Pocket Tomica Vol. 16 P007 Mitsubishi Fuso Super Great

Jelen poszt sztárja minden létező szempontból annyira ázsiai, hogy ázsiaibb már nem is lehetne!

Szupernagyszerű!
Most egy sereg olyan dolgot fogok leírni, melyek ugyan tények, de nem létezik, hogy nevetés – na jó, legalább vigyorgás – nélkül ki fogjátok bírni az elolvasásukat! Egyébként pont az ilyenek miatt is nagyon szeretem Ázsiát.

A Mitsubishi Fuso Super Great (Szuper Nagyszerű, japánul: 三菱ふそう・スーパーグレート) a Mitsubishi Fuso, nagy teherbírású haszongépjármű sorozata. 1996-ban dobták piacra és a Mitsubishi Fuso The Great (A Nagyszerű) sorozatot váltotta le. (És még a FairyLady-n röhögtünk!) A Fuso név egyébként egy ősi, mitológiai kifejezésre, a kínai "Fuszang" szóra utal, amely egy ősi kínai legendabeli, keleten álló hatalmas fát, illetve magát a távoli, felkelő nap országát (Japánt) jelöli.

Annyira ütős ez a promó videó - szupernagyszerű - hogy nem tudtam kihagyni!

30 év alatt nyilván számtalan ráncfelvarráson esett át a típus és igazán a típus szakértőjének kéne lenni ahhoz, hogy műszaki adatokat legalább saccoljon az ember, de alább azért megpróbálkozom vele valamelyest. A jelenlegi kínálat itt érhető el, ha valaki meg szeretne merítkezni a műszaki részletekben. Ami tényleg érdekes, hogy Európában nagyon szokatlan tengelyelrendezésekkel is kínálják.

Abból, hogy a Tomica mikor dobta piacra – erről majd megint csak alább megyek részletekbe – nagyon valószínű, hogy a legelső generációja után vették a mintát. A 6x2 tengelyelrendezés aztán végképp ritka Európában – bár teljesen legális. Ez a konfiguráció a kanyargós, szűk utakon és városi utcákon ideális. A Fuso ezt a kiosztást FT-nek hívja és sikerült egy valódi Super Great-ről találnom fotókat és adatokat. Ezt a kínálat alapmotorja, a 300 lóerős, 1777 newtonméter nyomatékú, hathengeres dízelmotorja hajtja, hétsebességes manuális váltón keresztül. Ami még meglepőbb, hogy úgynevezett „ponyva szárnyas” (canvas wing) felépítménye van, amire szintén nem merném ráfogni, hogy elvesznénk vele a hasonlóak tengerében egy teherautó-talin.

1997-es Mitsubishi Fuso Super Great TN, a mifelénk felettébb szokatlan 6x2 tengelyelrendezéssel.

Milyen DeLorean? (Előző két kép: Yamada Sharyo Corporation)

Kicsinyítve

Mint az eddigi Pocket Tomicák – a sorozatról itt találjátok az alapozót –, ez is egy mainline Tomica alapján készült. Az No. 7 Super Great Truck 1997-ben debütált és 2006 márciusában váltotta egy másik teherautó. Az kék alapszínű volt és a hátsó raktérajtajai nyithatóak voltak. Ezért gondolom, hogy a tervezői az első generációs Super Great-et vették alapul.

A Pocket Tomica sorozatban többször is megjelenik, mint a mellékelt ábra mutatja, a Vol. 16-ban rögtön két színben is.

A Vol. 16 katalógusa, talán 2022-ből. Mint az látható, fehérben is volt ebben a szériában.

Áh, nem bírtam a véremmel, lefordíttattam Google Translate cimbimmel.

A verdiktem a szokásos. Műanyag, szuper-részletes, olcsó, nagyon tudnék szeretni ilyen játékokat a mi földrajzi koordinátáinkon, bár én a nyerőgépes kalamajkát kihagynám ha lehet.

Ebből a szögből még semmi szokatlan.

Szerintem élőben gyerekkoromban láttam utoljára ilyen 6x2 tengelyelrendezést.

Szűk helyeken manőverezésre kiváló, mint ahogy a kabinajtón lévő alsó ablak is azt segíti. Mivel bal oldalon van, a jármű jobbkormányos.

Ez a festés amúgy a gyártó promóciós motívuma.

Az eredeti, 1:102 méretarányú mainline Tomicán nyithatóak a raktér ajtajai!

Az aszfaltozó utánfutót vontató Tatrák óta nem láttam ilyen 6x2-őt élőben. Az meg nem most volt.

Milyen szépen le van burkolva az oldala a raktértől lefelé!

Műanyag kis gyösz az egész széria, de oda vagyok értük!

Csak a méretét érzékeltetendő...

Welly Two Pack - Mitsubishi Pajero

A blog kezdeteikor abszolút Matchbox csőlátásom volt, de ez már nagyon-nagyon régen elmúlt. Az is hol van már, hogy a Welly a lenézett gyártó volt?! Két igazi terepjárót csomagoltak össze egy dupla pakkba és úgy érzem, hogy bőven van bennük annyi, hogy megérdemelnek két, külön postot – szemben azzal, amikor az adott típust már tárgyaltuk korábban! Nem utolsó sorban nyomokban CICÁS TARTALOM is, AMI igenis MENŐ!

Foltos pampamacska
A Welly az 1999 és 2006 (Kínában 2004 – 2011) közt gyártott, harmadik generációs Pajero-t mintázta meg. Vérbeli terepjáró, önhordó karosszériával, de integrált létraalvázzal. Benzines erőforrása csak V6-os elrendezésű volt, 3,0-, 3,5-, 3,8 literes hengerűrtartalommal, míg dízelből sornégyes blokkokat hordott az orrában, 2,5-, 2,8-, 3,2 liter méretben. A három- és ötajtós kivitelben is létező autót ötsebességes kézi, négy-, vagy ötsebességes automata váltóval szerelték.

A magyar webűrben van róla teszt és ugyanitt Pajero történelem is olvasható, úgyhogy javaslom fogyasszátok ezt a cikket az Alapjárat.hu-n.

Ők is birizgálják a név kiejtésének kérdését, ami egyidős az autóval és én is letenném a voksom valami mellett. Szóval az autó névválasztása bizonyos szempontból igen szerencsétlen. A dél-amerikai, foltos pampamacskáról nevezték el (Leopardos Pajeros). Egészen pontosan Ecuador, Chile, Argentína, Peru és Bolívia az ahol honos. Ezekben az országokban a spanyolt beszélik, tehát ez alapján a név helyes kiejtése valóban „pahero / pahéro”. Csakhogy jön az a bizonyos, jelen esetben igazán kínos „DE”! Mint annyiszor pontosan ezeknek az országoknak a szlengjében azt a személyt jelenti, aki... Hűha... Hogy fogalmazzam meg ezt családbarát módon? (Tulajdonképpen nem véletlen, hogy az autós portálok nem szokták ilyen mélységben feszegetni a kérdést.) Szóval hímnemű és éppen azzal foglalatoskodik, hogy önnönmagát dédelgeti. Valamelyest rímel a magyar szlengre, mert lusta, ostoba személyt is jelenthet. (Így azt hiszem végképp megvan a jelentése.) Nikaraguában azonban a vízvezeték szerelőket becézik így, amitől az egész külön vicces!

A névadó: Leopardos Pajeros azaz foltos pampamacska. Igen csinos jószág! (A kép forrása)

A gyártó japánok – és az angolul beszélő, észak-amerikai kontinensen élők is, ahol elég nagy számban fordul elő – azonban úgy ejtik ki, hogy „pazséró”. Szóval a több évtizedes vitát – 1982-ben mutatták be az első generációt és azóta foglalkoztatja az autószexuálisokat – szerintem azzal lehet eldönteni, hogy mindkét kiejtési mód jó, nyilván aki beszél spanyolul az „paherót” fog mondani, aki angolul az „pazsérót”. Aki meg egyiket sem, annak szerintem az utóbbi a biztonságosabb elkerülendő ostoba félreértéseket.

Ami jó, az jó!
Azt gondolom, hogy egy játékautónak a 2020-as évek elején így kéne festenie ahogy ez a pici Mitsubishi! Kívül-belül részletes és még a kormánya sem pizza!!! A kritikus helyeken ott vannak a festékes kiemelések és még a felnije is hasonlít a gyárira, bár egy küllővel kevesebbje van. Nem látom hibáját és még az ára is teljesen elfogadható, a dupla csomag 1200 forintba került.

Nem csak a három gyémánt piros, de az első fényszórók is fehérrel ki vannak emelve az amúgy is részletes kisautón. A neten több képet találtam az eredetiről másféle első lökhárítóval, de ezt is megleltem, szóval helyes.

Részletek, ahol kell, extra festéssel erősítve.

Még a kerekek is hasonlítanak az eredetiére, bár egyel kevesebb küllőjük van, mint annak.

Jobb oldalt hordja a kormányát, szóval nem látszik jól, hogy mennyire részletes a beltér és a kormány sem csak egy pizza!

Nem szállít oszlopot sem és a hátsó ablaktörlőt is megfestették külön! Rád nézek megróvólag Mattel fiam!

Szinte soha nem fotózok kisautót alulról, most valamiért mégis megtettem. Lehet, hogy megmutassam, hogy még az is részletes?

Ilyen csomagban érkezett.

Matchboxon kívüliek: Seba Mitsubishi Colt

Nehéz volt megírnom ezt a bejegyzést erről a kisautóról, több tényező is akadályozott benne. Első körben az, hogy a gyártójáról semmi információt nem lehet fellelni az internet bugyraiban. Annyit sikerült kiderítenem róla, hogy lengyel, de se azt, hogy mióta létezik, se azt, hogy meddig létezett, mint ahogy azt sem, mikor készült a bemutató alanya.

Mitsubishi Colt (Mirage) II.
Jelen szeánszunk tárgya a második generációt mintázza meg, így a típusismertető is erre szorítkozik.
1983-at írunk, a világban először jön létre TCP/IP alapú internetkapcsolat és először telefonál valaki műholdas, hordozható telefonnal. Ebben az évben repül először a Challenger űrrepülő, a szovjetek elismerik, hogy lelőtték a KAL-007-es járatot, bemutatják a Csillagok háborúja: A Jedi visszatér című epizódot,  Michael Jackson Thriller című videóklipjét, illetve forgalmazni kezdik a második generációs Mitsubishi Mirage-t - vagy ahogy mi ismerjük, Coltot.

Tény és való, hogy ez utóbbi esemény nem világszenzáció a fentebb felsoroltakhoz képest, de itt és most a legfontosabb. A típus motorválasztéka 1,2-től 1,8 literig terjedt, ezek között volt egyetlen turbós benzines két teljesítményszinttel és egyetlen szívódízel is, zömben azonban szívó benzinesek. A váltó lehetett négy- vagy ötsebességes kézi, vagy háromfokozatú automata. Alapvetően elsőkerék-hajtású típus, az 1985-től készülő kombi verzióban debütált a kapcsolható összkerék-hajtás, s ez a karosszériaváltozat húzta a legtovább is. Míg a 3-4-5 ajtósok gyártása 1987-ben véget ért, a kombit egészen 1991-ig készítették, tehát a harmadik generációval együtt ért véget a pályafutása.

Nézzük kicsiben
Mint azt a bejegyzés elején leírtam, semmit nem tudok azon kívül a kisautóról, hogy lengyel gyártmány. Kivitelezésében a közepes minőségű kínai gyártmányok szintjét hozza, de nyitható a csomagtere. Mindenképpen üdítő színfoltot jelent a gyűjteményemben.

 Kicsit zömöknek tűnik.

 Ebből a szögből emlékeztet leginkább az eredeti autóra.

 A dekoráció matrica és nem tamponnyomás.

 Játékra alkalmas és van rajta vonóhorog is.

 Szemből kicsit Skoda Favorit.

 A csomagtérfedél csak akkor marad magától nyitva, ha ilyen szögben megfeszítem egy kicsit.

 Pizzakormány érdekes helyzetben.

Az eredeti kicsit légiesebb, mint a kisautó. (Forrás: wikipédia)

Matchboxon kívüliek: Realtoy Mitsubishi Lancer EVO

Ez a gép egy rali ikon, ez kétségtelen, még kis hazánkban is, ezért teljesen jogos és kívánatos a megjelentetése kicsiben. Legyen meg minden rali kedvelő kicsinek és nagynak a polcán. A Realtoy neki is ugrott és elkészítette a kicsinyített változatát.

A ralipályák üdvöskéje

A Mitsubishi Lancert sokan ismerik, hiszen szalonban kapható modell. Az EVO verziót már kevesebben, leginkább csak a rali rajongók. Azonban közülük is csak kevesen ismerik az autó EVOlúciójának részleteit vagyis a típusfejlődést. Nem ma kezdték el reszelni a vasat, ezért soknak tűnhet, de éppen a tizedik verziónál tartanak a fejlesztők. A japán gyár - Galant VR-4 hajtásláncát öröklő - Lancer Evolution raliautóját 1992-ben mutatták be a rali világában. Azóta komoly rangot vívott ki magának, ha nem is volt mindig a csúcson. Minden újabb verzió egy kicsit jobb, kicsit szebb, kicsit többet tud. És amellett, hogy a csúcstechnikát építik be az újabb és újabb verziókba., természetesen az adott versenykategória folyamatosan változó előírásainak is mindig meg kell felelni.

A műhelyudvarban vár az új, karcsúbb hátsó légterelő szárnyra a következő versenyhez

Az elénk guruló kisautó az EVO nyolcadik verziója. 2003-tól 2005-ig gyártották.. Kétliteres turbós motorja 280 lóerős volt. Alapesetben ötfokozatú kézi váltóval szerelték. Érdekesség, hogy az alapváltozaton túl jó néhány erősebb motorú (305-405 lóerő) verzióval is kiadták az idők során. Háromféle változatban gyártották, a „kezdő”GSR verziót elsősorban Japán belpiacra szánták, a következő fokozatú SSL inkább a polgári, jobb fölszreltségéről ismerhető fel, míg a nagykerekú, hatsebességes MR verzióból születtek aztán a versenyautók. Az MR sorozat tagjainál a tetőlemez alumíniumból készült a súlykönnyítés miatt. Speciális versenyekhez fejlesztett ABS rendszere volt az elektronikusan vezérelt összkerékhajtás (ACD 5 + Super AYC 6) mellett. Nagyobb turbót, komolyabb olajhűtőt, hatsebességes váltót (elsőként a sorozatban) és számos egyéb apróbbnak tűnő, de a cél szempontjából fontos kis fejlesztéseket építettek bele.

A gyári, nem gyenge példányokat számos tuningcég vette kézbe és faragott belőlük valódi versenykész autókat, további súlycsökkentések, elem-megerősítések, motor- és futóműtuningok - a Group A és Group N osztályokban kötelező szabályok adta lehetőségeken belül - révén. A karosszéria eleje, a spoilerek, szénszál erősítésű műanyagból készültek. A versenykész példányok gyorsulása százra, hat másodperc körül volt.

Megemlítendő még, hogy ez volt a Mitsubishi első olyan versenyautója amit hivatalosan is exportált az Egyesült Államokba, az akkor már igencsak virító Subaruk ellen. Ezek némileg módosított technikájú és küllemű példányok voltak. Készült természetesen utcai verzióban is.

Számos hazai versenyző vitte sikerre ezt a modellt is elsősorban a hazai versenypályákon. Nagyrészt anyagi okok miatt, de gyakorlati előnyökkel is bír a raliversenyek világában is, hogy egy-egy csapat csak bérli a versenyautót az arra szakosodott tuningcégektől.

Ebben a kategóriában már csak elvétve találunk házilag kendácsolt versenygépeket, itt már a profizmusra való törekedésről szól a történet.  Ennek az az előnye is megvan, hogy a kocsit a tulajdonos cég szakemberei javítják, így biztosan mindig a legjobb törődést kapják, ami a sikerhez elengedhetetlen. A többi a versenyzőn múlik.

A vitrines verzió valósága

Nagy múltú, neves versenyautó modellje, szembetűnő dekorációval. Ami némi koppintás utánérzésű, de ez nem válik hátrányára. Bár  más színekben is kiadták, ezzel a dekorral azonnal a rali emlékek ugranak be róla. Nem tudtam otthagyni a pulton. Aztán elkezdtem vizsgálgatni. A kép meg csak árnyalódott az első benyomásomhoz képest. A Realtoy elég precízen kezeli mostanában már a kisautói részleteit így én is erre számítottam. Ám az aprólékokat kielemezve, mintha ezt a kocsit a péntek délutáni hajrában rakták volna össze. A grafikus és a tamponnyomó fickó biztosan már a hétvégén volt lelkileg. A többiek még a hét közepén elkészítették az alapokat. Vagyis a kocsi formára teljesen jó, arányos és jól fölismerhető. Domborítások, beszívók helyükön vannak és jó méretűek. Jó kerekei vannak, bár én inkább fehérre festettem volna a felniket, ha már versenyautóról van szó. Talán a hűtőrácsnál lehet némi kis aránytalanságokat felfedezni, de összhatásában nem zavaró. A lámpájának a formája az öntvénynél még megvolt, de a tamponnyomat optikailag módosította, ezért tűnik keskenyebbnek a valóságnál. A hátsó légterelő szárnyról nem lehet közvetlen véleményem, hiszen az én példányomról az hiányzik, de utánakeresve kiderül, hogy az sem ekkora volt, nem ilyen alakú volt nem volt ilyen durván odarittyentve a csomagtartóra. A szép vékony és enyhén kékes árnyalatú ablakokon jól látszik a belső tér. A beltere egy jobbkormányos utcai verziót formál, ami egyébként a szokásos pontos és szép kialakítású. De utcai!

A valóság sötét oldala

És ekkor vagyunk ott annál a pontnál ami a vízválasztó ennél a kiskocsinál: a festés és a dekoráció. Összhatásában egy remek a színválasztás, ami akár élőben, teljes méretben is ütős lenne. Ám megint csak kitüremkednek azok az apró, de fránya részletek, amik a figyelmes szemlélő (és szerintem minden gyűjtő ilyen fajta!) vizsgálódása nyomán az összértékelést lefelé kerekítik. A kancsalul és pontatlanul feltampozott lámpák elöl és hátul, ordítanak, a helytelen grafikájukról nem is beszélve. Tilos jobban megnézni a szögletes tanksapkafedélre csálén rányomott kerek tuningtanksapka dekort. Ugorjunk!

A fő dekorációs elemek grafikai megoldásai jók, azokkal nincs baj, de az első spoiler alján mintha kicsit esetlegesen alakították volna ki a színváltást, ezért van olyan festékmegfolyásos érzése a szemlélőnek. Ismerek olyan véleményt is amely szerint a festés egy dekorálási folyamat közbeni állapotra utal, amikor még nincs fönn a teljes matricaarzenál, a konkrét csapatspecifikus matricák még csak ezután jönnek rá. Háát.... tegyük föl ezt a verziót és ugorjuk át a hiányzó(nak tűnő) tamponnyomatokat.

Nézzük mink van eddig: jó alapszín, szép minta és egy néhány fekete fölirat. Értelmes vagy értelmetlen. Ezeket döntse el mindenki maga. Csak fölsorolásszerűen néhány, ami szabad fordításban a következőket jelent(het)i: RACING – versenyzést jelent a szó vagy ha nincs péntek késő este és kiegészítik egy – akár kamu névvel – a szót máris a versenyzőcsapat nevét jelenthette volna. TREND – ami magyarul is ugyanazt jelenti, ebben az esetben talán cégnevet takarhat? Értékelhetetlen mindenesetre. LITTER – szponzorcég névnek elég bizarr, mivel a szó jelentése szemét. És így tovább... Az ilyen dekorok azt feltételezik számomra, hogy játékszerként gyereknek készül a modell és lemondva a nem kis számú gyűjtők komolyabb odafigyeléséről, a színvonalat az olvasni nem tudó/nyelvet nem értő gyerekek nívójára viszik le. Pedig a korrekt változatot elkészíteni is ugyanannyiba kerülne...

Mindazonáltal a kocsi egy jól játszható darab, összességében (távolabbról) még jól is néz ki, a kekec(kedő) gyűjtők pedig akár még az erroros vagy ennek egy új alkategóriáját nyitva „az elméletben (is) elcseszett grafikájú modellek” vitrinébe is eltehetik. Talán kritikusabb voltam a kelleténél ezúttal, de nagyon bosszantanak az olyan megoldások, amit ugyanannyi energiával, pénzzel meg lehet csinálni jól is és mégsem teszik. Vagy csak az én példányom egy überselejt. Összefoglalva ez a kocsi többet érdemelt volna ennél, kár hogy így elnagyolták.

Jó színek, jó dizájn, pontatlan kivitelezés

Kancsal vagy, nem kicsit!

A hátsó lámpák is félrenyomva, a tanksapkát meg se nézd!

Valójában nem áll ilyen féloldalasan

Tulajdonképpen egy alsó-középkategóriás személykocsi versenyváltozatáról van szó

A dekorosra vár, aki majd jön és felteszi végre a hiányzó matricákat a leendő versenyautóra

Matchbox MB-50 Mitsubishi L200

Maradok továbbra is a 2009-es év újdonságainál, azonban letérek a fantázia modellekhez vezető ösvényről - nekem nincs is több - és visszaevickélek a valódi járműveket megmintázó egyedek közé. Ez nem más, mint a Mitsubishi L200-as pick-up, ami nekem mint Matchbox modell jobban tetszik, mint az eredeti autó.

Mitsubishi L200

1993-ban jelenik meg az első L200-as típus a Mitsubishi kínálatában, ami egy terepjárásra is alkalmas pick-up-ot takar. Azóta már a negyedik generációnál tart a típus, de a gyökerek megmaradtak, mint a létraszerkezetű alváz, és a nagyon jó terepjáró képesség. A háromféle variációban rendelhető fülke a kezdeti erősen kocka formáról indulva szépen lecsiszolódott olyannyira, hogy már egyre kevésbé emlékeztet egy igazi igáslóra. Motorok tekintetében nem bővelkedik a típus, a harmadik generációnál volt először választási lehetőségünk, ahol a dízelek mellett megjelent egy V6-os benzines is. A választás a mostani, 2006-ban megjelenő modell esetében kizárólag az egyféle 2,5 literes dízelmotor teljesítményére vonatkozik, az is csak két lépcsőben. Az alap 136 lovas motornak van egy 178 lóerős - korábban 167 lóerő volt, de a gyártók teljesítményháborújában ez már kevésnek bizonyult - kivitele is, ami valljuk be, nem kevés még egy ekkora, 2,5 tonnát nyomó autónak sem.

L200-as Matchbox-ban

A 2009-es modellév végén került a boltok polcaira a Mitsubishi L200-as modellje, MB-50-ként. A megvalósítás nagyon szépre sikeredett, hozza a megszokott részletgazdag kidolgozást, beleértve a tamponnyomást is. Mostanában a Mattel-nél szeretik kitölteni a raktereket, nincs ez másképp most sem, ám jelen esetben nem sikerült a legszebben. Első ránézésre jónak látszik - bár konkrétan nem mondanám meg, hogy mi micsoda -, ám jobban szemügyre véve észre vehetjük, hogy beleolvadnak a csomagok a sárvédő ívébe és a szélein nincsenek eldolgozva, de ha gyerekjátékként tekintek rá, szerintem rendben van. Kapott vonóhorgot is - remélem nem véletlenül - amit sikerült szépen megoldaniuk. Külön dicséretet érdemel a kerékívek műanyag betétjének megvalósítása, amit a beltér anyagából alakítottak ki. Ezen műanyag darab utasteret alkotó része is jól sikerült, leszámítva a förtelmes, ovális (!), minta nélküli kormányt - nem hiszem el, hogy nem lehetne egy olcsó és normálisan kinéző megoldást találni rá, ennél még a teli kormány is jobb. Az összképen azonban ez részemről nem húz le sokat - a platót is beleértve -, így szerintem megint egy nagyon szép kisautót kaptunk a Matchbox-tól.

Egy újabb, nagyon szépen sikerült modell, ráadásul jobban tetszik, mint eredetiben

A ködlámpákra is fordíthattak volna egy kis figyelmet festésileg

W118R915R - WARRIOR - HARCOS

A vonóhorog kialakítása egész élethűen sikerült, nem rontja le az összképet

Nagyon eltalált részlet, hogy a sárvédők élei itt is műanyag borításúak

A beltér még elfogadható, a kormánykerék viszont siralmas

A platóra került némi csomag
Matchbox MB-50 Mitsubishi L200
Ilyen az eredeti
Dupla kabinos változat

Amerikai tematikus 3 pack-ek: Nickelodeon – Go Diego Go III.

Van egy jó hírem és egy rossz! A jó hír, hogy ez az utolsó Go Diego Go szett, a rossz, hogy hátra van még két másik fajta.

Legfelül az MB-60 Dodge Charger Concept trónol, mely az egyik legszigorúbb kinézetű, modernkori amerikai izomautó, de hát ebben a színben és festéssel olyan, mintha kokós virággyerekek kaparintották volna meg, hogy nyáresti dürrögéseikhez készítsenek belőle szolgálati gépjárművet. Középütt az MB-37 Mitsubishi Eclipse látható, az oldalán Kék Kutyával és narancssárga csigákkal. Alul pedig az MB-44 School Bus terül el, bugyikékbe és Diégóba öltöztetve. Minő véletlen, ezek mind a 2005-ös modellévben jelennek meg először, de ugyanebben a tematikus festésben már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Ezek a járgányok már tavaly megjelentek egy 5-ös csomagban.

Matchbox J-22 / MB-79 Mitsubishi Galant Lambda Eterna

Én pontosan tudom, hogy szeretni vagy nem szeretni az angol / olasz / német / japán autókat nagyjából olyan, mint vallási kérdésekben állást foglalni. Tehát most lehet, hogy rontani – vagy éppen javítani – fogom az imidzsem azzal, hogy kijelentem: Szeretem a hetvenes-nyolcvanas évek japán autóit. Van bennük valami, amitől érdekesek. A formaviláguk valahogy olyan, hogy bizonyosan meg lehet mondani róluk, hogy Japánban tervezték – és jobbára gyártották is – őket. Ráadásul mindnek bugyuta, angol neve van, még a japán, belső piacos modelleknek is. Szeretem a szent, világító kvarcórájukat, a belterük szögletes formáit. Ezek mind együtt olyan egyéniséget kölcsönöznek nekik, ami révén semmiféle más országi gyártók modelljeivel nem lehet összetéveszteni őket. Csak bízni tudok benne, hogy a járgányok szerencsésebb példányai legalább titkos katonai létesítményként őrzött, meg nyilvános japán gyári múzeumokban fennmaradnak, mert rendeltetésszerű használatuk során zömüket már elfogyasztotta a rozsda.

Az egész fejtegetéssel oda szeretnék kilyukadni, hogy szert tettem japán, belső piacos autókat mintázó, japán, belső piacos Matchboxokra! (Aki a japán Matchbox logóból eddig nem jött rá erre, az kérem hagyja el az oldalt!) Charlie Mack agyonhallgatja a történetet, de köszönhetően az amerikai Matchbox klubnak tudok információval szolgálni. Az biztos, hogy a Mitsubishi Galant Lambda Eterna először a japán piacra készült és ott, mint J-22 jelent meg, 1978-ban. A premiermodell piros ebből a kétajtós kupéból, de japánban volt belőle sárga is. 80-ban és 81-ben a modell megjelenik Ausztráliában és az USÁ-ban is. Ekkor már világos, vagy sötét metálzöld, később is megmarad ez a két szín, de rá mindenféle „menő” festéseket is kap, sőt, 81-ben megjelenik Dodge Challenger néven is az Egyesült Államokban. (Ennek a magyarázatát majd később.) Areh, akinek természetesen ebből is van, többek között azt a két verziót is jegyzi, ami nekem megvan. Igen, verziók, mert ugyanebből megvan a világos metálzöld MB-79, ami lévén Amerikából származik, nagy valószínűséggel ott is került egy játékbolt polcára. Nem szokásom különösebben a Matchboxok alját fotózni, de ez alkalommal megtettem, mert a két modell ebben a részletében különbözik egymástól. Míg a pirosat japánban gyártották, a zöld Hong Kong-ban született.

Ami az igazi autót illeti arról a Wikipédia szolgál részletes információval, beleértve a változatos piacokon használt változatos neveit is, mely a Dodge Challenger elnevezést is megmagyarázza.

Hogy mennyire hasonlít a Matchbox és a valódi autó? Nos, szerintem nem nagyon. „Profilból” még csak-csak, de előről semmiképp, hátulról meg... Háááát...

MB-79 balról, J-22 jobbról. Mitsubishi Galant Lambda Eterna

A zöld az amerikai piacra készült Hong-Kongban, a piros a japánra japánban.

A fényképezőgépem nagyon gyűlöli ezt az orrot, nagyjából a tizedik fotó sikerült róluk.

A Lambda Eterna feliratot nem nyelte el a festés.

Az amerikai piacra készült változatban is jobb oldalon van a vezető munkahelye.

Matchbox J-22

Matchbox MB-79

A dobozért teljesen oda vagyok!

A kép meg olyan, mintha az Autóskártyáról lenne, nem?