanevet is.

Tehát a kisautó az ugyanaz mint a fentebb már linkelt postban szereplő. Így az a részlet itt is sántít, hogy jobbkormányos. A tamponnyomása nagyon részletesen követi a versenygép festését, erre nem kis figyelmet fordítottak. A minőség azonban változó, azon a példányon ami nekem van némileg elcsúszott az oldalain a nyomás. A doboz tulajdonképpen többé-kevésbé megegyezik a korszak Matchboxainak jól ismert ablakos dobozaival, de a speciális nyomás és az ablakos részbe benyúló MOL-embléma annyira megváltoztatja a megjelenését, hogy elsőre nekem nem „esett le”, hogy ez bizony egy Matchbox. Az sem segít, hogy a Matchbox logója nem jelenik meg a dobozon.

Nincs arról ismert adat, hogy vajon hány példányban készül el a kis versenygép, de én pár ezerre tippelnék. Érdekes lenne tudni, hogy ki és hogyan szolgálta ki a MOL-t, volt-e köztes, céges ajándékokra szakosodott vállalkozás az olajcég és a kisautó gyártója közt, vagy olyan sokat rendeltek, hogy a gyártó közvetlenül szolgálta ki a megrendelőt. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

A Szent Grál
Egy hazai Matchbox gyűjtőnek – de bármilyen hazai kisautó gyűjtőnek aki ezt a méretarányt is halmozza – ez a kisautó jelenti az egyik Szent Grált. Lévén ez az egyike a két Matchboxnak, amelynek magyar vonatkozása van – a másik az Ikarus busz, ami az 1-75 szériában jelent meg.

Ugyanakkor ez az egyik legritkább, Code 2, Ford Escort RS Cosworth Matchbox is, tehát függetlenül attól, hogy milyen nációhoz tartozik, minden gyűjtő számára izgalmas.

A fentiek miatt bárkinek, aki birtokolni szeretné, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Már akkor nehéz és drága volt beszerezni amikor én úgy 15-20 éve hozzájutottam az enyémhez. Mostanra – főleg ha makulátlan dobozos példányról beszélünk – kezd a megfizethetetlen kategóriába csúszni az ára, már ha talál valaki ilyet egyáltalán. (Nekem sem véletlenül nincs dobozos példányom.) Tulajdonképpen bármilyen állapotú kisautóért elkérhetnek bármennyit. Olyat is hallottam, hogy valaki külföldről, eBay-ről vásárolt ilyet, mert egyáltalán felbukkant végre egy darab.

Ritka és hazai gyűjtők számára különösen értékes – erkölcsileg és anyagilag is – kisautó.

A hazai gyüjtők egyik szent grálja.

Az én példányomon ezen az oldalon némiképp egymásra csúszott a piros és a zöld. Érdekes, hogy ezen az oldalon a pilóta és a navigátor neve nincs feketével kiemelve.

Versenyautón viszonlag ritka a napfénytető. A részletek amúgy parádésak, nem spóroltak rajtuk, még az első szélvédő is kapott nyomást. A kormány itt is a rossz oldalon van.

Ezen az oldalon viszont kapott fekete kiemelést a páros neve. A különböző színek nyomása itt is megcsúszott egy pöttyet.

Észrevettétek hogy a festés nem szimmetrikus? Nyilván az áramtalanító kapcsoló nem az ajtón volt az eredetin. Erre a kerekekre egyszerűen nincs mentsége a Matchboxnak.

Játékautó mércével mérve eképesztő, hogy mennyire részletes festést kapott!

Ilyen dobozban lakott. (Kép: eBay)

A dobozfület sem hagyta kihasználatlanul, aki tervezte. (Kép: eBay)

Ez pedig a hátulja. Külön tetszik, hogy a teljes felületet kihasználták és milyen ügyesen helyezték el a képet a doboz nyújtotta lehetőségekhez képest! Aki ezt tervezte nagyon tudta mit csinál. Odáig vagyok az ilyen igényes, apró részletekért. (Kép: eBay)

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-14 – 2008 Garbage Truck

A múltban korábban már eszközöltük azt a történelmi megállapítást, hogy minden magára valamit is adó kisautógyártónak kötelező szemeteskocsit gyártani. A kukás a gyermekember szemében nagy királyság, nagy, hangos, sárga villogója van és a hátulján lógnak a szörfösök.

A Matchbox jó sokszor ellőtte ugyanazt a nem nevesített, de szerény, szakértőnek egyáltalán nem tekinthető véleményünk szerint a Scania P-szériára meglehetősen emlékeztető szemetest. Nem tudok érte haragudni a fentiek miatt. A történeti hűség kedvéért álljanak itt a linkek a megjelenés időrendi sorrendjében egyszer, kétszer és háromszor.

A negyvenedik évfordulós Superfast szériába bekerülése... Hááát... Semmivel sem emelkedik ki a fentebb linkeltek közül a megjelenése, szóval nem rossz, nem rossz, de semmi extra.

Először nem értettem a nevét, hiszen egy nevesítetlen modellen nem sok értelme van a keltezésnek, de gondolom arra utalhatott a művész, hogy ez a kisautó 2008-ban debütál – lásd első link. Ebben a formájában 2008 és 2012 közt készül. 2019-ben már Garbage King néven tér vissza, leegyszerűsítve és elgyatrásítva. Azon a verzión már csak a fülke fém, a szemétprés felépítmény műanyag és a hátulja sem nyitható.

Nem tudom elhessegetni a gyanút, hogy ez egy (régebbi) P-sorozatú Scania akar lenni.

Há' mondom én! (Kép: jbtrading.com)

Semmi különleges a festésében, amitől kiemelkedeni az 1-75 szériában szereplő változatok közül. A rajta lévő számsorok nekem nem kódolódnak ki semmire.

Ebben a formában 2008-2012 közt készül. A szemétprés micsodája nyitható. A 2019-ben visszatérő, jelentős mértékben műanyagot tartalmazó verzióban már ez sem működő részlet. #regenmindenjobbvolt

Hot Wheels '79 Ford Pickup

(Vigyázat, nem családbarát tartalom!) Az, hogy Ázsiában egy időben divat volt pólókra írni mindenféle véletlenszerű angol szavakat, amiket az, aki kiválasztott egyáltalán nem értett, azt nem csak elmondásból tudom, hanem saját tapasztalatom is van az ügyben. (Nem családbarát tartalom vége.) Az viszont nekem új, hogy ezt a divatot az amerikai Mattel tulajdonolta Hot Wheelsnél is követték nekem viszonylag új. Oké, hogy az angol nem hivatalos nyelv ott – mókás tény: az Egyesült Államoknak nincs szövetségi szintű hivatalos nyelve –, de azért elég sokan beszélik. Szóval nem értem én ezt úgy ahogy van!

Van itt ez a Ford pickup 2002-ből a mainline-ból. Egyrészt szeretem, mert nagyon hasonlít a gyerekkori kedvenc Matchbox (Ford) Wild Life Truckra, illetve arra, amit ilyenből is pimpelt porsche kolléga a roncsokból amit szolgáltattam neki hozzá. Másrészt nem szeretem, mert lefedték a platót egy szürke utólagos felépítménnyel, ami lerontja a játszhatósági faktort, meg ronda is. Harmadrészt meg nem értem, mert marhaságok vannak ráírva, kétes helyesírással. Majd a képeknél kifejtem részletesen, hogy mire gondolok.

Szeretem, mert nagyon hasonlít egy gyerekkori- , meg egy módosított felnőtt gyűjtő kori kedvencemre.

Nem értem, mert fura dolgok vannak ráírva, kétes helyesírással. "Hot Wheels Black Hawk Messengers" - azaz kb. "Menő Verdák Fekete Sólyom Hírvivők". Még ha a "blackhawk" a karakterkészlet miatt tűnik két szónak, akkor sem értem, hogy mit szeretett volna itt kifejezni a művész. A "wannaB racecardrivers" meg nehezen fordítható hangulatában, de valami olyasmit akar kifelyezni, hogy "versenyautó-vezetőknek lenni akarók". Jó, ez angolul frappánsabb, de ez a torzított "want to be" ez amolyan pejoratív dolog. Nem áll igazán messze attól, hogy "boyracer" ami az "utcán csapatós nem túl okos gyerek". Mindez egy kisteherautón. Szóval kérdem én nagy tisztelettel: Mi van?

Nem szeretem, mert lefedték a platóját egy ronda, szürke utólagos felépítménnyel. Kedves játékszergyártók! Platókat nem fedünk le, oda a gyermekkorúak játszási célzattal majd raknak ami jól esik nekik. Úgy sokkal klasszabb játékszer. Köszi.

Matchbox CCY06 Convoy Collectibles – Pabst Blue Ribbon Peterbilt

Ami a Convoy-, meg Matchbox Collectibles szériát illeti, ezzel elérkeztünk az utolsó olyan darabomhoz, ami amerikai sörös témájú és az amerikai vontatóhoz passzol az amerikai kivitelű félpót. A folytatás bár szép lesz, bőven lesz mibe belekötni, vagy nem sörös tematikájú lesz és nem nagyon lesz mibe belekötni.

A kötelező körök: Peterbilt 379 ügyben tessék az ős-Pete posthoz fáradni, a Convoy Collectiblest nem olyan régen tisztáztuk, hogy mi, ugyanitt az amerikai mintára készült Ultra félpótot is.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi a csuda lehet az a két nagy, narancssárga folt a lökhárítón! Szélességjelzőnek nagy, ködlámpának túlságosan narancssárga.

"Tessék engem meg Pabst Kék Szalagosozni amilyen gyorsan csak lehetséges!" Majdnem annyira gáz, mint a "Csókolom, Ági van?"

Itt is itt a logója.

Matchbox MB-52 Ford Escort RS Cosworth

Egyszer volt, hol nem volt, volt olyan amikor a Matchbox olyasmiket tett a hétköznapi, 1-75 szériában dobozba, amik sokkal többek voltak annál, mint aminek látszottak. Nem „csak” kőkemény, A-csoportos rali versenygép.

Kíséret
A Ford 1990 és 1997 közt gyártja az Escort ötödik generációját. A kis családi autó három- és ötajtós ferdehátúként, négyajtós szedánként, ötajtós kombiként, kétajtós kabrióként – négyajtós kabriót gyártott bárki más mint a jenkik? – és háromajtós furgonként létezett.

1992 februárjában dobta piacra a Ford az Escort RS Cosworth utcai változatát, mely az akkori rali homologizációs szabályok okán 2500 példánnyal tervezett, melyek még 1993 január elseje előtt elkészült, de a dühös háromajtós annyira jól fogyott, hogy folytatni kellett a gyártását. A Ford a Sierra Sapphire RS Cosworth-t váltotta le az új modellel, melynek a gyártását nem sokkal az Escort premierje után be is fejezték. A gyártása 1996 januárjáig folyt. A késői, 1995-től készült autókon a jellegzetes, óriási „bálnafarok” légterelő a hátsó ajtón már opcionális volt és koraiakhoz képest kisebb turbófeltöltőt is kaptak. Ez utóbbi változtatást azért eszközölte a Ford, hogy a mindennapokban egy élhetőbb autót kínáljon. (Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy kevesebben dobálják el az autót, rossz esetben az életükkel együtt.)

Az RS Cosworth mechanikailag nem volt Escort! A Sierra, négykerék hajtású padlólemezét és mechanikai elemeit használták, beleértve a hosszában beépített motort is. Olyannyira, hogy csak a tető és az első ajtók voltak csereszabatosak az utcai Escorttokkal. Az A-csoportos versenyautónak szánt gép utcai változatát kétliteres, sornégyes turbó feltöltésű motor hajtotta, mely 227 lóerős volt a gyári adatok szerint. Hogy mekkora tuning potenciál volt benne, mi sem bizonyítja jobban, hogy ezzel foglalkozó cégek akár kicsivel több, mint 1000 lóerőt is képesek voltak kihozni belőle. (Az élettartamot el sem tudom képzelni.) Az első generációs utcai változat, hétköznapi 95-ös benzinnel 232 km/h maximális sebességre volt képes – a hátsó szárny nélkül 237-re – a 0-100 km/h sprint pedig 5,7 másodpercig tartott a gyári, ötsebességes Ferguson MT-75 váltóval.

Ford RS Cosworth versenyautó. Robbantott-ábra fetisiszta vagyok, mindig rácsodálkozom, hogy micsoda munka lehet egy ilyenben. A figyelmes szemlélőknek már lehet, hogy most feltűnt valami.

(Kép: Ford sajtóanyag)

Motorsport
A Ford egyértelműen arra szánta az Escort RS Cosworth-t, hogy a rali világbajnokság győztese legyen. Ezt a célt nem sikerült elérni, de 1993 és 1996 közt nyolc versenyt nyert A-csoportos autóként, míg 1997-ben és 1998-ban kettőt, mint World Rally Car. A következő év már a Focus RS WRC-jé volt.

Az RS Cosworth az 1993-as Monte Carlo Rally-n debütált a világbajnokságban. A gyári csapatban a francia François Delecour végig vezetett a volánja mögött, másodikként pedig az olasz Miki Biasion, de az utolsó éjszakán Didier Auriol az élre tört a Toyota Celica volánja mögött. Azonban a kis Ford megmutatta, hogy van benne potenciál, hiszen rögtön az első szereplésén a második és harmadik helyet is besöpörte. Ugyanebben az évben a fentebb említett két versenyző a már említett sorrendben nyerte a Portugál Ralit, illetve futott be másodikként.

Az 1993-as WRC Tour de Corse. A gyári csapatban François Delecour 3-as rajtszámmal, Miki Biasion 7-essel indul, míg magáncsapatnál Bernard Beguin 15-ös rajtszámmal indul Escort RS Cosworth-al. Delacour nyer.

Az első a legjobb
A Matchboxnál 1994-ben debütál az Escort RS Cosworth mint MB-52. Hogy azonnal lerántsam róla a leplet: a premierévben a Ford gyári versenycsapatának festésével rukkolnak elő, ami véleményem szerint a legszebb verziója mind közül. Amit szerintem játékautó szinten el lehet várni az bőven nyújtja. Igen, lehetett volna még helyet találni tamponynomásnak rajta, de akkor nem az 1-75 szériában árulták volna. Szerintem nem véletlen, hogy egyik gyári versenyzőhöz sem kötik az autót, de szerintem ez pont jó is így. Érdekesség, hogy jobbkormányos kivitelben mintázták meg, míg Ford gyári csapat balkormányos autókkal indult. Kívül-belül részletes és pontos, nem lehet belekötni. Nézzétek meg a fentebb beágyazott videót és ítéljétek meg magatok, hogy mennyire végeztek jó munkát. (Segítek: nagyon.)

Még 1995-ben is tartja magát ez a festés, pár apró eltéréssel, aztán jön a ronda fényezések sora. Az első évben az alváz fehér és a beltér kék, de a Matchbox történelmének egyik legrondább kereke lehet arany- és ezüstszínű is. Egyértelműen az utóbbi a szebb. A második évben az alváz már lehet kék is, de a kerék csak ezüstszínű.

Ha mérgelődtünk már azon, hogy mennyire durván képesek lehúzni minket spéci kiadásoknál, akkor vegyük észre, hogy micsoda kincsek is előfordulnak a hétköznapi 1-75 sorban!

A gyári Ford csapat festése 1993-ból. A kerékválasztásra nincs mentségük. A napfénytetőt valószínűtlennek gondolom versenyautón. Nyilván utcai autót mintáztak, ami versenyfestést kapott. Fogjuk fel rajongói tribute verdának!

Rengeteg apró részlettel, kívül-belül. A hatalmas szárnyat sem spórolták le a hátuljáról. Ami a háttérben bujkál nem kevésbé érdekes és majd egy későbbi post tárgya lesz.

Matchbox MB-10 Peterbilt Dump Truck

Az 1-75 sorozat Peterbilt teherautói régi mániám. Sőt, olyan is volt, hogy porsche kollégának is az volt, csak neki már elmúlt. Ez a verzió egyetlen évben, 1998-ban regnált, mint MB-10.

Nagyon tetszik, hogy mennyire egyszerű. Néha a kevesebb több.

Egy egyszerű dupla csík és a Peterbilt logó. Nagyon tetszik.

A hátsó lökhárítón óriási "CAUTION" felirat. Jogos. A nagy, piros dömper olyan mint a traktor. Ha belemegy az ember szemébe, akkor az nagyon fáj.

Matchbox MB-05 2009 Best of British Range Rover Sport

Nem, nem az egy héttel ezelőtti postot dupláztam meg tévedésből, teljesen jól láttok, ez más. Ez a 2009-es „Britek Legjobbjai” széria! A fenti linken minden ott van, amit Range Rover Sport szempontból érdekesnek tartok, szóval kattintsatok át bátran, ha az kimaradt volna. Illetve kattintsatok azért is, hogy a saját szemetekkel lássátok, hogy az összes különbség annyi, hogy ami 2008-ban még burgundi-vörös volt, az 2009-ra élénkpiros lett és a rendszáma „RRS 1”-re változott.

„Mattel ocsmány lehúzás a neved!” Túlzok, azt mondjátok? Azt tudjátok, hogy 2007-ben mi volt MB-07 a Best of British szériában? (Olyanom nincs.) Ugyanez metál-ezüstben!

Nem, nem dupláztunk tévedésből az előző héthez képest! Ez egy évvel későbbi BoB szériából ugyanaz.

Akár játék is lehetne: "Fedezze fel az apró különbségeket!" Előről kb. semmi.

Oldalról: Nem burgundi-vörös, hanem élénkpiros. A felnik is ugyanolyanok.

Hátulról: Más rendszám és egy "Range Rover Sport" felirat a hátsó ajtó aljára.

Matchbox Collectibles DYM36674 - O'Doul's Ford Aeromax

„Apppppaaaa! Folytatódik!” hogy visszautaljak a közelmúltban megjelent postra, amiben szintén egy „Annheuser-Busch 18-Wheeler” szériában megjelent pajtikáját mutattam be. Ez is Matchbox Collectibles széria és szintén 1998-ból való.

A kötelező körök: A Ford Aeromaxról itt olvashatjátok azt a keveset, amit sikerült róla kitúrnom, a pótkocsiról pedig itt olvashattok bővebben.

"A trónomban ülök magamban..."

Az én ízlésemnek már papagájosan harsány.

Persze tengeren innen bármelyik kamiontalálkozó sztárja lenne ilyen festéssel.

Ezt is megkupakolták hátulról.