Matchbox MB-41 1970 Ford Capri

Ha nem változtatnak számot, akkor ez simán lehetne egy „update” post is, de változtattak a 2021-es MB-18-hoz képest, úgyhogy nem „update” post, nem ég a zsír. Amit ebben a postban láttok, az egy 2022-es recolor. Minden kapcsolódó infóért érdemes visszaklattyintani a fentebb linkelt posthoz, úgyhogy nem maradt más dolgom, mint sorolni a különbségeket: Eltűnt a motorháztetőről a dupla „menjgyorsancsík” - ami szerintem amúgy nagyon jól állt neki és abszolút korhű. A metál-világoskék szín amit kapott, az megszólalásig hasonlít az autó egyik eredeti színéhez és erről bizonyítékunk is van – lásd alább. Az A-oszlop alá-elé kapott két légypiszoknyi festékfoltot, ami az eredetin lévő, a hengerűrtartalmat és talán a felszereltséget is hirdető emblémát jelképezik. Annyira aprók, hogy olvashatatlanok, de akkor is értékelem őket. Illetve kapott festékes kiemelést a hátsó kerék előtti (ál?) szellőzőrácsokra, illetve a küszöb környéki dekorcsíkra.

Még mindig jó ez az öntvény, meglep, hogy tavaly nem volt az 1-100 sorozatban! Hogy idén mi a helyzet, még nem lehet tudni, egyelőre nem teljes az 1-100-as sor, még akár vissza is térhet.

54 éves és még mindig milyen morcos!

Az A-oszlop alatt-előtt megjelentek a hengerűrtartalmat és talán a felszereltséget hirdető emblémák. Őrülten picik, nem is olvashatóak, de ott vannak!

Megjelent a küszöb alatti króm dekorcsík és a hátsó kerekek előtti (ál?) légbeömlő is.

Fel kell vennünk a fogalomtárunkba azt, hogy "pizzakormány feltétekkel". Merthogy ez a kormány ugyan még mindig pizza, de van rajta pár olyan dudor, amitől hasonlít az eredetire.

A hátulja nem kapott a festékből, de legalább a krómot nem a szürke műanyag hivatott reprezentálni és oszlopot sem szállít.

A szín nagyon hasonlít az eredeti autó egyik színére - mint ahogy azt ez az 1970-es, francia hirdetés is tanúsítja. (Kép: Flashbak.com)

NRFB

MB-41 Ford GT (40) – Magyar kiadás

„Soha ne mondd, hogy soha!” - hogy hibásan idézzem a klasszikus James Bond film címét. Annyira elszaladtak az árak, hogy többé-kevésbé elengedtem a dolgot, hogy nekem meglegyen a teljes hazai kiadású Matchbox sor, akármilyen állapotban is. Erre Andrew0807 kolléga előrukkolt egy Ford GT 40-el.

Hogy sorban haladjunk, a Ford GT40 történetével itt foglalkoztunk bővebben. Aztán folytattuk itt, majd itt a történetet a GT40-ről. (Ezekből az is kiderül, hogy miért van a címben egy 40-es szám zárójelben.) A magyar Matchbox kiadások történetével itt foglalkoztunk behatóbban, míg a birtokomban lévő példányokat errefelé lelitek. No, ha már ennyi olvasnivalót adtam nektek, akkor hagy tegyek rá egy lapáttal egy videóval az „Aszfalt Királyai” (Ford vs. Ferrari) film egy részletével.

 

 

No, ami e post alanyát illeti: Szemlátomást játszottak vele, közel sem patika állapotú – bár a kamera és a szuperközeli képek felnagyítják a plezúrokat. Tehát a jó hír az, hogy akkor már „csak” négy hiányzik a kiadott tízből.

No igen, ez szemlátomást kapott kiképzést. A 6-os rajtszám és a menj gyorsan csík mindegyik magyar kiadású GT40-en rajta volt.

Jobbkormányos.

Amikor még belefért, hogy a kipufogóvégek külön alkatrészek legyenek...

...fémből, igaz egy alkatrészként a motorblokkal.

"Made in Hungary"

Matchbox MB-41 Racing Porsche - UPDATE

A címből is látható, hogy ugyan már régen volt nálunk a Matchbox 935-ös Porsche értelmezése, de nem először. Ráadásul már pont ugyanilyen köntösben is mutattam korábban, de a dobozán kívül így is tartogat némi eltérést. A különbség egyedül a kerekek színében rejlik, ugyanis a 8 dot most arany színben pompázik a króm helyett.

Matchbox MB-41 Racing Porsche - gold wheels

Átalakítás: Matchbox MB-41 Opel Vectra / Vauxhall Cavalier GSi

Az Opel Vectrája egy sikertörténet. Jelen vizsgálódásunk tárgya egészen pontosan az „A” Vectra (1988-1995) vagyis az Ascona után megjelent új formájú középkategóriás Opel első szériája. Annak is a négyajtós változata. Érdekes, hogy a Matchbox két néven hívja az 1990-ben debütáló modellt, de egyáltalán nem véletlen. A jobbkormányos verziót Vauxhall Cavalier GSi-nek hívják és persze az emblémáktól eltekintve ugyanaz az autó, mint az Opel. A Matchboxnál ez nem példa nélküli, az Opel Kadettel is hasonlóképp jártak el.

Fénykorában valahogy így festhetett, de gyári állapotában nálunk még nem szerepelt.
(Kép: http://www.diecastlovers.com)

Ilyen lett: a hot rodok színvilága elevenedik meg

Yellow Submarine Hot Rod

A hozzám került példány nem is volt túlságosan lerúgva, csak éppen már nem volt egészen friss. Belülre nézve azért a döbbenet rám jött: már nem csak az igazi autók rohadnak hanem a Matchboxok is. A tengelyleszorító acéllap ugyanis olyan mértékben ki volt rozsdásodva, hogy nemcsak a tengelyt nem tartotta a helyén de önmagát sem bírta megtartani. Sokat úszhatott szegény Vectra. Az alkatrészt természetesen a megfelelő dobozomból való tartalékkal pótoltam.

Ilyen volt

Most akkor rohad az Opel vagy nem?

Valamit tehát kezdenem kellett az autóval. És itt átvillant az agyamon egy párhuzam! Ugyanis ennek a Vectrának az édestestvére a Calibra, a főbb elemeikben meg is egyeznek. Ez a Calibra a fiatalabb korosztály erősen kedvelt alanya az átalakításokra, pimpelésekrea sufnituningtól kezdve a professzionális megoldásokig. A tulajdonosaik ugyanarra az esti Opel dzsemborira járnak, mint a Vectrások. Tehát a gondolatsor vége az lett, hogy a Vectrám is egy stílusosan megtuningolt speciálgép lesz, a mai kor és a divat elvárásainak megfelelően. Ekkor megláttam egy piros Matchbox felnit és beugrott a kép: matt fekete kaszni, piros közepű felni, fehérperemes gumik, fehér lámpaburák, ezüstözött ablaksötétítések. Mondhatnánk minimáldizájnnak is de én inkább az amerikai hot rodok világában emlékszem ilyen színösszeállításokra. Mindegy, szombat este a nagyparkolóban így is erősen megnézi majd a többi Opeles!

Külcsín

A karosszériával nem volt sok teendő. Mindössze a csomagtartófedél hátsó függőleges elemét kellett pótolnom, mert teljesen hiányzott. Így ha már újrakészítem, a célnak még megfelelőbb is mint az eredeti, mert én teljesen síkra készítettem el, mintha – a mai bizonyos trendeknek megfelelően – belemezelték volna a különböző mélyedéseket. Természetesen egyszínű lett a lámpával és így máris egy teljesen komplex – ezüstösen csillogó – hátsó elemként jelenik meg a fényforrásokkal együtt. A karosszéria két réteg matt fekete festéket kapott. A fehérburás lámpákat és az ezüst elemeket lakkfilccel készítettem el. A felnit alkoholos filccel kezeltem ezáltal megmaradt a csillogása is a kerék ép belső részének. Kicsit olyan mintha metálos lenne a színe – vagy talán eloxált? A felni köré a „gumin” lakkfilccel húztam meg a vékony fehér csíkot.

Az ablak újraélesztés: eredeti állapot, újjávarázsolt állapot. És a végén áttetsző lett mint újkorában

Belső(s) munka

Nagyjából ennyi volt a külmunka. A belsejét egy kicsit kifestettem, bár nem nagyon látszik. Ami még említésre méltó, az az ablakpanel. Kissé karcos volt de nem törött. A szélvédő kivételével amúgy is be akartam fedni a dizájnelveknek megfelelően, ezért csak a megmaradó, látszó részt vettem kezelésbe. Polírpapírral homogenizáltam a felületet, majd portalanítás után kapott egy réteg – kicsit vastagabb - fényes lakkot. Ezáltal szinte az új ablak minőségét sikerül létrehoznom. Csillog is és átlátszó is és nem is kopik le.

A többi ablakra pedig alumínium fóliát simítottam rá, így a többi ezüstös felülettől elüt és mégis ablakcsillogás hatása van. A kész kocsi hozza a korábban eltervezett hatást, sikerült teljesen megvalósítanom az elképzelésemet. Irány az éjszakai gurulás...

Profilból semmi különöset nem mutat a Vectra

Mattfekete+csillogóezüst/piros

Megvillan a fakormány

Indulnak menőzni a nagyparkolóba

A lámpakialakítások árulkodnak a közös gyökerekről

Minimáldesign

Fehér-átlátszó burás lámpa, króm csomagtérpanel

Azért a beltérbe is be lehet pillantani

Átalakítás: Matchbox MB-41 Land Rover Defender

A Land Roverek talán minden idők leginkább magától értetődő terepjárói. Emellett persze a Jeep Willys is megérdemli a tiszteletet, de talán mégis a LR tartja leginkább a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Erről már volt értekezés blogunkban is részletesen. Maga az ős Land Rover is munkagépnek készült. A háború utáni gazdaság igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor igénytelen haszongépeket.

A karosszériamunkán már túlestek, a fölösleges fémek eltűntek

Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen. Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem a ez az egyik olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék vagy a szavannák az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában is megtalálható. A képeken látható jónéhány érdekes alkalmazás, melyek a sokoldalúságát mutatják. Bár a típus fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is. Ezt a mai elektronikákról meg nem lehet elmondani még. A felépítmény és a szerkezet szinte változatlan, a célszerűségnek megfelelően. Talán a kényelem és a biztonság az, ami fejlődött valamelyest az idők folyamán.

Én magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával. Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva…

Aki nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet esszenciája:

A legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig, mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán autós kinézetű modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot jelenti collban - 1948-ban mutatták be. 

Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight. 

Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.

Szerencsére az autó nem veszett el a marketingipar diktálta divathullámok útvesztőin és a napi trendi ráncfelvarrások és műanyagizálások sűrűjében. Bár erőltetik sajnos. Az maradt – sőt annak a csúcsán maradt – ami mindig is volt: a terepjárók etalonja. A komolyan veszi a terepezést annak a a típus magától értetődő. A népszerűségéhez nem egy film is hozzájárult, a – kölyökkorunk egyik kedvencétől - az Elza és kölykei-től kezdve a Tomb Raider-en egészen a Piedone Afrikában-ig, ahol számos variációt láthatunk akár egyszerre is a filmvásznon, mind a jók, mind a kevésbé jók oldalán. Bár ma már eldőlt, hogy mégis csak modernebbre váltják valamikor a típust a közeljövőben, az bizonyos, hogy eltűnni soha nem fog csak újraéledni ismét és ismét.

Ahogy arról már többször volt szó, például itt nálunk is, rengeteg színben és számos helyzetbe hozva adták már ki a 90-es Defendert, mégis engem szokás szerint az átalakítás lehetősége ragadott meg. Mivel pont olyan még nincs amilyen az enyém, de talán még hasonló sem(?). Ráadásul komoly alapot ad a folyamathoz az is, hogy a Land Rovereket a valóságban is kismillió féle felépítménnyel, karosszéria variációval, kialakítással készítették el hivatalosan és nem hivatalosan egyaránt az évtizedek során. 

Az elemek alkotta alkatrészmátrix. Ezt vajon hányféleképpen lehet majd összerakni ismét?

Kaptam én is az alkalmon, amikor a meglévő tökéletes állapotú piros példányom mellé be tudtam szerezni két donort, amikből aztán két különféle verzió jött létre. Az egyik változat a full szafaris verzió, lehajtott első szélvédővel, fapadosan, munkagépesen vagy akár hobbisan és igénytelenül nőiesen ahogy a Mamma Mia-ban láthattuk. Emiatt a teljes tetőt levágtam és az ablakelemből is csak a szélvédőt vágtam ki. Az üvegek helyét lemaszkoltam, így a szélvédőkeretet is a kaszni színére tudtam fújni. Ezen felül még egy kissé meg is emeltem a kasznit és egy kissé szélesebb, formásabb kerék került alá. Ami még fontos, hogy lekerült róla az első gallytörő. Mivel ez egy darabból volt a belső résszel, és tartószerepe is volt, némileg a belső részét át kellett alakítanom, hogy rendesen álljon a helyén. A kartervédőt kissé átalakítottam, megnöveltem.

A lökhárító helye betömve

Tető lerövidítve, befenekelve

A kartervédő átalakítása sztirolból

A festéshez lemaszkolt szélvédőüvegek

Alapozva, összeállítva szárazpróbához

A kissé sápadt karosszéria színt a sivatagi feeling miatt választottam, viszont, hogy mégse legyen olyan fakó a kép ezért került alá a jól látható piros alsó rész. Valójában így már ál-szafaris jelleget mutat a kép, de ezt nem tartom hátránynak most sem. Az, hogy az alsó rész ilyen túlzottan erőteljes, csak a matchbox mérnökeinek köszönhető.

Itt látszik a magas fölépítés

Valójában ez tényleg az utcai verzió

A másik változat inkább egy utcai, „menőzősebb” verzió. Itt csak a fülke hátsó részét műtöttem le. Ez a rész szabadon is maradt, így jól belátni az első ülésekhez. Ami érdekesség ennél a kocsinál, hogy az eredeti tetőt félig meghagytam, csak a hátsó síkját dobozoltam be. Ezt a valóságban is sokszor lehet így látni. Az utcai feelingez tartozik még az élénksárga festés illetve a nagyméretű, peres nagyküllős krómfelnik. Ezek a kerekek egy egészen gagyi gyerekjátékról származnak, de úgy érzem a legjobban fejezik ki az utcai felvágós nagykerekes terepjáró jellemzőjét.

A sárga rövidebbnek tűnik, de ez csak optikai csalódás. Mit tesz egy lehajtott szélvédő

Belsők, eltérőek, egyszerűek

Az egyszerű, a flancos és az eredeti

Sorban, színorgiában

Más kialakítás, más funkció, más célok

Középen a kiindulási verzió, kétoldalt az átalakítások eredményei

Átalakítás: Matchbox MB-41 Ambulance

Ilyen állat nincs is, mondhatnánk. És mondhatjuk is, hiszen csak most lett, és csak nálam létezik ez a dobozos mentőből kialakított színpadi teherautó. Hozzám került az Ambulance (MB-41) és mivel igazán nem tetszett a kocsi aránya és formája, a példány kellően lepusztult is volt, könnyen vettem a bátorságot az egyébként meredeknek tűnő átalakításhoz. Így lett belőle egy kicsit poénos teherautó. 

Show car

Bár a kocsi aránya így sem javult sokat, esetlensége ugyanaz mégis egyedibb lett. Természetesen egy virtuális show jármű készült belőle és nem egy hétköznapi munkagép. Arra ott vannak a hatékonyabb kialakítású teherautók. A showautóknál a feltűnőség a lényeg, így vagy úgy. Azt gondolom ez a szempont kipipálva.

Próbáltam utána kutatni, hogy a MB által adott „fantáziadús” megnevezés (Ambulance) vajon milyen autómárkát takar (én is Chevyre tippelek a fotók alapján de lehet akár GMC vagy Ford is tudván, hogy bizonyos szinten csak kisebb dolgokban, design elemekben különböznek az autók arrafelé, a szerkezetük nagyjából azonos, rengeteg kompatibilis alkatrésszel), de csak igen kis esély volt így a megtalálására. A szemre legközelebb eső eredetiket (?) a fotón mellékelem. 

Ford a Hazárd megye lordjaiból

Egy GMC

A lényeg, hogy a bódé tetejét el kellett távolítani, csak a lecsökkentett magasságú oldal és hátsó falak maradtak. A sztirolból készült platókialakításnál a kerékívekkel nem foglalkoztam, így kissé magasabbra került a szintje, mint a valóságban lehetett. 

A romos mentőautó kibelezve, hiányosan

Szétműtve, átalakulásra felkészülve

Vágáshoz megjelölve

De úgy gondolom, hogy egy bemutatókra készült teherautónál ezek a kevésbé lényeges dolgok nem számítanak, sőt! Ráadásul, így még jobban ki lehetett emelni a hatalmas plató böszmeségét. A plató bordázottságát karcolással imitáltam. A fülke hiányzó hátulját is sztirollapból faragtam a helyére, viszont ahogy az ilyen autóknál gyakran előfordul, a hátsó lenyitható ajtó elmaradt.

Durva vágás után, csiszolásra várva

Csiszolás és tapaszolás van folyamatban

Plató és fülkehátfal van készülőben

Felkerült az alapszín

Összeállításhoz és matricázáshoz előkészítve

A kéttónusú, enyhén metálos szürke színezést a piros matricázással illetve a piros felnikkel ellensúlyoztam. Az ablakok eredetileg kékek, és homályosítottak voltak. Ezek egy fényes fekete festést kaptak, a dögös, sötétített ablakok imitációjaként.

A teljesen eltérő felfogásban újrakészített autó - szemben a korábbi pozíciójával a „balesetes helyszínekkel” - így már show környezetben is megállja a helyét.

A behemót hátsó így még nagyobbnak tűnik

Szépen csillan a metálfény

Az érdekes utak számomra a színvilágukban érdekesek ezúttal. Mindkét esetben a napfényben játszó szürke fémfelületek ragadtak meg amikor fotózáshoz kerestem a metálszürke árnyalatokkal boldogított kisautónak megfelelő hátteret. Ezúttal sajnos nincs show környezet, amiről maga az autó szól de az alufelni és a bádogkád esetében is elég sok párhuzamot fedeztem fel a szürke fémes színek orgiájában. Nem tudtam kihagyni hát a techno környezetet, így születtek meg az "érdekes utak".

Érdekes utakon járva v1

Érdekes utakon járva v2