DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Leyland Titan PD2 RTW75

Amikor az elveimet feladva elcsábultam az 1:72 méretarányú Legendás Buszok a Múltból sorozatra, két szabályt állítottam fel: Csak az Ikarusok érdekelnek és azok a buszok amin utaztam. Meglepő módon volt szerencsém egy ilyen emeletes londoni buszhoz, természetes élőhelyén egy nosztalgia különjárattal.

Az első Titánok
A Leyland Titan egy olyan orrmotoros, a vezető munkahelyét is az orrában hordó alváz volt, amit kifejezetten emeletes buszokhoz terveztek. Leginkább az Egyesült Királyságban készült, 1927-től 1942-ig, a Második Világháború alatt szünetelt a gyártás, majd 1945-től 1969-ig folytatódott újra. Amikor a Leyland befejezte a gyártásukat a szigetországban, az indiai Ashok Leyland vette át a feladatot hogy a dél-ázsiai piacon értékesítse a buszokat Ashok Leyland Titan néven. Meglepő módon számos fejlesztés után, de a koros, ámde bevált konstrukció – ne feledjük, alvázról beszélünk – gyártása mind a mai napig folyik.

Amit a DeAgostini megmintázott egy PD2-es típus, kifejezetten a Londoni Közlekedési Vállalat – melyet hosszú távú szerződés kötött a Leylandhoz, hogy a buszainak 75%-át tőlük szerzi be – igényeire szabott, nyolc láb széles (kb. 2,43 méter) „szélestörzsű” változat, ami az RTW-ből tudható. Hathengeres, 9,8 literes dízelmotor hajtotta – a korai változatok bizony benzinmotorosak voltak – ami 125 lóerőt adott le 1800-as percenként. Az 557,6 newtonméteres csúcsnyomatéka már 900-as percenkénti fordulatnál elérte. A busz összesen 56 (26+30) utast tudott szállítani.

Egy hosszabb, történelmi visszatekintés a Leyland Titan RTW-k történetére, sok-sok korabeli képpel és videóval.

A Leyland Titan névvel találkozhattatok már e lapokon, hiszen az 1976-1984 közt gyártott, farmotoros utódot megmintázta a Matchbox és tavaly foglalkoztunk vele.

RTW75
Meglepő módon az RTW75 egy konkrét járművet jelöl. A London Transport 500-darabos flottával rendelkezett az RTW-kből, melyből – mint azt mostanára már sejthetitek – ez a hetvenötödik darab volt. Az első RTW 1949 májusában tette be London elővárosi részébe a kerekeit – a szélessége miatt a belvárosba csak később engedte be őket az illetékes hatóság. A 75-ös tehát egészen korai darab kell hogy legyen. Az érdekessége, hogy nem csupán mind a mai napig létezik, de működőképes állapotban a Blue Triangle nevű, East London-i közlekedési vállalat tulajdonában van és nosztalgiautazásokra bérelhető. Nagyon jó eséllyel én is vele utaztam jó pár évvel ezelőtt.

Ilyen se gyakran fordul elő: Ez a videó egészen konkrétan annak az RTW-nek a fedélzetén készült, amit a DeAgostini kiadott! Hölgyeim és Uraim: Maga RTW75 személyesen!

Még mindig jó
Unalmas leszek, ismétlem magam: Azért a pénzért amibe a DeAgostini kiadványok első kézből kerültek, egészen kitűnő az ár érték-arányuk. (A másodlagos piac árait hagyjuk.) Nem találok rajta kivetni valót, szerintem kitűnő munkát végeztek ismét!

További érdekesség vele kapcsolatban, hogy mint az erről a londoni buszvonalak történetével foglalkozó oldalról kiderül, a 25-ös vonal, melynek a számát viseli természetesen teljesen valós. Ha jól bogarásztam ki, akkor a viszonylattáblán látható útvonal az 1950-es évek végét tükrözi, de érdekes módon pont ez az oldal nem említ RTW-ket, csak RTL-eket az útvonalon.

Ez az utolsó darabom a Legendás Buszok a Múltból sorozatból és nem tervezem a bővítését – bár természetesen további Ikarusokra elcsábítható vagyok.

Az sem mindennapos, hogy a megmintázott jármű konkrét példánya mind a mai napig létezik és részletes információ is található róla!

Nahát, oszlopot szállít! De legalább nehéz észrevenni.

A sofőrnek nem volt könnyű bejutnia a munkahelyére, ami jó szűk lehetett, ahogy elnézem.

"Vigyázz, hogy hová lépsz!"

Eddig tulajdonképpen alacsonypadlós, de rögtön lépcső következik a "földszintre" is.

Egy sikoltó kéjhömpöly lehetett hozzáférni a motorhoz.

Matchbox MB-17 Leyland Titan

Ha van a Matchbox számára kötelező gyakorlat, akkor az mindenképpen az emeletes (jobbára) londoni busz. Végre is hajtották ezt fennállásuk alatt sokszor, de az én gyűjteményembe csak nagy ritkán találnak utat maguknak, mert mindig is azt gondoltam róluk, hogy túlságosan is aprók a többi járműhöz képest. Ez is az MC-20 szettből származik.

A második titán
A Leyland 1978 és 1984 közt gyártotta ezt az emeletes autóbuszt, jellemzően a London Transport, azaz a brit főváros tömegközlekedési vállalata számára. A cirka 9,5 méter hosszú, 2,5 méter széles, 4,4 méter magas, alumínium karosszériás buszokat két- és egyajtós kivitelben gyártották. Szülőhelyükről mára kikoptak a használatból, de meglepő módon a világon számos helyre – New York City, Las Vegas, Florida az Egyesült Államokban, Melbourne Ausztráliában – került belőlük, hogy városnéző buszként éljenek tovább, számos közülük nyitott tetősre alakítva. (Hasonlók futottak Budapesten is, mint városnéző buszok, de azok Leyland Olympianok voltak.) A nevet másodszor használta a Leyland, az előző generáció(k) 1927 és 1969 közt készültek, mind orrmotorosak.

A London Transport - a brit főváros tömegközlekedési vállalata - Leyland Titánja 1980 áprilisában a 66-os vonalon, a Grants Hill Station végállomáson. Csak első ajtós kivitelben is készült a farmotoros, emeletes busz. (Kép: Wikipédia)

70+
A Matchbox legalább hetvenféle festéssel – beleértve a Code 2-ket is – készítette el a Leyland Titánt – legalábbis én itt adtam fel az összeszámlálásukat. Ez a verzió amit ebben a postban láthattok és az MC-20 szettből jön – link a post végén – amúgy 1986 és 1991 közt szerepelt az 1-75 sorban, az USÁ-ban mint MB-28, mindenhol másutt meg mint MB-17. 

A beltér két darabból van, mint ahogy a kasztni is két külön elem az emeletnek és a földszintnek. A lehetőségekhez képest szép, részletes. Az összeszerelési minőség botrányos.

Azért az érdekes lehet, ha csak elől van ajtó és két emeletnyi ember azon keresztük kell ki-be jusson a megállóknál. Nyilván olyan vonalakon használták azokat a verziókat, amiknél a megállók nagyobb távolságban vannak egymástól, de akkor is.

Ezzel a matricával egészen sokáig, 1986 és 1991 közt szerepelt az 1-75 sorozatban.

Farmotoros.

Nyilván asszimetrikus.

Matchbox MB-32 Leyland Petrol Tanker

Én úgy tanultam, hogyha felelsz, akkor csak olyasmiről beszélj amit tudsz és ne arról, amiről gőzöd sincs. (Ajánlott irodalom: Nádas György „Érettségi”) Na, ez most egy ilyen dolgozat lesz, mert őrülten keveset tudok arról amiről beszélni fogok, pedig megpróbáltam tisztességgel elvégezni a feladatot, nem találtam róla érdemben semmit.

Ez mi ez?
Az egészen biztos, hogy az amit a Matchboxnál megmintáztak, az egy négytengelyes, nyolckerekű Leyland teherautó. Nagyjából ez az, amit biztosan tudhatunk róla. De hogy melyik? Nagy valószínűséggel egy Beaver. Ekkoriban a cég állatokról (is) nevezte el a termékeit, ami szerintem jópofa, ugyanakkor a hód bizonyos nyelvterületek angol szlengjeiben jelenti azt is, ami „kívül szőrös, belül nedves és a legénynek igen kedves”, de NEM a csikós kulacs. De! Mindenféle súly és hosszúság korlátozások okán, az 50-es években népszerűek voltak a szigetországban az efféle, négytengelyes teherautók. (Aztán 1964-ben megemelik a nyergesvontatók legnagyobb engedélyezett súlyát és akkor elkezdik elveszíteni a népszerűségüket a nyilvánvaló okok miatt.) A Leylandnál ezeket a nyolckerekű verziókat függetlenül attól, hogy mikor készültek, Octopusnak, azaz polipnak hívják – ismét nyilvánvaló, hogy miért. Szóval ez a holmi lehet Leyland Octopus, Leyland Beaver, vagy valami egészen más. Éppen ezért a legalapvetőbb műszaki adatokkal sem tudok szolgálni.

1967-es Leyland Octopus teherautó munka közben. (Kép: HeritageMachines.com)

Az viszont egészen biztos, hogy 1964 utánra datálódik, mert a Leyland ekkor mutatja be az előre billenthető „Ergomatic” fülkét, amit aztán minden nehéz teherautójánál bevet. Ezen az apróságon pedig ilyen látható. Mi több, a Leyland-Csoport egyéb márkáinál (AEC, Albion) is felbukkannak ezek – aminek Matchbox szexualitási szempontból majd később lesz jelentősége számunkra. Létezik hálóhelyes verziója is, illetve fix, nem billenthető kivitelben is szerelik. Módosításokkal egész 1981-ig gyártásban marad.

A Leyland Ergomatic fülkéje, ami 1964-ben debütál. (Kép: HeritageMachines.com)

1968-1969
A Regular Wheel verzió amit a mai postban láthattok mindössze két évig szerepelt az 1-75 szériában mint MB-32. Ez az egy változata létezik, melyet 1970-1972 közt vált a Superfast verzió, ami küllemre ugyanilyen, természetesen Superfast kerekekkel. A német piacon ugyanebben az időszakban és ugyanúgy MB-32-ként kék-fehér, Aral verziót kínálnak. Ilyenjeim sajnos nincsenek, pedig pont ezek, a gombkerekűekből képzett, Superfast kisautók óriás kedvenceim. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy létezik még két, spéci Superfast változat ami 1995-re datálódik és NAOMC (National Association of Matchbox Collectors) klubmodell mindkettő. Az egyik bíbor-fehér, a másik piros-fehér, mindkettő elérhető, de csillagászati áron.

Regular Wheel-ként mindössze egyetlen verzióban lézezik. Sajnos beltér az nincs.

Nem cizellálták túl. Se oldaldoboz, se üzemanyagtartály. A másik oldala is pont ilyen.

Ezen a végén aztán meg végképp nem öltek bele sok energiát a tervezésbe.

Átalakítás: Matchbox MB-17 Leyland Titan

A helyijáratú buszok nagyon egyformák tudnak lenni viszont nagy felületekkel rendelkeznek, melyek reklámozásra csábítanak a világ minden táján. Az emeletes buszoknál ez a felület talán még nagyobb, még jobban kihasználható. Használjuk ki mi is léptékhelyesen a rendelkezésre álló helyet. Mutassuk meg, hogy az unalmas és sokszor primitív Matchbox dekoráción túl is van élet.

Mindehhez szükségünk van egy kopottas Leyland Titan buszra. A busz célállomása ezúttal a felújító műhely. Szétszedés után… írhatnám le hirtelen, átugorva ezt a jelentéktelennek tűnő mozzanatot. De nem! Mert egy ilyen busz nagyon ravaszul van összerakva. Minden eddigi általam látott és szétszedett Matchbox kisautón is túltett a ravaszságával. Az rendben van, hogy szegecselték, az bontható kötésnek számít a Matchbox-restaurátorok szemében. De ha nem lehet a szegecshez hozzáférni az összepattintott alkatrészek miatt, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A pattintás meg, a spiáter esetében minimum torzulással vagy rosszabb esetben töréssel is járhat. Nem volt kis feladat kitalálni a kibontás módját. De miután a legkisebb roncsolással ez megoldódott, innen már a hagyományos módon történt minden.

Olyan sok szép színt és színkombinációt lehetett találni az ilyen korú buszok képei között, hogy igazán nehéz volt választani. A londoniak jobbára pirosak, de más városok ezt egyáltalán nem tartották követendőnek és ezért a legkülönbözőbb színekre festették a buszparkjukat. Ezért is döntöttem egy halvány krémszín – mint a kor egyik jellemzője - és a középkék - mint a városom buszainak színe - kombinációja mellett. Direkt egy olyan fantáziabusz készül, amiben van egy kicsi valóság, egy kicsi fantázia, egy kicsi konkrétum és egy kicsi kitaláció.

Ravasz módon kellett visszaszorítanom a belsőrészt

Átváltozás

A fehér műanyag belteret közepes árnyalatú szürkékre festettem, így némileg plasztikusabbá vált a nagy felület. Az ablakok körben „üvegezést” kaptak. Ez érdekes módon sokkal életszerűbbé tette az egész jármű megjelenését.

A dekoráció egy része a kijelző, a másik a reklámok. A kijelző megjelenése talán kissé maibbnak mondható mint korhűnek. Tartalma viszont teljesen mai és teljesen valós adatokat tartalmaz, némi kis hazatekintéssel lakhelyünk tömegközlekedési kódrendszerére.

Ez itt a reklám helye

A reklámokat teljesen szabadon választottam a korabeli londoni emlékeim és a mai kor számomra látványosabb képes hirdetéseiből, azok átszerkesztéséből, valamint újak kitalálásából. Ezért lehet kissé eklektikusabbnak találni, tér- és időugrásokkal tarkítva, ha valaki belemélyed a tartalmak kielemzésébe és a pixelek is mutatják még.

Technikai információként még annyit megosztanék, hogy a fölső és alsó rész illesztésénél valamint a pattintási résnél egy alsó matricaréteget is felraktam, hogy a rés ne látszódjon a fölső dekorációs rétegen. Amúgy technikailag muszáj volt ugyanígy összerakni a karosszériát, bár sokat gondolkoztam egy másik vágási+illesztési verzión is. De ez a bepattintós megoldás nem könnyített a helyzetemen.

Az alja és teteje, összepattintás előtt

Mindazonáltal a busz megjelenése ütősebb lett a korábbihoz képest. Igazán nem értem, hogy gyárilag miért szalasztottak el ekkora lehetőséget a feltűnéshez és miért csak egyszerűbb reklámokat tettek a doubledecker Matchboxok oldalára.

Csak az a hatalmas illesztési hézag ne lenne

Reklámozzon ön is itt!

Nem rosszabb mint a piros

A járattábla valós adatokkal

Éppen Y fordulóban van

Lehet, hogy nem korhű, de jól néz ki a járattábla

Reklám a másik oldalon

A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Hetedik rész: Illegális másolatok - Metal Play Mobil

A Metal Play Mobil névvel fémjelzett termékeket elvileg ugyanaz a cég gyártotta, mint a Hobby-Cars Modell kisautókat. Ezek a termékek alapvetően nem egy gyártótól vagy gyárból kerültek ki. Sok esetben a meglévő már illegális másolatot másolták tovább (lásd. Planet Scout). A gyártástechnológiai folyamatokat más és más kisebb különálló kisipari szövetkezet, vállalat és GMK végezte. Ilyen bedolgozó volt a Polycolor Vállalat (Csepel Művek iparterület) és a Fővárosi Kézműipari Vállalat Műanyagfeldolgozó Gyáregység (Budapest VIII. Csepreghy u 2-4) is. A termékek készre szerelése aztán a Csepel Művek Egyedi Gépgyár Vállalatnál (Csepel Művek iparterület) fejeződött be. Ahonnan a MAHIR - Dohány és Ajándékbolt Vállalattal kötött szerződés alapján a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat szállította el az ország majd minden pontjára. Ekkoriban az ország minden szegletében volt a MAHIR-nak trafikja, kirendeltsége így ez nagymértékben segítette a kisautók terjesztését. A Metal Play Mobil termékpalettája körülbelül megegyezett az egy időben forgalmazott Metalcar termékekkel, viszont a minőségük sokszor alulmúlta azt. Kasznijuk és egyes esetekben alvázuk is festett műanyag volt. Ennek függvényében nem meglepő, hogy manapság egyes példányokból nehéz elfogadható állapotú példányt találni.

A Twin Pack kamionok – már majdnem Convoy – Utolsó rész TP-2

A sorozat utolsó részéhez érkeztünk és egyúttal a számomra legkedvesebb Twin Pack szerelvényhez. Nem tudom megindokolni, hogy miért tetszik pont ez annyira – a TP-26 sokkal klasszabb játékszer –, de mint jól tudjuk a szerelem vak.

A TP-2 jelölés ne tévesszen meg senkit, az Articulated Petrol Tanker is 1981-ben került a sorozatba – bár az alvázán szokás szerint egy évvel korábbi keltezés olvasható –, úgy mint a másik Leyland vontatós darab. Apropó vontató! Azt a keveset, amit Tamás segítségével sikerült kitúrnunk, azt már elmondtam az előbb citált TP-26 kapcsán. Az egyetlen különbség, hogy ebben a szerelvényben a vontató piros. Egyébként az egész szerelvény két változatban létezik, az egyikben zöld, a másikban borostyán sárga a szélvédő és Charlie Mack egyforma árra értékeli mindkettőt. (Hogy maróan őszinte legyek, nekem csak most tűnt fel, hogy akkor ebből a szerelvényből teljes a készlet, az NRFB verzióm zöld ablakos, a bontott meg sárga. Juhé!)

A tartálykocsi vontatmány viszont itt debütál. A Convoy Project egyszerűen csak tankerként emlegeti ennek a Convoy sorozatba átvitt változatát, a Twin Pack verziót meg sehogy, pedig van köztük különbség. Hűséges olvasóim már pontosan tudják a különbségeket: Convoy kerekek és letámasztó lábak.

A képek egy részét már felhasználtam korábban az erről a szerelvényről szóló postban, de mivel ezek kivételesen jól sikerültek, felhasználom őket ismét. A kamera kíméletlen, lényegesen ütött-kopottabbnak mutatja, mint amilyen a valóságban.

Lévén ez a sorozat utolsó része, nem voltam rest és összegyűjtöttem a linkeket az összes előző epizódhoz és egy szavazást is kitettem, mert érdekel, hogy melyik TP szerelvény a kedvencetek.

Első rész – TP-22

Második rész – TP-23

Harmadik rész – TP-24

Negyedik rész – TP-25

Ötödik rész – TP-26

TP-2 NRFB. Ennek zöld a szélvédője.

Ennek a kicsit ütött-kopott darabnak meg borostyánsárga. Teljes a gyűjteményem TP-2-ből! Juhé!

Ez a kedvenc TP vontatóm, ez van.

Vak tyúk is talál szemet, ez a kép kivételesen jól sikerült.

A teljes TP sorozat. Szavazzátok meg a kedvenceteket! Hogy egyszerűbb legyen a szavazás, szándékosan ebben a sorrendben tettem ki a szavazás elemeit.

Matchbox MB-30 Articulated Trailer – Leyland Roadtrain másként

A TP-26 szerelvény kapcsán nyomoztunk közös erővel a Leyland vontatók után. Nos, az 1-75 sorozatban 1980-ban felbukkant egy olyan vontató, ami bizonyosan Leyland, lévén rá van írva. A már idézett postban látható eredetire ez sokkal jobban hasonlít – legalábbis szemből. Az oldalirányból felfedezhető hasonlóságról inkább ne is beszéljünk, mert az egészen egyszerűen elhanyagolható. Az MB-30 vontatójának alvázán – a vontató és a vontatmány szétválasztható, külön egység, de az utóbbin nincs dátum – 1980-as évszám olvasható, de régi jó szokás szerint az első katalógus, amiben felbukkan az 1981-es. Az ezüstszürke vontatmánnyal 1982-ig marad a sorozatban, aztán sárga vontatmánnyal, melyet egy picit módosítottak, hogy az „International” felirat felkerülhessen rá, egészen 1985-ig. A vontatmányt a traktorral egy picurka kis csap tartja egyben, ami úgy illeszkedik a vontatmányba, hogy az annak alján lévő műanyag fülecske működik, mint szűkítő és az tartja a fém részben lévő lukban.

Gyerekként sem voltam odáig ezrét a szerelvényért és a hasonló korábbiakért az 1-75 sorozatból és ez nem is változott. Fura volt ez az 1:135-ös méretarány. Ellenben túlnyomó részében fémből készült, ma már 5-6 Matchbox is kijönne annyi anyagból, mint ami ebben van. (Jézusom! Vénülök! Ilyeneket, hogy „ebben még volt anyag!” pudvás, szétmállóban lévő Moszkvicsokat tulajdonló apókák szoktak mondani!) Ez a darab úgy került a birtokomba, hogy benne volt egy olyan Matchbox gyűjtőtáskában, amit más járgányok miatt megvettem. Lévén tökéletes állapotban van, most már megtartom.

MB-30 Articulated Truck. Ezen már rajta van a Leyland felirat.

Sohasem szerettem, de legalább fémből van.

Hasonló szerelvények korábban is voltak az 1-75 sorozatban.

Matchbox Twin Pack kamionok – már majdnem Convoy – Ötödik rész TP-26 - UPDATED

Mindenekelőtt egy kis önreklám a „vak tyúk is talál szemet” jegyében: kicsit túrtam a netet és ráleltem a Kodak szerelvény hiteles történetére és arra, hogy miért hívják Long Haulnak a Twin Pack Peterbilt vontatókat.

A sorozat utolsó előtti részében a Twin Pack kamionok közül azt a darabot szeretném a nagyérdemű elé tárni, mely kétségkívül a legizgalmasabb játékszer – hiszen „igazi”, úszóképes hajót visz – és a szívemnek a második legkedvesebb a szériában.

Kölyökkoromban a legmenőbb kamion az utakon valami olyasmi volt, mint ez a Volvo F12-es, vagy még inkább, mint ebből a nyergesvontató. Ha pedig a buldogfülke zöldre volt festve és Hungarocamion felirat volt rajta, akkor az volt, amitől a legtágabbra nyitottam a szemem és közben mondtam, hogy „hűűű!” Gyanítom a hasonlóság miatt a tudat alatti vonzódás. Charlie Mack egyszerűen csak Boat Transporternek hívja ezt a szerelvényt, melynek számtalan helyen Leyland Cabover Truck-ként hivatkoznak a vontatójára. Lelkesen túrtam a netet de mindössze annyit sikerült kisütnöm, hogy létezett egy Leyland Roadtrain nevű vontató, ami megegyezett a DAF 80-al és a Matchbox szerelvény erre emlékeztet a leginkább, de nagyjából csak annyira, mint az egyik citrom a másik narancsra. A vicces az, hogy egyiknek sem sikerült érdemben a nyomát lelnem. Az biztos, hogy 1987-ben a Leyland Trucks fuzionált a DAF-al, tehát ez a magyarázata, hogy Leyland gyártmányok DAF emblémával futottak, de itt megszakadt a szál, nem jutottam tovább. A Matchbox kínálatában az ebben a szerelvényben debütáló vontató, melynek alján „Articulated Truck” felirat olvasható, csak itt szerepelt, illetve még a TP-2-ben – amit az időrendiség okán a sorozat utolsó részében tárgyalok majd – aztán nyomtalanul eltűnt, nem vitték át a Convoy sorozatba, amit szívből sajnálok.

UPDATE Rauscher Tomi megtalálta a Leyland Trucks oldalát – köszönet neki –, ahol két és fél mondat erejéig megemlékeznek a Leyland T45 sorozatáról, amit az 1970-es évek végén, a nyolcvanasok elején gyártottak. Az ott lévő képek nagyon kis felbontásúak, de szemlátomást ugyanarról a vontatóról van szó, mint amit más források Roadtrain-ként emlegetnek. Számos részlet nagyon hasonlít a Matchbox-féle értelmezéshez, sok – például a leglátványosabb, a Leyland felirat – más, vagy hiányzik.

A Low Bed Trailer-t (aka. Low Boy) viszont minimális változtatással átemelték. Lecserélték a vonószemet – vagy mi a csudának is hívják ezt az izét, Tamás királycsapszegnek nevezi, remélhetőleg valamelyik jó a két megfejtésből –, megkapta a Convoy jellegzetes kerekeit és pici lábai is lettek, hogy a vontatóról lecsatolva ne úgy nézzen ki, mint egy térdre esett igásló. A Convoy sorozatban nem csak a félpótkocsit találjuk meg, hanem a rajta utazó hajót is – minimális változtatással. A CY-004 egy csőrös Kenworth vontató bevetésével – ilyen még nem volt itt, de ami késik az a vonat – gyakorlatilag teljesen ugyanez a szerelvény. Egyébként a hajó üzembiztosan úszik, bár elég mélyre merül, a víz éppen csak nem csap át a peremen.

Összesen két változat létezik a TP-26-ból, melyek közt annyi a különbség, hogy a gyakoribb vontatójának borostyán sárga, a ritkábbnak kék szélvédője van. Az erősen színezett szélvédők jótékonyan elfedik, hogy a vezetőfülke belső kialakításával nem foglalkoztak.

TP-26 NRFB. A legklasszabb játékszer a sorozatból, mert a hajóval lehet pancsolni is!

Kár hogy ezt az - állítólag - Leyland vontatót nem vitték tovább a Convoy sorozatba.

A low boy tréler és a hajó viszont átkerült.

Hosszú-hosszú nyomozás után úgy tűnik, hogy ezt a vontatót mintázta meg a Matchbox - Leyland Roadtrain.

Ez pedig ugyanaz, csak DAF 80-ként.

Hátul a TP low boy, elől a Convoy változat.

A vonószemek - vagy királycsapszegek - közötti különbség.

Egészen üzembiztosan úszik, bár egy kádas pancsolásban hamar a fenékre merül.

Matchbox Regular Wheels

1969 volt az az év, amikor a Matchbox játékok gyártója a Lesney Products az első komoly fenyegetést kapta a konkurenciától. Ekkor vezette be a Mattel a „Hot Wheels”, alacsony súrlódású tengelyeken futó kerekekkel szerelt játékautóit, melyek sohasem látott sebességgel száguldottak le az autópályákon. A cégnek lépnie kellett, ha nem akart alul maradni és bevezette a Superfast sorozatot – mely engem is leginkább érdekel. Az 1-75 sorozat Superfast előtti darabjait hívják „regular wheel”-nek (kb. „szokásos kerék”). A gyerekkoromból gyakorlatilag kimaradtak a regular wheel autók – egy-két kivétellel –, most kezdem felfedezni őket. Éppen ezért nagy örömmel fogadok minden ilyen darabot.

Ezzel a fantasztikus állapotú Alvis Stalwart (MB-61) háromtengelyes teherautóval Tököli Gabi kollégám örvendeztetett meg. Bevallom, ilyen szép állapotú, hiánytalan – megvan még a sértetlen, levehető műanyag raktértető is, illetve az összes gumiabroncsa is és nem járnak le – darabot nem is láttam. Bár nem vagyok dobozgyűjtő, a szinte hibátlan doboznak külön örültem. Hála és kössz! (Ez diszkrét utalás akart lenni azoknak a barátaimnak, akik csak ígérnek, ugye…)

Ha már regular wheel és a British Petrol, akkor ide kívánkozik ugyanebből az évből az MB-32 Leyland Petrol Tanker is. Ennek a darabnak az érdekessége, hogy a vezetőfülke külön alvázzal bír, amin az „Ergomatic Cab” felirat olvasható. Többféle felépítményű, négytengelyes 1-75 sorozatú Leyland teherautó készült - mindegyik ilyen fülkével.

37 éves és makulátlan. Köszi Gábor! Alvis Stalwart MB-61.

37 éves és nem makulátlan, de azért nem rossz! Leyland Petrol Tanker MB-32.

Matchbox Leyland tartálykocsi

Erre már régen fájt a fogam. Convoy előtti Twin-Pack (TP-2) 1980-ból, mely a kéttengelyes Peterbiltekhez hasonlóan Superfast kerekeken jár, és rajta van az alsó horony a vonószemén. Ez a darab kicsit megviseltnek tűnik, de a valóságban az állapota szebb, mint a képeken, mert a fényképezőgép kíméletlenül kiemel minden hibát. Ha a matricát az oldaláról utángyártanánk és lecserélnénk, sokkal pofásabbnak tűnne. Igazság szerint van egy tökéletes állapotú, bontatlan példányom is, de hát… Bármennyire is hidegen hagy a dobozgyűjtés, nincs lelkem egy bontatlan példány értékét a tizedére csökkenteni.

Bár sehol nem szerepel rajta, ez a vontató állítólag Leyland.