Matchbox MB-44 1921 Ford T Model Van WRC Collector's Choice No.15

Vannak olyan járművek, amikről azt gondolom, hogy egyértelműen azért kerültek be a Matchbox kínálatába, hogy tengernyi Code 2-nek biztosítsanak stabil és vonzó alapot. A mai post tárgya is ilyen, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből! Oldschool vanitiszesek, szevasztok!

Kötelező gyakorlatok
A Memories-on megszokott típusismertető ezúttal egyetlen hivatkozással letudható, mert 12 éve alaposan körbejártuk az Amerikai Ember Lábát, a Ford Model T-t, mi több pont egy van kapcsán az Efsi-től. Vigyázat, ultra hosszú olvasnivaló!

Ami azt illeti a White Rose Collectibles Collector's Choice sorozatról meg még régebben, 17 éve tisztáztuk, hogy mi fán terem. E bejegyzés végén a címkefelhőben is megtaláljátok az erre szolgáló tag-et, de a hozzám hasonlóan lusták kedvéért itt is elhelyezek egy stratégiai fontosságú linket a széria összes, e lapokon megjelent darabjára.

Az elnagyolt részletes

A Model T Ford – álljon itt legalább egyszer úgy a neve, ahogy azt az alvázára írták – 1990-ben debütált az 1-75 szériában. A brit, „Bird's Custard Powder” színeit – ez egy tojásmentes sodó-por, ami egyébként nálunk is hozzáférhető spéci, delikatesz üzletekben – viselő kisautó 3 évig marad MB-44.

Ezt követően tengernyi változat követi, minden létező megjelenési helyen, speciális kiadásokban, promóciós modelleken – jellemzően az USÁ-ban, és Ausztráliában, de nem csak kizárólagosan –, tematikus kiadásokban, találkozók és vásárok speciális kiadásaként, 5-ös csomagokban. Charles Mack a Matchbox bibliában 155 (!) verzióját említi, ő az évjáratát is tudni véli, „1921 Modelt T Ford Van-ként” hivatkozik rá. A kivitelét tekintve az alváza készülhet műanyagból – mint jelen post tárgyának is – illetve fémből. Ez utóbbiak jelentik a törpe minoritást, 15 ilyen verziót számoltam. Születési helye egyaránt lehet Kína és Makaó is.

Az oximoronnak is beillő alcímre az a magyarázatom, hogy kívülről nagyon apró részletek is megvannak, például a hűtőn a Ford-ovális, illetve a jellegzetes küllős kerekek. Lehet, hogy bakot lövök, de nagy hirtelenjében nem is tudok más kisautót, amin ezek lennének. Viszont a beltérrel egyáltalán nem foglalkoztak! Nem mintha egy T Fordban annyira sok akszesszoár lenne, ami megmintázás után kiállt, de azért egy kormánykereket elvárnék.

A számtalan motívum és festés közül a White Rose kiadást a „Matchbox Játék Szállítás” felirat és az élénk színek emelik ki a többi közül, a jellegzetes emblémával cseresznyeként a tejszínhab tetején – ami azt gondolom a legtöbbünk gyengéje.

A rengeteg változata ellenére nem igazán gyakoriak a T Fordok a börzéken – a premierváltozat még csak-csak – amiért azt gondolom, hogy a korai teherautó mivoltja okolható. Én kedvelem az öntvényt, de én köztudottan vanitiszes vagyok és a 2002-es örökbecsű klasszikus, „Mafia: The City of Lost Heaven” videojáték óta, ami autószexualitás vonatkozásában is példaértékű, egy csomó régi autót kedvelek – köztük a T Fordokat is.

Van neki egy nagyon sajátos - nem szeretem ezt a szót - bájos kiállása. Nem tudom miért állnak ilyen  részeg terpeszben az első kerekei ezen a képen, soha nem játszottak ezzel a példánnyal és hibátlan. Ez ilyen!

Amitől részletes: Nézzétek meg ezt a hűtőt a Ford-ovállal és a krómozással! #regenmindenjobbvolt

A korhű küllős kerekeivel engem teljesen megvesz! Nem úgy néz ki, de ez egyetlen darab műanyag, nem gumi feszül a "felnin". Nagy hirtelenjében nem is tudok más járgányt mondani, amin ilyen lenne! Írjátok meg a kommentekben, ha nektek beugrik valami!

Ez gondolom, hogy pontosan ez az a típusú dekor, ami minden Matchbox gyűjtő gyengéje!

Apróság, de sokat ad az általános megjelenéséhez, hogy a White Rose nem feledkezett meg a hátsó fertály dekorálásáról sem.

Amitől elnagyolt, az a beltér kidolgozattlansága. Nem mintha egy T Fordban olyan sok akszesszoár lenne belül,...

...de ennek szegénykének még egy kormánykerék sem jutott! Tényleg csak picit, de azért zavar. Amúgy a raktérben sincs semmi.

NRFB.

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 9

Egy szóval összefoglalnám a mai videót: "Skodálatos!" ;-) Nagyon érdekes, hogy az eredeti Matchbox festést követő, de az eredeti versenyautókat pontosabban megmintázó motívum lett a végeredmény. A Hot Wheels kerekek ugyan kimerítik a szentségtörés kategóriát, de borzasztóan jól állnak neki! Mára még a levitézlett példányok ára is az egeket verdesi, szóval az én közel sem makulátlan példányom is örömtelei, hogy egyáltalán van.

Matchbox MB-44 Škoda 130 LR

A Matchbox történetében mindössze két, a keleti blokkból származó járművet dolgozott fel. Az egyik egy Ikarus autóbusz, a másik pedig egy csehszlovák versenyautó.

Siker a keleti blokkból

Azt gondolom, hogy a 105-ös és 120-as Škodákat, amire a 130-as modell épül, nem kell bemutatni senkinek, hiszen még ma sem kapja fel rájuk senki a fejét, annyira részei voltak az utcaképnek a 70-es évek végétől a 90-es évek elejéig.

Az 1984 augusztusában bemutatott 130-ast nem forgalmazta nálunk a Merkur. Pedig az 1289 köbcentire hízlalt, 58 lóerőre szteroidozott motor, még ötsebességes váltót is kapott alapáras extraként, mely tulajdonságok bizonyára nagyon vonzóak lettek volna a nálunk forgalmazott 105-ösök és 120-asok különböző változatainak 1046/1174 köbcentis, kb. 44/49/54 lóerős erőműveihez és azok jellemzően 4-sebességes váltóihoz képest. A 130-as futóművén is javítottak, mint ahogy a fékjein is.

A nyugati piacok felé nem csak kacsingató, de azokon sikeresnek mondható Škoda remek lehetőséget látott abban, hogy ralisportban népszerűsítse termékeit. 1985-ben homologizálta a gyár a 130 LR-t. A B-csoport, maximum 1300 köbcentis erőműveket megengedő géposztályában a farmotoros, négyhengeres, nyolcszelepes szívómotorral szerelt autó meglepően sikeresnek bizonyult. A 850 kilós, a különböző források szerint 130-, vagy 135 lóerős versenygép 220 km/h-ás maximális sebességre volt képes. A 130-as típust 1988-ban küldte nyugdíjba a Škoda. 1987-ben követte az orrmotoros, fronthajtású Favorit. Ez természetesen a 130 LR végének közeledtét is jelentette.

 1987-es brit katalógus. Ugyanebben az évben mutatták be a Favoritot, de a farmotorosoknak 1990-ben jött el a vég.

 130 LR rendeltetésszerű használat közben, első rész.

Miért pont ezt?

Hogy vajon miért pont ezt az autót választották ki arra, hogy Matchbox váljék belőle? Nos, a briteknél nagyon népszerű volt az olcsó Škoda és hát... Szóval tizenhét (!), zavarba ejtően hosszú éven át nyerte meg zsinórban az RAC ralikat az 1300 köbcenti alatti géposztályában – legalábbis a Škoda Motorsport ezt állítja magáról, csak éppen az adatokat, ami ezt az állítást alátámasztaná, nem találtam meg sehol, de higgyünk nekik!

Azt hiszem bármiféle fejtegetése annak, hogy mennyire jó is a Škoda Matchbox, teljesen felesleges, hiszen annyira jól ismeri a típust mindenki. A motorháztető nyitható hátul, bár alig látszik ki alóla valami és inkább csak sejteni, mint látni, hogy ott a motorblokk a helyén.

Érdekes, hogy a Matchbox egyértelműen a brit versenyautók festését próbálja hozni – az árulkodó részlet a „Surprising Skoda” felirat, ami amúgy a szélvédőn kéne, hogy legyen, nem a tetőn – a kisautó nem jobbkormányos.

„Surprising Skoda” 130 LR rendeltetésszerű használat közben, második rész.

Ez a Matchbox mindössze három évig, 1987 és 1989 között regnál az 1-75 sorozatban és csak a „Rest of the World” régióban - természetesen az alvázon 1986-os keltezés látható. Szóval nem is gyártották sokáig, az egyetlen Škoda a Matchboxtól és amúgy sem sok Škodát mintázó versenytársa akad az 1:6x méretarány környékén – amúgy 1:57 a pontos léptéke. Nem csoda, hogy mindezek miatt alaposan felértékelődött a gyűjtők körében, ezért az árak már egészen messzire északra tévedtek az ésszerűség határaitól.

Az vérmérséklet szerint változó, hogy hány verzióját jegyzik, de a lényeg az, hogy a rajta található versenyfestés színárnyalatai szerint számolják ezeket, amik abszolút onnan jönnek, hogy festékkeverő Johnny 志堅 (Cse-csien) mennyi Guiness-t 青岛啤酒-t (Csingtaót) fogyasztott előző nap, amikor nekiállt bekeverni a festéket. Egyetlen olyan változata van, amit én inkább kevésbé, mint többé annak is tartok: Előfordul, hogy a hátsó ajtóról hiányzik a Duckhams felirat és az számít a ritkábbnak. E lapokon amúgy már szerepelt ez a kisautó egy átalakítás tárgyaként.

 Az én példányom alapos kiképzést kapott az előző tulajdonosától, ennél nem sokkal rosszabb állapotút alakított át Andrew0807 kolléga.

 „Surprising Skoda” a szélvédő helyett a tetőn. Szóval ez elvben egy brit versenyautó, de a kormánya a bal oldalon van.

 Olyan változata is van, amin nincs Duckhams felirat a hátsó ajtókon. A "nyolclyukú" kerék meg mindennek jól áll!

 A motorház teteje...

...nyitható, de csak sejteni lehet inkább, mint látni, hogy ott egy motorblokk figyel.

Matchbox 4x4 Chevy Van - UPDATE

Ugyan nem tartunk pittlarennel házi versenyt Chevy Van ügyben, de tény, hogy mindkettőnknek kedves a Matchbox eme remeke. Sokszor sárgulva nézem legújabb szerzeményeit, de ügye nálam nem ez a fő profil, így csak apránként csorognak az újabb változatok. Legutóbb két terepre termett kivitelt sikerült begyűjtenem, amikre már régóta pályáztam, az idők folyamán többször lecsúsztam a beszerzésükről. Az 1-100-as sorban megjelenő MB-26-os piros változat a maga karmolásával nagyon bejön, de ha magunktól nem jönnénk rá, hogy mi is az, akkor a hatalmas felirat segíthet egy kicsit ennek eldöntésében. Amúgy hozza a típus átlagát, a dekoráción kívül semmi extra, a kerekekből is a megszokott terep kerék került alá.

Időrendben a zölddel kellett volna kezdenem, ugyanis az 1982-ben debütált, mint MB-44, de a képzeletbeli listámon ez hátrébb szerepelt. A lovas témájú dekoráció annyira nem fogott meg, ellenben ez a zöld szín nagyon megtetszett, aminek ráadásul több árnyalata is van, még sötétzöld változata is van. Isten ments, hogy elkezdjem a különböző árnyalatait begyűjteni, nekem ez az egy is bőven megteszi. Érdekessége lehet még ennek a darabnak, hogy ez bizony még otthon, vagyis Angliában készült, ellentétben a pirossal, ami már a távol kelet gyermeke. Ezt persze csak azok után néztem meg, miután feltűnt pár apróság a két jármű között. A piroson nem olyan jól kivehetőek a részletek, kisebb a kereke és az alváza is más, valamit a tetőablak pereme is magasabb. Egyszerűbben mondva, nem kis minőségbeli különbség van a két Chevy között, amik egymás mellé téve őket jól kivehetőek. Szerintem cska a szélvédő műanyagja egyforma a két Matchboxon.

 Látványos dekoráció, nekem elsőre megtetszett

 A dekoráció annyira nem, de a színe megfogott

 A zöldön kicsit jobban kivehetőek a részletek

 A piroson magasabb a tetőablak pereme, a rögzítő fülek is nagyobbak

 A kerekek sem teljesen egyformák

Teljesen különböző a két alváz

Matchbox MB-44 Rolls-Royce Phantom V

Mostanában csupa regular wheel Matchbox kerül tőlem e lapokra, pedig igazán kevés ilyenem van – már legalábbis a Superfastokhoz viszonyítva. Mára egy igazi kékvérű darabot tartogattam.

A Fantom

A Phantom V egy nagy, ultra-exkluzív, négyajtós limuzin, landaulet vagy kétajtós kupé, amit a világ második legkékvérűbb gyártója készített 1959 és 1968 között. A motorjáról annyit lehet tudni, hogy 6230 köbcentis, 90 fokban döntött V8-as, ikerkarburátorokkal aljasítva. A teljesítményéről mit sem tudni, ezt az apróságot a cég nem kommunikálta. Mindig csak annyit mondtak sokat sejtetően: „elegendő” vagy „épp elegendő”. A négysebességes automata váltója a General Motorstól származik és nagyjából ennyi a közös a legyártott 518 példányban, hiszen a kézzel készült autókra az a jellemző, hogy a megrendelő kéréseire lettek szabva. Akkoriban a Rollsokra olyan karosszériagyártók készítették a bódékat, mint a... Na vegyük csak sorjában!

H. J. Mulliner. Nekik 1760-ra nyúlik vissza a történetük, akkoriban postakocsikat építettek a Királyi Postának, a Rolls 1959-ben kebelezte be őket és egyesítette őket a Park Ward-dal 1961-ben. Jelenleg a Bentlyhez tartoznak.

Park Ward. 1919-ben alapultak és 1923-tól kezdődött a hosszú-hosszú együttműködésük a Bentley-vel, de építettek karosszériákat Delage, Fiat, Sunbeam alapokra is. 1939-ben vásárolta fel a Rolls azon részvényeiket, amik addig még nem voltak az övék és így lett teljes egészében a tulajdonuk. 1961-től lettek a Mulliner Park Ward része.

James Young. 1863-ban kezdték az ipart, naná hogy ló vontatta kocsikkal. 1921 volt az év, amikortól számos Bentley-nek adták ők a ruháját, de persze építkeztek Alfa Romeo, Sunbeam, Talbo és Rolls-Royce alapokra is. 1937-ben a céget felvásárolta egy Rolls-Royce dealer, bizonyos Jack Barclay nevű úr. 1967-ben építették az utolsó karosszériájukat, Rolls-Royce Silver Shadow kupékat.

Hogy ez fent miért fontos? Hát mert ezért van az, hogy nagyon kevés az utolsó csavarig azonos Phantom V-öt találni. Ha dupla fényszórói vannak, akkor azt az autót 1963-ban, vagy később készítették.

A felhasználói közt olyan személyiségeket találni, mint Második Erzsébet (királynő), Mohamed Reza Pahlavi (iráni sah), illetve John Lennon (zenész). Ez utóbbi úr járműve pszichedelikus festéssel lett éktelenítve, amire a legenda szerint egy idős hölgy úgy reagált, hogy esernyővel támadt rá, miközben azt kiabálta, hogy „Te disznó, te disznó! Hogy merészelted ezt tenni egy Rolls-Royce-szal?” (Szerintem igaza volt.)

Végre saját fotókon tudok bemutatni egy ilyen különleges autót, ugyanis kettőhöz is volt szerencsém személyesen – sajnos csak bársonykötélen túlról.

1962-es James Young karosszériás, Rolls-Royce Phantom V kupé.

1962-es James Young karosszériás, Rolls-Royce Phantom V kupé. Nem, nem láttok duplán, ez egy másik autó! A történet hozzájuk megtekinthető ITT.

Apróság

A Matchbox kínálatában mindössze három évig szerepelt a Phantom V, 1964-1966 között. Az autó nagyon pici, 1:74 a méretaránya. A kivitelezése az RW-kre oly jellemzően részletes, bár a belseje csak jelképes: két üléssor és egy kormánykerék. Mindössze ötféle változata létezik, metál-hússzinű és ezüstszürke, fehér, vagy fekete kerekekkel, illetve a kakukktojás, metálszürke, ezüst kerekekkel. Na, ennek az ára messze a józan ész határaitól terül el északi irányban. Nekem két példányom is van a leggyakoribb, hússzínű-fekete kerekű összeállításban, de a kettő közt van némi árnyalatkülönbség, ami azt gondolom festékkeverő John alkoholszintjének köszönhető. (Milyen érdekes, hogy ezt pont nem jegyzi változatként a Matchbox biblia!) A jármű első kerekei ugyan minimálisat de rugóznak, illetve nyitható a csomagtérfedele. Hol tartott már 1964-ben a tudomány?! Érdekessége, hogy a fenekén elírták a nevét, a Rolls és a Royce szavak közé nem került kötőjel.

Nem túl gyakori, de közel sem ritka, aprócska Matchbox, ami a regular wheel-ek közt közepesen alacsonynak számító forintosítható értéket képvisel.

Matchbox  Rolls-Royce Phantom V, született 1962-ben.

 A kormánya a jobb oldalon van, naná!

Nyílik a csomagtérfedele. Hol tartott már a tudomány 51 éve?!

Átalakítás: Matchbox MB-44 Boss Mustang, MB-10 Piston Popper és MB-67 IMSA Mustang

A Ford Mustangról és megjelenéséről az autópalettán, már igen részletesen volt szó ebben a korábbi posztban, a későbbi változatról meg ez a poszt szól. Az 1971 utáni verziókról több bejegyzés is van. Viszont a hetvenegyesről még nem volt szó. Úgy vélem, megér egy szösszenetet ez a nem kevésbé híres verzió is. Annál is inkább, mert a Matchbox több formában is megjelentette. Az asztalomon egyszerre három Mustang landolt egy alkalommal. S minő szerencse, mindhárom különböző volt, a Matchbox három verziója az alaptípusról.

Ahogy begurultak a műhelyembe: A Boss, a Mach 1 és a Piston Popper

Némi kortükör és ismertetés a híres 351-esről

1969-ben a Ford kiadott egy limitált – akkoriban a legerősebb - Mustang szériát, a Boss 429-es illetve 302-es sorozatot. A „Boss” név – állítólag - a titokzatos tervezés folyamán ragadt a kocsira, viszont a konkurenciával szembeni pozíciójára utalva nem is nagyon akarták elvetni a kódnevet, ami végül is az ismertetője lett a kocsinak. 1971-ben jelent meg a korábbi változatokat leváltó és jóval erősebb (Cobra Jet és Super Cobra Jet) V8 motorokkal szerelt Boss Mustang 351. A korábbi Mustang karosszériáját némileg meg kellett növelni hosszában és szélességében is, hogy a nagyobb erőforrás beleférjen. Ettől sokkal nyúlánkabbnak ható lett a kocsi. A kocsi 330 lóerőt tudott. Kissé megváltozott a homlokfal kialakítás és a hátsó lámpák elosztása és felülete is. A Shelbytől származó motorházfedél kissé fölfelé ívelt a szélvédőnél, hogy – újdonságként - takarja az ablaktörlőket. A Mach 1 felszereltség csomagként a fastback verzióra volt kérhető. Különösebb pluszt nem jelentett, inkább külcsínbeli dolgokban volt mérhető. A 71-es Mustang Mach 1szerepelt a Diamonds Are Forever című James Bond filmben is. Számos változat készült ebből is, igaz nem egetrengető különbségekkel, inkább csak apróbb eltérésekkel.

Bár az alapkocsi ugyanaz, de mindhárom alváz különböző

A kasznik kialakítása is eltér

Alapozva

A háromféle karosszériapótlás

v1.0

Lesney ezt az 1971-es Boss Mustangot mintázta meg a leginkább ismert élénksárga kaszni-fekete áttört motorházfedél verzióval, bár akadtak más színösszeállítások is. A kocsi színeiben is nagyon jól eltalált jól illik a korai hetvenes évek Amerikájának vidéki félporos világába. Már itt egy kissé látványosabbra vették a figurát az eredetinél, mivel a hengerek szívótorkai(?) - ha szerényen is de – kikandikálnak a motorházfedél nyílásán. Éppen elfogadható és elhihető mértékben, elegánsan, dögösen. Klassz. Maga az autó kialakítása nagyon jól sikerült, jól hozza arányaiban és kidolgozottságában az eredeti Mustang jellemzőit. Itt-ott kissé kevéssé vették szigorúan a valóság lekicsinyítését (például a hátsó lámpáknál), de nem feltűnő. Mégis, az átalakítás során nem törekedtem az eredetileg hiányzó motorházfedél tökéletes újraformázására, mert olyan bárkinek lehet. Egy sokkal életszerűbb, sőt – hellyel-közzel - létező motorházfedél+légbeömlő kombó kialakítást igyekeztem megvalósítani. Ezt a szokásos kis sztirollapok vágásával és helyére hajlításával végeztem el. A közönséges utcai verzió állt elő, ezért nem is nagyon akartam túldekorálni. Jóllehet nem egy gyári Mach 1 kialakítású a motorházfedél, de ilyen verziót is találni a tuningváltozatok között a valóságban is. A belső rész változatlan maradt, csak az első motorrészt vágtam le róla. Mégis kicsit másképpen mutat az erőltetett sárga színű eredeti ablak megszüntetése óta.

A Boss új motorházfedele az új légbeszívóval készítés közben

Az eredeti és az átalakított

Mindkét sárga másért szép

v2.0

A második donor, köztes vagy átmeneti példány egy hibrid. De nem a mai értelemben. Egyesíti az eredeti Matchbox Boss Mustang alapvonalait a Rola-Matics kreténség adta lehetőségekkel. Ezáltal egy látványos, de nem valós, mi több nem korrekt motorverzió zakatolt egykor előttünk ha elgurítottuk a kisautót. A hengerek száma még csak kicsit sem stimmel, holott egy ilyen autónál a V8 evidens. Itt meg szép párhuzamosan liftezik a két az egyetlen hengersor imitáció. Most azon nem is filozofálgatok, hogy miként lehet átlátszó egy motorblokk és a hengerek miért rudak, mert tudom, hogy ez nem egy műszaki hasonmás, hanem egy gyerekek fantáziáját megragadó, oktatás közeli élményorgia. Mint ilyen, inkább csak darabra kell, hogy meglegyen. Megvolt, lejátszott, hozzám került, megszűnt, átalakult, újraéledt. Az én verzióm is egy halovány fantasy kategória, mégis talán hihetőbb. Ilyen – többé-kevésbé - kilógós motorú verziók a Mustangokból is készültek, ezért a még vállalható kategóriába tartozik az átalakítás. Nem akartam teljesen eltüntetni a - valamikori Jeep-ben szolgált - Matchbox egyen nyolchengerest, ha már ilyen donorom volt, ezért készült ez a kicsit igaz, kicsit túlzó változat a motorházfedélre szerelt a motorházból erőteljesen kilógó erőforrással. Ehhez némi lemezpótlás kellett az arányosabb méretű motor miatt, a régi motorimitáció helyén. Egy utcai versenyautó, a szürke átlagnál kicsit több dekorációval, kissé (vagy nagyon) feltűnő motorral, szebb színben. A beltérhez nem nyúltam, csak az ablakait készítettem el újra a széttört eredeti sárga helyett. Megfigyelhető, hogy ennek a modellnek eltér a belső panelje a másik kettőétől, ezért nincsen oldalt a küszöböknél kipufogódob.

Az eredeti "furcsamotoros" és a másképpen "fantasy"

A világító narancs szín nem tud átjönni ennyi pixelmanagement során

v3.0

A legváltozatosabb külsővel a harmadik kocsi rendelkezik. Az IMSA (International Motor Sport Association) verziót is a Mach 1 alapmodell felhasználásával alakították ki annak idején a Ford specialistái, a versenyelőírások figyelembevételével, sőt arra kihegyezve. Szélesedtek és szögletesedtek a sárvédőidomok, első és hátsó spoiler került rá és a légbeömlők is megváltoztak. A versenykövetelményeknek megfelelően a hátsó kerekei szélesebbek lettek. Többé kevésbé az eredetihez hasonló lett a kisautó kialakítása is. A kocsi aerodinamikai dolgairól el lehetne mélázni, de fogadjuk el, hogy akkoriban ez jónak, ha nem a legjobbnak számított, hiszen ott és akkor a cégek mindent megtettek a siker érdekében. Az eredeti kocsik néhol meglepő kialakítással bírtak, ami elsősorban a hátsó traktusnál jelentkezett. Ebből kifolyólag a kasznin lévő hátsó lámpák matchboxos kialakítását el lehet fogadni helyesnek, de furcsának. Mivel, az alvázpanelen ott figyelnek az eredeti lámpák is. Ezért a szélesítés hátulján levő lámpaszerű dolgokat én valami másnak jelöltem. Természetesen ez a kocsi kapta a legtöbb extrát a felújítás során, ami a dekorációt illeti. Az eredeti fekete Matchbox autó matricáit elkezdtem rekonstruálni, de időközben rájöttem, hogy egyrészt még segédkapcsolatuk sincs a valósághoz, a korhoz, a stílushoz, másrészt belegondolva rettentően gagyi az eredeti cicoma. Azon felül meg még nyomtatási hibás is volt, nem kicsit. A felirat meg felejtős, semennyire sem emlékeztet a valóságra. Több verzióban is dekorálták, de azonos színvonalon. A belső rész nekem tetszett ilyen ezüstösen, mert bár nem valóságközeli a dolog, mégis az adott kocsinál teljesen a helyénvalónak érzem. A nagy – újragyártott - ablakfelületeken át jól mutat, pláne, hogy a hátsó, immár sötétített ablakon is intenzíven átvilágít. Ráadásul, így teljesen amerikás lett. 

Ahogy a matricák készülnek a képernyőn. Az eredeti kaszni méretarányos képe adja az alapot

Teljes versenydekorációba öltöztetve, füstszínű hátsó üvegen átsejlő belső térrel

Elölről is sportos meg hátulról is dögös

Ezt nem sokan látták a tükörben

Érdekes, hogy a motorja ugyanaz, mint az alapverziónak. Ide bizony illett volna eredetileg is valamit módosítani a motortéren, ha már kilóg belőle valami. Ennek megfelelően ezt teljesen le is takartam egy új fedéllel, mert a versenyváltozatokon is többnyire így csinálták.

Nyilván egy versenyautó karosszériája a legjobb felület a reklámok és kreatív dekorációk elhelyezésére. Ezért is igyekeztem egy korának megfelelő, de mégsem szolgaian lemásolt matricasort kiszerkeszteni. Így lett egy mai beütésű, de tartalmában korhű matricaszett. A cél az akkori, amerikai versenypálya hangulat megidézése volt.

Összességében elmondhatjuk, hogy mindhárom autó esetében igen szép példányok kerültek ki a maguk korában a gyártótól. Talán néha még szebbek is a Matchboxok mint az eredetiek. Mindenesetre igyekeztem a változatos mutatósságot továbbvinni és egy kicsit hozzá is tenni az én példányaim által.

Hátsók

Tulajdonképpen egyformák

Három különböző homlokfal

Színorgia

A teljes Boss Mustang készletem