MB-38 1957 GMC Pickup - frissítve!

1957 egészen különleges év volt az amerikai autóipar történelmében. A csuda sem tudja, hogy miért alakult így, de ez a modellév egészen sok klasszikust szült. Az 1957-ben debütáló Ford Thunderbird-öt még a Beach Boys is megénekelte, az első amerikai UTE a Ford Ranchero is ekkor kerül piacra, örök kedvencem is ebből az évből való. Folytatnám a sort egy újabb klasszikussal, ez úttal egy pickuppal.

GMC

Azt már régebben tisztáztuk, hogy a Chevrolet-GMC haszonjármű reláció valahogy úgy néz ki, hogy a GMC, Chevrolet alapokon nyújt valamivel többet. Jellemzően kényelmesebb, komfortosabb, csicsásabb, többféle motor, váltó, hajtáslánc kombinációt kínál, adott típustól, évjárattól függően és/vagy alapon. 1957-ben a féltonnás, stepside – amit én oldalfellépősre újmagyarítottam – GMC Pickup abban hozott újat, hogy igyekeztek minden korábbinál személyautósabb kezelhetőséget kínálni egy platós kisteherautónál. Felismerték, hogy akinek ilyesmire van szüksége, az nem feltétlenül professzionális teherautó sofőr, akiket akkoriban nem volt még divat kényelmes, ergonomikus munkahellyel kényeztetni, hanem mondjuk kertész, kőműves, vagy bármilyen hasonló szaki. Így jelent meg az opcionális automata váltó a kínálatban, az alap, sorhatos, 235 köbhüvelykes motoron túl pedig a 283 köbhüvelykes, azaz 4,6 literes, small-block V8 is, 160 lóerőre szedálva. Amúgy meg... Hát pont az aminek látszik, alvázas konstrukció, elől morog, hátul kapar, az egybe díványon ha kell még hárman is elférnek a kabinban úgy, hogy persze azért összeér a könyökük. Igazából ami a műszaki tartalmat illeti, sok mondanivaló nincs erről a járműről. Igásló a kor műszaki színvonalán, kényelmi felszereltség terén meg az egyik első mérföldkő azon a hosszú úton, aminek a vége az volt, hogy a legnépszerűbb autószerű képződmény, amit az Egyesült Államokban újként értékesítettek az a platós kisteherautó, amit személyautó helyett is vettek a jenkik.

 Korabeli katalógus, sajnos olvashatatlanul kis felbontással szkennelve. Ebben 100-as sorozatként hivatkozik rá a GMC, a Ford legnagyobb örömére, akik hasonló jelölést használnak haszongépjárműveiknél.

Persze minden ilyesmi ízlés kérdése, de én még hozzátenném azt is, hogy a megjelenése igazi telitalálat. Hozza a korszak amerikai-autó barokkját, csupa króm, csupa túlzás és hozzá irtózatosan jól is néz ki és nem csak azok számára, akik kedvelik a teherautókat úgy általában, hanem személyautós mércével is. Behemót, naná, de szép.

Nem csak felújított, de teljesen átdolgozott 1957-es GMC féltonnás pickup. Aki erre azt mondja, hogy nem kéne neki, az lódít. Amúgy is mániám a sleeper, ez meg az LS1-es blokkal a - relatív - modern, négysebességes automatával gyilkos lehet - szó szerint.

Aki érti, tegye fel a kezét!

Az 1957-es GMC Pickup 2010-ben debütál az összes piacon, mint MB-38. A púderkék – ezt magamtól nem tudtam volna, súgtak, hogy ezt a színt így hívják – kisautó megkapja a korszak egyik legszebb Matchbox kerekét, ami egy csehszlovák kőművestalicskának is jól állna.

A járgány játékszer mércével mérve telitalálat. Részletes, jól kidolgozott, kiemelték az első világítótesteket festékkel, az annyira jellegzetes, óriási GMC emblémát is a motorháztetőn, de még a kilincsek és az üzemanyagtank sapkája is kapott egy kis „krómozást”, nem is beszélve az első kerék feletti GMC emblémákról. Ennyit arról, hogy egy kisautó ára és kidolgozottsága mennyire van arányban egymással.

A plató, nem gyári extra, fa oldalmagasítása nekem külön tetszik. Nagyon ügyesen oldották meg, hogy egy darab legyen a beltérrel és ez a szín külön jó mindkét célra. A szélvédő leheletnyi sötétítést kap, ami remekül leplezi, hogy a beltér egyébként nem igazán részletes.

Az ilyenfajta hátsó szélvédő amúgy feláras volt az eredetin és remek kilátást biztosított hátra. Cserébe viszont valószínűsíthető, hogy mellékszolgáltatásként üvegházat varázsolt a kabinból.

Szóval az összhatás csillagos ötös. Emlékeztetni szeretnék rá mindenkit, hogy mindössze négy évvel járunk a múltban.

2011-ben még mindig MB-38, de már fekete, elmaradnak róla a festékes apró kiemelések, illetve egy sokkal szigorúbb, de még mindig nagyon jó kereket kap. Ez úttal nem fájó a kiemelések hiánya, mert feketében annyira ütős.

Az 1-120 sorban nem látjuk két évig, viszont elvben idén MB-18 és talán visszatért a púderkék szín, de én még boltban nem láttam, tehát nem tudok felelősséggel nyilatkozni az ügyben. UPDATE: Nem, nem az. A kommentekben ott van a link rá, hogy hogy néz ki. Időközben ötféle változata szerepelt valamilyen multipakkban és Lesney Edition is volt belőle, de a citromsárga test, a fehér tetővel és fehér falú abroncsokkal nekem még akkor is már túl sok, hogyha az alváza fémből van.

Kívánatos, remek darab, ha látjátok valahol az idei kínálatban, akkor érdemes legalábbis alaposabban szemügyre venni, ha pedig tényleg visszatért a premiermodell annak minden apró részletével, akkor érdemes meg is venni.

 Bár minden frontend ilyen kidolgozott lenne az összes újkori Matchboxon! Ez a 2010-es premiermodell az 1957-es GMC pickupból.

 A 2011-es változaton már nincs festék elől, amit azért bocsátok csak meg, mert így talán még gonoszabb a fekete.

 Kis GMC embléma az első kerék mögött-felett.

 A platómagasítás nekem nagyon tetszik, nagyon ügyes megoldás, hogy egy darabból van a beltérrel.

 Kettecskén.

Átalakítás: Matchbox MB-38 Ford A Delivery

Talán a címet elolvasva lerágott csontnak tűnhet erről a kisautóról beszélni, amely oly sokszor szerepelt már itt és melyet már többen is (át)alakítgattak a múltban. Azt is mindenki tudja, hogy a típusra leginkább a gazdag dekorációja jellemző. Nyilván közrejátszott ebben a kétoldali hatalmas sík karosszériafelület, amely kiválóan alkalmas reklámhordozónak. A Matchbox ezt ki is használta rendesen, talán ezért is van ilyen hatalmas számú dekorációja. Az eredetihez nagyon hasonlító, arányaiban jól eltalált a Matchbox kiadása, bár kétségkívül vannak határozott eltérések is (például a doboz a valóságban a kerék felett van, míg a modellnél a dobozban van).

Az én verziómmal azért merek még ezek után is előhozakodni, mert ilyet – tudtommal - még senki sem követett el. Igaz ez jóval nagyobb falat, mint a korábbi átalakítások, de végül is szépen beillik a sorba. Amióta autók készülnek sorozatgyártásban – konkrétan a T-modell re gondolok – azóta vannak pickup kisteherautók is. Például a T-Fordból is készült, tehát a Ford A-ból is lemodellezhetem.

Az autómentő variációhoz a hátsó doboz oldalfalainak részleges lebontása szükséges csak, a belső merevítések abban az esetben megmaradhattak. Az én esetemben a teljes hátsó részt ki kellett belezni, ami nem volt egyszerű feladat. A hátsó traktus letisztítása után az oldalfalakat vágtam megfelelő magasságúra. A fülke hátlapja sztirollapból készült, a kornak megfelelő – szilvamaghoz hasonló – alakú ablakkal.

Az első fázis a darabokra bontás, minőségvizsgálat, alkatrészterv

A hátsó traktus kibontásra előkészítve. Látszik a komoly belső merevítőrendszer. Na azt kellett eltüntetni

A fölösleg eltávolítva, némi tapaszolás elindítva. Itt látszik, hogy két irányból is vágni kellett, ezért szükséges a fülkehátfal

Ezeken felül az egyik legnagyobb kihívás a plató és a kerékdobok kialakítása volt. Az alja szintén sztirollapból készült, amibe könnyedén bele lehetett karcolni a plató deszkaimitációját. A kerékdobokat sztirolból hajlítottam ki megfelelő méretűre. Kis csiszolással és tapaszolással könnyen formára alakítható volt. Mivel oldalablakokat nem akartam, ezért a hátsó kis ablakot és a szélvédőt is átlátszó iratborítóból vágtam ki. A belsejébe került ülés és kormány is, mivel eléggé be lehet látni a fülkébe. A ragasztásokhoz pillanatragasztót, makettragasztót illetve ragasztópisztolyt használtam, mikor melyiket kívánta meg az adott alkatrész.
 

Az alapkarosszéria és az új karosszériaelemek

A plató a helyén van, jöhetnek a kerékdobok

Száraz próbán. Minden összeállt, a festés előtti utolsó illesztési próba sikerült

Az első kerekek lecserélődtek egy sportosabb 8 dot változatra. Mint a korábbi hotrodos átalakításnál, itt is eltűnt az eredeti alváz, csak a műanyag alsó burkolólemez maradt meg, az újraillesztett tengelymélyedésekkel. Az első tengely egy picit hátrébb került. Ezt a tengelytartó rész levágásával és hátrébb történő visszaragasztásával értem el. Így a tartórész alacsonyabbra került, ami tovább süllyesztette a karosszéria elejét. A hátsó kerék nem túl széles, ezért nem is lóg ki a karosszériából, vagyis tulajdonképpen nem is igényli plusz a sárvédőívet. 

Az alsó lemez szétvágva, összeépítés előtt

Háttérben a vasrokonok mindenféle kategóriája

Az első lámpák itt is üvegkristályból képződtek, az eredeti helyére fölragasztva. Viszont a hátsó lámpa matricából van. Corelben kiszerkesztve, index és világítás-fék kombó, világos keretbe foglalva. A fotón nem jöhet át, de még a lámpa színe is árnyalatos. Ez csak a munka öröméért lett ilyen, a képernyőn jól mutatott, és én, mint tulajdonos tudom, hogy ott van. És ez a lényeg úgy vélem, az alkotás öröme. Szintén egyedi matrica került a kocsi oldalára, ahogy az anno is és mostanában is elvárt a fuvarosok körében. A kocsi színe lehet, hogy kissé szokatlan, mert akkoriban inkább a sötétebb árnyalatok voltak divatosak, de ez egy újkori Ford A pick-up. Ültetve, átépítve és újragondolva. Élvezve a vele való foglalkozás minden percét.

 Szerényen, de a hasznosság minden magabiztosságával munkára jelentkezik

Itt látszik az extra hátsó lámpa

A dobozos testvérrel jó párost alakítanak

Profilból kicsit magasnak tűnhet a plató oldala, de így adta ki a vonal és így több áru is pakolható bele

Az iparos számára a lényeg a rakodórész mérete

Matchbox MB-38 Ford Crown Victoria Police – UPDATE

Igyekszem érzéssel adagolni a „tök ugyanolyan, csak a festése más egy kicsit” kisautókat. Rendezkedés közben most kezembe ugrott egy olyan típus, ami nagyjából egy hónapon belül már szerepelt itt, de olyan érdekességet vettem észre a festésén, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy belefér ez a közelség.

Warranty Officer

Az előbb említett és linkelt postban ott a jármű és a Matchbox történetéből az, ami nekünk érdekes, úgyhogy rögvest az érdekes festésre térnék. A Matchbox rendőrségi járművein a három leggyakoribb motívum a „K-9 Unit” – azaz kutyás egység, ennek a hogy s mintjéről bővebben itt –, „Sheriff” – egy közel sem jellemző példa itt –, és SWAT – Speciális Fegyverek és Fejlett Taktikák.

Ennél a darabnál a Sheriff megvan és a felületes szemlélő itt tovább is siklana, de nézzük csak meg az apró betűt a hátsó ajtón! „Warrant Division”. Én az ilyen ügyekben tök járatlan vagyok, ezért nem tudom, hogy itthon pontosan hogy hívják az ilyesmivel foglalkozó rendőrségi részleget, de az Egyesült Államokban ez a divízió az, amely begyűjti a feltételesen szabadlábon lévő próbaidősöket, hogyha azok megsértik a szabadlábon tartózkodásuk feltételeit, szállítják a jómadarakat az őrs és a hűvös között, begyűjtik azokat, akik ellen érvényes elfogatóparancs van. Nem emlékszem más Matchboxra – sőt, más gyártmányú rendőrségi témájú kisautóra sem – mely ilyen jelzést viselne.

Ez a konkrét darab egy 2006-os kiadású, ötös csomagból való – tehát a címben szereplő számozás ismét a premiermodellé –, és abból a második legvonzóbb darab. (Igen, a Camaro az első.)

Ugyan ez alá a darab alá igazi szekérkerekeket szerkesztettek, nagyon tetszik, hogy nem került rá krómozás, amitől ez egyáltalán nem feltűnő, illetve idézi a szolgálati Crown Vic-ekre jellemző egyszerű, fekete acélfelnit.

 Nos, az eleje egy pöttyet kopasz így, elviselne némi festéket.

 Police, Sheriff, semmi szokatlan.

 Na, de az apró betű! Warranty Division. Nem láttam még másik Matchboxon.

A fényképezőgép döbbenetes részleteket képes kiemelni! Szabad szemmel én bizony nem látom azt a repedést a hátsó szélvédőn!

Matchbox MB-38 Ford Model A Van - UPDATE

Ford Model A Van téren sok újat változatlanul nem tudok mondani - a régi mondanivalókat megtekinthetitek ITT meg ITT, aztán például ITT is -, csak mutatni. Erős a gyanúm, hogy az újság nagykereskedés színeibe öltöztetett öreg Ford Code 2, mintsem Code 1.

"Forduljon W. H. Smith-hez!" Meg a fiához.

Gyanítom ez Code 2, nem Code 1.

Matchbox MB-38 Armoured Jeep

Talán emlékeztek még az MB-02 Jeep Hot Rod nevű szörnyűségre, melytől én fel-felsírok éjjelente ha megjelenik rémálmomban. Abban a postban említettem, hogy gyermekként nagyon vágytam ennek „tisztességes”, katonai változatára. Ez kerül terítékre most.

Az alvázán 1976-os, de természetesen először az 1977-es katalógusban szereplő MB-38 a doboza szerint „Felfegyverzett Jeep”, de az alvázán csak egyszerű Jeep elnevezés olvasható. Hogy a katalógusban hogyan szerepel, azt nem tudom megmondani, ugyanis a német katalógusból, ami nekem abból az évből megvan, nemes egyszerűséggel kihagyták az MB-38-at! 36 és 37 van, 38 nincs. De ugyanígy van ez a 78-as és a 79-80-as katalógussal is. Németországban nem merték kiadni? Matchbox kolléga biztos tudja majd a megoldást. Szemlátomást édes testvére a Jeep Hot Rod-nak, csak végre katonai jármű, úgy ahogy az ős-Jeep-nek lennie kell. Hogy az eredeti dizájnról hány bőrt nyúztak le, azt mi sem illusztrálja jobban, hogy Areh egy kalap alá vesz belőle egy csomót. Mint az jól látszik, a motor végre háztetőt kapott, de a kormány valamiért ennél is a jobb oldalon van. A legnagyobb attrakció a „platón” lévő fegyver, ami elől egy második világháborús légvédelmi lövegre, középen egy keresőtávcsöves vadászpuskára, hátul meg olyan elől töltős hajóágyúra emlékeztet, amit még Nelson admirális használt a Victory fedélzetén. Gyerekként valószínűleg az első dolgom lett volna leszerelni, mert iszonyú bénának találtam volna akkor is. Legalább körbe lehet forgatni, de a vízszintes alá célozni nem lehet vele.

Két példányom is van ebből a darabból és már éppen azon voltam, hogy a fegyverhiányosat feldobom cserére, amikor felfedeztem egy komoly különbséget a kettő között. A dobozos, hiánytalan darabom vonóhorga felett egy kitüremkedés látható, ami nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy az utána kötött utánfutó ne ugorjon le a vonóhorogról. Viszont – mint tudjuk – a Matchbox utánfutókon és lakókocsikon szinte kivétel nélkül van egy kis fülecske, ami pont arra szolgál, hogy a vontatmány vonószeme ne potyogjon le a vonóhorogról. (Ez alól kivételt képez az MB-02 Mercedes Trailer, de az nem is a szokványos vonóhoroghoz készült.) Akkor meg minek? Gyaníthatólag az MB-32 Field Gun a magyarázat. Ez kortársa a Jeep-nek, egy évvel később kerül be az 1-75 sorba, tehát valószínű, hogy sokat adtak el a kettőből együtt és gyanítom, hogy a vásárlók panaszkodtak, hogy nem lehet vele normálisan játszani.

Az MB-38 szerepel az 1978-as TP-11-ben és az 1977-es TP-12-ben is – az ez utóbbiban mellette lévő VW Dormobil amúgy régi vágyam.

Matchbox MB-38 Armoured Jeep. Végre egy mundéros Jeep!
A fegyver a hátulján nagyon béna.
Ezen a példányon van a vonóhorog felett kitüremkedés.

Ezen viszont nincs. Jé, egy változat!

Nem ez a legszebb állapotú doboz a gyűjteményemben, Superfast Type G, ha minden igaz.

Matchbox MB-38 Ford Model A Van - UPDATE

Ford Model A Van téren sok újat nem tudok mondani - a régi mondanivalókat megtekinthetitek ITT meg ITT -, csak mutatni. Ford A furgon Pepsibe öltöztetve. A régi Pepsi logóval kimondottan pofás.

Matchbox MB-38 Ford Model A Van.

A régi Pepsi-Cola logóval kifejezetten pofás, még ha kicsit el is csúszott a tanponnyomás.

A kamera már megint betegebnek mutatja, mint amilyen.

Matchbox MB-38 Ford Model A Van - Update

A legnagyobb meglepetésemre a legutolsó MB-38 Ford Model A Van postnál kiderült, hogy nem csak nekem tetszenek ezek a járgányok. A 700 különböző verziói beszerzéséig van még mit bepótolnom, úgyhogy most szerepeljen itt két újabb.

MB-38 Ford Model A Van, NRFB, egy brit édesség színeiben.

MB-38 Ford Model A Van, NRFB, egy brit, piskótához való spéci - talán vaníliacukros - liszt színeiben.

Matchbox MB-38 Ford Model A Van

Sohasem voltam oda a motoros hintónak inkább tűnő korai autókért. (Érdekes, hogy milyen sokan vannak így rajtam kívül, a (jó)múltkorjában Gyulával, az Autómánia mindenható urával pont erről beszélgettünk, hogy remek a Models of Yesteryears széria, csak minimális iránta a kereslet, keveseket érdekelnek ezek a régi járművek.) Két kivétel van ez alól, a Ford T, és a Ford A. A vicces az, hogy az irántuk való lelkesedésemért két PC-s játék felelős. Az egyikről már megemlékeztem korábban a gyűjteményemben szereplő első Ford A Model kisteherautók kapcsán, a másodikról meg majd egyszer később, a Ford T kapcsán ejtenék szót.

Mint a bevezető alapján az már kiderült, szerepeltek már itt Ford A furgonok többször is, úgyhogy ez tulajdonképpen csak frissítés, de lévén idáig akárhányszor beszéltem MB-38 Ford Model A Van-ról, a címben sohasem írtam így le ezt a nevet.

Ami a mostani darabban különleges, hogy hátul hatalmas, versenyautóról szalajtott abroncsok vannak rajta, a felirata pedig egy Matchbox tuningműhelyre utal. Szerintem jópofa, de gyanítom, hogy csak én gerjedek ezekre ugyanúgy, mint ahogy a Dodge Commandokra.

Matchbox MB-38 Ford Model A Van, a Gyufásdoboz gyorsasági bolt színeiben.

Versenyautóról kondácsolt racsingkerékkel aljasítva.

Az az igazság, hogy a fotózás után jutott eszembe megmutatni neki a porecsetet. Vannak rajta kisebb plezúrok, de a valóságban közel sem olyan csoffadt, mint a képeken.

Egyszerű elől...

...egyszerű hátul.

Matchbox MB-38 Camper

Olyat már láttam nem is egyszer, hogy egy-egy modell egyértelműen és jól azonosíthatóan valamilyen autómárka bizonyos típusát mintázta meg, de valamilyen okból lemaradt a típusjelzés az alvázról, és az emblémák, meg az egyéb hasonlók a karosszériáról. De olyat még nem tapasztaltam, hogy egyértelműen ott legyen a márkajelzés egy darabon, mégse tüntessék fel azt az alvázon. Az MB-38 azonban ilyen. A hűtőrácson ott a Ford felirat és némi internetes kutatás után száz százalékos bizonyossággal állíthatom, hogy az 1977-es Ford Courier-t mintázza, egy kompakt méretű, az amerikai kontinensen forgalmazott pickupot. Az alvázán azonban csak Camper felirat díszeleg. Persze az világos, hogy miért éppen az, hiszen a hetvenes években nagyon népszerű, egyszerűen a kisteherautók platójára csúsztatható kempingfelépítményt szerkesztettek rá. Az a rejtélyes, hogy miért nincs ott a Ford és a Courier típusjelzés. Én arra gyanakszom, hogy az eredeti terv nem ez lehetett ezzel a modellel. A felépítmény nem túl igényes kivitelű, kicsit olyan, mintha sebtében dobtak volna össze valamit, hogy megmentsék a modellt. A felépítmény egyszerűen egy darab műanyag, a rajta vágott ablakokon keresztül be lehet látni egészen a részletesen kidolgozott platóig, nincs „üveg”, vagy kialakított beltér, mint mondjuk a Matchbox lakókocsi utánfutókon. Bár ez egy kompakt kisteherautó, igenis készültek hozzá camping felépítmények, nem csupán az olyan nagyobb pickupokhoz gyártottak ilyeneket, mint Petrocelli ügyvéd Chevy-jéhez a sorozatból. Az is az MB-38 megalkotása körüli problémákra enged következtetni, hogy az alvázon 1979-es keltezés olvasható és bár Areh 1980-ra datálja, én csak az 1981-es katalógusban láttam nyomát. Legjobb tudomásom szerint nem készült másfajta verzió, mint ami nekem is van – bár Areh két ilyet is jegyez valamiért, de én nem látok köztük különbséget, tán csak a műanyag felépítmény tér el színben egy árnyalatnyit.

Mostani mércémmel nem tetszik igazán a kevéssé igényes kialakítású felépítmény miatt, de gyerekként biztos Petrocelli-set játszottam volna vele – a típus és színeltérések ellenére is.

Ha rákattintotok a képre, akkor a teljes méretű változaton jól látszik a Ford felirat a bal fényszóró mellett.

Az 1977-es Ford Courier-t mintázó járgányt azonban csak Campernek hívják.

A felépítmény mintha sebtiben készült volna...

...se üveg az ablakban, se kialakított belső tér.

Ez pedig az eredeti 1977-es autó.

Bár ez a legkisebb méretű pickup a 70-es évekből, mégis készült hozzá a platóra csúsztatható camping-felépítmény. Itt egy 1973-as Courier-en.

Matchbox MB-38 Ford Crown Victoria – Queensland Police Car

Az úgy volt, hogy találtam egy kitűnő oldalt, a Mad Max autóiról. Kicsit jobban érdekelt a téma, látni szerettem volna, hogy a két sárga rendőrautót miből csinálhatták és beütöttem a keresőbe, hogy „australian police cars”. Már nem emlékszem milyen kitérőkkel, de eljutottam Queensland rendőrségének oldalára és felfedeztem, hogy bizony, van nekik ajándékboltjuk, benne Matchbox Ford Crown Victoria az ő autentikus festésükkel!

Igyekszem csak minimálisan az idegeire menni az ismerőseimnek és barátaimnak Matchbox ügyekben, de amikor legközelebb Dani cimbivel beszélgettünk MSN-en – akkor még – minden hátsó gondolat nélkül megemlítettem neki, hogy azért nem lehet az olyan rossz hely, ahol a rendőrségnek van rá energiája és pénze, hogy olyasmivel foglalatoskodjék, mint a mörcsöndájzing. Azért neki, mert hogy ő ott lakik. Nem pont Queensland-ben, hanem egy állammal délnyugatabbra. Elkövette a hibát, hogy rákérdezett: „Kell ilyen neked?” Hát lehet kérdezni ilyet büntetlenül egy gyűjtőtől?

Az, hogy hogyan jutott el hozzá ez a darab – mert mint az sejthető volt eddig is, már ha nem lapoztatok le és nem vettétek észre a képeket, amit kétlek – nem volt kalandok nélküli. Dani megnézte az oldalt és tapasztalta, hogy csak készpénzcsekkel lehet tőlük ilyet rendelni. Ilyen neki nem volt – sohasem volt még rá szüksége, XXI. század, bankkártya, PayPal, ilyenek – ezért megkérte az egyik kollégáját, hogy a 7 ausztrál dollárt (a jelenlegi erős forint árfolyamnál nem egészen 1000 forint) küldje már el csekken ahová kell. Némi idővel később befutott egy kis csomag és mellé az alább látható kísérőlevél:

„Kedves Dániel,

Ön nagyon szerencsés! Nincs már több autónk és nem is fogunk többet készíttetni belőle. Ezt valaki mostanában küldte vissza.

Tisztelettel:

Pat Dayden”

Az aláírásban ugyan nem vagyok biztos, hogy jól sikerült elolvasnom, de vegyétek észre, hogy ez bizony ÍRÓGÉPEN íródott! Azért tartottam fontosnak, hogy az eredeti képet, amit még Dani küldött át kintről és vele a levelet megosszam veletek, hogy lássátok, ezt a Code 2-modellt már nem olyan egyszerű megkaparintani. (Oké, szenya vagyok, bocs!) Azért arra állati kíváncsi vagyok, hogy ki küldhette vissza, hogyan és honnan és miért. Szóval Dani, óriási kössz!

A Code 2 érdekessége, hogy a festés bizonyosan tökéletes, de ezt az oldalt elnézve nem hiszem, hogy valaha is használtak volna a Ford Crown Victoriát Queensland rendőrei. Már csak azért sem, mert az Ausztráloknak megvannak a saját, jellemző márkái és a Ford Crown Victoria, ami az Egyesült Államokban is „full size” (teljes méretű) autónak számít, még a végtelen ausztrál utakon is túlságosan nagy.

Ha lehet hinni Arehnek, akkor az MB-38 1996-ban jelent meg a Matchbox kínálatában és nagy valószínűséggel töménytelen változat készült belőle. (Az brit 1-75 oldalról hiányzik ennek a fotója.) Nekem a legjobban a rendes, nagy, ballonos kerekekkel tetszik a legjobban (Arehnél a második a felső sorban), no meg a gumikerekű Premiere Edition, amit Tomminál vehettek szemügyre alaposabban. Ezekkel a bling-bling diszkó kerekekkel kicsit idétlen szegényke. A doboz egyedi, éppen ezért nincs lelkem felbontani – bár valószínűleg nyom nélkül vissza lehetne zárni –, marad NRFB.

MB-38 Ford Crown Victoria - Queensland Police Car, Code 2. NRFB.

A doboz egyedi, ezért nincs lelkem megbontani - bár valószínűleg nyom nélkül vissza lehetne zárni.

Ez a típusú doboz amúgy meglehetősen ismerős a nyolcvanas évekből.

Itt még eredeti közegében, Ausztráliában figyelhető meg, az eredeti kísérőlevél társaságában.