Átalakítás: Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow

A Rolls-Royce kisautókhoz és az átalakításukhoz igencsak mértéktartással és kellő fegyelemmel vagy tisztelettel kell hozzáállni. Mégiscsak valahol az autómárkák hierarchiájának csúcsa közelében vannak többféle szempontból is. Ezen elveket figyelembe véve történtek azok a változások a Silver Shadow-val amikről ez a képes beszámoló szól. Más olvasatban viszont azt láthatjuk, hogy van még visszaút a kidobásra érett Matchboxoknak is. Persze ehhez kicsit több türelem kell, mint egy átfestéshez, de megéri a törődést.

Kimeríti a totálkár fogalmát

Materiális tények - avagy 3D-s puzzle

A típus bemutatása már korábban megtörtént, így inkább a hozzám került eldeformálódott kisautók bemutatásával kezdem. Bármennyire is robusztus felépítésűek, bizonyos erőhatásoknak a spiáter küszöbök és a tetőoszlopok már nem tudnak ellenállni. Elhajlanak, kitörnek. Deformálódik a tető és az egész karosszéria. Innen szép a tervezett cél elérése!

Mivel a kisautóból már van a garázsomban, így nem akartam még egy ugyanolyat mellétenni más színben. Ezért gondolkodtam el a lehetséges verziókról. Kabrió már volt korábban. Mi jöhet még? Hát a kombi! Ami tulajdonképpen nem egy szentségtörés, mert valóságban is készültek kombi változatok a Rollsok szinte minden verziójából, meg készülnek az újakból is.

Az atomjaira hullott angol vas

A kisautó a szétszereléskor hullott darabjaira, így nem maradt más, mint egy kicsit másképpen összerakni a puzzle-t. A csomagtartó fedélét külön kivágtam, mert az kellett egy kabrió hiányos hátuljára (erről majd máskor), és amúgy sincs rá itt szükség. A maradék darabok összeállítására stratégiát kellett kitalálnom, mivel sosincs annyi kezem és időm, amivel minden részt egyszerre össze tudnék szorítani a ragasztó száradásáig. Így szakaszosan illesztettem össze a dolgokat. A két oldal két különböző helyen volt eltörve. Ezeket oldalanként ragasztottam össze. Az alkatrészek számát az ajtók is növelték, mivel úgy döntöttem, hogy nem lesznek többé nyithatóak, hanem az autó oldalának merevségét fogják növelni. Így az ajtókat is az oldalakhoz ragasztottam. Amikor a két oldal már megállt önállóan (nagyjából) a padlólemezhez passzítottam őket, a későbbi pontos illeszkedés érdekében. Még mindig nem álltak meg rendesen, mivel a dobozszerkezet – ami a stabilitást adja – nem volt teljes, nem ért körbe. A teljes hátsó rész hiányzott.

Ami még nem volt eddig köreinkben (sem)

Itt kell szót ejteni az autó tetejéről és hátuljáról. A kocsi „C” oszlopa mindenképpen fontos volt, mivel ez került hátra „D” oszlopnak. Tehát megőriztem, egy kis darab tetővel, hogy a szögek is pontosan megmaradjanak. A tetőt – mivel úgy is toldani kell – kettévágtam. Belső merevítésként sztirollapot ragasztottam alá, ezzel állítva be a pontos pozícióját a két elemnek. Valójában az „A” oszloptól indul a tető, itt van fix helyzet. A „D” oszlop helyzete teljesen általam és a jóérzésemre bízva került kijelölésre. A padlólemezre tett két oldal, a tető összerögzített darabjai már a helyükön voltak. A „doboz” kialakításához már csak a hátsó ajtó hiányzott.

A kaszni már áll, készülnek a hátsó oldalpanelek

Tetőtoldás

Hátsó ajtóval már komplett a kaszni

Korábban már elhatároztam, hogy egy ablaknélküli (népiesen: lemezablakos) háromajtós verzió fog készülni belőle, így a belső kialakítás nem okoz gondot. Amúgy meg a Rolls-Royce kategóriában ez a kombi inkább egy reklám, mintsem a családi kirándulóautó. Tehát ezért a paneles kialakítás, valamint én is jobban el tudtam rá helyezni a reklámunkat. (Joe: íme amit megígértem!) Kellett a felület! Ehhez sztirolból vágtam ki a hátsó ajtót. Némi plasztikus szobrászkodás eredményeként besüllyedt a rendszám helye és rákerült a fogantyú/rendszámvilágítás alkatrész is. Az elsőlámpa-hűtőrács-lökhárító panel lökhárító részéből egy darab hiányzott, ezt is beleferagtam.

A hiányos lökhárító

Immár kiegészülve a protézissel

A puzzle-t összerakva más lett belőle

Itt volt az ideje, hogy összeálljon a kaszni doboza és végre kézbevehető legyen az egész karosszéria egyben. Az elemek összeragasztása meg is hozta a kellő merevséget, amit belül még kis lapok beragasztásával fokoztam is, gondolván, hogy bizony kell majd rajta csiszolni bőven. Elkészültek és a helyükre kerültek az oldalsó ablakhelyettesítő panelek is. A tapaszolást és csiszolásokat követően azért szépen kialakult a tervezett forma. Időközben a beltérben is fejlődés volt. Megrövidült és kifestődött a belpanel, beragasztódott a rakteret elválasztó fal is. Ennek a merevítésben is fontos szerepe van.

A festés és a matricázás már nem olyan izgalmas, de azért igyekeztem egy olyan lágy, úri hangulatú autót megjeleníteni ami valami nagyon klassz dolgot (!) reklámoz az oldalán. A kész autó a hatalmas felületeivel nagyon impozáns lett a testvérei közé állítva a garázs udvarán.

Tengelytáv, teljes hossz azonos, felépítmény változott

A vezetőablakon túl is kialakult a luxus fabetétes enteriőr

Nagy kocsi, nagy puttony, nagy reklámfelület

Ilyen sem létezett még szerintem egyetlen fotón sem a világban

Elöl minden a régi

A Rollsos jegyeket azért megőrizte. Olcsó megoldás: a hátsó lámpa a kombinál is ugyanaz.

Ebony & Ivory

Matchbox MB-44 Rolls-Royce Phantom V

Mostanában csupa regular wheel Matchbox kerül tőlem e lapokra, pedig igazán kevés ilyenem van – már legalábbis a Superfastokhoz viszonyítva. Mára egy igazi kékvérű darabot tartogattam.

A Fantom

A Phantom V egy nagy, ultra-exkluzív, négyajtós limuzin, landaulet vagy kétajtós kupé, amit a világ második legkékvérűbb gyártója készített 1959 és 1968 között. A motorjáról annyit lehet tudni, hogy 6230 köbcentis, 90 fokban döntött V8-as, ikerkarburátorokkal aljasítva. A teljesítményéről mit sem tudni, ezt az apróságot a cég nem kommunikálta. Mindig csak annyit mondtak sokat sejtetően: „elegendő” vagy „épp elegendő”. A négysebességes automata váltója a General Motorstól származik és nagyjából ennyi a közös a legyártott 518 példányban, hiszen a kézzel készült autókra az a jellemző, hogy a megrendelő kéréseire lettek szabva. Akkoriban a Rollsokra olyan karosszériagyártók készítették a bódékat, mint a... Na vegyük csak sorjában!

H. J. Mulliner. Nekik 1760-ra nyúlik vissza a történetük, akkoriban postakocsikat építettek a Királyi Postának, a Rolls 1959-ben kebelezte be őket és egyesítette őket a Park Ward-dal 1961-ben. Jelenleg a Bentlyhez tartoznak.

Park Ward. 1919-ben alapultak és 1923-tól kezdődött a hosszú-hosszú együttműködésük a Bentley-vel, de építettek karosszériákat Delage, Fiat, Sunbeam alapokra is. 1939-ben vásárolta fel a Rolls azon részvényeiket, amik addig még nem voltak az övék és így lett teljes egészében a tulajdonuk. 1961-től lettek a Mulliner Park Ward része.

James Young. 1863-ban kezdték az ipart, naná hogy ló vontatta kocsikkal. 1921 volt az év, amikortól számos Bentley-nek adták ők a ruháját, de persze építkeztek Alfa Romeo, Sunbeam, Talbo és Rolls-Royce alapokra is. 1937-ben a céget felvásárolta egy Rolls-Royce dealer, bizonyos Jack Barclay nevű úr. 1967-ben építették az utolsó karosszériájukat, Rolls-Royce Silver Shadow kupékat.

Hogy ez fent miért fontos? Hát mert ezért van az, hogy nagyon kevés az utolsó csavarig azonos Phantom V-öt találni. Ha dupla fényszórói vannak, akkor azt az autót 1963-ban, vagy később készítették.

A felhasználói közt olyan személyiségeket találni, mint Második Erzsébet (királynő), Mohamed Reza Pahlavi (iráni sah), illetve John Lennon (zenész). Ez utóbbi úr járműve pszichedelikus festéssel lett éktelenítve, amire a legenda szerint egy idős hölgy úgy reagált, hogy esernyővel támadt rá, miközben azt kiabálta, hogy „Te disznó, te disznó! Hogy merészelted ezt tenni egy Rolls-Royce-szal?” (Szerintem igaza volt.)

Végre saját fotókon tudok bemutatni egy ilyen különleges autót, ugyanis kettőhöz is volt szerencsém személyesen – sajnos csak bársonykötélen túlról.

1962-es James Young karosszériás, Rolls-Royce Phantom V kupé.

1962-es James Young karosszériás, Rolls-Royce Phantom V kupé. Nem, nem láttok duplán, ez egy másik autó! A történet hozzájuk megtekinthető ITT.

Apróság

A Matchbox kínálatában mindössze három évig szerepelt a Phantom V, 1964-1966 között. Az autó nagyon pici, 1:74 a méretaránya. A kivitelezése az RW-kre oly jellemzően részletes, bár a belseje csak jelképes: két üléssor és egy kormánykerék. Mindössze ötféle változata létezik, metál-hússzinű és ezüstszürke, fehér, vagy fekete kerekekkel, illetve a kakukktojás, metálszürke, ezüst kerekekkel. Na, ennek az ára messze a józan ész határaitól terül el északi irányban. Nekem két példányom is van a leggyakoribb, hússzínű-fekete kerekű összeállításban, de a kettő közt van némi árnyalatkülönbség, ami azt gondolom festékkeverő John alkoholszintjének köszönhető. (Milyen érdekes, hogy ezt pont nem jegyzi változatként a Matchbox biblia!) A jármű első kerekei ugyan minimálisat de rugóznak, illetve nyitható a csomagtérfedele. Hol tartott már 1964-ben a tudomány?! Érdekessége, hogy a fenekén elírták a nevét, a Rolls és a Royce szavak közé nem került kötőjel.

Nem túl gyakori, de közel sem ritka, aprócska Matchbox, ami a regular wheel-ek közt közepesen alacsonynak számító forintosítható értéket képvisel.

Matchbox  Rolls-Royce Phantom V, született 1962-ben.

 A kormánya a jobb oldalon van, naná!

Nyílik a csomagtérfedele. Hol tartott már a tudomány 51 éve?!

Átalakítás: Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow

Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy titkos oka van, de bizonyos Matchbox típusok nagyon ritkák a kisautó-kereskedelem virtuális pultján. Mások meg gyakran előfordulnak. Ilyenek például a Rolls-Royce Silver Shadow különböző változatai. Akik már gyakrabban olvassák ezt a blogot, találkozhattak a típussal és sejthetik, hogy engem inkább a karcos, leharcolt példányok ihletnek meg. Nekem ők jelentik a kihívást. Az ő restaurálásuk vagy éppen átalakításuk jelentik az örömet, a mennyiségi kihívásokkal szemben.

A legsérülékenyebb részek

Fogyóeszköz

A kezdő képek jól mutatják, hogy a Rollsok amik hozzám kerültek messzemenően kielégítik a romos Matchbox definícióját. Viszont maga a kisautó nagyon jó alap. Talán mert ebben is – mint az igaziban – van anyag még bőven. Igaz, hogy törik, hajlik, lemorzsolódik egy idő és bizonyos bánásmód után, de javítható. Kellő türelemmel.

Hiány itt is, ott is

Amit még eddig nem mondtak el nekünk

A kocsi történetéről – bár mindenkinek a szeme előtt tulajdonképpen ez a karosszéria jelenik meg, ha a Rolls-Royce szóba kerül – azért nem árt néhány mondatnyi ismertető. Tudván, hogy a részleteken a Totalcar oldalain csemegézhetünk, így azokra a részekre koncentrálva, amiket még esetleg az angolos ködfátyol fed.

A kocsi az elődeihez képest egy hatalmas technikai ugrás volt. Minden, akkor elérhető luxus belekerült. Motoros mozgatású volt mindaz amit mozgatni lehetett. Fékrásegítő és - Citroën licences - automata szintbeállítós rugózás is belekerült. Nem véletlen talán, hogy a cég legnagyobb példányszámban gyártott modellje lett az idők során. Összesen 16717 db készült belőle a 12 éves gyártási időszak alatt. A márka első önhordó karosszériás modellje volt. A négyajtóson kívül kétajtós és nyitott változata is készült. Érdekesség, hogy a General Motors szállította az a négygangos Turbo Hydromatic automata váltót a motorokhoz, illetve gyári rendelhető extra volt a beltérben a sofőrt elválasztó üvegfal.

A lendületes elegancia

Újraélesztés

Ezek után nincs más teendő, mint kellő tisztelettel életet lehelni a roncsba. Miután a leginkább sérülékeny pontja az „A” oszlop valamint a mögötte levő ablakpanel ment tönkre, azokat kellett csak pótolnom. A színválasztás kérdésében pedig az eddigiektől eltérő, de autentikus fényezés kiválasztása volt a lényeg. Így lett fekete, ami reális és praktikus is. Kiemeli az autó formáját és a modellre jellemző sok krómot. Különösebbet nem lehet már hozzátenni a korábbi tesztekhez sem, így következhet a vizuális élmény. (A nyitóképen szereplő másik példány is hamarosan előkerül majd.)

A sötét alapon jól mutatnak a krómok

Itt, ott társak, ilyen-olyan állapotban

Nagy a csomagtartó de szerintem kevesen használták ki igazán

Belül minden bőr meg fa

Világos bőrborítású fejtámlák hátul

Itt a nyitott verzióval együtt parádézik

Átalakítás: Matchbox MB-31 Rolls-Royce Silver Cloud

Értem én, hogy a gyerekek kreativitásának teret kell adni, de mégis fáj a szívem a látványtól ami elém került. Annak idején én is „felülírtam” néhányszor a gyári designt. Talán ez egy kortünet lehet, az alkotóvágy kiélése, elégedetlenség a meglévővel. Vagy új gondolatok ébredése. Mai fejjel már jóval óvatosabban nyúlok ehhez a kérdéshez. A gyerekek mentségére szóljon,  hogy ők nem gyűjtők, hanem a játékkal játszó egyének. Kik így, kik úgy játszanak vele. Az eredmény mindannyiunk számára ismert. 

Ahogy megérkezett az életből a túlélés reményével

Az áldozat ezúttal egy Rolls-Royce Silver Cloud volt, amit az ügyes (?!) gyerekkezek teljes felületen, sőt a becsorgatott festéknek köszönhetően belül is (!) fehérre mázoltak. Ezek után bizonyos alkatrészek már eleve halálra vannak ítélve, nagyjából csak az alváz és a karosszéria maradhatott meg. 

Nem kímélték a falfestéket, jutott mindenhová, vastagon

Szétszedés után bebizonyosodott, belül is vastag festékréteg foltok vannak

Az ablak menthetetlen, nem csak ráfolyt, de meg is marta a felületet

A Matchbox változatról és az eredetiről is már teljes körűen szóltak korábban a kollégák a szomszédban. Az autó maga olyan pozitív kisugárzású, hogy mindenképpen meg akartam menteni. A formáról és a tartalomról lehet vitatkozni, azonban tény, hogy ez a kocsi kitörölhetetlen része az autótörténelemnek - plusz a Matchboxos vitrineknek -, a maga titokzatos előkelőségével és néha túlzóan hangsúlyozott arisztokratikus megoldásaival.

A festéktelenítés után új hűtőrácsot kellett faragni és az ablakokat is meg kellett alkotnom. A hűtőrács mozdíthatatlanul odanőtt és eléggé lerongyolt is volt, így nem maradt más csak a lerobbantás, majd a nulláról indulás. Nyilván könnyű kihívás lett volna egy másikból pótolni ezeket a hiányokat, de ez nem mindig lehetséges vagy nem éri meg. Vagy egyszerűen csak a kihívás a fontos. Vajon meg tudom-e csinálni elfogadható szinten saját magam is? A hűtőrács szerencsére elég egyszerű formájú ahhoz, hogy elő lehessen állítani. Ha nem is tökéletesen olyan lett mint az eredeti de tuningnak fölfogható. Bár a tuning szó egy Rolls esetében szerintem nem értelmezhető, maximum egyedi kívánalmak szerinti specifikáció. Ha mégis valakinek megszalad a keze a valóságban akkor meg ez lesz belőle. És ez már az ízlésrendőrség hatásköre. Lennonról és az ő vasáról most nem beszélek, azt némi gondolkodás után akár művészeti alkotásnak is lehet nevezni, ahogy ezt a BMW-nél is megtették pár évvel később.

A frissen kialakított egyedi specifikációjú új hűtőrács

Lakkozásra várva a festőállványon

Autómakettezős múltamnak köszönhetően rendelkezem fel nem használt alkatrészekkel illetve nyersanyagokkal. Ebből az alkatrészraktárból túrtam ki egy szinte teljesen azonos méretű és eredetileg is rácsozott műanyagelemet, amit minimális formázás után a helyére is tudtam illeszteni. Ha már újrakészül valami, akkor legyen benne valami, ami eredetileg nem volt. Megformáztam a kis angyalszobrocskát (hivatalos nevén: Spirit of Ecstasy) a hűtő tetejére. Az ablakokat átlátszó és barnított átlátszó iratborító műanyagból készítettem el oldalanként és pillanatragasztóval rögzítettem. Az ablaksötétítés talán elfogadható átalakítás ebben az úri autókategóriában is. Ha a limuzinokat nézzük – ahol ez természetes - akkor itt is megengedhető talán, hiszen ugyanazt a – külvilág elől rejtőzködni szerető gazdag vagy annak látszó - közönségréteget szállítják ilyen autókkal is.

Talán csak a korhűséggel vagyunk adósak ebben a kérdésben, de vajon mikortól fóliázták ilyen sötétre a felső tízezer autóablakait? Amellett meg ma is futnak szép számmal ilyen korú, sőt ennél jóval éltesebb korú Rollsok és Bentley-k a szülőföldjükön, ezt magam is tapasztaltam nem kis meglepetéssel. Ha gondozzák, ez az autó nem megy tönkre, a presztízse állandó. Mivel itt legalább annyi átalakítás történt, mint restaurálás, a kerekek helyett is kerestem valami másikat, szebbet. Lehet, hogy egyszer majd kap valami pofásabb dísztárcsával bíró kereket. Addig is valamilyen teljesen sima kinézetű dísztárcsa imitációvá alakítottam a meglévőt.

Így, ha nem is teljesen eredetivel egyezően de – arra nagyon hasonlítani akaró módon - egy újabb autó menekült meg a halálból és vált a vitrinem lakójává.

Uram, a kocsi ismét előállt...

Az a szép hátsó

Új hűtő, hűtődísz, ablakok. Ilyen nincs a többi "ezüstfelhő" tulajdonosnak

Matchbox MB-69 Rolls-Royce Silver Shadow Coupe

Mi a csudát lehet írni egy Rollsról? Teljesen feleslegesnek tartom elpuffogtatni a szokásos közhelyeket, amiket mindenki kívülről fúj, Ti is pontosan tudjátok, hogy mire gondolok. Valahogy úgy vagyok vele, hogy egyszer nagyon szívesen utaznék egy Rollsban, de nem kéne. Nagyjából, mint a viccbéli paraszt bácsi az állatkertben a zsiráffal: „Elnézem-elnézem, otthonra nem kéne.” Matchboxban persze más a történet! Rolls ügyileg sokáig el voltam átkozva, mint Bagaméri a fagylaltos, de szépen-lassan sikerül beszereznem őket normális állapotban.

Az MB-69 1970-ben, a Superfast kerékre átállás évében debütál, de persze az alvázán 1969-es keltezés olvasható. Charlie Mack összesen 22 verziót jegyez, ami a karosszéria-alváz-belső tér színének különböző verzióiból jön össze, de szerintem bőven elég, ha mi annyit jegyzünk meg, hogy csak kék és arany karosszériával jelent meg, az arany verzió, pedig csak a modell gyártásának utolsó évében, az 1973-as katalógusban bukkan fel. Charlie eléggé felértékeli, 20-25 dollár közé taksálja a modellt, aminek az lehet az oka, hogy a csomagtartó fedele és a szélvédő is eléggé sérülékeny. Gyerekkoromból én nem is emlékszem olyan MB-69-re, aminek ne lett volna letörve a csomagtartója. A Rolls kupé a Matchbox abból a korszakából való, amikor még minden létező modellre vonóhorgot raktak, úgyhogy ezen is van, ami legalább olyan valószínűtlen, mintha egy Kispolszkin lenne ilyen akszeszoár. Bár a műszerfalat teljesen elnagyolták, alapvetően szép darab és a két változatból nekem pont ez, a kék tetszik igazán.

Ritka a sértetlen MB-69.

A szélvédő és a csomagtartó fedele egyaránt sérülékeny pont.

Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow II - UPDATE II.

Na végre! Leszállt rólam az átok, sikerült végre beújítani egy kifogástalan állapotú MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow II-őt. Így végre Telefonos Csókának nem kell szégyenkeznie, hogy lepukkant Rolls mellett kell égetnie magát! Ugyanakkor eladósorba kerül az előző ezüstszínű MB-39 – középvártatva megjelenik majd a használt verdák között – természetesen a papír doboz nélül! Apropó! Ugyanitt megjelent egy új, NRFB Convoy szerelvény, amiből sikerült egy felesleges példányt is bevásárolni.

Na végre! Egy tökéletes állapotú Rolls!

Talán butaság, de az, hogy ez az autó viszonylag nehéz, attól jobb minőségűnek érződik.

Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow I-II. UPDATE

Esett itt már a kommentek közt erről, de a Matchbox Silver Shadow Rolls-Royce-okkal kapcsolatban el vagyok átkozva, mint Bagaméri. Ha megfeszülök sem tudok normális példányokat beszerezni az MB-24 / MB-39 / MB-69 Matchboxokból! Ezennel leteszem a nagyesküt, ilyenekből már csak úgy fogok beszerezni új példányokat, ha benne vannak a kezemben, megnézem őket, hogy milyen állapotúak és úgy döntök, hogy kellenek, vagy sem. Hozzájutottam „kint” a neten vásárolt új MB-39-hez. Ezüstszínű, de sokkal gyengébb minőségű, mint amire számítottam. Mindazonáltal nem voltam rest lefotózni, meg a dobozt is, amiben jött. A B.B.-féle Barn Find-ban volt az MB-24-hez doboz, úgyhogy kötelességtudóan lefotóztam azt is.

Matchbox MB-39 Rolls-Royce Silver Shadow II.

Telefonos Csóka ehhez még illik is!

Nem veszélyesen, de azért kopottacska szegény!

Neten ezért nem veszek több Rolls-t, az most már egészen biztos!

Ízléses vörös belsőtér!

Ez pedig a doboza.

Kiemelve az egyedülálló rugózás.

Ez pedig az első generációs MB-24 doboza.

Nem találok rá sehol utalást, hogy a széles Superfast kerekű változat is ebben a dobozban jött, vagy sem, de gyanítom igen. Most az lakik benne.