Hogy volt? 2013

Tegnap, a sokadik „2013-ra nem lesz visszatekintés úgy mint tavaly volt?” kérdés után úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon és leülök megírni a visszatekintést a tavalyi évre.

Nagyon nehezemre esik, mert 2013 nagyon nem volt jó év nekünk, a Matchbox Memories szerzőinek. A magánéleti zűrökből is jutott mindannyiunknak – ezt nem részletezném e lapokon – meg kisautófronton sem volt az igazi.

Már-már ott tartunk, hogy úgy érezzük a Mattel meg akarja ölni a kedvenc márkáinkat, csicsás, pocsék fantáziaautókkal, amiknek az előállításához teljesen felesleges volt kibányászni az alapanyagokat, meg energiát pocsékolni rájuk. A Matchbox történeti mélypontjának sokan a Tyco-éra végét tartják. Érzetünk szerint már ez alatt vagyunk. Az igazán rémisztő az, hogy a külföldi blogokat, egészen pontosan az oda beérkező kommentárokat olvasva azt látjuk, hogy a más országokból való kisautó rajongók is ugyanilyen borúsan látják a helyzetet.

Mindegy, röhögjünk!

Gondolkodtam azon, hogy mit írjak akkor a tavalyi évről, ami nem olyan hangulatú, mint egy végtelenítve lejátszott Riders on the Stormra elkövetett érfelpattintás. Aztán Stöki kolléga blogbejegyzését olvasva belémnyilallt, hogy a Matchbox Memories, 2013-as évre vetített keresőkifejezései is a móka-kacagás kimeríthetetlen forrásai kell hogy legyenek! (A keresőkifejezés az a dolog, amit beírnak a keresőmotorba, majd az ott kapott találati listából lekattintják a weboldalt, amit felkeresnek.) És tényleg!

Nem sajnáltatom magam, de elképesztő mennyiségű keresőkifejezést – öt számjegyű – kellett átnézni a gyöngyszemekhez, de állítom, hogy megérte!

„kék autó”

„A mit akarhatott vajon” kategória egyik dobogósa.

„egy teherautó előről”

Ez biztos, hogy az előző volt.

„auto alja”, „autó alja”

Most már legyen elég, hallod?!

„magyar posta”

Őt megszavazom, a „hülye vagyok, üssetek” kategória aranyérmesének! A posta.hu nyilvánvalóan túl kézenfekvő.

„barkas tuning”

Perverzió alapfok!

„matchbox magán gyűjtők”

Milyen Matchbox gyűjtő van még? Állami?

„a híres opel admiral gépkocsi”

És a hétköznapiak már smafuk!?

„bal air”

Jobb air! NYERTEM!

„bkv felsővezeték”

Bele sem merek gondolni, hogy ezt miért kereshette. De abba se, hogy nálunk mit találtak meg így.

„hot wheels lada”

Pfff... Oké!

„ágról- végről, ízig- vérig, immel- ámmal”

Szerintem meg -na, -ne, -ná, -né!

„hungária tűzveszélyes lp vatera”

Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy a Hungária együttes, második nagylemezét kereste az illető. Hogy hogy a csudába landolt ő nálunk?!

„autós háttérképek képernyőre”

Itt megláttam egy kínálkozó piaci rést a háttérképek készítésében csellóra, vakolókanálra és vízilabdakapura!

„zuk tuning”

Perverzió középfok!

„brazil fenék titka”

Ööö... Őőőő... Izé... Hagyjuk!

„bmw keretek fotonak”

Egészen pontosan mit is szeretnél?

„börönd elődje”

Utazóláda! Most már tudod!

„bodnár buckó mackó”

Remélem nem gyereknek kereste.

„camaro yenko használtauto”

Várom az elsőt, aki „tucker 48 használt autóra” fog keresni.

„cirkumveniáltam je”

She loves you, yeah, yeah, yeah!

„fenyő miki autoja”

Ezt is vajh' miért keresi valaki?

„güde ks 400 e alkatrész”

Remélem megtalálta!

„gyűjtőtáska húsvéti tojásokhoz”

Ki****ottul irigylem a gondjait!

„aurometal”

Ezt tudom! Szentpétervári warmetál banda. Legnépszerűbb daluk a „Csornoje volki i rocker málcsiki”. Az első lemezborítójukon egy Pallada-osztályú, védett cirkáló volt látható.

„hagyományos legó össze rakás”

Mindenekelőtt fordulj bátran bármelyik gyerekhez a környezetedben 3-tól 12 éves korig. De milyen lehet a nem hagyományos módja ennek?

„házilag matchbox”

Így kell ezt! Lépésről-lépésre! Először kisautó, végül interkontinentális-ballisztikus rakétákat hordozó, atom-tengeralattjáró!

„robur busz eladó”

Nagyjából az összes autótípusra, ami valaha nálunk szerepelt érkeztek találatok, de leginkább az „eladó” és az „olcsó” szavakkal megspékelve. Amire viszont egyáltalán nem számítottam, az a Robur. Vagy nagy igény van ezekre, vagy van egy Hódító Robur, aki mindenáron ilyet akar venni, vagy eladni, mert voltak próbálkozások az „elado rosz robur”, „eladó rubur” konstellációkkal is.

Ugyanígy a világ összes autómárkájára és típusára kerestek úgy, hogy mögé biggyesztették a „háttérkép” kifejezést is. A perverzió felsőfok: „daewoo matiz háttérképek”. Bakker, ez komoly? Te ezt a géped előtt ülve, önszántadból nézni akarod? Vagy bosszantásból le akarod valakinek cserélni a hátterét erre? Én rajtam nem múlik, kielégítem az igényt! Daewoo Matiz letölthető háttérkép – azaz Daewoo Matiz desktop wallpaper – de még a hagyományos verzió képernyőre, NEM csellóra, búvárharangra, vagy nokedliszaggatóra.

Mindent a kedves ügyfélért! Ha megkattintod, megnövekszik - igaz úgy sem szebb.

„ablakkeret”

Sokat szerepel nálunk az „ablak” kifejezés, nem csodálom, hogy a keresőmotorok benézik. A „téves landolás” kategóriában kapcsolódik ide még az „ablak befalazása”, „ablak csiszolás”, „ablak kimaszkolás”.

„mecsbokszok”

A „matchbox” kifejezés összes elképzelhető és teljesen elképesztő elgépelésével, illetve helyesírási fogalmatlanságból adódó változatával landoltak nálunk. A helyesírással amúgy borzasztóan hadilábon állnak ijesztően sokan és nem csak angolul, ezt fogjátok látni. Szintén ide: „hungarian matcboxes”.

Állítom valami gót kereshetett magának autót azokkal, hogy: „hulla szálito”, „hullaszállító autók”, „1970 hullaszállító autó”, „60-as évekbeli hullaszállító”, és személyes kedvencem a végére:„nagy fekete hullaszállító”. Szerintem hullaszállítóból – helyesen amúgy ez pompakocsi – viszonylag kevés a kicsi, és nem fekete.

Azokat is a „mit akarhatott vajon” kategóriában indítanám, akik egy-egy kétjegyű számra kerestek. Tehát 2013-as nyerőszámaink, emelkedő számsorrendben: „31, 36, 44, 54, 74”. Most nézem, hogy pont öt van belőlük! A jövő héten meg is játszom őket a Lottón!

„hogy nevezik a honda sugárhajtású repülőgépét?”

Laci.

„dethleff emotion”

Ezt nem ismerem, de valami norvég, vérben-kajakozó deathmetál banda lehet. (Helyesen: Dethleffs Beduin Emotion és egy lakókocsigyártó terméke.)

„kis helyen elférő jégszekrény”

Kicsifrizsi.

„lala la sallalalla”

Subidubi-wapparappparap és csikidám!

„letölthető háttérképek április”

Playboy!

„hosszú matchbox képek”

Ott vannak a polcon, a rövid csíkos labdák mellett!

„puskázós toll láthatatlan tintával piros színben”

Felfújható Rózsaszín Párduc, fenyőillatú, skót mintás.

„ilk fiat otomobil ötöm”

Ez törökül van, az elejét értette a villanyfordító: „Első FIAT automobil”. Az ötömöt passzolta.

„ipm 1987 február”

Szabó Ervin könyvtár, cím: 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.

„poénos képek”

Kérlek tekerj vissza a hagyományos – képernyőre való – Matiz háttérképhez!

„hot best xxxx nagy daka lady”

Perverzió NIGHTMARE level!

„hotwills 2013”

Azaz: forró végrendeletek tavalyról.

„gta felirat”

Rajtam ez se múljék! Tessék:

„homályos a szélvédőm mi a baj ?”

Szemészet, harmadik emelet négy!

„kibékülünk”

Miért? Összevesztünk?

„www:comsvt1sw”

Kérem várjon, míg lecsökken az alkoholszintje!

„csavaranya típusok”

De ezzel most TÉNYLEG hogy a fenébe tévedt hozzánk szegény?! Szerintem már a Google is iszik.

„oktober 15 anlgliaban”

Az érdeklődés hiányában elmaradt! 2014 május 35-ére tették át.

„indián törzsek amerikában képek”

A Google néha a legnagyobb troll!

„autos opel ronycs alkatrez 50 lej”

Székely deszkások! Szevasztok!

„hogyan jutok hozzá shell lego ferrari hoz”

Menj el egy Shell benzinkútra és lépj fel erélyesen!

„hogyan kell hazilag pisztolyt csinalni”

Hüvelykujjadat feltartod, mintha LIKE-ot mutatnál, a mutatóujjadat mereven előre kinyújtod, az összes többit behajtod! Kész is vagy, mehetsz a Shell kútra Ferrariért!

„hogyan sötétítsem a kék festéket”

Vidd be a spájzba és kapcsold le magatokra a villanyt!

„hol lehet szerezni garage productions matricát”

Keress egy Norbi Update üzletet és lépj fel erélyesen!

„hol lehetet matchboxot kapni”

Facepalm.

„cicababak”

Nincs hiba az ízlésével!

„hondás poénok”

A „Laci” fentebb nem volt jó?

„eredeti matchbox ismérv”

Ööö... Nem is tudom... Masszív?

„facsemete kiadó”

Már a rigók is neteznek?

„fagyi alaku”

Nekem nem.

A majdnem végére pedig egy csokorban megkapjátok az összes többit az, „ez hogy kötött ki itt” kategóriában indulók közül: „csipkejózsika film”, „a sahara cimu film magyar valtozat”, „1990 évjáratú 5 fős lakókocsi elősátorral eladó”, „airsoft sérülések”, „apródarab legó jeep”, „az aluminium világpiaci ára”, „algida felepitmeny”, „átalalakított legó jeep”, „auto belső kárpitozása”, „elárulva film”, „muanyag magszoro kerek”, „műanyag szegecs”, „műanyag tetőmagasító ragasztás”, „műgyanta üvegszál”.

A legjobbat a végére tartogattam. Nyilvánvalóan a keresőkifejezések zöme úgy nézett ki, hogy „matchbox” és előtte-utána tetszőleges szavak. Nagyjából mindet értettem, de erre... Erre nincs magyarázat!

„magyar bálint matchbox”

Matchboxon kívüliek: Efsi 3020 Commer Walk-Thru Van

A holland illetőségű Efsi-ről, mint felnőtt gyűjtő hallottam először és – mitagadás – a termékeik minősége mellett, a cég története is nagyon tetszett. Igazából amit eddig láttam tőlük, az kivétel nélkül mind nagyon tetszett.

Commer

A brit illetőségű céget 1905-ben alapították és haszongépjárműveket állított elő. Az 1970-es években a Chrysler Europe kebelezte be, majd azt a Peugeot. Commer márkanév alatt egészen 1979-ig készültek járművek, hogy aztán a Peugeot-Renault haszongépjárműveket gyártsák a brit üzemek is. A cég neve ismerős lehet azoknak, akik tisztában vannak a Matchbox korai történetével, a brit márka több terméküket is feldolgozta a regular wheel érában.

Még jó, hogy a közelmúltban tisztáztuk a step van fogalmát, mert így nem kell hosszasan magyaráznom, hogy mi fán is terem a Commer Walk-Thru, melyet 1961-ben dobtak piacra és vélhetően a márkanév kifulladásáig – erről nem találtam pontos adatot – gyártottak. Ahogy elnéztem a neten fellelhető képeket, a típus az Egyesült Királyságban és Európa északi részén volt népszerű.

A másfél-, két- és háromtonnás verziókban készülő Walk-Thru erőművei kivétel nélkül négyhengeres sorosak voltak, benzines és dízel kivitelben, az alvázas konstrukció hátsó kerekeit hajtották négysebességes manuális váltón keresztül – nagyjából mint bármelyik másik teherautó akkoriban.

A Walk-Thru – mint az az alább elterülő, 1975-ből való katalógusból kiderül – nem csak step van felépítménnyel készült.

Masszív

Az Efsi történetével az a baj, hogy gyakorlatilag dokumentálatlan. Nem tudom megmondani, hogy mikor dobhatták piacra a Walk-Thrukat, csak azt, hogy az egyszerű, step van felépítmény a 3020-as számot kapta. Az alvázon csak 302 olvasható, aminek az a magyarázata, hogy az erre épülő egyéb változatokhoz is ezt használták. Amúgy ezek rendre: 3021 – mentő, 3022 – szervizkocsi, 3023 – tűzoltószer, 3024 – katonai mentő, 3025 – U.S. Army (!) step van, szóval változat létezik rengeteg, a sima step vanból is láttam számos cégjelzéssel már – persze csak fotón.

Az a helyzet, hogy a hollandok Commerje olyan masszív, hogy öröm nézni. Az alváza és a felépítménye is fémből van, ami jótékonyan minőségérzetet sugároz. A kerekei nem rugóznak, viszont van – teljesen üres, de hát mi legyen benne – beltere és vezető, meg a kocsikísérő munkahelyét is kidolgozták. Az én példányom gyári hibás, a kormánykerék beszorult a felépítmény orr része alá, de ez az élvezeti értékét mit sem csökkenti. A tetőn lévő megkülönböztető jelzést valószínűleg gyerekként is imádtam volna. Az én példányom a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij, azaz a Holland Királyi Légitársaság, ismertebb nevén a KLM színeit és emblémáját viseli, így a gyermeki fantáziámban is teljesen elfogadható lett volna a sárga villogó megléte, egy a reptéren szaladgáló igáslovon. (Mental note: Össze kéne rakni egyszer a szintén KLM-es, szintén Efsi Mercedes-Benz NG nyergesszerelvénnyel, biztos bitangul néznének ki együtt, bár nem ugyanaz a méretarány.)

Egyetlen helyen tudok csak belekötni: Sajnos a raktér ajtajai nem nyithatóak, ami viszont sokat levon az élvezeti értékéből.

Persze a vanitisz mondatja ezt velem, de ez egy minden ízében klassz, legalább 30 évesnek tűnő játékszer és természetesen „régen minden jobb volt”, valamint „támogassuk a fényhíd-ipart”!

 Sajnos az én példányom gyári hibás, a kormánykerék beszorult a felépítmény alá. Persze ez az élvezeti értékéből mit sem von le.

 Egészen pontosan nem tudom, hogy mi lehet a típusa, de én a Commer Walk-Thru KC25-nek, vagy KC30-nak gondolom.

 Az a baj a fényképezőgéppel, hogy nem csak az apró részleteket, de az egészen apró sérüléseket is megmutatja.

 Bár ha még nyithatóak lennének a hátsó ajtajai is! Akkor tökéletes játékszer lenne.

Matchboxon kívüliek: Yatming No. 1073 Ford Mustang Hardtop

Bűn lenne karaktereket vesztegetni egy olyan témára, mint a Mustangok története, egy olyan oldalon, ahol ennyire sokat foglalkoznak a típus történetével, mint mi, úgyhogy csak a Mustang Kék Túra kiindulópontját mutatnám meg, tessenek kedves lenni onnan indulni az eredeti jármű történetével kapcsolatos kirándulásra!

Hozott is, meg nem is...

A Yatming az az ázsiai gyártó, akinek a nevét szerintem a legtöbb kisautógyűjtő ismeri, de nem tudok olyanról, aki elkötelezetten halmozná a gyártmányait, mert az általuk készített holmik minősége egészen szélsőségesen változó. Az 1:43 méretarányú sorozatuk szerintem kitűnő ár-érték arányt képvisel, az 1:6x környékén meg aztán tényleg van minden a pocséktól a kitűnőig. Olyan nagyon sok művük ezért nem is fordult meg még nálunk, úgyhogy be merem linkelni ide a teljes palettát, gyorsan át lehet őket pörgetni.

Sajnos nem tudom időben pozicionálni a Mustangjukat, hogy mikor született. Az egyik börzén tettem rá szert, egészen pontosan a Andrew0807 – Tommi különleges rohamosztag újította nekem két gombért, meg egy fél fruttiért mondván, hogy „ez neked kelleni fog”! Igazuk lett.

Az nyilvánvaló, hogy a racsingfestés iszonyúan béna, már ha ez egyáltalán az. Ha létezik ilyen fura nevű szervezet, akkor még az sem lehetetlen, hogy ez valami olyasmi, amit a Matchbox univerzumban Code 2-nek hívnánk. Mennyivel jobban mutatna ezek nélkül – még úgy is, hogy hát ez a zöld árnyalat önmagában is elég rút. Az is látszik, hogy a beltér elnagyolt. Az összeszerelési minőséggel is van baj, de a többi az olcsó játékautó kategóriában egyáltalán nem rossz, sőt!

A karosszéria és az alváz is fémből készült, az utóbbi egészen masszív és nehéz. Az eredetiről sok apró részlet megvan, méghozzá olyan módon kidolgozva, amire a pedigrés gyártók már sajnálni szokták a büdzsét. Például hűtőmaszk és a hátsó világítótestek külön műanyagdarabból állnak. Az ajtók nyithatóak, ami arra enged következtetni, hogy ez a kis gyösz minimum tíz évvel ezelőtti múltból származik – ha nem régebbről. Nekem nagyon tetszik, hogy vékony, virslikerekeken gördül, merthogy az eredeti is ilyen papucsokat hordott. A rajtuk lévő motívum elég randa, de az átmérőjük rendben van. Cserébe viszont legalább egy milliméterrel hátrább vannak csúszva ahhoz a pozícióhoz képest, ahol tökéletesek lennének.

Ritka madár

Egyetlen igazi indokom van arra, hogy miért kellett nekem ez a meglehetősen vitatható minőségű járgány. A hardtop verziót az első Mustang generációból nagyságrendekkel kevesebben mintázták meg, mint a fastback változatot! Minden hibája ellenére kellett nekem, már csak ezért is.

 A hűtőmaszk csak erre a célra szolgáló, külön darabból. A pedigrés márkák spórolni szoktak az ilyesmin.

 A vékony kerekek jók, a mintájuk nem annyira. Jajj, csak ez a béna racsingfestés ne lenne!

 Már a zöld színe is pusztító, de azt meg tudnám bocsátani. Az ajtók nyílnak, a beltér elnagyolt.

A hátsó világítótestek szintén csak erre szolgáló műanyagból. Hogy lehet valami ennyire végletesen jó és pocsék egyszerre?

Építés: Burt Munro 1920 Indian Scout

Bár a legtöbb alkalommal, ahogy elkészülök egy átalakítással, még azon a héten igyekszem is megírni, de ebben az esetben valamiért sokkal nehezebben vettem rá magam. Talán pont azért, mert nem volt semmilyen alap, amiből kiindulhattam volna. Már a címmel is bajban vagyok, hiszen se felújítást se átalakítást nem írhatok. Így lett építés.

A blog szerzői közül többünknek is nagyobb ösztönző erőt ad egy adott modell megvásárlására, ha tudjuk, hogy egy filmben szerepelt. Netán egy ikonikus filmes autó.  Bár szerintem nálam a legsúlyosabb a helyzet, mert én keresem is a filmes autókat járműveket. Ha pedig nincs, vagy nehéz beszerezni, akkor jön a megalkotás lehetősége.

A mostani darab is egy ilyen. "A leggyorsabb Indian" azon kevés filmek egyike, ami tökéletesen ábrázolja, hogy mennyire is lehet szeretni egy két-, vagy négykerekű járművet. Aki látta a filmet, az tudja, hogy miről beszélek. Aki még nem látta, de szereti azokat a filmeket, amikben a belsőégésű motor kulcsszerepet játszik, annak feltétlenül látnia kell! Röviden, spoilerezés nélkül: Egy olyan ember története, aki a világ túloldalán él, de minden vágya, hogy eljusson Bonneville-be, a saját építésű motorjával, hogy megtudja - ahogy ő fogalmaz -, "mit is bír a gép". Ennél többet nem szeretnék mondani. Csak annyit, hogy ez az a film, amit bármikor meg tudok nézni. És nem csak a gépek miatt! (Csatlakoznék az előttem szólóhoz, remek film és bátran le lehet ültetni elé a nőnemű családtagokat is, mert egyáltalán nem csak a motorszexualitásról szól, hanem egy csomó másról is, hozzá pedig még helyenként nagyon megható és még több helyen nagyon vicces. Sir Anthony Hopkins pedig ebben is kitűnő. Sam. Joe)

Szóval az alaphelyzet adott volt. Kellett egy Indian a filmes kollekcióba! Azonban többszöri kutakodásra sem találtam olyat gyártót, aki készített volna. Sőt, olyat se, aki saját maga épített volna ilyet, legalábbis 1:60 körüli léptékben nem. Így kiindulási alap sem volt. Többször játszottam a gondolattal, hogy esetleg egy golyóstoll testéből lehetne megpróbálni, de soha nem találtam olyat, ami jó kiinduló pont lett volna.

Az újrapróbálkozás pár hónapja történt, amikor a helyi makettversenyen vettem kétkomponensű epoxy gyurmát. Bár a legtöbbször mellé nyúlok az ilyenek kiválasztásában, úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok egy olyan helyen, ahol hasonló dolgokra használják mint én, akkor nagy baj nem lehet belőle. Több kisebb-nagyobb projekten kipróbáltam tapasztalásképpen. Végül arra jutottam, hogy érdemes megpróbálni egy teljesen önálló dolgot is létrehozni. Az egyedüli dolog amit nem én készítettem, az egy pár nagyon lepukkant állapotú, Matchbox transitional kerék.

Maga a gyurma kezelése nagyon egyszerű. 1:1 arányban összekeverjük és megformázzuk nagyjából a kívánt formát. Inkább hagyjunk rá bőven, mert egyszerűbb csiszolni, mint később hozzáadni. Bár én is elkövettem ezt a hibát a hasmagasságnál. Ezután kell hagyni minimum egy napot száradni. Az itt kapott anyag egy rendkívül kemény, könnyen csiszolható és festhető felület lesz. A biztonság kedvéért csináltam pár vegyszeres próbát is, hogy mit is bír a dolog. Megnyugodtam, amikor a kromolux (kromofág helyett) sem volt rá hatással. Egyedül a pillanatragasztó az, amire kényes.

Itt még olyan, mint egy kerekes aligátor.

 Kellett egy kis utólagos toldás.

Innentől indulhatott a csiszolás! Ilyenkor nagyon jól jön egy hobbigép. Hivatalosan, mini csiszoló és gravírozó készlet a neve. Egyszeri beruházás ez is, és nagyon hálás tud lenni .Ezzel a nagy anyagfölösleget könnyen és pontosan le lehet csiszolni. Miután ezzel megvagyunk jöhet a kézi csiszolás is. Minél finomabb papírral csináljunk annál szebb lesz a végeredmény. Én egészen polírpapír szintig folytattam. Bár utólag nézve maradt benne pár karc.

Ezután jött a mélyedések kialakítása. Vagyis a fenti nyitott rész, a kipufogó helye és a kitámasztóé. Előbbit szintén géppel csiszoltam (martam) ki, utóbbiakat egyszerű 1-es, 0,5-ös fúróval. Szerencsére az anyag nem törik, így ez is elsőre sikerült. A kitámasztó egy egyszerű drót, míg a kipufogó két fogpiszka hegye.

A gerincen is végig fut egy vékony sztirol csík. Itt volt gond a pillanatragasztó.

A farokrész külön darabként készült el. Először megvágtam a testet, hogy bele lehessen csúsztatni a sztirol lapot függőlegesen. Majd ehhez ragasztottam hozzá pillanatragasztóval a szárny további részeit. Érdemes csipeszt használni az ilyen műveletekhez, mert elég kicsi a fogódzkodó. A festést hobbiboltban kapható akril festékkel csináltam. Szerencsére gyorsan szárad, de mindenképpen kell hozzá egy lakk réteg ami fixálja, különben egy idő után lepöndörödik. Sajnos nem csak az epoxyról.

A szélvédő már a jól megszokott PET palackból lett kivágva és meghajlítva. A mattságát a pillanatragasztó okozta, de itt nem is akkora probléma ez.

A minta kialakítása több lépésből állt. A fekete csík szimpla alkoholos filc, míg a fehér csíkok és a matricák printvinyl-re vannak nyomtatva. Ugyanúgy mint, anno a Scion FRS-en. Emiatt is látszódik a vastagágkülönbség. Amit persze a fényképezőgépek szeretnek kihangsúlyozni.

Igazából ahhoz képest, hogy egy teljesen új irányvonal volt, elég zökkenőmentesen zajlottak a dolgok. Párszor alakítás közben leejtettem, de szerencsére ez nem okozott gondot. Utólag persze okosabb az ember és pár dolgot másképp csinálnék, de egyelőre csak ez az egy marad.

Végére azért még pár kép.

A Végeredmény. Igyekeztem hasonló jellegű talajt keresni. 

Egy fehér plexi lap volt a megoldás

Burt Munro és az ő 1920-as Indian Scoutja

 Sir Anthony Hopkins A leggyorsabb Indian forgatásán 2005-ben.

Matchbox MB-55 Mercury Commuter Police Car

Úgy éreztem, hogy itt volt az ideje, hogy folytassam a Mercury történetet, a rendőrautó meg amúgy is hálás téma. Ez történt az előző részben.

Ilyen állat pedig nincs!

Gyerekkoromban nem messze laktunk az akkori Budapesti Rendőrfőkapityányságtól, ami most amúgy egy nem is tudom hány csillagos szálloda. A buszmegállóban állva mindig elbámészkodtam az előtte álló rendőrségi járműveken, köztük az olyan különlegességeken, mint a négylábú munkatársak fuvarozására szolgáló kombi Zsiga is. Amikor gyerekként megkaptam a példányomat a rendőrségi Commuterből, akkor a kombi mivolta még belement a fejembe, de a két piros villogó a tetején már hibaüzenetet dobott a szoftverben. Tehát igen, gyerekként volt ilyenem, de nem volt igazán a szívem csücske, mert valahogy nem stimmelt össze azzal, amit az utcán láttam nap mint nap.

Élt négy évet

A rendőrségi kombi Mercury pályafutása párhuzamos a legutolsó civil kombijéval, 1971-1974 közt regnál. A karosszériája már a kibővített hátsó kerékjárati íves változat, de a beltere eltér. A kutyákat menesztették és a helyükre pár terelőbója és valamiféle műszerszerűség – hordozható mosógép-centrifuga kombó – kerül. Igazából lényeges verzió kétféle van. Az egyik a pajzsos matricákkal ellátott verzió. Ez ugyanaz a pajzs, mint amit a legeslegelső, Regular Wheel Mercury rendőrautón is használtak, sőt már a Ford Fairlane-en is! Ezt váltja egy szerintem sokkal csúnyább, de ami az oldalsó matricákat illeti, sokkal nagyobb matricaszett – ilyen volt nekem kölyöknek. A jelentéktelenebb változatok onnan jönnek, hogy a szettekből mind a hármat felragasztották, vagy csak a motorházon lévőt. A még jelentéktelenebb és még ritkább változatok meg onnan, hogy a matricákat a raktárból kihozó melós sikerrel olvasta-e el a papírról, hogy mit kell neki előhoznia, így került rá – állítólag – a tűzoltóparancsnoki Mercury Park Lane matricái is. Ezen kívül – állítólag – vannak egészen érdekes színű verziók is, meg sárga villogósak is, de ezek pont olyan gyakoriak mint a jeti és nagyjából senki sem látta még őket, csak „lehet tudni”, hogy vannak.

A Mercury Park Lane, illetve Commuter sztorija ezzel a verzióval az 1-75 sorban véget is ér, de csak az 1-75 sorban, érdekes változatai azonban elő-előbukkannak, mint Nessie a Loch Nessből. Fenyegetődzhetem azzal, hogy a folytatás majd ezekkel következik!

A civil változathoz képest a karosszéria változatlan - nyilvánvalóan a megkülönböztető jelzésnek vágott lyukaktól eltekintve.

A blökik helyett ebben már más a rakomány - szóval ez nem K9-es egység.

Ez volt az első verzió, a már régebbről ismerős pajzsos motívummal.

Ez meg a későbbi. Sokkal nagyobb, de szerintem sokkal csúfabb matricákkal.

Ez a beltér. (Kép: porsche)

Kicsit elgaloppíroztam magam MB-55 ügyben, jelenleg öt darabom van, viszont csak egyhez van doboz.

A korabeli forgalmazó, jó érzékkel elhelyezett matricája a másik oldalon. Vajh' megvannak még?

Geprűft.

Mercury rendőrségi flotta. Később ezt a fajta matricát már nem használták.

Tudja a csuda, nekem tetszik, hogy egységes a megjelenésük.

A Mercury sztori eddig megjelent részei:

1968

Mercury Cougar (Regular Wheel)

Mercury Park Lane Police Car (Regular Wheel)

Mercury Commuter (Regular Wheel)

1969

Mercury Park Lane Police Car (Superfast)

1970

Mercury Cougar (Superfast)

Mercury Commuter (vékony Superfast kerék)

1971

Rat Rod Dragster (Mercury Cougar)

Mercury Park Lane Fire Chief (Police)

Mercury Commuter (szélesebb Superfast kerék, tetőcsomagtartó)

Mercury Commuter Police Car – Ezt a postot olvasod most

Matchboxon kívüliek: 2014 Hot Wheels Workshop All Stars - Chevrolet Opala SS

Brazíliáról minden autószexuális tudja, hogy a régi, kívánatos VW-ket gyártottak ott sokkal-sokkal tovább, mint az öreg kontinensen és szerintem nagyjából mindenki ácsingózott is egy-egy régi-új Bogár, vagy T2-után. A mai napra pont egy ilyen ácsingóznivalót tartogatok, de nem a VW csoporttól, hanem a General Motorstól, közelebbről az Opeltől, amiről megkockáztatom, hogy többeknek lesz újdonság.

Az opál Opel utasai

Nagyon szeretem az Opel Rekord C-szériáját. Soha nem ültem még ilyenben, de szerintem gyönyörű autók. Mindegy, hogy melyik karosszériaváltozat. A két-, meg a négyajtós szedán pont annyira szépek, mint a kombik, vagy a non-plus ultra a kupé. Nem hiába, ez a kólásüveg design ez működik, függetlenül attól, hogy amerikai izomautóról van szó, vagy európai középkategóriásról. Anno az ős-Rekord postomban egyenesen a Dodge Chargerhez hasonlítottam az Opelt, pedig akkor még becsszóra fogalmam sem volt a Rekord karrierjéről dél-Amerikában.

A Rekord C-sorozatot 1966 és 1971 között gyártották Rüsselsheimben és ez idő alatt 1 276 681 példány készült belőle összesen. Ezzel némiképp párhuzamosan, egészen pontosan 1969-ben, a GM brazíliai üzemeiben elkészül az első Chevrolet Opala, ami nem más, mint a Rekord egy némiképp átdolgozott változata. Az ottani General Motors már az 1920-as évek óta működött, a kínálata pedig meglehetősen tarka, mert keveredtek benne a nagy, amerikai GM termékek és a sokkal kisebb, egyúttal olcsóbb európai GM produktumok az Opeltől, hasonló „badge engineering” révén, mint ahogy az Opelek, Vauxhall néven jelennek meg az Egyesült Királyságban. Az előző mondatban a hangsúly a hasonló szón van, mert – mint látni fogjuk – azért a Rekordon dolgoztak annyit, hogy az Opala sokkal izgalmasabb legyen, mint az eredeti Opel volt.

Chevrolet Opala katalógus, 1972. Itt az ideje rágyúrni a portugálra!

Hogy gyorsan letudjuk a történeti részt: Az Opalákat egészen 1992-ig (!) gyártják, több szörnyűséges faceliften is átesik, ami javarészt azt jelenti, hogy az aktuális divatnak megfelelő frontendet kap, amik az eredetihez képest bűn rondák. (Nem, nem rakok be róluk képet, guglizzátok meg, nem lesz szép, én szóltam!) Román barátaink bántak el hasonlóképp az évek során a Daciával.

Az Opalának amúgy elég érdekes imidzse lehet odaát, a megbízhatósága és egyszerű karbantartása miatt nem csak a taxisofőrök kedvelték, de a rendőrség is használta, míg a katonai diktatúra évei alatt Opalák voltak az ottani „nagy, fekete autók”, miközben a versenyekről sem hiányoztak.

De miben más egy Chevrolet Opala, mint egy Opel Rekord?

A német (dél-)amerikai

Ami a külső megjelenést illeti, az Opala olyan hűtőrácsot kapott, ami leginkább a korabeli, amerikai Chevelle-ekre emlékeztet, egy csipetnyi, harmadik generációs, (Axel Foley) Chevy Novával fűszerezve. Nekem a Rekord frontendje is nagyon tetszik, de bevallom, hogy a „Chevelle nózi” is nagyon kedvemre való. A neten látható képeket elnézve a jellegzetes, Opel hátsó világítótestekkel is szerelték az Opalákat, de az idő múlásával ezeken is változtattak, kétszer két, kör alakú világítótesttel is láttam, amiről meg megint a Dodge Charger ugrik be. Aztán persze a kor előrehaladtával persze megint a frontend az, amit birizgálnak, de azokat a verziókat már közel sem gondolom kívánatosnak.

Ami azonban sokkal izgalmasabb, hogy mi történik a motorháztető alatt. Az évek során az Opel Rekordokat 1492-, 1698-, 1897 köbcentis sornégyes motorokkal szerelik, illetve 2239 köbcentis sorhatossal. Sőt! Bátran ide vehetjük az 1967-ben debütáló Opel Commodore A-t is, ami nem más, mint a C Rekord két- és négyajtós szedán, illetve kupé változata, gazdagabb felszereltséggel és 2,2-, 2,5-, illetve 2,8 literes sorhatos motorral szerelve.

Az Opala ezzel szemben a premierjekor alapvetően kétféle kivitelű motorral létezett, amelyek szintén sorosak, de a GM észak-amerikai kínálatából származnak. A négyhengeres, 2,5 literes, ebben a változatában 80 lovas, Chevrolet 153-assal, ami a Chevy II-ből, illetve Novából érkezett – később ezt kissé átalakítják és már 151-esnek hívják. Illetve a hathengeres, 3,8 literes, 125 lóerős 230-assal, ami számos korabeli amerikai Chevrolet személyautóban és kisteherautóban is szolgálatot teljesített. A jó értelemben véve egyszerű, öntöttvas konstrukciót, a jóindulatúan túlméretezett mozgó alkatrészei, a hét helyen csapágyazott főtengelye, a hidraulikus szelepemelői nagyon finom járásúvá tették. Ráadásul a premierjekor a sorhatossal szerelt Opala a leggyorsabb brazil autó volt, amit üzletben kapni lehetett. A végsebessége körülbelül 180 km/h óra volt, 0-ról 100-ra pedig 11 másodperc alatt gyorsult fel.

Pont a számunkra izgalmas változatról készült reklámfilm.

A sorhatos amúgy a Chevrolet Impalában debütált, ezért sokan úgy magyarázzák a nevet, hogy az eleje az Opelből, a vége meg az Impalából jön, ami nem hangzik így elsőre butaságnak, de az. Igazság szerint a jelentése opál, ami egy az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztobalit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az óindiai upala (kő, drágakő) szóból származik. (Közszolgálati jelleg: pipa.)

Bevallom őszintén, elképzelésem sincs, hogy az Opel Rekordok, illetve Commodore-ok extralistáján szerepeltek-e olyan világi hívságok, mint a légkondi, de az Opaláén igen. Isten bizony nem sértődnék meg, ha valaki meg akarna lepni egyel az Opelek közül, de nálam a különlegessége, meg a felszereltsége miatt a Chevrolet Opala előrébb tanyázik a vágyott autók listáján, mint azok, vagy egy brazil VW T2!

Minek nevezzelek?

Tudnotok kell, hogy a Hot Wheels második legnagyobb piaca az Egyesült Államok után nem más, mint Brazília. A napnál világosabb, hogy a cég a brazil vásárlók kedvéért rukkolt elő az Opalával 2012-ben, egy nekem amúgy annyira nem szimpatikus színű verzióban. (Aki most arra tippel, hogy a VW Brasilia is éppen ebből az okból került bele a kínálatba, az bizony nem jár messze a valóságtól!) 2013-ban egy versenyfestésű változat következett, ami nekem nem indította be a nyálelválasztásomat, de az idei, kék színű már annál inkább, csak a „Mainline Limited Edition” kéne jobban.

Egészen pontosan amit megmintáztak az a Chevrolet Opala SS kupé változata. Az SS név itt megint az amerikai piac hagyatéka, minttudjuk ami Super Sport (SS) az menő. Az SS első modellévében a csomag a nagyobb motort, a négy tárcsaféket, négysebességes manuális váltót, fordulatszámmérőt, és tonnányi matt-fekete dekorelemet jelentett. (Később aztán az SS csomag rendelhető volt a négyajtós karosszériaváltozathoz is.)

Hot Wheels szokás szerint az autóra ráírták a legmagasabb kivitel jelét, amit az öntvény elviselt (SS), de a kivitelre jellemző, gyári dekorációs elemek áldozatául estek a Hot Wheels csicsának. A nagyobb hátsó kerékre már csak legyintek, teljesen típusidegen az ilyesmi, már csak a hátsó kerékjárati ív kialakítása miatt is, de hát ez ugye HW, ez ilyen. A beltér szerencse, hogy fekete, mert így nem látszik, hogy milyen elnagyolt. Ezeket leszámítva a kisautóval összességében nem vagyok elégedetlen, még akkor sem, ha az eredeti autóval kortárs Siku fényéveket ver rá – igen, a Siku Opel, de a karosszéria mint tudjuk ugyanaz – és talán-talán az oldala is lehetne egy kicsit domborúbb.

Amit viszont nagyjából annyira nem értek, mint busman a távíróoszlopot, hogy a csomagoláson vajon milyen megfontolásból szerepel mindössze „Chevrolet SS” felirat! Azokat a vásárlókat próbálnák finoman megvezetni vele, akik így valamiféle amerikai izomautónak gondolják és hajlamosabbak ezért inkább megvásárolni? A brazil kollégáknak meg úgyis mindegy, ők megismerik?

Az idei Hot Wheels Chevrolet Opala SS kupé egy kevéssé ismert, érdekes történetű, szívemnek kedves kisautó. Nagy örömmel látnék egy az eredetit sokkal pontosabban követő festésű, azonos átmérőjű kerekekkel szerelt változatot is belőle!

 Előröl mintha egy Chevy Nova, vagy Chevelle lenne...

 Pedig ez egy Opala SS! Kár, hogy a legtöbb ismertetőjegy áldozatul esett a HW csicsázásnak. A hátsó nagyobb kerékért körmöst kéne kapnia valakinek!

 Nem tudom mi teszi, de nekem egyszerűen nem jön át, hogy ez amúgy egy Opel Rekord C kupé, sokkal inkább tűnik valamelyik amerikai izomautónak.

 A hátulja stimmel, az teljesen rendben van.