Matchbox Convoy CY-23 Scania Covered Truck Michelin

A világ bármelyik online piacterén a kisautókkal kapcsolatban a leggyakoribb jelző a „ritka”. Nem is szeretem pufogtatni éppen ezért. De ez a Convoy szerelvény kivétel, ezzel kapcsolatban ki merem jelenteni, hogy mindenképp a ritkábbak közül való és azon belül is a szebbik változat!

Kevésbé gyakori, ritkább...
A Scania T142 nyergesvontató nem újdonság nálunk, a történetével itt foglalkoztunk bővebben. Az eredeti Convoy széria szerelvényeit tekintve, a tengernyi DAF, és az óceánnyi jenki vontató közt mindenképp a kevésbé gyakoriak azok, amelyeket ilyen vontat.

A ponyvás félpótkocsi a verzióit tekintve szintén a ritkábbak közül kerül ki. A Twin Pack / 900-as sorozat öröksége, de relative hamar kikerül a Convoy szériából. Gondolom azért alakult így, mert macerás volt összeszerelni és csomagolni – az annyi más félpótnak is alapot adó platós trélerre először rá kellett illeszteni és rögzíteni egy nagy műanyag alkatrészt, arra jött a ponyva és mielőtt dobozba rakták, még kellett egy befőttesgumi is, ami a helyén tartja a dobozban. A gyerekkori két Convoyom egyike pont egy ilyen ponyvás Peterbilt szerelvény, tehát már csak ezért is kedves a szívemnek. Ha jobban belegondolok, akkor a TP-23-at is beleszámolva összesen három ponyvás szerelvény van a gyűjteményemben, a harmadik ez a Michelin dekorú Peterbilt. A helyzet az, hogy pusztán a dekorokat tekintve nincs is sokkal több! Ha nem tévedek – nagyon kéne nekem már a Charlie Mack Convoy biblia, de a mester pont olyan lusta mint én, azt mondta, hogy talán van a garázsban még de nem akaródzik neki előtúrni – akkor még kettő és fél. Azért fél, mert az Interstate Trucking verzióból van Kenworth Conventional-al is, de én azt afféle „pénteki speciálnak” tartom, ami úgy keletkezhetett, hogy elfogyott az illeszkedő festésű Pete és ezért egy olyan Kennyt raktak a csomagba, ami ugyan zöld alapszínű, de elüt a dekorja. Ezek kettő és felen annyira gyakoriak, hogy én eddig csak képen láttam őket. Eddig.

Ritka
Mint fentebb már említettem, nem szeretek a „ritka” kifejezés aknamezejére merészkedni, de most mégis megkockáztatom, mert én jelen post sztárját, a CY-23-at eddig csak képen láttam. Nem jött velem soha szembe semmilyen börzén, az pedig azt hiszem jelez valamit – ha mást nem, hogy rosszul látok, vagy kevés börzére járok.

Tehát nagy az én örömöm, ugyan doboza nincs – ez fáj a legkevésbé, nincs doboz-fétisem – de kifogástalan állapotban van! A Convoy Project 1988-ra datálja ezt a szerelvényt, ami ha helyes adat, akkor a ponyvás félpót hattyúdala. Össz-vissz háromféle verziója van és ez szerintem a legszebb. Makaóban született, a Scaniának kék alváza és krómozott üzemanyagtartályai vannak. A maradék két változaton feketék a tankok, Makaóból és Tájföldről is származhatnak. A félpótok nem különböznek dekorban, csak a gyártásuk helyében.

Rénézve a vitrinre: Két olyan Scaniám van, aminek van a csőrén valamiféle motívum, az Amoco és a Tizer tartályos szerelvények. A spoilerén pedig csak a Tizer visel egy logót, tehát csak az, meg ez a traktor ilyen gazdagon dekorált!

Adjunk a közszolgálati jellegnek: A Michelin gumiabroncs-gyár kabalafiguráját, a Michelin Man-t (vagyis a Michelin-bábut) azért hívják Bibendumnak, mert az 1898-as bemutatkozó plakátján a latin „Nunc est bibendum” (Most inni kell!) szlogen szerepelt. A név története röviden: A kezdeti szlogen az ókori római költőtől, Horatiustól származó idézet eredetileg arra utalt, hogy a Michelin gumiabroncsok szó szerint „megisszák” és elnyelik az útakadályokat, ahelyett, hogy kilyukadnának. A vizuális geg onnan jön, hogy az első illusztráción a figura egy pohár törött üveget és szöget emel a magasba, jelezve, hogy a gumi ellenáll az efféle veszélyeknek. A név megragadása a francia autóversenyzők egyikének, Léon Théry-nek köszönhető. Ő ugyan nem tudott latinul, ám a plakátról ismerős kifejezés alapján így köszöntötte az egyik alapítót: „Voilà Bibendum!”, és ez a név véglegesen ráragadt a kabalára.

"...néztük hogy járja a táncát a kamionon a fény..."

Ez a szerintem szebbik változat, krómozott tartályokkal.

A félpót mindegyik verzión ugyanilyen, a fém része szürke, a műanyag részek meg ahogy látszanak.

Mint játékszer szerintem nagyon kívánatos,...

...hiszen a ponyva egyetlen mozdulattal leszedhető és így nagyon sok mindent szállíthat.

Visszaszerelve pedig a gravitáció stabilan a helyén tartja.

Összeszerelni és csomagolni meg pont ezért bonyolult, utóbbihoz befőttesgumi is kellett.

Nem lennék meglepve hogy a fenti okokból került volna ki hamar a kínálatból. Hú, azért ez nagyon nem csúnya, nemde?

Matchbox MBX Retro 5-pack 2024 - MBX Field Car

Szeretem, amikor a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és akár csak apró gag szinten is idéz a múltjából. Fantáziaautó a mai postban, ami az a ritka kivétel, hogy kedvelem! A remek, 2024-es ötös csomag tartalmát bemutató bejegyzések közül ez az utolsó.

A Matchbox Field Car-ok – az eredeti és az új is – történetével kapcsolatban egyetlen postot kell csak linkelnem, mert onnan eljuttok mindenhová, ahol eddig a Memories-on szerepeltek, és megtaláltok róla mindent, amit érdemes tudni róluk.

Nos, ebben a bejegyzésben említettem, hogy az MBX Field Car-nak van egy olyan változata, ami erős utalás az ős-Field Car legutolsó inkarnációjára. Ez az! A post legvégén találtok majd képet az ősről, ami annak az öntvénynek volt a hattyúdala, 1980-ban egy kizárólag az USÁ-ban kínált, 10 tagú spéci kiadásnak volt a tagja. Érdekesség, hogy semmiféle speciális jelzésük vagy számozásuk nem volt. Mind viszonylag régebbi öntvény, friss dekorral. Nem tartom kizártnak, hogy a 179-es rajtszám 1979-et, azaz az 1980-as megjelenések tervezésének évét jelenti.

Az MBX Retro Pack-ban szereplő új Field Car egyértelműen erre utal, a 180-as rajtszám pont az a fajta „összekacsintós”, „aki érti, érti” típusú easter egg, amiket nagyon kedvelek.

Ezzel a posttal elértünk a csomag bemutatásának a végére. Erre a linkre, illetve a címkefelhőben lévő tag-re kattintva – ezt azért „mondom” el mindig, mert ha elfelejtenék / lusta lennék a folyószövegbe is ilyen összefoglaló hivatkozásokat tenni, akkor emlékezzetek rá, hogy ott biztosan találtok ilyet – most már a csomag teljes tartalmát kilistáztathatjátok!

Szigorú!

Ritka, hogy egy fantáziamobil nekem tessen, de ez nagyon jó!

A dekor afféle easter egg, magyarázat fentebb és lentebb. Be is vettem a listába.

Még a fémfelhasználást csökkentő "üvegtetőt" is megbocsátom neki, mert nem áll neki rosszul!

Az ilyen részletektől lesz menő egy kisautó! A pótkerék a kerekei mimikrije.

Nos, igen! A kormány az bizony pizza! Nem is tudom milyen szakterületbe vág bele, de aki ért hozzá magyarázza már el nekem, hogy ez miért "jó"! Spórolni lehet vele? Nem arra gondolok, hogy legyen külön alkatrész, de legalább valamiféle "minta" legyen már rajta!

179-180, ééééérteeed!?

Szerintem pofás, na!

Az utolsó, ős-Field Car változat, amire utal. (Kép: eBay)

A teljes pakk, aminek most a végére értünk. (Kép: eBay)

McDonald's Happy Meal 2006 Verdák (Cars) – Ramone 5-8

Követve a McDonald's csomagolásán látható számokat, a sorozat ötödik részében Ramone mutatkozik be. Félek, ha ma készülne a film, az ő karaktere meg sem születhetett volna.

Low rider is a little higher

Ramone egy erősen átalakított, 1959-es Chevrolet Impala low rider. Kedvelem a korszak Impaláit, de a kisautógyártók valamiért nem. Én egyedül a Maistótól tudok ilyet – olyanom sajnos nincs. A legközelebbi dolog, amit mutatni tudok a gyűjteményből, az a Matchbox 1960-as El Camino.

Ami viszont legalább ilyen érdekes és izgalmas, hogy mi is az a low rider! Nem találtam erről szóló anyagot a magyar webűrben, ezért feltűrtem az ingujjam és nekigyürkőztem én a feladatnak.

A fordítás nehéz, az „alacsony(an) furikázó” a legjobb, amit ki tudtam fundálni, de borzasztó ostobán hangzik és nagyjából semmit sem magyaráz el.

Az 1940-es és 50-es években indult az egész Los Angelesben. A mexikói-amerikai (chicano) fiatalok így fejezték ki identitásukat és kreativitásukat. Ahelyett, hogy a gyorsulási versenyekre fókuszáltak volna, a lassú, méltóságteljes autózást választották, hogy megmutassák művüket.

A low rider kultúra az autókázás (értsd: élvezetből, konkrét úti cél nélküli furikázás), a művészet és a technológia egyedülálló ötvözete, amely mélyen gyökerezik a chicano kultúrában. Ezek a járművek nem a sebességről vagy a lóerőről szólnak, hanem a stílusról, a megjelenésről és a hidraulikus rendszerek segítségével történő látványos mozgásról.

A lowrider mint jármű, egy olyan autó – hagyományosan, de manapság már nem kizárólagosan klasszikus amerikai modell –, amelyet módosítottak, hogy a lehető legközelebb kerüljön az úttesthez. A "low and slow" (alacsonyan és lassan) kifejezés a stílus lényege: a cél a stílusos cirkálás (krúzolás), nem a száguldás. A legépszerűbbek a 60-as, 70-es évek Chevrolet Impala, Monte Carlo, vagy Buick Regal modelljei.

A legfontosabb műszaki elem, hogy hidraulikus rendszer segítségével, utólagosan úgy alakították át az autókat, hogy képesek emelni vagy süllyeszteni a karosszériát, akár kerekenként is, lehetővé téve, hogy az autó „táncoljon” vagy ugráljon. A kezdet kezdetén ez volt a lényeg: annyira „útközelivé” tenni a verdát, amennyire az fizikailag lehetséges. A legnagyobb menőség az volt, hogyha szikrázott is amikor leért – nyilván az átalakítóknak volt annyi eszük, hogy erre koptatókat építettek az autókra. Ez persze károsította az aszfaltot, amiért a rend őrei vadásztak rájuk. Ekkor jött képbe a hidraulika: ha rendőrt láttak, megemelték a normális magasságba a karosszériát. A „táncoltatás”, „ki ugrik magasabbra” (hop) ezek után jött.

A low ridereket én csodálom, a cirkálás része, meg a jellemző autók is tetszenek, de a kapaszkodás a bentmaradásért valami olyasmi, amit nem tudok elképzelni, hogy élvezetes lenne.

Nyilván ez vitatható, de a low riderek megjelenése szerintem legalábbis egyfajta művészetté érett. A fényezés gyakran rendkívül részletgazdag, savanyúcukor (candy) színekkel, csillámokkal (flake) és bonyolult mintákkal. A belső tér is gyakran egyedi, bársony vagy bőr kárpitozással. A megjelenés barokkosan túlzó, a futómű de még a motorblokk is gyakran teljesen krómozott vagy aranyozott egy low rideren.

A fentiek miatt – műszaki, technikai és szakmai tehetség, felkészültség és képességek, művészi tehetség és képességek –, meg úgy általában, azért hogy egyfajta tisztelettel nyúlnak a vasakhoz, engem lenyűgöznek a low riderek. Nem az én ízlésem az eredmény, de a belefeccölt munka, az hogy valamit építenek, az imponál. Szívesen megnéznék élőben egy ilyen találkozót, de úgy vagyok velük, mint paraszt bácsi az állatkertben a zsiráffal: otthonra nem kéne.

Ramon trükkjei

Ramone a szerepét tekintve low riderek fényezésével foglalkozó művész. Nekem a karakter, a low rider kultúra beillesztése a történetbe még csak ilyen érintőleges szinten is, nagyon tetszik. Amire a bevezetőben utaltam, hogy manapság biztosan lenne valamifajta social justice warrior, aki megbántva érezné magát a mexikói-amerikaiak szetereotipizálása okán. Na mindegy, ahogy Pósalaki bácsi mondaná: „Ugorgyunk!”

Eredetiben Cheech Marin kölcsönzi Ramone hangját. Ő az a színész, akit számtalan filmben láttunk, ismerős az arca, de neve nem jellemző, hogy ismert legyen. Magyarul Bor Zoltán szólaltatja meg.

Legalább háromféle tekintet-változata és háromféle színezése létezik. A képen látható zöldön kívül arany és lila változata is ismert. A kunsztja pont az, amit egy low ridertől várnánk: ugrál! A mellékelt képeken és videón látható, hogy mivel és hogyan műveli mindezt.

Előző rész: Doc Hudson

Következő rész: Flo (Hamarosan)

Tud még balra és jobbra is nézni.

Erősen módosított low rider, az eredeti, két-két ikerfényszóróhoz soha nem nyúlnék.

Aranyba és lilába öltöztetve is létezik.

Na, ezek a szárnyak azok, amiket már soha többé nem fogunk látni semmilyen más autón!

Nagyjából az eredeti Chevy keletkezésével egyidőben az ilyen alakú női napszemüvegek, mint amilyenek a hátsó lámpái, őrülten divatosak voltak!

Szeretem a korszak Impaláit, de valamiért a kisautógyártók nem annyira.

A Maistonak van ilyen 59-es Impala kupéja, de nem ismerek más gyártót akinek lenne 1:64-ben.

Jóképű srác, nem?

Ramone felhúzója és a kiegészítő futóműve, amivel ugrálni tud. Matuka őt is tudja vontatni, olyankor az első kerekein gurul.

Ramone így ugrál. Hölgyeim és Uraim, a videón kivételesen NEM a kéz látható!

Matchbox MB-12 Pontiac Firebird Racer 1985

A közelmúltban a Pontiac Firebird harmadik generációjának utcai változatáról szóló bejegyzést azzal zártam le, hogy a Matchboxnál van folytatása a történetnek. Ez a post erről szól, a versenyverzióról.

International Motor Sports Association
Számos (verseny)autót láthattatok már a blogon, aminek a nevében felbukkan az IMSA rövidítés. Mindezidáig azonban adósak maradtunk ennek a kicsomagolásával.

Az IMSA Racing a legjelentősebb észak-amerikai sportautó-bajnokság, amely prototípusok és GT-autók számára szervez versenyeket. A sorozat legismertebb eseménye a Rolex 24 Hours of Daytona, a futamok pedig a sprinttávtól a 24 órás állóképességi (endurance) versenyekig terjednek.

Főbb tudnivalók:

• Szervezeti felépítés: A Daytona Beach-i székhelyű International Motor Sports Association felügyeli és szabályozza.

• Főbajnokság: Az IMSA WeatherTech SportsCar Championship, amely több géposztályt (prototípusok és GT-k) foglal magában.

• Kategóriák: A csúcskategóriát a GTP prototípusok jelentik, melyeket GT-autók (például GTD Pro és GTD) kísérnek.

• Híres versenyek: A Daytona mellett a Mobil 1 Twelve Hours of Sebring és a Motul Petit Le Mans a legnépszerűbbek.

• Rajongóbarát: Az IMSA nagy hangsúlyt fektet a szurkolói élményre, "nyitott boxutca" (Open Grid/Fan) eseményekkel.

Az IMSA nemcsak látványos versenyeket kínál, hanem technológiai tesztpályaként is szolgál a jövő közúti autói számára.

Részletes magyarázat az IMSA kategóriákról azoknak, akik bírják a nyelvet. Ez alapján a Pontiac Racer egy IMSA GT lehet.

Hasonlít
A karosszériás amerikai versenyautókkal kapcsolatban már megszokhattuk, hogy az eredeti, utcai autókhoz számtalan és egy esetben csak annyi közük van, hogy hasonlítanak rájuk megjelenésben. Éppen ezért műszaki paraméterekről, meg eredetiről – már hogy mit mintázott meg a Matchbox – nem sok értelme van értekezni.

Igyekeztem azonban találni valamit, ami olyan, mintha a kisautó tervezője arról vette volna a mintát. Találtam! A Motorsports Market árulta az alább látható, 1985-ös IMSA GTO Pontiac Firebird versenyautót.

A cég ezeket találta fontosnak kiemelni róla az eladás előtt:

• Kialakítás: Huffaker Engineering, teljes csővázas szerkezet.

• Motor: 6,0 literes Small Block – ilyenkor mindig vigyorognom kell – Chevrolet a Comptech-től, Pontiac hengerfejekkel, 600+ lóerő

• Sebességváltó: Weismann „shuttle box” 5 sebességes, áttételkerék készlettel (drop gears), jelenleg a Laguna Seca versenypályára optimalizálva

• Differenciálmű: Ford 9 colos, Detroit „True-Trac” részlegesen önzáró differenciálművel, 4.11:1 áttétellel, teljes tehermentesítésű (full floating) féltengelyekkel és Watts-rudazattal

• Elektronika: Egyedi PRS kábelköteg motorsport-szabványú csatlakozókkal, dupla MSD gyújtás

• Egyebek: Szervokormány, differenciálmű-hűtő és szivattyú, Penske 7500-as sorozatú lengéscsillapítók, 2 garnitúra felni, tartalék első splitter (légterelő).

"Az autót Arthur Miller tulajdonlása alatt restaurálták, mielőtt a jelenlegi tulajdonosához került volna. A jelenlegi tulajdonos korszerűsítette a differenciálművet, kicserélte a féltengelyeket, rövidebb áttételeket szerelt be, és felújította a fékeket. Az autó rádiós kommunikációhoz elő van kábelezve.

Teljesen felkészített állapotban van, készen az olyan versenyekre, mint a Daytona Classic 24 órás, a Sebring Classic 12 órás, az SVRA Group 10, a CSRG Group 8, a HSR/IMSA Vintage sorozatok stb. Szintén kiváló nevező lehet a montereyi IMSA futamokra.

Az autó nem akármilyen pedigrével rendelkezik! Az 1985-ös és 1986-os IMSA GTO szezonokban versenyzett, a Valvoline szponzorációjával. Az autót olyan pilóták vezették, mint Elliot Forbes-Robinson, Tommy Riggins, Steve Millen, Craig Carter és Billy Dingman.

Steve Millen ezzel a Pontiac-kal aratott összetett győzelmet az 1985-ös IMSA GT Columbus 500-as futamon, ahol a Norelco-kupát is elnyerte. Az 1985-ös és 1986-os évek során számos további dobogós helyezést értek el. A pilóták között szerepelt Millen, Elliot Forbes-Robinson, Tommy Riggins, Gene Felton és Craig Carter is. A Firebird rajthoz állt a Daytona Finale-n, valamint az IMSA GTO Miami Grand Prix-n is, ahol ismét dobogóra állhatott, ezúttal Elliot Forbes-Robinsonnal a kormánynál." (Remélem észleltétek az idézőjeleket, meg sem próbálok úgy tenni, mintha tudnám, hogy az említett urak kik.)

Veresnytűzmadár
A Matchboxnál az 1-75 sorozatban 1985-ben debütál a harmadik generációs Firebird versenyautó változata. Rögtön kétféle verzió készül. Amit itt láthattok az a ROW (Rest of the World: minden terület ami nem az USA) dekor és az MB-12 számozású. Amit sajnos nem tudok megmutatni – ha jobban belegondolok élőben talán még nem is láttam – az értelemszerűen amerikai kiadás MB-60. Annak festése teljesen más, bár az alapszíne narancssárga. Mindkettő három évig marad a kínálatban. A minket érdeklő ROW verziónak háromféle kerékváltozata létezik. Nekem ez tetszik a legjobban – az ugyanilyen, de arany 8-dot amúgy egészen pusztító –, az úgynevezett 5 arch kerekekkel sem rossz.

Legalább nyolc főváltozata ismert az 1997-ig tartó életpályája alatt, amiből fele-fele arányban verseny- illetve utcai festésű. A versenyfestésekből egy nem tetszik, de az utcaiak szerintem egyenesen katasztrofálisak. Eleve a „wide-body” versenyautóból utcait faragni... Oké, nagyon nyolcvanas évek autótuningja, amit a nagy pocsolyán innen olyan nevek fémjeleznek, mint a Zender & Rieger, Gemballa meg a Koenig-Specials. Firebird e generációja azonban szerintem olyan forma, amin ilyesmivel csak rontani lehet, de oké, ezt még csak-csak elfogadom.

Azonban a dekorok, amit elkövettek rájuk olyanok, hogy nincs az a Miami Vice-rajongó, aki azt mondaná rá önszántából, kényszerítés nélkül, hogy tetszenek neki. Nem merem megmutatni, mert felrobban a kijelzőtök!

Illetve... De ez majd már egy másik bejegyzés tárgya lesz!

Pirelli Rally Világbajnokok. Érdekes, de nem elképzelhetetlen egy IMSA versenyautón.

Wide-body. Versenyautónak oké.

A versenyautó is az utcai változat - link legfelül - belterét és szélvédőjét kapta meg.

A három változata közül szerintem ez a kerék áll neki a legjobban.

Fűtőszál egy versenyautón! "Rácsos ablak egy tengeralattjárón, Biff!"

Nem tűnik úgy, hogy valódi versenygépet mintáz a festés...

...azonban jól hozza a korszak jellemző versenydekorjait.

Matchbox MB-60 Ford Transit 1986 – UPDATE

Még áprilisban írtunk a Ford Transit – na, ez nézőpont kérdése – első generációjának Matchbox premiermodelljéről. Akkor még csak NRFB verziót tudtam mutatni, de nem bántam igazán, mert a Ford-kereskedői változat van meg és így az a ritka eset állott fent, hogy a doboz is érdekes.

Nos, változott a helyzet, szert tettem egy doboz nélküli példányra is. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben!

Ennek az öntvénynek van bal- és jobbkormányos változata is. Hogy a premiermodellből létezik-e jobbkormányos, nem tudom megmondani.

Az biztos, hogy mind a két példányom a bal oldalán hordja a kormányát!

Hogy ne kelljen a felépítményből is balos-jobbos verziót készíteni, mindkét oldalán van tolóajtaja, ami Gordiuszi Csomó-szintre viszi a problémát. A valóságban is létező, de nem túl gyakori opció.

Idővel a Transit felirat a hátsó ajtón és a rendszámokon eltűnik az öntvényről. Érdekes lenne tudni, hogy miért.

Nyilván a premiermodellen az összes Transit felirat megvan még - főleg, hogy ez Ford dealermodell is volt.

8-dot kerék. Mindennek jól áll!

Ajtó ezen az oldalon is.

Annyira jól áll egy kisautónak, amikor a lámpabúrák külön alkatrészt képeznek!

Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201) – UPDATE

Nincs is annál könnyebb dolga a bloggernek, amikor valami olyasminek egy változatáról kell írnia, ami már szerepelt e lapokon és – a Facebook csoportunk tagjai legalábbis nagyon – szerettétek!

A közelmúltban szerepelt e lapokon a Majorette, Baby-Benz értelmezésének premiermodellje, abból is a szerintem szebbik változat. Alaposan körbejártuk a témát, típusismertetőért, tesztekért, bemutatókért és katalógusért tessenek kedves lenni oda kattintani!

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a közvetlen folytatás, az 1988-as modell. Ebből két verzió létezik, sárga és piros beltérrel. Ez sem követi a valódi autó színeit, nekem ez tetszik jobban, de igazából az összes szín, amiben a Majorette elkészítette, remek!

Cirka 14 évvel ezelőtt, Tommi már értekezett erről a változatról, de több okból, szándékoltan nem említettem meg az előző postban azt a bejegyzést. Most viszont mindenkit arra biztatok, hogy kattintson bátran, mert több olyan remek kép is látható abban a postban, ami miatt (is) megéri!

Az én példányom alváza - és az azzal egy alkatrészből készült egyebei - így néz ki.

Akkoriban nem volt feláras extra a nyíló ajtó. #regenmindenjobbvolt

Tetszik ez a szín, főleg a piros beltér dobja fel nagyon.

Az "egynyári", 1988-as változatot csak ezzel a kerékkel szerelték.

A beltér lehetne még sárga is, de pirosban sokkal vagányabb és nem csak a hátsó lámpák miatt.

Nyilván a piros lámpáktól van az embernek egy "ez így jó" benyomása.

1:1, 1:59 - mert hogy neki ez a méretaránya - teljesen mindegy, ez a forma telitalálat.

Mi a csuda ez az elszíneződés? Oxidáció lenne?