Matchbox MB-08 Greased Lightning

A Matchboxnak egyértelműen voltak olyan pillanatai, amikor megrémültek a Hot Wheelstől. A Superfast kerekek bevezetése 1969-ben egy ésszerű reakció volt, de sokkal később készültek olyan modellek, amikre magyarázat a rémület, de koránt sem mentség! Ebben a bejegyzésben egy ilyet láthattok.

A Matchbox De Tomaso Panterája gyerekkorom egyik vágyott és nagyra értékelt kisautója volt. Én még az illegális hazai másolatát is szerettem, mert bár műanyagból volt, egyáltalán nem sikerült rosszul. Porsche kolléga összehasonlító postjából érdemes elindulni és edukálódni az eredetiről, a Matchboxról, illetve annak hazai másolatáról.

A kitűnő Matchbox a Lesney csődjével sírba száll. Az új tulajdonos égisze alatt a meggyalázott hullájából lesz a Greased Lightning. (Szabadfordításomban: „Megolajozott Istennyila”. Igen, tudom, a grease közel sem olaj, de talán ez jobban kifejezi, hogy a jenki azt akarja mondani, hogy valami olyan mint a villám amit még meg is zsíroztak.) 1983-ban és 1984-ben szerepel az amerikai 1-75 sorozatban – szerencsére csak ott – ez a borzalom, aztán szerencsére eltűnik a süllyesztőben.

Erős a gyanúm, hogy meg akarták szondázni az amerikai piacot, hogy mennyire lesz kelendő egy ilyen Hot Wheels stílusú kisautó. Nem tudom ki tervezte ezt és hol, de sehogy sem sikerült ráéreznie a Hot Wheels stílusára.

A Matchbox történetének egyik legszörnyűbb kisautója.

Olajozott istennyila.

A "készítsünk Hot Wheelst" lehetett az indok, de ez nem mentség.

Hogyan tegyünk tönkre egy gyönyörű autót, egy remek öntvényt? Így!

A Panterákba többféle Ford motorot is beépítettek, de kivétel nélkül V8-asokat. Ez a V6 ez mi?

Borzasztó!

A szörnyű az, hogy az alvázán a De Tomaso Pantera felirat maradt.

Hogy a csudába nem verte ki a palávert a De Tomaso emiatt a borzalom miatt?

Vagy pont hogy reklamáltak és azért került ki két év után az USA 1-75 sorozatból?

Matchbox 2008 American Superfast MB-08 '65 Austin Mini Van

Tulajdonképpen egészen mókás, hogy egy kivételével eddig csak és kizárólag speciális kiadásokban megjelent Mini Van változatokkal találkozhattatok nálunk. Három a magyar igazság, ez a post is ilyenről szól. A korábban prezentált két NRFB spéci változatért és a típusismertetőért ide kattintva érdemes megkezdeni a kalandozást. Az egyetlen amit kibontva láthattatok, egy ötös pakkból való, amilyen festéssel csak abban fordul elő, szóval ha azt vesszük, az is tekinthető különleges kiadásnak - semmiképp sem 1-xxx sorozat.

Jelen bejegyzés tárgyára végre olyan dizájnt rittyentettek ami méltó egy különleges sorozathoz. Egy klasszikus Austin-okkal foglalkozó (képzeletbeli) szerviz vagy alkatrészkereskedés színeit viseli. Alaposan felspécizték a megjelenését, a tetőre még Union Jack is jutott! Szeretem, klassz darab.

Igen, fel lehetne bontani és nyom nélkül visszazárni, de valahogy nincs lelkem ezeket molesztálni. Könyveljétek el a lustaságom bizonyítékaként!

Végre egy festés, ami abszolút méltó egy különleges sorozathoz!

A 2008-as, amerikai Superfast sornak saját tag-je van a címkefelhőben! Ha rákattintotok meg tudjátok nézni azokat a darabokat is, amik már megjelentek itt.

Matchbox MB-08 1955 GMC Scenicruiser

Ritka, de szívemnek kedves, amikor a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és újra-feldolgozik egy-egy olyan járművet, amit akár 30-50 évvel ezelőtt is megmintázott már. Mostanság van egy ilyen irányzat a cégnél és én örülnék ha meg is maradna. Első fecskeként egy 57 évvel ezelőtti modell újraértelmezését mutatom meg ezek közül.

Kilátásoscirkáló
A GMC PD-4501 Scenicruiser-t a General Motors a Greyhound busztársaság számára gyártotta 1954 és 1956 között. Az önhordó karosszériás, háromtengelyes – melyből a középső volt hajtott – buszt egészen a hetvenes évek közepéig használta a cég.

Az utazóközönség szerette, de ez közel sem jelentette, hogy problémamentes lett volna. A légrugós, légkondicionált busz remekül festett és kitűnő kilátás is esett belőle. Az ötvenes években közel sem volt magától értetődő az az utazási komfort, amit az alsó szinten 10, a felsőn 33 utas számára nyújtott és a Greyhound ezt nem habozott alaposan promótálni.

Greyhound promóciós kiadvány a Scenicruiser gyártásának utolsó évéből, 1956-ból. Egy Highway Traveller nevű busz is szerepel benne, de nyilván a zászlóshajóra koncentrál.

1961-es Greyhound képeslap. Ebben az évben kezdték átépíteni a hajtásláncot rajtuk.

A hajtáslánc azonban bonyolult volt, hajlamos a meghibásodásra a sofőrök és a karbantartók is utálták. Mivel a GM nem rendelkezett megfelelő teljesítményű és méretű dízelmotorral akkoriban, más beszállítótól származó használata meg szóba se jöhetett, két négyhengeres, egyenként 160 lóerős dízelmotort építettek a buszba, egymás mellé. Hidraulikus tengelykapcsoló kötötte össze a kettőt. A hat előremeneti sebesség úgy jött össze, hogy volt egy háromsebességes manuális váltója és egy kétsebességes manuális kuplungja is. A cég addigi buszainak négysebességes váltója volt, ami azt jelentette, hogy a Scenicruiserekre át kellett képezni a vezetőket. Már a kézi kuplung is előrelépés volt, mert eredetileg egy elektromos kapcsolású egysége volt, ami „digitálisan” működött, vagy zárt, vagy nem. Minden váltás és elindulás rántott egy nagyot a járművön, feleslegesen igénybe véve a hajtásláncot. Nyilván az utasok sem szerették. 1955-ben cserélte le a GM az érintett alkatrészt és azt az addig legyártott buszokban is kicserélték.

1961 és 1962 között az akkorra megmaradt 979 busz hajtásláncát teljesen átépítették. A GM 9,3 literes V8-as, 8V-71 motorját építették be, ami kiviteltől függően 304-370 lóerő közti teljesítményű, – csak széljegyzetként: az Ikarus 280-as, amerikai piacra szánt csuklósában (Crown Ikarus 286) is ilyen dolgozott. A váltóját pedig egy négysebességes manuálisra cserélték. 13 millió (!) akkori dollárjába fájt a cégnek a beavatkozás.

Kicsit sokallottam, hogy hét év alatt az eredetileg legyártott 1001 buszból 22 „fogyott”, de a rossz nyelvek szerint a sofőrök és a szerelők is annyira utálták a típust, hogy előbbiek nem bántak velük kesztyűs kézzel, utóbbiak meg elhanyagolták a karbantartásukat.

Újratöltve
Mint arra a bevezetőben utaltam, a Matchbox nem először dolgozza fel a típust. 1966 és 1969 közt MB-66-ként futott a Regular Wheel verziója, amiről itt írtunk, ki sem merem számolni hogy hány évvel ezelőtt. Ugyanezzel a számmal és dekorral 1970 és 1971 közt vékony Superfast kerekű verziója is létezett, de sajnos olyannal nem szolgálhatok. Különlegességük, hogy a Matchbox azért, hogy beférjen az 1-75 széria dobozaiba, illetve ne kelljen nevetségesen apró méretarányban – így se valami nagy, 1:159 a méretaránya – elkészíteni, lecsalt egyet az oldalablakok közül. Ha megnézitek az eredetiről készült képeket, azon az „emeleten” négy oldalablakot számolhattok meg, a Matchboxon csak hármat.

Az újrafeldolgozás továbbviszi ezt a jellegzetességet és én pont ezért szeretem. Afféle belsős visszakacsintás a múltba. 2018-ban debütál az a változat az 1-125 sorban, amit ebben a postban láthattok. Egy kicsit nagyobb mint az elődje, 1:125 a méretaránya. 2019-ben még egyszer szerepel az 1-100-as sorban egy kék-ezüst dizájnnal, ami nem fogott meg, de csúnyának sem nevezném. Két további változata ismert, az egyik a 2021-es Collectors Series-ből, a másik pedig egy Code 2, de őszintén szólva azokat én kifejezetten csúnyának találom.

A Matchbox elrontotta azonban az elnevezését. A buszt Scenicruisernek híják, hasonlóan a Macskafogó „Macskond” nevű járművéhez, aminek a neve a „macska” és a „vakond” szavak összevonásával született, a GM is összevonta a „scenic” (festői /kilátás/, tájképi) és „cruiser” (cirkáló) szavakat és egybe írta őket. A Matchbox következetesen „Scenic Cruiser”-nek hívja ami tévedés és én ezt voltam bátor javítani is a címben. Először arra gondoltam, hogy a Mattel meg akarta úszni a licencelést, de ez kizárt, hiszen ott van a GMC a blisteren, de annyira hogy még a copyright kis „r” betűs jele is. (Senkiháziak kezében van a popszakma.)

Egy Greyhound festésű verzióra vevő lennék, de a magam részéről én azt hiszem megállok a jelenlegi készletnél. Az a helyzet, hogy teljesen véletlenül sikerült mindkét kerékváltozatát beszereznem. Csak itthon tűnt fel, hogy az NRFB „megtartósnak” és a „felbontósnak” szánt darabok bizony eltérnek, ezért maradnak mindketten NRFB-k.

A "szépkerekű" verzió nózija.

Ezzel a kerékkel tetszik. Egy ablak lecsalva, úgy mint az ősön.

A "szépkerekű" verzió popója. Igen, ő is oszlopot szállít. (sóhaj)

"Szépekerekű" NRFB. Jól olvasható a "Scenic Cruiser" ami butaság.

A "nem szépkerekű" változat nózija. Nyilván teljesen egyformák.

Ezt a kerékválasztás én nem is értem...

Itt még jobban olvasható a felirat. Copyright, Trademark és mégsem sikerült jól leírni és senkinek sem észrevenni. Ejnye, no!

Tetőablakok, amiből szintén lecsaltak egyet, de ezen sikerült jobban belőni a méretüket, mint az ősön.

A "nem szépkerekű" NRFB - ha már.

Matchbox Porsche 911 Turbo és GT3 - UPDATE

Régen volt szó nálunk a 2000-ben debütáló Matchbox Porsche 911 Turbo-ról. Egész pontosan két bejegyzés volt eddig róla, a bemutatót egy Superfast verzió követte. Valahogy eddig háttérbe szorult, ezért most mindjárt újabb kettőt is mutatok belőle, egy kevésbé és egy nagyon jól sikerült példányt. Felmerülhet a kérdés, hogy a címben miért szerepel a GT3? Nos, az egy hiba okán keveredett ide, ugyanis elrontották a papírját, rossz típust írtak rá. Nem csak az én példányommal van a gond, ez tömegesen így került forgalomba.

Elsőként a 2012-es lila Turbo-ról ejtenék pár szót. Elsőre talán a borzalmas szót tudnám használni a színe kapcsán, amire ráerősít a piros beltér is. Utóbbi más színben talán enyhíthetne még az összképen,  de így a tökéletes kerék választáson és az egyszerű de tökéletes oldalsó dekorációnak jut ez a feladat. Lámpafestéseket hiába is keresünk, annak lehetőségét elvitte az oldaldekor, hiszen megszokhattuk már, hogy vagy ez, vagy az, a kettő együtt már nem megy.

Ezzel el is ékeztünk az álnéven futó GT3-hoz, ami a kivitelét tekintve ugyanezt az elvet követi, azzal az apró eltéréssel, hogy ez jól is néz ki. A lámpafestés hiánya igazából csak hátul zavaró, ráadásul egy piros paca is elég lett volna, ha már az oldala miatt be volt készítve ez a szín is. A fekete és a kék változaton megismert mintát vitték tovább még az ízlésesség határán belül. Itt tetszik a piros beltér is, aminek köszönhetően a hátsó szárny is ilyen színű, de passzol a külsőhöz.

Végére hagytam a leginkább "egyben levőt", a piros, 2016-ban megjelent Exotic néven futó ötös csomagban felbukkanó változatot. Jó szín, passzol hozzá a barna belső. Kapott lámpafestéseket és az ötküllős felni is jó választás volt. Gyakorlatilag semmivel nem kevesebb mint a már mutatott Superfast verzió.

Szerintem nincs sok szép árnyalata a lilának és ez sincs közöttük

A felni és a dekoráció nagyon sokat javít a kinézetén

Ahogy elöl sem, úgy hátul sincs semmi extra kiemelés

Itt jobban mutat a piros beltér

Nem túl visszafogott, de nekem tetszik a dekoráció

Hiányoznak a lámpafestések

Na kérem, ez így teljesen rendben van! Jó szín, van lámpa és embléma tampó is.

A felni peremének a színe kicsit fura, de tulajdonképpen nem mutat rosszul

Igen, ez nem kérdés

Turbónak csomagolt GT3

Matchbox Exotic 5 pack - 2016

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-08 - MBX 4x4

Ijesztően régen, 2009-ben, azaz 12 éve volt negyven éves a Superfast sorozat. Ezt megünnepelendő akkor a Mattel piacra dobott egy spéci szériát. Erről részleteket itt olvashattok. Anno beszereztem a teljes szériát, amiből a szívünknek kedves darabokat már megírtuk, a többit meg húztuk-halasztottuk, mint azt a bizonyos rétestésztát. Mondjuk azt álmomban sem gondoltam volna, hogy a halogatás ilyen jól fog sikerülni.

„Zsipp”
A magyar népnyelv hajlamos minden terepjárásra szánt, vagy legalábbis annak látszó, robbanómotoros járművet dzsippnek titulálni. Nos, ez a valami, ami a negyvenedik évfordulós sorban a nyolcadik, egyértelműen valami Jeep származék, talán CJ7, esetleg CJ9, vagy akár Wrangler génekkel. A bődületesen nagy kerekek sárdagasztót sugallanak, de nagyjából azt hiszem itt ki is végeztük azt, hogy mit lehet erről a holmiról elmondani.

A csomagolás olyan, hogy nyom nélkül ki lehetne nyitni és vissza is lehetne zárni, de ezt ellustálkodom, mert – mit tagadjam – nekem ez a holmi egyáltalán nem tetszik! A lényeg így is látszik, sok mindenről nem maradtok le.

 Az orra egyértelművé teszi, ez valami Jeep-származék.

Óriás kerekek. Csak nem valami sárdagasztó lenne?

A hátsó világítótestek is kaptak kiemelést.

Egyedül a bőséges díszítés indokolja, hogy egy speciális szériában szerepeljen.

A szponzorlogók fiktívek, de ismerősek más Matchbox modellekről.

Magam sem tudom miért, de nem tetszik igazán.

Változatok egy témára: Matchbox és Metal Playmobil De Tomaso Pantera

A Matchbox kontra magyar másolat összehasonlító sorozatunk mostani epizódjában a DeTomaso Panterát vesszem gorcső alá. A bemutatásukkal könnyű dolgom van, ugyanis korábban már esett szó róluk itt a blogon, a Panteráről bővebben itt olvashattok, a magyar vonatkozásáról pedig itt esett szó. Az eddigiek közül számomra ez a legkedvesebb, ugyanis gyerekkoromban volt ilyen fehér Matchboxom, feltehetően ez is örökségből származhatott. Tisztán emlékszem rá, hogy anno nagyon sokat játszottam vele, mivel akkoriban sokat néztem az Inspector Gadget című mesét, amiben a főszereplőnek volt egy Gadetmobile nevű autója. Nekem a Pantera azt testesítette, meg hiszen fehér volt kis kék beütéssel és a hátulja lépcsőzetes, a többit meg a fantázia megoldotta. Felnőttként már sajnos nem leltem meg azt a kisautót, így a most látható példány egy újabb beszerzés eredménye - azóta lett még egy hibátlan is -, kék társát pedig a magyar Field Car-ral együtt szereztem be. Utóbbi felépítése nagyban hasonlít a Firs Chief-re, vagyis fém alj és festett műanyag karosszéria. Utóbbit előző gazdája viszonylag jó érzékkel igyekezett feldobni pár alkoholos filc használatával. Nagy erénye még, hogy az elején a matrica is egész jól vészelte át az elmúlt éveket.

Ha más nem, akkor a matrica stílusa egyből lebuktatja, hogy mi volt a kiindulási alap

A sárvédő ívei gömbölyűbbek, az ablakok pedig kisebbek a magyar változaton

A méretek és az arányok sokat torzultak a műanyag kisautón

Az oldalsó helyzetjelzők eltűntek, az ajtó alig kivehető

Az oldalsó ablakok formája is teljesen megváltozott

Az egyszerűsítés a faránál is tetten érhető

Befoglaló méretük azonos

Az alvázra nem sok energiát fordítottak, viszont a rugózást azért megoldották