Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201)

Vannak olyan autók, amikről egyszerűen nem értem, hogy hogy a csudában maradhattak ki a Matchbox kínálatából! A Baby-Benz amelyik óriás kedvencem az egyik ilyen. Nem volt egyszerű alternatívákat találni, de mióta – már jó régen – elmúlt a Matchbox csőlátásom, sikerült! Hiánypótló kisautóról szóló bejegyzés következik, jelentős mennyiségű olvasnivalóval!

A bőség zavara
Szoktam volt panaszkodni afelett, hogyha egy-egy típusról nehezen találok az alapvető információkat összefoglaló bemutatót, tesztet. Nos, ez alkalommal a bőség zavarával küzdök! Nem csoda, a W201-es Merci, amit az autós szleng csak „A százkilencvenes” néven emleget hamar közkedvelt és legenda lett.

Igyekeztem összeállítani egy alapos olvasnivaló listát: 190-es alapozó anyagnak Az Autó cikkét javaslom, leginkább a fotók miatt. Az Origo anyaga már átfogóbban meséli el a 190-es történetét. Végül, szándékosan afféle eltúlzott desszertként a főfogások után Csikós Zsolt három anyagára is elhelyezek itt linket: első, második, és harmadik. Ő úgy általában a csillagos márka praetor maximusa, de a 190-es – mint az előbb mellékelt ábrák is mutatják – olyan szinten tartozik hozzá, hogy éveken át dédelgetett ilyet a saját flottájában úgy, hogy nem fél bekoszolni a kezét ha veterán vagy youngtimer birtoklásról van szó.

A csúcsmodell - 190E 2.3-16
Mivel a Majorette a 190-esek legelső csúcsváltozatát mintázta meg, ezért indokolt, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk – jobb híján saját kútfőből.

Az 1970-es évek végén a Mercedes az R107-es sorozat nagy, V8-as kupéival – főként a könnyített Mercedes 450 SLC 5.0-val – versenyzett a rali-világban. A Mercedes a 190 E-t is ralisportba szánta, ezért felkérte a brit Cosworth mérnöki irodát, hogy fejlesszenek egy 320 lóerős motort a versenyautóhoz. A Cosworth-nál ez a projekt a WAA kódnevet kapta. Időközben azonban megjelent az összkerékhajtású és turbómotoros Audi Quattro, ami mellett a 2.3-16 elavultnak tűnt. Mivel a Mercedes továbbra is versenyezni akart a 190-essel, és már a motor is rendelkezésre állt, a rali helyett a Német Túraautó Bajnokság (DTM) felé fordultak. Az itt induló autóknak azonban közúti modellen kellett alapulniuk, így a Mercedesnek sorozatgyártásba kellett vinnie a 190-est a Cosworth-motor fojtott változatával. Ez a sportmodell 190 E 2.3-16 néven vált ismertté, és 1983 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, miután hírnevét már megalapozta: augusztusban az olaszországi Nardó tesztpályán három, külsőleg alig módosított példány három világrekordot állított fel, 247,94 km/h-s átlagsebességet elérve egy 50 000 km-es tartósteszten, emellett tizenkét nemzetközi állóképességi rekordot is megdöntöttek.

A Cosworth-motor az M102-es, négyhengeres, 2,3 literes, 8 szelepes, 136 lóerős blokkon alapult, amely már megtalálható volt a 190-esben és az E-osztályban. A hengerfejet a Cosworth fejlesztette: könnyűfém ötvözetből készült a cég egyedi öntési eljárásával, dupla felülfekvő vezérműtengelyt és hengerenként négy szelepet kapott. A 16 szelepet úgy méretezték, hogy azok a lehető legnagyobbak legyenek, amik még praktikusan befértek az égéstérbe.

Alább a 190E 2.3-16 premierévéből, 1983-ból származó, német katalógust láthatjátok.

Az utcai kivitelben a 2,3 literes, 16 szelepes motor 183 lóerő leadására volt képes 6200-as fordulaton, maximális nyomatéka pedig 236 Nm volt 4500-as fordulatnál. A 95,50 x 80,25 mm-es furat-löket arány biztosította, hogy a motor könnyedén felpörögjön a 7000-es leszabályozásig. Az autó kevesebb mint 8 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége pedig 230 km/h volt. Az amerikai piacra szánt modellek kompresszióját némileg csökkentették (10,5:1-ről 9,7:1-re), így ezek 167 lóerőt és 220 Nm nyomatékot teljesítettek. A motor utcai változatát kisebb szívó- és kipufogónyílásokkal, módosított vezérműtengely-profillal és száraz karteres olajozás nélkül építették meg, a speciális Kugelfischer üzemanyag-befecskendezést pedig a Bosch K-Jetronic rendszere váltotta fel. A motorba olajhűtőt is szereltek, hogy biztosítsák a megfelelő hűtést a versenypályás használat során, amelyre sok ilyen autót szántak. Ezek a módosítások a teljesítményt a kívánt 183 lóerőre korlátozták, de az eredmény így is egy rendkívül rugalmas motor lett, lapos nyomatékgörbével és széles teljesítménysávval. A hengerfejeket a Cosworth worcesteri öntödéjében gyártották, majd Németországba szállították őket az összeszereléshez. A motor egyes alkatrészei – például a könnyű, préselt könnyűfém dugattyúk és a magasabb fordulatszámra tervezett gyűrűk – eltértek a széria 2,3-as blokkban lévőktől, míg a hajtókarok, a csapágyak és a csapágyfedelek alaphelyzetben is elég erősnek bizonyultak, így azokon nem változtattak. 1988-ban a 2,3 literes motort egy megnövelt, 2,5 literes egység váltotta fel.

A 2.3-16 és a későbbi 2.5-16 modellek bodykitje 0,32-re csökkentette a légellenállási együtthatót – ami az akkori négyajtós limuzinok körében az egyik legalacsonyabb érték volt. Megjegyzem szerintem kifejezetten csinosra, visszafogottra még éppen ízlésesre sikerült a „király új ruhája”. Mi több az ilyen nélküli, szerényebb modellek némiképp kopasznak tűnnek nekem e nélkül.

A kormánymű áttételezése közvetlenebb, a kormánykerék pedig kisebb lett a többi 190-eshez képest, az üzemanyagtartály méretét pedig 55-ről 70 literre növelték. A Getrag ötsebességes kézi váltója kizárólag a 16 szelepes kiváltsága volt, és „dog-leg” kiosztást kapott, ahol az egyes fokozat balra lent található. A váltási érzetet ugyanakkor „akadósnak” és „nehézkesnek” írták le, amivel szemben az ugyanezt a váltót használó BMW M3-at (E30) nem érte ilyen kritika.

A szigorúan négyszemélyes belső térben alapfelszereltség volt a sportülés, elöl és hátul egyaránt hangsúlyos oldaltámaszokkal. A középkonzol három extra műszert – olajhőmérőt, stoppert és voltmérőt – kapott. A 190 E 2.3-16 mindössze két színben volt elérhető: kékesfekete metál (az USA-ban Pearl Black) és füstezüst árnyalatokban. A 2.5-16 kínálata az Almandinvörös és az Asztrálezüst színekkel bővült. Minden 2.3-16 szelepes modellt alapáron önzáró differenciálművel (LSD) szereltek, de elérhetőek voltak a Mercedes ASD rendszerével is, amely a 2.5-16v esetében már szériafelszereltség volt. Az ASD egy elektronikusan vezérelt, hidraulikusan záródó differenciálmű, amely szükség esetén automatikusan aktiválódik. Az elektronikus vezérlés lehetővé teszi a zárás mértékének változtatását az alap 15%-tól egészen 100%-ig. Ez azonban nem kipörgésgátló rendszer: nem akadályozza meg a kerekek kipörgését, csupán maximalizálja a tapadást. Az ASD működését a sebességmérőben kigyulladó borostyánsárga háromszög jelzi.

A 16 szelepes modellek felfüggesztését módosították az alap 190-eshez (W201) képest. Amellett, hogy alacsonyabb és keményebb lett, gyorsabb lengéscsillapítókat, vastagabb kanyarstabilizátorokat, keményebb szilenteket és hátul hidraulikus szintszabályozót (SLS) kapott. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a hátsó hasmagasság teljes terhelés mellett is változatlan maradjon.

Némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a fenti videót elhelyezem itt, annak ellenére, hogy a felolvasó hölgy némiképp küzd a hangsúlyozással és egyes idegen szavak kiejtésével is. A látvány kárpótol, az elhangzottak helytállóak és foglalkozik az utódmodellekkel is, melyekkel én szándékoltan nem.

A franciák Baby-Benze

A Majorette 1986 és 1995 közt kínálta a 200-as sorozatban a 190-es első csúcsmodelljét 1:59 méretarányban. Az adatbázisokban a kerékváltozatokat is figyelembe véve legalább 14 verziója szerepel. Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a premiermodell második verziója. 86-ban eredetileg háromküllős kerekekkel debütál – olyanokkal, amilyeneket ez a szintén Mercedes-Benz kisautó is visel – de 87-ben váltotta ez a „nyolclukú felni” ami szerintem sokkal jobban mutat alatta, bár a másik sem rossz. Ilyen metálzöldben csak ebben a két évben gyártották.

Összesen hét utcai fényezésű változata készül. Mindegyik nagyon szép, de mint a fentiekből kitűnik, a franciák nem foglalkoztak azzal, hogy az eredeti autó milyen színekben készült, a Mercedes-Benz-t pedig szemlátomást ez kicsit sem zavarta. 1992 és 1995 között már csak versenyfestésű változatban kínálják. Nem nevezném rossznak, de nem is vonz. Ezeken kívül legalább két, „Code 2” változata is ismert.

Az öntvényről nincs sokat beszélni azon túl, hogy szerintem egészen kitűnő! Részletes, az első ajtók nyithatóak. Az első lámpák a szélvédő anyagából, a hátsók pedig a beltér műanyagjából készültek. A beltérben felismerni a 190-es jellegzetes kialakítását, a kormány sem egy pizza, ugyanakkor inkább nevezném elnagyoltnak, mintsem részletesnek.

Ó igen! "Tolja a csillagot!" #regenmindenjobbvolt

Első lámpák a szélvédő anyagából, a nyolclyukú kerék pedig mindennek jól áll, még akkor is ha nem a Matchbox-féle! #regenmindenjobbvolt

Nyitható ajtók akkoriból, amikor még az ilyesmi nem került extra-pénzbe. #regenmindenjobbvolt

Metálzöld. Nem gyári Mercedes-szín, de úgy tűnik a németeket ez nem igazán zavarta.

A beltérben felismerhetőek az eredeti vonásai, de inkább elnagyolt mint részletes. A kormánykerék azonban mégsem csak egy pizza! Ami a hátsó rendszámtábla tartójának tűnik, az a fül amivel az alváz és a karosszéria összekapaszkodik. Ez is egy olyan megoldás, amit én mindig is nagyon szerettem. Gondolom a műanyagból készült alvázak miatt tűnt el. #regenmindenjobbvolt

A hátsó lámpák a beltér anyagából kerültek kialakításra. A hátsó légterelő fém, a karosszéria anyagából kialakítva. Bár hátulról úgy tűnik, nincs a szárny és a csomagtérfedél közt rés. Nagyon ügyes megoldás, mert a felületes szemlélőt átveri, nem sérülékeny, nem lehet akarva vagy akaratlanul letörni! A feliratok és a csillag szintén öntvényből. #regenmindenjobbvolt

Ebből a szögből jobban látszik az, amit fentebb említettem a beltérről.

Nagyon nagy bajban lennék, ha választanom kéne egy 190E Merci és egy E30-as BMW közül, hogy melyik legyen a játszóautóm!

Ezzel a kerekekkel, ebben a színben csak 1987-ben készült. Szerintem ez a szebb változata.

Matchbox MB-60 Ford Transit 1986

A Matchbox Memories hűséges olvasóinak talán már feltűnt, hogy nem vagyok valami nagy doboz-fetisiszta. Ez alkalommal azonban olyan Matchboxot mutatok, aminek a doboza is legalább annyira érdekes a figyelemre, mint maga a kisautó! És persze mint mindig ilyen alkalmakkor: Vanitiszesek, szevasztok!

A Matchbox kínálatában a második generációs –vagy harmadik, ez nézőpont kérdése – Ford Transit 1986-ban bukkan fel. Hogyan, hogyan nem pont abban az évben, amikor a megmintázott autó gyártása is megindul! Nos, ez alkalommal szerintem kipipálhatunk egyet a „Matchbox történetének megválaszolatlan kérdései” listáról: Amit ebben a bejegyzésben láthattok a premiermodel, mely a ROW-piacokon (ROW = Rest Of the World, minden ami nem az USA), MB-60-ként regnált 1986-ban.

A doboz amiben lakik, teszi igazán különlegessé: ez a Ford kereskedői promóciós változat! A brit Ford dealerek egészen biztosan használták, az európaiak is talán, de ez közel sem biztos. Természetesen a játékboltok polcaira a hagyományos Matchbox csomagolásokban került fel.

Szia Dobozos! A ritka eset - legalábbis e lapokon -, amikor a doboz teszi különlegessé a kisautót: Ez a Ford dealermodell. Nyilván marad NRFB.

Azért a Matchbox emblémával sem spóroltak és milyen bölcsen tették!

A legmenőbb kisautós dobozfül amit valaha láttam! Sőt! Talán az egyetlen amivel kapcsolatban a "menő" jelző valaha is eszembe jutott.

(sóhaj) Az "ablakos" Superfast doboznak nincs párja! #regenmindenjobbvolt

Az 1985-ös keltezés árulkodó: Nyilván a Ford szorosan együttműködött a Matchbox International-el - igen ez az Universal Toys-éra dereka - hogy az új Ford Transit gerenáció premierjére, 1986 januárjára kész legyen a promóciós modell.

Nem mondom, hogy a fehér doboz túl szépen öregedett, de ki tudja hol töltötte az elmúlt 40 évet? Mondjuk egy darabig az Autómániában időzött, az utolsó látogatásomkor kísért onnan haza.

"Fedezze fel a két dobozfül közti különbségeket!"

Az utca az égbe kanyarodik! Tiszta Eredet (Inception), nem?

Nyilván az 1-75 sorba is bekerült, csak a megszokott Matchbox csomagolásokban. Pár csomagolásváltozat.
(Fotók: eBay, Vatera)

Matchbox MBX Retro 5-pack 2024 - '90 Volkswagen Golf Country

Szinte pontosan egy éve volt, hogy comingoutoltam, Golf Country ügyben. Nem mondhatni, hogy túltolom a blogon pedig dédelgetek belőle pár verziót. Itt az ideje egy újabb remek változatnak!

A fenti linken mindent megtaláltok az eredeti autóról, ezért talán érdemes visszakattintani, már csak azért is, mert sok újat nem tudok hozzátenni az eredeti autóról szóló részhez.

Ami viszont ezt a dekort illeti, már van miről beszélni. Alapvetően én a hétköznapi autókat kedvelem kisautóban a megjelenésüket illetőleg is. Ez a versenyfestés viszont mókás. A Ruff Rabbit mint név már korábban is feltűnt Matchbox VW Golfokon. Elsőnek úgy hiszem a „Vadujó Nufi” bigfoot 1-es Golfnak volt ilyen nevű változata, aztán az új, háromajtós 1-es Golf öntvényből lett egy Ruff Rabbit II dekorú – sajnos az előző kettőt nem tudom megmutatni, nincsenek ilyen verzióim.

A „ruff” a „rough” torzított változata, aminek a jelentését ebben a szóösszetételben megint csak nehéz hűen de mégis a poént megőrizve visszaadni. Legyen mondjuk „Durvuló Nufi”. Jó, hát én is tudom, hogy eredetiben nem a nyúl van torzítva, de a torzítást nem akartam kihagyni, a „Vadujo / Dujvulo Nyuszi” meg úgy vicces mint a „Fikusz Kukisz”.

Szóval az utóbbira hasonlít nagyon e post tárgyának dekorja, őnyuszisága harmadik Ruff Rabbit. Ez a dekor két évig volt csak erre az ötös csomagra jellemző exkluzív, de egy idei 8-as pakkba is bekerült. Tavaly reciclálták a dizájnt és egy olyan kékeszöld alapszínnel került MB-22-ként az 1-125 sorozata, ami miatt muslicák hada szorulna pszichológusi segítségére. Ez, a fehér alapszínű sokkal szebb. Nem, helyesbítek! Ez szép!

Az öntvény történetének itt még nincs vége. Idén bekerült a Collectors Series-be – erről még mindig azt gondolom, hogy Collectors' Series-nek kéne hívni – egy szerintem eléggé menő versenyfestéssel és fém alvázzal.

Ez a bejegyzés már a harmadik ennek az ötös csomagnak a tartalmáról, így ha a címkefelhőben a megfelelő tag-re kattintotok, vagy alkalmasint itt erre a linkre, akkor már találtok előzményeket – idővel majd utózmányokat is.

A fekete mennyivel jobban áll neki, mint a ronda szürke - link fentebb.

A gallytörő majdnem teljesen eltakarja, de a ködlámpák kaptak festékes kiemelést!

Jobban szeretem az utcai fényezéseket, de az a versenyfestés szerintem pofás.

A II-es Golf beltér jellegzetességei kiszúrhatóak, de azért összességében elnagyolt.

"Black is black (I want my Baby back...)"

Ez a kerékszett nagyon jól áll neki!

Őfelsége harmadik Ruff Rabbit!

Tavaly ezt a dekort ellőtték az 1-125 sorban is, de egy gyilkosan ronda kékeszöld alapszínnel, amitől muslicák sokasága szorult pszichológusi segítségre. Ez szép. Az nem.

MBX Retro 5-pack, NRFB.

Movie Cars: Greenlight Hollywood Series 38 - Yellowstone John Dutton's 2017 RAM 3500 Laramie Dually

Pontosan tudom, hogy ez nem igazán „hero car” hanem egyszerű termékelhelyezés, de megláttam és beleszerettem. No, meg a pickup kórság a vanitisz előszobája és úgy néz ki az is lett nekem.

Yellowstone

Az utolsó előtti szezon futott még éppen amikor felfedeztem magamnak a Yellowstone sorozatot és a legnagyobb meglepetésemre családilag rákattantunk. Fura, mert én egyáltalán nem kedvelem a westernt – ezért tudok ellenállni a Red Dead Redemption 2-nek is – ez pedig ízig-vérig az. Talán az is nyom a latban, hogy álmomban sem gondoltam, hogy Montana ennyire észbontóan szép.

Javaslom mindenkinek, bár az utolsó két szezon szerintem már nem nagyon szól másról, minthogy emberek lovagolnak könnyfakasztóan gyönyörű helyeken.

Az 1883 és 1923 című spinoffjait azonban nem ajánlom, szerintem indokolatlanul és kegyetlen módon már-már horrorba hajlóan – főleg az utóbbi – erőszakosak a harmatos sztorit pedig még Harrison Ford és Helen Mirren sem tudja megmenteni. A jelenleg éppen hogy csak debütált Marshals pár rész után egyelőre tetszik, a The Madison meg csak pár nap múlva lesz elérhető mikor e sorokat írom.

(Frissítés: Az előbbi szerintem kezd megkotlani, mert a történet harmatgyenge, az utóbbi pedig nem nagyon szól másról, minthogy SPOILER MÉG IDŐBEN LEKÜZDVE!)

A főszereplő pickupja nem olyan értelembe vett „hero car”, mint mondjuk K.I.T.T., még annyira sem mint a Zebra 3, egyszerűen csak sokat látni a háttérben. Meg merem kockáztatni a pozitív karakterek környékén előforduló egyéb RAM modellek nagy száma alapján, hogy egyszerű termékelhelyezés és a csúcsmodell nyilván a főszereplőnek jutott.

A 2013-as RAM Heavy Duty 3500 Laramie Crew Cab. Jól látható a szarvasmarhapöckölő akszesszoár tikhálója és a plató fülkevédőjének kialakítása is. Ami nem látszik talán annyria jól, hogy szerintem ez az autó nem fekete, hanem pont az a szín, ami a Greenlight is. Éppen Kayce Dutton (Luke Grimes) kerüli "papa kocsiját". Ő a főszereplője az éppen futó Marshals spinoffnak amire a már vetített első pár rész után azt mondom, hogy eddig tetszik. (Kép: IMCDB.org)

Nem stimmel

Teljesen véletlenül – eskü – pont a közelmúltban foglalkoztunk egy – szerintem legalábbis – nem annyira jól sikerült Matchbox RAM-mal, ami kapcsán elkövettem egy alapozót a típusról és az elnevezéseiről úgy általában. Ez pedig szintén teljesen véletlenül ugyanaz a generáció, mint John Dutton járműve.

Ez pedig a 2019-es RAM Heavy Duty 3500 CrewCab Limited Night Edition, ami az ötödik szezonban bukkan fel. Mint látható, ez - nomen est omen - éjjfekete. Örülök ennek a képnek, mert egyrészt sejteti, hogy mekkora döbbenetes nagy járművek ezek. Másrészt megmutat végre egy olyan felhasználásukat, aminél indokolt ekkora döbbenetes méretű dögöket használni: ilyen "libanyak" kivitelű félpótkocsikat, mint ez a lószállító vontatni, amihez a nyereg a platóra van szerelve. (Kép: IMCDB.org)

Birizgálta a fantáziám, hogy milyen nyereg kellhet egy ilyen "félméneses" pótkocsihoz. Ilyen és hasonlók: Curt Q20. (Kép: Curtmfg.com)

Pöttömke.

Mellékelem a 2017-es katalógust kiegészítésül. Egy apró probléma van csak: A mindentudó IMCDB szerint a sorozat forgatásánál az ötödik szezonig egy 2013-as RAM Heavy Duty 3500 Laramie Crew Cab-et használtak, aztán pedig egy 2019-es RAM Heavy Duty 3500 CrewCab Limited Night Edition-t! Hogy a Greenlight miért 2017-es modellt vett alapul az rejtély. Én mégis a 2017-es modellkatalógust mutatom, azon prózai oknál fogva, hogy a 2013-as és 2019-es modellévből csak és kizárólag 50 (!) oldal körüli terjedelműeket találtam.

A Laramie a luxusra koncentráló csúcsfelszereltséget jelenti prémium bőrkárpitos, fűthető-szellőztethető első ülésekkel, kb. 21 centis egérmozival, Alpine audiorendszerrel, kulcs nélküli ajtónyitással, tolatókamerával, elől-hátul tolatóradarral. A név Laramie városára utal Wyomingban és már évtizedek óta használatos a Dodge / RAM pickupok csúcsfelszereltségénél. A Dually-t nem nehéz kitalálni, ez a hátsó tengelyen lévő, dupla kerekekre utal – a nagy teherbírású pickupok sajátja. Jó kis tévéreklám is van róla, ezt láthatjátok alább.

A zöld fény pirosat kapott!

Nem vagyok azonban teljesen biztos abban, hogy a Greenlight annyira bakot lőtt volna. Gyanítom erre a modellre vettek licencet. Ez magában nekem még kevés lenne, hogy elfogadjam egy prémium gyártó, prémium áru termékénél az ilyen eltérést, de én nem látok semmilyen feltűnő eltérést a két évjárat közt! Szóval elképzelhető, hogy a külső megjelenésben vagy akár egyáltalán nincs, vagy csak olyan minimális az eltérés, hogy én nem szúrom ki.

A fontosabb elemek megvannak ahhoz, hogy a Greenlight, „valódi 1:64” méretű pickupja elfogadható legyen, mint filmes (sorozatos) autó. Mindenekelőtt a Yellowstone logó és a hozzá tartozó felirat a megfelelő helyen. Én úgy hiszem, hogy a színválasztás is helyes, a 2013-as modell szerintem a sorozatban ugyanilyen színű. Emlékszem még néztem is, hogy „de jó szín ez”. A 2019-esnél már nem annyira, az – milyen meglepő ez a Night Edition név után – éjfekete.

A hatalmas tehénfogó megvan az orrán és alakban szerintem alapvetően hozza az eredetit. Azon már lehet vitatkozni, hogy ez van-e olyan drága modell, hogy valóban „lyukas” legyen, ne pedig olyan, mint ahogy a Greenlight megoldotta. A plató és a kabin közti, a rakomány előrezúdulásakor leginkább a bent ülőket megvédeni hivatott „fal” is megvan. Erre is ugyanaz vonatkozik, mint az orr marha-félrepöckölő akszesszoárjára: nem egybefüggőnek kéne lennie. A részletek kitűnőek, van króm – Mattel fiam... Á, hagyjuk! –, vonóhorog, magasságjelző fények a tetőn, GPS antenna, az első világítótestek a szélvédő anyagából, gumi abroncsok és a többi – a képeken majd látjátok.

Amiért azonban zabos vagyok, hogy az én példányom összeszerelési hibás. Az összes gumija csálén volt felszerelve a „felnikre”, ezt meg tudtam szerelni. Azonban az alváza nincs a helyén, a vezető oldalán a fellépő lefelé eláll a síktól amiben kellene lennie. Ezt vissza lehet nyomni a helyes pozícióba, de azonnal visszapattan, valami kinyomja. Talán a beltér nincs pontosan a helyén. Ezt nem tudom megjavítani, szegecselve van, nem csavar tartja össze – mennyivel egyszerűbb lenne. Nem veszedelmesen csúnya, de látszik és mivel tudom, hogy olyan, zavar. Bocsánat, ha szőrszálhasogatónak tűnök, de ez egy prémium gyűjtői modell, prémium gyűjtői árcédulával, ennek megfelelőek az elvárásaim is.

Másodszor járok már így Greenlight termékkel, hogy összeszerelési hibásat fogok ki! Azt még nem láthattátok e lapokon, de majd alkalomadtán megmutatom. Szerencsére annál még a kibontás előtt észleltem a gondot – az tényleg nagyon csúnya volt – és vissza tudtam küldeni kicseréltetni.

Ha mondjuk egy tízes skálán értékelném e blogon a kisautókat, akkor a Greenlight Yellowstone Ranch RAM e konkrét példánya nálam 6-ost kaphatna csak. A jövőben sokkal óvatosabb leszek a márkával kapcsolatban.

A marhatoló akszesszoár a helyén és hasonlít is, csak hát egybefüggő, nem "lyukas" mint az eredetin. Kérdés, hogy ebben az árkategóriában és a "valódi 1:64" méretarányban elvárható-e vagy szőrszálat hasogatok?

Részletes, krómozott hűtőmaszk, első lámpák a szélvédő anyagából, valóban gumiból készült abroncsok, magasságjelző fények a kabintetőn, GPS antenna ugyanott.

A vezetőoldali fellépő lóg, valamiért nem marad a helyén. Nem őrülten feltűnő, de én tudom, hogy ott van és állatira zavar - ezért a pénzért. Az abroncsok csálén voltak feltéve, de megszereltem őket. Ez az úgynevezett Crew Cab, aminél van nagyobb, a c-oszlop mögötti toldással. Na, ez nem az.

Rengeteg minden! Nyilvánvalóan a Yellowstone Dutton Ranch embléma. "RAM 3500 Heavy Duty" embléma, tehát a sorozat csúcsmodellje. Előtte az elmosódott kis gombóc a Cummins (dízel)motor gyártó emblémája. Valószínűsíthetőleg a 6,7-literes, sorhatos, 385 lóerős, 1220,25 nm nyomatékú erőmű dolgozik az orrában, ami a hatsebességes AISIN Heavy Duty automata váltón keresztül - hoppá, az én verdámban is ilyen van, igaz valószínűleg sokkal kisebb, a RAM-é akkora lehet mint az én taligámban az egész blokk - hajtja (opcionálisan) az összes kereket.

A festékes kiemeléssel nem spóroltak sehol és legalább az tűpontos.

Duttonék nem marhatrágyával gurítanak! Laramie, ami a csúcsfelszereltség és 4x4 ami opció. Jó, hát akkora pótkocsit rángatni földúton indokolt. Továbbá króm, aminek nincs pótszere - Matte... Á, hagyjuk a csudába! -, vonóhorog.

Részletek mindenhol. Értitek már, hogy miért vagyok mérges amiért lóg a fellépője?

A telefonom nagyon csillám-metálosnak mutatja a fényezést, a valóságban egy mesésen szép metál-barna árnyalat. Gőzöm sincs, hogy mi okozza a jelenséget amúgy, de eddig minden telefonomnál és fényképezőgépemnél jelentkezett.

Szerintetek egy ilyet B-kategóriás jogsival lehet vezetni?

Nem csak vannak visszapillantó tükrei, de a - jelenlegi nézőponthoz képest - ellentétes oldalán, "foncsoruk" is van.

A mérőmókus szerepében Volvo Container Truck - előzetes, ez a verzió még nem szerepelt a blogon. H2O a járműveken: úgynevezett csapadék, beszerezhető www.termeszetlagyole.com. (Nem tartozék!)

NRFB

Yellowstone Dutton Ranch fejfedő. (Nem tartozék!)