Pocket Tomica Vol. 15 P020 Mitsubishi Fuso Canter Refuse Truck

Ez a nap is elérkezett: kifogytam a Pocket Tomica készletből! Nem jósolok semmit, de egyelőre nem tervezem újabbak beszerzését. Cserébe egy relatíve érdekesebb modellt hagytam utoljára!

A készlet leürülése okán keresek diplomáciai futár melót a Budapest - Tokió viszonylatban és mivel ez a széria utolsó postja, gyorsan letudnám az előzményeket is: A Pocket Tomica sorozat mibenlétéről úgy általában itt olvashattok, míg az e lapokon megjelent Pocket Tomica sorozatú kisautókat pedig itt találjátok csokorba gyűjtve.

Fuso Canter
A Mitsubishi Fuso Canter (japánul: 三菱ふそう・キャンター) a Mercedes-Benz Grouphoz tartozó Daimler Truck részét képező Mitsubishi Fuso Truck and Bus Corporation által gyártott könnyű tehergépjármű-család. A Cantert 1963 óta gyártják, és jelenleg a nyolcadik generációjánál tart. A Canter a ló vágta előtti könnyű galoppozását leíró angol szóról kapta a nevét, ami a Mitsubishi teherautók „fajtiszta” (nemes) jellegét hangsúlyozza. A márka legalábbis névlegesen egy ideje már kivált a Mitsubishiből és a Fuso Canter típusnévből márkanévvé lépett elő. Hazánkban is forgalmazzák, a honlapjuk itt érhető el.

Ami bennünket legjobban érdekel, az a negyedik generáció – legalábbis én ennek nézem ezt a cuki kis gyöszt. A negyedik generációtól kezdődően japánban a Canter kínálata 2-, és háromtonnás, széles fülkés (wide cabin) változatokkal egészült ki – FE1 és FE2. 1980 februárjában a széles fülkés modellekhez opcionálisan szervokormány vált elérhetővé, majd ugyanezen év végén egy keskeny fülkés 1,5 tonnás és egy széles fülkés 3,5 tonnás változat követte a sort. 1982 novemberében új dízelmotorok jelentek meg: a 4D30 indirekt befecskendezésű szívómotor, 90 LE teljesítménnyel és a 4D31 direkt befecskendezésű, szívó- vagy turbófeltöltős, 115 LE. Egyes források szerint ezeknek a motoroknak a teljesítménye valamivel magasabb, 100 LE (74 kW) és 130 LE (96 kW) volt, ami valószínűleg a bruttó teljesítményértékek használatának tudható be. 1983 decemberében egy 1,5 (Az itt említett súlyok mindegyike a hasznos teherbírást jelöli.)

Az apró kukásautó
Az apró Tomica az FE1 szériából kerül ki, ami a magyar szemlélő számára groteszkül kicsi és igen valószínűtlen kukásautónak. Nos, a látszat csal! Japánban a városok jellemzően és kevés kivétellel keskeny és girbegurba utcákból állnak, aminek a történelmi okai vannak.

A legtöbb mai japán nagyváros egy-egy várkastély köré épült a feudális korban. Az utcákat szándékosan útvesztőszerűre és keskenyre tervezték, hogy megnehezítsék az ellenséges seregek dolgát. Ez egyébként Ázsiában számos más helyen sincs másként.

Fuso Canter kukásautó a legkisebb kaliberből. Nyilván egy sokkal fiatalabb generáció.

(Fotó: Truckpages.co.uk)

Japán területének nagyjából 70-80%-a hegyvidék, így a lakható és megművelhető sík terület rendkívül kevés. Az utak eredetileg a rizsföldek közötti természetes határvonalakat, gátakat követték, amelyek a domborzathoz igazodva kanyarogtak. Mivel a termőföld és a lakóterület is kincsnek számított, az utakra a lehető legkisebb helyet pazarolták, hogy maximálisan kihasználják a hasznos területeket.

Az Edo-korban (1603–1867) a közrend fenntartása és a lázadások megakadályozása érdekében a sógunátus szigorúan korlátozta a szekerek és kerekes járművek használatát. Az emberek szinte kizárólag gyalogoltak, a tehetősebbeket pedig gyaloghintón szállították. Mivel nem kellett helyet biztosítani nagy méretű lovas kocsiknak, az utaknak sem kellett szélesnek lenniük. (Közszolgálati jelleggel az ajánlott irodalom: James Clavell – A sógun. A tévésorozatok is zseniálisan jók!)

Tehát az ennyire apró alvázra épülő szemétbegyűjtő autó egyáltalán nem mókás baki, hanem nagyon is létező kategória, csak felénk nem annyira jellemző „súlycsoport”.

Volt ő is nagy!
Mint az eddigi Pocket Tomicák, természetesen „ő” is szerepelt a Tomica mainline-ban és minden valószínűség szerint annak kicsinyített változata. A No. 47 Mitsubishi Canter Refuse Truck 1981 februárjában debütált és 2006 januárjában került ki a sorozatból. Az 1:72 méretarányú kisautó meg tudta dönteni a szemétprését. 

A dobozban mellékelt Vol. 15 katalógus, talán 2021-ből.

A többi Pocket Tomicához hasonlóan a mozgatható alkatrészek képességet ez sem örökölt. Igazából róla azt gondolom, hogy ha nem ismered az eredetit, akkor semmiféle hiányérzeted nincs, de nyilván a jelentősen nagyobb méretarányú modellhez képest nagyon sok egyszerűsítést végeztek el és ezért ha elkezded összehasonlítani őket – ami alapvetően unfair – akkor sokszor lesz „hát, ez nem sikerült olyan szépen” érzésed, de persze ez abszolút nem helyes, nem ugyanaz a kaliber a kettő, sem méretben, sem árban. A Vol. 15-ben lila szemétpréssel is szerepelt.

Króm. Ilyen apróságon. Hát igen. #regenmindenjobbvoltjapanbanmegaztanfoleg A feliratokat némileg felfalja ez a szín.

Ugyanebben a sorozatban lila szemétpréssel is szerepelt.

A Google Translate kicsit bizonytalankodik a fordítás tekintetében, de valami olyasmit jelent a felirat, hogy köztisztasági szolgálat.

A Tomica mainline-ban szereplőnek billenthető volt a szemétprése. Ő is mindent megtesz annak érdekében, hogy elhitesse ezt magáról...

...de nem tud ilyen trükköt.

Az ott nem egy tengely és nem fémből van, a jobb hátsó kerék mögött.

Semmiféle hiányérzete nincs az embernek addig, míg meg nem nézi a jóval nagyobb, Tomica mainline eredetit.

Nem ő rossz. Az annyira jó!

Promóciós kiadású Matchbox Volvo Container Truck mint mérőmókus.

Dobozképek.

Pocket Tomica Vol. 16 P007 Mitsubishi Fuso Super Great

Jelen poszt sztárja minden létező szempontból annyira ázsiai, hogy ázsiaibb már nem is lehetne!

Szupernagyszerű!
Most egy sereg olyan dolgot fogok leírni, melyek ugyan tények, de nem létezik, hogy nevetés – na jó, legalább vigyorgás – nélkül ki fogjátok bírni az elolvasásukat! Egyébként pont az ilyenek miatt is nagyon szeretem Ázsiát.

A Mitsubishi Fuso Super Great (Szuper Nagyszerű, japánul: 三菱ふそう・スーパーグレート) a Mitsubishi Fuso, nagy teherbírású haszongépjármű sorozata. 1996-ban dobták piacra és a Mitsubishi Fuso The Great (A Nagyszerű) sorozatot váltotta le. (És még a FairyLady-n röhögtünk!) A Fuso név egyébként egy ősi, mitológiai kifejezésre, a kínai "Fuszang" szóra utal, amely egy ősi kínai legendabeli, keleten álló hatalmas fát, illetve magát a távoli, felkelő nap országát (Japánt) jelöli.

Annyira ütős ez a promó videó - szupernagyszerű - hogy nem tudtam kihagyni!

30 év alatt nyilván számtalan ráncfelvarráson esett át a típus és igazán a típus szakértőjének kéne lenni ahhoz, hogy műszaki adatokat legalább saccoljon az ember, de alább azért megpróbálkozom vele valamelyest. A jelenlegi kínálat itt érhető el, ha valaki meg szeretne merítkezni a műszaki részletekben. Ami tényleg érdekes, hogy Európában nagyon szokatlan tengelyelrendezésekkel is kínálják.

Abból, hogy a Tomica mikor dobta piacra – erről majd megint csak alább megyek részletekbe – nagyon valószínű, hogy a legelső generációja után vették a mintát. A 6x2 tengelyelrendezés aztán végképp ritka Európában – bár teljesen legális. Ez a konfiguráció a kanyargós, szűk utakon és városi utcákon ideális. A Fuso ezt a kiosztást FT-nek hívja és sikerült egy valódi Super Great-ről találnom fotókat és adatokat. Ezt a kínálat alapmotorja, a 300 lóerős, 1777 newtonméter nyomatékú, hathengeres dízelmotorja hajtja, hétsebességes manuális váltón keresztül. Ami még meglepőbb, hogy úgynevezett „ponyva szárnyas” (canvas wing) felépítménye van, amire szintén nem merném ráfogni, hogy elvesznénk vele a hasonlóak tengerében egy teherautó-talin.

1997-es Mitsubishi Fuso Super Great TN, a mifelénk felettébb szokatlan 6x2 tengelyelrendezéssel.

Milyen DeLorean? (Előző két kép: Yamada Sharyo Corporation)

Kicsinyítve

Mint az eddigi Pocket Tomicák – a sorozatról itt találjátok az alapozót –, ez is egy mainline Tomica alapján készült. Az No. 7 Super Great Truck 1997-ben debütált és 2006 márciusában váltotta egy másik teherautó. Az kék alapszínű volt és a hátsó raktérajtajai nyithatóak voltak. Ezért gondolom, hogy a tervezői az első generációs Super Great-et vették alapul.

A Pocket Tomica sorozatban többször is megjelenik, mint a mellékelt ábra mutatja, a Vol. 16-ban rögtön két színben is.

A Vol. 16 katalógusa, talán 2022-ből. Mint az látható, fehérben is volt ebben a szériában.

Áh, nem bírtam a véremmel, lefordíttattam Google Translate cimbimmel.

A verdiktem a szokásos. Műanyag, szuper-részletes, olcsó, nagyon tudnék szeretni ilyen játékokat a mi földrajzi koordinátáinkon, bár én a nyerőgépes kalamajkát kihagynám ha lehet.

Ebből a szögből még semmi szokatlan.

Szerintem élőben gyerekkoromban láttam utoljára ilyen 6x2 tengelyelrendezést.

Szűk helyeken manőverezésre kiváló, mint ahogy a kabinajtón lévő alsó ablak is azt segíti. Mivel bal oldalon van, a jármű jobbkormányos.

Ez a festés amúgy a gyártó promóciós motívuma.

Az eredeti, 1:102 méretarányú mainline Tomicán nyithatóak a raktér ajtajai!

Az aszfaltozó utánfutót vontató Tatrák óta nem láttam ilyen 6x2-őt élőben. Az meg nem most volt.

Milyen szépen le van burkolva az oldala a raktértől lefelé!

Műanyag kis gyösz az egész széria, de oda vagyok értük!

Csak a méretét érzékeltetendő...

Welly Two Pack - Mitsubishi Pajero

A blog kezdeteikor abszolút Matchbox csőlátásom volt, de ez már nagyon-nagyon régen elmúlt. Az is hol van már, hogy a Welly a lenézett gyártó volt?! Két igazi terepjárót csomagoltak össze egy dupla pakkba és úgy érzem, hogy bőven van bennük annyi, hogy megérdemelnek két, külön postot – szemben azzal, amikor az adott típust már tárgyaltuk korábban! Nem utolsó sorban nyomokban CICÁS TARTALOM is, AMI igenis MENŐ!

Foltos pampamacska
A Welly az 1999 és 2006 (Kínában 2004 – 2011) közt gyártott, harmadik generációs Pajero-t mintázta meg. Vérbeli terepjáró, önhordó karosszériával, de integrált létraalvázzal. Benzines erőforrása csak V6-os elrendezésű volt, 3,0-, 3,5-, 3,8 literes hengerűrtartalommal, míg dízelből sornégyes blokkokat hordott az orrában, 2,5-, 2,8-, 3,2 liter méretben. A három- és ötajtós kivitelben is létező autót ötsebességes kézi, négy-, vagy ötsebességes automata váltóval szerelték.

A magyar webűrben van róla teszt és ugyanitt Pajero történelem is olvasható, úgyhogy javaslom fogyasszátok ezt a cikket az Alapjárat.hu-n.

Ők is birizgálják a név kiejtésének kérdését, ami egyidős az autóval és én is letenném a voksom valami mellett. Szóval az autó névválasztása bizonyos szempontból igen szerencsétlen. A dél-amerikai, foltos pampamacskáról nevezték el (Leopardos Pajeros). Egészen pontosan Ecuador, Chile, Argentína, Peru és Bolívia az ahol honos. Ezekben az országokban a spanyolt beszélik, tehát ez alapján a név helyes kiejtése valóban „pahero / pahéro”. Csakhogy jön az a bizonyos, jelen esetben igazán kínos „DE”! Mint annyiszor pontosan ezeknek az országoknak a szlengjében azt a személyt jelenti, aki... Hűha... Hogy fogalmazzam meg ezt családbarát módon? (Tulajdonképpen nem véletlen, hogy az autós portálok nem szokták ilyen mélységben feszegetni a kérdést.) Szóval hímnemű és éppen azzal foglalatoskodik, hogy önnönmagát dédelgeti. Valamelyest rímel a magyar szlengre, mert lusta, ostoba személyt is jelenthet. (Így azt hiszem végképp megvan a jelentése.) Nikaraguában azonban a vízvezeték szerelőket becézik így, amitől az egész külön vicces!

A névadó: Leopardos Pajeros azaz foltos pampamacska. Igen csinos jószág! (A kép forrása)

A gyártó japánok – és az angolul beszélő, észak-amerikai kontinensen élők is, ahol elég nagy számban fordul elő – azonban úgy ejtik ki, hogy „pazséró”. Szóval a több évtizedes vitát – 1982-ben mutatták be az első generációt és azóta foglalkoztatja az autószexuálisokat – szerintem azzal lehet eldönteni, hogy mindkét kiejtési mód jó, nyilván aki beszél spanyolul az „paherót” fog mondani, aki angolul az „pazsérót”. Aki meg egyiket sem, annak szerintem az utóbbi a biztonságosabb elkerülendő ostoba félreértéseket.

Ami jó, az jó!
Azt gondolom, hogy egy játékautónak a 2020-as évek elején így kéne festenie ahogy ez a pici Mitsubishi! Kívül-belül részletes és még a kormánya sem pizza!!! A kritikus helyeken ott vannak a festékes kiemelések és még a felnije is hasonlít a gyárira, bár egy küllővel kevesebbje van. Nem látom hibáját és még az ára is teljesen elfogadható, a dupla csomag 1200 forintba került.

Nem csak a három gyémánt piros, de az első fényszórók is fehérrel ki vannak emelve az amúgy is részletes kisautón. A neten több képet találtam az eredetiről másféle első lökhárítóval, de ezt is megleltem, szóval helyes.

Részletek, ahol kell, extra festéssel erősítve.

Még a kerekek is hasonlítanak az eredetiére, bár egyel kevesebb küllőjük van, mint annak.

Jobb oldalt hordja a kormányát, szóval nem látszik jól, hogy mennyire részletes a beltér és a kormány sem csak egy pizza!

Nem szállít oszlopot sem és a hátsó ablaktörlőt is megfestették külön! Rád nézek megróvólag Mattel fiam!

Szinte soha nem fotózok kisautót alulról, most valamiért mégis megtettem. Lehet, hogy megmutassam, hogy még az is részletes?

Ilyen csomagban érkezett.

Matchboxon kívüliek: Seba Mitsubishi Colt

Nehéz volt megírnom ezt a bejegyzést erről a kisautóról, több tényező is akadályozott benne. Első körben az, hogy a gyártójáról semmi információt nem lehet fellelni az internet bugyraiban. Annyit sikerült kiderítenem róla, hogy lengyel, de se azt, hogy mióta létezik, se azt, hogy meddig létezett, mint ahogy azt sem, mikor készült a bemutató alanya.

Mitsubishi Colt (Mirage) II.
Jelen szeánszunk tárgya a második generációt mintázza meg, így a típusismertető is erre szorítkozik.
1983-at írunk, a világban először jön létre TCP/IP alapú internetkapcsolat és először telefonál valaki műholdas, hordozható telefonnal. Ebben az évben repül először a Challenger űrrepülő, a szovjetek elismerik, hogy lelőtték a KAL-007-es járatot, bemutatják a Csillagok háborúja: A Jedi visszatér című epizódot,  Michael Jackson Thriller című videóklipjét, illetve forgalmazni kezdik a második generációs Mitsubishi Mirage-t - vagy ahogy mi ismerjük, Coltot.

Tény és való, hogy ez utóbbi esemény nem világszenzáció a fentebb felsoroltakhoz képest, de itt és most a legfontosabb. A típus motorválasztéka 1,2-től 1,8 literig terjedt, ezek között volt egyetlen turbós benzines két teljesítményszinttel és egyetlen szívódízel is, zömben azonban szívó benzinesek. A váltó lehetett négy- vagy ötsebességes kézi, vagy háromfokozatú automata. Alapvetően elsőkerék-hajtású típus, az 1985-től készülő kombi verzióban debütált a kapcsolható összkerék-hajtás, s ez a karosszériaváltozat húzta a legtovább is. Míg a 3-4-5 ajtósok gyártása 1987-ben véget ért, a kombit egészen 1991-ig készítették, tehát a harmadik generációval együtt ért véget a pályafutása.

Nézzük kicsiben
Mint azt a bejegyzés elején leírtam, semmit nem tudok azon kívül a kisautóról, hogy lengyel gyártmány. Kivitelezésében a közepes minőségű kínai gyártmányok szintjét hozza, de nyitható a csomagtere. Mindenképpen üdítő színfoltot jelent a gyűjteményemben.

 Kicsit zömöknek tűnik.

 Ebből a szögből emlékeztet leginkább az eredeti autóra.

 A dekoráció matrica és nem tamponnyomás.

 Játékra alkalmas és van rajta vonóhorog is.

 Szemből kicsit Skoda Favorit.

 A csomagtérfedél csak akkor marad magától nyitva, ha ilyen szögben megfeszítem egy kicsit.

 Pizzakormány érdekes helyzetben.

Az eredeti kicsit légiesebb, mint a kisautó. (Forrás: wikipédia)

Matchboxon kívüliek: Realtoy Mitsubishi Lancer EVO

Ez a gép egy rali ikon, ez kétségtelen, még kis hazánkban is, ezért teljesen jogos és kívánatos a megjelentetése kicsiben. Legyen meg minden rali kedvelő kicsinek és nagynak a polcán. A Realtoy neki is ugrott és elkészítette a kicsinyített változatát.

A ralipályák üdvöskéje

A Mitsubishi Lancert sokan ismerik, hiszen szalonban kapható modell. Az EVO verziót már kevesebben, leginkább csak a rali rajongók. Azonban közülük is csak kevesen ismerik az autó EVOlúciójának részleteit vagyis a típusfejlődést. Nem ma kezdték el reszelni a vasat, ezért soknak tűnhet, de éppen a tizedik verziónál tartanak a fejlesztők. A japán gyár - Galant VR-4 hajtásláncát öröklő - Lancer Evolution raliautóját 1992-ben mutatták be a rali világában. Azóta komoly rangot vívott ki magának, ha nem is volt mindig a csúcson. Minden újabb verzió egy kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit többet tud. És amellett, hogy a csúcstechnikát építik be az újabb és újabb verziókba., természetesen az adott versenykategória folyamatosan változó előírásainak is mindig meg kell felelni.

A műhelyudvarban vár az új, karcsúbb hátsó légterelő szárnyra a következő versenyhez

Az elénk guruló kisautó az EVO nyolcadik verziója. 2003-tól 2005-ig gyártották.. Kétliteres turbós motorja 280 lóerős volt. Alapesetben ötfokozatú kézi váltóval szerelték. Érdekesség, hogy az alapváltozaton túl jó néhány erősebb motorú (305-405 lóerő) verzióval is kiadták az idők során. Háromféle változatban gyártották, a „kezdő”GSR verziót elsősorban Japán belpiacra szánták, a következő fokozatú SSL inkább a polgári, jobb fölszreltségéről ismerhető fel, míg a nagykerekú, hatsebességes MR verzióból születtek aztán a versenyautók. Az MR sorozat tagjainál a tetőlemez alumíniumból készült a súlykönnyítés miatt. Speciális versenyekhez fejlesztett ABS rendszere volt az elektronikusan vezérelt összkerékhajtás (ACD 5 + Super AYC 6) mellett. Nagyobb turbót, komolyabb olajhűtőt, hatsebességes váltót (elsőként a sorozatban) és számos egyéb apróbbnak tűnő, de a cél szempontjából fontos kis fejlesztéseket építettek bele.

A gyári, nem gyenge példányokat számos tuningcég vette kézbe és faragott belőlük valódi versenykész autókat, további súlycsökkentések, elem-megerősítések, motor- és futóműtuningok - a Group A és Group N osztályokban kötelező szabályok adta lehetőségeken belül - révén. A karosszéria eleje, a spoilerek, szénszál erősítésű műanyagból készültek. A versenykész példányok gyorsulása százra, hat másodperc körül volt.

Megemlítendő még, hogy ez volt a Mitsubishi első olyan versenyautója amit hivatalosan is exportált az Egyesült Államokba, az akkor már igencsak virító Subaruk ellen. Ezek némileg módosított technikájú és küllemű példányok voltak. Készült természetesen utcai verzióban is.

Számos hazai versenyző vitte sikerre ezt a modellt is elsősorban a hazai versenypályákon. Nagyrészt anyagi okok miatt, de gyakorlati előnyökkel is bír a raliversenyek világában is, hogy egy-egy csapat csak bérli a versenyautót az arra szakosodott tuningcégektől.

Ebben a kategóriában már csak elvétve találunk házilag kendácsolt versenygépeket, itt már a profizmusra való törekedésről szól a történet.  Ennek az az előnye is megvan, hogy a kocsit a tulajdonos cég szakemberei javítják, így biztosan mindig a legjobb törődést kapják, ami a sikerhez elengedhetetlen. A többi a versenyzőn múlik.

A vitrines verzió valósága

Nagy múltú, neves versenyautó modellje, szembetűnő dekorációval. Ami némi koppintás utánérzésű, de ez nem válik hátrányára. Bár  más színekben is kiadták, ezzel a dekorral azonnal a rali emlékek ugranak be róla. Nem tudtam otthagyni a pulton. Aztán elkezdtem vizsgálgatni. A kép meg csak árnyalódott az első benyomásomhoz képest. A Realtoy elég precízen kezeli mostanában már a kisautói részleteit így én is erre számítottam. Ám az aprólékokat kielemezve, mintha ezt a kocsit a péntek délutáni hajrában rakták volna össze. A grafikus és a tamponnyomó fickó biztosan már a hétvégén volt lelkileg. A többiek még a hét közepén elkészítették az alapokat. Vagyis a kocsi formára teljesen jó, arányos és jól fölismerhető. Domborítások, beszívók helyükön vannak és jó méretűek. Jó kerekei vannak, bár én inkább fehérre festettem volna a felniket, ha már versenyautóról van szó. Talán a hűtőrácsnál lehet némi kis aránytalanságokat felfedezni, de összhatásában nem zavaró. A lámpájának a formája az öntvénynél még megvolt, de a tamponnyomat optikailag módosította, ezért tűnik keskenyebbnek a valóságnál. A hátsó légterelő szárnyról nem lehet közvetlen véleményem, hiszen az én példányomról az hiányzik, de utánakeresve kiderül, hogy az sem ekkora volt, nem ilyen alakú volt nem volt ilyen durván odarittyentve a csomagtartóra. A szép vékony és enyhén kékes árnyalatú ablakokon jól látszik a belső tér. A beltere egy jobbkormányos utcai verziót formál, ami egyébként a szokásos pontos és szép kialakítású. De utcai!

A valóság sötét oldala

És ekkor vagyunk ott annál a pontnál ami a vízválasztó ennél a kiskocsinál: a festés és a dekoráció. Összhatásában egy remek a színválasztás, ami akár élőben, teljes méretben is ütős lenne. Ám megint csak kitüremkednek azok az apró, de fránya részletek, amik a figyelmes szemlélő (és szerintem minden gyűjtő ilyen fajta!) vizsgálódása nyomán az összértékelést lefelé kerekítik. A kancsalul és pontatlanul feltampozott lámpák elöl és hátul, ordítanak, a helytelen grafikájukról nem is beszélve. Tilos jobban megnézni a szögletes tanksapkafedélre csálén rányomott kerek tuningtanksapka dekort. Ugorjunk!

A fő dekorációs elemek grafikai megoldásai jók, azokkal nincs baj, de az első spoiler alján mintha kicsit esetlegesen alakították volna ki a színváltást, ezért van olyan festékmegfolyásos érzése a szemlélőnek. Ismerek olyan véleményt is amely szerint a festés egy dekorálási folyamat közbeni állapotra utal, amikor még nincs fönn a teljes matricaarzenál, a konkrét csapatspecifikus matricák még csak ezután jönnek rá. Háát.... tegyük föl ezt a verziót és ugorjuk át a hiányzó(nak tűnő) tamponnyomatokat.

Nézzük mink van eddig: jó alapszín, szép minta és egy néhány fekete fölirat. Értelmes vagy értelmetlen. Ezeket döntse el mindenki maga. Csak fölsorolásszerűen néhány, ami szabad fordításban a következőket jelent(het)i: RACING – versenyzést jelent a szó vagy ha nincs péntek késő este és kiegészítik egy – akár kamu névvel – a szót máris a versenyzőcsapat nevét jelenthette volna. TREND – ami magyarul is ugyanazt jelenti, ebben az esetben talán cégnevet takarhat? Értékelhetetlen mindenesetre. LITTER – szponzorcég névnek elég bizarr, mivel a szó jelentése szemét. És így tovább... Az ilyen dekorok azt feltételezik számomra, hogy játékszerként gyereknek készül a modell és lemondva a nem kis számú gyűjtők komolyabb odafigyeléséről, a színvonalat az olvasni nem tudó/nyelvet nem értő gyerekek nívójára viszik le. Pedig a korrekt változatot elkészíteni is ugyanannyiba kerülne...

Mindazonáltal a kocsi egy jól játszható darab, összességében (távolabbról) még jól is néz ki, a kekec(kedő) gyűjtők pedig akár még az erroros vagy ennek egy új alkategóriáját nyitva „az elméletben (is) elcseszett grafikájú modellek” vitrinébe is eltehetik. Talán kritikusabb voltam a kelleténél ezúttal, de nagyon bosszantanak az olyan megoldások, amit ugyanannyi energiával, pénzzel meg lehet csinálni jól is és mégsem teszik. Vagy csak az én példányom egy überselejt. Összefoglalva ez a kocsi többet érdemelt volna ennél, kár hogy így elnagyolták.

Jó színek, jó dizájn, pontatlan kivitelezés

Kancsal vagy, nem kicsit!

A hátsó lámpák is félrenyomva, a tanksapkát meg se nézd!

Valójában nem áll ilyen féloldalasan

Tulajdonképpen egy alsó-középkategóriás személykocsi versenyváltozatáról van szó

A dekorosra vár, aki majd jön és felteszi végre a hiányzó matricákat a leendő versenyautóra