SIKU V308 Audi 100 LS (C1) 1970-1974

Már többször említettem, hogy gyerekkoromban volt mutatóba pár V-sorozatú Sikum. Mindahány a Váci utcai Marklin boltból származott és mérhetetlenül szerettem őket. Az Opel Rekord Coupe-t, és az Opel GT 1900-at már láthattátok e lapokon. Az utolsóra az Audi 100 LS-re, pontosabban annak újra beszerzésére, egészen eddig a postig kellett várnotok!

Az első százas

Legnagyobb bánatomra a legelső generációs Audi 100-ról nem találtam magyarul semmiféle anyagot. Csikós Zsolt jegyez a Totalcar-on egy történelmi visszatekintést az Audi históriájára, ami remek alapozó, de a 100-asról egy kukkot nem leltem. Nem csodálom, mert ez az autó jobbára ismeretlen volt a maga korában Magyarországon. A Mercedes-Benz „Állólámpás” W114/115-öt ismerte az utca embere, mert az állami hatalmasságok ilyenekben járták az utakat. De a nagyjából kortárs Audiról talán csak azok hallottak egyáltalán, akik forgatták Leiner György Autótípusok című könyvét. Így veteránnak sem éppen a legnépszerűbb nálunk. Ezért nem volt választásom, fel kellett tűrnöm az ingujjamat, nekiállni kutatni és saját kútfőből alapos típustörténetet produkálni!

Az első Audi 100-at, amelyet az Auto Union (a Volkswagen leányvállalata) fejlesztett Ingolstadtban, 1968. november 26-án mutatták be négyajtós limuzinként. A nevét eredetileg a 100 lóerős (74 kW) teljesítményéről kapta; az Audi 100 volt a vállalat legnagyobb autója az Audi márka 1965-ös, Volkswagen általi újjáélesztése óta. A C1 platformra több változat is épült:

• Az Audi 100 két- és négyajtós limuzinok.

• Az Audi 100 Coupé S, egy csapott hátú (fastback) kupé, amely hasonlóságot mutatott az egy évvel korábban megjelent Aston Martin DBS-sel, olyan részletekben, mint a hátsó oldalablakok mögötti szellőzőrácsok és a hátsó lámpatestek formája. Erről az Origo / Retro Mobil jegyez egy anyagot.

Az Audi a négyajtós limuzin 1968. novemberi bevezetését 1969 októberében a kétajtós változattal, majd 1970 őszén a 100 Coupé S-sel követte. Az autók 1,8 literes, négyhengeres motorjai eredetileg az alábbi változatokban voltak elérhetőek:

• Alap 100: 80 LE (59 kW)

• 100 S: 90 LE (66 kW)

• 100 LS: 100 LE (74 kW)

A kupét egy felfúrt, 1,9 literes motor hajtotta, amely 115 lóerőt (85 kW) adott le. 1970 áprilisától a 100 LS rendelhető volt a Volkswagentől származó, háromsebességes automata sebességváltóval is. Bár az Audi 100 motorjait „nyersnek” (egyenetlen járásúnak) tartották, a kritikusok szerint ez nem tántorította el azokat a vevőket az Auditól, akiknek mondjuk az első autója egy VW Bogár volt, és szóba jött, hogy egy kortárs, dízelmotoros Mercedes-Benzre váltsanak, csak a pénztárcájuk nem volt hozzá elég vastag.

Az ingolstadti gyártósor teljes kapacitással üzemelt, mégsem tudta kielégíteni az 1970 nyarán jelentkező keresletet, ezért a Volkswagen saját, wolfsburgi gyárában is beindítottak egy gyártósort, így ez lett az első ott gyártott vízhűtéses autó. A svájci piacra a 100 LS-t az 1,8 literes motor 0,5 mm-rel felfúrt változatával szerelték, amely 107 lóerőt (79 kW) teljesített. Ez a motort a 9 lóerős adózási küszöb fölé helyezte abban a 19 kantonban, ahol ezt a rendszert alkalmazták; hogy miért volt erre szükség, az ismeretlen.

Az 1972-es modellévtől kezdődően a 80 és 90 lóerős változatokat az 1,8 literes motor új, normál benzinnel üzemelő, 85 lóerős (63 kW) változata váltotta fel. Ezzel egy időben bemutatták a 100 GL modellt, amely megkapta a korábban csak a Coupé S-ben használt 1,9 literes motort.

1971 márciusában elkészült a félmilliomodik Audi. Ekkorra az Audi 100 a vállalat történetének kereskedelmileg legsikeresebb modelljévé vált. 1976-ban Legyártották a kétmilliomodik Audit, amelyből a 100-as modell 800 000 darabot tett ki. Ugyanebben az évben megépült az Audi 100 C1 négykerék-meghajtású prototípusa, jóval a Quattro megjelenése előtt!

1973 szeptemberében az 1974-es modellévre a 100-as frissítésen esett át: valamivel kisebb, szögletesebb hűtőrácsot, ennek megfelelően szögletesebb első sárvédőket és módosított hátsó lámpamintázatot kapott. A hátsó torziós rudas felfüggesztést tekercsrugókra cserélték. Az 1975-ös modellévre az alap 100-ast 100 L-re nevezték át, és megkapta az Audi 80-ból származó 1,6 literes, négyhengeres motort.

Mivel az 1975-ös USA katalógust tudtam fentebb prezentálni, ezért a típus ottani történetével is foglalkoznék. Az Audi 100 1970-ben jelent meg LS kivitelben, és ez lett az első ott forgalmazott Audi modell, 115 lóerős (86 kW), 1,8 literes motorral, két- vagy négyajtós változatban. Ez még az a korszak volt, ahol a személyautók fényszóróinak kötelezően köralakúnak kellett lenniük. Teljesen szubjektív, de nekem jobban tetszik mint az európai verzió szögletes lámpái.

• 1972: A motort 1,9 literesre növelték, de a névleges teljesítmény (SAE szabvány szerint) 91 lóerőre (68 kW) csökkent.

• 1974: A kínálat ismét a 100 LS-re korlátozódott, immár nagyobb biztonsági lökhárítókkal.

• 1975: Az üzemanyag-befecskendezésre való átállással a teljesítmény 95 lóerőre (71 kW) nőtt.

• 1977 augusztus: Az új Audi 5000 váltotta le a 100-ast, bár 1978-ban még 537 megmaradt példányt értékesítettek. A kupé változat nem volt kapható az Egyesült Államokban.

Audi 100 (C1) Motor- és Teljesítménytáblázat

Modell / Változat	Motor	Teljesítmény	Megjegyzés
Alap 100 (kezdeti)	1,8 liter (4 henger)	80 LE (59 kW)	Bázismodell (1968-tól)
100 S	1,8 liter (4 henger)	90 LE (66 kW)
100 LS	1,8 liter (4 henger)	100 LE (74 kW)	Innen ered az autó neve
100 Coupé S	1,9 liter (felfúrt)	115 LE (85 kW)	1970 őszétől
100 LS (Svájc)	1,8 liter (+0,5 mm)	107 LE (79 kW)	Adózási okokból módosítva
Alap 100 (1972-től)	1,8 liter	85 LE (63 kW)	Normál benzinhez igazítva
100 GL (1972-től)	1,9 liter	115 LE (85 kW)*	*A Coupé S motorját kapta meg, mely 115 lóerős
100 L (1975-től)	1,6 liter	Nincs megadva	Az Audi 80-ból származó motor
Dél-Afrika L / LS	1,8 liter (1760 cc)	102 LE (75 kW)	Helyi gyártás
Dél-Afrika GL / GLS	1,9 liter (1871 cc)	114 LE (84 kW)	Helyi gyártás
USA modell (1970)	1,8 liter	115 hp (86 kW)	SAE szabvány szerint
USA modell (1972)	1,9 liter	91 hp (68 kW)	SAE "net" teljesítmény
USA modell (1975)	Nincs megadva	95 hp (71 kW)	Befecskendezős rendszerrel

Az Audi 100 (C1) Történeti Idővonala

• 1968. november 26. – Az első Audi 100 (négyajtós limuzin) hivatalos bemutatása.

• 1969. október – Megérkezik a kétajtós limuzin változat.

• 1970. április – A 100 LS modellhez elérhetővé válik a Volkswagen-féle automata sebességváltó.

• 1970. nyár – A nagy kereslet miatt beindul a gyártás a wolfsburgi üzemben is (ez az első ott készült vízhűtéses autó).

• 1970. ősz – Bemutatkozik az Audi 100 Coupé S.

• 1970 – Megkezdődik az értékesítés az Egyesült Államokban (az első ott forgalmazott Audi modellként).

• 1971. március – Legyártják az 500 000. Audit.

• 1972 – Modellfrissítés a motorkínálatban (új 85 LE-s alapmotor), megjelenik a 100 GL, és az év vége felé elindul az összeszerelés Dél-Afrikában.

• 1973. szeptember – Átfogó facelift (ráncfelvarrás) az 1974-es modellévre: új hűtőrács, szögletesebb sárvédők, tekercsrugós hátsó felfüggesztés.

• 1975 – Az alapmodell neve 100 L lesz (1,6-os motorral); az USA-ban bevezetik az üzemanyag-befecskendezést.

• 1976 – Elkészül a 2 milliomodik Audi (ebből 800 000 db Audi 100). Ekkor építik meg a négykerék-meghajtású prototípust is.

• 1977. augusztus – Az Egyesült Államokban az új Audi 5000 váltja le a 100-ast.

• 1978 – Az utolsó raktáron maradt példányok értékesítése az USA-ban.

  
  Csodaszép, keveset futott, 1971-es C1-est kívül-belül alaposan megmutató videó!

1970-1974
Tehát mint fentebb már említettem, ez a Siku is a legendás, használt játékautókat is értékesítő helyről került hozzám – használtan. Nagyon szerettem, mert bár elképzelésem sem volt, hogy mi az az Audi 100, hiszen gyerekkoromban nem igazán láthattam ilyet a budapesti utcákon, de hozta a keleti blokk, „háromdobozos” autóinak formavilágát. Nem mellékesen nyíltak az első ajtajai és kitűnően rugózott!

Az eredeti példányom már nincs meg – elképzelésem sincs, hogy hová lett – amit ebben a bejegyzésben láthattok, utólagos beszerzés. Cirka két évtizede volt hogy beszereztem, kezdő eBay felhasználóként és arra emlékszem az áráról, hogy már akkor is fájt. Mint később kiderítettem, hogy azért, mert kevés változata közül ez, a V308-as második legritkább. Átlátszó szélvédővel és a tudományos sikulógia által „R03”-as változatú kerekekkel mindössze 1970 és 1974 közt készült. Színváltozatai nincsenek.

A legritkább (V353) verziója is erre épül. Az egy leginkább taxi-szabadjelző szerű akszesszorát visel a tetején, „ARZT / Notfalleinsatz” felirattal amit én a hiányos nyelvtudásommal „Orvos / Katasztrófaelhárítás”-ként fordítanék. A hátsó ablakában pedig hatalmas „Artz” matrica virít. Egy a civil autójával vészhelyzeti szolgálatot ellátó orvos járművét látom bele, ami ha valóban létezett a korszak Németországában, akkor nagyon komoly kortörténeti relikvia! Ez mindössze 1973-1974 közt készült, elképesztően drága lehet egy szép példány. Mindenképp nézzétek meg, egészen elképesztő!

A harmadik és utolsó verziója (1019) 1975 és 1982 közt készült. Az én példányomhoz képest olyan nagyon élénksárga színű szélvédőket kapott, mint az ebben a postban statisztáló Porsche 911-es. A kerekei pedig olyanok, mint ezé a rendőrségi 911 Targáé. Oké, hogy nekem a gyerekkori példány „égett be” és már csak ezért is azt találom a szebbnek, de a sárga szélvédő pusztító. Nem is értem, hogy miért vezette be ezeket a Siku.

Szívemnek nagyon kedves darab!

Gyerekkori példányom újra-beszerzése. Már cirka húsz éve is nagyon fájt. A mostani árának nem mertem utánnanézni!

Mint később kiderült, ez a második legritkább változata.

Nem csak az első ajtajai nyithatóak, de kitűnő a rúgózása is. #regenmindenjobbvolt

Külön alkatrész kormány! #regenmindenjobbvolt

Jó, hát lehet, hogy egy Ford T-ről mintázták a kormányt.

A hátuljának részletei is mind öntvényből vannak és hát elképesztőek! #regenmindenjobbvolt

Ő még abból a Siku generációból van, aminek a méretaránya még közel volt a Matchbox kisautóimhoz, konkrétan 1:60 a léptéke.

Nem voltak karosszéria színverziói. Szélvédőszín és kerékverziója azonban igen.

Nem tudom megmagyarázni, hogy ezen a képen miért üt el az ajtó színe a karosszériától! A valóságban nem mutat eltérést.

Shinsei Mini Power - Bachmann Kenworth tractor with 40” container trailer Skyway

Nyilván a név kötelez – mondjuk ami azt illeti, ha ez a blog most indulna, akkor nem így hívnák, mert réges-régen elmúlt a Matchbox csőlátásom – de egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy valami olyasmivel akarok foglalkozni, ami egzotikusabb, mint a Matchboxok.

Ez a post is ilyen „egzotikus kirándulás”, bár viszonylag kevés újdonságot fogok mondani, mert édes testvérkéje a Shinsei Mini Power H.O. Haulers 4162 - Kenworth Auto Carrier már szerepelt e lapokon. Ahhoz képest pedig csak a félpótkocsi az eltérés. Tehát feltételezve, hogy olvastátok azt a postot, elég kevés új dolgot tudok róla mondani – és azokat is majd inkább a képeknél teszem meg!

Ez a kép is olyan, hogy nehéz megmondani róla a méretarányt - 1:128 szóval igen apró! Több változata is van - ami a vontató színében és a vontatmányon lévő matricákban manifesztálódik.

A szörnyű az, hogy a "Skyway" felirattól a kis manók a fejemben elkezdenek húzni egy nótát a fejemben, amit be sem merek vallani, hogy micsoda!

Nos, ő sajnos egy kicsit harci sérült.

A kipufogóvégek azért nem törtek le róla, mert soha nem voltak neki!

Mivel tökéletesen ugyanolyan, mint a fentebb linkelt tesója, az apró matricákon is ugyanazok a sületlenségek olvashatóak!

Igen, azok ott gumi abroncsok! Hátul hozzá duplák!

Igen magas a fémtartalma.

Amit korábban nem vettem észre: A marhaságágyúból nem fogyott ki a töltény a matricáknál! "Kenworth Trailer".

Az tetszik a legjobban, hogy nagyon részletes! A 40-lábas tengeri konténernek még az ISO-szabvány szerinti emelési pontjai - nem vagyok benne biztos, hogy ez a magyar nevük, eredetileg Corner Castings - is megvannak!

A félpótkocsi alváza fém, beleértve a lábakat is. Az aláfutásgátló - remek részlet - azonban műanyag, de ezt nagyon nehéz megmondani róla!

Az alvázat és a konténert szegecsek tartják össze, tehát nem lehet úgy leemelni, mint mondjuk a Matchbox TwinPack / Convoy, 2x20 láb hosszú konténert szállító szerelvényei, cserébe nem is esik le róla tologatás közben!

A hátulja is milyen szép, részletes! Ééééééés...

Tadááá! Ki lehet nyitni a konténert. Azt gondolom, hogy ez alapvető fontosságú, attól lesz izgalmas játékszer egy ilyen, hogy lehet vele szállítani mindenfélét. Szóval ez a részlet olyan, mint a Matchbox TwinPack / Convoy, szintén 40 láb hosszú konténerszállítóin, amiket szintén nem lehet roncsolásmentesen szétszedni.

B-oldal. "Bé", mint bal.

Pótlólagos arány-érzékeltető fotó! Érdekes, hogy a Shinsei Kenny kisebb de hosszabb! Jó, hát eddig is tudtuk, hogy a Convoyok arányaival csaltak. A fotóhoz a CY-09 egy relatíve ritkább változata asszisztált.

Tévéreklámok: Matchbox Big Boots Arctic Yeti Catcher 2013

Direkt végigpörgettem a 2013-as, 1-120 sort és bizony a vállalhatatlan ipari hulladékok aránya a klasszakhoz képest igen magas! Emlékszem, akkor még javában aggódtunk a Matchbox sorsáért, hogy mit fog vele hosszú távon kezdeni a Mattel, mert voltak jelek arra, hogy nos... Hogy nem túl jó sorsot szánnak neki. Szerencsére ez változott. Ebből az érából találtam egy tévéreklámot egy olyan sorozatról, aminek én a létezéséről sem tudtam és bizonyosan nem jutott el anno hozzánk - szerencsére.

Matchbox MB-64 51' Hudson Hornet Fire Chief 2018

Tavaly novemberben írtunk az autóipari mérföldkőnek számító Hudson Hornet első Matchbox értelmezéséről. Ebben a postban a folytatást láthatjátok.

Fabulous
Feltételezve, hogy olvastátok a bevezetőben említett postot, van két apróság amit hozzá tudok tenni az eredeti autóról szóló mondanivalómhoz.

Ezen a képen remekül látszik, hogy mi fán terem a Hudsonok akkor forradalmi „Step-Down” kialakítása. A hölgy bokája csak azért látszik ki a küszöb mögül, mert nem elhanyagolható méretű tűsarkokon tipeg. A cipőorrát nem látjuk és ha normális méretű sarkai lennének a lábbeliének, akkor a bokájából se sokat látnánk. Persze a szétfűrészelt karosszéria sem akármilyen látvány. A képet a mindig zseniális Just A Car Guy Jesse-nél találtam.

Ezen a képen meg Hudson Doki civilben kukucskál ki az otthona ajtaján. Ezt a képet csak azért helyeztem el ide, mert változatlanul szeretem a filmsorozatot. A forrást fogom pótolni, ha megint belebotlok, elfelejtettem feljegyezni, mea culpa, mea maxima culpa!

Fire Chief

Lehet, hogy kisebbségben vagyok ebbéli véleményemmel, az sem kizárt, hogy a Mercury Park Lane becsípődésem teszi, de én kicsit sem bánnám, ha a Matchbox megint elővenné a ládafiából azt a régi ötletet, hogy ugyanazt az öntvényt elsüti rendőrségi és tűzoltósági dekorral is – nyilván ahol az működik. 2018-ban pontosan ezt tették, amikor a Hudson Hornet második inkarnációja „a tűzoltók parancsnokának autója” lett!

A „piros egyenruhát” csak egyetlen évben, 2018-ban hordta a Matchbox Hudson Hornet. Próbáltam nyomozni, a Fernando Valley Nuwan Fire Department után, melynek színeit viseli, de nem találtam ilyet. A dekor nagyon tetszik, mint ahogy az öntvény is. Ami nagyon fáj, hogy az első verzió ragyogó krómját ezen már felváltotta az ezüstszürke műanyag, ami gyalázatosan ronda és egyszerűen alkalmatlan annak helyettesítésére.

"Régi lemez újra indul, tudom jól, de így van ez jól": A szürke műanyag NEM helyettesíti a krómot! Mennyivel jobban mutatna a piros karosszéria az első, rendőrségi változat ragyogó krómjával!?

Én egyáltalán nem venném rossz néven, ha a Matchboxnál újra elővennék ezt a régi ötletet, hogy rendőrségi és tűzoltósági festést is megkapnák azok a járművek, amelyeknél az ilyesmi elképzelhető.

Sikertelenül nyomoztam a Fernando Valley Nuwan Fire Department után, szerintem nem létezik. Ez az oldschool dekor nagyon adja, nekem nagyon tetszik!

Magam sem tudom miért, de "úristen, de kéne egy ilyen játszóautó 1:1 méretarányban"! Jó, előbb egy 55-ös Chevy, akár a legalapabb 210-es is!

Azt megbocsátom, hogy a piros autón nincsenek kiemelve a hátsó világítótestek, de a króm! Na, az nagyon hiányzik!

Ritka, hogy nekem egy autó minden szögből tessék! Márpedig most ez van.

Parancsnok. 1-es jármű.

Hol a tűz?

NRFB

Katalógusok: Lledo Days Gone 1990

Valahogy sokkal közelebbi időpontra emlékeztem, hogy a Lledo-ról írtunk az 1989-es katalógusa kapcsán. Sebaj, így végképp nem lehet ránk fogni, hogy túltolnánk a témát! Nos, tehát a történeti alapozó a fenti linken érhető el, a folytatás az 1990-es katalógus pedig itt, ebben a postban alább!