Matchbox MB-57 51' Hudson Hornet Sheriff 2017

A mai postban egy olyan autóról olvashattok, ami annak ellenére hogy több szempontból is mérföldkő az amerikai autók történetében, számos ezekért rajongó sem ismeri különösebben azon túl, hogy „volt ilyen” – pedig több filmben is (mellék)szerepelt.

A Csodálatos

A Hudson Hornet egy teljes méretű autó, amelyet a detroiti Hudson Motor Car Company gyártott 1951-től 1954-ig, amikor a Nash-Kelvinator és a Hudson egyesült, és megalakította az American Motors Corporationt (AMC). A Hudson autókat az 1957-es modellévig továbbra is Hudson márkanév alatt forgalmazták.

A Hornet, amelyet az 1951-es modellévre mutattak be, a Hudson „step-down” (lépcsős) kialakításán alapult, amelyet először az 1948-as modellévben láthattunk a Commodore-on. Az önhordó karosszéria (unibody) rendszertől eltérően, ez a kialakítás nem olvasztotta össze teljesen a karosszériát és az alvázkeretet egyetlen szerkezetté, hanem a padlólemez lábtereit lejjebb süllyesztették, a kocsi alvázsínjei közé, amelyeket pedig körbefuttattak rajtuk – ahelyett, hogy egy hagyományos padló lett volna, egyenes létrás alváz sínjeinek tetején ülve. Ez egy olyan karosszéria az alvázon (body-on-frame) kialakítás, amelyet később szélesebb körben is átvettek, és keretvázként (perimeter frame) vált ismertté. Így aztán „le kellett lépni” egy Hudsonba. A lépcsős alváz és karosszéria azt jelentette, hogy a kortársainál jelentősen alacsonyabban volt a súlypontja. Egyszerre volt funkcionális és stílusos. Az autó nemcsak jól kezelhető volt, hanem pazar utazást biztosított hat utasának is. Az alacsonyan fekvő, áramvonalas megjelenésnek – amelyet „ponton” stílusnak is neveznek –   volt egyfajta letisztultsága is, amelyet a szinte teljesen zárt hátsó kerekek még jobban kihangsúlyoztak. Igen, ez ugyanaz a ponton amit ugyanebben az időben a tengeren innen a Mercedes-Benz 180-asok képviseltek. (Ponton témában ajánlom alecwolf, egészen kiemelkedő, sajnos 2013 óta szunnyadó Autótörténelem blogján megjelent írását!)

A negyvenes évek végén, az ötvenesek elején az amerikai autók azt a korszakot élték, amikor a különböző gyártók, különböző típusai annyira egy kaptafára készültek, hogy én biztosan nem tudnám megmondani, hogy mi ütött el, ha az életemre törne egy ebből az érából – és nem csak azért, mert halott lennék. Egészen biztos vagyok benne, hogy az amerikai autók rajongói tudnának kezdeni mondatot úgy, hogy „Á, hiszen pont úgy néz ki, mint a(z) x!”, ahol az „x” lehetne bármi a három nagy – Ford, GM, Chrysler – kínálatából. A Hornet azonban – a fentebb vázolt okokból – mélyebben ül, mint a konkurensei, illetve a hátsó, burkolt kerekei a különös ismertetőjegye. Hogy mennyire elegáns autónak számított, azt jól példázza, hogy nem véletlenül szerepel a Hornet elődje a Commodore a „Miss Daisy sofőrje” című filmben, mint a gazdag gyártulajdonos anyukájának, sofőrös limuzinja. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.) Egyébként ez az a modell, amin a lépcsős alváz kialakítás debütál. Sem a Commodore, sem a Hornet nem volt tömegmodell, ami egyszerre jelentett egyfajta presztízst, de lett a gyártó végzete is – az AMC történetét kapirgáltuk is a közelmúltban az AMC Javelin AMX kapcsán.

Hudson Doki versenyszerkóban a Verdákból. (Kép: Pixar Cars Wiki)

Csak annyira volt „jól kezelhető”, hogy nagyon jelentős versenysikereket értek el vele a  NASCAR Grand National Series-ben. Itt kapta a „Fabulous Hudson Hornet” (Fabulous – csodálatos, mesés, legendás, hihetetlenül jó) becenevét. Az áramvonalas karosszérián és az alacsony súlyponton túl az is hozzájárult a sikerekhez, hogy a Hornet a Hudson saját, sorhatos, 308 köbhüvelykes (5 liter) motorját hordta az orrában. Ezt a korábbi, magas kompressziójú, H-145 blokkból fejlesztették tovább úgy, hogy a motorblokk hengerfuratait nagyobbra fúrják, nagyobb átmérőjű dugattyúkat beépítve – úgy is ismert, mint „furatolás” (furatolt / bored) –, illetve a főtengely cseréjével megnövelték a dugattyúk függőleges mozgásának távolságát, azaz a löketet. Ezt „lökethosszításként” is szokás emlegetni (stroked). A magas krómtartamú ötvözetből készült blokkban bőven volt még teljesítménytartalék. Egy 2019-es, a Hudson Hornettel foglalkozó munka egyenesen „Hudson hagyományok szerint alaposan túltervezettnek” nevezi ezt az erőforrást. Gyártásának négy éve alatt, a kezdeti 145 lóerőről először 1952-ben 160-ra, majd 1953-ban 170-re növelik az alapáras kivitelekben a teljesítményt. Dealer beszerelte, de gyárilag támogatott extraként rendelhető volt az „7-X” csomag mely előbb 190-, majd később 210 lóerőre pumpálta fel a teljesítményt. Ezt a csomagot egyébként kifejezetten versenyzéshez ajánlották és meglepően sok mindent tartalmazott:

- Módosított vezérműtengelyt a gyáritól eltérő szelepemeléssel és szelep-nyitvatartási idővel

- Módosított hengerfejet a nagyobb sűrítési arány eléréséhez

- Speciális szívó- és kipufogócsöveket gyakran a kipufogó leömlővel együtt

- Erősebb szeleprúgókat

- Módosított gyújtáselosztó időzítés beállításokat és karburátor fúvókákat

A típus versenysikerei előtt az első Verdák rajzfilm, „Hudson Dokija” tiszteleg. (Nem mellékesen remek film, ajánlom azoknak, akik esetleg nem ismerik.)

Ez a fikcionális újsághír pont nem a versenysikereknek állít emléket, hanem Hudson Doki bukásának, de kitűnő utalás a valós életbéli Hudson Hornet versenysikereire. (Kép: Pixar Cars Wiki)

1954-re a kétajtós kupé-, szedán-, hardtop-, kabrió és négyajtós szedán kivitelben létező Hornet első generációja alapos ráncfelvarráson esik át. Követve az akkori aktuális divatot sokkal szögletesebb lesz és rengeteget veszít a sármjából.

1955 és 1957 közt készül a második és egyben utolsó generáció, ami csak a nevében emlékeztet a nagy elődre. Az AMC létrejöttével a Nash-Kelvinator, Nash modelljét nevezik át. Ez szerintem olyan ronda, hogy bottal nem birizgálnám meg és természetesen teljesen hagyományos alvázas modell.

Legnagyobb meglepetésemre a magyar webűrben is van tartalom a Hudson Hornetről. A Tesztelok.hu-n egy gyönyörű, 1952-es szedánt csodálhattok meg – érdemes kattintani!

Rendelkezésünkre áll az 1951-es katalógus, ami az összes karosszériaváltozatot felvonultatja és szemlélteti a step-down kivitel mibenlétét. A kor divatját követve ez is rajzokkal operál és szerintem a borítóján alaposan elhibázták az arányokat, mintha hatévesek csüccsentek volna be apa autójába.

A legjobb

A Matchboxnál 2017-ben, mint MB-57 debütál az 1951-es Hudson Hornet, mint M(atch)B(o)X Valley sheriff hivatalának szolgálati járműve. Ugyanez a kivitel bekerül 2018-ban egy ötös-, 2022-ben egy ötös- és egy kilences pakkba, majd végül idén a Local Cruiser nevű spéci kiadásba, ami eredetileg Walmart exkluzív lenne, de egyes országokban itt az öreg kontinensen is forgalmazták. Még további négy verziója ismert, de megkockáztatom, hogy ez a legjobb, mert a kettőből az egyik amely krómot és nem szürke műanyagot visel a kritikus pontokon. A másik, ami krómozást kapott, az a 2019-es, ötvenedik éves Superfast kivitel, de az aranyszínű, mennyé'gyorsan csíkokkal és „50th Anniversary Superfast” felirattal. Valami olyasmi, ami számomra teljesen értelmezhetetlen egy megkülönböztető jelzéseket viselő járgányon. A maradék három – két rendőrségi / sheriff járőrautó, illetve egy tűzoltóparancsnoki autó – egyáltalán nem rossz, csak éppen a krómot nélkülözi, aminek NINCS pótszere.

Az öntvény eleve megkülönböztető jelzéseket viselő járművet mintáz, a korhű fények és sziréna fémből kerül fel a tetőre, mint ahogy a keresőlámpák az A-oszlop elé. Nagyon is elégedett vagyok vele, szerintem remekül hozza az eredetit.

Ellenben a festésének a minőségével egyáltalán nem vagyok kibékülve! Fogjátok látni a mellékelt képeken, hogy a karosszéria ívei bizony kifogtak a Mattel gyártástechnológiáján, hogy milyen minőségben sikerült felvinni a mintát a kisautó oldalára. Ha rákerestek az online piactereken, akkor fogjátok látni, hogy a zöm ilyen. Nem lehetetlen kifogni tökéletesen fényezett példányt, de nem is könnyű. Sajnálom Mattel, én a pénztárcámmal szavazok, tavaly május óta nem sokat hagytam a tárcám (tartalmából) El Segundoban.

Króm. Nincs pótszere! Elfért volna még ide némi festék az első lámpákra, a keresőfényszórókra és a megkülönböztető fényekre a tetőn.

Az öntvénnyel elégedett vagyok, az összes kivitele közül ez kapott egyedül krómozást az 1-xxx sorban vagy 5-ös, 9-es pakkban.

Az ott elől krómozott díszléc.

A karosszéria íve kifogott a Mattel fényezési technológiáján. Nem lehetetlen tökéletes fényezésűt találni, de nem is könnyű. Ja, a kilincseken az ott plezúr, így vettem ki a blisterpackból. Köszi, Mattel!

Az öntvény amúgy remek!

Ha szürke műanyag lenne a lökhárító, akkor még kopaszabb lenne.

A blisterpackban az a remek, hogy csak a felbontás után derül ki, hogy a kártya felé néző oldala hibátlan vagy sem.

Nekem tetszenek az "MBX County", "MBX Valley" és hasonló motívumok. Mivel ez az "1-es egység" valószínűleg magának a sheriffnek a járműve, nem valamelyik helyettesé.

A többi változata - nincs túl sok és csak egy a kivétel - is klassz motívumokat kapott, de krómot azokon nem fogtok találni.

NRFB

Matchbox MB-57 4x4 Mini Pickup

„Dolgozzunk keveset, nem érhet baleset!” - hangzik a régi, dakota közmondás. A Matchboxra nem merném mondani, hogy ez jellemző, de azért volt amikor bizony magukévá tették mint irányelv. Ennek a hétnek a postjai csupa ilyen, valamilyen módon újrafelhasznált, kicsit módosított öntvényről fognak szólni. Mi több, hozzá mind bigfoot is! A sorban az első Ford pickup géneket hordoz.

Kezdetben vala az MB-06 Ford Pickup. Rendes, tisztességes stepside (oldalfellépős) kisteherautó. Létezik belőle vékony Superfast kerekű, transitional modell is. Sajnos ilyenem még mindig nincs, pedig nagyon igényelném. Keletkezési éve 1968, rendszáma NU-712.

Sorban ezt követi az MB-50 Kennel Truck 1969-ből. Még éppen meg tudott jelenni gombkerekekkel. Nevesítve már nincs, de nem lehet nem észrevenni a méretes „Ford” feliratot a plató lenyíló ajtaján. Sajnos ebből sincs Superfast verzióm és ezt is vágyom. A hasonlóság tagadhatatlan, a rendszáma ennek NU-712.

Az MB-57 Wild Life Truck 1973-ban váltja le a Kennel Truckot. Nem hogy hasonlít, hanem nettó ugyanaz a karosszéria és "búra" – nyilván a platón változtattak. A Ford logó ennek is ott van a platóajtaján, bár nevesítve a típus ennél sincs. A rendszám azonban új, KB-896.

E post tárgya 1982-ben kerül az 1-75 szériába, és – kitaláljátok? – ezzel leváltja a Wild Life Truckot. Hogy hogy a bánatban lett 4x4 Mini Pickup a neve, azt elképzelni sem tudom, mert ekkora kerekekkel ez minden, csak éppen nem mini. A Ford logó ugyan eltűnik a hátuljáról, de már a Kennel Trucknál is meglévő akasztó ugyanúgy ott van az öntvényen ezen a ajtón, illetve a fülke hátsó „üvegén” is ott a nyílás, amibe amúgy a búra csimpaszkodott bele. Az orrára kap egy minimális gallytörőt, de a rendszáma megmarad KB-896-nak.

Három verzióban létezik. Az oldalán menjgyorsancsíkokat viselő verziók 1982-esek és ketten vannak. Piros, illetve narancssárga alapszínnel. 1983-tól 1989-ig regnál az a verzió, amit ebben a bejegyzésben láthattok. Bevallom nekem nem tetszik igazán, csak azért került a gyűjteményembe, hogy be tudjam mutatni az 1968-as öntvény (d)evolúcióját. És a történetnek még nincs itt vége, mert létezik egy ettől nem sokban különböző – a platón egy ponyvatető van bukócső helyett – szintén 4x4 Mini Pickup is, ami 1982 és 1988 közt fordul elő az 1-75 szériában. Ilyenem nincs, de mint tudjuk, „soha ne mondd, hogy soha”!

Le sem tagadhatná a felmenőit!

"Hegyi Ember". Ja, ott áll mellette!

A felfröcskölt sár motívum jól áll neki, a rendeltetésszerű használatból eredő élkopások meg még hitelesebbé teszik.

Őszintén szólva nekem annyira nem tetszik, de abból a célból kellett, hogy meg tudjam mutatni az öntvény evolúcióját.

A Ford felirat eltűnt hátulról, az ajtón azonban megmaradt az "akasztó", meg a fülke hátsó ablakán a lyuk, amibe a Wild Life Truck-on a búra kapaszkodik. Az előbbi részleges elpusztításában azért lehet meló.

A Cibié feliratról szívesen faggatnám a tervezőjét, hogy hogyan került oda. A leginkább világítástechnikában utazó francia autóipari beszállítót valamikor a 70-es évek végén bekebelezte egy másik cég, tehát amikor ezt a kisautót a piacra dobták, legalább 10 éve nem létezett már. Lehet, hogy pont ezért került rá ez a logó?

Matchbox MB-57 Carmichael Commando

Amikor ez a Matchbox debütált, mindent is tudó, magabiztos tízévesként meg voltunk róla győződve, hogy ez is fantáziamobil, mint a Police Patrol, ami szintén Range Rover-nek látszik amúgy de mégsem nem az. Hát persze, hogy tévedtünk!

Több mint ezer
A Carmichael & Sons-t 1849-ben alapították. A wikipédia szócikke mint „coachbuilder” hivatkozik rájuk, amit az automobilizmus korában felépítménygyártónak szokás fordítani, de kiindulva az alapítás évéből, bizony bognárként, azaz szekérgyártóként – kerékgyártóként is ismert – kezdhették. Az első tűzoltószereiket 1947-ben készítették Worchester tűzoltósága számára. 1962-ben gyártották le az első reptéri tűzoltószerüket. Számos név és tulajdonosváltást követően jelenleg mint „Simon Carmichael International Group Ltd.” működnek – úgy is ismert mint SIG. A Guangdong Yongqiang Auld Lang Real International Fire Fighting Vehicles Ltd. részei – ez olyan gyönyörű név volt, hogy muszáj volt idebiggyesztenem.

A Commando az ő Range Rover átépítésük, amiből több mint ezret (!) készítettek. Változata meg van számos. Ami közös bennük, hogy a plusz harmadik tengely abban az állapotában ahogy a Carmichaeltől kikerült, nem hajtott – de erről bővebben majd kicsit alább.

A Commando lehet a Carmichael által gyártott teljes értékű jármű, de végleges felépítmény nélküli, mozgóképes befejezésre váró alap is. Ezeket úgy kell elképzelni, mintha nem különösebben praktikus kisteherautók lennének, amikről leszedték a hátsó ajtót.

Készítettek mutatóba civil, háromtengelyes luxusváltozatot a pozőröknek meg – gyanítom a publicitás kedvéért. Másrészt készítettek rengeteg tűzoltószer alapját képezőt, amiből létezett kétajtós – két fős legénység, sok cucc, vagy víz/habágyú és tartály –, de négyajtós – négyfős legénység, nem olyan sok cucc – változatokat is. Ezekből az Egyesült Királyság repterei vásároltak előszeretettel a gyors reagálású mentőegységeik számára, köztük szép számmal a Brit Királyi Légierő (RAF) is. Megint csak nem tudok még csak közelítő dátummal sem szolgálni, de az Egyesült Királyságban született egy szabály, mely szerint a tűzoltószereknek összkerékhajtásúaknak kell lenniük, ezért a Commandóktól vagy megszabadultak, vagy jó részüket átépítették 6x6 hajtásképletűvé.

Éppen ezért rengeteg változata létezik, egyszerűen nincs olyan, hogy általánosságban autentikus Carmichael Commando kisautó. Amit és ahogy a Matchbox megmintázta, lehet tökéletes másolata egy létező járműnek. Pontosan ilyet nem leltem a neten, de nagyon hasonlót igen, az Adrian's Tomcat 100" oldalon. Az alábbi képek onnan származnak.

Ritka is, meg nem is

Meglepő módon mindössze három évig készült, 1982 és 1984 közt. A fehér – lásd alább –, „Police Rescue” festésű a premiermodell, ami csupán egy évig regnált. 1983-ban követte a piros. Nincsenek kerék, vagy festés variációi – nyilván a piros fényezésben és a kék szélvédőben ami a megkülönböztető jelzést is adja, léteznek nehezen észlelhető árnyalatkülönbségek. Érdekes módon, bár csak rövid ideig készültek, nem kimondottan ritka darabok – szerintem nincs olyan börze, ahol ne bukkannának fel. Gyerekként nagyon tetszettek, nagyon vagánynak találtam őket.

Ezt az öntvényt is megkapják bolgár barátaink, így „Made in Bulgaria” jelzéssel számtalan és egy szín és dekorváltozata létezik. Alapvetően borzasztóan túlértékeltnek és túlárazottnak tartom a bolgár Matchboxokat, de amit a Commandoval műveltek az komolyan a legalja! Olyan változatai is ismertek, amik nem létrát, hanem a Mercedes-Benz 450 SEL rendőrségi változatáról (is) ismert szirénát kapták. Az egyik előre néz, a másik hátra. Nem adnék értük egy fillért sem.

Meglepő, hogy nem tükörírással került a motorháztetőre a felirat! A dzsuvát az előbb letöröltem róla.

Mindössze egy évig regnált a premierverzió, nincsenek kerék, vagy motívum változatai. Tízévesen a "Police" feliratot nem tudtuk hová tenni egy tűzoltóautón, a "Rescue-t" meg nem értettük.

Az öntvény nem szimmetrikus. Ezen az oldalon valamiféle szellőzőrács van,...

... a másikon pedig csak sima lemez, amire egy porraloltó készüléket festettek.

A hátsó ajtó fel van nyitva, betekintést engedve a rakománynak.

Teljesen változatlan formában egy japán ajándékcsomagba is bekerült. (A fenti két fotó: eBay)

Ez már az 1983-ban debütáló verzió. Bár ezt két évig gyártották, valahogy mintha ebből látnék kevesebbet a börzéken.

Ennek sincsenek kerék, vagy tudatos festés verziói, csak véletlenül keletkezett árnyalateltérések. A létrát nem szánták levehetőnek - bár nem lehetetlen lefeszegetni, de nem is könnyű - ezért átlalában nem hiányzik róluk.

Ezt se csukták le a fiúk!

Annyira nem volt ritka a valóságban, hogy Tűzoltó Sam-nek - teljes nevén Okos-Bátor Sam - is volt! Az övét Venusnak hívták. (Kép: Imcdb.org)