Matchbox Superkings K-70 és K-156 Porsche Turbo

Viszonylag régen szerepelt már nálunk Superkings méretű személyautó, így mondhatjuk, hogy már aktuálissá vált. Ezt kihasználva gyorsan meg is mutatom a Superkings Porschék atyját, a zöld turbót.

Nagy méretű 911-est mutattam már korábban is, hiszen az első Superkings modellem is az volt a bordó Turbo képében, illetve később csatlakozott hozzá egy szívó motoros kivitel is. A zöld változatban még megtalálható mind a két autó jellegzetessége, vagyis kilincses az ajtó, krómozott az ablak kerete elöl és hátul is, illetve van hátsó szárnya is. Talán már elcsépelt dolog mondani, hogy régen minden jobb volt,  de a későbbi K szériás Matchbox Porschék messze nem mutatnak ilyen minőséget. Nem csak arra gondolok, hogy elhagyták a kilincset meg a króm ablakot, hanem úgy egyáltalán a festés, talán az alapanyag is más lehetett, de ez sokkal minőségibb benyomást kelt. Sokkal jobb kézbe venni. Gyenge pontja is van, hiszen a matricák papír alapúak, így sérülékenyek is, ezen is látszik, hogy kicsit kopottas a fekete tetőablak, meg kicsit penderedik is. Ez mondjuk még pont nem zavaró számomra, könnyedén orvosolható is. De az ajtó kinyitása egyszerűen átmelengeti az ember szívét, elmozdítva a kis kallantyút szépen, lágyan kilöki az ajtót. A csukódása/zárása hasonlóan finoman zajlik végbe - később ez sokkal szorosabbá, nehézkesebbé vált, hogy a helyén tartsa. Egyszerűen jóleső érzés, és akkor még lehet tologatni a rugózó kerekein, a motorháztető is nyílik. Kell ennél jobb játékszer? Ugye, hogy nem?

Viszont ha már az imént említettem a későbbi K sorozatú Porschékat, akkor most mutatok is belőle két 911-est. Elsőként kezdjük is a feketével, ami tulajdonképpen a fent linkelt bordó elődje, tematikája és dekorációja ugyanaz, csak ez szerintem sokkal jobban néz ki az "recolornál". Egyszerűen ez a piros-fekete kombináció sokkal ütősebb, és a festés sem üt át, nem látszik az öntvény minősége. Illetve valamennyire igen, hiszen nem tükör sima a dukkózás, elég sok helyen pöttyös, meg dudoros, helyenként meg olyan, mint ha rozsdás lenne már a festés alatt - pedig tudjuk, hogy nem. Hiába, sajnos a Matchbox akkori anyaghasználata ezt tudja mára nyújtani nekünk, hogy ilyenné válhat. Szerencsére a verseny dekorációt magán viselő, K-156-ként kiadott pirosról ez nem mondható el, szép sima a felülete és szépen csillog is. A hatalmas tampózás is egész jól sikerült rajta, korrektül adja a versenyautós hangulatot.

Az alábbi képsorozat végére odacsempésztem egy kis doboz evolúciót is. Jól látható, hogy egyszerűsödött, "olcsósodott" le a doboz kivitelezése. A méretük és a dekorációjuk is elég nagy eltéréseket mutatnak egymáshoz képest. Ez tárolás szempontjából sokszor elég macerás tud lenni, alig akad két egyforma Superkings dobozom, szinte mindegyik különböző. Azért egy közös nevezőjük akad, ablakaik egy kis UV hatására pillanatok alatt tönkre tud menni és töredezni kezd. Szerencsére ezek mentesültek a nap káros sugaraitól.

Matricák nélkül is jól mutatna

Az ajtón az a kis fekete pöcök hozza el a katarzis közeli élményt

A kilincs elhúzása után finoman kilökődik az ajtó

A két ajtó közti különbség

A nyomtávok talán lehetnének picit nagyobbak

Mint szinte mindig, most is kicsit nagy lett az embléma

A fekete már festett, nem matricázott

Korrekt versenydekoráció

Piros Pioneer-es már volt nálunk kicsiben

Matchbox Superkings K-70 Porsche Turbo

Matchbox Superkings K-70 Porsche Turbo

Matchbox Superkings K-156 Porsche Turbo

Háromféle dobozuk van

A fekete grafikája nagyon tetszik, poszternek is jó lenne

A dobozok hátulja is merőben eltérő

Mivel nem rögzíti odabent semmi, ezért jó sok rétegen kell áthámozni, hogy kézbe vehessük

Különc doboz, felfelé nyílik

Első körben így vehetjük kézbe

A műanyag nem rögzül semmihez, csak irányban tarja a dobozban az autót

A rögzítő pöcök is fémből van

Klasszikus módon nyíló doboz

Itt már műanyag a pöcök

Jókora karton lap akadályozza meg, hogy a gyenge minőségű belső műanyag átszakadjon

Matchbox MB-16 '62 Volkswagen Beetle

A Volkswagen "Bogár" igen hálás téma, hiszen ez egy örök klasszikus, kisautó gyártóként igen sok bőrt le lehet húzni róla hosszú éveken keresztül. Pont ugyanígy tettek a Matchboxnál is, ugyanis az első színvariáció 1999-ben került a boltok polcaira, majd sok verziót megélve jutott el a mostani, 2018-as változathoz - és még idén is leakaszthatjuk az aktuális verziót.

Mutattunk mi is már belőle jópárat, azon belül is külön kiemelném a 2006-os pirosat. Abban az időben azt találtam az egyik legjobb kiadásának, így be is szereztem belőle egyet, majd a nagy tisztogatásomban túl is adtam rajta. Nem is terveztem pótolni, egészen addig, míg ez a kék példány 290 Ft-ért elém nem ugrott. Jó a szín, jó a kerék, a lényeges dolgok kifestve, semmi csicsa. Ezek tükrében nem volt kérdés, hogy hazajön velem. Egyszerűen tökéletes az összkép, egyedül a krómozott lökhárítók hiányát lehet felróni neki, de - szerintem - annyira jól passzol ez a szürke a kék színhez, hogy még az sem zavar.

Szinte a gyári felnivel megegyezik ez a kerék szett

A krómozást elhagyták, de a lényeges dolgokat kifestették

Hátul is minden lényeges kifestve

Matchbox MB-16 '62 Volkswagen Beetle, NRFB

Matchbox CY-18 Convoy Premiere Collection – Ford Aeromax American Airlines Container Trailer

Rövid post lesz ez ma, hiszen a Ford Aeromax vontatóval már foglalkoztunk behatóan, a félpót a konténerekkel pedig már a Twin Pack-ek óta velünk vannak, szóval egyik sem új. A múltban a Premiere Collectionst is érintettük, mely szerint: „A Matchbox Premiere sorozat maga a totális káosz. Van egy ilyen sorozat postán rendelhető modellekkel, és van boltban kapható Premiere. Az utóbbi 1:43, 1:18, 1:24 méretarányú modellekből áll, akadnak bennük Matchbox Yesteryear és Dinky kiadású darabok újra kiadásai. A mail order Premiere sem egyszerűbb történet, abban is van átdolgozott Superkings és Convoy is, de akkor még ide sem kevertem a nagyon hasonló Collectibles-t, melyekről korábban már többször írtam.” Tehát álljon itt a link az összes Premiere Collection-ra, de előre szólok, hogy lesz ott minden, mint a búcsúban.

Erről a konkrét darabon a régi American Airlines embléma nekem nagyon tetszik, jól mutat ezen az amerikai szerelvényen.

Nem kell túlmagyaráznom, hogy ez miért marad NRFB, ugye?

 

Mindig rácsodálkozom, hogy egy pici festék mennyire feldobja a játékszernek készült kisautókat. A régi American Airlines motívum nagyon jól áll ezen az amerikai szerelvénynek.

A doboz hátulja.

Matchbox MB-22 1979 Chevy Nova

Néha egészen egyszerűen nem értem, hogy mi vezeti a Matchbox kezét, amikor kiválaszt egy típust a megmintázáshoz. Az 1979-es Nova joggal indulhatna a nem létező „A legunalmasabb autók, amiket az Egyesült Államok valaha is gyártani tudott” versenyen. És valószínűleg hamar dobogós helyezést érne el.

Ezt most miért?
1975. Javában dúl a polgárháború az olajválság. Az USA autógyártása kétségbeesetten próbál kevesebbet fogyasztó, mégis relatíve nagy autókat előállítani. Az európai gyártók, meg a japánok jönnek fel eladásokban, mint a talajvíz, mert az ő autóik olcsóbbak, kevesebbet is fogyasztanak, igaz kisebbek is mint az amerikai kerekes jachtok. Az amerikai mérnökök egészen komikus dolgokat alkotnak, mert nem tudnak szabadulni a sok króm, sok csicsa bűvköréből, amik az ottani mércével kompakt méretű autókon nagyon nem mutatnak jól. Az alacsonyabb fogyasztás, illetve a szigorodó környezetvédelmi normáknak történő megfelelést agyonfojtott, közben komikusan nagy hengerűrtartalmú motorokkal oldják meg.

Ennek a korszaknak a szülötte az 1975 és 1979 közt regnáló Chevrolet Nova. A helyzet az, hogy semmi, de semmi izgalmas vagy különösebben érdekes nincs benne. Nem összekeverendő – bár hasonlítanak kicsit – a leggyakrabban szintén csak Chevy Nova-ként emlegetett, de a valóságban Chevy II Novával. (Ezt a hosszú-rövid név dolgot birizgáltuk már korábban.) Ez utóbbi legalább annyiban izgi, hogy a Beverly Hills-i Zsaru egy olyannal járt, meg a Halálbiztosban is olyan volt. És még az is erősen másodvonalbeli az amerikai izomautók pedigré listáján – mondjuk szerintem érdemtelenül. (Apám, ma nagyon jó vagyok képzavarokban!)

Szóval nem értem, hogy ezt miért, de van. Mellékelem az évjáratpontos – azaz az utolsó modellév – katalógusát. A karosszéria változatok és felszereltségi szintek mellé gondosan felsorolják a motorkínálatot. Tudjátok mi hiányzik a 4,1l sorhat, 4,3-, 5-, és 5,7 literes V8 adatai közül? A leadott teljesítmény. Ami botrányos. Az innenső végén 105-, a túlsón 170 ló – az utóbbi egy 5,7-es V8-ból, azért ezt ízlelgessük kicsit! De a kedvencem, amivel felvág a katalógus: „48 államban (mármint az USÁ-n belül) használnak a rendőrségek Novát”. Hát nem hiszem, hogy elfogóautónak...

 

Nincs még egy ilyen
A változatok felsorolásával nem lesz sok dolgom, merthogy mikor e sorokat írom csak ez a verzió létezik, ami idén, azaz 2021-ben debütált az 1-100 szériában. Egyáltalán nem rossz, sőt. A választott kerekek szépek – ez a fajta nagyjából minden alatt jól mutat, bár az eredetiekhez nincs köze – élőben talán még jobban is mint a képeken. Rugózása egyáltalán nincs, viszont csinos, részletes a beltere, a kormánya sem csak egy pizza. Kisautónak remek, pusztán csak a megmintázott eredeti nem túl izgalmas.

Nem gyári dekor, de nagyon 70-es évek.

Ez a kerék nagyjából mindenen jól mutat. A beltér is részletes csak éppen nagyjából lefotózhatatlan.

Remek kisautó, csak éppen a megmintázott eredeti nem túl izgalmas.

 

Johnny Lightning #968 1977 Dodge Monaco

Ha láttál amerikai filmet az 1970-es évek végéről – vagy amelyik akkoriban játszódik – akkor bizonyosan láttál már ilyen autót rendőrgúnyában. Vagy éppen jelöletlen rendőrautóként. Annyira üvölt róla hogy az, hogy még a Johnny Lightning is annak árulja.

Full Size Sedan
Az alcím, a jármű méretére utal, miszerint ez a tápláléklánc csúcsán helyet foglaló, döbbenetes méretű tepsi. A Monaco öt generációt ért meg, ez abból a negyedik, aminek a premieréve pont az, amivel dolgunk van, 1977. Tényleg számtalan filmből és sorozatból lehet ismerős, példaként az első Terminátor film ugrik be, de a Hazárd Megye Lordjai is helyes megfejtés. Az előző generáció is emlékezetes, merthogy a Bluesmobil abból való – a szomszédnak volt olyanja. A típusismertetőt az eredeti katalógussal tudnám le – engem teljesen lenyűgöz, hogy ennyire különböző kivitelű autókat árultak ugyanazon a néven. 

Pre-owned
A helyzet az, hogy ennek a darabnak ismerem az előző gazdiát. Rájen jegyez is róla egy postot, ami azért is jó, mert most, mikor e sorokat írom, jöttem rá, hogy szemből csak úgy sikerült lefotóznom, hogy rossz helyen van a fókusz. Bezzeg nála!

Nagyon érdekes, hogy a motorháztető pont úgy néz ki, mint amit ki lehet nyitni. Pedig nem. A helyzet az, hogy eredetileg kinyithatóra tervezték. Például ugyanennek a járgánynak a Ghostbusters – amúgy zseniális – szettben lévő, New York-i rendőrautó változatán nyitható. Bevallom megpróbáltam ösztökélni az első kerekek kerékjárati nyílása felől egy apró csavarhúzóval, de baljós recsegés volt az eredmény, szóval gyorsan abbahagytam. De a fentebb linkelt oldalon lévő kép le is buktatja a dolgot, mert ott van egy műanyag inzert a motornak és a kerékdoboknak, ami ebből hiányzik.

A minőség és a részletesség a szokott JL minőség – bár pont ennél a darabnál sikerült egy kis ezüst festéket elkenni. Gyűjtői darab, abszolút ajánlott!

A fókusz teljesen rossz helyen van, de az előző tulaj készített róla tökéletes képet ebből a szögből. Az Öltönyös Csávó most zsaruszerepben. Jól elállta a tűzcsapot, ami az Egyesült Államokban kb. főbűn.

Ebből a szögből nagyon jól látszik, hogy a motorházfedél külön darab. Eredetileg nyithatónak szánták. A minőség abszolút gyűjtői, bár pont erre a példányra került egy festékfolt. Öltönyös Csávó elállt a tűzcsap elől.

Jó ez a szín. Ha megnézitek a katalógust látszik, hogy bizony ez gyári árnyalata az eredetinek.

Ilyen lehetett NRFB állapotában - Forever 64 Release 11, 2011 (Kép: eBay)