Matchbox MB-28 Mack Dump Truck

A bányadömper még akkor sem túl gyakori téma nálunk, ha – egyesek szerint egészségtelenül – nagy rajongást mutatok a tehergépjárművek iránt. Több mint egy éve volt nálunk utoljára ilyesmi – hozzá az kifejezetten érdekes egy holmi volt, mert ugyanaz az öntvény megjelent Hot Wheels-ként és Matchboxként is – ezért előhozakodnék egy újabbal.

Mack M-25X
Nem kevés kutatómunka után ki merem jelenteni, hogy amit a Matchbox megmintázott, az az 1960-as években és talán a hetvenesekben is regnáló Mack bányadömperek egyike. A helyzet az, hogy az M-szérián belül (18-, 20-, 25-, 50) leginkább csak tippre állítom, hogy az M-25X-ről nézegették a legtöbb képet.

Sikerült egy korabeli katalógust megkaparintanom a típusról, ami nagy szó annak a tekintetében, hogy még fotókat sem nagyon találni – legalábbis értékelhető felbontásban – sehol netszerte! Ennek viszont olyan a felbontása, hogy remekül olvashatóak a műszaki adatok is!

Transitional

Szeretem a fenti kifejezést kicsit kibővített értelemben használni – a részletekért lásd a májusban frissült szlengszótárat – és ezt a járművet is ebbe a halmazba veszem, hiszen 1968-ban debütál az 1-75 sorban még gumis kerekekkel és vöröses-narancssárga színben. 1969-ben is marad ilyen, de 1970-ben már megkapja a Superfast kerekeket és zöldes-sárga festést kap. 1973-ig marad az 1-75 sorozatban. Hogy a gyártás első-, vagy második két évéből származik-e egy adott példány, onnan lehet tudni, hogy a lépcsőin a fokok közt átálátni, vagy sem. Az én példányom tehát a második halmazból származik, mert nincsenek rések a fokok közt.

1977-ben még visszatér a TP-16 Twin Packbe khakizöldben, bármennyire is szokatlan egy bányadömper katonai színekben.

Döbbenetesen masszív, szinte elpusztíthatatlan darab, bár az én példányom egyik előző tulajdonosa szemlátomást mindent megtett ennek az érdekében.

Masszív, közel elpusztíthatatlan, bár egy korábbi gazdája mindent megpróbált ennek érdekében.

Akkor lesznek egy Matchbox kerekei ilyen csálék, amikor kisgyerek úgy játszik velük, hogy a teljes súlyával ránehezedve tolja őket - bár ez eléggé vághatta a tenyerét.

Onnan lehet tudni, hogy ez a példány 1972-ben vagy 1973-ban készült, hogy a lépcsőfokok közt nincs rés.

A billenőplató felnyitható és úgy is marad. És ez a mutatvány így 52, vagy 53 évvel később is megy neki! #regenmindenjobbvolt

Nézzétek a billenőplató tengelyét! Elképesztően masszív az egész, úgy ahogy van.

Nem szimmetrikus a két oldala.

Bár az eredeti billenőplatóján a hátsó kerekek felett van egy kitüremkedés én ezt M-25X-nek gondolom...

...leginkább a féloldalas fülke és az ezen az oldalon jól látható, a fülke elejével egy vonalban lévő függőleges lemez miatt.

Tévéreklámok: 1972 Hot Wheels

A "gurítsd el pontosan" egészen jó mókának tűnik! Ha megnéztétek a reklámokat, fogjátok érteni, hogy mire gondolok.

Matchbox MB-53 Tanzara

Általánosságban elmondhatom a Matchbox Memories szerzőiről, hogy nem vagyunk különösebben oda a fantázia szülte kisautókért. Ritka hogy ilyesmi bukkanjon fel nálunk, mert ritkán kerülnek bele az ilyenek a gyűjteményünkbe. Tehát amit ebben a postban láthattok, a ritka kivételek egyike.

Koncepcióautó
Ha megnézitek a Matchbox kínálatát a SuperFast kerekek bevezetése előtt, akkor nagyon ritka a nem valóságos jármű. Ha mégis felbukkan, akkor az valami olyasmi, ami nagyon hasonlít valamilyen valóban létezőre. Úgy képzelem el, hogy az lehetett az elképzelésük, hogy „spóroljunk egy kis licencdíjat, csináljunk egy amerikai stílusú tüzoltószert”.

Aztán 1968-ban jött a Hot Wheels és rárúgta az ajtót a Matchbox világára a kaliforniai életérzéssel, a nagyon menőnek számító, harsány fényezésű, épített vagy átépített autók kultúrájával, amik még gyorsabban és messzebbre is gurultak mint a gombkerekű Matchboxok és akkora lyukat ütött a Lesney pénztárcáján, hogy azt a cég soha nem heverte ki. A kerékkérdésre – mint az közismert – hamar reagáltak és sikeresen vették is az akadályt, de az Ed Roth mobilokon szocializálódott amerikai designerekkel sohasem sikerült felvenniük igazán a versenyt. Illetve volt egy nagy baj, a Mattel a Hot Wheelsszel elsősorban a hazai piacra lőtt. A Matchboxnak az USA zsíros, de tengeren túli piac volt. Akárhányszor próbáltak „Kandírozott mandarinzselé színű áramvonalat” alkotni, azt az összes többi, konzervatív ízlésű piacukon értetlenséggel fogadták. Ne feledjük! Az, hogy milyen játék kerül a gyerek kezébe, a leggyakrabban egy felnőtt – szülő, nagyszülő, és a többi – ízlésén és döntésén múlik. Ha felnőtt úgy reagál egy kisautóra, hogy „Na, ez meg mi?!” akkor az ottmarad a polcon, nem romb... formálja a gyerek ízlését.

Az 1972-ben debütáló Tanzara pontosan ilyen a Hot Wheelsekre adott reakció. Én már meg nem mondom, hogy hogyan keveredett a gyűjteményembe – főleg ilyen viharvert állapotban – mert soha nem tetszett. Doboz nélkül érkezett, de lett hozzá tartozó, tökéletes skatulya, aminek 17 évvel ezelőtti a története.

Frissítés: Trolleybus kommentje: "És ez is volt a valóságban: eredetileg Austin Zanda Conceptnek hívták és 1969-ben jelent meg. Roy Haynes és Harris Mann ezzel a concept carral reklámozta a British Leyland préselt acél kasztniját amit ha minden igaz számítógéppel(!) terveztek. A matchboxos interpretáció kicsit szögletesebbre sikerült, mint az eredeti kocsi, de az ilyesmit már megszokhattuk.:)"

És tényleg, a rokon vonások elvitathatatlanok! Az eredeti, Austin Zanda Concept egy nagyon szép vonalú, vonzó tárgy. A Matchbox... Háááááát. Nem annyira. Gonosz leszek, szerintem szándékosan lett ilyen, hogy ne kelljen licencdíjat fizetni utána. Trolleybus, köszönöm szépen, fogalmam sem volt az eredetéről!

Olyan mint a Zanda csak randa

Az alább látható narancssárga verzió a premiermodell, ami 1972 és 1974 közt regnált. 1975-76-ban maradt MB-53, de fehér fényezésére, kék és piros csíkokat, fehér csillagokat és 53-as rajtszámot kapott – épp csak a Yankee Doodlet nem játssza. Míg a narancssárgából nem tartunk nyilván verziót, ebből létezik króm helyett piros belterű és így motorblokkos változat, illetve piros helyett narancssárga csíkokkal. Ez utóbbi 1997-ben visszatér a Premiere Collection-be, de sokkal világosabb, inkább citrom- mintsem narancssárga ablakokkal. 1982-1983-ban az amerikai piacon – nahát, micsoda meglepetés – Midnight Magic néven tér vissza MB-51-ként, fekete-ezüst festéssel. Megkockáztatom egészen jól áll neki. Ez a verzió már Makaón, vagy Hong-Kongban készül, míg az MB-53-ak Nagybrittek (szóvicc) gyártották, a Premiere-t meg nem tudom merre, de szintén Ázsiában valahol. Bolgár barátaink is megkapják az öntvényt, ami szokás szerint azt is jelenti, hogy onnan a végtelenhez közeli számú szín és dekorváltozat került ki. A készítés helyétől függetlenül, a nyitható motorházfedél funkció megmarad.

"She's got the luk".

Fantáziamobil Matchbox abból a korszakból, amikor a Lesney...

...kétségbeesetten Hot Wheelst akart csinálni azért, hogy az amerikai piacon...

talpon tudjon maradni.

Csak éppen a konzervatív piacokon fogadták az ilyen járgányokat értetlenül.

Én sohasem szerettem, meg sem tudom mondani, hogy hogyan került a gyűjteményembe.

Főleg ennyire leharcolt állapotban.

Ennyire hibátlan dobozhoz - a sztoriját lásd fentebb -,...

...tökéletes állapotú kisautó dukálna, de nem valószínű hogy lesz, mert nem szándékozom érte pénzt adni.

Egy réges-régi postban tisztáztuk a piktogramok jelentését, szerintem a felborult lakókocsit és a behavazott vasalót soha nem találnátok ki különben, hogy mit jelent! A "könnyűfém kerekekre" és a "verseny-felfüggesztésre" nem kreáltak piktogramokat.

Majorette No. 203 Fiat 127

Szerintem nincs kifejezés, ami a 2020-as években avíttabb, mint a „nyugati autó”, de amikor én gyerek voltam az 1970-es években, akkor bizony teljesen legitim volt. Akik később születtek nem is sejthetik, hogy akkoriban mekkora nagy dolog volt egy nyugati automobil birtoklása. Történetesen egy Fiat 127-es volt a harmadik ilyen, amiben valaha utaztam. Az első egy Ford Taunus P5, ami annak ellenére hogy még óvodás voltam, tisztán él bennem, szóval csak ennyire volt nagy dolog az ilyesmi, a második meg egy negyedik generációs Toyota Crown.

Az 1972-es év autója
A típusismertetőt nyugodtan elbliccelhetem, mert az Autó-Motor egy kitűnő cikket jegyez róla, abból az apropóból, hogy idén 50 éves a típus. Hogy azért hozzátegyek valamit a dologhoz, szerepeljék itt az 1975-ös katalógus.

 

Míves darab
Az első katalógus, amiben a Fiat 127-esnek nyoma van a Majorette-nél, az az 1972-es, amiből két változatot is láthattatok már e-lapokon – ITT, és ITT. Francia barátaink tehát nagyon hamar reagáltak és licencelték a friss típust.

Látszik is rajta, hogy ez az első verzió, hiszen kétajtós, ami abból is biztosra vehető, hogy a b-oszlop mögötti ablak „le van tekerve” a vezető oldalán és onnan egy kutyus kandikál ki. Azon túl, hogy a kisautó úgy általában nagyon szép és részletes – megkockáztatom, hogy az ebből az érából való Majorette-ek nem csak vetekszenek a Matchboxokkal, sokkal könnyedebbnek és sokszor valósághűbbnek is érződnek –, a blöki egy nagyon szerethető részlet. Az nyilvánvaló, hogy akkor a gyártók nagyon is figyelték egymást, hogy ki, mit húz elő a tarsolyból – sokszor szerintem rossz irányba is sikerült elvinniük egymást a nagy igyekezetben. Ilyen ebes részletet láttunk már korábban a Matchbox Mercury Commuter értelmezésén ami 1968-ból való és függetlenül attól, hogy ki találta ki eredetileg, nekem a szívem csücske. (Frissítés: Lett nekem egy szebb ebből, csak kiment a fejemből. Tehát jobb képek egy szebb állapotú verzióról erre találhatóak.)

Anno gyerekként nem volt ilyenem, de osztálytársaimnak természetesen igen. Akkor fel voltam akadva a nyitott ablak részleten, mert a háromajtósnak, amiben én ültem nem lehetett nyitni az ablakát, de teljesen valóságos részlet, a kétajtós ablaka nyitható volt – a ráncfelvarrott háromajtósokét később ki lehetett billenteni.

Itt a bizonyíték, hogy a kétajtós hátsó ablakait le lehetett húzni. (Kép: FIAT sajtófotó)

A szomszédnál megcsodálható egy feljavított verzió ugyanebből, ami egyrészt kitűnően sikerült, ízléses darab Andrew0807 kolléga műhelyéből, másrészt olyan, hogy még a kutya is kapjon egy kis tuningot, na olyat még nem láttam! (A chiptuning nem ér, az az én két kutyámban is van.)

Mint az jól látható, az én példányom kapott kiképzést a korábbi tulajdonosaitól rendesen, de még így, leharcoltan is a szívemnek igen kedves darab.

Gyönyörűen kimunkált, apró részletek mindenhol. Az én példányom kapott az élettől kiképzést - bár a fényképezőgép mint rendesen nagyon felnagyítja a plezúrjait.

A kikandikáló eb, szívemnek igen kedves részlet.

Bizony, ez még akkoriból van, amikor egy nyitható ajtó nem ritkaság számba menő részlet volt #regenmindenjobbvolt, #allatioregvagyok

Szép, részletes minden hátul. Sajnos a matrica nyomot nem sikerült eltűntetnem - van pár évtized előnye a festék rombolásában. A vonóhorog akkoriban kb. kötelező volt mindenre, de a Majorette sajátosság "nyuszifül" később lett jellemző.

MB-56 1800 Pininfarina

Sokszor előfordult már velem e lapokon, hogy egy-egy típus történetét outsource-oltam egy autós weboldal cikkére mutató linkkel. Olyan azonban most van először, hogy az a bizonyos autókkal foglalkozó weboldal a Matchboxszal is úgy foglalkozik, hogy ahhoz nehéz érdemben bármit hozzátenni. Azért megpróbálom.

2016. Csikós Zsolt még a Totalcarnál dolgozik és olyan cikket jegyez az 1967-es, BMC 1800 Pininfarina Aerodynamica Berlina koncepcióautóról, hogy arról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Valahol a zseniális és a korszakalkotó közt félúton. Merthogy lefedi a Matchbox értelmezését is, tökéletesen – a vékony és vastag Superfast kerekek szakértő megkülönböztetésén egészen meghatódtam –, majdhogynem hiánytalanul. Ugyanabba a korosztályba tartozunk, ami magyarázat arra, hogy ugyanaz van a fejünkben erről az autóról. Igen, kölyökként én is, meg az osztálytársaim is azt gondoltuk, hogy ez igazából egy Citroen CX. Nem, nekem nem volt és igen, valóban menőség volt ilyet birtokolni. Tessenek kedves lenni átkattintani, minden szó aranyat ér! Csikós Zsolt, köszönjük szépen!

Amivel ki tudom egészíteni a Matchboxról szóló részt, az pár adat. A felemlegetett vékony kerekű, aranybogár verzió 1969-ben és 1970-ben regnált, ha ajándékszettben lakott, akkor racsing matricákkal a motorházfedélen és az ajtókon, vagy annak függvényében, hogy volt-e raktáron racsing matrica, csak a motorházon. 1971-ben ezt egy szintén ilyen kerekű, de a tudományos Matchbox szexualitás által barackszínűnek mondott, de inkább halványrózsaszín verzió követte, szigorúan racsing dekor nélkül. Nem kockáztatnám meg, hogy túl szép árnyalat, ennek ellenére ez a verzió a legértékesebb. Végül 1972-ben és 1973-ban a narancssárga verzió következett a vastag kerekekkel és a fentebb említett módon matricákkal, vagy nélkül.

BMC 1800 Pininfarina Aerodynamica Berlina. A koncepcióautó amiről gyerekként szentül meg voltunk győződve, hogy valójában egy Citroen CX.

Eléggé ütött-kopott szegényke és már a széles Superfast kerekű verzió, amihez a hátsó kerékjárati ívét át kellett szabni, hogy aláférjenek.

Akkoriból, amikor még egy nyíló ajtó nem ment csodaszámba. A belteret nem aprózták el, bár gyanítom a megmintázott tanulmányautón sem volt ez igazán másként.

Ha már kivételesen van hozzá dobozom, akkor következzék egy kis dobozfétis: Superfast Type C.

Rajongok ezekért a grafikákért!

Versenyfelfüggesztés és nagy sebességű könnyűfém kerekek.

Katalógusok: Matchbox Collectors Catalogue (UK) 1972

Változatlanul odáig vagyok a régi Matchbox katalógusokban felbukkanó grafikákért! Micsoda remek poszter lehetne mondjuk a tízedik oldal az egymással csatázó Ford Mustang és Dodge Charger dragstereivel!