A bajor márka sajnálatos módon
meglehetősen alulreprezentált a Matchbox kínálatában, erre most én áruló módon egy olyan modellt mutatok meg egy konkurens kínálatából, amit ők is elkészítettek – legalábbis majdnem, mert a Matchboxnál is megvan a 3-as kupé, de nem az M.
M mint Motorsport
A gyári kódjukon E46-nak hívott autók, a 3-as széria negyedik generációját jelentik. Csendben megjegyzem: nekem jobban is tetszenek mint az éppen aktuálisnak számító ötödik generáció (E90/92/93), mert lényegesen visszafogottabbak. Az ötajtós változat már szerepelt e lapokon egy Matchbox gyártotta kisautó kapcsán, de akkor nem merültünk el a kétajtós kupé variációkban.
Azt nagyjából minden autószexuális tudja, hogyha egy BMW-n „M” emblémát lát, akkor valamilyen olyan modellel van dolga, amit a BMW M GmbH (korábban: BMW Motorsport GmbH), az anyacég leányvállalata vett kezelésbe, hogy fokozza annak teljesítményét és kezelhetőségét. (Persze az is benne van a pakliban, hogy egység sugarú boyracer Pityuka, a bontóból beszerzett emblémákkal optikai tuningolta a hangoskipufogóval aljasított, alapkivitelű, de már Homasita termékekkel éktelenített autóját.)
Az E46-ból azonban mégsem az M kupé a csúcsok csúcsa, felette van még két modell is, de mindenképp „ő” volt az első, mely megjelent az 1999 és 2005 között regnáló sorozatban még 2000 októberében. Az Egyesült Államokban és az Európában forgalmazott M3-asok eltérnek teljesítményben, így amikor azt állítom, hogy a 3,2 literes sorhatos 343 pacit és 365 newtonmétert tol ki magából, akkor az az európai verzióra igaz. Az E46-os 3-asokból csak a kupé és kabrió verziók viselték az M-emblémát, négyajtós nem készült. Váltó ügyileg is érdekes az autó, mert vagy hatsebességes Getrag manuálissal szerelték ezt az autót, vagy ugyanezt a váltót kapcsolgatja helyettünk egy robot. Nyilvánvalóan nem C3PO-t kell elképzelni ez esetben az anyósülésen – amúgy is, R2D2 szerintem sokkal jobban vezetne –, hanem mindenféle mechanikus és elektronikus bizgentyűt, beleértve például az őrülten tudományosnak hangzó elektrohidraulikus kuplungot. A kupé 5,1 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet – mindkét váltóval –, míg a kabriónak 5,5 másodperc kell ugyanehhez a manőverhez. Az autó végsebessége 249 km/h, de ha kiiktatják a gyári, elektronikus limitert, akkor a 308 is megy neki. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, nekem bőségesen elég lenne.
Viva la France!
Valami megegyezés lehet a kisautógyártók között, hogy tökéletesen használhatatlan és bűn rossz weboldalakat készítenek. Kerestem a Majorette-nél az M3-ast, de csak egy „hátrahúzós” verziót leltem belőle, az viszont a kerekeket leszámítva megtévesztésig hasonlít erre. Mivel friss beszerzés és egy hipermarketből van, egészen valószínűtlen, hogy beszorult készlet lenne. Mivel nem gyakran vásárolok Majorette termékeket, egészen rácsodálkoztam a blisterén egy apró jelcsoportra – lásd a fotót alább –, mely azt jelzi, hogy ez a kisautó mostanában ritkán látható trükköt tud: nyitható ajtajai vannak! Igen, 2011-ben! Tiszta őrület, nem? Ami a többi részletet illeti, azokkal is teljesen elégedett vagyok. Az első világítótesteket a szélvédő műanyagjából alakították ki, ami természetesen közel sem forradalmi újdonság, hanem épp ellenkezőleg, jó ideje nem láttunk már ilyesmit, pedig a kilencvenes években nem ment az ilyesmi csodaszámba. A B-oszlopot az eredetin is igyekeztek elrejteni – lásd a fotót alább – így nem érzem hibának, hogy itt sincs meg ez a részlet. A többi? Nos, ebben a méretarányban, a játékszer kategóriában tökéletesnek tekinthető. Még a kerekei is rugóznak! Viszont a minőségével kapcsolatban vannak kifogásaim. A műanyag alváz és a fém karosszéria között jókora rés tátong, ahová egy fogpiszkáló simán beszaladna. A nyitható ajtók remek dolgok, de eléggé csálén állnak a helyükön és festék sem jutott rendesen az alsó peremükre, mint ahogy oda sem, ahol alul találkoznak a karosszériával. A szélvédő pedig már gyárilag karcos.
A – valószínűleg – friss Majorette azokat az erényeket vonultatja fel, amit egy kilencvenes évek beli Matchbox és sajna nem az utóbbi cég könyvelheti el pozitívumként ezt, viszont a minőségébe itt-ott bele lehet kötni.
A kilencvenes évek óta ritka: Az első fényszórók a szélvédő műanyagjából. Kár, hogy a szélvédő már gyárilag karcos.
Nyitható ajtók! Hát nem tiszta őrület!? Kár, hogy egy fontos M3 részlet elvész, pedig kialakították: Az ajtók előtt a "kopoltyúk" elvesznek a festék alatt.
Hát az ajtó, az bizony lóg! De van napfénytető és a kerekek rugóznak.
Festékből nem jutott rendesen mindenhová, a beltér cserébe viszont szép.
A hátulja elviselne még egy kis plusz festéket, kiemelendő a részleteket.
Ilyen, amikor még blisterben lakik.
A működő részletekre figyelmeztető ikonok. Sajna manapság már ritka, hogy nyílik, vagy működik ez-az.
Ilyen az eredeti, előző generációs M3-as BMW kupé. Kéne.
