Matchbox MB-34 Chevy Ambulance

Majdnem napra pontosan egy hónapja írtam utoljára a Chevy mentő első öntvényváltozatának utolsó manifesztációjáról, ami a második öntvényváltozat első manifesztációjának néztem én is és aki eladta az is. Ennél körmönfontabban, mint a feleslegesen bonyolult fogalmazás, nem tudlak rávenni benneteket, hogy kattintsatok vissza arra a postra. Amit a mai bejegyzésben láthattok, az a második öntvényverzió utolsó változata. És úgy mentő, hogy rendőr!

Ha a bevezetőben elejtett kicsit sem finom utalás nem lett volna elég ahhoz, hogy visszakattintsatok, akkor megpróbálkozom még egyel: Feltételezem hogy az öntvénnyel kapcsolatos előzményeket ismeritek, mert ezek nélkül lehet nem sokat fogtok érteni a mai postból!

Nem szívesen mutogatok bontatlan kisautókat, mert nagyon nehéz őket normálisan lefotózni, de ez alkalommal kifejezetten örülök neki, hogy megvan a csomagolás. Merthogy így látszik, hogy nem bolondultam meg, a hosszúkártyás, amerikai blisterpacken bizony „Chevy Ambulance” a felirat. Ez két szempontból is érdekes. Egyrészt az öntvény első változatának megjelenésekor, a hetvenes évek végén „nevezték nevén a gyermeket”, idővel a Chevy lekopott a megnevezésből. Az utolsó változatra szemlátomást visszatért, ott a Chevrolet embléma is a kártya bal felső sarkában, egy apróbetűs „Official Licensed Product” felirat társaságában.

Másrészt ez a holmi nem mentőautó! Azt már megszokhattuk, hogy az Egyesült Államokban a mentőegységek nem külön szervezethez tartoznak, mint nálunk, hanem kórházakhoz, városi / állami tűzoltóságokhoz, vagy éppen betegszállítóként magánszolgáltatókhoz. De a rendőrséghez nem! Nos, jelen jármű nem is mentőautó, hanem Matchbox Megye Sheriff hivatalához tartozó, a különleges erőket fuvarozó csapatszállító egység! A S.W.A.T. (Special Weapons And Tactics), azaz Speciális Fegyverek És Taktikák elnevezés a Los Angelesi rendőrségtől jön. 1967-ben itt alakult az első ilyen egység és az elnevezést aztán a fél világ átvette a különleges rendőri erők – amit a földi halandó csak „kommandónak” hív – megjelölésére. Érdekesség, hogy Daryl Gates felügyelő, akinek az ötlete nyomán az egység és az elnevezés is született, eredetileg Speciális Fegyverek Támadó Csoportnak (Special Weapons Attack Team) akarta hívni. A swat amúgy egyfajta szójáték is, mert igeként annyit tesz, hogy odaüt, agyoncsap.

Mint fentebb már említettem, ez az 1999-es változat, ami az USÁ-ban volt MB-34 az 1-100 sorban az öntvény hattyúdala. Bár nagyon szeretem és remélem idővel sikerül további változatait is beszereznem, mert azon kevesek közé tartozik, aminek minden verziója tetszik, be kell lássam, hogy 1999-re tényleg eljárt az idő az 1977/78-ban debütáló öntvény felett. Nem hiszem, hogy tudatos, de egy ilyen rendhagyó festés szép lezárása a történetének és talán nem is teljesen valószínűtlen ebben a szerepben.

Normálisan nem szeretek bontatlan kisautókat mutatni nektek, mert nehéz megmutatni a részleteket. Ezúttal nem bánom, mert így látjátok, hogy nem nekem gurultak el a tablettáim, hanem tényleg "Chevy Ambulance" felirat van a hosszúkártyás, jenki blisterpacken, holott ez egy rendőrautó!

Hozzá még csomagolásvédőben is van, hogy könnyebb legyen lefotózni, de azt is alá kellet ékelnem kicsit, hogy ne dőljön előre. Amúgy 2009, március 11-én készült képeket láttok.

Kemény hely lehet az a Matchbox Megye, ha kommandós csapata is van. Az "MB-8-as egység" felirat nem easter egg, mert soha nem futott ezen a számon a Chevy Ambulance. Azzal együtt ez is egy klassz festés, méltó hattyúdala az öntvénynek és talán nem is teljesen légből kapott.

Klassz, hogy a hátsó ajtók is megkapták a fényezés színét - ez nem minden esetben van így ennél az öntvénynél. A benyílt ajtó simán orvosolható lenne, ha ki lenne nyitva a csomagolás, de az ismert okokból nem van.

Matchbox MB-34 Ford RS200 - Update

A Matchbox Ford RS200-ról Joe már minden lényeges tudnivalót elmondott az MC-20-as pakkban található verziója révén, így nekem a premierverzió kapcsán nem sok dolgom akadt a fényképek prezentálásán kívül.

Ugyan nincsen kőbe vésve, hogy én csak Porsche-t meg GMC Wreckert gyűjthetek, de azért felmerülhet a kérdés, hogy miért is van nekem egy ilyenem. A dolog igen prózai, volt egy gyerekkoromban, ami eléggé megviselt volt és az sem segített rajta, hogy anno hibajavítóval igyekeztem a kopásokat elfedni. Adta magát, hogy ezt is beszerezzem szép állapotban, ami mint látható meg is történt. De nem csak ez a Fordom volt gyerekként, hanem a háttérben látható Supervan 2-ből is akadt egy nálam, de arról korábban már írtam.

Nem véletlen, hogy két Forddal is el lettem látva kölyökként, ugyanis unokabátyám igencsak szereti ezt a márkát, így mikor nálunk volt és mutogattam neki a Matchboxaimat, mondta, hogy Fordot mutassak neki. Mondom olyanom nincsen, amire édesanyám egy "akkor tudod mi a dolgod" pillantással nézett rá, aminek következménye az lett, hogy később valamilyen alkalomra kaptam tőle, de ennél több részletre már nem emlékszem. Mivel több Matchboxom is az ő sajátjai voltak - például a Vanpire vagy a Hairy Hustler - így fogok még rá hivatkozni a későbbiekben is. Főleg azért, mert volt egy amire nagyon ácsingóztam, de nem kaptam meg, csak náluk játszhattam vele. Persze már van egy olyanom is.

A premiermodell hasonlít leginkább a gyári versenyfestésre

Rengeteg jól kivehető részlet van rajta

Igazi raliautós kinézete van, mert hiszen az is

Hátul sem fukarkodtak a részletekkel, a szárny közepén a nyílás azért el van csalva

Szeretni való részletek

Jól mutat a Supervan 2-vel, igaz a csíkozás pont ellentétes irányú

Fotózás közben jutott eszembe, hogy milyen jó kis Team Convoy lenne belőle, így a színben illeszkedő, az MC-9 Motorcity Racing Set-ből származó Papa Truckot is előtúrtam egy fotó erejéig. Mennyire jó lett volna egy ilyen Ford-os szett nem?

Matchbox MB-34 Ford RS200

Matchbox MB-34 Ford RS200

A Matchbox a története során nem egy emlékezetes raliautót mintázott meg, de szerintem mind közül a legvalószínűtlenebb, hogy akár csak az utcai változatával is összefusson az ember az a Ford RS200.

Guiness-rekorder
A rali nem az a sportág, ahol egy autó gyorsulási képessége elegendő a sikerhez. Hiába volt a Ford RS200 utcai változata egy időben a világ legintenzívebben gyorsuló autója, a versenygép nem volt igazán sikeres az egyszerre rossz emlékű és elképesztő B-csoportban.

Itt „át is adnám a szót” a Superrally.hu szerzőjének, aki kitűnő típusismertető és WRC-történeti anyagot jegyez RS200 ügyben.

Szerintem ebből a szögből mutat a legjobban. Ford RS200, azzal a versenyfestéssel, amit a Matchbox is alapul vett.

Elnézés kérek ez úton a típustörténeti szűkszavúságomért, de... Igazából nem látom ezt az autót szépnek. Igazi célgép, de a szépérzékemet egyszerűen nem birizgálja meg, pedig azok közé a kiváltságosok közé tartozom, akik egy időben két utcai RS200-ast is láthattak, egy jobb- és egy balkormányos verziót, 15 éve, egy másik kontinensen. Sajnos a hangjukat nem volt módomban hallani. Ami azt illeti, engem meglepett, hogy mennyire pici autó.

1987-1993
A Matchbox kínálatában az RS200 mindig is mint MB-34 szerepelt az 1-75 sorozatban. 1987-ben és 1988-ban a Ford, fehér alapon kék versenymotívumát használták, és fekete, 7-es rajtszámot kapott. 1989-ben kék alapon fehér lett a versenyfestés és elhagyták a második színt a nyomatból, így a 2-es rajtszám is fehér – mint ahogy azt a mellékelt ábrák is mutatják. 1991 és 1993 közt aztán visszatér az első verzió motívuma, de fehér alapon pirossal és ami az első verzión fekete volt, az kék lesz. A magam részéről ezt tartom a legjobban sikerültnek. Ezen kívül még két, speciális kiadásban szerepel, 1991-1992-ben Németországban „Christmas World Rally” szériában egy az itt láthatónál sötétebb kékben, de versenyfestés nélkül – akár utcai autónak is felfogható. Illetve 2000-ben egy Fanta tematikájú sorozatban a Kínai Népköztársaságban jelent meg egy narancssárga, Fanta logós kivitele. Ez utóbbi az üdítőital promóciójaként jelent meg, megvásárolni nem lehetett, kilencféle kisautót sorsoltak valahogy – van köztük 57-es Chevy és Volvo Container Truck is (sóhaj) – és küldtek ki a pályázóknak.

Ami kisautót illeti, szerintem meglehetősen jól sikerült! Az öntvény pont az és annyi, amit egy játékautónak tudnia kell. A Convoy-kerék meglepően jól áll neki, én teljesen elhiszem róla, hogy saras pályára való gumi.

Igazából az összes verziója jól sikerült, bár talán az 1-75 szériából pont ez a legkevésbé vonzó, de ez is remek! Az én példányom az MC-20-as szettből való, ezért látjátok ezt a tag-et a címkefelhőben.

Vessetek meg, de nekem ez az autó nem tetszik! Főleg előről nézve nem.

Teljesen meggyőző a Convoy-kerék, mint saras pályára való versenygumi!

Ez a - szerintem - legkevésbé jól sikerült festése és még ez is milyen jó!

Állítom, hogy ebből a szögből mutat a legjobban!

Motor a kirakatban.

Szellőzőnyílások! Ultra-menő!

Matchbox Team Matchbox TM-1 / TM-2 Pepsi

Viszonylag régen volt már szó a Matchbox Team Matchbox / Convoy szériájáról, pedig ezek igazán fantasztikus játékszerek, talán nem véletlen, hogy a Mattel nem régiben elkezdte feltámasztani a konkurens márkájánál.

Az első
Az 1985-ös katalógusban találkozunk először a Team Matchbox sorozattal, elsőre négyféle változatban. Az első számú, vagyis a TM-1 az bizony ez a Pepsi-s dekorációjú Papa Truck, Chevy Pro Stocker és Chevy Van hármasát magába foglaló szett. Talán éppen ezért ez az egyik legkedveltebb, legnépszerűbb kivitele, a maga idejében talán Magyarországon is ez volt a legkönnyebben elérhető változata. Emellett persze még szép is, elég markáns színkombinációjú mind a három járgány. Az 1986-87-es gyűjtői katalógusban ugyanez trió már TM-2 néven fut és öttagú lett a kínálat. Meglepő módon nem az újdonság lett a TM-1, hanem az addig TM-3 név alatt futó Dr. Pepper-es, vagyis kicsit megkutyulta a Matchbox az elnevezéseket. Az én példányom dobozán 1985-ös évszám található és TM 2 felirat. Ha szigorúan nézzük akkor ez így nem fér össze, így valószínűleg doboz cserés volt ez a szett. A sima 1986-os és az 1987-es katalógusokban továbbra is TM-1-ként hivatkoznak rá. Az 1988-as kiadában hivatkoznak rá már ott is kettes számúként, de mint TC-2, azaz Team Convoy! Szóval a számozásokat és az évjáratokat tekintve a Matchbox katalógusai alapján elég nagy a szórás. A lényeg, vagyis a tartalma mindvégig változatlan.

Egy Pepsi TC kalandjai
Ugyan azt nem tudom megmondani, hogy milyen "útvonalon" jutott el a makaói gyárból ahhoz az eladóhoz akitől 2009-ben egy aukciós oldalon megvettem, de onnantól kezdve, hogy kikerült a hirdetés már igen. Be volt állítva a hirdetésfigyelő, így amint megjelentek az eladónál új termékek, egyből kaptam az értesítő e-mailt. Egyből végig is bogarásztam a kínálatot és riasztottam Joe-t is, hogy nézzen rá, mert vannak Convoyok is. Kitalálhattátok, hogy közte volt ez a szett is és akkor még javában gyűjtöttem a Chevy Van különböző variációit. Olyan időket éltünk, hogy erősen elgondolkodtam, majd le is tettem róla, hogy ezt én magamnak megveszem. Nevetni fogtok, de 2600 Ft-ról beszélünk. Joe-nak fel is hívtam rá a figyelmét, de mondta, hogy neki van, nem kell. Ezek után megint fontolóra vettem, hogy megveszem, de aztán felhívott, hogy üsse kő, ennyiért vegyem meg neki ezt is. Így került hozzám egy börzei átvétellel az adott év október 18-ik napján. De hogyan került akkor még is hozzám másodjára is? 2018-ban Joe nekem adta ajándékba azzal a feltétellel, hogy nem bonthatom meg a szettet, együtt kell maradniuk. Vállaltam ezt a hatalmas árat, így lett egy tökéletes állapotú Pepsi-s Chevy Vanom teljes Team Convoy kivitelben. Szóval akkor nem is, de idővel végül a birtokomba került, ami természetesen a furgonok leépítését követően is továbbra megtalálható a gyűjteményemben.

Utolsó?
Ahogyan az imént és már korábban is utaltam rá, hogy a Matchbox Chevy Vanjai különböző verzióinak a gyűjtésével végleg leálltam - még 2017-ben - és el is adtam a többségüket. Néhány, számomra kedves darab azért megmaradt - minden kiviteléből őrzök legalább egyet -, illetve 2019-ben a gyártó "beleköpött a levesembe" és csinált egy új öntvényt a Superfast 50-ik évfordulójára dekorálva. Természetesen azt kénytelen voltam a megmaradt negyvenes mellé beszerezni és ha lesz hatvanas akkor majd persze azt is.

Az egyik-, ha nem a legszebb Team Matchbox / Convoy

Chevy Van, te csodás

Szépen fénylik a krómozás

Jó döntés volt a Matchboxtól a Papa Truck megalkotása

Jól mutatnak így együtt

Egyedül a versenyautó kapott fehér alapszínt

Ezzel a festéssel az 1-75-ös sorban is megtalálhatjuk 1984-86 között mint MB-34

Érdekessége, hogy a hátsó ablaka matt

Felpofátlankodott

Dobozon kívül

Dobozon belül

Matchbox MB-34 2000 Chevy Corvette Convertible (C5)

Nagyon régen mondtam ilyet új kiadású Matchboxszal kapcsolatban, de most mondom: Menjetek el játékboltba, supermarketbe és vegyétek meg ezt a kisautót, mert ennyire szép – megkockáztatom hogy, elegáns – festést, ennyire jól kidolgozott kisautón jó ideje nem produkált a Mattel!

Az ötödik

A Corvette sztorival úgy vagyunk, mint a piranhák a kiszemelt áldozattal: Először csak bele-belekapnak, amikor már eléggé kifárasztották, akkor meg nekiesnek és kivégzik. Mi a bele-belekapás fázisában vagyunk. Letudtuk már az első generáció érdekes történetét, aminek az ad egy különleges aktualitást, hogy június 30-án volt 60 éve, hogy az első Corvette legördült a gyártósorról. Volt itt hatodik generáció (C6), is sokféle inkarnációban, meg még elvétve egy-két másik generáció is. (A teljes Corvette regény ömlesztve itt.) Az ötödik generációról ez az első anyag.

A Corvette filozófiája egyik generációnál sem változik egy kicsit sem: Minden más konkurenshez képest sokkal olcsóbban nyújt szuper-sportkocsis autózási élményt. A C5 sem más. 1997-től 2004-ig kínálják kupé, kabrió és keménytetős változatokban. Az alapmodell kupé és a kabrió, ha a hatsebességes kézi váltóval szerelték őket, akkor 0-ról 60 mérföldre óránként – sacc/kb. 0-100 km/h – nagyjából 4,7 másodperc alatt gyorsul fel, amit bizony olyan versenytársak tudnak, mint az Aston Martin DB7 Vantage, Ferrari 360, meg Porsche 911 Turbo. Az álló helyzetből negyedmérföld 13,2 másodperc alatt megy neki, a táv végén már 109 mérföldes óránkénti sebességgel (valamivel több, mint 175 km/h) szedi a lábait.

Kupé és kabrió. Bukólámpás, tehát csajozós. Mondjuk amúgy is az. (Kép: MotorTrend.com)

Az erőmű kínálat sokasága nem zavarta össze a vásárlókat, az alapverzióknál – most szándékosan nem akarok foglalkozni a spéci kiadásokkal, de ha valaki majd csinál mondjuk egy 1988-as Indy 500 Pace Car replikát kisautóban és lesz nekünk olyan, akkor majd kivesézzük, becsszó – egy 5,7 literes V8-as nagyblokk, nevesítve az LS1-es. Ugyanez a moci számos kortárs GM modellben teljesít még szolgálatot. Papírforma szerint 345 pacit szabadít a hátsó kerekekre, de a pletykák szerint ez is alulértékelt adat. 2001-ben váltja az LS6 kódú, hasonló hengerűrtartalmú motor ami a papírforma szerint 350 lovas ménest rejteget. A váltókat tekintve kétféléből lehet választani, a már említett hatsebességes Borg-Warner T-56-os manuálisból, amivel a 282 km/h-ás csúcssebességet tudja a C5-ös, illetve egy négysebességes automatából.

Nagyon tetszenek a Corvette-ek, boldogan ki is próbálnék egy ilyet, de sohasem kéne egy ilyen gép, mert biztos kinyírnám magam benne. A Corvette tipikusan az az autó, amit csak úgy engednék vezetni, hogy a sofőrnek le kelljen nyomni egy sportkocsi vezetési kurzust. Szóval lenne egy „Corvette” kategória a jogsiban, ha rajtam múlna, ami jó lenne Dodge Viperre is – azt még nagyobb öngyilkos mobilnak gondolom. Hogy miről is beszélek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi videó, ahol – mit ad isten – egy C5-ös és C6-os versenyez(ne) pirostól-pirosig.

Reciclálva

Nem mondom, hogy példa nélkül álló az ilyesmi, de közel sem jellemző a Matchboxra annyira, hogy időnként elővesznek régebbi öntvényeket. Ez sokkal inkább a Hot Wheelsre volt jellemző eddig, mert mostanában – fogjátok majd látni későbbi postokban is – ezt a trükköt a Matchbox nevű márkájával is eljátssza a Mattel. Amúgy ez megér egy kis kitérőt! Nekem nem fáj a dolog, ha olyan modellekért nyúlnak a fiókban, amik klasszak és izgalmas, új festésekkel meg kerekekkel lehelnek beléjük új életet. A jelen helyzet pont ilyen.

A lenyitható tetejű C5 2001-ben debütál, mint MB-57. Egy évvel később már MB-11, 2003-ban meg MB-08. Nem mondom, hogy csúnyák, de inkább a „semmi extra” kategória nálam, még leginkább a metálbordós premiermodell az, ami tetszik. 2008-ig pihen az öntvény, hogy akkor MB-25 legyen és metálropi színű. Ez is inkább tetszik, mint nem, de lehet, hogy otthagynám az üzletben, pedig ezen ki vannak emelve a világítótestek – mint ahogy azt hiszem ott is hagytam. Persze a köztes időben el-elpattan egy-egy ötös, meg tízes csomag részeként, de azokra is inkább azt mondom, hogy semmi extra. A verziókat nézzétek meg a BAMCA-nál.

Ezzel megérkeztünk a jelenbe! A british racing green-re hajazó zöld festés, a vastag fekete csíkkal, melyet ezüsttel szegélyeztek telitalálat! Az arany szegélyű, fekete ötküllős kerekek nagyon jól mutatnak a zöld fényezés alatt, a barna beltérrel kifejezetten ízléses a végeredmény. Sajnálom, hogy a világítótestekre nem jutott festés, mert akkor hibátlan lenne – és előre nem is kellene, mert a bukólámpái csukva vannak. Esetleg az ezüst szegély is lehetne arany, de ez már csak tényleg a kákán a csomó keresése. Amúgy minden más is rendben van. Sok apró részletet alakítottak ki fémből – beleértve a tükröket is. A beltér is bővében van az apró részleteknek, ami egy kabriónál igencsak hektikus pont, és még a kormánya sem egy pizza!

Hallgassatok rám, ha a C5-ös Corvette megmozgatja a fantáziátokat, akkor ezt a Matchbox verziót ne hagyjátok ki, mert közel telitalálat!

 Bukólámpás, tehát csajozós! Corvette C5 kabrió reciclálva 2001-ből.

 Régen volt ennyire szép színezésű új Matchbox a kínálatban! A fényképezőgép valamiért nagyon felerősíti a metál festés szemcséit, a valóságban sokkal szebb.

 Szép, részletes a beltér is és a színe is jó.

 Ha ki lennének emelve a világítótestek, tökéletes lenne.

Matchbox MB-34 Lincoln Navigator

Idén újra bekerült a Matchbox 1-75-ös kínálatába az igencsak jól sikerült Lincoln Navigatoruk. Amint az a Superfast verziónál is írtam, viszonylag ritkán találkozhatunk vele, pedig eddig minden kivitele jó kiállásúra sikeredett. A 2011-es darab sem lóg ki a sorból, jól áll neki ez a világoskék szín, az új kedvencemmé avanzsálódott ötküllős kerekekről nem is beszélve. A szükség szerű dekorációt megkapta elöl és hátul is, utóbbinál egy kis Lincoln emblémát is csempésztek a vonóhorog helyére - először festéshibának néztem. A hátsó lámpa viszont már az új, spórolós eljárással készül, vagyis csak addig van kifestve, ameddig a hátulról való tamponozás azt engedi. Kicsit fura látványt eredményez, de majd lassan hozzászokunk, amint azt a rikítóbb színekkel is kell majd tennünk. Ezt a kis fogyatékosságát azonban érdemes háttérbe szorítani a végső kép kialakításánál, mert bőven ellensúlyozásra került már a felniválasztásnál is.

Kidolgozottsága még ma is bőven megállja a helyét

Majd megszokjuk, hogy így is lehet lámpát festeni

Szép a színe, szép a felnije

Matchbox MB-34 Lincoln Navigator

Matchbox MB-34 Volkswagen Camper

Szaporodnak nálam az olyan modellek, amikről régen elkönyveltem, hogy „áhh, nekem ilyenem sohasem lesz”. Aztán mégis. Ezek főleg a regular wheel sorozatból kerülnek ki – tiszta szerencse, hogy ezekről már régebben kinyilatkoztattam, hogy nem birizgálják a fantáziám, merthogy gyerekként kimaradtak.

Állítom, hogy vannak olyan autók, amikről még az is azonnal, első blikkre tudja mik, akiknek semmi közük az autókhoz. Ezek az autóipari gizai piramisok, vagy Eiffel Tornyok nagy részét megmintázta a Matchbox és párat már én is bemutattam, példának okáért a VW Bogarak és a Minik egy részét. Nos, a VW kisbuszok is pont ilyen, „még a nagymamám is tudja mi ez” autók. A típusismertetőt ezért teljesen feleslegesnek tartom, aki viszont szeretne ebben az ügyben képződni, az semmiképp se hagyja ki a TotalCar virágkorából való – kokós virággyerekek, vidám téli dürrögése mentesített, cenzúrázott – videót, a Transporter ötvenedik születésnapjára keletkezett cikket ugyanettől a periodikától, illetve a Wikipédia ide vonatkozó bejegyzését – itt bónusz fotóval az eredetiről.

A Matchbox története során előszeretettel dolgozta fel a különböző Volkswagen kisbusz típusokat. Elég ellentmondó információk állnak rendelkezésre a különböző forrásoknál, meg a nekem meglévő katalógusokban, ezért minden következő évszámot az AS/2-es szabvány (Ahogy Sikerül, de azt is oszd el kettővel) szerint vegyétek pontosnak. Az első a sorban az 1957-es kiadású MB-34 volt, ami Volkswagen Micro Van fedőnéven futott és a Volkswagen Type 2 alias Transporter 1 – röviden T1 – kisárú szállító verzióját mintázta. Egyszerű modell, se szélvédői, se belső tere, se ablak a hátsó rakodóajtón, ráadásul messze túl a megfizethetőség határain. Ez egészen 1961-ig szerepelt a sorozatban. 1962-től 1966-ig ismét T1 volt az MB-34, de már mint Volkswagen Caravette. (Hogy ezek a fedőnevek mit jelentenek, a Wikipédiát ajánlom figyelmetekbe, bár gyanús, hogy ezt valaki elszúrta. A VW-nél Caravelle van, nekem 65-től van katalógusom, amiben konkrétan Volkswagen Camping Car van. Szóval hogy tényleg ez van-e az aljára írva, vagy Areh szúrta el, azt nem tudom. A Kéznek is szemet szúrt, ő meg elég precíz gyerek.) Oldalán kétszárnyú ajtó engedett betekintést a bent elterülő két, egymással szembe fordított üléssorra és a köztük lévő asztalkára. A tetőn jókora ablak futott végig, de már rendesen szélvédővel, csakúgy mint elől. 1967-ben és 1968-ban is MB-34 marad a T1, de már mint Volksvagen Camper. Ezzel el is érkeztünk ehhez a verzióhoz, melynek a közelmúlt óta vagyok boldog tulajdonosa. A Caravette-hez képes ez egy emelt tetőt, azokra meg hat oldal- és egy tetőablakot kapott. Érdekes hogy 1969-ben és 1970-ben is megmaradt a Camper, de a magasított tetőt – ki tudja miért – lejjebb eresztették és eltűntek róla az oldalablakok. 1970-ben is regular wheel volt a camper, amennyire én tudom Superfast verzió nem készült belőle és valószínűleg jól tudom, mert az előbb linkelt katalógusrajzon ott a megjegyzés, hogy „nem-Superfast”.

Az én példányom már eléggé ütött-kopott, de az ajtói hiánytalanul megvannak, ami ezeknél a modelleknél minden, csak nem jellemző. Érdekes, hogy a Camper középső részében kiképezték a bútorzatot – mint ahogy arra már kitértem – de a vezető munkahelyét, illetve a hátsó traktust már egyáltalán nem. Ezt az apróságot leszámítva szerintem kifejezetten szép és jól kidolgozott ez a negyven év körüli modell.

Matchbox MB-34 Volkswagen Camper. Úgy negyven év körüli.

Ezt az emelt, ablakos tetejű verziót két évig gyártották.

A kétszárnyú ajtó belátást enged a belső térbe.

Itt-ott kicsit ütött kopott már, de minden porcikája egyben van.

Szépen kidolgozott, részletes regular wheel modell.

Amerikai tematikus 3 pack-ek: NickJr – Go Diego Go I.

Gondolom tudjátok, hogy a díjugratáson azzal a lóval mely bukik, még mindenképp átugratnak egy akadályt, hogy ne kudarcélménnyel kelljen lejönnie a pályáról, mert akkor lehet, hogy soha többé nem mer majd ugrani. San Franciscóban katasztrofálisan nem sikerült Matchboxokat vásárolni, ezért az egyik drogérialáncban lelt 3-as csomagokból vásároltam be, mert nem jöhettem haza kudarcélménnyel. Tehát elveimmel ellentétben nem azért vásároltam, mert valami tetszett, hanem azért, mert nem igazán volt más. Na, jó azért az is benne volt, hogy ilyen hármas csomagokat még nem láttam, meg szerintem ti sem – sőt, sem az mbxforum.com, sem a brazil kollégák nem tűnnek úgy, hogy látták, mert nem tárgyalják őket – és amennyire én tudom ezek is amerikai piacos holmik. Így kötött ki nálam ez az öt, tematikus 3-as csomag.

Igyekszem őket egy jó regényhez hasonlatosan fokozatosan adagolni és a végére hagyni a velőtrázó végkifejletet. Így az elején valami olyasmivel indítok, aminek a tartalmát talán már láthattátok is.

A Go Diego Go-ról annyit tudok, hogy egy az ovis korosztálynak szánt rajzfilm és a Nickelodeonon megy. Lévén egy részt nem láttam belőle, elképzelésem sincs, hogy jó-e, vagy sem, de azt sem sejtem, hogy „Diegosra” festett Matchboxoknak lehet-e bármiféle köze hozzá. Így az élmény, amit nekem nyújtanak ezek a járgányok pont olyan, mintha Kockásfülű Nyúl, Frakk, vagy Miki Egér lenne rajta… Szóval gáz!

A csomagban tartózkodó járműveket már ismerhetitek a fentebb linkelt oldalon lévő 5-packekből. (Jelzem, májusban szándékoltan hagytam az ilyen ötös csomagokat a boltban, mert szerintem rondák.) Az első a sorban egy 1999-es Ford Mustang, ami MB-68-ként először a 2000-es modellévben bukkan fel – igaz, nem kabrióként. A második a sorban a 2006-os Utility Truck egy libf..zöld színű változata, elefánttal díszítve. A harmadik pedig az MB-34 (Generic) Tractor Cab egy Diegoval dekorált változata.

Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez a 3 pack idei kiadás.

Matchbox MB-34 Tractor Cab

Tulajdonképpen a Tractor Cab az a vontató a Convoy sorozatban, ami a legkevésbé kedves a szívemnek, de elém ugrott az egyik 1-75 sorozatból származó változata és nem bírtam otthagyni. Azért jó sok országban képtelen helyeken Matchboxokat keresni – reptéri bolt, vagy olyan országokban játékbolt, ahol nagyjából 12 millió lakosra pont az az egyetlenegy ilyesmivel foglalkozó üzlet jut – mert olyan kifutott sorozatok vetik magukat eléd, amiket amúgy lehetetlen lenne beszerezni. Ez a 2006-os MB-34 Tractor Cab is így került hozzám. Egy iszonyatosan nagy turkáló aljából bányásztam ki Ausztriában egy játékboltban még tavaly. Úgy emlékszem valahol már említettem a Tractor Cab-el kapcsolatban, de a króm hűtőrács, lépcső és tartályok nagyon jót tesznek a megjelenésének. MB-31-ként még 2005-ben bekerült a sorozatba – teljesen más festéssel – ez a vontató, de a fentebb citált katalógusképen látható kanárisárga-szürke borzalmat én nem láttam sehol, csak ezt a... Ööö... Ööö... Areh azt mondja rá, hogy „gürngold”, azaz zöldarany, tehát maradjunk ennél, szóval ezt a változatot. A cégjelzést a sleeper cab-en még csak-csak értem, de az ajtón lévő „Private operator, not for hire” már meghaladja az értelmezési képességeim. Oké, szó szerint értem, hogy „Magánfuvarozó, nem bérelhető”, de miért kell ezt hirdetni? Van ennek valami jelentősége? A kommentelés segítségével bátran felhomályosíthattok ennek a dolognak a mibenlétéről is!

Matchbox MB-34 Tractor Cab NRFB. 1,49 euró. Nem éppen a legolcsóbb.

Érti valaki a feliratot az ajtón?

A króm sokat dob rajta.

Matchbox Dodge Challenger

Mindig is szerettem a hetvenes évek amerikai izomautóit. A Matchbox is előszeretettel nyúl ehhez a témához, de jelen sorok tárgya – szerintem – köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Megint valami olyasmit érzek, mint a BMW 3.0 CSL esetében; engem a Matchbox értelmezése még csak nem is emlékeztet az eredetire. A képeket mellékeltem, mindenki értékelje maga, hogy igazam van-e, vagy sem. A történet a szokásos, az alvázon 1975-ös dátum szerepel, de az első katalógus amiben MB-01-ként felbukkan, az az 1976-os. Areh-nél döbbenetesen sok változatban létezik a járgány. A nagyobb hátsó kerekű változat alváza kicsit különbözik az eredetitől – bár a keltezés ugyanaz rajtuk –, az ajtók alatt kilógó kipufogócsövek képében. Ezek a nagyobb hátsó kerekű változatok már MB-34 szám alatt futnak.

Az eredeti Dodge Challenger. Hááát, hogy a Matchbox hasonlít-e?