Ebben a bejegyzésben egy
nagyon rendhagyó, gyári hibás Peterbilt autómentőt láthattok.
Olyan történet van hozzá, ami miatt majd mindig ezt fogom
megmutatni azoknak, akik megkérdik tőlem, hogy mi a jó a
kisautógyűjtésben!
Ez mi ez?
Nem
pazarlom a szót az 1-xxx sorozatú, Matchbox Peterbilt teherautók
nagyszerűségére. Egyrészt a legnagyobb kedvenceim és már
számtalan változatukat láthattátok e lapokon, másrészt
hamarosan több linket is találtok majd kiegészítendő a
mondanivalóm.
Nos,
a hosszú történet röviden: Egy olyan Wreck Truck példányra
sikerült szert tennem, ami hivatalosan nem létezik! Vehetjük gyári
hibának, de én inkább a „söpörjük ki a raktárból a maradék
alkatrészeket” készlet hasznosításra gyanakszom.
Nem
emlékszem, hogy nevesítettük-e valaha is a nyilvánvalót: A
négyféle Peterbilt teherautó, kétféle alváz és felépítmény
kombóra épül. A dömper és a betonkeverő osztozik azonos
alapokon, csak a billenőplató és a keverőtartály az eltérés.
Kevésbé nyilvánvaló, de ugyanez a helyzet a tartálykocsi és az
autómentő kiviteleknél is. Ezt nehezebb kiszúrni, ugyanis azt a
„nyelvet” a fülke mögött takarja a tartály műanyag
alkatrésze, mely nem egy zárt téglatest, hanem a fülke irányába
„lyukas” és annyira szorosan van illesztve, hogy ez nem feltűnő
egyáltalán. Ebben a 19 éves (!) postban, mely talán a legelső a
Pete teherautók témakörben, az
utolsó két képen pont együtt állnak az azonos fő alkatrészekre
épülő párok.
Tehát
amivel dolgunk van az egy igen fura szerzet. A felépítményt az
1986-os, fehér MB-05 Amoco tartálykocsi adja. A tartály helyén
azonban az
– összes változatát figyelembe véve, nem csak az 1-75 sorozatot
– 1986-1991 közt regnáló, SFPD-festésű Wreck Truck
narancssárga gémjei találhatóak. Ebben azért vagyok biztos,
mert nincs másik Pete autómentő, aminek ilyen színű gémjei
lennének, leszámítva ugyanennek az Intercom City változatát.
Az,
hogy ez gyárilag így készült furcsaság, „ez volt a raktárban,
szórjuk ki” teóriámat több dolog is alátámasztja.
Mindenekelőtt az, hogy a szegecsek érintetlenek! És ezt nem csak
én állítom esetleg elfogultan, mindenki aki megvizsgálta akár
kézben tartva, akár fénykép alapján – már pedig olyanok
látták róla a képeket, akik bármikor kifújják az orrom
Matchbox ügyekben.
Másrészt
az átfedés a gyártásban. Az érintett változatok gyártásában
van átfedés, teljesen elképzelhető a dolog. Mostanában egyre
erősödik az a meggyőződésem, hogy a Matchboxok gyártása közel
sem történt olyan fegyelemmel, mint ahogy azt mi feltételeztük.
Sokkal több lehet a „péntek, műszak vége előtti speciál”
mint gondolnánk.
Harmadrészt
de nem mellékesen annyit fizettem érte, amit ezek a fentebb
említett potenciális „alkatrészdonorok” amúgy mindketten nagyjából
egyenként érnek. Az Intercom City változatról meg nem is beszélve. Nem próbálta meg az eladó valamiféle
különlegességként, „hiperritka pre-próként” elsütni.
Tehát
egy váratlan kimérával van dolgunk, érdekesség, egyedi darab –
ezért is nincs valamiféle „MB-xxx” szám a címben és jobb
ötletem híján kapta meg a „Factory Error” címkét is – az
„ez így sikerült” találóbb lenne.
Itt
akár véget is érhetne a post, de meg kell osszam a vele
kapcsolatos történetet is, ami a legjobb az egészben és amitől
ez a darab nekem óriási szentimentális értéket képvisel!
Mi a legjobb a
kisautógyűjtésben, avagy hogy jöttem én rá a fentiekre
Párszor
már említettem, hogy én a kisautók halmozásában a legjobban azt
szeretem, hogy remek embereket – a legjobb barátomat is beleértve
–, ismertem meg a révén, világszerte, számos különböző
korosztályból!
Az
egész úgy kezdődött, hogy előretolt budapesti helyőrségem,
dealerem, szerzőtársam és barátom, porsche kolléga az egyik
börzén szúrta ki nekem és küldött róla fotót „szerintem
ilyened nincs” kommenttel. Persze kellett, megalkudott rá és
eljuttatta nekem.
Már
a képek alapján elkezdtem kutatni, hogy mi lehet ez, mert
egyáltalán nem volt ismerős. Tapasztalnom kellett, hogy semmilyen
általam ismert adatbázisban nincs ilyen. Rögtön azt gyanítottam,
hogy valamilyen átalakított, mókolt darabról van szó. Megkértem
porschét, hogy fotózza le az alját, mert ha azt tapasztalom, hogy
ez a helyzet, akkor nem kutatok tovább. Eleget tett a kérésemnek,
de rögtön mondta, hogy szerinte „tuti nem volt szétszedve”.
Néztem a képeket és én is úgy láttam, hogy bizony nem
bántották. Márpedig a „tartály le-gémek fel” művelet
másként bajosan elképzelhető.
Első
körben Matchbox Andráshoz – oké, most egy kicsit Csikós
Zsoltnak érzem magam, akinek nagyjából minden veterános cikkében
felbukkannak hasonló nevű, már-már rejtői karakterek –
fordultam segítségért. Ő sem tudta mire vélni. Húztam egy
pofátlant és rákérdeztem, hogy a kedvemért megkérdezné-e a
Matchbox vallás pontifex maximusát, Charlie Mack-et. Merthogy ők
levelező viszonyban vannak. (Régen volt az a nézet, hogy a
világban két, véletlenszerűen kiválasztott ember közt maximum
hét fős láncon keresztül lehet kapcsolatot építeni. Szerintem
ez ma már 2-3 tagú maximum.) Charlie ugyan nem válaszolt, mert
mint később kiderült az akkoriban az ott uralkodó ítéletidőben
egy fa dőlt a házára és hát eléggé el volt ezzel foglalva –
nem elítélhető módon. (Szerencsére nem sérült meg senki, a
gyűjteményében sem esett kár.)
Időközben
én meg Alex Winsont kerestem meg, akit már réges-régen követek
Facebookon és már beszélgettünk párszor a magyar, meg a bolgár
Matchbox-gyártás ügyekben. Alex – többek közt – a Lamley
Group egyik szerzője. Brit létére egy késői, jobbkormányos,
vízhűtéses Kispók a játszóautója (!), szóval eléggé egy
húron pendülünk. Tudtam, hogy bár kisautó téren eléggé
eklektikus az ízlése, ő nem annyira érdeklődik a teherautók
iránt mint én, de feltételeztem, hogy „körbe tud kérdezni”.
Megtette a kedvemért és megfuttatta a dolgot a Lamley nem publikus
csoportjában.
Sajnos
nem tudom, hogy kinek köszönhetem, hogy megoldotta a rejtélyt a
Lamley szerzők közül, de ők segítettek. Én magamtól az életben
nem jöttem volna rá a megfejtésre, mert végig feltételeztem,
hogy valamilyen ritka, de „legitim” verzióval van dolgom, nem
pedig egy ilyen szokatlan hibriddel. Vicces, mert a Pete teherautóim
– meg a Convoyok is, ami azt illeti – szó szerint tőlem
karnyújtásnyira vannak a vitrinekben, amikor e sorokat írom. Csak
kicsit balra kellett volna néznem, hogy leessen a tantusz – már
ha egyáltalán magamtól valaha is leesett volna.
Ugye
nem kell tovább magyaráznom, hogy mi a legjobb a kisautógyűjtésben?
Ebből a szögből még nagyjából semmi gyanús.
Itt kezdődnek az érdekességek! A piros-kék csíkozás a Peterbilt felirattal, csak az 1986-os, Amoco tartálykocsin volt! (Link fentebb.)
Narancssárga gémek, meg csak a 86-91 közti, SFPD rendőrségi vontatón. (Link szintén fentebb.)
Játszottak vele, de szemlátomást vigyáztak rá.
Semmi jel nem utal rá, hogy ne így jött volna ki a gyárból.
Kicsit vékonyan van fényezve, de ez nem ad okot semmiféle gyanúra, "ez gyári fény".
A kipufogó vége szerintem csak a műanyag elöregedése miatt hiányzik. Sajna nem egyedi eset.
Fura kiméra, de a története miatt különösen kedves a szívemnek, nem az (megkérdőjelezhető) értéke okán.
Az egyik "alkatrészdonor". Magamtól soha nem jöttem volna rá, pedig itt volt az orrom előtt végig!