Higgyetek nekem, van
annak haszna, ha az ember nem használ reklámblokkolót! Ha
használnék, akkor soha az életben nem tudom meg, hogy létezik ez
a cucc, nem vásárlok belőle és nem születik meg ez a post,
amiből megtudhatjátok, hogy jó vétel volt-e!
Már hagyománya van
nálunk a kisautók látványos tárolására szolgáló holmik
bemutatásának amúgy közszolgálati jelleggel. Tehát a
LIDL Livarno – azóta se került be újra a kínálatukba, sajnos –
és a Hot Wheels Multibrick Car Case kombó, IKEA
Detolf vitrin barkácsbővítés, illetve a
Homcom függő vitrin után következzék a fenti, hosszú nevű
holmi, ami kivételesen nem bútor!
Megjegyzés: Az alábbi
NEM szponzorált tartalom
– mint ahogy semelyik másik bejegyzés sem az a blogon.
A Temus
Kisautó-bemutatóterem
Talán
még a tavasszal botlottam bele a hirdetésbe és kattintottam is
egyből. A képek, és a videó, no meg a kizárólag pozitív – ez
azért kicsit gyanús is volt – visszajelzések alapján rögtön
felhorgadt bennem a birtoklási vágy. Ezt gyorsan elfojtottam, mert
a pénztárcám határozottan azt mondta, hogy nem. Ez szerencsére
az év végére változott és ezért próbából beszereztem egy
példányt a sokszor megénekelt, gyűlölt-szeretett Temuról. Hamar
megjött, pofás narancssárga dobozban, szépen becsomagolva.
A
gyártó videója annyira jól megmutatja, hogy mi ez, hogyan kell
összeállítani és mire való, hogy annál jobbat én sem tudok
készíteni, ezért arcátlanul lenyúltam a Temu-tól.
(Videó: Temu.com)
Anyagok és
összeállítás
Az
összeállítás pofonegyszerű, legózás – abból is az
alapszint, a duplózás – szintű képességeket feltételez. Az
alkotóelemek pontosan vannak kialakítva és az összeállításhoz
előkészítve. Az egész legnehezebb része az átlátszó plexi
darabok védőfóliájának eltávolítása. Nem vicc, nehéz
felkapargatni valamelyik sarokban, aztán már könnyen lejön. Csak
egész közelről látszik, hogy a fehér részek nem fából vannak,
hanem valamiféle műanyagból. De hogy pontosan miből, annak
meghatározásánál megáll a tudományom. A leírás akrilt említ,
de azt hiszem, hogy az a kirakatokra vonatkozhat. Én teljesen
fogalmatlan vagyok a kérdésben, ezért maradnék azon a biztonságos
platformon, hogy „valamiféle műanyag”.
Az összerakás legnehezebb része, a védőfólia leszedése a plexiről!
Mint
fentebb látható, háromféle motívummal, egészen pontosan
falfestéssel rendelhető – a padló mindegyiknél szürke. A
minőség kifogástalan, a falakra valamiféle nyomtatási
technikával került a minta, nem matrica – én az utóbbit vártam.
Mindegyiket merem ajánlani, nekem mind tetszik. Egyedül a fekete
hátterűnél került itt-ott az oldalfalra is vékony csík a
feketéből. Nem a legszebb, de nem is tragikus, de a többinél
ilyet nem tapasztaltam.
Az
összeállítás után a szerkezetet csak és kizárólag a
gravitáció tartja egyben – azért ez mégsem LEGO –, ezért ne
nagyon tervezzetek a pakolgatással. Nem is annyira az fenyeget, hogy
széthullik – azért erre az ember számít amikor megfogja – de
a hosszú kirakat, az amit ki lehet húzni oldalra és így
feltölteni tartalommal a termet nagyon könnyen jár, semmi nem
rögzíti a helyén!
Ugyan
a leírása megemlíti, hogy „egymásra halmozhatóak”, de az
olyan emeletes elrendezést, mint amilyenben nálam is állnak, semmi
nem segíti a gravitáción kívül, hogy együtt maradjon – ismét:
ez nem LEGO.
Csendben
bíztam benne, de sajnos nem lehet „balosra”, meg „jobbosra”
összerakni, a rövid fal az – szemből nézve – rendezői
jobbra, a rövid „üvegportál” pedig rendezői balra fog esni.
Én még csak annyira sem vagyok barkácsszaki, hogy megítéljem,
hogy át lehet-e őket alakítani.

Ez a padló, ami mindhárom változatnál egyforma. Az is látszik, hogy miért nem lehet - sajnos - felcserélni a bal oldali falat, a jobb oldali "portállal".
Arra
készüljetek fel, hogy a plexi nagyon vonzza a port és minden
érintés – nyilván – meglátszik rajta. A csomagolásban a
falak anyagából finom por található. Nincs kétségem afelől,
hogy ez a csomagoláskor került oda és nem hinném, hogy azt
jelenti, hogy a falak mállani fognak – legalábbis ebben
reménykedem. De amikor azt gondoltad, hogy makulátlan minden, akkor
biztosan fogod nézni olyan szögből, hogy azt lásd, hogy koszos az
egész! Ami viszont pozitívum, hogy karccal nem találkoztam –
azért kilenc darab már szerintem jó merítés ahhoz, hogy az
általános minőségről tegyünk kijelentéseket.
Amit
nem említettem még, az a méret. 15 cm széles, 10,5 cm magas és
26,5 cm hosszú. Jelzem ahol én vettem, ott összekutyulták a
szélességi és magassági adatokat.
Világítás
A
legnagyobb attrakciója a plafonba süllyesztett világítás, ettől
néznek ki elképesztően jól. Határozottan igényes a megoldás,
„tejüveg” műanyagból készült „burát” süllyesztettek a
plafonba, ami mögött minden bizonnyal egy egyszerű LED szalag
rejtőzik. Az elektromos csatlakozó a plafon hátsó fal felé néző
oldalába van süllyesztve.

A világítás csatlakozóaljzatai a hátlap felőli oldalon. Sajnos a kábelen a csatlakozó nem L-alakú, így még több helyet foglal, nagyobb lesz a rés hátrafelé.
A videóban láthatóhoz képest ilyen kábelt mellékelnek, USB-csatlakozóval és kapcsolóval.
(Kép: Temu.com)
Cirka 70 cm hosszú lehet. Érdemes rá vigyázni, mert nem szabványos, ezért nehéz, ha nem lehetetlen pótolni, ha megsérül! Az USB csatlakozónak több darabomon is érintkezési problémái voltak.
A
videóhoz képest fontos eltérés, hogy a mellékelt kábelt
teljesen lecserélték. Ott egy tápegység lengőaljzattal szerelt
kivitelű látszik, melyet hozzá még sorba is lehet kötni, hogy
egy tápegységről több bemutatóterem világítását is meg
lehessen hajtani. Nos, ezt egy cirka 70 centi hosszú, kapcsolós
kábelre cserélték le, ami USB-A aljzatban végződik. Nyilván ez
manapság sokkal praktikusabb, az áramforrás egy USB töltő, vagy
akár powerbank is lehet – nyilván egyik sem tartozék. Viszont ha
valaki olyan tornyot épít mint én, annak a négyportos töltő(k),
illetve az USB hub-ok jelenthetik a megoldást. Nekem volt a
ládafiában két ősrégi, de teljesen működőképes –
egyszerűen képtelen vagyok kikukázni bármiféle elektronikus
kütyüt, ami működik még akkor is, ha elavult – talán még
1.1-es szabványú USB hubom. Egy négyportos töltőbe dugva őket
megvolt a kilenc bemutatótermet kiszolgáló „erőmű”. A LED-ek
annyira csekély fogyasztásúak, hogy nem kell tartani attól, hogy
„
Pokoli
Tornyot” építek, amúgy sem szándékszom folyamatosan
bekapcsolva tartani őket és a töltő sincs áram alatt amikor
nincs rá szükség. (Kapcsolós konnektorba van dugva.)

Két öreg USB hubon keresztül látom el az egész telepet árammal egyetlen tápegységről.
A
kábel minőségét, egészen pontosan az USB csatlakozó
kialakítását azonban szapulnom kell kicsit. Nem illeszkednek elég
szorosan, megszenvedtem némileg azzal, míg megtaláltam, hogy a
rendelkezésemre álló, összesen 12 USB aljzatból melyik kábel,
melyikkel hajlandó érintkezni. Az USB szabvány elterjedése,
évtizedek óta használok univerzális soros buszos eszközöket és
soha nem találkoztam hasonló minőségi elégtelenséggel. Sajnos a
kábel speciális, nem valamiféle szabványos, kisebb USB
csatlakozóban végződik, hanem megtartották a tápegység
csatlakozót. Ezért nagyon körülményes lehet – már ha
egyáltalán lehetséges – pótolni! Sajnos a szóban forgó
csatlakozó nem L-kialakítású, hanem egyenes. Ez azért nem a
legjobb megoldás, mert így sokkal nagyobb rés fog maradni a
kisautó-bemutatóterem hátsó fala és a bútorlap, vagy fal közt
– attól függően, hogy hová akarjuk elhelyezni. Apró, de
felettébb bosszantó baki.

Ilyen a "csillár" a plafonban amikor világít. Nyilván egy LED-szalag van mögötte. Nagyon látványos! Igen, ez az a szög, amikor azt látod, hogy a tisztának gondolt kirakat koszos.

Ilyen a "csillár" a plafonban amikor még nem világít. Sőt! Amikor még a plafon nem is plafon.
Szállítás és ár
Az első „próbadarab”
légipostával érkezett hozzám pár nap alatt, szépen
becsomagolva. A második adagot, a maradék nyolcat azonban csak egy
nylon zsákba tették be. Persze a dobozok hánykolódtak, nyilván
dobálták is a zsákot. A dobozok némelyikén voltak sérülések,
de a tartalmuk szerencsére makulátlan volt. A cirka nyolc kilós
zsák már nem légi, hanem szárazföldi úton érkezett majdnem egy
hónap alatt.
A "próbadarabot" szépen becsomagolták, a második szállítmányt már csak beszórták egy zsákba. Több doboz is megsérült, átszúrta őket valami, de szerencsére a tartalomnak nem lett baja, csak a fóliának, amibe csomagolták.
Nos, ami az árat illeti,
a Temu nem tréfál. Ők mindenféle olyan praktikát alkalmaznak az
árképzésnél és a vásárlásra ösztökélésnél, amit az öreg
kontinens fogyasztóvédői nem díjaznak különösebben. Az első
darabot 4600 forintért sikerült megvennem. Mikor megérkezett és
„leteszteltem”, majd további nyolcat szerettem volna rendelni,
akkor 10 250 (!) forintért akarta rám melegíteni darabját, azzal
nyomasztva, hogy ezek már az utolsó darabok. Nyilván győzött a
józan eszem és töröltem a kosarat. Nem is keveset kellett várnom,
hogy hajlandó legyen nekem eladni ezeket ésszerű áron. Heteken
keresztül puhított e-mailekkel, hogy most már „csak” ennyi meg
annyi. A fentebb említett szintet nem sikerült kivárnom, de végül
5200 forint darabárban kiegyeztünk. Nekem így sikerült, de ti
legyetek ügyesebbek nálam!
Én még vámmentesen
jutottam hozzá mindkét „adaghoz”, de mikor e sorokat írom nem
sokkal 2025 karácsonya előtt, az a hír járja, hogy egységes
vámot fogunk fizetni 2026-ban minden Kínából érkező kiscsomag
után, tehát ez változhat. Persze az is igaz, hogy magasabb
darabárú tételekkel is megoldották már a kínai online áruházak
a vámmentességet.
Hasonló termékek vannak
a Temun, más stílusban, zömében nem teljesen zártak. Szerintem
messze ezek a legklasszabbak, de nyilván ízlések és pofonok
különböznek. Ha ilyesmire kerestek, akkor a „Model Display Case”
a megfelelő varázsige.
Verdikt
Ez a
hosszú nevű cucc igazán jópofa férfibarlang kiegészítő egy
polcra. Relatíve helypocsékoló, ezért én a legkedvesebb darabok
kiállításához javaslom – nekem az 1957-es Chevy kollekció fog
beléjük költözni. Én azzal számoltam, hogy négy 1:64 körüli
méretarányú kisautó fér el bennük majd látványosan, de végül
ötöt helyeztem el bennük. A kialakításuk olyan, hogy
személyautók, pickupok, talán még van-ek mutatnak bennük jól.
Sajnos nem lehet balos-jobbos kivitelben összerakni őket és ez
hátrány. Óriási előnyük, hogy teljesen zártak, arra számítok,
hogy sokáig pormentes marad a belső terük.
Mindenképpen
„állandó tárlathoz” gondolom őket jónak, már csak a
szuperlátványos belső világításuk vezetékezése miatt is. Ha
nem molesztáljátok a tartalmukat sokat, akkor fontoljátok meg,
hogy méretarányos figurákkal és bútorzattal dobjátok fel a
látványt! Ez utóbbiakból vettem párat próbaként szintén a
Temuról. 3D
nyomtatottak és a korábbi műhelybútor beszerzéseimhez
viszonyítva gombokért mérik őket. Mikor e sorokat írom még
nem döntöttem el véglegesen, hogy egy darabot nem vetek-e be
fotóháttérként.
A
fentiek alapján én javaslom őket, a pozitív visszajelzések a
Temun nem kamuk. Könnyen összerakható és mutatós cuccok, de csak
és kizárólag gyűjtőknek kiállítási kelléknek! Vegyétek
komolyan, hogy ezek nem játékszerek, nem gyerekek kezébe valók,
mind a kialakításuk, mind a felhasznált anyagok okán!
Már a helyén, de még feltöltés előtt. Látszik, hogy a csatlakozó kialakítása miatt mennyire lehet csak őket hátratolni.
Négy kisautóval számoltam, hogy annyi fog benne jól mutatni, de végül öt kerül majd beléjük. Figurákkal meg bútorral fel lehet még dobni - igény szerint.