A Matchbox Memories történetében még soha nem született olyan post, amiben ennyi kutatómunka lett volna, mint a jelenlegiben, ami egy rövid sorozat első darabja. Olyan Tomica széria bemutatója ez, ami nagyon ritka a mi földrajzi koordinátáinkon, hozzá nagyon kevéssé ismert és nagyon érdekes története van!
Előszó
Pachinko és más
játéktermek
Nagyon
messziről kell indítanom ezt a bemutatót, de a Pocket Tomica
sztorija annyira érdekes, hogy ígérem megéri velem tartanotok!
Nos, azt bátran leszögezhetjük, hogy a japánok rajonganak az automatákért és nem mellékesen a szerencsejátékokért is. Szerintem nincs még egy ország a világon, ahol lépten-nyomon annyi – működő, karban- és tisztán tartott – automatába botlik az ember, mint a felkelő nap országában! Pachinko játékteremből is elképesztően sok van. Talán-talán hallottatok már róla, de a pachinko egy olyan játék, ami azon alapszik, hogy a fentről lefelé potyogó (csapágy)golyók milyen zsebbe érkeznek meg az automata alján. A folyamatba a játékosnak viszonylag kevés beleszólása van, de mindazoknak akik köveket dobálnának rájuk ezért, csak annyit mondanék: rulett! Japánban a pénznyereményért történő szerencsejátékok tiltottak. A pachinko játéktermek ezt a szabályt roppant bájosan játsszák ki! Régebben a megnyert golyókkal kellett odamenni a kiszolgáló pulthoz. A személyzet megszámlálta a golyókat – természetesen erre szolgáló szerkentyűvel és tökéletes pontossággal – majd bizonyos mennyiségű kreditet írt jóvá a kedves játékosnak, aki ajándéktárgyakra válthatta a nyereményt. Hogyan, hogyan nem, minden pachinko teremmel szomszédos egy üzlet, ami boldogan és korlátlan mennyiségben megvásárolja a pachinko teremben megnyerhető tárgyakat! Mára már sokat változott a helyzet. Egyrészt a pachinko-gépek egyszerű mechanikus masinákból rafinált, képernyős-elektronikus, zenélő-animáló, történetmesélő gépszörnyekké változtak. A golyócipelés megszűnt – ezen az evolúción jó pár éve Las Vegas félkarú rablói is átmentek, nincs érme nyeremény, és ezzel sajnos a lepotyogásuk hangja is oda –, a szerkentyűk már eleve leszámolják a golyóbisokat amikből így értelemszerűen sokkal kevesebb kell. Praktikusan kreditcetliket nyomtatnak, vagy játékoskártyára írják jóvá azokat elektronikusan. A nyereménykínálat megmaradt, játékok, rágcsálnivalók, üdítőitalok közül választhat a szerencsés nyertes. Ugyanakkor azok a bizonyos „szomszédos boltok” is megmaradtak, ahol a krediteket készségesen készpénzre váltják a játékosoknak. Ami minket ebből a történetből érint, az a tárgynyeremény kínálat. Egyelőre jegyezzünk meg ennyit!
Az
alábbi videó pontosan bemutatja ezt a folyamatot és még arra is
ad tippet, hogy diszkréten valamelyik játékostárstól
érdeklődjünk, hogy hol találjuk a beváltó-boltot, merthogy a
személyzet érthető módon nem fogja megmondani nekünk, hogy hol
szeghetjük meg a törvényt.
Így szegjünk tövényt Japánban!
A nem-, vagy nem csak pachinko játékteremből is számtalan van, elektronikus, mechanikus játékgépekkel, a ha máshonnan nem, de a Toy Storyból ismerős kampós-darus tárgynyereményt (nem) kínáló gépek garmadával. Ezek nem sokban különböznek a 80-as évek Amerikájában roppant népszerű játéktermektől, de valahogy nálunk soha nem lettek annyira népszerűek mint akár ott. Ismét a „tárgynyeremény” az a szó, amit meg kell jegyeznünk.
(pon-pon)
Gachapon
Ezzel
megérkeztünk a legfontosabb részhez! Japánban őrülten
népszerűek a gachapon, illetve gashapon néven ismert, kapszulás
játékokat – magyarázat rögvest – kínáló automaták is. A
Gashapon tulajdonképpen a Bandai márkaneve, ami pont úgy megragadt
a nyelvben, mint nálunk a mecsboksz. Pont úgy is működik: Minden
Matchbox mecsboksz, de nem minden mecsboksz Matchbox. (Soha nem írtam
még le ezt a szót így és soha többé nem is fogom e lapokon,
megyek is kukoricára térdepelni!)
A kapszulát úgy kell elképzelni, hogy ezek szétszedhető, vagy széttekerhető golyók, amik a játékokat hivatottak megóvni.
A csavar a sztoriban, hogy a gachapon gépek tulajdonképpen zsákbamacska masinák. Az fel van tüntetve mindegyiken, hogy mi nyerhető ki belőlük, de az, hogy a kedves játékos végül mit kap a kínálatból teljesen véletlenszerű! Nagyon fontos, hogy a gachapon nyeremények apró, műanyag, de nagyon jó minőségű, gyűjthető színvonalat jelentő tárgyak, hiszen eléggé vonzónak kell lenniük ahhoz, hogy az emberek hajlandóak legyenek értük ilyen módon fizetni. A gachapon gépek a kispénzű játékosokat célozzák – megkockáztatom a gyerekek zsebpénzére utaznak. Nem lehet az ügyfél csalódott és érezheti úgy, hogy műanyagszemetet kapott, amit nem is akart. A japán manga és anime karakterek pedig kitűnő és kimeríthetetlen hátteret nyújtanak a kínálat kialakításában.
Biztos vagyok benne, hogy a gachapon az európai kultúrában nem tudna igazán működni, de egyrészről tényleg jó minőségűek a játékok, másrészről ott a japánok szerencsejáték-szeretete. Meg aztán az is benne van a történetben, hogy remek móka a felesleges többletnyereményeket csereberélni a pajtikákkal. Megkockáztatom azt is, hogy az így beszerzett játékokat sokkal jobban megbecsülik a gyerkőcök.
Ha valamiféle párhuzamot kéne vonnom, akkor talán az a legtalálóbb, hogy ezek a játékok valami olyasmik, mint a trafikárú játékok voltak Magyarországon az 1980-as években, csak éppen nagyon jó minőségben és egy kis csavarral az értékesítésben.
Az alábbi videó Tokió, és egyben a világ legnagyobb gachapon-termében készült. Remekül megmutatja, hogy mennyire sokféle minden kerül az automatákba. Nyilvánvalóan az árak közt van különbség, de azzal együtt nem fér a fejembe, hogy ezeken hogy a csudába keresnek pénzt az üzemeltetők! Különösen a Honda Super Cub 50 modell döbbenetes.
Pocket Tomica
Ez a magyarázata annak, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon elképesztően ritkák, hiszen a beszerzésük csak ezen a módon oldható meg. Megint elsütöm a Kéz Első Törvényét, amit eredetileg az olcsó, amerikai V8-as autók birtoklásához fejlesztett ki, mert a Pocket Tomicákra is igaz: „Oda kell menni, meg kell venni, ott kell maradni!”
Úgy tudom, hogy ezidáig 16 különböző – hűha, legyen az érthetőség kedvéért – szett (Volume, Vol.) készült, jellemzően 20 kisautóval szettenként. A szettek közt van átfedés úgy is, hogy ugyanaz a típus szerepel több szettben is, de eltérő színben, illetve úgy is, hogy ugyanabban a színben több szettben is szerepel.
A
kronológia homályos, az biztos, hogy a Vol. 14, 2020-ra datálódik
– ezért is egy ebből származó darabot választottam a Pocket
Tomica alapozóhoz. Az alap kisautó sorozathoz számos nagyobb
méretű kiegészítő, például pályák és diorámák is
készültek, amiket szintén a gachapon gépekben találni – de
gondolom drágábban. Létezik Pocket Tomica Big nevű széria is,
melyről szintén úgy tűnik logikusnak, hogy drágábban kínálják
őket. Ebben találni vonatokat, hozzájuk való síneket és számos
mást is.
Nagyon úgy fest, hogy a Pocket Tomicák a Tomica mainline modellek lekicsinyített és leegyszerűsített változatai. Általános méretarányról nem lehet beszélni, ezért mindegyik példányom összefotóztam valamilyen – a Matchbox Memories visszatérő látogatói számára legalábbis mindenképpen – jól ismert Matchbox-szal az összehasonlításhoz. De a lényeg, hogy nagyon aprók. Belterük nincs, de nagyon jó minőségű műanyagból vannak, jól gurulnak, a fontos részletek ott vannak a helyükön és a festésük végtelenül precíz. Annyira jól vannak kicsinyítve, hogy sokszor azt gondolja az ember, hogy működő részleteik – nyitható, mozgatható alkatrészek – vannak, amikre a festésük is rásegít, pedig nem.
A körítés is parádés. A Zseb Tomicák igényes, modellspecifikus – értsd: nem egyendobozban, ami a költségcsökkentés egyik jelentős fegyvere – dobozban laknak. Pici, celofánszerű zacsiban vannak és a legtöbbhöz inci-finci katalógust is mellékelnek.
Suzuki Every
Szóval a Zseb Tomica az Every jelenleg is regnáló, hatodik generációját mintázza. A 2015-óta (!) gyártott négyszemélyes apróságot 658 köbcentis, háromhengeres motorka repíti, 54 lovas ménes segítségével, illetve a turbóval aljasított változatát 64 paciéval. Ötsebességes kézi-, négysebességes hagyományos automata-, illetve szintén ötsebességes CVT automataváltón keresztül vagy a hátsó kerekeit hajtja, vagy mind a négyet!
Minden gúny nélkül mondom, hogy őrülten kíváncsi lennék arra, hogy egy ilyen 3395 mm hosszú, 1475 mm széles városi autócska milyen társ a hétköznapokban. A hátsó, mindkét oldalon tolóajtói őrülten praktikusnak sugallják. Ugyanakkor félek tőle, hogy nem az én 187 centimhez tervezték, meg a magyar közlekedési morálhoz egyenesen veszélyes lenne.
P058
Az Every nem egy különösebben bonyolult formájú szerkezet, dobozautó. Később fogtok egészen elképesztő Pocket Tomica darabokat is látni, amiknek ha lenne belterük és sikerülne méretarányban passzintani őket, vasúti terepasztalokon is megállnák a helyüket. Inkább ezeknek köszönhetően, mintsem az Everynek, de be kell valljam, hogy engem beszippantott ez a sorozat. A nyilvánvaló nehézségek okán nem tervezem a már meglévőkön túl bővíteni a gyűjteményt – bár soha ne mondd, hogy soha! Nyilván most, az első post után nem jelenhet meg más, de idővel a címkefelhőben a Pocket Tomica tag-re kattintva kilistázhatjátok majd az összes - nem olyan vészesen sok - ilyen kisautóról szóló linket.
Alább a képeknél majd mutatok érdekes részleteket a csomagolásukon is – köszönhetően az AI fordítógépek segítségének!
Az olcsóság ára: Nincs beltér. Ugyanakkor egyáltalán nem nevezném igénytelennek.
Műanyag, de abból legalább kitűnő minőségű!
Állati kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet együtt élni egy ilyen kei carral a mindennapokban! A dupla tolóajtó nagyon praktikus lehet!
Ez egy nagyon egyszerű forma, de cirka féltucat Pocket Tomica kézbevétele után engem megvett kilóra a sorozat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése