57-es Chevy függőségem
ismert tény ezen a környéken, nem is pazarolnék rá karaktereket,
de a biztonság kedvéért biztosítanék egy linket a
comingoutolásomra.
Az ebben a postban
bemutatott darab eredetileg egy 1992-es, Hot Rod témájú, amerikai
hármas pakkban lakott, egy Ford A Modell és egy Chevy Corvette
Grand Sport társaságában. A trióból talán ez a fekete-sárga a
legvisszafogottabb festés, de igazán szépnek ezt sem merném
nevezni. Mellékeltem a fotót az NRFB állapotról – amiért ez
úton is elnézést kérek!
Ez szemlátomást az a verzió, ahol a tüték a szabadba ágaskodnak ki.
Ma egy olyan gyártótól
jövő kisautóval foglalkozunk, mely céggel még csak mutatóban,
egyetlen – amúgy remek – felújításos
postban találkozhattatok. A történetét akkor sem érintettük
érdemben. Ezt most bepótoljuk.
Német Ford
A
Ford Taunus TC sorozat 1970-től, 1982-ig készült a Ford
Germany-nál. Az európai mércével nagy családi autó a brit Ford
Cortina sorozatára épült és a „TC” név is innen jön: Taunus
Cortina. Két- és négyajtós szedán, illetve kombi változatban
kínálták. 1975-ig készült egy csapott hátú kupé (fastback)
verzió is, mivel a németek láttak fantáziát egy a Caprinál
élhetőbb sportmodellben. Ez a szedánéval vetekedő méretű
csomagtartóval, meg hátsó üléssorral bírt.
Érdekesség,
hogy a Taunust felszereltségi változatokban kínálták – ahhoz
hasonlóan ahogy mondjuk a Suzuki is teszi ezt a jelenben, vagy az
Opel is tette akkoriban. A legpuritánabb az „N” volt, ezt
követték az „L”, „XL”, „GT” és „GLX”
felszereltségek. „Nincs új a nap alatt”, a Ford arra számított,
hogy a fapados „N”-ből nem fogy majd sok ezért ez elég
alacsony számban készült – ez a megközelítés azóta sincs
másként.
Sikerült
kitúrnom a típusról egy 1973-as, svájci brosúrát, így a
műszaki paraméterek sorolását ellustálkodhatom. Mivel én is a
dobozautókon szocializálódtam, nagyon szépnek találom a Taunust,
különösen a GLX felszereltségűek pofásak. A katalógusban
látható krémszínű belteret pedig igazi telitalálatnak gondolom,
tegye fel a kezét aki nem venne benne egy üléspróbát? Senki?
Gondoltam! Ami meg a katalógust illeti, én robbantott ábra fetisiszta vagyok, szóval ezt is nagyra értékelem.
Német tévéreklám 1973-ból, az 1974-es modellévről. STIMMT!
Milánói játékgyártó
A
Polistil egy az olaszországi Milánóban székelő járművekre
specializálódott játékgyártó volt, melyet 1960-ban alapítottak.
Története során együttműködött az amerikai Tonkával, akiket
két évvel sikerült túlélni. Míg a Tonkát a Hasbro kebelezte
be, a Polistilt a May Cheong Group akiket a Maisto terméknév mögött
állnak. Érdekesség, hogy a legnagyobb olasz konkurenst, a Bburagot
is ők kebelezték be.
Nem
kertelek, a Polistil nekem teljesen kimaradt az életemből addig,
míg ezekben a kisautókra nem tettem szert. Breki gyűjtő
barátunktól annyit tudtam meg róluk, hogy hajlamosak a
rozsdásodásra, de ezt két minta alapján sem megerősíteni, sem
cáfolni nem tudom. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy ezek
nekem honnan lettek, talán börzés beszerzések akkoriból, amikor
még jártam ilyen helyekre, vagy az Autómánia is szóba jöhet
még, mint forrás. De az is rémlik, hogy mintha az egyik Rájentől
a Szirszarjaim blog pontifex
maximusától lenne – bár nála nem találtam meg, de nyilván
nem szentírás, hogy meg is írta, ha birtokolta.
Nem
tudok információval szolgálni arról, hogy mettől-meddig és
milyen változatokban készült a Taunus XL kupé. Általánosságban
be kell érnetek azzal, hogy ez a két példány simán felveszi a
versenyt minőségben a 70-es évekből való Matchboxokkal, vagy
Majorette-kkel. Érdekesség, hogy az egyiknek nyithatóak az ajtajai,
a másiknak nem.
Ritka
madár – legalábbis én nem nagyon találkozom hazai forrásokban
még Polistil cuccokkal – és szép is!
A barnának nyílik az ajtaja, a kéknek nem.
Nagyon elégedett vagyok a kidolgozottsággal,...
...belül,...
...de kívül is hozzák azt, amit a 70-es évekből való Majorette-ek, vagy Matchboxok.
Érdekes ez a lyuk az aljukon. A korabeli Majorette-knek volt hasonló azzal a funkcióval, hogy a helyén maradjon a csomagolásban. A Polistilek azonban az eredetiről készített fényképpel dekorált papírdobozban voltak. Tudja valaki mire szolgálhat?
Egyetlen évben, 1999-ben
az Egyesült Államokban kínálták ezzel a „Ridge New York”
festéssel ezt a kisautót, mint MB-02. New York államban valóban
van egy Ridge nevű település – legalábbis
a Wikipédia szerint. Azt azonban nem sikerült kitúrnom, hogy a
Matchbox festése valódi mintát követ-e.
Nem a leglátványosabb festése a Ford LTD-knek...
...de ha a kisvárosban használatos rendőrségi járművek festését követi, akkor az legkevésbé sem a Mattel bűne.
Sajnos hogy ez valódi festést mintáz-e, na azt nem sikerült kitúrnom!
Mikor e sorokat írom, ez
az utolsó darabom a Corgi Superhaulers sorozatából, mely nem
szerepelt még e lapokon. Nem fogadtam meg az aranyszabályt, hogy a
„végére tartogasd a legjobbat”, de csak majdnem, mert a végére
tartogattam azt, ami még ebből a szériából itt nem volt: A
pótkocsis kamiont.
Mint az szembeszökő, ez
egy pótkocsis szerelvény, nem pedig nyergesvontató. Első körben
nagyon furának találtam. Valahogy furcsán nagy volt a tengelytáv.
Az ilyen cuccok inkább háromtengelyesek szoktak lenni, többek közt
a stabilitás és a teherbírás okán. Aztán megvilágosodtam,
amikor rákerestem az oldalán olvasható cégnévre. Az Allied
Pickfords egy ausztrál eredetű, nemzetközi költöztetőcég. Hát
persze! Ez egy költöztető szerelvény! Azoknál a jó
manőverezhetőség és a nagy raktér sokkal fontosabb szempont mint
a teherbírás, mert a bútorok fuvarozása közben sokkal több
levegőt szállítanak, mintha mondjuk kartondobozokba csomagolt,
vietnami elektromos csellentyűcskét vinnének! A dolog tetejébe
sikerült
fotót találnom egy olyan szerelvényről, amiről nagy
valószínűséggel a mintát vették ehhez. Bocsánat a linkért,
de ha lekattintjátok, látni fogjátok, hogy a kép megvásárlása
nem fér bele egy hobbiblog (nem létező) büdzséjébe. Amúgy
remek játék is lehetne a kismillió eltérés felfedezése, de én
teljesen elégedett vagyok az eredménnyel, hasonlít ez eléggé.
A fülke és az alváz
fém, a felépítmény műanyag. A vontatón lett volna még mit
kiemelni festékkel, de mind ez, mind a fém-műanyag arány teljesen
elfogadható azon az áron, amibe ez a cucc eredetileg került. Hogy
mennyiért utazott ide a brexit után, azt inkább ne firtassuk.
Itt még a dobozában. Ő is járt már korábban a dobozon kívül és szerencsére csak azt szívta ki egy kicsit a nap, nem a járművet.
Az első potkocsis szerelvény a Superhauler gyűjteményemből - és valószínűleg az utolsó is.
Elbírt volna még némi festéket itt-ott, de játékszer kategóriában nem rossz ez, sőt!
Alváz fém, a fülke fém, az abroncsok gumik a felépítmény műanyag.
Az Allied Pickfords egy költöztetőcég, ami megmagyarázza a kéttengelyes elrendezést.
Jellemző módon a Matchbox fantáziaszülte teherautóinak a neve King-re végződik - pár példa innen a blogról: Aqua King, Trash King, Flatbed King, Pit King -, ám sokszor merőben eltérő járművekről van szó. Van azonban köztük néhány olyan, amik igencsak hasonlítanak egymásra.
Utóbbi megállapításom nem új keletű, hiszen Pit King és az utána megjelenő Urban Tow Truck - aka T.O.W. 50T - kapcsán említettem a kettejük közti hasonlóságot. Nos, a 2017-ben megjelenő Glass King is szinte ugyanolyan formavilággal, jellemzőkkel rendelkezik, mint az a két modell. Nincs is mondjuk semmi baj, sőt, nekem tetszik is, hogy egy kitalált formavilágot tovább visz a gyártó, még ha köztük akad is pár különbség a részletekben. Mondjuk ha már eddig eljutottak a Matchboxnál, akkor azt nem értem, hogy eleve miért nem olyan alapot csináltak, amin csak a felépítményeket kell cserélgetni - ahogy teszi ezt más kisautó gyártó is. Sokkal olcsóbb és többrétűbb termékkínálatot tudtak volna létrehozni. Például ez a tábla üvegek szállítására készített felépítmény eleve csak egy nagy darab műanyag, ami akár csereszabatos is lehetne a Pit King platójával. Mert azért valljuk be, attól függetlenül, hogy más nem nagyon csinált még ilyen üveg szállítós teherautót, túl sok lehetőség nincsen benne a termék vonalat illetően. Mutatja ezt az is, hogy a Matchbox saját építőipari cégének - INC - flottájába, illetve egy ezüst változat - 5-ös csomagba - készült még csak belőle ezen a fehéren kívül. Én nem próbáltam feszegetni, de mint a fenti linken is látható, nem túl bonyolult levenni a felépítményt, ami alatt szintén vannak hasonló vonások a már említett platós teherautóval.
Első ránézésre elég pofás kis teherautónak néz ki
Az ablaktáblák miatt világos árnyalatú lett az üvegezés, ami azonban kendőzetlenül megmutatja az üres fülke belsejét. Illetve dehogy üres, a vak is láthatja azt a nagy oszlopot középen, ami az alvázon átbújva szegecselésben végződik.
Na, innen nézve kifejezetten nem szép, amit erősít a műanyag színe is. Igyekeztek a hátulját is részletgazdaggá tenni, kevés sikerrel.
Jókora védelemmel látták el az üvegtáblákat. Az autóra festett cégnévként itt is visszaköszön az autó neve.
Ultra rövid post lesz ez
– már ami az olvasnivalót illeti –, mert egyrészt már
alaposan kiveséztük egy évvel a premierje után egy
ötös csomag kapcsán. Másrészt némiképp „nemszeretem”
járgány ez, az európai távolsági busz méretű amerikai
lakóautók egyikünknek sem a szíve csücskei. Egyetlen
érdekességet ígérhetek: A rajta lévő feliratok értelmezését,
amik amúgy szabad szemmel jobbára olvashatatlanok. Amúgy pont ezek
az apró részletek azok, amikre felnőtt gyűjtőként gerjedünk és
ennek a darabnak a jelenlétét egy speciális kiadásban indokolttá
teszik.
A "homlokán" a "Matchbox Kaland" felirat nem szorul különösebb magyarázatra. A rendszám azonban már az Ikarus 256 módszerrel kódolódik ki. "W1N45RR" nekem azt adja ki, hogy "Wanderr", ami annyit tesz, hogy "bejár", "bebarangol" vagy "beutaz", de hogy a végén miért van duplázva az "r" az állati jó kérdés! Talán, hogy kiadja az amerikai rendszámformátumot.
A sok, festékkel kiemelt részlet jól áll neki és egy ennyire spéci szériában szerintem teljesen elvárható is, hogy legyen.
A távlati képből nehéz lenne kibogarászni a rajta lévő feliratokat...
...de egy közeliről sem könnyű. Balról jobbra, fentről lefelé, a jobb érthetőséget figyelembe véve szabad fordításban - bár így sem igazán van sok füle-farka a legtöbbnek: - "8 Road Crew" - "8 utazó csapat" - "Dirt is Good" - "A sár jó" - "Die Cast Storage - "Kisautó tároló" - "MBX Team Adventure" - "Matchbox Kaland Csapat" - "This team lives for adventure!" - "Ez a csapat a kalandért él!"
Mivel a másik oldala nem szimmetrikus - nincs rajta oldalajtó - ezért a feliratok sem, bár tulajdonképpen lehetnének is.
A feliratok ugyanazok, csak más elrendezésben.
A hátulján pedig egy rámpa, mindenféle extra nélkül.
Ha van valami, amihez
egyáltalán nem értek és igazándiból nem is nagyon izgat a téma,
az a mezőgazdasági munkagépek. Hogy mégis miért foglalkozom most
mégis olyasmivel amiről csak azt tudom bizonyosan, hogy betakarít
és nem kitakarít? Mert olyan változatai vannak, amiket úgy
fejlesztettek, hogy visszafejlesztették őket!
Típusismertető
helyett A fenti okokból
típusismertetőre ne számítsatok, mert ha ez valamiféle valós
mezőgazdasági gépezetet is mintáz, arról nekem elképzelésem
sincs, hogy milyet. Régen
nekünk volt Ikarus 256 Tamásunk, aki kente-vágta az
ilyesmit... Amúgy ez valami szado-mazo gépezet lehet, mert szegény
gépkezelőt nem védi semmi, nincs kabinja. De vigasztalódjunk
Heavy Metal Farmer ide vágó művével, melyben van arató-cséplő
gép is!
Nyomokban arató-cséplő gépet tartalmaz! Hangerővel vigyázzunk! Én szóltam!
Változatok egy témára A
Matchbox biblia nekem meg- és kéznél lévő példánya 12
változatot különböztet meg az 1978-ban debütáló Combine
Harvesterből és ebből öt, ami piros színű – ami azért egy
ennyire szög egyszerű valamiből nem kis teljesítmény. Nem kevés
ideig tartják bent a kínálatban. 1978-tól 1982-ig MB-51. Akkor
pihen egy jó darabig, majd 1999-ben Németországban MB-03, az
Egyesült Államokban MB-89, mindenhol máshol MB-03. 2000-ben MB-47
lesz az USÁ-ban. Én úgy tudom, hogy a sztenderd 1-valamennyi
sorozatban többé nem fordul elő, de tematikus szettekben még a
köztes időben igen – nekem is van még feldolgozásra váró
ilyen pakkom, amiben van. Szerintem többé nem fogják elővenni,
mert annyi fémből van, mint manapság egy jobb 5-ös csomagnyi
kisautó.
Ami
érdekes benne, hogy már a piacra dobás évében, 1978-ban is két
verziója készül, egy alvázzal és alváz nélkül. Az első
verziónál a teste három fém alkatrészből állt:
Felépítmény* Az
a rész, ahol a kezelő széke van, amiből az a műanyag, csőszerű
készség áll ki, ami a mellette bandukoló teherautóba továbbítja
a learatott terményt – mondom, nem értek hozzá.
Alépítmény* Az
összes többi része a gépnek, beleértve a vágóasztalt, és a forgókaszát tartja. Ha már szóba jöttek: Ez
valóban forog és még bonyolult hajtószerkezet sem kell hozzá,
mint a Rola-matics
holmiknál. Van két rés, amin leérnek a pengéket tartó
kerekek a felületre, amin a tolják a gépet. Egyszerű, nagyszerű,
igazi játékszer!
Alváz* Az
első verziónál a tengelyeknek csak mélyedések voltak az
alépítményben, azokat az alváz tartotta a helyén.
Igen
hamar rájöhetett valaki, hogy az alépítmény öntvényének
megváltoztatásával teljességében el lehet hagyni az alvázat.
Elképzelésem sincs, hogy lehet-e utólag módosítani a bitang
drága szerszámokat, vagy teljesen újat kellett készíteni, de
valamelyiket megtették. A későbbi verzióknak már négy kicsi
lyuk van az alépítményén, a tengelyeken pedig látszik, hogy nem
előre a tengelyre szerelt kerekekkel készülnek, hanem – nehéz
kitalálni – „egyik kerék fent a tengelyen, tengely átdug a
lyukon, másik kerék felhúz a tengelyre, tengely vége eldolgoz”
munkafolyamat révén kerültek a helyükre.
Nem
voltam rest, lemértem – ez úton is köszönet a patikamérlegért
a feleségemnek. Az eredeti verzió 61 grammot nyom, míg a későbbi,
Combine Harvester Superleggera 55-öt. Darabonként hat gramm fém
megspórolása – ezek szerint – megérte a változtatást és a
kétségkívül pepecselősebb kézi munkát. Mondjuk ameddig
gyártották, egészen meg tudom érteni a dolgot, bár elképzelésem
sincs, hogy mennyi készülhetett belőle. Gyanítom nagyságrendileg
a nagyon sok és a rengeteg közt.
*A
használt elnevezések csupán a megkülönböztetést szolgálják,
nélkülöznek bármiféle hozzáértést, mint ahogy a
részletezésüknél is nyomon követhető a hozzáértés teljes
hiánya. Ez úton kérek elnézést mindenkitől aki emiatt sértve
érzi magát, vagy a nem bináris rendszerben arató-cséplő
gépezetként azonosítja magát.
Fedezze fel az apró különbségeket! Nem lesz könnyű, ezért inkább felsorolom őket. Elől az eredeti, alvázas verzió, Regular Wheel kerekekkel. Utána két példány is a Superleggera, alváztalanított változatokból, már Superfast első kerekekkel. Szerencsére a fényképezőgépem szereti a pirosat, így látni a kikönnyített verziók közti árnyalatkülönbséget. Normálisan nem gyűjtök ilyen "festékkeverő Johhny túltolta a Guiness-t" változatokat, de ha már így alakult megmaradnak.
Az eredeti verzió, még alvázzal - na ez innen pont nem látszik. A kerekek a Regular Wheel-ekre hajaznak, de meg nem mondom, hogy más Matchboxon vannak-e ilyenek. Kilenc évvel vagyunk a Superfast éra kezdete után, úgyhogy talán nem.
Még a premier évében rájön valaki, hogy lehet egyszerűsíteni a szerkezeten. Ennek a változatnak már nincs alváza - pont nem látszik ezen a képen. Az viszont igen, hogy az első kereke Superfast.
Másik példány az alváz nélküli változatból, teljesen véletlenül világosabbra sikerült pirosban. Csóri gépkezelőt nem védi semmi. A Matchboxnál nem lennék kombájnos.
Hátraarc parancs végrehajtása után. Nyilván nem szimmetrikus a két oldaluk.
Elejük, meg a hátuljuk. Jól látszik, hogy a valóban forogni képes forgókasza két darabból áll.
Itt már valami már sejthető abból, hogy milyenek az "alul semmi" változatok.
Alvázzal és alváz nélkül. Jól látszik, hogy mi a különbség a tengelyek rögzítésének két módja közt, illetve hogy a tetőn lévő holmi, ami a terményt juttatja a teherautóba elforgatható.
Az első változat, alvázzal.
Későbbi verzió, alváz nélkül. Ez a kabrió inverze! Alja nincs, nem teteje.
