Matchbox Skybusters SB-09/10 - G-10 Pan Am Action Pack Boeing 747-100

Egyszer olvastam egy felmérésről, mely szerint a VW Bogár az az autótípus, amit a legtöbb ember ismer fel, még azok is, akiket teljesen hidegen hagynak a gépjárművek. Biztos vagyok benne, hogy a repülőgépek közül az első Jumbo, a Boeing 747 kerülne ki győztesen egy ilyen felmérésből!

Az „Égbolt Királynője” a világ második legismertebb márkája színeiben
Irtózatosan nehéz dolgom lenne, mert egy olyan repülőgépről kellene érdekesen írnom, amit így vagy úgy mindenki ismer, a történetéről könyvek születtek. Hozzá egy olyan légitársaság színeit viselte, ami szintén legendás és a történetéről szintén könyvek születtek, de még egy kalandos-kémkedős tévésorozat is. Szerencsémre nagyon könnyű dolgom van a feladat kiszervezésében! Az Aeropark Budapest YouTube csatornája mindkét témában – amiről egyébként majd fogjátok látni, hogy szorosan összefügg – olyan minőségű videót jegyez, mely vetekszik bármely természettudományos tévécsatorna produktumával! A két videó együtt cirka egy órányi színtiszta szórakozás és azt javaslom, hogy ne hagyjátok ki őket!

Pan Am: A légitársaság, ami megváltoztatta az utazást

Boeing 747: A Jumbo-korszak

A 747-el kapcsolatban van még számos videó a csatornán, a „Jumbo Titkok” sorozatot is szívből ajánlom, szóval egy hétvégi délutánt tartalmasan el lehet ütni a csatornán, csak 747-es ügyekben.

A fenti információhegy után még rá tudok tenni egy lapáttal: Még a kalandozós korszakomban A Kézzel együtt felkerestünk a Hiller repülőmúzeumot San Carlosban, Kaliforniában. Ott kiállították egy korábban a Biritsh Airways színeiben repülő, 1971 márciusában készült, 747-100-as orrészét, mely látogatható. A Flying Tiger Line (úgy is ismert mint Flying Tigers) az első, menetrend szerinti amerikai cargo légitársaság volt – míg 1989-ben be nem kebelezte a FedEx. Ennek színeit azért viseli, mert az egész múzeumi projekt fő-támogatója ennek a cégnek dolgozott 35 éven át – mint az olvasható is a fenti linken. Mivel ugyanaz a sorozat, mint a kis Matchbox és nagyjából hasonló korú is, úgy gondoltam érdekes lehet látnotok az ott készült képeinket.

Ex-British Ariways Boeing 747-100 nózi a Hiller Aviation museum szabadterén. Nem volt benne hideg. Abszolút kortárs az Ocean Pearl-el.

Pratt & Whitney hajtómű. A háttérben egy Mig-17-es. (Nem tartozék.)

Kapitányi munkahely.

Az első tiszt munkahelye.

A kettejük feje felett lévő panel.

A fedélzeti mérnök posztja.

A 747-esek turistaosztályának jellemző beosztása. Az üléstámlákba épített képernyők sejtetik, hogy a kép sokkal később, 2008-ban készült a Japan Airlines egyik 747-400-asán. Tapasztalatból mondom, hogy a 3-4-3-as beosztás igazi büntetés már közepes távon is. (Kép: Wikipédia)

És a 747 sorozat turista osztály legalja: A Boeing 747-400 Combi elrendezése. A KLM olyan sűrűn rakta az üléseket az Ázsiába tartó járatain, hogy a majdnem 190 centimmel kalodának éreztem. Cirka egyharmadát a fedélzetnek raktérnek alakították át ezeken a gépeken. (Kép: Wikipédia)

Az Óceán Gyöngy(e)
Nem, nem az Óceán Szíve, a Titanic filmből, hanem egy valóban létező repülőgép a Pan Am flottájából az, amit a Matchboxnál megmintáztak – meglepő részletességgel az ici-pici méretarányhoz képest. Mivel egy konkrét-, ráadásul alaposan dokumentált járműről van szó, érdemes vele alaposabban is foglalkoznunk! Ha máshonnan nem, akkor a fenti videókból tudhatjátok már, hogy a Pan Am hagyományosan a 19. század gyorsjáratú teherhajóiról, a klipperekről nevezte el flottája tagjait. Az N740PA lajstromjelű 747-100-as, 1970 január 31-én repült először. A Pan Am 1970 február 24-én vette át, ahol először a „Clipper Rival” (Rivális, vetélytárs), majd – valószínűleg az új céges arculatra átfestésekor – a Clipper Ocean Pearl (Óceáni Gyöngy, de talán az Óceán Gyöngye szabadfordítás is belefér) nevet kapta.

A cég 1985-ben Florida felett légi felvételeket készíttetett a gépről, melyet hirdetésekben és promóciós anyagokban is használt az új, „hirdetőtábla” (bilboard) flotta arculatra festett gépről. Mi több, ezeket a felvételeket licencelték is filmekhez és tévésorozatokhoz. Meg nem erősített információk szerint az 1986-os, „Hotshot” című sport témájú filmben és az 1991-es „Hook” című mesefilmben is felhasználták.

A Matchbox ezt a konkrét gépet mintázta meg.

1987 március 10-én egy „majdnem baleset” részese volt. Londonból tartott New Yorkba a PA125-ös járatot repülve. 20 000 lábas (kb. 6100 méteres) magasságon a legénység nyomáscsökkenést tapasztalt. 15 000 lábra (kb. 4570 méter) ereszkedve a probléma megszűnt. Ismét emelkedni kezdtek, de 20 000 láb környékén ismét jelentkezett a nyomáscsökkenés. A gép visszatért Londonba, ahol a gépet ellenőrizve azt tapasztalták, hogy az első rakodótérajtó nagyjából 3,8 centis rést hagyva az alsó részén nem volt megfelelően bezárva. A rögzítőfülek nem voltak a helyükön, de a „kilincs”, „zárva” helyzetbe volt fordítva. A kabinban a nyitott ajtóra figyelmeztető fények nem gyulladtak ki. 1989-ben ugyanez a probléma 9 ember halálát és 38 sebesülését követelte az United Airlines egyik járatán. Csak ezután tervezte át a Boeing a csomagtérajtót. A Clipper Ocean Pearlnek szerencséje volt.

1990-ben a gépet eladják. Négy gazdát is megjár – két újabb regisztrációs szám alatt – míg végül 1993-ban elbontják.

Skybusters 747-100
Nem igazán használjuk túl ezt a tag-et a címkefelhőben, mert egyikünknek sem esik igazán az érdeklődési körébe a Matchbox repülőgépes sorozata, mint gyűjtő. Gyerekként nagyon szerettem volna SB-20-as helikoptert – bármilyen helikoptert –, amikor még rendeltetésszerűen, játékra használtam a kisautóimat. Gyűjtőként inkább „csak úgy véletlenül”, leginkább szettek részeként került Skybusters a kollekciómba. A széria 1973-ban startol el és mindenféle rendszert nélkülözve, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen az 1990-es évekig készül. Felvonultak sport-, személyszállító-, katonai- – ezen belül vadász- és teherszállító- – utasszállító repülőgépeket és helikoptereket egyaránt. Erős a gyanúm, hogy a Lesney azért indítja el a sorozatot, mert a konkurenseinek is van, illetve hogy promóciós repülőgépmodelleket is értékesíthessen. A rossz nyelvek szerint a széria sohasem volt profitábilis, úgyhogy nehezen érthető, hogy a Mattel a 2000-es években ismét előveszi. Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy ez megint a promócióról szól, de erről szó sincs, leginkább fantáziagépek készültek az utóbbi időben, mint például a 2022-es, „Airliner” nevű, Boeing 747-400-as testű, de hathajtóműves rémség, a „Matchbox Cargo Airlines” színeiben.

A Boeing 747-100-as 1973-ban debütál, mint SB-10. Az öntvényt egészen 1993-ig használják, SB-09, SB-10, SB-11 szám alatt, elképesztően sok változatban. 1989-ben debütál a 747-400-as, amit könnyű felismerni a wingtip-ekről a szárnyai végén. (Mi a csuda ennek a magyar neve?) Tehát párhuzamosan készül a kettő egy ideig.

A Pan Am festésű verzió 1986-ban debütál mint SB-10. Már korábban említettem, hogy a G-10 pakk keltezése szerintem a legtöbb forrásnál hibás és én a dobozon olvasható, 1986-os dátumhoz tartom magam. Nos, az SB-10 premieréve is ez. Később SB-09 is előfordul, de abban óriási a káosz a különböző adatbázisokban, hogy meddig készül. Az 1990-es dátumot valószínűbbnek tartom, mint az 1993-asat – különösen, hogy a légitársaság 1991-ben csődöt jelent.

Egy ennyire apró, egyes források szerint 1:635 (!) méretarányú játékszernél nagyon komoly elvárásaink nem lehetnek. Mivel nem makettnek, vagy modellnek készült a kerekei nem lehetnek méretarányosak, hiszen ki kell bírják, ha játszanak vele. A megfelelő méretűeknek nem is tudom miből kellene készülniük, hogy elviseljék a teljesen fém apróság súlyát – nemhogy a „kemény leszállásokat”. Megkockáztatom, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt bizony kihozták! A képeknél majd mutatom, hogy mire gondolok.

Egy Pan Am szettnek kötelezően része kell, hogy legyen egy repülőgép is. Nyilván nem lehet elvárás, hogy a háromhüvelykes, 1:65 körüli méretarányú kisautókhoz stimmelő repülőgép modell készüljék – érdekes lenne, de a 80-as évek minőségi színvonalán, strapabíró kivitelben megfizethetetlen. Ésszerű kompromisszum egy felnőttnek, én gyerekként biztosan nem lelkesedtem volna az ennyire aránytalan repcsiért – az osztálytársaimmal valahogy nagyon érzékenyek voltunk erre.

Elképesztően kicsi! Még az sem kizárt hogy a legkisebb méretarányú Matchbox.

"Az Égbolt Királynője".

A méretéhez és ahhoz képest, hogy a játékszer, a festés zseniálisan részletes.

Minden porcikája fém - kivéve persze a kerekeket.

Nem is olyan régóta tudom, hogy az amerikai zászlót úgy kell pozicionálni, hogy egy képzeletbeli zászlórúdon elhelyezve, hogy lobogna. Mivel a repülőgépek jellemzően előre haladnak, a zászló a függőleges vezérsíkon errefelé lobogna - a csillagok vannak a rúd felé.

Thaiföldön is készülhetett volna.

A G-10-es Pan Am szett.

Matchbox MC-15 Motorcity Fire Set 1990 – Második rész

Az első részében csupa olyan járművet láthattatok, melyek már vagy szerepeltek nálunk, vagy valamilyen változatuk volt látható. Ebben viszont azokat tárgyaljuk, amik még egyáltalán nem!

Fire Engine
Az 1-75 szériában 1984-ben debütál a fantáziadús „Tűzoltóautó” nevű jármű, aminek az alapjául a tudományos matchboxszexológia szerint egy 1976-os Oskosh, L-sorozatú tűzoltóautó szolgált. Ez a tudomány azt is tudni véli, hogy a méretaránya 1:92-höz. Én ez utóbbi adatot némiképp megkérdőjelezem, mert a köztudottan 1:90 körüli Convoyokhoz képest nagyon pici. Nos, az információ nem biztos, hogy hibás! Sikerült találnom képet róla és nagyon úgy néz ki, hogy ez egy olyan építésű holmi – lehet, hogy az „L” a nevében pont „low” azaz alacsony lenne – mint mondjuk egy reptéri vontató. A mellette álló másik tűzoltószer jó viszonyítási pont. Az 1-75 szériában 1984-ben debütál mint MB-18 és még 2003-ban is felbukkan. Természetesen kismillió változata van, hogy „nézni is tereh”. A csomagban szereplő verziója csak erre a pakkra jellemző. 

Picurka, de klassz dolgokat tud - mindjárt mutatom.

Ezzel a festéssel csak ebben a szettben szerepel, a szimmetrikus a dekoráció és a jármű oldalkiképzése is.

A gém körbefordul, a létra kihúzható!

Hátulról biztos nem láttátok még katalógusfotón. A nyolclyukú (8-dot) kerék mindennek jól áll. Na jó, traktornak találn nem.

Menetkész.

Cessna Float Plane
Az egyik legérdekesebb szerzet a csomagban, leginkább mert szinte egyáltalán nem gyűjtjük a Matchbox repülőgépes, Skybusters sorozatát – nekem van pár darab mutatóba, azok is leginkább azért, mert gyerekként nagyon szerettem volna az autóimmal arányos helikoptert. Nos, tehát a Matchboxnál 1973-ban jelent meg a Cessna 210 Centurion, mint SB-14, tehát az utolsóként a premiersorozatból. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha értenék bármennyire is az eredeti, hatszemélyes repülőgéphez, úgyhogy típusismertetés gyanánt ajánlom a Wikipédia bejegyzést fogyasztani. (Magyar nyelven sajnos nem találtam róla semmit.) A három apró keréken guruló modell alapján 1981-ben jön ki az úszótalpas SB-26. Ami az MC-15-ben szerepel, az beszerezhető teljesen ugyanilyen festéssel Skybustersként is, tehát egyszerűen átemelték a modellt a csomagba – mit sem von le az élvezeti értékéből. 

Hidroplán.

Egyszerűen átemelték az SB-14 Skybusterst a csomagba, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből!

36-os tűzmegfigyelő (felderítő) egység.

"Ég a város, ég a ház is... Tűz-tűz!"

Természetesen sem repülni, sem úszni nem tud.

Peterbilt Articulated Fire Ladder
A csomag legnagyobb darabja az oka annak, hogy ez a post „haszonjármű vasárnapra” került. A CY-13 Convoy az egyik legkisebb számban és legkevesebb változatban készült, ugyanakkor játékszerként a legizgalmasabb Convoy. Nagyon hamar kikerül a Convoy sorozatból és valószínűleg azért, amiért a lószállító, illetve a hajószállítók (egyik, másik) is: túl sok alkatrészből áll, ezért drága és lassú előállítani őket.

Igazából minden egyedi rajta. A kéttengelyes Peterbilt vontató a tűzoltó szerelvényhez készült, ezen kívül még Team Convoy és Motor City packokban fordul elő, mint földmunkagépek vontatója. (Van ilyenem, majd egyszer eljutunk addig is, hogy megmutassam.) Nem kell mind a tíz ujjunk hozzá, hogy a szóba jöhető verzióit megszámoljuk. A vezetőfülke mögött szivattyú található, a tetején pedig megkülönböztető jelzés. Ebben a formájában összesen háromféle festés verziójáról tudok – ez a motívum fehér és sárga feliratokkal, illetve egy neon-narancssárga festésű, teljesen más motívum –, a gyártás helye (Makaó, Tájföld) is kiad még pár verziót, de összesen ennyi. Létezik a szerelvény teljesen hagyományos csőrös Peterbilt és Kenworth COE vontatóval is, de ezek egyrészt nagyon ritkák, másrészt közel sem olyan vagányak mint ez – például megkülönböztető jelzésük sincs.

A félpótkocsi első ránézésre újabb lowboy derivátumnak tűnik, ami annyi más Convoynak is az alapját adta, de igazából a fém öntvény és a ráerősített, műanyag alkatrészek is egyediek. Kitűnő játékszer, a képeken jól látszik, hogy mennyi mindent lehet vele csinálni. Mi több, szerintem a dobogó legmagasabb fokán áll a Convoyok közt ebből a szempontból – kissé lemaradva követik a fentebb már említett csónak-, és paripaszállítók.

 

Szubjektív véleményem szerint egyetlen másik Convoy sincs ennyire vagány játékszer.
 

Nagyon-nagyon hiányolom a létrakezelő munkahelyéről az üvegezést. Ez a rész amúgy is inkább darus, a valóságban ilyen kabinja annak a tűzoltónak van, aki a félpótkocsi kerekeit kormányozza, hogy az be tudjon kanyarodni a szélesebb városi utcákba is - a keskenyebbekbe így sem igazán tud.

Az egyik legritkább Convoy vontató.

Kéttengelyes és a megkülönböztető jelzéssel ellátott nappali fülke mögött szivattyút visel.

Csak a tűzoltó félpót vontatójaként szerepelt, illetve spéci szettekben mint földmunkagépek szállítója. Nagyon kevés verzióban létezik.

A kunsztok, amiért a legklasszabb játékszernek tartom a Convoy szériában:

1. működő kitámasztó lábak.

2. Működő és kihúzható létra.

3. Körbefordítható gém.

Helyesbítek: 2. NAGYON HOSSZAN kihúzható létra!

Az oldalsó kitámasztók akkor sem érnek le a földre, ha félpótot lekapcsoljuk a vontatóról. Na bumm.

Itt bukik le, hogy teljesen egyedi a félpót és mennyi alkatrészből van. A felirat szerint a méretarány 1:80, amivel illeszkedik a csőrös Peterbilthez, ami szintén ekkora. (Csőrös Kenworth: 1:100, a COE 1:90, DAF Space Cab: 1:86, Scania T142: 1:90... Miért mondogatom én mindenhol, hogy 1:110 körüliek a Convoyok?)

Az 1990-es MC-15 csomag az egyik utolsó nagyon izgalmas tematikájú, működő alkatrészekkel felvértezett járműveket tartalmazó szett. Ami vetekszik vele az nagyjából ebből az időszakból származik, vagy sokkal korábbiak, még a hetvenes évekből. Ezek után is készültek nagyon jó tematikus szettek, de közel sem ennyi és ilyen nagyméretű járműből. Egyetlen helyen tudok belekötni: igazán változatos méretarányú dolgokat tartalmaz, de ilyesmin a gyermeki fantázia simán átlendül, csak minket unalmas felnőtteket zavar.

Matchbox Skybusters – Dobozfétis

A Matchbox 1973-ban bocsátotta útjára az először 16, később 20 mára pedig már nem is igazán tudom hány tagú Skybusters sorozatot. A civil és katonai repülőgépek miniatúrái sohasem voltak igazán népszerűek. Nem is igazán értem, hogy miért erőlteti még mindig a Mattel, de változatlanul a kínálatban vannak az apró repülőgépek.

No, nem azért mert másoknak nem tetszik, hanem sokkal inkább azért, mert nekem is közömbösek valószínűtlen, hogy nálunk tömegével forduljanak elő, leszámítva a hiánypótló helikoptereiket – de erről már értekeztem a fentebb idézett postban.

Viszont az ős-Skybusters csomagolásáért odáig vagyok! Nagyon szépnek találom ezeket a rajzokkal ékített blistereket és dobozokat. Az SB-20 Helicopter csomagolásának hátoldalán ott az akkor éppen húsztagú, teljes szériának rajza. Szerintem az nem kifejezés, hogy szép. Szerintetek?

Egyszerű és talán pont ezért szép. Rajzok és nem fotók az akkor még húsz tagot számláló Skybusters széria csomagolásán.

Matchbox Skybusters SB-20 Helicopter

Nem ma volt az, amikor a Matchbox repülőgépes sorozatát boncolgattam, a Skybusterst. Nem tudom, hogy Ti hogy játszottatok anno gyerekként, de én komplett történeteket költöttem – rendszerint volt bennük autós üldözés rendőrségi részvétellel – és játszottam le. Ehhez pedig égetően szükségem lett volna egy helikopterre, de akkor ilyesmi még nem volt az 1-75 kínálatukban, csak sokkal később. A Skybustersben pedig volt, de akárhogy is nézegettem az SB-20-at csak nem akart nekem lenni olyan.

A fentebb már linkelt postban felvillan az SB-20 egy későbbi, csúszótalpas és kéttollú főrotorral szerelt változata, de az „igazi”, a kerekes, négytollú korai változat maradt nekem, mert vitán felül sokkal szebb. A két változat között mindössze ennyi a különbség, de sohasem értettem, hogy mi volt az ok, ami miatt átalakították. Most, hogy végre lett egy korai SB-20 példányom végre rájöttem! A gép farnehéz. Hiába van a kis, regular wheel-re hajazó kerekek – melyeket a blisteren nem átallanak Superfastnak titulálni – közül a hátsó pár a lehető leghátsó pozícióban, a gép hajlamos a farkára ülni. Jó persze, csak áltatom magam, a tervezőket hol érdekelte ez, sokkal fontosabb lehetett, hogy a csúszótalpak előállítása olcsóbb. A négytollú főlégcsavar leváltását pedig bizonyosan az szülte, hogy a kéttollúval sokkal egyszerűbb csomagolni a kis madárkát.

Változatlanul azt gondolom, hogy nem valós modellt mintáz, mert elég sok mindenre emlékeztet, de az apróbb részletek már nem stimmelnek. Szóval ha valami közelítő típust kell mondanom, akkor talán az AugustaWestland AW109-re emlékeztet a leginkább, de persze ehhez is kell némi köd és távolság.

Skybusters SB-20 Helicopter, az első szériából még négytollas forgószárnnyal...

...és kerekekkel.

Ezek ott állítólag Superfast kerekek... Aha... Biztos...

Teljesen odáig vagyok ezekért a grafikákért a régi dobozokon. A kártyán nem látszik jól, mert a gép orra és a forgószárny egyik tolla elfedi, de azt írja, hogy "Teljesen fém modell, Superfast kerekekkel". Az állítás eleje igaz.

Illegális Magyar Matchbox kópiák – Illegal Hungarian Matchbox copies – Skybusters SB-17 Ram Rod

A múltban már egyszer-másszor írtam illegális, a nyolcvanas években készült Magyar Matchbox kópiákról. (Például itt és itt.) Számos kép van a tarsolyomban, egyrészt köszönhetően Ikarus 256 és Porsche kollégáknak, másrészt a Vaterán kínált darabokról közölt képeknek.

A Matchbox hierarchiában elég alacsony helyet foglalnak el a Skybusters repülők, én konkrétan senkit sem ismerek, aki ilyeneket nem csupán másodlagosan „Ha már Matchbox, maradjon!” ars poeticával gyűjtene. Amit ma elétek tárok, egy ismeretlen és minden valószínűség szerint kideríthetetlen gyártó műve. Egyértelműen a Skybusters SB-17 Ram Rod-ot másolta le az ismeretlen gyártó. Gyerekkoromban volt ilyenem és világosan emlékszem, hogy a másolat bizony kitűnő minőségű volt. Az már nem rémlik, hogy a kópián volt-e matrica úgy, mint az eredetin, de talán mintha nem lett volna.

I already covered illegal Hungarian Matchbox copies made during the eighties in the past. (For example here and here.) I have many more pictures of those, thanks to my fellow Matchbox collectors, Ikarus 256 and Porsche, and the photos taken from the Hungarian auction site Vatera.hu.

In the Matchbox hierarchy the reputation of the Skybuster planes are pretty low, I don't know anybody who is not look on those as only secondary examples, and have an ars poetica different then “Well... If it is a Matchbox then I will keep it.” What I would like to show you today is made by an unknown but surely Hungarian manufacturer and I doubt that I can gather any more information about it. It is obviously a knock of the Skybusters SB-17 Ram Rod. As a child I had one of that and I remember the quality was excellent. I can't recall there was stickers on the wings as on the original or not, but I guess there was no such thing on it.

Nincs feltüntetve gyártó...
There is no manufacturer indicated...

...de biztosan magyar gyártó Skybusters SB-17 kópiája.
...but surely a knock of the Skybusters SB-17.

Nincs ilyen a birtokomban - a képek a Vateráról származnak -...
I don't own this - the pictures are from the Vatera.hu -...

... de gyerekkoromban volt ilyenem és állíthatom, hogy a minősége kitűnő.
... but I had one when I was a child, and the quality was excellent.

Az esélytelenek nyugalmával szerzett Royal Mail kollekció

Aki életében valaha is vásárolt már valamilyen online aukciós oldalon, tudja milyen érzés az, amikor az esélytelenek nyugalmával licitál valamire, mondván „úgyis túl fognak licitálni”, nem is figyeli az aukció végét, aztán megdöbbenve konstatálja, hogy „jé, nyertem!” Pontosan így jártam ezzel a pakkal.

Az egész onnan indult, hogy egy néni, akinek amúgy zéró köze a Matchboxokhoz, számtalan bolhapiacról zsákmányolt tárgy közt árult pár Royal Mail festésű Matchbox dolgot az eBay-en. Én az MB-72 Dodge Delivery Truck miatt leltem rá az aukcióira, melyről már kifejtettem a múltban, hogy tulajdonképpen érdektelen, semmi extra, aztán azon vettem észre magam, hogy elkezdtem felhalmozni a különböző festésű változatait. Tiszta mázli, hogy nem vagyok függő! Azért vicces! Szerintem ebből a Dodge teherautóból a valóságban közel nem fogyhatott el annyi, mint a Matchbox manifesztációjából.

A Skybusters SB-1 Lear Jet-et – lévén én nem vagyok Trauka –, félművelt műkedvelőként hajlamos vagyok LJ23-ként azonosítani. Igazándiból sokat nem tudok hozzáfűzni azokhoz a linkekhez, melyeket beiktattam, hiszen a Skybusters témát már kimerítettem egy korábbi postban. Nem érdekel különösebben ez a mérsékelt sikerű sorozat, de ha már az enyém lett, megamarad a gyűjtemény „egyéb Matchbox” szekciójában. Viszont lelkesen lefotóztam a dobozát minden izgalmas szögből. Nem kifejezetten NRFB, hiszen minden további nélkül ki lehet venni a dobozból, de kétség kívül ebben mutat jól a „Datapost” és „A Royal Mail Service” feliratokat viselő vereslő gép.

Az MB-38 Ford A Model Van is szerepelt már e lapokon egy gyenge átkötéssel a Motor City Online kapcsán. Nem állítom, hogy nekiláttam őket úgy gyűjteni, mint a fentebb már citált Dodge Delivery Truck-ot, de ha szembe jön egy, nem is hajítom el sikítva. Az Isle of Man festésű darab már csak a Man szigeti híres-hírhedt motorverseny miatt is érdekes, de ettől függetlenül, nekem tetszik a festése. A „Collectors Modells” - hé emberek! Nem helyesírási hiba ez? Nem „Collector's Modells”-nek kéne lennie? Azaz „Gyűjtők Modellek” helyett „Gyűjtőké Modellek”? - blisterben lévő A Model érdekessége, hogy arany színű a hűtőmaszkja, első lökhárítója és reflektorai vannak.

A blister közepén trónoló MB-46 Group C Racer viszont végre valami olyasmi, ami még nem szerepelt itt! Fogalmam sincs, hogy mi van az alvázára írva és ez így is marad, mert ez a blister NRFB, de az első katalógus, amiben megleltem, az az 1985-ös, ahol Sauber-ként emlegetik. Viszont ezen az oldalon megtaláltam az eredeti Swiftair Ecosse versenyautót, tökéletesen ugyanolyan festéssel, mint a Matchbox! Itt azt mondják róla, hogy „Ford Cosworth DFL V8/90° 4v 3300cc”, azaz 3300 köbcentis, 90 fokos, hengerenkénti négyszelepes V8-as hajtja. Teljes egészében járatlan vagyok a pályaversenyek világában, nem tudom, hogy ez valóban egy Sauber versenygép, vagy sem, de azt kell mondjam, hogy a Matchbox nyilvánvalóan szebb, mint a valódi jármű, amit mintáz! Hasonlítsátok össze az eredetivel, kép alább! Ebből is jó sok festésűt készített a Matchbox, Areh mester is jegyez több mint egy tucatot.

Azt hiszem, hogy az MB-60 Ford Transit sem olyan valami, amit be kell mutatni bárkinek – már ami az eredeti szállítójárművet illeti. A fentebb már vázolt okokból lövésem sincs, hogy mi van az alvázán, de az első katalógus, amiben nyomát láttam az az 1987-es. A világ egyik legnépszerűbb furgonjából egyébként számtalan és egy festésűt készített a Matchbox, Areh-nél is tíznél több verziót találni.

Ez a blister megérdemel még pár szót. Azon túl, hogy szerintem a felirata hibás, az is érdekes, hogy mi van a hátulján. Bár az 1-75 sorozat jelöléseit pontosan felsorolja, gondosan kerüli a típusjelzéseket. Ehelyett olyanokat mond, hogy „a tipikus 160 köblábas furgon”. Bizonyára mindenféle névhasználati jogokkal kapcsolatos okai vannak ennek, de akkor is érdekes.

Annyit bizonyosan tudok, hogy Royal Mail festéssel létezik még legalább egy Matchbox! Tamás az oldalán a Convoyok közt felvonultat egy ilyen kivitelű DAF Space Cab 3300 szerelvényt (CY-25).

Miatta van az egész! A Dodge Commando Delivery Truckot akartam igazándiból megszerezni az egész adagból és valahogy jött vele a többi is.

Postás Skybuster Lear Jet. Csak a dobozában mutat ilyen jól és nem is igazán foglalkoztat ez a sorozat, de ha már az enyém lett, marad!

Isle of Man - azaz Man szigeti - festésű Ford Model A.

NRFB - szerintem - helyesírási hibával. A hátulján jól látszik, hogy nem használtak típusneveket és márkákat.

Ez az igazi Swiftair Ecosse. Matchboxnak jobban tetszik.