A hatvanas években a
Volkswagen Type 2 (T1) sikerét látva az amerikai autógyártók is
öntudatukra ébredtek. Kapcsoltak, hogy ilyen méretű és
rendeltetésű járműveket ők is tudnak.
A Type 2 Chryslerül
Nyilván
a jenkik nem a farmotoros elrendezésben gondolkodtak – egyrészt
nem volt olyan motoruk az alkatrészes dobozkában ami elfért volna
hátul, másrészt a sík padló előnyei nem elhanyagolhatóak –
ezért a Chrysler is a klasszikus elrendezést választotta: A motor
elől a két ülés közt, mely a hátsó kerekeket hajtja. Ami
újdonság, hogy rájöttek, hogy az amerikai mércével kicsi –
„compactnak” hívja a lentebb látható katalógus is –, négy
méternél alig hosszabb haszonjárműveknek is van piaca és erre a
Volkswagen sikere ébresztette rá őket. A piac pedig ott volt, mert
a hatvanas években az USA büntetővámot szabott ki a könnyű
teherautókra. (Csak érdekességként: Ez csak a Type 2 teherjármű
verzióit érintette, a személyszállító változatokra nem
vonatkozott a büntetővám.)
A
Chrysler 1964-ben dobta piacra a Dodge A100-ast, ami kétajtós pickup ami a jelen post tárgya, illetve zárt
áruszállítóként létezett. A személyszállító verziókat –
függetlenül attól, hogy spártai, vagy személyautós
felszereltségűek voltak-e – Sportsman-nek hívták.
A
jenkik nem is lennének jenkik, ha nem abban gondolkodnának, hogy a
teljesítmény elad. Az A100 motorkínálata sorhatos, 2,8 literes,
101 lóerős blokkal indul, két további sorhatos lépcsőn át
érkezik meg a csúcsot jelentő két V8-ashoz, amiből az erősebbik 5,8
literes, 210 lóerős – természetesen az évjáratonként
a kínálat változó.
A
Matchbox az 1966-os modellévből mintázta meg a pickupot, de ebből
az évből nem, csak egyel korábbról tudok katalógust prezentálni.
Nyilván
nem egy legendás filmes jármű, de nekem még gyerekkoromból
emlékezetes, hozzá egy olyan filmből ami aztán végképp nem az
autóiról híres: Az 1980-as Dutyi dili (Stir Crazy) című filmben
használ egy Dodge A100-as kisbuszt a két főhős. (Remek vígjáték,
aki nem ismeri javaslom pótolja.)
A legszebb
A
Matchboxnál 2013-ban debütál a kis Dodge A100-as és pont azzal a
kéttónusú, zöld-fehér festéssel, amire a filmből is
emlékeztem. 2016-ig marad az 1-xxx szériában, változatos
sorszámok alatt. Ugyanebben az évben két spéci kiadása is
napvilágot lát. 2019-ben egy 5-ös pakkban tér vissza – pont
abban, amiből ez
a Ford Bronco is van, tehát rá tudtok pillanatani ebben a postban.
2020-ban bekerül egy „Construction II” nevű ötös-csomagba
Gulf festéssel, ami alapjogon iszonyú menő. Ebben az évben
változtatnak az öntvényen – ami azért érdekes, mert azóta nem
volt új kiadás, de ha már ennyi pénzt beleölt a Mattel akkor
feltételezhető hogy idővel visszatér. A hátsó ablakokat – az
oldalsóakat is – „lefalazzák” és a
platón is hasonlóképp változtatnak, mint a DoKa T3-mon, de
ezzel ellentétben az A100 nem lesz műanyag. A Gulf festés mindkét
öntvénnyel létezik, érdekes verziót ad ki.
Amit
ebben a postban láthattok, a 2015-ös MB-16, amit az egyik legszebb
festésű, kortárs Matchboxnak tartok. Nem mondanám, hogy
különösebben bonyolult design, de nagyon ütős, szerintem az is
szépnek látja, aki amúgy nem pörög a haszongépjárművekre.
A
részletességével én elégedett vagyok, szerintem teljesen jó
játékautó, csak ne szállítana ez is oszlopot a fülkében!
Kicsikét butácska ábrázata van, de szerethető.
Nem mondanám különösen bonyolult mintázatnak, de nagyon látványos!
A kis Dodge-logó az ajtókon csillagos ötös!
Az eleje-hátulja felvett volna még egy kis festéket a világítótestek tájékán, de így is ez a legszebb változata.
Az utolsó változatán már "lefalazták" a hátsó ablakokat - az oldalsókat is - és a plató kialakítása is más.
Adta magát, hogy az autószerelőm verdája legyen!
NRFB
