Matchbox MB-38 Honda Motorcycle with Trailer

A motorkerékpárok egyszerűen kívül esnek az érdeklődési körömön, de az a Matchbox, amit ebben a bejegyzésben láthattok, különösen fontos szerepet játszott a gyerekkoromban. Igazi klasszikus, amihez hasonló később már nem született. #regenmindenjobbvolt

Honda RC110

A nálamnál sokkal okosabbak szerint amit a Lesneynél megmintáztak az a Honda RC110-es vagy RC111-es versenymocija. Mellékeltem róla a képet, de őszintén szerintem annyiban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnek két kereke van és motorkerékpár. Sokkal több részletet látok rajta, amiben eltér, mint amiben egyezik.

Honda RC110 versenymotor 1961-1962 közöttről, amiről állítólag a mintát vették a Matchboxhoz. Hát... Szerintem több az eltérés, mint az egyezés a részleteiben.
(Kép: Wikipédia)

Nos, amit érdemes róla tudni, hogy mindössze 1961-1962 közt készült ez a négyütemű, 14 000-es fordulatszámig elforgatható ötven köbcentis, melynek karrierje során 5-, 6-, 8- és kilencsebességes váltóval is versenyeztek. Nem volt különösebben sikeres a kilenc és fél lóerős gép, az ellenfelek kétüteműi könnyedén maguk mögé utasították.

Viszont a korszak versenymotorjainak összes olyan versenymotor jellegzetességét hordozza, mint mondjuk a csutkakormány, hátrahelyezett lábtartó, áramvonalas burkolat nélküli, "csupasz" dizájn (bár ez pont akkoriban kezdett terjedni, amikorból származik), hosszúkás üzemanyagtank.

FRISSÍTÉS: Játékdoki szerint sokkal inkább a Honda CB72 adhatta az ihletet és a kép amit mellékelt, abszolút igazolja a teóriáját. Mi több, a CB72-nek az az utolsó gyártási éve, amikor a Matchbox debütált. Ez úton is köszi a kiegészítést!

Honda CB72 Hawk (héja). A fotó Játékdokitól van.

Előd
Bőven óvodás voltam még, mikor egy nálam kicsit idősebb pajtikánál láttam egy ilyet, a nagyszülőknél töltött nyaraláskor. Akkor szembesültem vele, hogy az én születésem előtt is készültek Matchboxok, olyan fura gombkerekekkel. Én már a Superfast-érába születtem bele, 5-6 évesen csak ilyen Matchboxokkal találkoztam. Óriási rácsodálkozás volt a részemről, de talán egy ovisnak ezt nem lehet felróni. Úgyhogy bár a mocik nem mozgatnak meg bennem különösebben semmit, ez a konkrét Matchbox annál inkább.

Az MB-38 1967-ben debütál. Az utánfutója narancsszínű, nyilván még apró regular wheelt visel és nincs rajta matrica. 1968-ban váltja az a változat ami nekem is megvan. 1970-ben Superfast kerekeket kap és 1972-ig marad az 1-75 sorban. 1977-ben a TP-08 Twin Pack a hattyúdala ahol egy Field Car-ral lakik együtt – arról megkockáztatom, hogy igazából nem is kettes, hanem sokkal inkább hármas pakk.

A rajta szereplő motor egyértelműen a későbbi, Matchbox motorkerékpárok apukája. Az 1-75 szériához borzasztóan aránytalan, nagyon nagy, cserébe remekül lehet vele játszani. Úgyhogy fogjuk rá, hogy nem csak költséghatékonyságból cserélik le az apró műanyag mocikra a Twin Pack-ekben! Magától nem képes megállni, mint utódai, ezért egy aprócska, különálló kitámasztó alkatrésszel érkezik, amit én még csak képen láttam, mert annyira törvényszerű, hogy ha valóban játszottak is vele és nem csak nézegették, vagy befektetési Matchbox volt, akkor az elvész.

Annyira törvényszerű, hogy a külön alkatrész kitámasztó elvész, hogy én még csak képen láttam.

(Kép: Matchbox Cars Wiki)

Amit ebben a postban láttok, az Magyarországon a leggyakoribb változata, mert ezt állami boltokban is  lehetett kapni valamikor az 1968-1970 közti időszakban. A korábbi egyetlen és a későbbi változatok sokkal ritkábbak felénk. Mind a motor, mind a tréler öntvénye rengeteg apró, nehezen észlelhető változtatáson megy át a gyártás öt éve alatt. Ezeket felsorolni is nehéz lenne, bocsássatok meg nekem, hogy meg sem kísérlem. Azért ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy a Lesney-nél mennyire nem volt szempont a költséghatékonyság, hiszen minden ilyen változtatás az öntőszerszámokon egy vagyonba fájhatott. Vagy akkora mennyiségben gyártottak, hogy az elhasználódott szerszámok cseréjéhez kapcsolódtak a változtatások? Érdekes lenne tudni!

Ami viszont a színeket illeti, már sokkal könnyebb dolgom van: 1971-ben a kékeszöld-metál motorból... khm... Rózsaszín lesz, ami szerintem kimondottan ocsmány. 72-re a mályva egy sötétebb árnyalatát kapja, ami egy selyem estélyi ruhán gyönyörűen állna egy nőnek, versenymotornak... Háááát... Legalábbis érdekes. A TP-08 utánfutója narancssárga és a motor az itt láthatónál érzékelhetően, több árnyalattal sötétebb.

Léteznek „pénteki speciálok” is belőle, Honda matricák nélkül, illetve olyat is láttam már, hogy valaki a Holden Pickup, „Superbike” matricájával próbálta elpattintani „szuperritkaként” a sajátját, természetesen csillagászati áron. Érdekes próbálkozás, hiszen nyilvánvaló anakronizmus.

Klassz, masszív, műanyagot még csak nyomokban tartalmazó darab és nekem gyerekkoromból emlékezetes is.

A szög, amiből egyetlen katalógusban sem láthattátok még. Nincsenek rajtszámváltozatai.

Sokkal nagyobb, mint az 1-75 sorozat játékautói.

Pakolós doboz a tréler platóján. Szeretem az ilyen részleteket!

A moci felhelyezhető rá így is...

...meg úgy is. A motoron sem sok a műanyag. Mennyire egyértelműen ő az apukája a későbbi Matchbox motoroknak?!

A kitámasztója nyilván az enyémnek sincs meg - eléggé egyértelműen játszottak vele - ezért a mocit csak az imádság tartja meg ebben a helyzetben.

Ilyen a tréler platója. Elképesztően masszív, csak a kereke műanyag.

Ebből a szögből sem látható katalógusban!

A kis fül, ami miatt a klasszikus Matchbox utánfutók nem potyogtak le a vonóhorogról.

Az 1-75 széria kisautóihoz képest óriási. Hagrid kedveli ezt.

Indulhatunk! Statisztaszerepben Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL, 1979-ből.

Type B Superfast dobozom van hozzá, ami semmiképp sem lehet az eredeti doboza, hiszen Superfast. Persze, hiszen ez a doboz a Barn Find dobozaim közül való.

Hozzá még picit meg is van nyomorgatva, amit hiába próbáltam meggyógyítani.
Ez a két kép még 2008 szeptemberében készült, az MB-38-am jóval később lett.

Ilyen Type E - nem a Jaguár, hanem az utolsó előtti fajta regular wheel Matchbox - doboz volna hozzá való. (Fotó: eBay)

Matchbox MB-21 Commer Bottle Float

Én mindig azt gondoltam, hogy a haszongépjárművek évtizedekig történő gyártása afféle keleti-blokk virtus. Aztán a Matchbox kínálata révén rá kellett ébrednem, hogy szó sincs erről. Az egyik friss beszerzésem is ezt a tézist dönti meg. Vanitiszesek, szevasztok!

Commer FC
Rövid kutatás után sikerült kiderítenem, hogy az 1960 és 1983 közt gyártott Commer FC az, amit a Matchbox tejeskocsiként megmintázott. Eleve a szolgáltatás, hogy hajnalonként a tejesember friss tejet szállít a kedves ügyfél otthonának ajtajához, nagyjából kihalt. Olyan ódon, mint a szemfelszedés, táskaírógép javítás vagy a fotó előhívás. Az FC-t számtalan felépítmény változatban gyártották. Az Egyesült Királyságban és Új Zélandon – ott gyártás is folyt – volt népszerű a típus, amit háromféle benzines és kétféle dízel motorral gyártottak, valamennyi négyhengeres, 1500 – 1700 köbcenti körüli hengerűrtartalmú. Váltóból négysebességes-, négysebességes overdrive-os kézi és nagyon alacsony számban, háromsebességes hagyományos automata repítette a kis bódét.

Tejeskocsi
A britek óriás magabiztossággal tudnak előhúzni kifejezéseket a tarsolyukból, amiket csak és kizárólag ők ismernek és pillanatok alatt képesek velük porig rombolni azok nyelvtudását akiknek nem anyanyelvük az angol. A „bottle float” is ilyen aljas fegyver ebben a csatában. A „bottle” ugye palackot jelent. Na, de a „float” az valamilyen folyadék felszínén úszni, sodródni, vagy a levegőben lebegni. Hogy a bánatban jön ki ebből a tejeskocsi? Nos, csak Britanniában van egy sokadik jelentése a szónak: „kis jármű vagy kézikocsi, főleg az elektromos hajtásúak”. Tehát véletlenül sem „milk van” – amit amúgy használnak ám ők is – hanem „palack targonca”. Obelix joggal mondja az ilyesmire, hogy „hülyék ezek a rómaiak”.

Commer FC tejeskocsi(k). A második nem az. (Kép: Imcdb.org)

Cukiság

Nem leszek képmutató: én ezt a kis gyöszt azért (is) szeretem, mert mindig is a mi Barkasunkra emlékeztetett. Persze azóta van Grell Barkas, de hát ugye évtizedekig nem volt. A Commer FC 1961-ben debütál, akkor még az első ajtókon háromszög alapon tejesüveg – a klasszikus, üvegből való, lásd fentebb – díszelgett. 1963-tól, 1967-ig az ebben a postban látható, tehenes verzióra cserélik le a motívumot. Ezt leszámítva nem létezik változat belőle, az MB-21 számozást is végig megtartja.

Az 1967-es nyugdíjazásáról a Herman's Hermits zenekar a „No milk today” című dallal emlékezik meg. A dal szerzője, Graham Gouldman óriási Matchbox rajongó volt és egy szakítós dalnak álcázta a Commer Bottle Float kivezetése feletti bánatát. Ebben az évben a dal a brit kislemez értékesítési listán az előkelő hetedik helyezést éri el, míg az amerikai Billboard Hot 100-en a harmincötödiket.*

Nem a legmenőbb regular wheel Matchbox, de az én szívemnek kedves.

Én mindig a Barkast láttam benne, ezért (is) kedves a szívemnek. Akik követnek minket a Facebookon, azoknak nem lesz újdonság az infó: Ez az egyik első fotósorozat, amit telefonnal és a hozzá beszerzett markolattal lőttem. Ezért vannak többé-kevésbé elpozícionálva a képek, mert a telefon fotó appjának a felületéhez komponáltam a képet, nem a teljes kijelzőhöz. Most már tudom, hogy nem úgy kell.

Van a neten hozzá felújító matricaszett, de mivel az egész kis gyösz megviselt, marad így - amúgy is csak a tetőn lévő "Igyál több tejet" feliratot kéne cserélni.

Oldalról ha lehet még jobban emlékeztet a Barkasra. Tejeskocsi. Mára olyan idejétmúlt, mint a kintorna, a vándorköszörű vagy a jegeskocsi.

Hátulról is emlékeztet a keletnémet csodára.

Nem a legmenőbb regular wheel, de én szeretem. Hozzá gombokért volt.

A rakomány is szimmetrikus.

*Természetesen a dalnak és a szerzőnek semmi köze sincs a Matchboxhoz, de ez maradjon köztünk! Így születnek a városi legendák.

Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper – UPDATE

A mai post tanulsága: Soha ne mondd, hogy soha! Júliusban írtam egy közös postban a regular wheel és a Superfast verziókról, némi típusismertetővel együtt. Azok közül a lepukkantsági versenyt egyértelműen az RW nyerte. Azóta lett belőle egy sokkal szebb, aminek egészen minimális esélyét láttam akkor, amikor az első postot írtam. Ha nem is makulátlan, de olyasféle. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben.

Citromsárga és króm.

A "pointer" (mint kutya) az magyarul a vizsla, ugye?

Felnyílik és úgy marad! 53 éves.

Egészen elhanyagolható mennyiségű műanyagot tartalmaz. #regenmindenjobbvolt

Matchbox MB-33 Lamborghini Miura

Sokak szerint ez a világ legszebb autója. Nehéz vitatkozni velük.

57 éves de bármennyit letagadhatna
Ha szobor lenne, klímaaktivisták öntenék le mindenféle trutyival és a tervezője, Marcello Gandini nevét együtt emlegetnék Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoniéval. De „csak” egy autó. De micsoda autó?!

Be kell valljam, hogy a napokban láttam a 2022-es, „Lamborghini: The Man Behind the Legend” (Az ember a legenda mögött) című életrajzi filmet ami az apropót szolgáltatta ehhez az íráshoz. Nagy csalódás volt, az én ízlésemnek nagyon lassan hömpölyög és azt sugallja, mintha Ferruccio Lamborghini tervezte volna a formát, a Bertone stúdió és Gandini még említésre sem kerül. Mi több afféle bálványdöntési kísérletnek érzem. Ugyanakkor örvendetes, hogy Gian Paolo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace, a három mérnök akik a karosszéria alatt lapuló dolgokért felelős viszont megkapja az őket megillető elismerést. (Ne hallgassatok rám, nézzétek meg és ítéljétek meg magatok!)

A Riválisok. Ezt a rövidfilmet mindenképp látnotok és hallanotok kell! Hangerő fel és gyerünk! A "bal sarokban" a Miura volánjánál Valentino Balboni, aki negyven évig volt a Lamborghini vezető tesztpilótája. A "jobb sarokban" a Ferrari Daytona volánjánál Arturo Merzario, F1 versenyző, aki a Scuderia színeiben is versenyzett. Makaróni westernek zenéjére komponált képsorok, zseniális az egész!

De beszéljünk az autóról! Pontosabban: nincs mit beszélni róla, mert az Autónavigátor hét évvel ezelőtt, a Miura 50 éves szülinapján megtette. Nagyon alapos, remek képekkel illusztrált anyag, megéri átkattintani!

A Lamborghini életrajzi film előzetese.

54 éves de bármennyit letagadhatna
1969-ben debütál a Matchboxnál a Miura, nyilván még gumírozott(nak tűnő) gombkerekekkel. Az ajtók nyithatóak és megkapja az Auto Steer funkciót is – bővebben lásd a Szlengszótárban – amit amúgy én nem becsülök sokra. Sok verziója nincs, ahhoz képest ami ebben a bejegyzésben szerepel még egy, fehér beltérrel.

Még 1969-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket, de aranyszínű lesz. Ezzel a festési sémával marad 1971-72-ben is. Nagyon szép, de nekem az SF verzióból még szintén az 1969-ben kapható sárga tetszik.

A gyártás vége felé széles Superfast kerekeket kap, amihez átszabják a hátsó kerékjárati ívet. Ez a beavatkozás általában nagyon nem áll jól a Matchboxoknak, de valahogy a Miura kivétel, nem fest rosszul. Ez a verzió került aztán a Japán kiadásba is – ott már P400 SV-nek hívja a Matchbox.

Bolgár gyártású változatai is vannak, széles SF kerékkel, a szivárvány minden színében, de ezeket nem tartom valami sokra.

Remek, részletes kisautó és nem készült túl sokáig.

Szempillák!

Jó kérdés, hogy ez milyen rendszám lehet! Ajtók zárva.

Tessék beszállni! A beltér elnagyolt, de a középkonzol felismerhető.

A V12 is ott figyel - külön alkatrész, fémből.

Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper

A regular wheel éra végén-közepén számos kis léptékű, főként, de nem csak brit teherautó volt az 1-75 sorozatban. Közös ismertetőjegyük, hogy borzasztóan nehéz róluk bármiféle információt felkutatni típusismeret nélkül, mert a Matchbox jellemzően elintézte az elnevezésüket olyasmivel, hogy „Leyland tartálykocsi”. Vagy én javulok az efféle keresésekben, vagy egyszerűen csak mázlim volt, de üdítő kivételt tudok mutatni!

AEC Mammoth Major 8
Nem is sejtitek, hogy mennyire sok munka van ebben az alcímben! Nem volt egyszerű rájönni, hogy amit a Matchbox megmintázott, azt így hívják. Miután tudja az ember, hogy mire keressen, már könnyebb dolga van. Az Associated Equipment Company-t 1912-ben alapították. A buszok és teherautók gyártásával foglalkozó céget a Leyland 1962-ben kebelezte be. A hosszú cégnevet csak nagyon ritkán használták, a termékek a leggyakrabban AEC néven futottak, de különböző piacokon ACLO, UTIC-AEC, Barreiros AEC típusneveken is futottak. Buszgyártóként az első világháború előtt jeleskedtek leginkább, hiszen ők gyártották a brit főváros tömegközlekedési járműveit, míg a háború alatt a legtermelékenyebb teherautó beszállítója volt a cég a brit hadseregnek. A második világégés alatt közel 10 000 járművet szállított a brit erőknek. A háború után ismét a buszokban jeleskednek, az ikonikus Routemastert a Matchbox is megmintázta.

AEC Mammoth Major 8-ek egymás közt. AEC a felirat, de már Leyland az embléma.
(Kép: TrucksPlanet.com)

A Mammoth nehézteherautó sorozatot 1930 és 1978 közt készítették, számos kivitelben. A Minor nevet a sorozat háromtengelyes, 6 x 2 hajtásképletű (a hatból két kerék hajtott) járművei kapták. A Major néven pedig a háromtengelyes, 6 x 4 képletű Major 6-ek, illetve a négytengelyes, 8 x 2, vagy 8 x 4 képletű Major 8-ak kapták.

Megrakott Mammoth Major 8 mászik hegyet Máltán, 2011-ben.

Amit a Matchbox megmintázott az egy késői modell, a cég Leyland általi bekebelezése utánról. Ezt onnan lehet tudni, hogy már az előre billenthető „Ergomatic” fülkét kapta, mint az összes, már a Leyland alá tartozó márka – ahogy erről az MB-32 Leyland Petrol Tanker-ről szóló postban értekeztünk. A 28/30 tonnás, Mammoth Major 8 mindkét hajtásképletű (8 x 2, 8 x 4) változata egyaránt az AEC AV760-as, 212 lóerős, soros hathengeres, négyütemű dízelmotorját kapta. Ez hat-, vagy tízsebességes, gyorsítóáttételes (overdrive) váltón keresztül hajtotta meg a kerekeket.

Így szól az AEC AV760-as motor. Óvatosan a hangerővel!

Élt mindössze három évet
Nagyon rövid karriert futott be az 1-75 szériában a nyolckerekű dömper. 1969-ben debütál gombkerekekkel, vöröses-narancs színű fülkével és alvázzal, szürke dömperplatóján „Douglas” matricával. Ez sikerült valahogy a ritkább változatnak én eddig csak képen láttam. 1970-ben követi a citromsárga-szürke kombó, Pointer felirattal és RW kerekekkel, 71-ben pedig ugyanez vékony Superfastokkal. Ez utóbbi kettőt láthatjátok ebben a bejegyzésben. Azt hiszem a Lesney nagyon bepánikolt a Hot Wheels-től akkoriban és idő előtt nyugdíjazott olyasmit, aminek bőven lett volna még létjogosultsága az 1-75 sorban – így az AEC dömpert is.

Az „Ergomatic” fülke miatt édes testvére a fentebb már linkelt Leyland Petrol Tankernek, de közel sem ugyanaz az öntvény. Sőt, ha azt vesszük, az MB-35 Merryweather Fire Engine-el – és annak derivátumaival – is osztoznak közös géneken. Nem tudom mennyire lehetett akkoriban „csalni” a tervezéssel, hogy a fülkerész, mindegyiken ugyanaz, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy ez mennyit nyomott a latban. Érdekes, hogy a Leyland orrán és ennek az AEC-nek is ott díszeleg a gyártó neve.

Patinás, régi darabok, egyértelműen csak „filler” minőségben, de még így is örülök nekik. Nem sok esélyét látom, hogy az 53/52-éves kis gyöszökből lesz nekem szebb, de soha ne mondd hogy soha!

Regular Wheel és SuperFast verziók. Az orrukon ott az AEC felirat.

A dömper billenőplatók is fémből készültek. Nagyon masszív darabok!

Nem csak nyithatóak, de úgy is tudnak maradni! Márhogy eredetileg. Merthogy a SuperFastból már elmúlt ez a képesség az elmúlt 52 évben. #regenmindenjobbvolt

Szegények egyértelműen csak filler minőségűek, de ennek is nagyon örülök.

A fényes oldalukról nem látszik, de alaposan át kellett dolgozni a "superfastosításhoz".

Matchbox MB-67 Volkswagen 1600 TL

A Volkswagen történetéből több autó is kultusz-státuszba emelkedett. Ha az autóipar kedvenc, mitikus lénye a csekken-dzsinn megkérdezné, hogy nekem mégis milyen VW terméket varázsoljon, akkor egy olyat választanék, ami nem feltétlenül van benne a legendás ötben. Erre esne a választásom, itt ni, a Type 3 1600 TL-re!

A legmenőbb krumpli
Annyira érdekes látni a VW elképzelését a hatvanas évek elejéről a családi autóról! Bocsánat, lehet hogy szentséget török, de a Type 3 bizony a jó öreg Bogár szteroidokon. No, nem abban az értelemben, mint ahogy a 356-os Porsche, ahol izomtömegre gyúrtak, hanem testméretre. Marad kétajtós, de több karosszériaváltozat is készül. Nekem a kombi, lépcsőshátú és a fastback közül pont ez a TL, azaz Touren Limousine tetszik a legjobban. Jellemző az ízlésemre, hogy ez volt a háromból a legkevésbé népszerű. Bejelentettek a lépcsőshátúra épülő kabriót is, de végül sohasem került gyártásba.

Mielőtt végképp belemelegednék a típusismertetőbe, gyorsan megtorpanok, mert az Origón a Retro Mobil remek veterántesztet jegyez. Az ott látható autó számomra a tökéletesség, a matricákkal, a Fusch felnikkel, még a színe is tetszik. Egyedül a kormánykerekét cserélném le valami igazán igényes aftermarket darabra, vagy még inkább a széria premierje környékéről származóra, mert ami benne van az a gyártás vége környékéről való és gyárilag ronda mint a bűn. Ennél már csak egy a külsőségeket 100 százalékosan érintetlenül hagyó restomod tetszene jobban, ABS fékekkel, a mai forgalom tempóját tartani tudó teljesítménnyel, légkondival.

Nem ez a blog lenne, ha azért ne igyekeznék valami érdekességet is hozzátenni a típusismertetőhöz. Ezúttal egy szórólapot egy olyan országból, amire nem számítanánk – Japán – és egy tévéreklámot egy olyan színésszel akire szintén nem – Dustin Hoffman.

Amerikai reklám egy színészlegendával. Na, ilyen kormánykerékkel kérném a dzsinntől!

RW, SF
Ezúttal egy postban két jelentősen eltérő verzióját is meg tudom mutatni, a gombkerekű és a Superfast verziót is – mindkettő a gyártásuk elejéről származik. A VW 1600 TL 1967-ben, az eredeti autó premierje után két évvel érkezik meg az 1-75 sorozatba mint MB-67. Ezt a számot aztán végig megtartja, míg 1972-ben kikerül a sorozatból – egy évvel korábban mint a gyártásból az eredeti autó.

Amit e lapokon láttok, a regular wheel premiermodell, ami 1967 és 1969 között regnál. 69-ben lila verziója is készül gombkerekekkel.

1969-ben jön a transitional Superfast pirosban, melyet a legvonzóbb változatának tartok, de sajnos nem birtoklok. Ezt 1970-ben váltja a lila – ilyen lila az RW is – és megtekinthettek alább. 1971-ben metál-rózsaszín lesz – szerintem nem szép – míg végül 1972-ben, ugyanebben a színben búcsúzik, de már széles Superfast kerekekkel. A műtéthez átszabják a kerékjárati íveit, ami nagyon elcsúfítja szegényt. Valamennyi változatának nyithatóak az ajtajai.

Gyengém a transitional Matchboxok, ezek itt ketten pedig különösen kedvesek a szívemnek. Nem makulátlan darabok, de ennek ellenére nagyon szeretem őket.

Az ott három ködlámpa, vagy kettő köztük egy dudával?

Regular wheelnek is nagyon jó kiállású volt.

Valamennyi változatnak nyithatóak az ajtajai. #regenmindenjobbvolt

A beltér elnagyolt, a kormánynak köze nincs az eredetihez, de ennek ellenére sem pizza.

Nem tudom megmondani igazából hogy miért, de nagyon tetszik a hátulja is!

A fényképezőgép nagyon gonoszul felnagyítja a hibáit. Élőben nem ennyire ramaty.

RW alváz.

Vékony Superfast kerekeken.

Mind közül a legszebb az olyan piros, mint az RW-m, de az ilyen vékony SF kerekeken, mint ez a lila.

Azt mondják, hogy azért volt ez a legkevésbé népszerű karosszériaváltozat, mert ebben alacsonyan volt a plafon hátul.

Jó, hát nem csajozós, hiába fastback, ez tény. Az a Porsche.

Még azt is el tudom képzelni, hogy a hatvanas évek elejére kicsit már avíttas lehetett a forma.

Így vagy úgy, nekem nagyon tetszik!

Superfast alváz a vékony kerekekhez.

Generációk 1.

Generációk 2.

"Csak" az alvázat kellett átszabni, a kasztni maradt ugyanolyan. Aztán az utolsó éves változathoz azt is átszabták a széles Superfast kerekekhez. Az nem szép.