Matchbox MB-06 1934 Chevy Master Coupe

Rájöttem, hogy változik az ízlésem – lehet, hogy öregszem? Elkezdtek tetszeni az 1920-as, 1930-as évek autói – bár ettől még biztosan nem fogok Models of Yesteryear-t gyűjteni. Egészen biztosan a Mafia keze van a dologban! Mármint nem a bűnszervezeté, hanem a PC-s játéké. A Matchbox mostanában próbálkozott pár járművel ebből az időszakból és be kell lássam, hogy kedvemre valók!

1934
Ez az az időszak amikor az amerikai autóknak a leggyakrabban nem volt típusnevük. A gyártó neve, az évjárat és a kivitel neve adta ki a jármű elnevezését. Nem mondom, hogy #regenmindenjobbvolt, de nincs ellenemre és kifejezetten érdekesnek tartom. Azt is adom, hogy a korszak középosztálynak szánt, átlagos autói annyira egy kaptafára szabottak, hogy nem is könnyű megkülönböztetni őket. Úgyhogy ha valakinek pont ettől van lábrázása, azt is megértem.

Nos, az 1933-ban debütált a Chevrolet Standard Six sorozat, ami némiképp ellentmond annak, amit pár mondattal fentebb állítottam. Sőt, egyfelől ha azt vesszük a Matchbox hibázott is az elnevezéssel, hiszen pont ez hiányzik a kártyáról. Viszont ha úgy nézzük, hogy a teljes személyautó vonalat „Standard Six”-nek hívják, akkor végül is teljesen mindegy. A lényeg viszont, a karosszéria kivitele – Master Coupe – szerepel. A „Standard Six” önmagyarázó, ebben az évben egységesen az összes kivitelű Chevy-be ugyanazt a hathengeres, 181 köbhüvelykes (2970 köbcentis), felülszelepelt, 3000-es percenkénti fordulaton 60 lóerőt és 169 newtonméter nyomatékot leadó motor építették. Ez attól függően, hogy milyen karosszériába került, 65-70 mérföld per óra (104,6 – 112,6 km/h) csúcssebességgel vitte azt. A háromsebességes, kézi kapcsolású váltó is egységes volt az összes változatban. Az óra, a fűtés, a rádió és teljes biztonsági üvegezés – az első szélvédő alapáron volt az – mind feláras extrák.

1934-ben a szedán, roadster és touring kivitelek is bekerülnek a kínálatba. Ezért igazándiból nem is tudom megmondani, hogy miért éppen 1934-re datálja a kisautót a Matchbox, a Master Coupe éppúgy lehetne a premierévből való is.

Meg tudom mutatni az 1933-as keltezésű, de már a 1934-es modellév katalógusát, amiben így az összes karosszériaváltozat szerepel. Csalok, mert a teljesen üres fehér oldalakat – a másodikat és az utolsó előttit (ínyenceknek B2 és B3) – kihagytam.

 

Így a jó!
Mentegetődznöm kell a blister miatt: Nem szeretek blisteres kisautókat mutogatni a blogon, de gyakran nincs más választásom. (Ha tudnátok hány van meg csak így.) Egyrészt úgy elszaladtak mostanában az árak, hogy nem fér bele, hogy egy bontatlanul megtartani és egy felbontani szánt példányt is beszerezzek. Másrészt gyakran nincs is kettő a boltban abból, amit meg szeretnék venni – sőt, gyakran egy sincs. Úgyhogy az értékrombolás helyett, marad a „kirakatüvegen keresztüli” mutogatás.

Amit ebben a postban láttok, az a 2021-es premiermodell. Tetszik a kéttónusú fényezése, a katalógusban a szedán visel egészen hasonló árnyalatot. 2022-ben MB-71 lesz belőle és sötétkék fényezést kap, ami szintén szép, de a lökhárítójáról eltűnik a króm és a létező legrosszabb megoldásként semmiféle színt nem kap. Marad szürke, ezért azt üvölti, hogy „én bizony műanyagból vagyok”. Nagyon kiábrándító, ebben a korszakban ez egy olyan stílusjegy, amit nem lehet elhanyagolni, de az S123 óta én semmin nem csodálkozom!

NRFB.

Egy kicsit közelebbi az autóról.

Szép, részletes festés az elején és a lökhárító le van krómozva. Az 1-100-as sorozatban, a Matchbox "Showroom", azaz "bemutatóterem" szériába tartozónak hívja ezt is. Ez onnan is látszik, hogy a kártya fehér részének felső sarkaiban, stilizált reflektorok láthatóak. Ezen a képen egész jól látszik ez a részlet.

Hátsó lökösre helyezett pótkerék. Itt is jól látszik a reflektor a kártyán.

Átalakítás: Matchbox MB-06 Mercedes 350 CL(S)

Vajon föltűnik-e első ránézésre a különbség? Nem a nevében szereplő plusz betűre gondolok alapvetően, sem az új tetőre. Hanem arra a különbségre ami miatt ez a C betű ott szerepel a típusjelzésében. Talán csak a típust jól ismerők tudják egyből, hogy hova is kell pillantani a különbség felfedezéséhez. A többieknek javaslom az ajtó mögötti lemezrészek összehasonlítását. Itt van az alapvető különbség az SL és az SLC között. A valóságban ez 360 milliméter differenciát jelent, ami a kisautónk léptékébe átszámolva körülbelül hat milliméternyi hossznövekedést eredményez.

A toldás kimerevítése

Új éra a sportmerciknél

De nézzük meg, hogy mi is történt ezzel a Mercedes modellel valamikor a hetvenes évek közepén, amikor megnövekedett! A 107 kódú modell 1971-ben jelent meg, leváltva a – tető nélkül - gyönyörű formájú, de már öregecske 280-ast. Ezzel a kocsival egy teljesen új dizájnvonal jelent meg a Mercedesnél. Vízszintes vonalak lettek jellemzőek a karosszériára. Az újdonságként megjelenő fekvő téglalap alakú első H4 halogének és a bordázott hátsó lámpatestek mind a széles és lapos hatást hangsúlyozták. Az aerodinamika és a biztonságosság minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott a tervezés során. Még arra is figyeltek a különösen gondosan dolgozó germán mérnökök, hogy különösebb változtatások nélkül az egyre szigorodó amerikai szabványoknak is hosszabb távon megfeleljen a kocsi. A továbbfejlesztett sorhatoson kívül V8 verziókkal is bővült folyamatosan a teljesítményben és méretben gazdag motorpaletta. Az alumínium hengerfej alkalmazását is itt vezették be. Kellett is az erő a közel másfél tonnás vas megfelelő mozgatásához. A karosszériát különlegesen merevre tervezték és az utasbiztonságot is szem előtt tartva, gyűrődési zónákkal és bukókeretként szolgáló merev ablakkialakítással gyártották. Itt találkozhatunk először az igencsak jól párnázott kormánnyal és műszerfallal, a hárompontos biztonsági övön felül – később - ABS-szel és vezetőoldali légzsákkal(!). A korának legbiztonságosabb autója lett. A karosszériákat tekintve két verzió készült. Az alapeset, a jól ismert, rövidebb tengelytávú, az SL jelű változat, amelyik alapvetően nyitott karosszériás volt. Tartozhatott hozzá vászon vagy levehető keménytető, de ezek a szerkezeti stabilitásában nem játszottak szerepet.

Szinte limuzinos méretek

2+2 az mégsem 4

Viszont a későbbi igények alapján megjelent a hosszított változat az SLC. A C mint Coupé esetében már fix keménytető készült, ami lényeges javulást hozott az amúgy sem gyenge merevségben. Nyolcféle motorral lehetett megrendelni. A csúcs az ötliteres 240 lóerős V8 volt. A tengelytáv növekedésével stabilabb lett az autó és a belső tér is kényelmesebb lett hátul, olyannyira, hogy teljes értékű üléseket lehetett berakni és így - a 2+2 helyett - valódi négyszemélyessé vált a kocsi. A 600-as Merci után az SLC volt a legkisebb mennyiségben gyártott sorozatmodell a gyár történetében. 1981-ig gyártották és összesen 52 888 darab készült belőle.

Az autónak a jellege miatt nem csak a gazdag réteget kellett kiszolgálnia, hanem komoly sportolói karriert is szántak neki, mind ralliban mind pályaversenyen.

Vajon ez versenyautó tényleg vagy pedig csak erőltetik?

Az erős és merev karosszéria, a nagy teljesítményű motor és a megbízható szerkezet versenysikereket ígért. A nemzetközi sikerek nem maradtak el, a Párizs-Dakartól a Safari és Mexico Ralley-ig sok helyen értek el vezető helyezéseket, több jól ismert pilóta közreműködésével. A sikerhez talán az is hozzájárult, hogy míg a többiek a középkategóriás autóikat fejlesztették erősebbé, addig a Mercedes egy eleve nagy teljesítményű és a versenyzők számára hosszabb távon is kényelmes autókkal indult. A V8-as 5025 köbcentiméteres erőforrást a gyár kimondottan az SLC ralliváltozata miatt fejlesztette ki. Természetes a súlyát ahol csak lehetett csökkenteni kellett ezért a nyitható elemeket alumíniumból készítették. A gyár a komoly világbajnoki sikerek érdekében lehomologizáltatta a 450 SLC ötliteres 300 lóerős változatát. A háromsebességes automata váltó alkalmas volt a nagy terhelések kezelésére. A Mercedes versenycsapata mindig Dunlop gumikat használt. 1981-től a gyári csapat befejezte a rallizást és a pályaversenyzésbe is csak évekkel később tértek vissza egy teljesen más kategóriájú modellel. Azt csak inkább sejteni lehetett és a korabeli leírások alapján mára már bizonyos, hogy egy ilyen versenyautó üzemeltetése és futtatása, szervizelése irtózatos nagy pénzeket emésztett föl, ami még egy Mercedes kaliberű cég számára sem volt igazán magától értetődő. Kiváltképpen ha hozzátesszük, hogy a kocsi maga egy rétegmodell. Sőt talán nem is azé a rétegé aki kint áll mondjuk egy afrikai gyorsasági szakasz mellett és élvezi az ötezer köbcentis motor hangját amikor vált az automata váltó a bivalyitatón átspriccelve. érthető, hogy szép csendben inkább a  lelátókkal körülvett német-angol (DTM, BTCC) versenypályákon füstölték el a versenymarketinges milliókat, effektíve nagyobb megtérülési mutatókkal.

Kevesebb anyagot fölhasználva is sportmercit modellezünk meg

Mivel a Matchbox a rövidebb változatot adta ki, így sokan nem is tudják, hogy a valóságban létezett másik verzió is. A Matchbox verzióról ránézésre azonnal megállapíthatjuk, hogy nagyon nem sikerült az eredeti kocsi filligrán kecsességét átvinni. Jóval tömzsibb lett a kisautó, mint a hosszúkás és vékony lapos eredetije. Kiváltképpen durva ez a torzulás a fekete műanyagtetős változatnál. A szélvédő is jóval meredekebb, a hátsó rész is jóval hosszabb. Mindezek a jelentéktelennek tűnő szögek és milliméterek teszik a kocsit mássá. Arról meg nem is beszélve, hogy a műanyagtető megformázása sem sikerült. Az oldalsó ablakkivágás közelítően sem hasonlít az eredetihez. Röviden: teljesen rossz a tető, mintha egy másik kocsiét rakták volna rá. A kocsi részleteivel, lámpákkal, ívekkel amúgy nincs baj, - a fotók is mutatják - azok helyén vannak, csak hát sajna az összhatás, az arányok...

A kerékjárati ívek, huhh.....

Ennyivel lett hosszabb a kocsi is

Tisztán látszik a kétféle hűtőrács. Na ezt ki tudta?

Padlólemez hossztoldásának rögzítése

Vágunk és toldunk

Mivel nekem már volt egy vitrines példányom és a sors úgy hozta, hogy több leharcolt darab is hozzám került, kitaláltam, hogy valamit kellene csinálni a meglévő Merci alkatrészekből. Itt jegyzem meg, hogy az alvázuk valószínűleg gyártási/tervezési hibás lehet, mert a nálam levő darabok 40 százaléka eltört keresztben, különböző helyeken. Ami nem lehet véletlen. A gyenge és keretnélküli szélvédőkről most nem ejtek szót, azok hamar leamortizálódnak. Az ilyen megoldás maximum gyűjtők kezébe való, nem gyerekekébe.

A morzsolódó padlólemezek

Én tudtam, hogy létezik a hosszabb verzió és így ennek kialakítása egy jó célnak tűnt. A megfelelő helyen elvágtam a kaszni két oldalát és műanyag távtartó lapokkal a megfelelő távolságban egymástól összeragasztottam. Ezáltal a két rész már jó helyen volt, csak a hiányzó karosszériát kellett kipótolnom. Ezt a műanyag lapok réteges beragasztásával és a felület letapaszolásával végeztem. A tapaszolás után a kocsi oldalának a mintázatát faragtam bele a megkeményedett tapaszba. Ez már valódi szobrászkodás volt. Ezzel párhuzamosan először összeragasztottam a kettévált alvázat, majd miután ez megvolt, a közepén ismét kettévágtam keresztben - immár a tervezett helyen. Ide is sztirol távtartó és toldás került. A stabilitás érdekében itt már megtehettem, hogy kétoldalról, vagyis az alváz alján és tetején is megragasztottam a két részt. Így kellően merev lett ahhoz, hogy tapaszolással sima alsó felületet hozzak létre és a későbbiekben a vékony karosszériát is megtartsa. A beltér műanyagelemének padlójába is toldás került a kívánt hosszban.

Papírpróba 

A padlólemez erősítés

Új fedél alatt

Ami mindezeken felül még érdekesebbé és egyedülállóbbá tette a munkát, az az új tető elkészítése volt. Ez is sztirollapból készült végül, bár volt némi kísérletezés a papírmasé változatra is. Azonban nem hozta a kívánt eredményt, így maradt a síkokból összeállított, hajlítgatott keménytető. Harmadszorra sikerült is. Ábrázolóban akik otthon vannak: az íves elemek összemetsződése. Léptékhelyesen, csipesszel mozgatva. A megfelelő méretű és alakú ablakkivágással a kétoldalán.

Szabásminta is kell ilyen munkához

A végén kapott még egy első és egy hátsó szélvédőt és egy kellemes pasztell színt, a belteret is kissé kulturáltabbá festettem. A hátsó szélvédőt a fekete tetős változatnál a tervező nagyon elbaltázta, még csak nem is hasonlít az eredetihez. Az nem csak egy ablaknyílás, hanem egy panorámás hátsó szélvédő.

Vágás után

Távtartó beragasztva

Beltérfeljavítás= toldás+festés

Merciszürke szerű szín

Most ismét egy olyan autó állt elő, amelyből nagyon kevés makett készült, és azok is inkább nagyobb méretben történtek. Jó kaland volt, de nem biztos, hogy újra megcsinálnám. Bár a versenyverzió nagyon izgatja a fantáziámat a kerékszélesítésekkel és a spéci lámpáival...

A tető nélküliben is van változás, de a szélvédőket ebből a szögből lehet összemérni

Talán ez a kerék jobban emlékeztet az eredeti felnikre

A hiányzó "B" oszlop vonala azért nagyon más így 

Itt látszik igazán a hátsó ablakok közötti különbség

A sziluettek itt is összemérhetőek

Így már látványra is jobban emlékeztet az eredeti kocsi megjelenésére

Ez a szög jól áll neki

Korok, változatok azonos csillagzat alatt

Most már ez az alja

Matchbox MB-06 Ford SVT F-150 Lightning - UPDATE

Figyelem! Ultra rövid post következik! A teljes mondanivaló mindössze annyi, hogy ennek a holminak sikerült beszerezni azt a változatát, ami az összes létező verzióból – beleértve ezt is – a legjobban tetszik. Sohasem szoktam tudatosan kerékváltozatokat halmozni és ez most is így volt. Csak arra emlékeztem, amikor megláttam, hogy csak NRFB-m van és kéne egy bontott. Hát nem a szépkerekű lett?

 Ebből a szögből egészen morcmalac. A feketével kiemelt fényszóró egészen érdekes megoldás, de valahogy működik. Ilyen apró részletet így kidolgozva, mint ezen az első Ford ovális, mostanában nem látni az új Matchboxokon - sajnos.

 Ezekkel a kerekekkel a legjobb. Pont.

 Nem látszik, de a beltér is egészen részletes és a kormány sem csak egy pizza.

 Amúgy egy kisautón nem szeretem, ha le van fedve a plató - sokat veszít a játékszer értékéből -, de ennél az autónál ez így pontos.

 A hátulja is elviselt volna még egy kis plusz festéket.

Átalakítás: Matchbox MB-06/MB-57 Ford Pickup

Már olvashattunk szépen átalakított Ford kisteherautókról korábban is. Korántsem szeretném kollégám érdemeit halványítani ezért én egy kissé máshová helyeztem a hangsúlyt az építés és annak megírása során. Számomra a pickupok mindig is valahol az első helyeken voltak az autórangsorban. Talán a funkcionális kialakításuk miatt. Munkaeszköz, de mégsem teljesen, hiszen – főképpen a mai modelleknél - már személyautós kényelemmel és kialakítással találkozunk. És talán az sem elhanyagolandó, hogy a Matchbox nagyon jól tudja hozni a modelljeiben az ilyen autókra jellemző főbb tulajdonságokat: robosztus megjelenés, erős kerekek, magas felépítés. A Ford hozza talán leginkább ezt a fílinget (MB-06, MB-57, MB-50, MB-53, MB-66, MB-100).  

Ford Pickup x 4 

Az eredeti kocsiról itt lehetett többet olvasni, ahhoz nemigen lehet többet hozzátenni. Az, hogy a platón mi van éppen – oroszlán, kutya, motorkerékpár vagy csak egy bukókeret- az teljesen mindegy. Sőt számomra a legjobb ha üres a plató. Ezért is örültem amikor a gyerekkori, gyárilag sérült első kerekű sima pickupom és az oroszlános mellé hozzám került egy ugyanilyen páros, de romosabb állapotban. Esélyt kaptam az alakításra. A piros eleje sérült volt és a belsejében is por volt a mérvadó. Nagyon „játszott” példány volt, ezt a tengelyekre csavarodott szőnyegszálak mutatták. 

Az egyik áldozat a sérült homlokfallal

Tipikusan az úgynevezett játszott állapot. Érdemes megfigyelni a szorosra tekeredett szőnyegszöszt a tengely és a kerekek találkozásánál. A valóságban ez akár egy jó kis terepezést követő sár is lehetne...

Gondoltam itt most variálhatok, mert a két kocsi nagyjából hasonló felépítésű, és több-kevesebb variálással még össze is vonhatók az alkatrészek, majd két új kocsi kerül ki az alkotóelem kupacból. Némi kis keréktuninggal még előnyösebbre változhatott az autó. A platókészítés volt azonban a fő kihívás. Ugyanis az oroszlánszállítás (és ezzel a forgómechanika is szerencsére) megszűnt, ezért újra kellet szabni a hátsórészt.

És itt meg kell álljak egy pillanatra. A szerencsére szót meg kell magyaráznom. Jómagam nem szeretem, ha a kisautókon mozgó vagy nyíló alkatrészek vannak. Ezek első látásra jópofának tűnhetnek, de a használat során ez lesz a gyenge pontjuk, szinte minden esetben. A konstruktőr számára kihívás megalkotni a mechanikai részt, ezt értékelem is. Általában elfogadható és jó amíg új és működik. De mi a helyzet később? A használók nyitják-csukják, tekerik, forgatják amit csak lehet. Az ő szempontjukból ez szuper, a gyűjtő-restauráló szempontjából pedig csak a kihívások száma és nagysága nő. A mozgó részek kiesnek, letörnek. És máris kaptunk egy hiányos modellt, amit máris más szemmel néz mindenki. Az asztalomon, a munkára váró kisautók között rengeteg ilyen jellegű hiánnyal küszködő példány van. Amúgy meg valami kompromisszum is mindig van a mozgó részek esetében (lásd aránytalanul magas plató, vagy az ajtózsanér miatt csonkolt műszerfal, esetleg a homályosított üvegek. 

A kiműtött plató helye és a rögzítőfülek tapaszolása az előtérben, a háttérben meg már figyel az új hátsó elem.

A bordázott plató

Szárazpróbán a futómű és az alváz

Folytatva az átalakítást, miután kivágtam az amúgy is aránytalanul magas – de az oroszlánszédítéshez szükséges mértékben megemelt – platót, az alját és a plató első részét valamint a két kerékdobot sztirollapból alakítottam ki. A korallszínre azért esett a választásom, mert kellően elüt minden eddigi platós Ford színétől. Az eredeti burkolatrögzítő lukjait késtapasszal töltöttem ki.

Megsárgulva, megemelve, megújulva, új kerekeken is büszkén figyel az  öreg Ford

Volt és lett. Párhuzamok és különbségek minden dimenzióban
 

A sima piros pickup viszont sárga lett, ezzel a részével nem is volt különösebb kaland. Viszont az alvázhoz toldani kellett a homloklemezt, illetve a picit nagyobb kerekek miatt egy kis magasítást kellett betennem a karosszériához való illesztésnél. Csak azért, hogy még jobban keveredjenek a dolgok az ablakokat is kicseréltem.

A két autó a gyerekkorom tuningszenvedélyének nyomait viseli, emlékeztetőként és egyben óvatosságra intve a fiatalabb olvasókat. Talán sikerült egy kicsit színesíteni és kibővíteni a Matchbox Memories virtuális parkolójában sorakozó platós Fordokat. 

Feszes hátsók

Platók...

Eredeti verziók és módosítások találkozása

Nem szállít már több oroszlánt

Ez a sárga nem az a sárga, de nem is akart az lenni