Egyetlen egy dolog vezet
a kisautógyűjtésben: Az adott jármű tetszik-e vagy sem. Most
mégis egy olyan járgány kerül terítékre, ami alapvetően nem
tetszik. Ellenben van rajta egy részlet ami miatt imádom és
azonnal kellett, amikor megláttam az egyik online pénztemetőm
akciós kínálatában.
A Franciák őrülten jók
abban, hogy megosztó autókat tervezzenek. A skála széles az
őrületes beletrafálástól – lásd Citroën
DS, Citroën
SM, Renault
5, Renault
5 Turbo – az érdekteleneken át, a borzalmasakig. Nekem az
érdektelen a pont a C3, a borzalmasra meg szándékosan nem írok
példát, mert igazából az van, hogy jövőre a Matchbox
kínálatában lesz egy borzalmas francia autó, amit tervezek
megvenni, csak azért hogy gyűlölet-postot írhassak róla.
Semmi különös
A C3
jelenlegi, harmadik generációja pont az az autó, ami nem vált ki
belőlem semmit. Az első végtelenül cuki volt – pedig utálom
ezt a szót, de nem tudok rá jobb jelzőt. A másodikat olyan
jellegtelennek érzem, hogy a tökéletes rejtőzködőautó,
egyszerűen észre sem veszem. A ráncfelvarrásával szerintem
ártottak neki, azt már kifejezetten csúnyácskának gondolom, a
harmadik meg mint már mondtam, olyan semmilyen. Szerintem a
célközönség azok voltak, akiknek az autó pusztán közlekedési
eszköz, elvisz A-ból B-be, minden más másodlagos. Megértem,
manapság divat lett nem szeretni az autókat úgy általában, a
gépjármű a „szükséges rossz”, és pont az így gondolkodónak
készülnek az ilyen „egy méret jó mindenkinek” verdák. Biztonsági
játék ez van.
A
Totalcar nagyjából egy éve prezentált egy cikket a 2020-as
ráncfelvarrott járgányról, tessenek kedves lenni fogyasztani
igény szerint. Nem bonyolódnék bele a típusismertetőbe, mert
több olyan műszaki megoldást is felvonultat a C3 amit én félek –
leginkább a háromhengeres motort – és nem szeretnék olyasmiről
nyilatkozni, aminek a tartósságában nem bízom. Persze aki három
évre vesz magának autót, annak kb. mindegy.
Tehát
mint az a fentiekből is látható, nem vagyok érte oda. Jogos tehát
a kérdés, hogy mi a bánatnak is vettem meg én önszántamból
olyasmit ami nem tetszik?
„Bon voyage monsieur
Samu!”
Mindig
azt gondoltam, hogy teljesen érdektelen, hogy én ki vagyok, mert az
a fontos hogy milyen tartalmat állítok elő – a büdös életben
nem leszek YouTube influenszer, az már biztos. Ezért most nagy szó,
hogy le kell lepleznem, hogy a Samu az nekem a vezetéknevem. Jó pár
éve volt, hogy először utaztam Franciaországba, Cannes-ba,
párizsi átszállással az akkori munkám kapcsán. Ferihegyen nem
tudtak beszállókártyákat adni nekem a teljes útra, ezért a
transferpultnál kellett hozzájutnom az út Párizs – Nizza
részének kártyájához. (Cannes-nak csak kisgépes reptere van.)
Már akkor feltűnt, hogy gyanúsan széles a kisasszony mosolya
miután visszaadta a jegyem és elrebegte az alcímben szereplő
mondatot. A beszállítókapunál is megismétlődött a jelenet.
Oké, tudom én, hogy „arcom Delon, testem Stallone”, de nem
tudtam mire vélni. Aztán rájöttem.
Franciaországban
– és mint később URL-ekből rájöttem Chilében és Brazíliában
is – a mentőautókon olvasható a nevem mint rövidítés, aminek
a „Service d'Aide Médicale Urgente” a feloldása, ami kb. annyit
tesz hogy „Sürgősségi Egészségügyi Ellátási Szolgálat”.
Szóval a légikisasszonyok azon derültek, mintha valakit OMSZ-nek
hívnának.

Ezek
után nem kell talán magyaráznom, hogy a vezetéknevemet viselő,
megkülönböztető jelzést hordozó kisautó birtoklása nekem
miért kötelező gyakorlat. A C3 már csak azért is kellett, mert
nem nagyon sanszos, hogy más, 1:64 méretarányú járgányba botlok
a fenti paraméterek mentén.
A
Norev nem végzett rossz munkát, a Párizsi SAMU-nak cirka teljesen
ugyanilyen festésű C3-asa van. A megkülönböztető jelzés
eltúlzott méretű, de gyorsan igyekszem hozzátenni, hogy a
kisautókon általában valamiért a túl nagy ilyenek mutatnak jól
és egyáltalán örvendetes, hogy „támogatják a fényhíd ipart”
és nincs róla elspórolva mint sok kortársnál. (Rád nézek,
Mattel fiam!) A minőség valami olyasmi, mint amit a kortárs
Majorette-eknél megszoktunk, de azért a dobozból frissen kibontott, virgo intacta
kisautón van elkent festék plezúr.
A megkülönböztető jelzés túl nagy, de valamiért a kisautókon az mutat jól, ha túl nagyra vannak véve. A minőség tisztességes, de a frissen kibontott kisautón van megfolyt festék plezúr.
Nem erről a fotóról fog kiderülni, de a beltér szép részletes.
Ritka madár mifelénk a Norev, ezért mutatom a nem csillogó oldalát is.
Ilyen amikor még NRFB.