Matchbox MB-67 Ikarus Coach és Welly Coach

Ha már úgy alakult, hogy a számomra az egyik legkedvesebb nemzeti ünnepünkkel egyidőben esedékes post, valami magyar vonatkozásút szerettem volna bemutatni. Tehát dobpergés, fanfárok: az egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchbox flottám a kétszeresére duzzadt! A Welly buszok afféle bónusz tartalom.

Viva Espana!
Szeretném leszögezni, hogy szeretem én nagyon is a Matchbox Ikarus turistabusz feldolgozását, de a hazai ára az érthető népszerűsége okán olyan magasra szökött, hogy egyszerűen nem tudom megfizetni az elfogadható állapotú példányokat. Hogy ezt sikerült beszerezni éppelméjű áron, az teljesen a véletlen műve és egy kisebb csoda.

A hazai online Ikarus szakirodalmat alaposan átolvastam és így az első példányomról készült bejegyzésben olvashatjátok mindazt amit az eredeti buszról sikerült megtudnom.

Az ebben a bejegyzésben látható verzió egészen hosszan, 1992 és 1997 közt regnált a ROW (Rest of the World – minden ami nem az USA) 1-75 sorban.

Bónusz tartalom
A két Welly gyártmányú turistabuszt nem éreztem eléggé fajsúlyos tartalomnak ahhoz, hogy megérjenek egy saját bejegyzést, de az Ikarus árnyékában úgy gondolom elférnek. Valószínűleg nem konkrét típust mintáznak és a létrejöttüket az indokolta, hogy a Welly légitársaságoknak készít ajándékszetteket. A Lufthansa matricás darab egészen biztosra vehető, hogy ilyenből származik – lásd a fotókat alább. Mindkét darabot ajándékba kaptam és kb. a halál torkából mentettem ki.

E bejegyzés kapcsán frissítettem a Bubba-Gump ráklistát, melyben az összes Ikarus járműről szóló postunkra mutató linket megtaláljátok!

A színezetlen ablakokon keresztül jól látható a beltér kialakítása.

Eléggé elnagyolt a beltér, de talán ebben a méretarányban az bocsánatos. 1:140, az egyik legkisebb a Matchbox 1-xxx szériában.

A nemzeti ünnepünkre talán nem a legjobb választás ez a dekor, de abból főzünk ami van és sajnos (egyelőre?) nincs más, tehát választási lehetőség sem.

Nem tudom, hogy mik az autuális busz dizájntrendek, de szerintem ez még mindig őrült jól néz ki minden oldaláról!

Két óriási oszlopot is szállít, de nyilván szükségszerű ez a megoldás.

Inci-fincit illesztési (gyári) hibás.

5 évig szerepelt ezzel a dekorral az 1-75 sorban.

Elfogult vagyok, nyilván, de ez szerintem szép!

Bónusz tartalom: Hasonló méretarányú, jobbkormányos Welly busz a Lufthansa színeiben.

Az ülések a szélédő anyagából kerültek kialakításra. Érdekes megoldás.

Nem gondolom, hogy létező típust mintáz, de ez nem sokat von le az élvezeti értékéből.

Egy ilyen playsetből származik...

...ami a Dickie márkajelzését viseli, tehát a Welly itt mint beszállító működött. A pakkból a catering kocsi már szerepelt e lapokon - nyilván más festéssel, de érdekes a története.

Ő pedig a tesója, de ez a legszebbik profilja, a többit inkább nem mutatom.

Eddie Kidd busz átugratás világrekordja 1978

Eddie Kidd, az akkor 19 éves brit kaszkadőr, 1978 április nyolcadikán tizennégy emeletes busz felett ugratott át sikerrel. Az ugrással világrekordot állított be. Karrierje során több mint 12 000 sikeres kaszkadőrmutatvánnyal kápráztatta el a közönséget, de 1996 augusztus hatodikán a 37 éves Eddie közel végzetes balesetet szenvedett. Súlyos koponya és medencesérülést szenvedett egy olyan ugrásban, ami a korábbi teljesítményét tekintve "mindössze" közepes távolságúnak volt mondható. Kómába esett, amiből három hónap után tért magához. Sajnos maradandó agysérülést szenvedett és lebénult. Hihetetlen akaraterővel 2011 áprlis 17-én indult a London Marathonon, amit június hatodikán fejezett be. Idén töltötte be a hatvanhatodik életévét.

Hogy miért is fontos ez nekünk? Amit 1978-ban átugratott, az a Lesney munkásjárat buszflottája volt. A Matchboxok gyártója London, Hackney városrészének legnagyobb munkáltatója volt. Akkora, hogy bár a környékbeliek szinte kivétel nélkül ott dolgoztak - főként hölgyek az összeszerelő szalagok mellett, egy a gyár működésekor még gyermek, ma már az ötvenes éveit taposó úr egyenesen úgy fogalmazott, hogy "a környék összes anyukája" - ez a munkaerő nem volt elég. Jól reprezentálja a Lesney méretét, hogy a gyár használt emeletes buszokat vásárolt és saját munkásjáratokat üzemeltetett velük a távolabb élő dolgozói számára.  Többek között Alexander felépítményes Leyland PD2A és az AEC Routemaster számos változatát használták.

A számos buszt átfényeztek és látványos, Matchbox-emblémás dekort kaptak, ami kitűnő és feltűnő reklám volt. Ilyeneket ugratott át Eddie is, akinek több mint valószínű, hogy a Lesney szponzorálta a mutatványát. Én örömmel vennék - értsük a szó "vásárolnék" jelentését is ide - egy ilyen fényezésű Matchboxot!

Két - sajnos csak fekete-fehér - fotó az eseményről, amin jól láthatóak a Matchbox-emblémás, céges Lesney buszok. Egy virtuális pajzson körbehordozást nyer, aki meghatározza a Eddie Kidd motorkerékpárjának típusát! (A fenti két kép: Hertfordshire Mercury)

Ami azt illeti készültek a fentebb látható festésűekre hajazó, illetve a szintén nagy számú, az eredeti üzemeltető - talán Edinburgh közlekedési vállalatának - kék festését egy a Superfast-éra előtti logóval megfejelő dekorú buszok. A Lamley Group-nál meg is tudjátok nézni ezeket, illetve színes fotókat az eredetiekről is. A fehér alapszínű, látványosabb egy Matchbox találkozó modellje, kis számban készült és méregdrága a másodlagos piacon, míg a kék 2007-ben volt MB-34. Nem beszerezhetetlen, de csak kicsit hasonlít a Lesney flottára én leginkább ezért hagytam ki anno.

Matchbox Superfast 1959 Volkswagen Microbus

A Matchbox 2019-ben debütáló, 23 ablakos Volkswagen kisbuszát már ismerhetitek innen is, hiszen tavaly már mutattam nektek. Amit most láttok, az az azt követő darab, vagyis a 2020-as Superfast 15 darabból álló sorának, a negyedi tagjaként megjelent változat. Ez után már csak a 2024-es Moving Parts sorozatban bukkan fel, mint Super Chase modell, vagyis ne nagyon számítsatok rá, hogy azt is meg fogom majd mutatni nektek.

Amíg a premierfestése egy teljesen gyári kivitelt mintáz, addig ez a fekete-bézs kombináció már egy kicsit módosított változat. Mindkét oldalán hosszan végigfut egy fonott minta sor, illetve a béke logó sem maradt le az oldalairól. A bal oldalán látható még két virág is, ami a nyitható ajtók miatt a túloldalra már nem fért oda, helyette viszont az autó hátulján találtak neki helyet. A narancs-kék dekoráció lehet kicsit megosztó, de szerintem összességében egy elég tetszetős darab lett ez amihez jól passzolnak a választott krómfelnik is.

Elegáns a megjelenése ebben a színkombinációban

Érdekes ez a fonott minta, de a "kötelező" virág és béke jel nem hiányzik

Hátulra is jutott a virágokból

Az ajtók mint ha kicsit eltérő árnyalatúak lennének

Jól megy hozzá ez a barna belső

Jó választás volt hozzá ez a krómfelni 

Ilyen a doboza

Matchbox G-10 Pan Am Action Pack Airport Coach

A G-10 másik, csak erre a csomagra jellemző festésű darabja az Airport Coach. Igazság szerint 15 (!) évvel ezelőtt már foglalkoztunk a Reptéri Busszal, akkor egy kisebb csordányit sikerült összeterelni belőle és a Pan Am motívumos is közte volt. Azóta beigazolódott a sejtésem, nem valamilyen konkrét típust mintáz. Változatlanul jól sikerült modellnek tartom és van még 1-2 változata ami hiányzik a gyűjteményemből.

A fentebb linkelt postban nem lett körbefotózva, úgyhogy most pótolom ezt a hiányosságot.

Nem konkrét típust mintáz, de nagyon sok mindenre hasonlít.

Van amikor a kevesebb a több.

Pont attól tetszik nagyon, hogy letisztult, egyszerű, semmi csicsa.

Fehéren a kék. Szerintem elegáns.

A G-10-es Pan Am szett.

DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Leyland Titan PD2 RTW75

Amikor az elveimet feladva elcsábultam az 1:72 méretarányú Legendás Buszok a Múltból sorozatra, két szabályt állítottam fel: Csak az Ikarusok érdekelnek és azok a buszok amin utaztam. Meglepő módon volt szerencsém egy ilyen emeletes londoni buszhoz, természetes élőhelyén egy nosztalgia különjárattal.

Az első Titánok
A Leyland Titan egy olyan orrmotoros, a vezető munkahelyét is az orrában hordó alváz volt, amit kifejezetten emeletes buszokhoz terveztek. Leginkább az Egyesült Királyságban készült, 1927-től 1942-ig, a Második Világháború alatt szünetelt a gyártás, majd 1945-től 1969-ig folytatódott újra. Amikor a Leyland befejezte a gyártásukat a szigetországban, az indiai Ashok Leyland vette át a feladatot hogy a dél-ázsiai piacon értékesítse a buszokat Ashok Leyland Titan néven. Meglepő módon számos fejlesztés után, de a koros, ámde bevált konstrukció – ne feledjük, alvázról beszélünk – gyártása mind a mai napig folyik.

Amit a DeAgostini megmintázott egy PD2-es típus, kifejezetten a Londoni Közlekedési Vállalat – melyet hosszú távú szerződés kötött a Leylandhoz, hogy a buszainak 75%-át tőlük szerzi be – igényeire szabott, nyolc láb széles (kb. 2,43 méter) „szélestörzsű” változat, ami az RTW-ből tudható. Hathengeres, 9,8 literes dízelmotor hajtotta – a korai változatok bizony benzinmotorosak voltak – ami 125 lóerőt adott le 1800-as percenként. Az 557,6 newtonméteres csúcsnyomatéka már 900-as percenkénti fordulatnál elérte. A busz összesen 56 (26+30) utast tudott szállítani.

Egy hosszabb, történelmi visszatekintés a Leyland Titan RTW-k történetére, sok-sok korabeli képpel és videóval.

A Leyland Titan névvel találkozhattatok már e lapokon, hiszen az 1976-1984 közt gyártott, farmotoros utódot megmintázta a Matchbox és tavaly foglalkoztunk vele.

RTW75
Meglepő módon az RTW75 egy konkrét járművet jelöl. A London Transport 500-darabos flottával rendelkezett az RTW-kből, melyből – mint azt mostanára már sejthetitek – ez a hetvenötödik darab volt. Az első RTW 1949 májusában tette be London elővárosi részébe a kerekeit – a szélessége miatt a belvárosba csak később engedte be őket az illetékes hatóság. A 75-ös tehát egészen korai darab kell hogy legyen. Az érdekessége, hogy nem csupán mind a mai napig létezik, de működőképes állapotban a Blue Triangle nevű, East London-i közlekedési vállalat tulajdonában van és nosztalgiautazásokra bérelhető. Nagyon jó eséllyel én is vele utaztam jó pár évvel ezelőtt.

Ilyen se gyakran fordul elő: Ez a videó egészen konkrétan annak az RTW-nek a fedélzetén készült, amit a DeAgostini kiadott! Hölgyeim és Uraim: Maga RTW75 személyesen!

Még mindig jó
Unalmas leszek, ismétlem magam: Azért a pénzért amibe a DeAgostini kiadványok első kézből kerültek, egészen kitűnő az ár érték-arányuk. (A másodlagos piac árait hagyjuk.) Nem találok rajta kivetni valót, szerintem kitűnő munkát végeztek ismét!

További érdekesség vele kapcsolatban, hogy mint az erről a londoni buszvonalak történetével foglalkozó oldalról kiderül, a 25-ös vonal, melynek a számát viseli természetesen teljesen valós. Ha jól bogarásztam ki, akkor a viszonylattáblán látható útvonal az 1950-es évek végét tükrözi, de érdekes módon pont ez az oldal nem említ RTW-ket, csak RTL-eket az útvonalon.

Ez az utolsó darabom a Legendás Buszok a Múltból sorozatból és nem tervezem a bővítését – bár természetesen további Ikarusokra elcsábítható vagyok.

Az sem mindennapos, hogy a megmintázott jármű konkrét példánya mind a mai napig létezik és részletes információ is található róla!

Nahát, oszlopot szállít! De legalább nehéz észrevenni.

A sofőrnek nem volt könnyű bejutnia a munkahelyére, ami jó szűk lehetett, ahogy elnézem.

"Vigyázz, hogy hová lépsz!"

Eddig tulajdonképpen alacsonypadlós, de rögtön lépcső következik a "földszintre" is.

Egy sikoltó kéjhömpöly lehetett hozzáférni a motorhoz.

Matchbox MB-47 School Bus

Mai szeánszunk tárgya több szempontól is kilóg a Matchboxok közül: Egyrészt egészen apró, mindössze 1:95 a méretaránya. Másrészt valószínűtlenül sokáig, 17 évet töltött az 1-75 sorban.

International-Harvester S-Series, Wayne Lifeguard felépítménnyel
A tudományos Matchbox-szexológia International Harverster S teherautó-alvázra szerelt, Wayne Lifeguard felépítményű iskolabuszként tartja számon ezt a kis gyöszt. Én ebbe a legkevésbé sem akarok beleokoskodni, mert igazából nekem szemre minden jenki iskolabusz tök egyforma!

Ez itt pontosan az, amit a Matchbox az iskolabusz-szakik szerint megmintázott, azaz egy S-sorozatú International Harvester, Wayne Lifeguard felépítmémyű iskolabusz. Az eltérő hossz ne tévesszen meg senkit, nyilván többféle méretben léteztek. (Kép: imcdb.org)

Nem véletlenül szög egyszerű szerkezetek ezek, teherautó alvázon valamilyen felépítmény. Egyfelől értem, aki látott bármilyen amerikai filmet, ahol gyermekkorúak veszik igénybe az állami (vagy magán) iskolák, háztól-házig szállítás szolgáltatását azok pontosan tudják, hogy a pajkos kis lurkók nem kímélik ezeket. Az állami sulik nem is tudnak sokat költeni rájuk.

Másfelől viszont egyáltalán nem értem, hogy miért nem mutatnak ezek a holmik valamiféle fejlődést. Gondolok itt olyasmire, mint az alacsony padló a mozgáskorlátozottak szállításához. Nem tudom, hogy mennyire védik az utasokat ezek a cuccok, de emiatt fájjon a jenki szülők feje. Viszont az biztos, hogy a törvények igen! Az iskolabuszokon megkülönböztető jelzések vannak, az elejükön és hátuljukon villogó piros fények, a menetirány szerinti baloldalukon pedig egy kihajtható STOP-tábla. Ha megállnak és használják ezeket, akkor tilos kikerülni őket, de a szembe sávból érkezve is tilos elhajtani mellettük. Eléggé komolyan veszik ezt a dolgot, úgy tíz éve volt egy ügy abból, hogy egy kedves hölgy úgy gondolta, hogy reggelente a menetrend szerint érkező iskolabuszt a járdán hajtva kerüli ki Cleveland-ben. Ezt ráadásul rendszeresen előadta és a buszvezető felvette több alkalommal is telefonnal míg végül már várták és lekapcsolták az utca végén a zsaruk. A jogosítványába került a mutatvány és egy „csak egy idióta hajt a járdára, hogy kikerüljön egy iskolabuszt” felirattal strázsálásba. Mint arra porsche kolléga felhívta a figyelmem: eleve maga az iskolabuszok sárga színe is szabványba van foglalva. Egészen meglepő, de 1939 óta létezik a National School Bus Chrome (RGB skálán 255,216,0), melynek a modern, ólmot nem tartalmazó festékből álló változata a sztenderd ami ma is használatban van:

National School Bus Glossy Yellow (AMS-STD 13432)

 

1985-2002

1985-ben debültál a busz, mint MB-47 és egészen 1995-ig, azaz tíz éven keresztül marad is ezzel a számmal és változatlan motívummal az 1-75 sorban.

A következő hét évben aztán többféle szám alatt is fut, többször egész pofás, „megy a középiskola szurkolni a suli csapatának” dizájnokkal, amit úgy kell elképzelni, hogy az iskolabusz oldalára, szurkolói molinó van kilógatva az ablakokból – ilyet is láttatok már egészen biztosan amerikai filmekben. Szóval amit itt láttok a leggyakoribb változata. Az 1-75 soron kívüli változata is van sok, Code 2-ők is, „nézni is tereh”.

17 évvel valószínűleg az egyik rekorder az 1-75 szériában szerepléssel és bár biztos, hogy például az 1:140-es Ikarus busz megveri, mégis a maga 1:95 méretarányával a kisebb Matchboxok közül való.

Az én példányom az MC-20-szettből való, ezért szerepel ez a tag a címkefelhőben.

Jól látszik a megkülönböztető - vagy figyelmeztető - jelzés, a villogó piros fények a tető alatt.

Ezen az oldalon kéne lennie egy kihajtható STOP-táblának is a forgalom megállításához. Vannak olyan festései, amin megtalálható.

"Második számú iskolakörzet" a leggyakoribb festési verzió az 1-75 sorban.

A hátsó vészkijárat minden iskolabuszon kötelező.

A piros fények, mint elől.

A járda felőli oldal.

Matchbox MB-08 1955 GMC Scenicruiser

Ritka, de szívemnek kedves, amikor a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és újra-feldolgozik egy-egy olyan járművet, amit akár 30-50 évvel ezelőtt is megmintázott már. Mostanság van egy ilyen irányzat a cégnél és én örülnék ha meg is maradna. Első fecskeként egy 57 évvel ezelőtti modell újraértelmezését mutatom meg ezek közül.

Kilátásoscirkáló
A GMC PD-4501 Scenicruiser-t a General Motors a Greyhound busztársaság számára gyártotta 1954 és 1956 között. Az önhordó karosszériás, háromtengelyes – melyből a középső volt hajtott – buszt egészen a hetvenes évek közepéig használta a cég.

Az utazóközönség szerette, de ez közel sem jelentette, hogy problémamentes lett volna. A légrugós, légkondicionált busz remekül festett és kitűnő kilátás is esett belőle. Az ötvenes években közel sem volt magától értetődő az az utazási komfort, amit az alsó szinten 10, a felsőn 33 utas számára nyújtott és a Greyhound ezt nem habozott alaposan promótálni.

Greyhound promóciós kiadvány a Scenicruiser gyártásának utolsó évéből, 1956-ból. Egy Highway Traveller nevű busz is szerepel benne, de nyilván a zászlóshajóra koncentrál.

1961-es Greyhound képeslap. Ebben az évben kezdték átépíteni a hajtásláncot rajtuk.

A hajtáslánc azonban bonyolult volt, hajlamos a meghibásodásra a sofőrök és a karbantartók is utálták. Mivel a GM nem rendelkezett megfelelő teljesítményű és méretű dízelmotorral akkoriban, más beszállítótól származó használata meg szóba se jöhetett, két négyhengeres, egyenként 160 lóerős dízelmotort építettek a buszba, egymás mellé. Hidraulikus tengelykapcsoló kötötte össze a kettőt. A hat előremeneti sebesség úgy jött össze, hogy volt egy háromsebességes manuális váltója és egy kétsebességes manuális kuplungja is. A cég addigi buszainak négysebességes váltója volt, ami azt jelentette, hogy a Scenicruiserekre át kellett képezni a vezetőket. Már a kézi kuplung is előrelépés volt, mert eredetileg egy elektromos kapcsolású egysége volt, ami „digitálisan” működött, vagy zárt, vagy nem. Minden váltás és elindulás rántott egy nagyot a járművön, feleslegesen igénybe véve a hajtásláncot. Nyilván az utasok sem szerették. 1955-ben cserélte le a GM az érintett alkatrészt és azt az addig legyártott buszokban is kicserélték.

1961 és 1962 között az akkorra megmaradt 979 busz hajtásláncát teljesen átépítették. A GM 9,3 literes V8-as, 8V-71 motorját építették be, ami kiviteltől függően 304-370 lóerő közti teljesítményű, – csak széljegyzetként: az Ikarus 280-as, amerikai piacra szánt csuklósában (Crown Ikarus 286) is ilyen dolgozott. A váltóját pedig egy négysebességes manuálisra cserélték. 13 millió (!) akkori dollárjába fájt a cégnek a beavatkozás.

Kicsit sokallottam, hogy hét év alatt az eredetileg legyártott 1001 buszból 22 „fogyott”, de a rossz nyelvek szerint a sofőrök és a szerelők is annyira utálták a típust, hogy előbbiek nem bántak velük kesztyűs kézzel, utóbbiak meg elhanyagolták a karbantartásukat.

Újratöltve
Mint arra a bevezetőben utaltam, a Matchbox nem először dolgozza fel a típust. 1966 és 1969 közt MB-66-ként futott a Regular Wheel verziója, amiről itt írtunk, ki sem merem számolni hogy hány évvel ezelőtt. Ugyanezzel a számmal és dekorral 1970 és 1971 közt vékony Superfast kerekű verziója is létezett, de sajnos olyannal nem szolgálhatok. Különlegességük, hogy a Matchbox azért, hogy beférjen az 1-75 széria dobozaiba, illetve ne kelljen nevetségesen apró méretarányban – így se valami nagy, 1:159 a méretaránya – elkészíteni, lecsalt egyet az oldalablakok közül. Ha megnézitek az eredetiről készült képeket, azon az „emeleten” négy oldalablakot számolhattok meg, a Matchboxon csak hármat.

Az újrafeldolgozás továbbviszi ezt a jellegzetességet és én pont ezért szeretem. Afféle belsős visszakacsintás a múltba. 2018-ban debütál az a változat az 1-125 sorban, amit ebben a postban láthattok. Egy kicsit nagyobb mint az elődje, 1:125 a méretaránya. 2019-ben még egyszer szerepel az 1-100-as sorban egy kék-ezüst dizájnnal, ami nem fogott meg, de csúnyának sem nevezném. Két további változata ismert, az egyik a 2021-es Collectors Series-ből, a másik pedig egy Code 2, de őszintén szólva azokat én kifejezetten csúnyának találom.

A Matchbox elrontotta azonban az elnevezését. A buszt Scenicruisernek híják, hasonlóan a Macskafogó „Macskond” nevű járművéhez, aminek a neve a „macska” és a „vakond” szavak összevonásával született, a GM is összevonta a „scenic” (festői /kilátás/, tájképi) és „cruiser” (cirkáló) szavakat és egybe írta őket. A Matchbox következetesen „Scenic Cruiser”-nek hívja ami tévedés és én ezt voltam bátor javítani is a címben. Először arra gondoltam, hogy a Mattel meg akarta úszni a licencelést, de ez kizárt, hiszen ott van a GMC a blisteren, de annyira hogy még a copyright kis „r” betűs jele is. (Senkiháziak kezében van a popszakma.)

Egy Greyhound festésű verzióra vevő lennék, de a magam részéről én azt hiszem megállok a jelenlegi készletnél. Az a helyzet, hogy teljesen véletlenül sikerült mindkét kerékváltozatát beszereznem. Csak itthon tűnt fel, hogy az NRFB „megtartósnak” és a „felbontósnak” szánt darabok bizony eltérnek, ezért maradnak mindketten NRFB-k.

A "szépkerekű" verzió nózija.

Ezzel a kerékkel tetszik. Egy ablak lecsalva, úgy mint az ősön.

A "szépkerekű" verzió popója. Igen, ő is oszlopot szállít. (sóhaj)

"Szépekerekű" NRFB. Jól olvasható a "Scenic Cruiser" ami butaság.

A "nem szépkerekű" változat nózija. Nyilván teljesen egyformák.

Ezt a kerékválasztás én nem is értem...

Itt még jobban olvasható a felirat. Copyright, Trademark és mégsem sikerült jól leírni és senkinek sem észrevenni. Ejnye, no!

Tetőablakok, amiből szintén lecsaltak egyet, de ezen sikerült jobban belőni a méretüket, mint az ősön.

A "nem szépkerekű" NRFB - ha már.