Matchbox G-6 Farm Set 1979 Matchbox G-6 Farm Set 1978 MB-46 Ford Tractor and Harrow – Negyedik rész

Az a Matchbox amit ebben a postban láthattok, ugyanebben a formában szerepelt az 1-75 sorozatban és egészen biztos, hogy nekem nem lenne ilyenem, ha nem lenne ez a remek készlet!

Kék-fehér
Az az információ, hogy a Ford Motor Company valaha is gyártott traktorokat, nekem pont ennek a Matchboxnak a kapcsán „van meg”. Az, hogy mennyire sikeres volt benne, meg sokkal később tudtam meg. A Fordson mint márka, 1917-től, 1964-ig létezett. 1964 után a traktorok is egyszerűen csak a Ford nevet viselték. A Ford T Modell jelentősége szerintem része az autórajongói általános műveltségen túl a XX. századi történelemnek is és részletesen foglalkoztunk a témával egy – atyaég! – tizenkét évvel ezelőtti bejegyzésben. Nos, a korai Fordson traktorok ugyanazt jelentették a mezőgazdaság számára, mint a Ford T modellek az autózás számára: Megfizethető, megbízható, egyszerűen karbantartható és javítható igáslovakat. A márka sikeres volt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is és a névváltás után is az maradt.

Amit a Matchbox megmintázott, a Ford 5000-es, közepes méretű sorozata, amit 1964 és 1975 közt gyártottak. Cirka 3,6 méter hosszú, 1,7 méter széles, 1,6 magas (fülke nélkül a kormánykerékig) dimenzióival nagyjából hasonló, egy „számmal” kisebb méretű, mint a mindenki által jól ismert, MTZ-80-as traktorok – némileg hasonlítanak is egymásra.

A Ford 5000-es négyhengeres, 3,8 literes, 69 lóerős, benzin és dízel motorokkal készült. Tudom, hogy furán hangzik, de a két változat paraméterei tökéletesen megegyeznek a katalógus szerint.

Ford 5000 traktor. Csak ilyen színben készült! (Kép: H&H Auctions)

1991-ben aztán a Ford eladja a mezőgazdasági gép üzletágat a FIAT-nak, mely az általuk szintén felvásárolt New Holland márkanév alatt hozza forgalomba az ilyen jellegű termékeit.

Sok verzió, minimális eltérés

A Ford Traktor és Borona 1978 és 1980 közt volt MB-46 az 1-75 sorban. A Ford traktorok jellegzetessége volt, hogy csak kék-fehér színben készültek így a Matchbox is ezt a színsémát követte, bár a fehér részeket – lásd az eredetiről készült fotót – lecsalták. Ezeknek az orrán ott a Ford felirat és az alvázán a nevük „Ford Tractor”. Az változó, hogy a keréktárcsáik feketék, vagy van rajtuk sárga festés.

1981-ben marad MB-46, de a színe zöldre változik. Ez lehet az oka, hogy a Matchbox változtat az öntvényen. Az orráról eltűnik a Ford felirat, a helyét egy téglalap alakú bumszli veszi át, az alvázról pedig törlik a Ford-ot a Tractor elől. A két oldalán az alvázzal egy alkatrész motorblokkon is változtatnak. Mindkét oldalon eltűnik az alsó egyötöd részén lévő vezetékezés, aminek még csak nem is sejtem az okát. 82-ben nincs traktor, de 83-ra ismét visszatér az eredeti kék színben, de már a módosított öntvénnyel. E változatokhoz mind jár a borona, ami vagy citrom- vagy narancssárga, amiről azt gondolom, hogy nem szándékos. Ami a traktor színeit illeti: Az alváz / motorblokk lehet festetlen és ezüst színű is, a test színében pedig minimális, árnyalatbéli eltérések vannak.

Szintén 78-ban debütál a TP-11 Twin Pack is, amibe szintén bekerül, de nem boronával, hanem egy bálaszállító pótkocsival. A traktor ezekben lehet kék és zöld is, a pótkocsi pedig kék, sárga, vagy piros. 1984-ben TP-108 lesz a TP-11-ből. Ebből én csak kék traktor, piros pótkocsival kombót láttam eddig, de nem kizárt, hogy a fenti színekben is készült.

1987-ben jelenik meg a Convoy CY-205 multipakk – na ilyet szeretnék! Ebben sárga lesz, piros csíkkal az oldalán és halványpiros keréktárcsákkal, piros boronával. Színben hozzá illeszkedő, olyan kombájn kerül mellé, mint amilyen ebben a pakkban is van, illetve egy CY-20-as, Kenworth dömper, illeszkedő dekorral.

1989-ben az MP-107 hármas csomagban bukkan fel, zöldben, pirosas felnikkel, borona nélkül – mellette a már jól ismert kombájn piros-sárgában és zöld-sárgában, fekete szarvasmarhákkal ugyanaz a Dodge Cattle Truck, ami ebben a csomagban is van.

Az utolsó ismert előfordulása a ritka, FM-1xx Farming kiadás. Ebben teljes a káosz, elvben FM-100, de már FM-110, 120, 130 kártyával is láttam. Ezekben sötétkék, gumi (!) kerekei vannak, kap egy emelővillát. A tartozékai is nagyon jópofák, de inkább megmutatom.

Az utolsó ismert előfordulása az FM 1x0 Farm szett. Elég ritka. (Kép: eBay)

Gyerekkoromban az egyik osztálytársamnak volt egy az 1-75 sorból származó traktorja boronával – talán karácsonyi ajándék. Amikor behozta az iskolába, akkor szegényt abszolút kiröhögtük és csúnya kigúnyolást kapott – képzelhetitek miért és mennyire voltunk vele gonoszak.

Nem hiszem, hogy emiatt, de valamiért sohasem vonzott igazán ez a kis gyösz, pedig egyáltalán nem rossz, sőt! Ha nincs ez a szett – aminek ha kíváncsiak vagytok a teljes tartalmára, akkor kattintsatok a címkefelhőben a megfelelő tag-re – akkor nem valószínű, hogy lesz ilyenem.

Az én G-6 szettemben lévő példány megegyezik az 1-75 sorban lévő verzióval, ezért ott az orrán Ford felirat. Amelyiken nincs, a helyén egy téglalap alakú kitüremkedés van.

Az változó, hogy a keréktárcsák sárgák-e, vagy feketék. A borona citrom- vagy narancssárga is tud lenni, de szerintem csak véletlenül.

Ez az a motorblokk változat, aminek az alsó részén ott vannak a vezetékek. Ez az alkatrész - egy darab az alvázzal - lehetne színtelen is.

Mindig hiányoltam a fülkéről az üvegezést. Lehet, hogy ezért sem tetszik igazán.

A motorblokk másik oldala nem szimmetrikus. Erről az oldalról is tud hiányozni a bindzsulák alatti rész. Hogy ezen miért változtattak, amikor eltűntették az alváz "Ford" feliratát, elképzelni sem tudom!

2022 Matchbox Convoys 5/8 Tesla Semi and Pipe Trailer - MB-46 Load Lifter

Nos, erre nem számítottam! Nem sokkal azután, hogy telesírtam egy postot azzal, hogy semmi esélyem újabb, 2022-es Matchboxok beszerzésére és amúgy sem fáj a dolog, mert ergyák, mi esik be? Úgy van, egy újabb 2022-es Convoy! Hozzá egy olyan vontatóval, ami nagyon izgalmas.

Ígéret
Elon Musk 2017-ben egy sajtóeseményen mutatta be a teljesen elektromos, 800 kilométer hatósugarú, forradalmi Tesla nyergesvontató két prototípusát. Hogy mi történt azóta? Ígéretek. Az eredetileg 2020-ra datált gyártás nem akaródzik beindulni, egyre későbbi dátumokra ígérik a gyártást – mikor e sorokat írom, 2023-ra.

A 2017-es esemény videója.

Annyira keveset lehet tudni a Tesla Semi-ról (ejts: szemáj, ami a semi truck-ból jön.), hogy a Wikipédia szócikke még a két megjelent Matchbox Convoy verziót is megemlíti, szerintem leginkább kínjában.

A helyzet az, hogy nagyon szkeptikus vagyok a Semi-al kapcsolatban. Nem is annyira az elektromos mivolta okán – bár erről is lehetne filozofálni –, hanem a tervezőasztalon nagyon jól mutató, de a mindennapos használat kapcsán erősen megkérdőjelezhető tulajdonságai miatt. A második és harmadik tengelyen lévő kerekeket a prototípuson áramvonal elemekkel leburkolták. Ez bizonyosan nagyon jót tesz a CV-értéknek, de sok sikert kívánok egy felkent, fagyott trutyis kerékcseréhez! (Az utakon fel-felbukkanó prototípusokon nincs ilyen.)

Tesla Semi. Áramvonalidomokkal leburkolt hátsó kerekek. Remek lehet rajta kereket cserélni egy jó kis téli ráfagyott trutyival! Az azóta a forgalomban felbukkanó prototípusokon nem volt rajta ez a részlet. (Kép: Tesla sajtófotó)

A vezető ülését középre helyezték. Ez a kilátás és így a biztonság szempontjából remek – főleg a valóban sokat kitakaró visszapillantó tükrök helyett, hátrafelé néző kamerákkal –, csak éppen az összes fizetőkapu, logisztikai központ ki-és bejárat, meg hasonló dolog úgy lett megtervezve, hogy a sofőr a vezetőülésben ülve, az ablakon kinyúlva tudjon fizetni, papírokat átadni és átvenni, érintőképernyős terminált használni, vagy akár csak megszólítani a portást. A Tesla Semi-n a vezető középen ül, tehát ki kell kászálódnia a székéből ezek használatához. Igen ám, csak a Seminek nincs leengedhető oldalablaka! A prototípuson még oldalra nyíló tolóajtók voltak – mint egy kisbusz, vagy furgon oldalsó ajtajai – de több képet is láttam a prototípusokról, ahol ezek az ajtók oldalra nyílnak, hátrafelé. („Suicide door” - ha tetszik.) Aki látott már fizetőkaput érti, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: „Ezt nem gondolták végig.” Azzal együtt cirka 750 darabra van előrendelése a Teslának.

A vezető munkahelye középütt. (Fotó: Wikipédia)

Szóval a Semi izgalmas, meg forradalmi, de állati szkeptikus vagyok vele kapcsolatban! Ne legyen igazam, cáfoljon meg Mr. Musk én becsszó neki drukkolok!

Mert ez műanyag!
Előre is elnézést kérek, de ez a példány se lesz felbontva. Nem vettem olyan jó áron, mint a másikat, sőt kifejezetten fájt az ára azt tekintve, hogy ez szerintem amúgy mennyit ér, meg mennyit kérnek érte a tengerentúlon. Viszont azt nézve, hogy mennyiért tudtam volna amúgy eBay-ről, vagy egy itthoni online boltból beszerezni, egészen jutányos volt.

Ha a prototípushoz hasonlítjuk a részleteit, akkor azt kell mondjam, hogy részletes és szép – de leginkább azért, mert az eredetinek sincs túl sok részlete. Ami van azt kiemelték festékkel. Amúgy fájdalmasan műanyag és sajnos a félpót is az, alvázastul, rakoncástul, rakományostul.

A 2020-as verzióhoz egy Tesla Model S járt, a vontatmány pedig egy dobozos félpót volt, szóval ez a változat a csövekkel sokkal izgalmasabb játékszer, de röhejesen kevés csövet tettek rá, legalább kettő kéne még az öt rajta lévő mellé, hogy ne az legyen róla a benyomásom, hogy „elhagyott a rakományból”.

Rakományemelő
A mellékelt „Load Lifter” nevű villástargonca 2012-ben debütál az 1-75 sorban. Azóta legalább nyolc verziója született. Amit a Convoy szerelvényhez mellékeltek, nekem a 2013-as, MB-46 változattal teljesen megegyezőnek tűnik. Amúgy remek kis játékszer, működő karral – vagy gémmel, vagy micsodája is van egy ilyennek – amit a végén levő készséggel lehet emelni.

Verdikt? Izgalmas játékszer, de alapvetően műanyagból, a mi földrajzi koordinátáinkon túlzás áron.

2022-es Matchbox Convoy Tesla Semi and Pipe Trailer - Load Lifter, NRFB. Számos okból marad bontatlan.

Az a kevés részlet, ami az eredetin is van, az ki lett emelve festékkel, ami pozitív.

Van beltere, középre helyezett sofőrüléssel de anyira le van sötétítve az ablaka, hogy ezt képtelen vagyok fotóval igazolni. Nem tudom, hogy van-e bármije is fémből - nyilván a tengelyeken, meg a három csavaron (!) túl amik összetartják.

A "Conserve" feliratot képtelen vagyok értelmezni. Nyilván a szót értem, de hogy mit keres itt? A kerékburkolatok eltűntek a forgalomban feltűnő prototípusokról.

Félpót műanyagból. Ami fém az a két tengely, meg az egyforintos méretű lemezke, ami a helyükön tartja és egy csavar.

Legalább két cső kéne még, hogy ne legyen az az érzésem, hogy elhagyott a rakományból. Gyanús, hogy össze lehet őket illeszteni kétféleképp is, ami remek!

Villás rakodó, ami megegyezik a 2013-as MB-46 Load Lifterrel.

Együtt a kettő remek játékszert ad ki!

Kis "ravasz" ami a karját, vagy gémjét - vagy milye van egy ilyennek - mozgatja.

Matchbox MB-46 Stretcha Fetcha / Viper Van

Több mint tíz nappal később az első poszt után, meg merem kockáztatni, hogy egy változattal riogassalak benneteket egy olyan autóról, amit nem szeretek. Ja, és van rá egy jó apropóm is! A színe.

Vidám virággyerekek, kokós dürrögése az albioni nyárestében

Valamilyen különös oknál fogva a Lesney nem merte ráengedni a Stretcha Fetchát az Egyesült Államokra. Amennyire én a történetet tudom, párhuzamosan azzal, amikor a világ nagy része úgy kapta meg az MB-46-ot mint ahogy az előbb linkelt postban bemutattuk, az amerikaiak mást kaptak. Valami olyasmit, ami mellett a mentő verzió már egészen tetszeni is kezd. Ha megnézzük az alvázát, az pontosan ugyanolyan és a nevén sem változtattak. Csak az „üvegezés” lett kékből sárga, a fehér festésből lett OLYAN ZÖLD, mint amilyet Homer Simpson ok***tt azután, mikor Marge kiszedte a ruhája alá szorult izotópot otthon, illetve kapott egy „Viper Van” (kb. Vipera Furgon) feliratot. Cserébe a páciens maradt odabent úgy, ahogy volt és a nyitható hátsó ajtó is maradat fehér, mert az első az igényesség!

Próbáltam épp eszű magyarázatot fabrikálni mindehhez. Leginkább az tűnik valószínűnek, hogy még 1972-ben is tartott a „félünk a Hot Wheelstől, hát próbálunk valami hasonló stílusút fabrikálni mi is” para, de a brit tudósok tervezők nem jutottak olyan minőségű tudatmódosító szerekhez, mint az amerikaiak. Fogadjuk el ezt és ne várjunk magyarázatot, mert szerintem az sem tudná megindokolni, hogy „ezt, most, így, hogy” aki tervezte, elfogadta és a gyártáshoz megrendelte a festéket.

Collezione Grüne Slájm

Amikor egy idei ötös csomagból származó, Ford GT-ről írtam, végig az motoszkált bennem, hogy „én ez valamiért nekem furcsán ismerős”. Aztán beugrott, hogy a színe az, amit láttam már! Ez a zöld, bizony az OLYAN ZÖLD! Persze, a két járgány, két OLYAN ZÖLD változata közt 41 év a korkülönbség, szóval létezhetetlen a tudatosság a dologban, meg ugye ismerjük a cég tulajdonlása körüli történéseket, szóval még az sem lehet, hogy a gyár eldugott sarkában találtak pár hordó OLYAN ZÖLD festéket, de... A hasonlóság sokkoló!

Nem tudok ellenállni a gonosz énemnek és nem összegyűjteni az OLYAN ZÖLD kisautókat egy hevenyészet kollekcióba! Igen, a mostani kettőn kívül én még legalább egy ilyen, pontosabban OLYAN ZÖLD színűt tudok, de későbbre tartogatom.

 OLYAN ZÖLD szín, sárga ablakok és megkülönböztető jelzés...

 ...Viper Van felirat. Nagyon ócska tudatmódosító anyagot fogyaszthatott, aki ezt tervezte!

 A hátsó ajtó maradt fehér. Előzenekar: az IGÉNY!

 Azt hiszem ez a kép be fog égni a monitorotokba! 2013-as színtestvérkéjével duóban.

Collezione Grüne Slájm.

Matchbox MB-46 Stretcha Fetcha

Van egy kérdésem, amire őszintén érdekelne a válaszotok: Volt olyan kisautótok kölyöknek amit szívből utáltatok? Ha igen, melyik volt az és mi lett vele? Nekem volt. Egy mentőautó, ami helyett úúúúgy szerettem volna egy tényleg mentőnek kinéző valamit, leginkább egy Binz-t. Igen, a mai post pont erről fog szólni.

Fantázia szörnyszülött

Sokszor leírtam már, hogy sohasem voltam oda a fantázia szülte Matchboxokért. Kölyöknek sem, felnőtt gyűjtőnek sem. Gyerekként nagyon szerettem azokat a kisautókat amivel lehetett nénózni a szőnyegen, de valahogy ezt a nyilvánvalóan fantáziamobil mentőautót sohasem szerettem, talán mert olyan rettenetesen furán nézett ki. Azt hiszem a csónakorr volt az, amit nem tudtam neki megbocsátani. A fantáziámból annyi még kitellett, hogy „biztos kétéltű”, de „akkor a hátsó ajtaja miért van olyan alacsonyan? Ott befolyik a víz!” Szóval szegény kapott kiképzést rendesen, a gyerekkori példányt kallasztom is a roncsos dobozban, ahol azok a gyerekkori darabok laknak, amiket nincs szívem nekiadni a kollégáknak átalakítási alapanyagnak, mert hát azért mégiscsak ezek azok a közel negyven éves darabok, amikkel felnőttem, akármennyire is le vannak harcolva.

Hülye nevek minisztériuma

Gyerekként persze lövésem sem volt a fura nevéről, ami egy elég gyenguska, de legalább lefordíthatatlan szójáték azzal, hogy valakit – egészen pontosan téged – hordágyra tesznek és idehoznak. Bosszúból levezetem, hogy szerintem mi lehetett, ne csak nekem legyen rossz! Szóval angolul a hordágy az „stretcher”. Nyújtózni, kifektetni meg „stretch”. A „stretcha” egy torzított butaság, nagyjából abban a formában, mint ahogy magyarul a „nem tudom” a „nemtom”, a „hagyjál”, meg a „haggyá'”. Eredetileg az akarhatott lenni, hogy „stretch you”, ami nagyjából azt teszi, hogy „kiterítenek téged”, némileg elvonatkoztatva – lévén egy mentőkocsiról van szó – „hordágyra raknak (téged)”. Mindez kicsit torzítva: „stretch ya'”, ami némi őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban való érlelésével készülő, égetett szesz elfogyasztása után tud úgy elhangzani, hogy „stretcha”.

A „fetch” az annyit tesz, hogy „elhoz, ide hoz” – mi több, az ebnek elhajított tárgy visszahozását célzó játékot, amit mi leginkább úgy hívunk, hogy „hozd vissza!” is így nevezik. Ezzel nem vacakoltak sokat, csak a „you” lett az, ami a fenti módszer alapján hozzácsapódott.

DE! Van nekem egy kitűnő barátom, Armitage aki – többek közt – műfordító. Kíváncsiságból rákérdeztem nála, hogy mit gondol az okoskodásomról. Ő azt mondta, hogy „az -a végződés gyakran az -er végződés hanyag ejtését írja át”, tehát az ő olvasatában a „stretcher-fetcher” lehetett a kiinduló anyag, mielőtt jött az égetett szeszes kezelés, tehát a végeredmény szerinte „Hordágy-Szállító”.

Szóval valahogy így képezték a nevet. Hát nem óriási, hogy már 1972-ben hol tartottak a brit tudósok?!

Változatok egy bénára

A Stretcha Fetcha mint mentőautó, 1972-től, egészen 1978-ig riogatta a gyermekkorúakat az 1-75 szériában. (Más verzióit most ne birizgáljuk, azokból majd másik post lesz.) Zavarba ejtően sok verziója volt pont azokból a lényegtelen különbségekből, amiktől én pont rosszul vagyok és nem szoktam az ilyen eltéréseket halmozni. Ha valaki mégis elmerülne ezekben, akkor fáradjon erre!

Most, hogy jobban belegondolok, tiszta mázli, hogy az én gyerekkori példányom is szakasztott ilyen volt, kék színű szélvédővel és megkülönböztető jelzéssel, mert a borostyán sárga villogókat bizonyosan nem tudtam volna megemészteni.

Nem a legkedvesebb kisautóm, de fogjuk fel úgy, hogy „volt ilyen is, pipa”.

 A csónakorr, amit kölyökként nem tudtam hová tenni. Fantáziamobil, de annak is jobbkormányos!

 Viszont legalább van megkülönböztető jelzése - akkoriban támogatták ezt az iparágat -, és hozzá kék! 1972-ben született, pont mint én, de mennyivel jobban tartja magát...

 Akkoriban még meg tudták oldani azt a mérnöki kihívást, hogy a kinyitott ajtaja úgy is tudjon maradni!

 Ez van odabent. Ezt a képet - ha jól emlékszem - még Bog Zoo kollégától kaptam. (Ha nem így volna, akkor szóljon aki küldte! Köszi!)

Megszavaztátok! A Stretcha Fetcha:

Szép!	2 (14%)
Közömbös.	4 (28%)
Nem szép!	8 (57%)

Szavazatok száma: 14

MB-46 Superfast 1970 Chevrolet El Camino SS

Majdnem napra pontosan egy hónapja volt, hogy a Matchbox háromhüvelykes méretarányú El Camino-ját tárgyaltuk – részletesen, típustörténettel, ahogy kell! Akkor elkövettem azt a másfél mondatot, hogy „egyetlen kivitele sem tetszik nekem úgy igazán. Vagy a színe nem tetszik, vagy idétlen a dekorációja, ha meg ezek okék, akkor sikerül rettenetesen béna kerekeket biggyeszteni alá.” Nos, ma azt a változatot szeretném megmutatni, ami majdnem oké.

Ez a verzió 2005-ben került az amerikai Superfast kínálatba és mindössze egyetlen évet élt meg. A 15 500 példányban készülő spéci kiadást egy „bruhahahával” kommentálnám, puffogtam már egy sort ezzel kapcsolatban korábban.

A matt fekete fényezés vadmalac, a kiemelt részletek rendben vannak, az El Camino SS felirat az oldalán remek, egyedül a kereke az, amivel nem tudok kibékülni. Ízlések és pofontok persze különbözőek, de szerintem ez a kerék bár remek, valamiért nem mutat jól ez alatt a konkrét autó alatt.

A holmi nyilvánvaló okokból marad NRFB, aminek fájdalmas velejárói a „többet sejtetnek, mint láttatnak” fotók.

 MB-46 Superfast 1970 Chevrolet El Camino SS, 15 500 darabos spéci kiadás. Aha.

 Festékpöttyök a fényszórókon!

 Szép kiemelések a matt fekete fényezésen, de a kerekekkel nem tudok kibékülni!

 Iszonyúan utálok blistert fotózni, de ez érthető okokból marad NRFB.

Matchbox MB-46 Ford F-100

Eddig többnyire csak beszélgettünk arról, hogy egyre feltűnőbb fényezéssel és dekorációkkal fogják elkészíteni a jövő Matchboxait. A minap sikerült az egyik ilyet beszereznem, mégpedig a Ford F-100-as képében - a Panel Delivery megnevezés immáron lemaradt a blisterről. Ha már a blisternél tartok, az is feltűnt, hogy mekkora a kisautó és grafikájának zöld színe között fennálló árnyalatbeli különbség. Az autó igencsak élénk árnyalatú, zöld színű matt fényezést kapott, ráadásul egy igencsak attraktív dekorációt is rápingáltak. Az egész úgy fest, mint ha a Black Panther energiaital reklámautója lenne, egy ilyen autó pedig akkor jó, ha felfigyelnek rá az emberek. Az egészet megkoronázandó egy az amúgy nagyon jól sikerült kerekeket pakoltak alá, csak az a gond, hogy stílusában nem illik ehhez autóhoz, ráadásul még arany színű is. Összességében végül is szerintem nem annyira rossz ez a kivitel, mondjuk nem is a legszebbek közé sorolnám, szódával elmegy kategória. Az viszont sajnálom, hogy most nem az autóhoz illő festéssel látták el, mint korábban.

Elég kirívó lett a fényezés

Látványos dekoráció

Hátul szokás szerint semmi festés

Matchbox MB-46 Ford F-100

Elég nagy a hasonlóság

Matchbox MB-46 Volkswagen Caddy

A Volkswagen frappáns módon a Caddy nevet választotta a Golf modelljéből kialakított - akkor még platós - haszonjárművének. A golfban, mint sportban a caddy az a személy, aki a zsákot cipeli és tanácsokkal látja el a játékost. Innen már nem nehéz levonni az összefüggést, leegyszerűsítve caddy, mint hordár. Az elődjével ellentétben, a második generáció már a harmadik generációs Polo alapjain nyugszik, és kizárólag zárt, dobozos kivitelben létezik. A jelenleg is futó sorozat viszont újra Golf leszármazott, annak is az ötödik generációjának műszaki tartalmára épül. Kivitele itt is lekorlátozódik a dobozos kivitelre, azonban létezik belőle hosszabb tengelytávú kivitel is. Ahogy elődjét, ezt is kérhetjük oldalablakos, személyautós kivitelben is, mely így egy igen tágas és jól használható családi járművé válik. A motorpaletta a platformot kihasználva elég tágas, az egynégyes 75 lóerős benzinestől, egészen a kétliteres 140 lóerős turbódízelig válogathatunk a motorok között nyolc lépcsőben.

A Matchbox a jelenlegi modellt vette alapul, melyet 2008-ban dobott piacra MB-46 néven. Idén egy helyet előre lépve, már MB-45-ként találjuk meg az 1-75-ös sorozatban. Közben megjelent ötös és tízes pakkban, Superfast modellként és az idei Euro Editionban is jelen van. Kidolgozása hozza a mai modellek minőségét, tehát példás, minden apró részlet a helyén van. Kapott visszapillantó tükröket, melyek szerencsére nem lettek túl méretesek, a hátsó ajtón ott vannak a zsanérok is, a rendszámvilágításban a kulcslyuk, és még sorolhatnám. Az első és hátsó lökhárító az alvázból van kialakítva - melyről szintén nem hiányzik semmilyen apró részlet-, ami ennél a modellnél is jó ötlet volt, hisz gyakran marad fényezetlen egy áruszállítón. A szélvédőn van ablaktörlő, hátul pedig az asszimetrikus, két felé nyíló ajtó osztása van szépen kidolgozva. A színe hasonlít az eredeti modell kékjéhez, a lámpák részletgazdagok és kapott rendszámot is. Az oldalsó ablakok le vannak engedve, így jó belátás nyílik az utastérre, melynek kidolgozása szintén hibátlan, részletgazdag, egyedül a kormány ront kicsit az összképen. Ennek megoldása kicsit öszvéres, telikormány, de a küllők körvonalát kialakították. A raktér sem maradt üresen, egy modell repülő kapott benne helyett a távirányítójával, ami egy picit nagyra sikeredett - a hátsó ablakon belesve, ez nem tűnik fel, lehet azért ekkora, hogy úgy is látni lehessen. A kerék is nagyon jó választás volt alá, ugyanis hasonlít a gyári alufelnire. Egy dolgot hiányolok, illetve nagyot dobna még rajta, ha az első lámpa a szélvédő műanyagjából lenne, de sajnos ez manapság már nem nagyon dívik. Összességében sikerült megint egy modellszerűen kidolgozott játékot alkotnia a Matchboxnak, csak így tovább.

Matchbox MB-46 Volkswagen Caddy, NRFB

A rendszám kikódolása nem nehéz

Szép nagy, sima felület

Minden részlet kifestve

A tolóajtó sem hiányzik a jobb oldaláról

Részletgazdag beltér óriás távirányítóval, a kormány határeset

Így néz ki eredetiben, rossz oldalon levő kormánnyal

Matchbox MB-46 Trash King

Kezdetben vala az MB-47 Trash King. Követé őt az MB-47 Garbage Truck. Idén levé ő már megint Trash King, de most MB-46. A felületes szemlélő számára ezek bizony teljesen ugyanolyanok, csak a nevük változik, meg persze a színezésük és a kerekeik. Némi, tüzetesebb szemlélődés után azonban rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen igaz ez. Az MB-47 Trash King-hez képest a két későbbi változaton változtattak egy kicsit. A felső fertály műanyag alkatrészén látok némi eltérést. Kukás pedig kell!

2009-es MB-46 Trash King, NRFB.

Matchbox MB-46 Hot Chocolate

Vannak olyan Matchboxok a hetvenes évekből, melyeket mindannyian ismerünk és a legtöbbünknek akkor volt is olyan – vagy ha nekünk éppen nem, akkor a szomszéd Pistikének biztosan. Állítom, hogy az MB-46 Dragon Wheels ilyen, „oh, ezt ismerem” darab. Az 1972-re datált Dragon Wheels-nek volt egy csak az amerikai piacon forgalmazott változata, az MB-46 Hot Chocolate. A forró csoki – ejtsd kakaós ital – az utolsó szögig megegyezik a jól ismert zöld, európai funny car-unkkal, csak az aranybarna-fekete fényezésben tér el. Az alvázán az amerikai piacos gépezet a Hot Chocolate feliratot viseli, de a dátumozás megmaradt az 1972-es, holott 1981-ben került az amcsi 1-75 sorozatba. Mindahányan láttunk már olyan Matchboxot, aminek az eredetihez képest más országban készült és ezért megváltoztatták az alvázán a feliratot, ezért egy kis kitüremkedésre volt ráírva a származási ország. Nos, a Hot Chocolate alvázán nem ilyenen trónol a név, hanem a szokott módon, az összes többi szöveggel megegyező szintben. Az én példányom egy akciós blisterben töltötte az elmúlt 27 évet. Hogy ne csak nekem csorogjon a nyálam, elmondom, hogy a hátulján olvashatók szerint mit lehetett nyerni akkor, ha visszaküldted a neveddel-címeddel kitöltve a kérdőívet. Fődíj: londoni vakáció négy fő részére. 3 darab első díj: 1000 dollár értékű Matchbox játék. (1981-es dollárban, emberek! El tudjátok képzelni, mekkora halom játék volt az?) 30 darab második díj: A teljes 1982-es 1-72 sorozat. (Kicsit lejjebb, az apró betűkkel szedett részből kiderül, hogy a 75 darab Matchbox összesen 135 dollárt kóstált akkor.) 300 harmadik díj: Matchbox city garage. (Ez 16 és fél dollárba került akkoriban.) Ti is sóhajtottatok most egy nagyot?

Matchbox MB-46 Hot Chocolate, NRFB.

Bevallom, nekem ez jobban tetszik, mint a zöld gépsárkány.

A tetőn teljesítményfokozó, fehér racing csík.

Azt hiszem, ilyen jól nem sikerült blistert fotóznom mostanában.

Valahogy ebből a színből jobban kilátom a hátsó dobozból a fékezőernyő-tartót.

Matchbox MB-46 Mercedes-Benz 300SE

Tulajdonképpen azt is beleírhattam volna a címbe, hogy „update” hiszen fordított időrendi sorrendben sikerült beszereznem az MB-46 Mercedes-Benz 300SE összes főbb változatát. A sorozatban az első MB-46 – az ami most, frissen került a birtokomba –, az a regular wheel változat, mely pont a kerék verzió utolsó évében, 1969-ben debütált. Ennek a változatnak nyithatóak az ajtajai és a csomagtartó fedele is. 1970-re már vékony, Superfast kerékkel került át az MB-46. A karosszériát nem kellett átszabni ahhoz, hogy alá férjenek az új kerekek, de az ajtók ezen már nem nyithatók, csak a csomagtartó. A metálkékből pedig ez a ropiszín lett. Ha megnézitek Areh verzióját az rw változatból, akkor látni fogjátok, hogy nagyjából ugyanúgy lógnak rajta az ajtók, mint az enyémen. Gyanítom pont ezért hagyták el ezt a részletet – nem szép a rosszul illeszkedő ajtó. Az 1-75 sorozatban utoljára 1972-ben fordul elő az autó, de 1979-ben ismét előveszik, hogy katonai zöld festést kapjon és a TP-14 Twin Pack-ben szerepeljen. Érdekes, hogy ennek már valamivel szélesebb Superfast kerekei vannak, de még ezek miatt sem kellett átszabni a kasztnit. Ezen a változaton viszont már semmilyen nyitható részlet nincs.

A regular wheel MB-46-nak még az ajtajai és a csomagtartója is nyitható.

Naná, hogy a Telefonos Csóka pózol az öreg állólámpás mellett! Itt jól látszik, hogy bizony lógnak az ajtók.

Ez van a csomagtartóban - két nagy zsanér.