Emlékszem, hogy mikor gyerekként a pajtijaimmal a Matchbox katalógusokat nyálaztuk át, akkor nagyon menőnek találtuk a Matchbox hordtáskákat. Felnőtt gyűjtőként vettem meg az elsőt. Nem véletlenül van az a mondás, hogy nem biztos, hogy jó az idoljaiddal találkozni!
Szerepeltek már e lapokon klasszikus, az 1970-es, 1980-as években készült Matchbox hordtáskák és tulajdonképpen függetlenül attól, hogy kemény műanyagból készültek, vagy olyanok mint amilyen ebben a postban is szerepel, egy közös tulajdonságuk van: Gyatrák! Hogy lelőjem a poént, a műanyagoknak az a baja, hogy nincs rendesen zsanér kialakítva rajtuk, hanem a műanyag van elvékonyítva ott. Nem az a kérdés, hogy el fog-e törni, hanem hogy hány kinyitás-becsukást bír ki. Az viszont tény, hogy ezeket lehet hurcolni. Mivel kemény műanyagból vannak, a bennük lévő kisautók le tudják verni a fényezésüket. Ezek egyébként a kevésbé gyakoriak.
Vinyl
Amit fentebb csak úgy
illettem, hogy a „másik fajta”, azokba ugyanolyan, 12 kisautót
befogadni képes tálcából van egy-, kettő-, négy-, vagy hat
darab. Ezek jelzése rendre CC-12, CC-24, CC-48, CC-72. „CC”,
mint „Carry Case”, azaz hordtáska. Ezek mind nem is túl vastag
kartonpapírból készültek, jellegzetes kék, vinyl borítással és szegecsek tartják őket össze. Egy dologra nem jók:
kisautókat hurcolni bennük a fülüknél fogva! A kartonpapír nem
birkózik meg a súlyukkal. A 12 darabosnál még talán-talán –
nem volt még ilyen a kezemben –, a 24 darabos éppen-hogy. De a
48-asnál már elsőre érezni, hogy jobb nem erőltetni a dolgot. 72
darabosat pedig csak polcon láttam az Autómániában anno, de
nyilvánvalóan ugyanolyan a szerkezete mint a többinek, ergo
ugyanaz is a gyenge pontja. A stresszpontoknál – fülek
rögzítése, a szegecseknél, az éleken, a záraknál, fülnek
vágott lyukaknál – hajlamos el- és kiszakadni, a vinyl a
hajlítgatástól elrepedni, ami mind a korukból adódik. Ezek már az
ötödik x-et tapossák! Érdekes, hogy ez a konstrukció számtalan
gyártónál felbukkant, sőt kortárs Mattel termékek is vannak
ilyenek – nyilván azóta a burkolat már másfajta plasztikból
van.
A négy fajtából a 12 darabos ritkának tekinthető – a következő adatok Charlie Mack enciklopédiájából valók –, ebből háromféle készült. A CC-24 már sokkal gyakoribb, ebből 15 fajtáról tud a Mester. A CC-48 a leggyakoribb mind közül, ebből 23 fajtáról tud, míg a CC-72 a legritkább, két változattal. Az első ilyen 1966-ban készült és az Ideal Toys volt a Lesney beszállítója, de ez idővel változott, a kék vinyl táskákat jellemzően a Lesney gyártotta. Természetesen az idők során számos egyéb hordtáska is megjelent Matchbox logóval, de ebben a postban mi most ezekre a jellegzetes kék darabokra koncentrálunk.
Van CC-48-cam pár, Convoy hordtáskám is akad, mi több más gyártótól való darab is. Igazából most tudatosult bennem, hogy soha nem jelentek meg e lapokon, amit most felvettem a teendők közé. Arra használom őket, hogy a már lefotózott, de még nem publikált kisautóknak szolgáljanak ideiglenes tárolóhelyül. Nem molesztálom őket sokat és úgy csücsülnek polcokon egymáson, mintha dobozok lennének.
Joggal kérditek, hogy mi a csudának nekem ilyesmi, ha ennyire lesújtó véleménnyel vagyok róluk. Nos, fentebb „fajtákat” emlegettem. Ezt úgy kell érteni, hogy mindegyik tetején volt egy nyomtatott lap egy átlátszó műanyag lap alatt lehegesztve – nagyjából úgy kell ezeket elképzelni, mint azokat az irattartóba lefűzhető műanyag tasakokat, amiket mindenki csak „bugyinak” hív, csak picit masszívabb kivitelben –, olyan a korszakra jellemző grafikával, amikhez hasonlatosakat a katalógusokból és a játékautók dobozairól ismerünk. Én ezekért rajongok!
Charlie Mack próbálja leírni pár szóval, hogy milyen grafikák jelennek meg rajtuk, de igazából képek híján ezek a leírások semmit sem érnek. Arra jók, hogyha ott van egy az ember orra előtt, akkor tudja, hogy „aha, erre gondolt”.
A beléjük kerülő tálcák színéről nem tesz említést Charlie, amit én annak tudok be, hogy azt használták ami éppen a raktáron volt ezért nem volt olyan, hogy adott dekorverzióhoz tartozó szín. Én eddig fekete – ez a leggyakoribb –, sárga és világoskék színű tálcákkal találkoztam.
Romos
Amit
ebben a bejegyzésben láttok egy online piactéren vetette magát
elém. Mivel a tálcái hiányoznak és tényleg ramaty állapotban
van még jelképes áron sem csapott le rá senki. Én viszont igen,
mert arra készültem, hogyha menthetetlen állapotú lesz, akkor
legfeljebb szétvágom és a dekor papírlap képkeretben kikerül a
falra. Ha pedig mégsem olyan vészes, akkor kap két tálcát, ami
egy sok évvel ezelőtt vásárolt, CC-48-ból maradt meg, ami
menthetetlen állapotban volt, de megvoltak a tálcái – ennek a
nyomata a falamat díszíti már jó pár éve. (Lásd fotó.)
Nos, szegényke nagyon koszos, amin lehetne nedves ruhával segíteni, de mivel számos helyen sérült a vinyl nem merek nekimenni. Szét még nem vágtam, ami leginkább azért van, mert viszont a füle tökéletes állapotban van. Arra viszont kitűnő, hogy szemléltessem vele ezeknek a dobozoknak a szerkezetét!
Charlie Mack egyébként ezt a verziót 1976-ra datálja. A benne lévő inzerten 1975-ös keltezés olvasható, ami így stimmel is, a nyomda előre dolgozott. Az enciklopédiában a grafikával kapcsolatban ez olvasható: „#56 Hi-Tailer. #24 Team Matchbox. #59 Planet Scout. Etc .” Tehát megnevezte az első sorban látható három Matchboxot – mindháromról írtunk már, ezért bátorkodtam linkelni őket – a maradék pedig lett az „és a többi”. Erre mondtam fentebb, hogy ezekkel nem megyünk messzire.
