Matchbox MB-36 Opel Diplomat

Az Opel 1964-ben az addigi Kapitan és Admiral nevű modelljei mellé bemutatta a csúcsot jelentő Diplomatot is. A dolog érdekessége, hogy a General Motors csoporthoz tartozó, patinás Európai márka akkori, csúcskategóriába tartozó modelljei igazándiból csak a rájuk akasztott névtáblában, felszereltségben, a motorokban és a váltókban különböznek egymástól, a kasztni azonban ugyanaz. Persze az előző kijelentés nem teljesen pontos, mert több olyan motor és váltó is volt, ami mindhárom modellváltozatban előfordult. Ezekhez az Európai mértékkel guruló repülőgép-anyahajó méretűnek számító autókhoz a motorokat és a váltókat a GM egyik amerikai márkájától válogatták, nevezetesen a Chevytől. A Diplomat legnagyobb erőműve az 5,4 literes V8-as 227 pacit préselt ki magából. Hogy ez sok vagy kevés? Nos, ez a 327-es – 327 köbhüvelykes – Small Block (ettől a két szótól mindig sátáni vigyor ül ki az arcomra) moci, amit 1962-1969 között gyártottak, különböző változatai gyárilag 250-től 375 lóig teljesített amerikai verdákban. Ehhez képest az Opel egészen harmatosnak tűnik. A Diplomat kizárólag a szintén amerikai születésű kétsebességes Powerglide automatával volt rendelhető. Nem, nem akarom tudni a fogyasztását!

Amit a Matchbox megmintázott, az az első generációs Diplomat (A), amit 1968-ig gyártottak. A sorozat még egy generációt ért meg (B), amit 1969 és 1977 között készítettek. A Matchbox kínálatába 1966-ban kerül bele az MB-36, pontosabban a 66-os az első katalógus amiben láthatjuk, ugyanis az alvázon nincs keltezés. Ez egyáltalán nem szokatlan a regular wheel modelleknél, szóval fogadjuk el a katalógus megjelenést a premierévnek. A Diplomat túléli az 1969-es Superfast átállást, de 1970-ben láthatjuk viszont utoljára. Nehezen tudom megítélni hitelt érdemlően, mert a Superfast kerekű verzióhoz még nem volt személyesen szerencsém, de a karosszériát a kicsi RW kerekekhez szabták, így a vékony SF kerekek nagyon furán állnak neki – már amennyire ez Areh mester képeiből ez leszűrhető.

Az a sanda gyanúm, hogy nem ez a 71:1 méretarányú Matchbox a legjobban sikerült konstrukciója és hajlamos lehet a szétesésre. Hogy miért mondom ezt? Nos, Andrewboy kolléga már megelőzött az MB-36 bemutatóval. Az ő példánya is széthullhatott valamikor, amit az egyik előző tulajdonos nagy mennyiségű folyékony ragasztóval akart meggyógyítani, aminek áldozatul esett a nyitható motorháztető. Az én példányomon ugyan ez a részlet sértetlen maradt, de a széthullást hevítéses módszerrel próbálta meggyógyítani az egyik előző tulaj, amire viszont ráment a belső tér és a vonóhorog – ez utóbbi teljesen hiányzik, úgy sejtem elveszhetett a széteséskor. A vicces az, hogy elsőre fel sem tűnik, hogy belül olvadt vaníliafagyiból van minden, csak ha kicsit tüzetesebben szemügyre veszi az ember, akkor tűnik fel, hogy ilyen béna munkát kizárt, hogy kiengedett volna a a Lesney gyár a kapun. Ehh, kell ebből egy normális állapotú darab, mert amúgy szerintem nagyon rendben van!

Matchbox MB-36 Opel Diplomat.

Nehéz megítélni, de én simán beveszem, hogy az ott ben a 327-es Chevy V8 Small Block. Small Block... 5,7 liter! Muhahahaha!

Sikerült úgy fotóznom, hogy nem látszik, hogy ezen a konkrét példányban belül minden olvadt fagyiból van.

Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow II - UPDATE II.

Na végre! Leszállt rólam az átok, sikerült végre beújítani egy kifogástalan állapotú MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow II-őt. Így végre Telefonos Csókának nem kell szégyenkeznie, hogy lepukkant Rolls mellett kell égetnie magát! Ugyanakkor eladósorba kerül az előző ezüstszínű MB-39 – középvártatva megjelenik majd a használt verdák között – természetesen a papír doboz nélül! Apropó! Ugyanitt megjelent egy új, NRFB Convoy szerelvény, amiből sikerült egy felesleges példányt is bevásárolni.

Na végre! Egy tökéletes állapotú Rolls!

Talán butaság, de az, hogy ez az autó viszonylag nehéz, attól jobb minőségűnek érződik.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Kung Fu Panda

Tudom, hogy már napok óta nem alusztok és jobban várjátok ezt a postot, mint egy Győzikére ejtett pianínót, úgyhogy ezennel prezentálom a legutolsó darabját az amerikai tematikus hármas csomagoknak: A KUNG FU PANDÁSAT!!!

Az eddigi Diégós és Scooby-Doo-s szettekre még rá tudtuk fogni, hogy van valami közük az autókhoz, na de a Kung Fu Pandának?! Még ha egy Fiat Pandán lenne – jó, ez olcsó poén volt, bocs. Essünk túl a típusismertetőkön! Legfelül az MB-66 City Police Car egy újabb változata látható. Az 1-75 sorozatban 2003-ban debütált és nem becsülöm túl sokra. A középső az MB-7 Scion xB, ami már szerepelt ezeken a lapokon. A harmadik pedig az amúgy igencsak kedvemre való, MB-38 Ford Panel Van 2000-ből.

Tehát, aki érdeklődik ezek a 3-pack-ek iránt – valaki a „Tetszik, hogyé’ adjára” szavazott –, az bátran írjon, megegyezünk!

A legalja: Kung Fu Panda!

Matchbox MB-44 Citroen 15CV Traction Avant

Akár találós kérdés is lehetne azoknak, akik kedvelik a Franciaországban játszódó második világháborús filmeket: melyik az a jármű, amit előszeretettel használt a Gestapo és az ellenállás is? Naná, a Citroen Traction Avant! Nem véletlenül, hiszen futóműve messze lepipálta a kortárs személyautókét, fronthajtású volt és mivel nem volt nehéz, megfutotta a 100 km/h feletti sebességeket is, ami akkoriban megint nem volt mindennapos egy személyautótól. Hogy mikor is? A Traction Avant-ot 1934 és 1957 között gyártották, de 23 évesen már nagyon koros volt a dizájn. A Traction Avant egyébként az elnevezésben az eredeti név, és fronthajtást jelent, de (jóval) később inkább a 15 lett a gyakrabban használt, lévén számtalan szintén fronthajtású modell követte. Egyébként a 15 előtt létezett már elsőkerék-hajtású sorozatgyártású személyautó, az amerikai Cord L29 amit 1929 és 1932 között gyártottak. A modell, ami a 15-öst váltotta a Citroennél, az is legenda lett és az idei modellévtől Matchboxként is dédelgethetjük! Igen, a DS-ről van szó.

Amit a Matchbox megmintázott az – szokás szerint, ha az a helyzet, hogy a különböző verziók közül a legdrágább is ugyanúgy néz ki, mint a legcsompibb – az 1952-ben bevezetett, nagyobb csomagtartójú verzió. A járgány névben a CV a legnagyobb hengerűrtartalmú, 2867 köbcentis soros hatos motorra utal. Az 1:66 méretarányú Citroen alvázán 1983-as keltezés látható, ami – na, most pezsgőt fogtok pukkantani – megegyezik azzal az évvel, amikor az MB-44 először jelent meg katalógusban. Azt hiszem a T-Ford, a Citroen C15 és a DS is megegyezik abban, hogy a lelki szemeink előtt elsőként feketében jelennek meg. Éppen ezért egészen meglepő, hogy az utolsó két modellévben, amikor gyártották (1986-87) egy egészen sötétkék árnyalatban készült. A karosszéria színét tekintve összesen ez a két verzió készült, míg az alváz és a belső tér színében van pár variáció. Van annyi személyes tapasztalatom a modellel, hogy egy gyönyörű krém-piros színű veteránt tartanak abban a mélygarázsban, ahol mi is tartottuk egy rövid ideig az autónkat – a hely üzemeltetőinek ez úttal is küldöm szívből jövő átkaimat és kívánom nekik, hogy szüljenek nyeles hajkefét keresztben! Szóval az eredetit látva vált nyilvánvalóvá, hogy a Matchboxnak egyetlen szembeszökő hibája van csak: a kerekei túl szélesek, erre a járgányra bizony virslik lennének valók. Ezt az egy apróságot leszámítva szerintem egyszerűen gyönyörű és szívből imádok minden ilyen klasszikust!

Ha Citroen 15CV Traction Avant, akkor az mindenki képzeletbeli képernyőjén fekete, nem?

Ha jobban megnézitek, akkor ez sötétkék! A géppisztolyos ellenállókat egész jól oda tudjuk belé képzelni, nem?

Vitrinesedünk

Kicsit elmaradtam a postokkal, merthogy más elfoglaltság vitte el az időt. Az elfoglaltság sajnos kevéssé volt örömteli. Viszont minden rosszban van valami jó: MP barátom rám hagyott egy feleslegessé vált vitrint. Legnagyobb meglepetésemre a bútor tökéletesen illeszkedett a lakásban eddig Matchboxmentesen lévő 75 centi helyre. Rendezve még nincsennek a dolgok, csak be lettek lapátolva, de valami ilyesmi lesz, ha sikerül belakni.

Bevitrinesedtem.

2008-as új Matchbox Convoyok – CY-114, CY-116, CY-120

Időtlen-idők óta nem szerepelt itt Convoy, holott a kedvencem a sorozat, szóval éppen itt az ideje elővenni! Örömmel jelenthetem, hogy a hétvégén az egyik hypermarketben végre sikerült 2008-as Convoyokat venni! Fel is vásároltam a készletet, mind az egy darabot a három változatból!

A CY-114 több változata is volt már itt, de nem szeretem különösebben ezt a szerelvényt, mert a (Generic) Tractor Cab vontató szerintem – ettől az egy kivételtől eltekintve – nem egy nagy durranás. Viszont idén sikerült egy olyan verzióval kijönni, ami mégis egy picit izgalmasabb mint az eddigiek – ráadásul nem sikerült sem az eBay-en észlelnem eddig, sem az mbxforum, sem a lassan egy éve nem frissített Convoy Projekt. A vontatmányban semmi extra, mindössze kapott egy a ketrec oldalát felfeszítő dinoszauruszt – a jó ég tudja, talán velociraptor – ábrázoló matricát a jól ismert Fishbelly Trailer. Viszont a Tractor Cab olyan érdes fényezést kapott, mint az MB-56 Ford F-100, vagy az MB-85 Land Rover Discovery.

A CY-116 sem éppen újdonság a nap alatt, bár eddig össz-vissz az előbb linkelt verzió létezett. Nos, most megduplázódott a verziók száma. A véleményem mit sem változott azóta, hogy az eBay-en jött szembe: a vontatónak nagyon jót tenne egy kis króm, ez a fehér-szürke-fekete színkavalkád nem az igazi, nagyot lehetett volna varázsolni jobban összeválogatott színekkel.

Az új CY-120-ból is ez a második verzió és nekem változatlanul az első tetszik a legjobban. A piros is jól áll ennek a vontatónak, de a Fishbelly Traileren lévő ablaknak látszó izé, a valóságban nem olyan látványos, mint a képeken.

Kíváncsi vagyok, hogy nektek hogy tetszik ez a három új változat, tehát bátran használjátok a szavazógépet!

Matchbox CY-114, rücskös fényezéssel.

Matchbox CY-116, béna színösszeállításban.

Matchbox CY-120 ál-ablakkal.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Scooby-Doo!

A Matchbox 3-pack ízlésrombolás sorozatom utolsó előtti részéhez értem – a velőtrázó végkifejletet az utolsó részre tartogatom, bár be kell lássam, ez sem akármi. Szóval Scooby-Doo. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én konkrétan utálom. Ostoba, nagyjából annyira vicces, mint egy másfél órás felolvasás a telefonkönyvből, szóval én nagyon jól ellennék, ha nem létezne.

(Sóhaj!) Vegyük sorra az autókat! Mindhárom darab közös abban, hogy egy 2007-es ötös csomagban már szerepeltek ezzel a festéssel. A legfelső az MB-5 Chevrolet Corvette C6, ami 2005-ben került be az 1-75 sorozatba. A második az MB-52 Jeep 4x4 még 1998-ból. (Nincs róla kép.) A rajta lévő Scooby-Doo Safari Camp felirattól dobtam egy hátast! Gondoljatok csak bele, hogy micsoda távlatokat nyit meg egy ilyen hely! Például mostantól teljesen elképzelhetőnek tartom a Kockásfülű Nyúl Abortuszklinikát, vagy a Mekk-Mester Parkettacsiszoló vállalkozást! A harmadik a sorban az MB-66 City Police Car még 2003-ból, ami szerintem egy csapás a cég legsötétebb napjaiból és gyanítom valamelyik távol-keleti beszállítótól származik.

Aki el tudja nekem magyarázni, hogy ezeknek az autóknak mi a köze a rajzfilmhez, az ne fogja vissza magát és használja a kommentelés lehetőségét!

Scooby-Doo! Ha hiszitek, ha nem, VAN LEJEBB! Egy csomag még hátra van.

Matchbox MB-65 Saab Sonett III – MB-22 Saab 9000 Turbo - Svéd acél part 1.

Mindig azok a Matchboxok voltak a kedvesek a szívemnek, amelyekből ismertem az eredetit. Így volt ez gyereknek és most sincs másként. Gondoljatok csak bele, hogy mekkora májerség lett volna egy Trabant, vagy Lada Matchbox! Amiket viszont egyáltalán nem szerettem soha, azok a sohasem létezett, (beteges)fantázia szülte autók.

Talán ezért nem hatott meg soha az MB-65 Saab Sonett III. (A Matchboxnál frankón nem ismerték az olvasószerkesztő fogalmát?) Én egészen a közelmúltig meg voltam róla győződve, hogy ez valami sohasem volt koncepcióautó. Nagyobbat nem is tévedhettem volna! Az autó története felettébb érdekes. Az nyilvánvaló, hogy a legnagyobb falat az autógyártók számára az Egyesült Államok piaca. Mindenki erre feni a fogát, és a nagy próbálkozás néha nagyon vicces eredményt szül – mint például amikor a „Yugo menni amerika”. A Saab azonban úgy ment amerikába, hogy sikeres volt. Az 1970-es években a szaksajtó méltatta a kezelhetőségét, de kigúnyolta a megjelenését. Érthető, amikor a szögletes dobozautók voltak divatosak, a félig elszopogatott savanyúcukor alakú Saab 96-os minden volt, csak divatos nem. Ez a kritika szülte az ötletet, hogy építsenek valami izgalmasabbat amivel nyomulhatnak az amerikai piacon (is). Ez lett a Sonett II és aztán később az amit a Matchbox is feldolgozott, a Sonett III. Az üvegszál karosszériás autó nem éppen a leggyakoribb a mi fertályunkon – sőt, semmilyen fertályon sem az –, de csodák-csodájára van belőle pici országunkban! Éppenséggel eladó is, bár most meglehetősen siralmas állapotban van a gép.

A Matchbox palettáján MB-65-ként 1973-ban jelenik meg és kivételesen az első katalógusév megegyezik azzal, amit az alvázra írtak. Cakk-pakk egy verzió létezik – lásd a képeket. A valóságban a csomagtartó fedele üveg, nem pedig átlátszatlan, mint a Matchboxon. A motor feletti panel az igazi autón is kikandikál a motorházfedélből, de persze nem citromsárga.

Ahogy Pósalaki bácsi mondaná: „Ugorgyunk!”

1985-ben dobta piacra a Saab a 9000-es szériát, melynek formaterve Giorgetto Giugiaro munkája. A típusismertetővel nem kell bajmolódnom, hiszen a Totalcaron olvasható egy használtteszt, meg amúgy is, ez az autó – ugyan minimális mennyiségben, de még mindig – része az utcaképnek. Ráadásul ebből nem lett piti bűnözők szolgálati járműve, mint egynémely kortárs Teuton márkákból.

Az MB-22 Saab 9000 Turbo 1987-es keltezést visel az alvázán, de először az 1989-es katalógusban bukkan fel. Bordó színben debütál, aztán lesz belőle borzalomkék és racsingcsíkos fehér is, de szerintem ebben mutat a legjobban.

Hogy miért mutatom be ezt a két autót egyetlen postban? Nos, összesen ezt a két Saab-ot dolgozta fel Matchbox. Tegye fel a kezét, aki nem örülne például egy Viggennek!

Matchbox MB-65 Saab Sonett III. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ez egy koncepcióautó.

Matchbox MB-22 Saab 9000 Turbo.

Hogy nyitva maradjon a Sonett csomagtartója, kicsit csalni kellett.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Nickelodeon – Go Diego Go III.

Van egy jó hírem és egy rossz! A jó hír, hogy ez az utolsó Go Diego Go szett, a rossz, hogy hátra van még két másik fajta.

Legfelül az MB-60 Dodge Charger Concept trónol, mely az egyik legszigorúbb kinézetű, modernkori amerikai izomautó, de hát ebben a színben és festéssel olyan, mintha kokós virággyerekek kaparintották volna meg, hogy nyáresti dürrögéseikhez készítsenek belőle szolgálati gépjárművet. Középütt az MB-37 Mitsubishi Eclipse látható, az oldalán Kék Kutyával és narancssárga csigákkal. Alul pedig az MB-44 School Bus terül el, bugyikékbe és Diégóba öltöztetve. Minő véletlen, ezek mind a 2005-ös modellévben jelennek meg először, de ugyanebben a tematikus festésben már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Ezek a járgányok már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Matchbox MB-57 / MB-80 Honda Ridgeline

Amennyire én tudom a Matchbox sorozatban összesen három Honda autó szerepel. (Motor azért több.) Az első az MB-36 Honda Element 2003-ból, ami legalább úgy megosztja az embereket a megjelenését tekintve, mint a Scion és szerintem ez a Honda perverz módon ronda, ergó kell nekem ilyen. A második pedig az MB-57 Honda Ridgeline, illetve az idei modellévben debütál az MB-26 Honda Civic Type-R – bár én még ilyet nem láttam sehol.

Nos, mint az a címből kiderült, ez alkalommal a középsőről lesz szó, a Honda első pick-up próbálkozásáról az amerikai piacon. 2006-óta gyártják és amit érdemes róla tudni, azt a Wikipédia elmondja.

Az MB-57 az alvázán 2006-os keltezést visel, de a 2007-es modellévben debütál a Matchbox összes piacán. Nekem az amerikai blisteres változat van meg, de a hátulján lévő matrica arról árulkodik, hogy ez még Sanghajból kísért haza tavaly. A 2008-as európai sorozatból kikerült a járgány, de az amerikaiban benne van, mint MB-80. Areh természetesen ebből is több változatot jegyez, de ez utóbbi nincs köztük. Sajnos csak egy-egy darab van mindkettőből, így maradnak NRFB-nek, ami azért kár, mert nem tudom így megmutatni a részleteket a belsejükből, melyeket manapság szokatlan módon alaposan dolgoztak ki. A platón csomagok utaznak, de a kedvenc részletem a belső visszapillantó tükör, melyet a szélvédő átlátszó plexijéből alakítottak ki.

Matchbox MB-57 Honda Ridgeline NRFB. 2007-es amerikai blister.

Matchbox MB-80 Honda Ridgeline NRFB. 2008-as amerikai blister.

Sajnos az igényes belsőt nem tudom jól megmutatni a csomagolás miatt.

Legalább a csomagok a platón és a napfénytető látszik.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Nickelodeon – Go Diego Go II. UPDATE

Ha azt gondoltátok, hogy ma megússzátok azt a sikoltó kéjhömpölyt, amit az amerikai tematikus hármas csomagok látványa okoz, akkor nagyon-nagyot tévedtetek! Ismét Go Diego Go van terítéken, három újabb járművel!

Szégyen ide, vagy oda, a csomagban a legfelső darabról elképzelésem sincs, hogy mi a csuda lehet. Nem akarom felbontani ezeket a csomagokat, ezért nem tudom megnézni, hogy mi van az aljára írva, de gyanítom ez is valamilyen külsős cég bedolgozása révén lett Matchbox. Akinek van elképzelése, hogy mi a csuda ez, ne habozzon velem megosztani a tudást! Nos, a Ikarus 256 kolléga volt a leggyorsabb azok közül, akik ismerték ezt a dolgot és próbáltak segíteni. (Gábor, neked is köszi!) Tehát tőle tudom, hogy 2003-ban került be az 1-75 sorozatba, mint MB-26 Sport SUV és ahogy elnézem azóta csak különböző csomagokban bukkan csak fel. A második már elég nyilvánvaló, hogy mi: MB-6 Plymouth Prowler megdiégózva. A harmadik a sok pohos amerikai SUV közül az MB-62 Ford Expedition. Ezzel a lila színnel, a kék kutyával és a szürkéskék cicával olyan, mint a pacal mákkal, vagy a hurkazsíros nápolyi, esetleg mint a lekváros lecsó.

Lehet, ha gyerek lennék rápörögve a sorozatra, akkor tetszenének ezek a darabok, de nem vagyok se gyerek, se Go Diego Go rajongó, úgyhogy...

Matchbox MB-74 Orange Peel

Őszintén szólva nem is tudtam, hogy a szokásosnál egy picivel ritkább darabot vettem az amerikai eBay-en, egészen mostanáig mikor a májusban végre hozzám került darabot elő nem szedtem a fotózáshoz és kicsit utána nem néztem. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ez csak az 1972-es MB-70 Dodge Dragster egy amerikai verziója. Az amerikai változat igaz is, csak nem 1972-es, hanem 1982-ben került a piacra az USÁ-ban, mint MB-74 Orange Peel. A két modell tényleg tökéletesen egyforma, leszámítva a kerekek méretét. Az Orange Peel elől és hátul is nagyobb átmérőjű, hátul pedig még sokkal is szélesebb kerekeket hord. A „könnyű” azonosíthatóságot elősegíti, hogy az Orange Peel az alján 1971-es keltezést hord, úgy mint az MB-70, de ezt Hong Kongban gyártották – igaz a neve az alvázon is az, mint az oldalán. Van valaki, aki szerint ez nem teljesen áttekinthető és logikus formája a jelölésnek? Érdekes, hogy az a változat, ami Arehnak van – link fentebb – de az mbxforum.com-on lévő képen lévő verziónak is sokkal inkább középtájon van a teljesítményt fokozó festett racsingcsíkja, mint az enyémen. Persze ez nem jelent semmit, egészen nyilvánvaló, hogy csak arról van szó, hogy a festés az AS2-es szabvány (AhogySikerül) szerint készült. Egyéni szociális probléma, de nekem így oldalra csúszva sokkal jobban tetszik. Ez a festés messze jobban tetszik, mint az ismert és gyakori kígyó-matricás mályvaszínű verzió.

Matchbox MB-74 Orange Peel. Amerikai dragster és tulajdonképpen Dodge Charger. A bal első kerék festése gyári hibás.

A kerekeket leszámítva ugyanolyan, mint az MB-70 Dodge Dragster.

Hogy miért hívják narancshéjnak, arról elképzelésem sincs!

Szerintem ez a fényezés szebb, mint a gyakoribb MB-70 Dodge Dragster.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: NickJr – Go Diego Go I.

Gondolom tudjátok, hogy a díjugratáson azzal a lóval mely bukik, még mindenképp átugratnak egy akadályt, hogy ne kudarcélménnyel kelljen lejönnie a pályáról, mert akkor lehet, hogy soha többé nem mer majd ugrani. San Franciscóban katasztrofálisan nem sikerült Matchboxokat vásárolni, ezért az egyik drogérialáncban lelt 3-as csomagokból vásároltam be, mert nem jöhettem haza kudarcélménnyel. Tehát elveimmel ellentétben nem azért vásároltam, mert valami tetszett, hanem azért, mert nem igazán volt más. Na, jó azért az is benne volt, hogy ilyen hármas csomagokat még nem láttam, meg szerintem ti sem – sőt, sem az mbxforum.com, sem a brazil kollégák nem tűnnek úgy, hogy látták, mert nem tárgyalják őket – és amennyire én tudom ezek is amerikai piacos holmik. Így kötött ki nálam ez az öt, tematikus 3-as csomag.

Igyekszem őket egy jó regényhez hasonlatosan fokozatosan adagolni és a végére hagyni a velőtrázó végkifejletet. Így az elején valami olyasmivel indítok, aminek a tartalmát talán már láthattátok is.

A Go Diego Go-ról annyit tudok, hogy egy az ovis korosztálynak szánt rajzfilm és a Nickelodeonon megy. Lévén egy részt nem láttam belőle, elképzelésem sincs, hogy jó-e, vagy sem, de azt sem sejtem, hogy „Diegosra” festett Matchboxoknak lehet-e bármiféle köze hozzá. Így az élmény, amit nekem nyújtanak ezek a járgányok pont olyan, mintha Kockásfülű Nyúl, Frakk, vagy Miki Egér lenne rajta… Szóval gáz!

A csomagban tartózkodó járműveket már ismerhetitek a fentebb linkelt oldalon lévő 5-packekből. (Jelzem, májusban szándékoltan hagytam az ilyen ötös csomagokat a boltban, mert szerintem rondák.) Az első a sorban egy 1999-es Ford Mustang, ami MB-68-ként először a 2000-es modellévben bukkan fel – igaz, nem kabrióként. A második a sorban a 2006-os Utility Truck egy libf..zöld színű változata, elefánttal díszítve. A harmadik pedig az MB-34 (Generic) Tractor Cab egy Diegoval dekorált változata.

Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez a 3 pack idei kiadás.

Matchbox MB-73 Model A Ford – UPDATE

Érdekes, hogy az embernek hogy változik az ízlése az évek során. Régebben teljesen hidegen hagyott a legendás A Ford. Aztán jött a Motorcity Online és teljesen megváltozott a véleményem. Igazán akkor esett le az állam, amikor végre élőben láttam egy ilyen autót. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire kicsi! Nyilvánvalóvá vált, hogy az apró, könnyű, nevetségesen olcsó autó eszményi alapanyag volt a tuninghoz. Viszont az is egyértelmű lett, hogy a dobfékekkel, diagonál virsligumikkal maga volt a guruló koporsó, amiből 100 mérföld per órás sebesség fölötti tempót vasaltak ki a nagy, V8-asokkal. Mit nem adnék egy ilyen autóért!

A gyűjteményemben már eddig is volt pár darab az ötablakos A Ford kupéból, de most egy viszonylag ritkább MB-73 verzió került a birtokomba. Ennek a bal, azaz a vezető felőli oldalán egy pótkeréktartó van. Igazándiból nem tudom, hogy készült-e ilyen pótkeréktartós változat más színben, mint ez a zöld alváz-krémszínű karosszéria verzió, de gyanítom, hogyha Arehnek nincs belőle, akkor talán nem.

Tulajdonképpen csak most, a fotókat rendezgetve tűnt fel, hogy ez a példány több helyen is gyári hibás, az öntés több helyen is rossz. A pótkeréktartó bal alsó csücskén egy lyuk tátong, előtte a kerék felett a sárvédőn két öntési hiba is van – olyanok, mintha valaki foltokat hegesztett volna egy igazi autó karosszériájára –, és a jobb ajtón is van egy jókora dudor. Nyilvánvaló, hogy gyári öntési hibákról van szó, mert minden dudor és a lyuk gyönyörűen le van fényezve. Minél tovább nézem, annál több rücsköt, egyenetlenséget találok rajta. Igazán rossz minőségű darab, a minőségellenőr – már ha volt ilyen az angliai Lesney gyárban, lévén ez még onnan való – a kelleténél többet pislogott, amikor átengedte. A fényezés hibáiról sem tudom eldönteni, hogy a gyárban szúrták el, vagy későbbi sérülések. Ennyire rossz állapotban a gyárból kikerült darabbal még nem találkoztam. Kár érte.

Matchbox MB-73 Model A Ford pótkeréktartóval. Ha kinagyítjátok, jól látszanak a "foltozások" és a lyuk.

A jobb oldalon nincs pótkeréktartó, viszont van egy bónusz dudor.

A hibákról a fényezésen nem tudom eldönteni, hogy utólag keletkeztek, vagy ezek is "gyári extrák".

Nem szoktam alulról fotózni az autókat, de ezt érdemes volt; így jól látszik, hogy hogyan alakították ki a pótkeréktartót.

Dobozfétis a "Type G" dobozzal.

Szerintem ez az egyik legszebb doboz sorozat mind közül.

Mindig is szerettem volna tudni, hogy ez a téglalap miért van ezeken a dobozokon. Talán a bolt pecsétjét kellett volna ide nyomniuk?

Matchbox MB-53 Flareside Pickup Truck - White Rose Collectibles Collector's Choice No.3

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt az MB-53 Flareside Pick-up változatot teljesen külön tárgyalom és nem része az előbb linkelt postnak. Az ok a származása, miszerint köze van hozzá egy White Rose Collectibles nevű cégnek.

Ahhoz, hogy a gyűjtők mint tekintenek értéknek és mit nem, a logikának vajmi kevés köze van és erre ékes példa a White Rose Collectibles (WR) esete. A cég 1989-ben, kiterjedt licencgyűjteménnyel a zsebében kezdte el a Matchboxokra épülő, NASCAR-témájú szettjei forgalmazását. A történet – gyanítom – onnan indulhatott, hogy a Matchboxnak akkor már 7 éve létezett a Convoy sorozata, tele amerikai vontatókkal és olyan trailerekkel, amiket pofonegyszerű volt NASCAR-os csapatszínekbe öltöztetni. A Kenworth Cabover Racing Transporter meg szinte üvöltött azért, hogy ilyen készletekbe kerüljön. Ikarus 256 kolléga jegyez egy szép szettet a Schrader Racing Team színeiben, ami tökéletes illusztrációja a témának. Evés közben jött meg az étvágy a WR-nál is, így NHL, NFL és még néhány amerikai sportszövetség tagjainak színeibe öltöztetve – illetve mindenféle egyéb cég színeiben –, Code 2-ként számos Matchbox alapú jármű került ki tőlük, mint sport mörcsöndájzing, vagy mint reklámajándék. Mi több, olyan modelljeik is vannak, melyeket nem találunk meg a Matchbox szokásos kínálatában, de a Matchbox gyártotta őket és ezért gyűjtői körökben ugyanúgy Code 1-ként tartják őket számon, mint a szokásos Matchbox modelleket. Ilyen például két kamion is, aminek Convoyos CY-jelzése van, de nagyobbak, mint az 1:100-körüli Convoyok és szerintem közel sem olyan szépek, mint a jól ismert sorozat többi tagja. Megint Ikarus 256 kollégához fordulok illusztrációért, mert ő már feldolgozott a két típusból egyet, sőt két példánya is van belőle, de ő sem becsüli sokra ezt a T600-as Kenworth feldolgozást. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, olyan is előfordult, hogy a WR kifejlesztett egy bizonyos modellt, ami aztán később bekerült az 1-75 sorozatba is. A WR-ról érdemes tudni, hogy nem minden automatikusan Matchbox, ami az ő nevük alatt jelent meg, sőt olyan is előfordult, hogy több darabos szettekbe Matchbox termékeket ERTL és Winross gyártmányokkal házasítottak össze. (Ezen az oldalon érdemes kattintgatni és találgatni, hogy mi az ami Matchbox és mi az ami nem.) Hogy a WR mekkora üzletet bonyolított, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Egyesült Államokban eladott Matchboxok 10-15 százaléka rajtuk keresztül talált gazdára. A céget 2001-ben megvásárolta a Fleer Trading Cards. Természetesen ők is készítenek sportrelikvia témájú járműveket, de a kínálatukban már nem találunk Matchboxokat. Nem csodálom, az ilyen bevásárlásoknak mindig a piac, vagy a birtokolt licencek a célja, nem a termékskála.

1994-ben a WR előrukkolt egy 24 tagból álló – lásd a teljes sorozatról készült képet lentebb – tulajdonképpen nagyon attraktív, részletesen kidolgozott „Collector’s Choice” szériával. A sorozat darabjai az akkori, jól ismert, kék alapszínű „ablakos” Matchbox doboz egy krémszínű verziójába kerültek, melyen ott a Matchbox logó is. (Érdekes, hogy a jól ismert embléma azonban egy vastag fekete keretet kapott, ami szerintem elég gyászos.) A hátoldalon viszont ott a terjesztő White Rose címe és egy ígéret, hogy a szériát 1995-ben egy újabb, 48 darabos sorozat követi majd. Nos, végül ebből nem lett semmi. A gyenge marketingnek és a körülményes beszerezhetőségnek (Mi a beszerezhetőség ellentéte? Beszerezhetetlenség?) betudhatóan a sorozat nem lett siker, nem is folytatták. Ennek tagjait is Code 1-nek tekintik, Charlie Mack is egy kalap alatt tárgyalja őket a többi, „tisztán Matchbox” verzióval.

Areh természetesen az MB-53 Flareside-ból is döbbenetes mennyiségű verzióval rendelkezik és a WR-féle is köztük van. Mi több, két olyan verziója is van, ami biztosan a WR-tól származik: „Sport Memorabilia” néven hivatkozik rájuk és könnyű megismerni őket, mert a platójukon valamiféle dobozt hordanak. Nos, ezek szerintem pont ettől a részlettől szörnyűek. Ha már itt tartunk, akkor a Convoy-kerekű „Baja Bouncer” verziókon kívül a többi nem nagyon tetszik, mert olyanok, hogy csak az „Official Redneckmobil” (Hivatalos Bunkóhintó) lökhárítóra való matrica hiányzik róluk. Viszont ez, a fehér-ezüst verzió nagyon tetszik. A szélvédők körüli ablaktömítést imitáló, fekete kiemelés túl vastagra sikerült, de nagyjából ez az összes hibája.

Egyfelől ez is MB-53 Flareside Pick-Up, de ugyanakkor White Rose Collectibles Collector's Choice No.3 Flareside Pickup Truck is. A Convoy-kerekű "Baja Bouncer" verziókon kívül ez tetszik a legjobban.

Erről a Ford felirat sem hiányzik.

Az ablakok tömítését eltúlozták, de nagyjából ennyi az összes baja.

Itt még NRFB.

A cég már nem létezik, de az 1995-re ígért, 48-darabos sorozat sem született meg.

A teljes 1994-es White Rose Collector's Choice széria. Sajnos a fotót nem én készítettem.