Welly Two Pack - Mitsubishi Pajero

A blog kezdeteikor abszolút Matchbox csőlátásom volt, de ez már nagyon-nagyon régen elmúlt. Az is hol van már, hogy a Welly a lenézett gyártó volt?! Két igazi terepjárót csomagoltak össze egy dupla pakkba és úgy érzem, hogy bőven van bennük annyi, hogy megérdemelnek két, külön postot – szemben azzal, amikor az adott típust már tárgyaltuk korábban! Nem utolsó sorban nyomokban CICÁS TARTALOM is, AMI igenis MENŐ!

Foltos pampamacska
A Welly az 1999 és 2006 (Kínában 2004 – 2011) közt gyártott, harmadik generációs Pajero-t mintázta meg. Vérbeli terepjáró, önhordó karosszériával, de integrált létraalvázzal. Benzines erőforrása csak V6-os elrendezésű volt, 3,0-, 3,5-, 3,8 literes hengerűrtartalommal, míg dízelből sornégyes blokkokat hordott az orrában, 2,5-, 2,8-, 3,2 liter méretben. A három- és ötajtós kivitelben is létező autót ötsebességes kézi, négy-, vagy ötsebességes automata váltóval szerelték.

A magyar webűrben van róla teszt és ugyanitt Pajero történelem is olvasható, úgyhogy javaslom fogyasszátok ezt a cikket az Alapjárat.hu-n.

Ők is birizgálják a név kiejtésének kérdését, ami egyidős az autóval és én is letenném a voksom valami mellett. Szóval az autó névválasztása bizonyos szempontból igen szerencsétlen. A dél-amerikai, foltos pampamacskáról nevezték el (Leopardos Pajeros). Egészen pontosan Ecuador, Chile, Argentína, Peru és Bolívia az ahol honos. Ezekben az országokban a spanyolt beszélik, tehát ez alapján a név helyes kiejtése valóban „pahero / pahéro”. Csakhogy jön az a bizonyos, jelen esetben igazán kínos „DE”! Mint annyiszor pontosan ezeknek az országoknak a szlengjében azt a személyt jelenti, aki... Hűha... Hogy fogalmazzam meg ezt családbarát módon? (Tulajdonképpen nem véletlen, hogy az autós portálok nem szokták ilyen mélységben feszegetni a kérdést.) Szóval hímnemű és éppen azzal foglalatoskodik, hogy önnönmagát dédelgeti. Valamelyest rímel a magyar szlengre, mert lusta, ostoba személyt is jelenthet. (Így azt hiszem végképp megvan a jelentése.) Nikaraguában azonban a vízvezeték szerelőket becézik így, amitől az egész külön vicces!

A névadó: Leopardos Pajeros azaz foltos pampamacska. Igen csinos jószág! (A kép forrása)

A gyártó japánok – és az angolul beszélő, észak-amerikai kontinensen élők is, ahol elég nagy számban fordul elő – azonban úgy ejtik ki, hogy „pazséró”. Szóval a több évtizedes vitát – 1982-ben mutatták be az első generációt és azóta foglalkoztatja az autószexuálisokat – szerintem azzal lehet eldönteni, hogy mindkét kiejtési mód jó, nyilván aki beszél spanyolul az „paherót” fog mondani, aki angolul az „pazsérót”. Aki meg egyiket sem, annak szerintem az utóbbi a biztonságosabb elkerülendő ostoba félreértéseket.

Ami jó, az jó!
Azt gondolom, hogy egy játékautónak a 2020-as évek elején így kéne festenie ahogy ez a pici Mitsubishi! Kívül-belül részletes és még a kormánya sem pizza!!! A kritikus helyeken ott vannak a festékes kiemelések és még a felnije is hasonlít a gyárira, bár egy küllővel kevesebbje van. Nem látom hibáját és még az ára is teljesen elfogadható, a dupla csomag 1200 forintba került.

Nem csak a három gyémánt piros, de az első fényszórók is fehérrel ki vannak emelve az amúgy is részletes kisautón. A neten több képet találtam az eredetiről másféle első lökhárítóval, de ezt is megleltem, szóval helyes.

Részletek, ahol kell, extra festéssel erősítve.

Még a kerekek is hasonlítanak az eredetiére, bár egyel kevesebb küllőjük van, mint annak.

Jobb oldalt hordja a kormányát, szóval nem látszik jól, hogy mennyire részletes a beltér és a kormány sem csak egy pizza!

Nem szállít oszlopot sem és a hátsó ablaktörlőt is megfestették külön! Rád nézek megróvólag Mattel fiam!

Szinte soha nem fotózok kisautót alulról, most valamiért mégis megtettem. Lehet, hogy megmutassam, hogy még az is részletes?

Ilyen csomagban érkezett.

Matchboxon kívüliek: Seba Mitsubishi Colt

Nehéz volt megírnom ezt a bejegyzést erről a kisautóról, több tényező is akadályozott benne. Első körben az, hogy a gyártójáról semmi információt nem lehet fellelni az internet bugyraiban. Annyit sikerült kiderítenem róla, hogy lengyel, de se azt, hogy mióta létezik, se azt, hogy meddig létezett, mint ahogy azt sem, mikor készült a bemutató alanya.

Mitsubishi Colt (Mirage) II.
Jelen szeánszunk tárgya a második generációt mintázza meg, így a típusismertető is erre szorítkozik.
1983-at írunk, a világban először jön létre TCP/IP alapú internetkapcsolat és először telefonál valaki műholdas, hordozható telefonnal. Ebben az évben repül először a Challenger űrrepülő, a szovjetek elismerik, hogy lelőtték a KAL-007-es járatot, bemutatják a Csillagok háborúja: A Jedi visszatér című epizódot,  Michael Jackson Thriller című videóklipjét, illetve forgalmazni kezdik a második generációs Mitsubishi Mirage-t - vagy ahogy mi ismerjük, Coltot.

Tény és való, hogy ez utóbbi esemény nem világszenzáció a fentebb felsoroltakhoz képest, de itt és most a legfontosabb. A típus motorválasztéka 1,2-től 1,8 literig terjedt, ezek között volt egyetlen turbós benzines két teljesítményszinttel és egyetlen szívódízel is, zömben azonban szívó benzinesek. A váltó lehetett négy- vagy ötsebességes kézi, vagy háromfokozatú automata. Alapvetően elsőkerék-hajtású típus, az 1985-től készülő kombi verzióban debütált a kapcsolható összkerék-hajtás, s ez a karosszériaváltozat húzta a legtovább is. Míg a 3-4-5 ajtósok gyártása 1987-ben véget ért, a kombit egészen 1991-ig készítették, tehát a harmadik generációval együtt ért véget a pályafutása.

Nézzük kicsiben
Mint azt a bejegyzés elején leírtam, semmit nem tudok azon kívül a kisautóról, hogy lengyel gyártmány. Kivitelezésében a közepes minőségű kínai gyártmányok szintjét hozza, de nyitható a csomagtere. Mindenképpen üdítő színfoltot jelent a gyűjteményemben.

 Kicsit zömöknek tűnik.

 Ebből a szögből emlékeztet leginkább az eredeti autóra.

 A dekoráció matrica és nem tamponnyomás.

 Játékra alkalmas és van rajta vonóhorog is.

 Szemből kicsit Skoda Favorit.

 A csomagtérfedél csak akkor marad magától nyitva, ha ilyen szögben megfeszítem egy kicsit.

 Pizzakormány érdekes helyzetben.

Az eredeti kicsit légiesebb, mint a kisautó. (Forrás: wikipédia)

Matchboxon kívüliek: Realtoy Mitsubishi Lancer EVO

Ez a gép egy rali ikon, ez kétségtelen, még kis hazánkban is, ezért teljesen jogos és kívánatos a megjelentetése kicsiben. Legyen meg minden rali kedvelő kicsinek és nagynak a polcán. A Realtoy neki is ugrott és elkészítette a kicsinyített változatát.

A ralipályák üdvöskéje

A Mitsubishi Lancert sokan ismerik, hiszen szalonban kapható modell. Az EVO verziót már kevesebben, leginkább csak a rali rajongók. Azonban közülük is csak kevesen ismerik az autó EVOlúciójának részleteit vagyis a típusfejlődést. Nem ma kezdték el reszelni a vasat, ezért soknak tűnhet, de éppen a tizedik verziónál tartanak a fejlesztők. A japán gyár - Galant VR-4 hajtásláncát öröklő - Lancer Evolution raliautóját 1992-ben mutatták be a rali világában. Azóta komoly rangot vívott ki magának, ha nem is volt mindig a csúcson. Minden újabb verzió egy kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit többet tud. És amellett, hogy a csúcstechnikát építik be az újabb és újabb verziókba., természetesen az adott versenykategória folyamatosan változó előírásainak is mindig meg kell felelni.

A műhelyudvarban vár az új, karcsúbb hátsó légterelő szárnyra a következő versenyhez

Az elénk guruló kisautó az EVO nyolcadik verziója. 2003-tól 2005-ig gyártották.. Kétliteres turbós motorja 280 lóerős volt. Alapesetben ötfokozatú kézi váltóval szerelték. Érdekesség, hogy az alapváltozaton túl jó néhány erősebb motorú (305-405 lóerő) verzióval is kiadták az idők során. Háromféle változatban gyártották, a „kezdő”GSR verziót elsősorban Japán belpiacra szánták, a következő fokozatú SSL inkább a polgári, jobb fölszreltségéről ismerhető fel, míg a nagykerekú, hatsebességes MR verzióból születtek aztán a versenyautók. Az MR sorozat tagjainál a tetőlemez alumíniumból készült a súlykönnyítés miatt. Speciális versenyekhez fejlesztett ABS rendszere volt az elektronikusan vezérelt összkerékhajtás (ACD 5 + Super AYC 6) mellett. Nagyobb turbót, komolyabb olajhűtőt, hatsebességes váltót (elsőként a sorozatban) és számos egyéb apróbbnak tűnő, de a cél szempontjából fontos kis fejlesztéseket építettek bele.

A gyári, nem gyenge példányokat számos tuningcég vette kézbe és faragott belőlük valódi versenykész autókat, további súlycsökkentések, elem-megerősítések, motor- és futóműtuningok - a Group A és Group N osztályokban kötelező szabályok adta lehetőségeken belül - révén. A karosszéria eleje, a spoilerek, szénszál erősítésű műanyagból készültek. A versenykész példányok gyorsulása százra, hat másodperc körül volt.

Megemlítendő még, hogy ez volt a Mitsubishi első olyan versenyautója amit hivatalosan is exportált az Egyesült Államokba, az akkor már igencsak virító Subaruk ellen. Ezek némileg módosított technikájú és küllemű példányok voltak. Készült természetesen utcai verzióban is.

Számos hazai versenyző vitte sikerre ezt a modellt is elsősorban a hazai versenypályákon. Nagyrészt anyagi okok miatt, de gyakorlati előnyökkel is bír a raliversenyek világában is, hogy egy-egy csapat csak bérli a versenyautót az arra szakosodott tuningcégektől.

Ebben a kategóriában már csak elvétve találunk házilag kendácsolt versenygépeket, itt már a profizmusra való törekedésről szól a történet.  Ennek az az előnye is megvan, hogy a kocsit a tulajdonos cég szakemberei javítják, így biztosan mindig a legjobb törődést kapják, ami a sikerhez elengedhetetlen. A többi a versenyzőn múlik.

A vitrines verzió valósága

Nagy múltú, neves versenyautó modellje, szembetűnő dekorációval. Ami némi koppintás utánérzésű, de ez nem válik hátrányára. Bár  más színekben is kiadták, ezzel a dekorral azonnal a rali emlékek ugranak be róla. Nem tudtam otthagyni a pulton. Aztán elkezdtem vizsgálgatni. A kép meg csak árnyalódott az első benyomásomhoz képest. A Realtoy elég precízen kezeli mostanában már a kisautói részleteit így én is erre számítottam. Ám az aprólékokat kielemezve, mintha ezt a kocsit a péntek délutáni hajrában rakták volna össze. A grafikus és a tamponnyomó fickó biztosan már a hétvégén volt lelkileg. A többiek még a hét közepén elkészítették az alapokat. Vagyis a kocsi formára teljesen jó, arányos és jól fölismerhető. Domborítások, beszívók helyükön vannak és jó méretűek. Jó kerekei vannak, bár én inkább fehérre festettem volna a felniket, ha már versenyautóról van szó. Talán a hűtőrácsnál lehet némi kis aránytalanságokat felfedezni, de összhatásában nem zavaró. A lámpájának a formája az öntvénynél még megvolt, de a tamponnyomat optikailag módosította, ezért tűnik keskenyebbnek a valóságnál. A hátsó légterelő szárnyról nem lehet közvetlen véleményem, hiszen az én példányomról az hiányzik, de utánakeresve kiderül, hogy az sem ekkora volt, nem ilyen alakú volt nem volt ilyen durván odarittyentve a csomagtartóra. A szép vékony és enyhén kékes árnyalatú ablakokon jól látszik a belső tér. A beltere egy jobbkormányos utcai verziót formál, ami egyébként a szokásos pontos és szép kialakítású. De utcai!

A valóság sötét oldala

És ekkor vagyunk ott annál a pontnál ami a vízválasztó ennél a kiskocsinál: a festés és a dekoráció. Összhatásában egy remek a színválasztás, ami akár élőben, teljes méretben is ütős lenne. Ám megint csak kitüremkednek azok az apró, de fránya részletek, amik a figyelmes szemlélő (és szerintem minden gyűjtő ilyen fajta!) vizsgálódása nyomán az összértékelést lefelé kerekítik. A kancsalul és pontatlanul feltampozott lámpák elöl és hátul, ordítanak, a helytelen grafikájukról nem is beszélve. Tilos jobban megnézni a szögletes tanksapkafedélre csálén rányomott kerek tuningtanksapka dekort. Ugorjunk!

A fő dekorációs elemek grafikai megoldásai jók, azokkal nincs baj, de az első spoiler alján mintha kicsit esetlegesen alakították volna ki a színváltást, ezért van olyan festékmegfolyásos érzése a szemlélőnek. Ismerek olyan véleményt is amely szerint a festés egy dekorálási folyamat közbeni állapotra utal, amikor még nincs fönn a teljes matricaarzenál, a konkrét csapatspecifikus matricák még csak ezután jönnek rá. Háát.... tegyük föl ezt a verziót és ugorjuk át a hiányzó(nak tűnő) tamponnyomatokat.

Nézzük mink van eddig: jó alapszín, szép minta és egy néhány fekete fölirat. Értelmes vagy értelmetlen. Ezeket döntse el mindenki maga. Csak fölsorolásszerűen néhány, ami szabad fordításban a következőket jelent(het)i: RACING – versenyzést jelent a szó vagy ha nincs péntek késő este és kiegészítik egy – akár kamu névvel – a szót máris a versenyzőcsapat nevét jelenthette volna. TREND – ami magyarul is ugyanazt jelenti, ebben az esetben talán cégnevet takarhat? Értékelhetetlen mindenesetre. LITTER – szponzorcég névnek elég bizarr, mivel a szó jelentése szemét. És így tovább... Az ilyen dekorok azt feltételezik számomra, hogy játékszerként gyereknek készül a modell és lemondva a nem kis számú gyűjtők komolyabb odafigyeléséről, a színvonalat az olvasni nem tudó/nyelvet nem értő gyerekek nívójára viszik le. Pedig a korrekt változatot elkészíteni is ugyanannyiba kerülne...

Mindazonáltal a kocsi egy jól játszható darab, összességében (távolabbról) még jól is néz ki, a kekec(kedő) gyűjtők pedig akár még az erroros vagy ennek egy új alkategóriáját nyitva „az elméletben (is) elcseszett grafikájú modellek” vitrinébe is eltehetik. Talán kritikusabb voltam a kelleténél ezúttal, de nagyon bosszantanak az olyan megoldások, amit ugyanannyi energiával, pénzzel meg lehet csinálni jól is és mégsem teszik. Vagy csak az én példányom egy überselejt. Összefoglalva ez a kocsi többet érdemelt volna ennél, kár hogy így elnagyolták.

Jó színek, jó dizájn, pontatlan kivitelezés

Kancsal vagy, nem kicsit!

A hátsó lámpák is félrenyomva, a tanksapkát meg se nézd!

Valójában nem áll ilyen féloldalasan

Tulajdonképpen egy alsó-középkategóriás személykocsi versenyváltozatáról van szó

A dekorosra vár, aki majd jön és felteszi végre a hiányzó matricákat a leendő versenyautóra

Matchbox MB-50 Mitsubishi L200

Maradok továbbra is a 2009-es év újdonságainál, azonban letérek a fantázia modellekhez vezető ösvényről - nekem nincs is több - és visszaevickélek a valódi járműveket megmintázó egyedek közé. Ez nem más, mint a Mitsubishi L200-as pick-up, ami nekem mint Matchbox modell jobban tetszik, mint az eredeti autó.

Mitsubishi L200

1993-ban jelenik meg az első L200-as típus a Mitsubishi kínálatában, ami egy terepjárásra is alkalmas pick-up-ot takar. Azóta már a negyedik generációnál tart a típus, de a gyökerek megmaradtak, mint a létraszerkezetű alváz, és a nagyon jó terepjáró képesség. A háromféle variációban rendelhető fülke a kezdeti erősen kocka formáról indulva szépen lecsiszolódott olyannyira, hogy már egyre kevésbé emlékeztet egy igazi igáslóra. Motorok tekintetében nem bővelkedik a típus, a harmadik generációnál volt először választási lehetőségünk, ahol a dízelek mellett megjelent egy V6-os benzines is. A választás a mostani, 2006-ban megjelenő modell esetében kizárólag az egyféle 2,5 literes dízelmotor teljesítményére vonatkozik, az is csak két lépcsőben. Az alap 136 lovas motornak van egy 178 lóerős - korábban 167 lóerő volt, de a gyártók teljesítményháborújában ez már kevésnek bizonyult - kivitele is, ami valljuk be, nem kevés még egy ekkora, 2,5 tonnát nyomó autónak sem.

L200-as Matchbox-ban

A 2009-es modellév végén került a boltok polcaira a Mitsubishi L200-as modellje, MB-50-ként. A megvalósítás nagyon szépre sikeredett, hozza a megszokott részletgazdag kidolgozást, beleértve a tamponnyomást is. Mostanában a Mattel-nél szeretik kitölteni a raktereket, nincs ez másképp most sem, ám jelen esetben nem sikerült a legszebben. Első ránézésre jónak látszik - bár konkrétan nem mondanám meg, hogy mi micsoda -, ám jobban szemügyre véve észre vehetjük, hogy beleolvadnak a csomagok a sárvédő ívébe és a szélein nincsenek eldolgozva, de ha gyerekjátékként tekintek rá, szerintem rendben van. Kapott vonóhorgot is - remélem nem véletlenül - amit sikerült szépen megoldaniuk. Külön dicséretet érdemel a kerékívek műanyag betétjének megvalósítása, amit a beltér anyagából alakítottak ki. Ezen műanyag darab utasteret alkotó része is jól sikerült, leszámítva a förtelmes, ovális (!), minta nélküli kormányt - nem hiszem el, hogy nem lehetne egy olcsó és normálisan kinéző megoldást találni rá, ennél még a teli kormány is jobb. Az összképen azonban ez részemről nem húz le sokat - a platót is beleértve -, így szerintem megint egy nagyon szép kisautót kaptunk a Matchbox-tól.

Egy újabb, nagyon szépen sikerült modell, ráadásul jobban tetszik, mint eredetiben

A ködlámpákra is fordíthattak volna egy kis figyelmet festésileg

W118R915R - WARRIOR - HARCOS

A vonóhorog kialakítása egész élethűen sikerült, nem rontja le az összképet

Nagyon eltalált részlet, hogy a sárvédők élei itt is műanyag borításúak

A beltér még elfogadható, a kormánykerék viszont siralmas

A platóra került némi csomag
Matchbox MB-50 Mitsubishi L200
Ilyen az eredeti
Dupla kabinos változat

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Nickelodeon – Go Diego Go III.

Van egy jó hírem és egy rossz! A jó hír, hogy ez az utolsó Go Diego Go szett, a rossz, hogy hátra van még két másik fajta.

Legfelül az MB-60 Dodge Charger Concept trónol, mely az egyik legszigorúbb kinézetű, modernkori amerikai izomautó, de hát ebben a színben és festéssel olyan, mintha kokós virággyerekek kaparintották volna meg, hogy nyáresti dürrögéseikhez készítsenek belőle szolgálati gépjárművet. Középütt az MB-37 Mitsubishi Eclipse látható, az oldalán Kék Kutyával és narancssárga csigákkal. Alul pedig az MB-44 School Bus terül el, bugyikékbe és Diégóba öltöztetve. Minő véletlen, ezek mind a 2005-ös modellévben jelennek meg először, de ugyanebben a tematikus festésben már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Ezek a járgányok már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Matchbox J-22 / MB-79 Mitsubishi Galant Lambda Eterna

Én pontosan tudom, hogy szeretni vagy nem szeretni az angol / olasz / német / japán autókat nagyjából olyan, mint vallási kérdésekben állást foglalni. Tehát most lehet, hogy rontani – vagy éppen javítani – fogom az imidzsem azzal, hogy kijelentem: Szeretem a hetvenes-nyolcvanas évek japán autóit. Van bennük valami, amitől érdekesek. A formaviláguk valahogy olyan, hogy bizonyosan meg lehet mondani róluk, hogy Japánban tervezték – és jobbára gyártották is – őket. Ráadásul mindnek bugyuta, angol neve van, még a japán, belső piacos modelleknek is. Szeretem a szent, világító kvarcórájukat, a belterük szögletes formáit. Ezek mind együtt olyan egyéniséget kölcsönöznek nekik, ami révén semmiféle más országi gyártók modelljeivel nem lehet összetéveszteni őket. Csak bízni tudok benne, hogy a járgányok szerencsésebb példányai legalább titkos katonai létesítményként őrzött, meg nyilvános japán gyári múzeumokban fennmaradnak, mert rendeltetésszerű használatuk során zömüket már elfogyasztotta a rozsda.

Az egész fejtegetéssel oda szeretnék kilyukadni, hogy szert tettem japán, belső piacos autókat mintázó, japán, belső piacos Matchboxokra! (Aki a japán Matchbox logóból eddig nem jött rá erre, az kérem hagyja el az oldalt!) Charlie Mack agyonhallgatja a történetet, de köszönhetően az amerikai Matchbox klubnak tudok információval szolgálni. Az biztos, hogy a Mitsubishi Galant Lambda Eterna először a japán piacra készült és ott, mint J-22 jelent meg, 1978-ban. A premiermodell piros ebből a kétajtós kupéból, de japánban volt belőle sárga is. 80-ban és 81-ben a modell megjelenik Ausztráliában és az USÁ-ban is. Ekkor már világos, vagy sötét metálzöld, később is megmarad ez a két szín, de rá mindenféle „menő” festéseket is kap, sőt, 81-ben megjelenik Dodge Challenger néven is az Egyesült Államokban. (Ennek a magyarázatát majd később.) Areh, akinek természetesen ebből is van, többek között azt a két verziót is jegyzi, ami nekem megvan. Igen, verziók, mert ugyanebből megvan a világos metálzöld MB-79, ami lévén Amerikából származik, nagy valószínűséggel ott is került egy játékbolt polcára. Nem szokásom különösebben a Matchboxok alját fotózni, de ez alkalommal megtettem, mert a két modell ebben a részletében különbözik egymástól. Míg a pirosat japánban gyártották, a zöld Hong Kong-ban született.

Ami az igazi autót illeti arról a Wikipédia szolgál részletes információval, beleértve a változatos piacokon használt változatos neveit is, mely a Dodge Challenger elnevezést is megmagyarázza.

Hogy mennyire hasonlít a Matchbox és a valódi autó? Nos, szerintem nem nagyon. „Profilból” még csak-csak, de előről semmiképp, hátulról meg... Háááát...

MB-79 balról, J-22 jobbról. Mitsubishi Galant Lambda Eterna

A zöld az amerikai piacra készült Hong-Kongban, a piros a japánra japánban.

A fényképezőgépem nagyon gyűlöli ezt az orrot, nagyjából a tizedik fotó sikerült róluk.

A Lambda Eterna feliratot nem nyelte el a festés.

Az amerikai piacra készült változatban is jobb oldalon van a vezető munkahelye.

Matchbox J-22

Matchbox MB-79

A dobozért teljesen oda vagyok!

A kép meg olyan, mintha az Autóskártyáról lenne, nem?

Matchboxon kívüliek: Fast Lane Superliner

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Armageddon című film, amiről TRf anno a PC-X weboldalán a feledhetetlen „Szarmageddon” című postot elkövette. A film egyetlen értékelhető pillanata, amikor az orosz űrhajós csépeli a nemtudommit, mert az nem akar működni és valami olyasmit kiabál, hogy „Amerikai alkatrész, orosz alkatrész, mind egyformán szar mert Tajvanon készül!” Pontosan ez jutott az eszembe, a Matchboxok kapcsán.

Úgy emlékszem valahol már elejtettem azt, hogy a mostani Matchboxokat nem becsülöm sokra, a minőségük a közelében sincs a 70-es, korai 80-as években kiadottaknak. Ez alól sajna a kedvencem, a Convoy sorozat sem kivétel, bár ezekből még meg-megkockáztatok beszerezni egyet-egyet. Tajpejből nem jöttem haza üres kézzel, mert a bevásárlóközpontos barangolásom közben szembe jött velem egy jókora Toys”R”Us üzlet, tele a cég saját márkájának tűnő Fast Lane kisautókkal. Ettől még nem jöttem volna lázba, de láttam egy nagyon jópofa, óriáskamion alakú tartót, 36 kisautónak benne 18 járgánnyal. Szóval a tartó miatt megvettem – volt valami komoly 6000 forint.

Amikor itthon kibontottam, akkor tapasztalnom kellett, hogy a benne lévő, kínai gyártmányú kisautók nagy része meglepően jó minőségű. Közben ráleltem a gyártóra is, RealToy-nak hívják őket. Azt hiszem, már értem, hogy a Matchbox-nak mivel kellett megküzdeni a piacon, hogy miért sodródott egyik tulajdonostól a másikig. Ezek a járgányok nevetségesen olcsók, bele sem merek gondolni, hogy mennyiért adja a gyártó a kereskedőnek nagy tételben. Slusszpoén: A Tesco ugyanezeket a járgányokat árulja a saját márkaneve alatt. Azt hiszem egy nyolcas szettért kérnek kétezer forintot.

A Fast Lane Superliner még a csomagolásában. Itt még az eredeti tartalmával. Kétszer annyi kisautó befogadására képes, mint amennyit adnak hozzá.A RealToy autók nagyobb része döbbenetesen jó minőségű. Helyi bímer szakértőnk, Stinger meglepően akkurátusnak nyilvánította ezt az M3-mas BMW-t, én meg elhiszem neki.

A Ford Focus WRC-n nem csak az apró Ford emblémát dolgozták ki, de piros sportüléseket is kapott.

A másik Ford, az F350 pickup viszont már közel sem ilyen akkurátusan festett és kidolgozott Elölről kifejezetten béna

Ellenben a hot hatch-ek nagyon jól mennek a cégnek. A Peugeot 206 WRC-n nagyon jól látszik a részletes belső kidolgozás, a műszerfal és a versenyülések.

Isuzu VehiCross SUV

Személyes kedvencem, fantasztikus filmek díszletének is beillik

A két Merci is teljesen rendben van, balról egy SLK, jobbról egy C-osztály

Azért látszik, hogy kínai gyártóról van szó! A második generációs Mitsubishi Pajero kidolgozása tulajdonképpen rendben van, de a feliratok rajta elég ötletszerűnek - a hülyeséget sem tartom túl erős jelzőnek - tűnnek. Ennek egyébként nincs is semmiféle típusmegjelölés az alján. Lehetséges, hogy nem licencelték?

A Nissan Z350 ezzel szemben megint csak tökéletes. Ráadásul, ez a jobbkormányos, belső piacos változat.

Japánban Fairlady-nek - azaz Tündérhölgynek - hívják a Z sorozatot, így ez a felirat olvasható a hátulján. Ööö... Valaki elárulná, hogy ez milyen szín?

A Jeep-ek viszont nem sikerültek jól. Ezeknek sincs felirat az alvázán, ezért csak gyanítom, hogy a kék egy régebbi Grand Cherokee, ...

... a fekete pedig egy CJ7. A Cherokee elnagyolt, a CJ leginkább bigfootnak látszik.

A Porsche Boxster S-ben sem találtam kivetnivalót - a színétől eltekintve.

Az Audi TT-t streetraceresre akarták venni, a confine felirat - azaz határol - kapcsán nem tudom mire gondolhattak

VW Beetle Csak a művirág hiányzik a műszerfalról.