A mai postban egy olyan öntvényt
mutatok nektek, amiben bőségesen lett volna még potenciál, de a
Matchbox valamiért abszolút nem használta ki.
A Volkswagen T3-at mint
témát a Mattel 2016-ban vette elő újra egy platós, duplakabinos
kivitelű változat képében. Az arról eddig nálunk megjelent
bejegyzéseket innen
visszakattintgatva találjátok meg.
Igen jól olvastátok,
„újra”mert 1988-ban MB-20-ként debütált a harmadik generációs
T3-as, mint mentőautó. A premierváltozat – amit ebben a postban
láttok – narancssárga dekorral két évig szerepel az 1-75
szériában. 1990-ben ugyanezzel a dekorral, de már piros színűvel
váltja az utódja, ami marad MB-20 és szintén két évig marad a
sorozatban. Később már jelentősen változik a dekor, dédelgetek
is ezekből a verziókból párat, amelyek majd későbbi bejegyzések
tárgyai lesznek.
Az öntvény szerintem
kitűnő, de az ablakok konfigurációja nem jellemző egy
mentőautóra. Nekem az a semmivel sem alátámasztható gyanúm,
hogy tervezhettek belőle civil, leginkább kempingbusz változatot
is, amihez az ablakok ilyen elrendezése sokkal jobban passzol.
A hátsó ajtó nyitható,
de a kialakítása olyan, hogy csak résnyire. Nem kapott rendes
szögben nyitható ajtót, olyan hosszú zsanérokkal amelyek ezt
lehetővé teszik – mint
mondjuk a Mercedes-Benz Binz felépítményes mentő. Egyszerűen
az ajtó kapott két pöcköt a felső sarkaiba. Ez egyértelműen
gyenge pontja, de én ennek ellenére is kedvelem, mert minden más
szempontból részletgazdag az 1:62 – ezt onnan tudom, hogy fel van
tüntetve az alvázon – méretarányú öntvény. Persze elfogult
vagyok, ami egyértelműen a vanitisz mellékhatása.
Azt gondolom, hogy még
így, megkülönböztető jelzéssel is rengeteg potenciál lett
volna ebben az öntvényben a mentőautó verziókon túl. Kékkel
lehetett volna még tűzoltó és rendőr is – a „Polizei” és
„Feuerwehr” feliratú változatok a német piacon (is) nagyot
üthettek volna –, vagy borostyánsárgával az ADAC, ÖAMTC, de
nagyjából bármelyik európai ország autóklubbjának sárga
angyala. Had gonoszkodjak itt egy kicsit: A SIKU nem szokta kihagyni
ezeket a ziccereket.
Remek öntvény, nem is
túl gyakori és nincs is túl sok változata. (Bevezető kép a VW
Transporter változatokról: piston.my)
A Matchbox első VW Transporter T3 feldolgozása.
Az 8-dot kerék mindenen jól mutat - mint az közismert!
Csuda tudja, ez az ablakelrendezés nekem sokkal inkább egy lakóbuszt ad ki, mintsem mentőautót. Gyanítom szerepelhetett ilyen civil változat a tervek közt.
A hátsó ajtó nyitható...
...de csak ennyire.
Az ajtó kialakítása ennyit tud, ez a maximális szög, amennyire felnyitható.
Fémből megvannak a világítótestek hátul, de elviselnének magukon festéket.
A dekor megtervezésére nem hiszem, hogy öt percnél többet fordítottak volna.
A narancssárga határeset, de én elfogadom.
A vanitisz miatt elfogult vagyok, de a hátsó ajtó tökéletlen kialakítása ellenére is kitűnőnek tartom ezt az önvényt.
Nem sokkal az után, hogy elém vetette magát a Matchbox GMC Wrecker Junior Club-os verziója műanyag alvázzal és papírdobozzal a Matchbox GMC Wrecker Junior Club-os verziója műanyag alvázzal és papírdobozzal, úgy ugyanabból egy hajtatlan doboz is felbukkant egy Porsche 944-es dobozával egyetemben. Nem tudtam egyiknek sem ellenállni, de főként az MB-59-es doboza indította el bennem a vételi szándékot. Túrtam is hozzá egy piros verziót, hiszen akkor az volt az elérhető változat belőle. De a változatosság kedvéért nem azt látjátok most, amiről 2009-ben írtam, hanem ez egy másik, világosabb belsővel rendelkező kivitel és az ablakai sem narancsos árnyalatúak. Szóval mind a kettő új e lapokon, remélem nektek is tetszik ez a páros.
Adta magát a dolog, ha már a GMC-ből is lett egy plusz dobozom, hogy összefotózzam a két Junior Matchbox Club-os hajtatlan dobozt a hozzá passzoló autókkal. Legyen luxus a köbön, ha már a Porsche fém alvázas, akkor a GMC Wrecker se műanyag alvázzal álljon mellette, még a végén hátra billen a 944-es súlyától. A viccet félretéve ha belegondolunk most két, mai szemmel csak feláras szériába illő, fém alvázas és mozgó alakrészekkel rendelkező Matchbox a téma, éppen csak nincs gumiabroncs a kerekein.
Kerestem egy megfelelő "lakót" a doboznak, ami még mindig nincs összehajtogatva
A GMC-nél már megtetszett ez a doboz, így a 944-es dobozának sem tudtam ellenállni
Ezt a részét már láttuk összehajtva is
A dobozképek szerint pózolnak
Két, mozgó alkatrészekkel rendelkező, nem Moving Parts sorozatú Matchbox
A cím ne tévesszem meg senkit, nem egy eddig nem látott dekorációjú GMC Wrecker fog szerepelni ebben a bejegyzésben, hanem a már unalomig ismert Frank's fehér-narancs kivitel. De persze azért ez is tartogat egy kis újdonságot.
Sajnos túl sok információt nem sikerült kigyűjtenem erről a klubról, de annyi biztos, hogy a cél egy kifejezetten gyerekeknek szánt gyűjtői klub létrehozása volt. 1987 volt az év mikor ez életre kelt, a Matchbox katalógusban is beharangozták:
A Matchbox 1986-87-es katalógusának idevágó része
Bevallom, míg az alábbi GMC-t meg nem vettem, nem is hallottam a létezéséről, a katalógusban látottak pedig sok mindent nem árultak el róla nekem. Amit kiszűrtem, hogy ha onnan rendelted meg az aktuális 1-75-ös Matchbox kínálat tagjait, akkor egy szép, a régi, gyufásdobozokat idéző papírdobozzal együtt küldték. Őszintén szólva ez a doboz volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet, emiatt csaptam le rá, hiszen már Dunát tudok rekeszteni ennek a verziónak a kisebb-nagyobb módon eltérő változataival. Aztán figyelmes lettem egy olyan dologra, amitől a doboztól függetlenül is a beszerzése felé terelt volna! Az eddig látottakhoz képest annyi az eltérés, hogy a fém alvázashoz hasonlóan, ennek sincsen feltüntetve a gyártási helye az alján. Szóval amellett, hogy lett egy szép kis dobozom, még egy újabb, nem várt variációval bővült a gyűjteményem. Kíváncsian várom, hogy van-e még olyan, amivel eddig nem találkoztam.
Az ős GMC Wrecker egy újabb változata
A klasszikus, gombkerekű Matchboxok dobozait idézi
A Volvo Container Truck
függőségem nem érdemel újabb meaculpázást, ámde ott a brit
tudósok támogatása és erőfeszítései NÉLKÜL kifejlesztett
Bubba-Gump
lista az előzményekről!
Jelen post tárgya két
okból is különleges: Egyfelől ezzel kifutottam az eddig nem
publikált Volvo Container Truck készletből. Ez nem annyira
különleges esemény, évek teltek el a blogon új változat
megjelenése nélkül, az utolsó pár évben indítottam
szőnyegbombázást velük, hogy teljen a vitrin a barlangomban –
sikerült, megtelt, országomat
egy újabb Livarnoért!
Ami miatt viszont tényleg
érdekesebb és picit ritkább, hogy legjobb tudomásom szerint ezzel
a motívummal csak a (talán) 1988-as, Team Convoy TC-04-ben volt,
egy ugyanilyen motívumot viselő, DAF Container truck társaságában
– lásd alább. Olyanom sajnos nincs, pedig ez szólóban is
létezett, mint CY-25, tehát a Volvo beszerzése nagyobb
sportértékkel bír, de hát a gyűjtés egy ilyen műfaj.
Ismerős "arc". Nem tudok vele betelni, nekem gyerekként beégett, mint a legmenőbb Hungarocamion nyerges.
Az ajtón festve van a cégnév és a narancssárga csík...
...a konténeren matricázva. Nem tehetek róla, de amikor meglátom, mindig elkezdik húzni a kis manók a fejemben az AC/DC-től a T.N.T.-t! Ami azért gáz, mert közel sem a legjobb nótájuk.
Nem molesztáltam, de úgyis tudjátok, hogy ki lehet nyitni ezeket az ajtókat.
Amennyire én tudom, a Volvo csak ebben a szettben volt. A DAF volt szólóban is. Dolgozom a "családegyesítésen!" (Kép: eBay.com)
Drága feleim a
vanitiszban! Ránk, függőkre is gondoltak anno ennek a csomagnak a
létrehozásakor, hiszen kitűnő, csak erre a pakkra jellemző
festésű Ford Transit is került belé. A típus – pontosabban az
öntvény – nem újdonság e lapokon. Ennél
a postnál érdemes kezdeni a visszaolvasást, az öntvénnyel
kapcsolatos érdekes infókért. A csomaggal foglalkozó összes
post, pedig a címkefelhőben megtalálható megfelelő tag
lekattintása foganatosítása által eszközölhető jól utu reá!
Ennek a Transitnak a
festésében azt szeretem, hogy kicsit hunyorintva bele lehet látni
a rallycsapat kiszolgáló járművét, de a hétköznapi melósautót
is, a BT mondjuk kábelkihúzó brigád szolgálati járművét.
Korábban már
tisztáztuk, hogy idővel a Matchbox valamiért eltüntetett egy
csomó egyértelmű típusjelzést az öntvényről, de ez még pont
a Transit logókban leggazdagabb verzió. Az viszont nagyon-nagyon
vicces, hogy a British Telecom járművéhez na, milyen beltere van?
Igen! A balkormányos!
Balkormányos! Még Transit logóval az első rendszám helyén.
A legendás 8-dot kerék, ami mindennek jól áll!
Belelátható a rally szervizmobil, de a BT flottajármű is.
A hátulja sem maradt ki az emblémázásból - nagyon helyesen! Itt is megvan még az összes márka- és típusjelzés, szemben a későbbi változatokkal.
A Matchbox amúgy nagyon ügyesen megoldotta, mindkét oldalra rakott tolóajtót, ami létező konfiguráció, csak éppen feláras. Jellemzően csak azon az oldalon van, ami a járda felé esik. Így mindegy, hogy bal-, vagy jobbkormányos beltere van.
Az, hogy változatos
legyen a tartalom a blogon kihívás, mert a jelenleg aktív szerzői
duónk érdeklődési köre olyan amilyen. Ebből a szempontból a
tematikus szettek lehetnek jók és rosszak is, annak függvényében,
hogy egyfajta járművek csoportját – pl. kombik, 4x4 – vagy egy
tematikát dolgoznak fel. Az 1988-as szett az utóbbiak közé
tartozik.
A téma jó, a doboz
nem A
helyzet az, hogy az én CY-206-os szettem rossz dobozban lakik.
Valahol, valamikor az élete során valaki rossz dobozba pakolta be a
tartalmat. Az 1984-es CY-201 egy tűzoltójárműveket tartalmazó
szett lenne. Amikor anno sok-sok éve megvettem, nem vettem észre,
de őszintén: Melyikünk szúrta volna ezt ki az egyendobozon?
Az
1988-as szett abból a szempontból különleges, hogy minden lakója
csak erre a pakkra jellemző, az 1-75, vagy a Convoy sorozatban
szólóban, ezzel a festéssel nem fordulnak elő.
A
téma ami köré rendeződnek egy brit telekommunikációval
foglalkozó cég, melynek elődjét 177 évvel ezelőtt alapították,
1846-ban, „Electric Telegraph Company” néven. Abban az
időszakban amikor ez a szett a játékboltok polcán volt, a BT a
Királyi Postáról leválasztott, már nem monopolhelyzetben lévő
telekommunikációs szolgáltató volt, egy ideje a tőzsdén is
jelen.
3-as pakk, exkluzív tartalommal.
Nem jó dobozban lakik, a CY-201 egy tűzoltó-szett, pár évvel korábbról.
Mint
fentebb említettem, ez a verseny festés csak és kizárólag erre a
szettre jellemző. Mint sikerült kinyomoznom, valódi versenygépet
mintáz! A Pentti Airikkala - Ronan McNamee páros, az 1986-os
Lombard RAC Rally-n a tizenhatodik helyen ért célba az
összetettben, az A7-es csoportban pedig ötödikként egy Vauxhall
Astra Mk2 GTE-vel, aminek úgy tűnik a festését mintázza ez az
apróság. Az
urakat és járművüket itt tudjátok szemügyre venni.
Sok-sok részlet, mind-mind fémből - ami helyenként felfal a vastag festés.
Gyanús volt nekem, hogy ennyire részletes versenyfestés nem lehet fantázia szülte, hanem valós versenyautót mintáz.
És tényleg! Amikor még a nyitható ajtó nem különlegesség volt, hanem magától értetődő. #regenmindenjobbvolt
A popója sem maradt ki a festésből, még ha csak egy csík erejéig, de akkor is... vagy se... vagy mi.
Igen, a hátsó szárny is fém! #regenmindenjobbvolt
A kormánya sem csak egy pizza. #regenminden... ehh... Tudjátok.
A mai postnak igazából
egy fontos mondanivalója van: Bizonyos esetben nagyon nehéz
történelmileg pontos adatokat kitúrni Matchbox ügyekben, mert
gyakran óriási volt a káosz. A Team Matchbox, Team Convoy és
igazából a Convoy is pont ilyen sorozatok!
Nincs egész egy éve,
hogy porsche kolléga részletesen bemutatta az egészen
fantasztikus, Team
Matchbox TM-1 / TM-2 Pepsi szettet. Osztom a véleményét, a
márka történetének egyik legszebb összeállítása.
A mai postban amit
láthattok az bizony teljesen ugyanez, kivéve a nevét és a
dobozát. Mert hogy ezt már Team Convoy TC-07-nek hívják és a
doboz felirata szerint 1987-ből való. Hogy is mondta Obelix az
Asterix képregényekben? „Hülyék
ezek a rómaiak”
(Ils sont fous ces Romains.)
A doboz a lényeg. Ez már Team Convoy. (Ez a két kép, 15 éve várja hogy itt megjelenjék. Türelmes képek.)
A doboz szerint 1987-es, az első katalógus amiben TC-07-ként nyoma van az 1988-as.
A másik oldali dobozfülön meg "TC 7 Pepsi Cola". Mi a bánatnak hívjuk akkor, ha az édes jó gyártója sem tudja hogy hívja?! (Ez már friss kép.)
A BMW első, és mind a
mai napig egyetlen, középre helyezett robbanómotorral szerelt
szupersportkocsiját a Matchbox feldolgozta a típus gyártásának
befejezése után pár évvel. Mennyivel jobb lett volna, ha a
dekorálást nem azokra bízza, akikre!
LamBMW Az
1970-es évek végén a BMW uralta a túraautó bajnokságot a
CSL-el. Aztán jött a Porsche, hogy kicsavarja a kezükből a
trófeákat. BMW motorsport részlegénél úgy gondolták, hogy az
egyetlen esélyük hogy visszakapaszkodjanak a dobogó felső fokára,
ha egy középmotoros autót tudnak csatasorba állítani. Tehát
valami olyasmit, amivel nem rendelkeznek és nincs is tapasztalatuk
az építésében. Ha valaki most úgy érzi, hogy a
déja vu kerülgeti, akkor nem érzi rosszul. A bajorok a
Lamborghinit bízták meg a szupersportkocsijuk kifejlesztésével és
gyártásával is, mert egész egyszerűen nem volt kapacitásuk a
400, utcai változat megépítésére – amit az akkori szabályok
előírtak. A Lamborghini kapva-kapott a megbízáson és az iparág
mestereivel dolgozott együtt. Az acélcsövekből épített térvázat
Gianpaolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig
Giorgetto Giugiaro. A BMW szállította a 3,5 literes sorhatos
motort. Ez az utcai verziókban 273 lóerő leadására volt képes
6500-as percenkénti fordulaton, míg a 330 newtonméteres
csúcsnyomatékát 5000-esen. Az ötsebességes, manuális váltót a
ZF szállította. Ez a konfiguráció 265 kilométer per órás
csúcssebességre volt elég. Minden kritika kiemeli, hogy az M1
tekinthető az első felhasználóbarát szupersportkocsinak, mind
kezelhetőségi, mint megbízhatósági szempontból.
Aztán
beütött a krach. A Lamborghini nem volt olyan anyagi helyzetben,
hogy legyártsa a BMW-nek ígért mennyiségeket. A bajorok pedig
bepánikoltak. Mire 1978 áprilisában visszaszerezték a hét
megépült prototípust a Lamborghinitől – állítólag
gyakorlatilag betörtek az üzembe egy éjszaka és úgy vitték el
az autókat. A gyártást újra kellett szervezni, ami úgy nézett
ki, hogy az üvegszálas karosszériát a TIR (Trattamento Italiano
Resina) gyártotta Reggio Emiliában (a városban, nem a
tartományban) észak-Olaszországban. A tévázat a Marchesi
építette meg Modénában, szintén Itália északi részén. Az
autó testét és bele az enteriőrt az Italdesing szerelete össze
Torinóban Olaszország északnyugati csücskében. A végszerelést
a Karosserie Baur végezte Stuttgartban, ahol a Münchenben gyártott
motorok is az autóba kerültek.
Utcai M1 jövik menik és belteret is villant.
Mire
a BMW úrrá lett a káoszon amit a Lamborghini okozott a
késlekedéssel, addigra megváltoztak a Group 5 szabályai és arra
kényszerítették a céget, hogy a Group 4-ban induljanak, illetve
saját versenyszériát indítsanak, a BMW M1 Procar bajnokságot.
Az
M1-ből összesen 453 darab készült sorozatgyártásban 1978 és
1981 között, amiből 399 utcai autó, míg a maradék versenygép.
Ezzel az egyik legritkább BMW modell.
Kihagyott ziccer A
Matchbox 1983 és 1990 közt, MB-52-ként hozza az 1-75 sorozatban az
M1-et. Egyértelműen a versenyautó változatot mintázzák meg,
amiről a hátsó szárny, első- és oldalsó spoilerek és a
szélesítés árulkodik. Szerintem remek munkát végeztek, az
öntvény igazán jól sikerült, de a festésekkel nem vagyok
kibékülve. Oké, értem én, hogy a versenyfestés az a műfaj,
ahol minden játszhat, de valahogy... Azt hiszem az „összecsapott”
az a jelző, amit mindegyik változatára jellemzőnek érzek. Még
az 1990-es, Premiere Collection-ban szereplő, Good Year
gumikerekeken gördülő, sárga, „utcai” festésű verziót
(értsd: nem versenyfestés) is sikerült lenullázni a számomra
teljesen érthetetlen,
„kályhaezüst” szélvédőkkel. Nem véletlenül
választottam a fenti illusztrációt az M1 versenyautókról. Lett
volna ott potenciál bőven, ha nem is feltétlenül az 1-75 sorban,
de valamelyik speciális kiadásban.
Amit
ebben a bejegyzésben láthattok az utolsó, 1988 és 1990 között
regnáló változata. Egyúttal az utolsó, az
MC-20, 20-as Matchbox csomag tartalmát bemutató posztunk,
aminek az első részét még 2010-ben publikáltuk. Ezért a
címkefelhőben is megtaláljátok tehát a MC-20-at.
Remek autó, csodásan illeszkedik
a kortárs, szögletes, ék alakú sportautók közé, mint mondjuk a
Lotus Esprit Mk. 1. (1976-1978, Giorgetto Giugiaro), DeLorean
DMC-12(1981-1982, Giorgetto
Giugiaro), Lamborghini Countach 25th Anniversary Edition (1988,
Horacio Pagani), Lamborghini Jalpa (1981–1988, Giulio Alfieri és
Marc Deschamps), de sokkal több lett volna benne, mint amit a
Matchbox kihozott belőle.
Remek öntvény, minden tekintetben részletgazdag.
Manapság egy ilyen frontend festékből van.
Értem én, hogy versenyfestés...
...de annyival több lett volna ebben a modellben ami a dekort illeti!
Egyértelműen a versenyautó változatot mintázták meg, nem az utcai M1-et.
A piros a piroson nem látszik jól, de az a lámpatest bizony külön műanyagalkatrész, csak a lámpák kedvéért pirosban és még csak nem is egy darab a beltérrel! #regenmindenjobbvolt
Micsoda potenciál volt ebben! Csodás speciális kiadások jöttek volna ki belőle! Az a BASF festés...
Ez az utolsó az MC-20 tartalmát tárgyaló postok közül. Röpke 13 év kellett hozzá, hogy mindet letudjuk! MC-20 tag kattintható a címkefelhőben!
