Matchbox MB-63 Freeway Gas Tanker

Nem szeretem azokat a Matchboxokat, amik fantázia-szülte autókat mintáznak. Egy kisautó legyen egy igazi kicsinyített mása! A cég történetében azonban fel-felbukkannak ilyenek és csak gyanítom, hogy ez annak lehet a következménye, amikor spórolni akartak, ha nem is feltétlenül a pénzzel, de a szükséges engedélyek megszerzéséhez kellő idővel és fáradtsággal – emlékezzünk csak vissza a Peterbilt sztorira!

Az MB-63 Freeway Gas Tanker is ilyen „nem szeretem” darab. Hogy akkor mi a csudát keres itt, meg a gyűjteményemben? Nos, egy kisebb gyűjteménnyel érkeztek, amit megvettem más járgányok miatt, másrészt mert kölöknek olyan piros-fehérem volt belőle, mint az előbb belinkelt képen lévő – bár már akkor sem igazán szerettem. Bénának találtam. Nagyon pici volt a többi Matchboxhoz képest. Nincs kidolgozva a fülke belseje, nem értettem hol fér el benne motor, de valahogy a fülke arányai is furák. Hol fér el ebben a pilóta? A gyerekek hihetetlenül érzékenyek tudnak lenni az ilyen apró részletekre, közben meg simán elvannak játék közben a teljesen eltérő arányú autók tologatásával. Egyébként a vontató ugyanaz, mint ami a PS-1 Container Port-ban is szerepel, de ott egy olyan konténerszállító trailer elé fogva, ami sehol máshol nem fordul elő a Matchboxnál. Amúgy az MB-63 konstrukcióra sem egy igazán sikeredett darab. A vontatót és a vontatmányt csak egy ici-pici pöcök tartja össze, ami vontatmány műanyag testébe akad bele. Ha az a luk ott kitágul, kikopik, akkor az egész szerelvény lötyög, a vontató és a tartály „bebicskázik”, valahogy olyan módon, mint amikor kettétörünk egy fogpiszkálót. (Ugyanígy van megoldva az MB-30 Articulated Trailer is, 1980-ból.) Tehát annak, hogy normálisan álljon, az a titka, hogy nem szabad túl sokszor szétszedni őket. Igaz, nincs is miért. A vontatmánynak nincs kitámasztó lába, tehát nagyon bután néz ki „pofára esve” hogyha lecsatoljuk.

Meglepő módon, az alvázon olvasható 1973-as keltezés, és az első év, amikor katalógusban megjelenik, megegyezik. A két példány mely nekem megvan nem éppen a leggyakoribb. A katonai festésű egyenesen az 1977-78-as kiadású TP-014 Twin Pack része volt, egy szintén katonai festésű másik jármű társaságában. (A katonai festésű Badger megcsodálható Areh mesternél.)

MB-63 Freeway Gas Tanker. A BP festés nem éppen a leggyakoribb.

Ez a darab egy Twin Pack része volt.

Most őszintén: Nektek tetszik?

Matchbox MB-08/MB-38 Dodge Magnum - Amerika legdögösebb kombija

Kedvenc amerikai izomautós periodikám, a Hemmings Muscle Machines szomorú hírről számolt be a januári számában: „A Magnum meghalt”! 12 000 munkás vesztette el állását, mert annyira rossz idők járnak a Chryslerre. A lassan, vagy egyáltalán nem fogyó modellek gyártását leállították. A Dodge Magnum, a Chrysler Pacifica, a Chrysler Crossfire és a PT Convertible egyaránt áldozatul esett a lefaragásoknak. Talán bennem van a hiba, de én ezeket az autókat – a Crossfire kivételével, ami szerintem kimondottan ronda – egytől-egyik dögösnek találom. Még a PT kabriót is, amit valaki „nagyi kicsi kosárkájának” becézett, és ha egyszer az USÁ-ba találnék költözni, akkor PT Cruiserem lenne – már ha a Chrysler kihúzza addig.

A Magnum? Nos, én nem értem mi ütött az amerikaiakba, mert szemrebbenés nélkül megvesznek olyan kimondottan ronda autókat, mint a Chevrolet Lumina, aminek valamennyi évjáratától sikítva ébredek, ha előjön rémálmomban, pedig még vezettem is 2000-ben Las Vegas-tól a Grand Canyon-ig, meg vissza, de a legdögösebb kombi, amit Detroit fel tudott mutatni az elmúlt száz évben, nem kell nekik. De talán mégis sejtem: ami a kombi feladata volt a hetvenes években, azaz a papa, mama, két és fél gyerek, meg a kutya eljuttatása a-ból b-be, azt átvették az olyan buszlimuzinok, mint a Town and Country – hogy stílusosan a Chryslernél maradjunk. Hiába az alacsonynak tűnő, chop-top jellegű tető, nem olyan tágas, nagy dög, mint a kisbuszok. Szerintem a földön még egy ember nincs, aki osztaná a véleményem, hogy a kombi (amerikaiul: station wagon) sportosabb, mint a lépcsőshátú, vagy a hatch / fast back, úgyhogy nem csoda, hogyha nem fogy jól. Világosan emlékszem, hogy amikor 2005 őszén, először láttunk két igencsak korai Chrysler 300-ast Ytse barátommal – bűntársammal az autóbuziságban – San Franciscóban, akkor a Magnum lépcsőshátú apukáját látva igencsak cifra indulatszavak szakadtak ki belőlünk. Ha jól emlékszem, akkor az úgy kezdődött, hogy „Aztakur**...” Merthogy a 300-as üt. A Magnum meg még nagyobbat.

A gyártás leállítása jó indok volt arra, hogy elővegyem a gyűjteményem „kortárs” szekciójából a még feldolgozatlan darabok közül a Magnumot. A Magnum 2005-ben került be az 1-75 sorozatba, mint MB-30 és mint rendőrautó (Dodge Magnum Police). A festése – tessék ellenőrizni Arehnél – a Chrysler által a rendőrségek számára kipróbálásra átadott példányok festését utánozza – kép az eredetiről alább. A „Hemi Police” felirat súlyosan büntet és ami fontosabb, jól reprezentálja, hogy arrafelé nem 1,4-es Astrákból próbálják üldözni a bűnt. (A V8-as Hemi mibenlétéről ajánlom a Wikipédiát, kimerítő részletességgel tárgyalja.) 2006-ban már MB-38 lesz belőle, változik a festése, de a neve marad változatlan. Nekem is ez van meg, mint egyetlen darab és ezért szükségszerűen NRFB, de jóval sötétebb árnyalatban, mint a katalógusképen, vagy Arehnél a már fentebb lévő linken. A civil változat 2007-ben jelenik meg, mint MB-8 és már, mint Dodge Magnum R/T. Úgy tűnik egyelőre csak ez a kék színű változat létezik a civil verzióból, és azt kell mondjam, hogy a részletek festése – első és hátsó világítótestek, a Dodge embléma elől-hátul, a Magnum és az RT feliratok hátul, a hűtőrács kiemelése, illetve a „Blupowr” rendszám – nagyon feldobják ezt a darabot. Megváltoztatták a felniket is rajta a rendőrségi változathoz képest és azt kell mondjam, hogy ez a részlet is nagyon jól áll neki. (Remélem sikerül lefotóznom ezeket az apró részleteket is.) Meglepő módon nehéz az autó, végre úgy tűnik, hogy egy fél doboz gemkapocsnál több fémet használtak fel az elkészítéséhez, holott az alváz műanyagból van. A verziótól függetlenül az alvázon 2005-ös keltezés, MB680 jelölés és Dodge Magnum felirat olvasható.

Ami pedig a 2008-as évet illeti? Nos, mind az 1-75, mind az 1-100 sorozat része lesz az MB-71, ismét rendőr uniformisban és az eddig talán legsemmitmondóbb festéssel – Arehnél már megcsodálható, az ezüst színű változatról van szó.

Az MB-8 Dodge Magnum R/T az utóbbi pár év egyik legrészletesebben kidolgozott, legszebb darabja a Matchbox 1-75 sorozatának. Remélem nem kerül ki a civil változat egy év után a szériából és a jelenleg egy befektetői csoport tulajdonában lévő Chryslerért is drukkolok!

Matchbox MB-8 Dodge Magnum R/T 2007-ből.

Remélem a részletes kidolgozású, szépen festett, igényes modellt nem a 2007-es modellévben láttuk utóljára!

Azt hiszem, sikerült elkapnom a részleteket. Kifestett világítótestek, Magnum és RT felirat, embléma és a "Blupowr" rendszám.

Az MB-8 NRFB. Jó drágán mérték a Tescoban, de megérte.

Matchbox MB-38 Dodge Magnum Police 2006-ból.

A valódi. Egy példány abból, amit a cég a rendőrségeknek adott át tesztelésre.

Ez a darab pedig már valódi uniformisban.

Matchbox CY-114 Tractor Cab Jeep Fishbelly Trailer

Megarövid post mára: CY-114 volt már, de a kezembe került a 2005-ös premiermodell – ciki, de nem emlékszem honnan van, de úgy rémlik, mintha MP barátom ajándéka lett volna tavaly karácsonyra. Jeep matrica, fekete szerelvény. Ha nem szürke lenne a vontatón minden, hanem krómszínű, akkor nagyon dögös lenne. Így csak pofás. Csak az NRFB van meg, de elég is.

A Twin Pack kamionok – már majdnem Convoy – Utolsó rész TP-2

A sorozat utolsó részéhez érkeztünk és egyúttal a számomra legkedvesebb Twin Pack szerelvényhez. Nem tudom megindokolni, hogy miért tetszik pont ez annyira – a TP-26 sokkal klasszabb játékszer –, de mint jól tudjuk a szerelem vak.

A TP-2 jelölés ne tévesszen meg senkit, az Articulated Petrol Tanker is 1981-ben került a sorozatba – bár az alvázán szokás szerint egy évvel korábbi keltezés olvasható –, úgy mint a másik Leyland vontatós darab. Apropó vontató! Azt a keveset, amit Tamás segítségével sikerült kitúrnunk, azt már elmondtam az előbb citált TP-26 kapcsán. Az egyetlen különbség, hogy ebben a szerelvényben a vontató piros. Egyébként az egész szerelvény két változatban létezik, az egyikben zöld, a másikban borostyán sárga a szélvédő és Charlie Mack egyforma árra értékeli mindkettőt. (Hogy maróan őszinte legyek, nekem csak most tűnt fel, hogy akkor ebből a szerelvényből teljes a készlet, az NRFB verzióm zöld ablakos, a bontott meg sárga. Juhé!)

A tartálykocsi vontatmány viszont itt debütál. A Convoy Project egyszerűen csak tankerként emlegeti ennek a Convoy sorozatba átvitt változatát, a Twin Pack verziót meg sehogy, pedig van köztük különbség. Hűséges olvasóim már pontosan tudják a különbségeket: Convoy kerekek és letámasztó lábak.

A képek egy részét már felhasználtam korábban az erről a szerelvényről szóló postban, de mivel ezek kivételesen jól sikerültek, felhasználom őket ismét. A kamera kíméletlen, lényegesen ütött-kopottabbnak mutatja, mint amilyen a valóságban.

Lévén ez a sorozat utolsó része, nem voltam rest és összegyűjtöttem a linkeket az összes előző epizódhoz és egy szavazást is kitettem, mert érdekel, hogy melyik TP szerelvény a kedvencetek.

Első rész – TP-22

Második rész – TP-23

Harmadik rész – TP-24

Negyedik rész – TP-25

Ötödik rész – TP-26

TP-2 NRFB. Ennek zöld a szélvédője.

Ennek a kicsit ütött-kopott darabnak meg borostyánsárga. Teljes a gyűjteményem TP-2-ből! Juhé!

Ez a kedvenc TP vontatóm, ez van.

Vak tyúk is talál szemet, ez a kép kivételesen jól sikerült.

A teljes TP sorozat. Szavazzátok meg a kedvenceteket! Hogy egyszerűbb legyen a szavazás, szándékosan ebben a sorrendben tettem ki a szavazás elemeit.

Matchbox CY-32 Premiere Collection - Peterbilt Lowloader with Buldozer

A Matchbox Premiere sorozat maga a totális káosz. Van egy ilyen sorozat postán rendelhető modellekkel, és van boltban kapható Premiere. Az utóbbi 1:43, 1:18, 1:24 méretarányú modellekből áll, akadnak bennük Matchbox Yesteryear és Dinky kiadású darabok újra kiadásai. A mail order Permiere sem egyszerűbb történet, abban is van átdolgozott Superkings és Convoy is, de akkor még ide sem kevertem a nagyon hasonló Collectibles-t, melyekről korábban már többször írtam.

Nos, engem ebből az egészből a Convoy érdekel a legjobban! Nagyon régen nem néztem a Vaterára és teljesen véletlenül botlottam ebbe a darabba. Nem tudtam otthagyni. Charlie Mack CY-32 Peterbilt Lowloader with Buldozer-nek hívja a szerelvényt és ugyanazt a két változatot említi belőle, mint amit a Convoy Project. Az ott olvasható további információkat is megerősítette Charlie, ezt a darabot 1997-ben dobták piacra.

A tartalom? Nos, a Peterbilt vontatót oda-vissza tétre és befutóra kiveséztük már, sőt ilyen prémium kivitelű, gumikerekű, krómfelnis, gyönyörűen festett darab is volt már itt régebben, egy Budweiser vontatmány elé fogva. A low bed – aka. low boy – trailer is szerepelt már itt nem egyszer, viszont ilyen változatban még soha. A kerekek itt is gumiból vannak krómfelniken, a festés sok olyan apró részletet kiemel, melyek felett idáig leginkább átsiklottam. Az ezüstre festett csörlő és felület amin a rakomány áll nagyon látványos. A hátsó fertályon a „Long Vehicle” felirat fehér alapon pirossal kiemelése, a fék és zárófények szintén piros pöttyei nagyon szépek. A rendszám és a TIR tábla azonban az alapszín sárga.

Ami a low boy-on utazik, nem más mint az MB-64 Caterpillar D9 Buldozer feljavított változata. Ez nem sokban különbözik az 1982-ben debütáló játékszer változattól, némi festéssel javították fel, meg a hátsó felén egy Caterpillar felirattal. (Egyébként ez a földmunkagép elpusztíthatatlannak tűnik, a legutolsó kiadás amit Areh jegyez, 1998-as.) Ami aztán végképp rejtélyes, hogy az alvázán 1979-es (!) keltezés olvasható.

A CY-32 marad NRFB, mert bár ugyan ki lehetne venni a dobozból és vissza is lehetne zárni ugyanilyenre, de félek, hogy kárt teszek a vontató apró alkatrészeiben, marad úgy ahogy van.

CY-32 Peterbilt Lowloader with Buldozer Premiere Collection, NRFB.

A csőrös Peterbilt-ről egy közeli. Rengeteg apró, szép részlet.

MB-64 Caterpillar D9 Buldozer feljavított változata utazik a szintén pimpelt low bed traileren.

Úgy könnyű dobozt fotózni, hogyha megáll az asztalon. Ilyen a háta.

Médiatámogató - Német-Svédacél: Siku Saab 9000

Tommi beszerzett egy Siku gyártmányú Saab 9000-est és erről kitűnő, részletes postot publikál. Remek érzés, hogy ő is érdekesnek találja a játékautók kapcsán bemutatni az eredeti járművet, másfelől "állatira haragszom rá", mert eszembe juttatta, hogy kölyökkoromban nekem is volt pár Sikum, amit nagyon szerettem és ezért "kénytelen voltam" rájuk keresni az eBay-en és egy kisebb afrikai ország éves költségvetését elköltenem úgy, hogy a legeslegkedvesebb még nincs is meg - azt mérik a legdrágábban mind közül. 8-) Ennyit arról, hogy "csak a Matchbox érdekel".

Matchbox MB-30 Articulated Trailer – Leyland Roadtrain másként

A TP-26 szerelvény kapcsán nyomoztunk közös erővel a Leyland vontatók után. Nos, az 1-75 sorozatban 1980-ban felbukkant egy olyan vontató, ami bizonyosan Leyland, lévén rá van írva. A már idézett postban látható eredetire ez sokkal jobban hasonlít – legalábbis szemből. Az oldalirányból felfedezhető hasonlóságról inkább ne is beszéljünk, mert az egészen egyszerűen elhanyagolható. Az MB-30 vontatójának alvázán – a vontató és a vontatmány szétválasztható, külön egység, de az utóbbin nincs dátum – 1980-as évszám olvasható, de régi jó szokás szerint az első katalógus, amiben felbukkan az 1981-es. Az ezüstszürke vontatmánnyal 1982-ig marad a sorozatban, aztán sárga vontatmánnyal, melyet egy picit módosítottak, hogy az „International” felirat felkerülhessen rá, egészen 1985-ig. A vontatmányt a traktorral egy picurka kis csap tartja egyben, ami úgy illeszkedik a vontatmányba, hogy az annak alján lévő műanyag fülecske működik, mint szűkítő és az tartja a fém részben lévő lukban.

Gyerekként sem voltam odáig ezrét a szerelvényért és a hasonló korábbiakért az 1-75 sorozatból és ez nem is változott. Fura volt ez az 1:135-ös méretarány. Ellenben túlnyomó részében fémből készült, ma már 5-6 Matchbox is kijönne annyi anyagból, mint ami ebben van. (Jézusom! Vénülök! Ilyeneket, hogy „ebben még volt anyag!” pudvás, szétmállóban lévő Moszkvicsokat tulajdonló apókák szoktak mondani!) Ez a darab úgy került a birtokomba, hogy benne volt egy olyan Matchbox gyűjtőtáskában, amit más járgányok miatt megvettem. Lévén tökéletes állapotban van, most már megtartom.

MB-30 Articulated Truck. Ezen már rajta van a Leyland felirat.

Sohasem szerettem, de legalább fémből van.

Hasonló szerelvények korábban is voltak az 1-75 sorozatban.

Matchbox Twin Pack kamionok – már majdnem Convoy – Ötödik rész TP-26 - UPDATED

Mindenekelőtt egy kis önreklám a „vak tyúk is talál szemet” jegyében: kicsit túrtam a netet és ráleltem a Kodak szerelvény hiteles történetére és arra, hogy miért hívják Long Haulnak a Twin Pack Peterbilt vontatókat.

A sorozat utolsó előtti részében a Twin Pack kamionok közül azt a darabot szeretném a nagyérdemű elé tárni, mely kétségkívül a legizgalmasabb játékszer – hiszen „igazi”, úszóképes hajót visz – és a szívemnek a második legkedvesebb a szériában.

Kölyökkoromban a legmenőbb kamion az utakon valami olyasmi volt, mint ez a Volvo F12-es, vagy még inkább, mint ebből a nyergesvontató. Ha pedig a buldogfülke zöldre volt festve és Hungarocamion felirat volt rajta, akkor az volt, amitől a legtágabbra nyitottam a szemem és közben mondtam, hogy „hűűű!” Gyanítom a hasonlóság miatt a tudat alatti vonzódás. Charlie Mack egyszerűen csak Boat Transporternek hívja ezt a szerelvényt, melynek számtalan helyen Leyland Cabover Truck-ként hivatkoznak a vontatójára. Lelkesen túrtam a netet de mindössze annyit sikerült kisütnöm, hogy létezett egy Leyland Roadtrain nevű vontató, ami megegyezett a DAF 80-al és a Matchbox szerelvény erre emlékeztet a leginkább, de nagyjából csak annyira, mint az egyik citrom a másik narancsra. A vicces az, hogy egyiknek sem sikerült érdemben a nyomát lelnem. Az biztos, hogy 1987-ben a Leyland Trucks fuzionált a DAF-al, tehát ez a magyarázata, hogy Leyland gyártmányok DAF emblémával futottak, de itt megszakadt a szál, nem jutottam tovább. A Matchbox kínálatában az ebben a szerelvényben debütáló vontató, melynek alján „Articulated Truck” felirat olvasható, csak itt szerepelt, illetve még a TP-2-ben – amit az időrendiség okán a sorozat utolsó részében tárgyalok majd – aztán nyomtalanul eltűnt, nem vitték át a Convoy sorozatba, amit szívből sajnálok.

UPDATE Rauscher Tomi megtalálta a Leyland Trucks oldalát – köszönet neki –, ahol két és fél mondat erejéig megemlékeznek a Leyland T45 sorozatáról, amit az 1970-es évek végén, a nyolcvanasok elején gyártottak. Az ott lévő képek nagyon kis felbontásúak, de szemlátomást ugyanarról a vontatóról van szó, mint amit más források Roadtrain-ként emlegetnek. Számos részlet nagyon hasonlít a Matchbox-féle értelmezéshez, sok – például a leglátványosabb, a Leyland felirat – más, vagy hiányzik.

A Low Bed Trailer-t (aka. Low Boy) viszont minimális változtatással átemelték. Lecserélték a vonószemet – vagy mi a csudának is hívják ezt az izét, Tamás királycsapszegnek nevezi, remélhetőleg valamelyik jó a két megfejtésből –, megkapta a Convoy jellegzetes kerekeit és pici lábai is lettek, hogy a vontatóról lecsatolva ne úgy nézzen ki, mint egy térdre esett igásló. A Convoy sorozatban nem csak a félpótkocsit találjuk meg, hanem a rajta utazó hajót is – minimális változtatással. A CY-004 egy csőrös Kenworth vontató bevetésével – ilyen még nem volt itt, de ami késik az a vonat – gyakorlatilag teljesen ugyanez a szerelvény. Egyébként a hajó üzembiztosan úszik, bár elég mélyre merül, a víz éppen csak nem csap át a peremen.

Összesen két változat létezik a TP-26-ból, melyek közt annyi a különbség, hogy a gyakoribb vontatójának borostyán sárga, a ritkábbnak kék szélvédője van. Az erősen színezett szélvédők jótékonyan elfedik, hogy a vezetőfülke belső kialakításával nem foglalkoztak.

TP-26 NRFB. A legklasszabb játékszer a sorozatból, mert a hajóval lehet pancsolni is!

Kár hogy ezt az - állítólag - Leyland vontatót nem vitték tovább a Convoy sorozatba.

A low boy tréler és a hajó viszont átkerült.

Hosszú-hosszú nyomozás után úgy tűnik, hogy ezt a vontatót mintázta meg a Matchbox - Leyland Roadtrain.

Ez pedig ugyanaz, csak DAF 80-ként.

Hátul a TP low boy, elől a Convoy változat.

A vonószemek - vagy királycsapszegek - közötti különbség.

Egészen üzembiztosan úszik, bár egy kádas pancsolásban hamar a fenékre merül.

Médiatámogató - Ford Escort és Mack CH600

Remek post olvasható Tomminál egy kevéssé ismert gyártó Ford Escort értelmezéséről! Rauscher Tomi pedig az egyik kedvenc Convoy vontatómról közöl érdekes anyagot kitűnő fotókkal. (Mondjuk ez utóbbiak valamiért pokoli lassan jönnek csak le nálam, de nem kizárt, hogy a hiba az én készülékemben van.) Ne hagyjátok ki!

Pontiac Firebird Extravaganza – A második generáció

Kedves Matchbox rajongók! Cikizni fogom a céget! Nem kicsit, nagyon. Gyengébb idegzetűek inkább hagyják abba az olvasást most! Én szóltam!

Mit tagadjam, kedvelem az ötvenes-nyolcvanas évek amerikai autóit. Mindegyik maga az eleven túlzás. Túl nagyok, túl nehezek, óriási teljesítményű benzinzabáló motorokkal, arra tervezve, hogy Amerika széles, hosszú, egyenes útjain menjenek velük lassan. Ugyanakkor kényelmesek és szinte kivétel nélkül mind stílusosak, izgalmasak. Magam sem tudom miért, a Pontiac Firebird második generációja korábban nem tudott megérinteni. Talán nem volt elég szögletes az ízlésemnek. Nos, ez változott. Az első-második-harmadik generációért is képes vagyok rajongani. De lévén nagyjából az ugató kutyát nem érdekli, hogy nekem mi tetszik, vagy mi nem, inkább olvasgassátok a típus történetét, amit a Wikipédia igencsak becsületesen összefoglal!

A Matchbox előszeretettel dolgoz fel amerikai izomautókat, de szerintem pont ezek között van a legtöbb, rosszul sikerült, elszabott modell – ugyanakkor briliánsak is vannak szép számmal. Sajnos a Pontiac Firebird második generációi is inkább az elrontottak közé sorolhatók. De haladjunk sorban! A Matchboxnál az első megjelenése a Pontiac Tűzmadaraknak az MB-04. Szokás szerint 1975-ös keltezés van az alvázán, de az 1976-os katalógusban szerepel először. Ez a kivitel 1976 és 1980 között marad a szériában. Sajnos ilyenem nincs, de mint mindig, Areh masszív gyűjteménye rendelkezésre áll normális felbontású kép ügyen. A motorháztetőn lévő két jókora, krómozott „tégla” miatt hajlamos vagyok ezt a darabot Pontiac Firebird Formula 400-asnak gondolni. Ha az, akkor a Matchboxon nagyon rossz helyen van a két légbeömlő, sokkal előrébb kéne lennie. Ha nem az, akkor viszont elképzelésem sincs, hogy mi a csuda lehet. A hátuljával sem vagyok kibékülve. Rossz szögben áll a hátsó világítótest – szerintem, ha ilyen lenne az igazi, akkor az eget világítaná –, a lökhárítót pedig nemes egyszerűséggel elhagyták. Vegyétek szemügyre tüzetesebben majd lejjebb az eredetiekről készült fotókat, egyet fogtok érteni velem.

1979-re datálták az alvázon, de először az 1981-es (!) katalógusban bukkan fel az MB-16. Valószínűleg azért kapott 1979-es keltezést, mert először ebben a modellévben jelenik meg a Pontiacnál a négy különálló – nem tudok rá jobb szót – lyukba süllyesztett, szögletes ikerfényszóró. Egyértelműen nyomon követhető a modell evolúciója és a tervező „dolgozzunk keveset, nem érhet baleset” hozzáállása. Amihez hozzányúlt, amit megváltoztatott – a hátsó világítótestet leszámítva – az egyértelműen az A-oszlop előtt terül el, minden mást úgy hagyott, ahogy az az MB-4-en volt. Ez pedig felettébb helytelen! Már 1975-ben megváltoztatták, alaposan megnövelték a hátsó ablakot és onnantól a teljes második-generációs szérián úgy is marad. Teljesen megváltozik az alakja, a hajlított üveg jókora darabot „kiharap” a C-oszlopból. Tehát a szinte sík hátsó üveg teljesen helytelen ezen a Matchboxon! A hátsó világítótest megmintázása elmegy – bár a döntés szöge egyértelműen itt is rossz –, ha Trans Am-ot akartak csinálni, akkor a hátsó spoiler elmegy, de változatlanul nincs hátsó lökhárító. Ezek után az, hogy a „Screamin’ Chicken” a motorháztetőn csak kicsit hasonlít az eredetihez – gondolom költség hatékonyan kezelték a színezés kérdését –, már csak apróság, mint ahogy a Smokey és a Bandita-stílusú, fekete változaton a T-top borzasztóan el van szabva, illetve az A-oszlop „elefántfület” kapott. Mondjuk egy dolog bizonyosan látszik az MB-04 – MB-16 pároson: a Pontiac lényegesen könnyebben adja a nevét, mint a Peterbilt.

Hogy mire utaltam a bevezetőben azzal, hogy nagyon le fogom alázni a Matchboxot? Nos, a legutolsó kis-gyűjteményben amit vettem, négy Yatming-féle Pontiac Trans-Am is volt – az előző tulaj nem lehetett különösebb módon típusfixált. ;-) (Vigyázzatok a kattintással, a Yatming oldala zenél és akkorát szól mint egy ágyú!) Az 1-75 sorozathoz méretarányban közeli darabok egyértelműen az 1977-es Trans-Am-ot mintázzák, melynek már négy fényszórója van elől, de az „összevont szemöldök” mögött, ami nekem a legjobban tetsző frontend mind közül. (Jelzem, a már előbb említett Bandita Trans-Am is ilyen.) Annak ellenére, hogy a Yatming a hetvenes évek végén, nyolcvanasok elején reputációban a közelében sem volt a Matchboxnak, a Trans Am értelmezésük a porba alázza a Lesney Firebird-öket! Az frontend kifogástalan, a nagy madár majdnem rendben, a T-top arányai jók és még az ajtók is nyithatók. Ciki, nem?

MB-16, 1979-es Pontiac Firebird-nek szánt tárgy.

A hátsó szélvédő helytelen ebben az évjáratban, a világítótestet az előző tulaj pimpelte meg, hogy emlékeztessen egy kicsit az eredetire, a lökhárító egyszerűen kimaradt. A T-top elszabva, az A-oszlop mögé elefántfület is fabrikáltak - gondolom, hogy erősebb legyen.

"Code 3"? Az előző tulaj Corvette-stílusú, oldalsó kipufogókat ragasztott az aljára. Az eredeti állapot visszaállítása a barna kulimász miatt reménytelen. Ebből és az MB-04-ből is kéne egy tisztességes állapotú darab.

Matchbox-alázó, 1977-es Trans Am-ot mintázó Yatming kollekció. Lényegesen akkurátusabb munka mint a lényegesen jobb nevű cégé.

1973-as Firebird. Ilyennek kéne lennie a nagy madárnak.

1974-es Firebird.

Jól látszik, hogy ez még tényleg kis hátsó szélvédős és hogy milyen kéne, hogy legyen a Matchboxok fara.

1977-es Firebird. Ezt mintázzák a Yatming-ek. Nem tökéletesen, de látszik a nagyobb hátsó szélvédő.

1979-es Firebird és Trans-Am. Minden a Matchboxon elrontott részlet jól látható rajtuk.

Néhány (nagyon rossz) Matchbox tévéreklám

Matchboxon kívüliek: 2007-es Coca-Cola karácsonyi promo kamion

Karácsony környékén a Coca-Cola szokás szerint ismét elővette a kivilágított kamionok motívumát és ilyen témájú reklámokat nyomott a tévékben. Ennek kapcsán a négyes csomag kétliteres üdítőhöz az egyik szupermarket láncban, Coca-Cola festésű kamionokat adtak ajándékba. Geistwald és Ytse kolléga – ez úton is hálás köszönet nekik ezért – is meglepett egy-egy ilyen darabbal, úgyhogy itt az ideje, hogy végre felkerüljön az ajándék az oldalra!

Minőségben nem vártam sokat az üdítők mellé ajándékba adott játéktól, de el kell ismerjem, hogy egészen pofásak és a minőségük is teljesen elfogadható. Igaz, előröl nézve az amerikai mintára készült, csőrös, sleeper cab-es vontatót, olyan, mintha oldalról összelapították volna. Az első szélvédő is furán túlnyúlik az ajtókon, de oldalról kifogástalan a látvány. A gyártó ismeretlen, mindössze a vontató alvázán van egy „CHINA” felirat, és a csomagoláson Hong-Kong van megjelölve, mint származási hely. Nyolc liter kóla mellé ajándékba teljesen rendben van.

2007-es karácsonyi Coca-Cola promóció ajándék kamionja.

Az ismeretlen kínai gyártótól származó modell oldalról nagyon pofás.

Szemből azonban olyan, mintha rázáródott volna a liftajtó.

Az első szélvédő messze túlnyúlik a kabin ajtajain, attól olyan fura.

Code 3 – Érték vagy átverés?

Még 1977-ben volt, hogy a brit Matchboxnál egy Ray Bush nevű úr bevezetett egy belső jelölési rendszert, ami nem csak az 1-75 sorozatra, hanem a teljes termékskálára vonatkozott. A jelölési rendszer változott az idővel és nem is minden gyűjtő ért egyet az értelmezésében. Szóval elég nagy a káosz de én tartom magam a Charlie Mack könyvében olvasható meghatározásokhoz ezzel kapcsolatban – lásd alább.

Code 1: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, tett dobozba és az üzletekben meg lehetett vásárolni.

Code 2: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, de egy másik cég festett, matricázott – vagy mindkettő – át, részben vagy egészében, de mindenképp a Matchbox engedélyével. Ebbe beletartoznak azok az általában hófehér darabok is, amit a Matchbox azért gyártott és adott el például reklámajándékokat készítő cégeknek, hogy aztán azok módosítsák őket az ügyfeleik igényei szerint, de végül azok valamiért úgy maradtak hófehéren. (Példák: Code 2 DAF Convoy szerelvény és egy érintetlenül maradt, hófehér Code 2 Dodge Delivery Truck.)

Code 3: Minden olyan Matchbox által gyártott, de átfestett, átmatricázott, vagy másként módosított modell, melynél a módosításokhoz a cégnek a világon semmi köze.

Code 4: Minden olyan különleges, egyedi, a Matchbox gyártotta modell, amit például olyan alkalmakra készítettek, mint egy jótékonysági aukció, vagy különleges díj.

Több oka van, hogy miért citáltam ezt a kódrendszert. Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, szeretném előrebocsátani, hogy egyetlen dolog van, ami a gyűjtésben motivál: tetszik egy darab, vagy sem. Nem fogok csak azért megvenni egy darabot, mert az ritka és drága, ha nem tetszik. Ugyanakkor hajlandó vagyok olyasmiért pénzt adni, amit mások azért tartanak értéktelen szemétnek, mert valaki átfestette, esztétikusan módosította, ha az a darab elnyeri a tetszésemet. A fentiekből világos, hogy a Code 3 a merengésem tárgya.

A Matchbox gyűjtők általában értéktelennek tartanak minden módosított darabot. Példának okáért egy megviselt, lepattogzott festésű, de épp regular wheel modellért hajlandóak mondjuk 5-10 fontot adni, míg ugyanazt a darabot értéktelennek tekintik, ha valaki fémtisztára pucolja és újrafesti, restaurálja. Mi több, egyenesen odáig mennek, hogy egyszerűen hamisítványnak tekintik az ilyeneket. Egyszerűen azért, mert azt már nem a Lesney tette olyanná amilyen, hanem X.Y. Tulajdonképpen látom benne a logikát, de nem tudok vele azonosulni. Én úgy gondolom, hogy ezek értékek, mindaddig míg nem próbálják őket tökéletes állapotú eredetiként elsózni. A kérdés az, hogy mi teszi a Code 3-at. Az világos, hogy például amit Rauscher Tomi tett ezzel az egyébként már végletekig leharcolt Corvette-el, az értéket képvisel – az én szememben nem is kicsit, hiszen én egyszerűen nem rendelkezem a szükséges kézügyességgel. Gyakorlatilag szemétnek tekinthető állapotú valamiből hozott létre újat. (Na, nem mintha nekem lenne lelkem kidobni olyasmit, ami már olyan állapotban van, hogy a gyűjteménybe nem találom elég jónak. Erre a célra van a roncstelep cipősdoboz.) Az is világos, hogy egy percig sem tette kétségessé, hogy ő festette át. Azt hiszem pont ez a Code 3 esszenciája, az én szótáramban egy ilyen beavatkozás teszi a Code 3-at.

Viszont nem tudom értékelni azokat a Code 3-akat, amivel amúgy tele van az eBay. A színes nyomtatók és a már-már szinte maguktól dolgozó grafikai programok korában nem vagyok hajlandó meghatódni attól, hogyha valaki rábiggyeszt egy céglogós öntapadós matricát egy kutyaközönséges 1-75 sorozatú darab oldalára. Ennek ékes példája az alább látható MB-7 Scion xB, melyet az eBay-en árul egy egyértelműen ilyen műveletekre szakosodott ausztrál iparos. Ezt én is értéktelennek tekintem még úgy is, hogy az eladó őszintén hirdeti, ez biza Code 3. Bevallom egyszer elcsábultam egy Code 3 Convoy szerelvényre, de ennek pusztán az volt az oka, hogy az egyik legritkább Convoy vontatót, a Mercedes Benz Actrost párosította egy újfajta tartálykocsival az elkövetője. (A képet lásd alább.)

Viszont a napokban találtam egy Code 3-nak kikiáltott Convoy szerelvényt, ami alaposan elgondolkodtatott. Az Code 3 lenne, hogy valaki fog egy csőrös Kenworth vontatót, utána akaszt egy Low Boy trailert, amire felpakol két hatalmas kábeldobot, ami jócskán nagyobb, mint az 1:100 közeli Convoy szerelvény? Mert ilyet én is tudok! A roncsok közül kivettem egy repülőgép szállító vontatmányt, aminek el volt törve a műanyag felső része, ami eredetileg a repülőt tartotta, letörtem róla a csonka műanyagdarabokat. Mögé fogtam egy az 1-75 sorozatban szereplő, 2005-ös MB-71 Mercedes Actros vontatónak, majd turkáltam egy kicsit, hogy mi az, ami felfér a Low Boy-ra, de abban a formában sohasem párosította össze a Matchbox. Az 1979/1980-as MB-47 Pannier Tank Loco pont kapóra jött, de az 1973-as MB-21 Rod Roller is tökéletesen illeszkedik ide. Akkor ez a nagy katyvasz most egy Code 3 lenne?

A kommentjeiteken kívül, most először várom a szavazataitokat is! (Több válasz is megjelölhető!)

Na, ezt totál pofátlanságnak tartom! Egy céglogós matrica, nesze, kész a Code 3, fuss vele messzire! Ne már! (Kép az eBay-ről.)

Az egyetlen Code 3 amiért valaha pénzt adtam, a viszonylag ritka Mercedes Actros vontató okán. A készítője vette a fáradtságot és átfestette a vontatót, fel is matricázta. A vontatmányon is matricát cserélt, igaz elszúrta a méretet, kisebb lett mint kéne. Azzal együtt szeretem ezt a szerelvényt. Mondjuk ha fehér lenne a tartály és nem szürke, akkor lenne igazán szép.Ezt a csőrös Kenworth szerelvényt egyenesen gyártás előtti mintának (pre-production) árulta valaki, elképesztő pénzért az eBayen. A kábeldobok egy Yat Ming Road Champs kamionról valók. A vontató és félpót Matchbox Convoy. Ésszerű áron, Code 3-nak oké lenne, de így nagyon szemét dolog.

Saját gyártmányú "Code 3"! MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1973-as MB-21 Rod Roller.

Vagy itt egy másik: MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1979-es MB-47 Pannier Tank Locomotive. Nem néz ki rosszul, de nem neveznék egy ilyen mixet Code 3 valaminek.