Matchbox MB-48 HMMWV / HUMMER

A mai postban az egyik legismertebb, legkarakteresebb katonai terepjáró, Matchbox értelmezését vesszük górcső alá.

High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle

Én azt gondolom, hogy aki már látott 1985 óta készült amerikai katasztrófa-, vagy a közelmúltról, jelenről, közeljövőről szóló háborús filmet az már bizonyosan látott Magas Mozgékonyságú Többcélú Kerekes Járművet. Aki viszont teljesen szűz HMMWV – fonetikus amerikai angol átiratban humvee a jeep mintájára, ejtsd: humvi – ügyekben, annak rögvest ott van a TotalCar tesztje róla, Bolla Gyuri szövegszerkesztőjéből, amiben kellő alapossággal dolgozza fel a történetét is.

Nekem volt szerencsém első kézből tapasztalatot szerezni vele kapcsolatban és üléspróbát is venni egy sajnos csak statikus bemutatón – honvédségünknek volt (van?) pár ilyenje – és leesett állal tapasztaltam, hogy ez a túltenyésztett böszme nagy dög mennyire szűk helyet kínál a felhasználói számára.

A fenti két képet 2003 februárjában készítettem a napfényes Kaliforniában, az akkor már felhagyott alamedai tengerészeti bázis valamikori területén. A CV-8 USS Hornet repülőgéphordozó múzeumhajót kerestük fel a Kézzel. Akkor még ácsorgott ott pár teher- és ellátóhajó a Navy aktív- és árnyékflottájából is. A repülőgéphordozó vizitünkről itt olvasható egy beszámoló, jópár fotóval - az egyiken a Kéz is látható hátulról!

Mindannyiunk szeretett Governátora birtokolt is (talán nem is egy) Humvee-t és szerintem az ő hatására is született belőle civil kivitel.

Mindannyiunk szeretett Governátora, a (z egyik?) Humvee-ja fedélzetén. (Kép: Tork.buzz)

1994-2022

A Matchbox – és ami azt illeti a többi neves gyártó –, háromhüvelykes méretarányú kínálatából a hetvenes évekre kikoptak a katonai témájú járművek. Nem mondom, hogy nyomtalanul eltűntek – mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja –, de a korábbi időszakokhoz, például a Matchbox regular wheel korszakához viszonyítva igen ritkák lettek. Ez remekül nyomon követhető a katalógusaikban.

Én ezt is a Hot Wheels hatásának gondolom, hiszen az amerikaiak a harsány színekben pompázó, gyorsan és messze guruló játékautókkal letarolták a legnagyobb, legzsírosabb piacot – az Egyesült Államokét.

Ha nem is csodaszámba megy, hogy a Matchbox elkészítette az 1990-es évek közepén a humvee-t és azt egészen a közelmúltig használta is, mindenképpen rendhagyó. Az alvázán "HUMMER" a felirat, de mi pontosan tudjuk, hogy az butaság, merthogy az a polgári verzió.  Valamiért a Matchbox gyűjtők nem is becsülik sokra a katonai témájú modelleket, de mikor befolyásolt engem más véleménye abban, hogy nekem mi tetszik?

Ahhoz képest, hogy milyen sokáig és 40 közeli verzióban készült, valahogy mégis sikerül neki a radarom alatt maradnia, de erre az lehet a magyarázat, hogy az 1-xxx sorokban viszonylag kevésszer és rövid ideig szerepelt, inkább különleges sorozatokban és multipakkokban fordult elő.

Három (és fél) öntvényverziója létezik:

• Van fegyver a tetején. Ilyet láthattok a mai postban is. Ez a szakértők szerint az amerikai BGM-71 TOW optikai rávezetésű, vezetékes irányítású páncéltörő rakétavető. Ez majdnem teljesen körbeforgatható, de a tetőn lévő dudor útban van neki, szóval ezért csak majdnem. Ehhez kapcsolódik a „feledik” verzió is. 1997-ben a Lost World: Jurassic Park szériában két változata is megjelenik az elejére szerelt... Húha... Szóval valami böszme nagy készség, ami az adatbázisok szerint nyomkövető és csapdázó berendezés dinoszauruszok befogására. Szerintem szörnyű, gyerekként az első dolgom lett volna lepusztítani róla ezt a sz... szert.

• Nincs fegyver a tetején. Amúgy teljesen korrekt.

• Nincs fegyver a tetején, de van túl sűrű rácsozású és túl nagy gallytörő az elején. Ebből csak két verzió van, szintén filmes sorban, ez úttal a Jurassic World (2019) és a Jurassic World Domination (2022 ez a bejegyzés írása pillanatában utolsó megjelent verzió) szériákban. Szerintem teljesen agyonüti a frontend dizájnját.

A 28 éves karrierje alatt a dekorok igencsak változatosak. Jellemzően valamiféle katonai álcázófestés szerűt kapott – amiben van szörnyen sikeredett, eredetileg sivatagi homok színűnek szánt, de inkább fakó rózsaszínre sikeredett –, de van bling-bling aszfaltgangszta, csicsás felnikkel, rendőrségi és tűzoltó jármű is – utóbbi ez esetben talán vízágyúnak szánt fegyverrel a tetején.

Amennyire én tudom, a nyitható hátsó „csomagtartó” mindegyik verziónál megmarad, de közel sem vagyok benne biztos. Idővel a futóművén változtatnak, az addig remek rugózás teljesen eltűnik.

Amit a postban láthattok, 1998-ban volt MB-48 az összes piacon. Szemlátomást az első, legjobban felszerelt változatok közül való és sivatagi álcázófestést kapott. Mindenképp a jól sikerült, kívánatos verziók egyike és ennek még a rugózása is megvan.

Az egyik legjobban felszerelt verzió, páncéltörő rakétavetővel a tetőn. Ezt a frontendet üti agyon a legutolsó, galytörős változat.

A tetőn lévő dudor miatt nem tud teljesen körbefordulni a fegyver. A Convoy-kerék meg mindennek jól áll!

A "csomagtartó" és az ő nyitható fedele. Ez úgy tudom minden öntvényváltozaton megmaradt.

Matchbox MB-48 Ground Grinder

Valószínűleg gyerekkori emlékem tudatalatti unszolása késztetett arra, hogy a Matchbox Caterpillar Motor Grader mellé beszerezzek egy viszonylag friss kiadású földgyalut is.

Mint az kiderült, a régi Caterpillar nem más, mint a Hot Wheels Street Cleaver megszelídített változata, de a Ground Grinder már egy teljesen saját "fejlesztése" a Matchboxnak. 2013-tól folyamatosan a kínálat részét képezi, ebből én a premier darabbal szinte megegyező kivitelű 2018-as fekete-sárga változatra csaptam le. Munkagépben szerintem ez a legjobb színkombináció, így mikor elém került egy üzletben habozás nélkül tettem a kosárba. Elég korrekt munkát végzett a gyártó, kellően részletgazdag, még ha ez a kifestések nélkül elsőre talán fel sem tűnnek, mint például az első és hátsó lámpák, a visszapillantó tükrök, vagy a villogók a fülke tetején. Kapott előre is egy kisebb simító alkalmatosságot, de a gép lényegi eleme, a tolólap jó nagy méretű. Utóbbihoz imitált hidraulika is jár, de sajnos nem állítható - ezt a funkciót meghagyták a Real Working Rigs sorozatnak. A játékélmény azonban így is meg lehet vele a homokozóban, ugyanis mindkettő elég közel került a talajhoz. Összességében egy teljesen korrekt földmunkagépet kapunk a Ground Grinder által.

Klasszikus földgyalus kinézet

Jó nagy és sajnos fix a fő tolólap

Kellően részletes kidolgozású

Kicsit nagyobb méretű, mint az elődje

Nem sok felület van a feliratoknak, ezért minden kis helyet alaposan kihasználtak

Matchbox MB-48 Ground Grinder

Ha már említettem a Hot Wheels-ből lett Matchbox dolgot és feljebb szerepel is a Bulldozer, amit korábban mutattam, most itt van a kettő egy képen

Van köztük pár év különbség

Átalakítás: Matchbox MB-08 és MB-48 Vauxhall Astra GTE/ Opel Kadett GSi

Eredetileg egy darab autó átértelmezésről szólt volna ez a post, de mire alakot öltött, addigra elkészült egy másik Kadett átformálás is. Mivel igazán lényeges változások nem voltak összességében, így érdekes összehasonlítani őket egymással és az eredetijükkel.

Nagyon nem szaporítanám a szót a típussal kapcsolatban mivel már volt szó néhányszor a Kadettekről  ezeken az oldalakon. Az autó műszaki és történeti hátterét is ott lehet részletesen megtalálni. Én inkább a két átalakítást venném most szemügyre.

Talán ami érdekes, hogy a Matchbox szinte ugyanazt a karosszériát adta ki apróbb módosításokkal. A legismertebbek talán a rendőrségi változatok, amikről szintén volt szó részletesen. Ezeknek nem nyílik az ajtajuk viszont fényhíd van rajtuk. A civil változat nyíló első ajtókkal rendelkezett. Nos, az én kék Kadettem a kettő változatot kombinálta. Civil viszont nem nyílik az ajtaja. Talán már érezhető ebből, hogy egy kis átalakításról van szó. És valóban. Kékfénytelenítettem és civilizáltam egy angol festéses rendőrautó maradványt. A másnál már lejátszott példány hamar megszabadult a sérült ablakoktól és a szinte teljesen lekopott festéstől. Itt jött be az átalakítási inger. Ilyen verzió még nem volt, de biztosan van, akinek hiányzik. Nosza legyen. Lefaragtam a fényhíd fém középső maradványát és betapaszoltam a helyét. Az ablaknál kombinált megoldást alkalmaztam, mivel nem volt törött vagy hiányos az alkatrész, csak nagyon karcos. Így csak az első szélvédőt pótoltam mással, míg a többi rész fényes fekete festést kapott, mintegy nagyon-nagyon erős ablaksötétítést imitálva. 

A romos ablakelem a leműtött első szélvédővel

A befestett hátsó ablakok a ragasztás alatt rögzített új szélvédővel

Nagyjából ennyi karosszériamunkára volt szükség. Kapott egy enyhén subarus utóízű élénk kék színt, valamint arany felnifestést és máris gurulhatott a városszéli Opelesek esti találkájára.

A sportos forma ma is megállja a helyét

Arany és kék, ezt a kombinációt a nagyok is használták már

A GSi hátsó

Dögös a verda a sötét ablakokkal

Amilyenből lett és amivé lett

Itt még nem kergetik egymást az éjszakában

Sokkal jobban érvényesül a belső világos kárpit mint a kék szélvédő mögött

A másik, most elkészült változat eredetileg is civil volt de erősen gyerektuningos, mint az a képeken is látható. Innen üdvözlöm a filctoll gyártóját, mert úgy megfogta az ablakok műanyagját a tinta, hogy semmilyen kemikáliával nem lehetett eltávolítani onnan. Baromi nagy kár, mert az ablak egyébként tökéletes állapotban volt és simán visszarakható lett volna.

Ahogy hozzám gurult

A Kadett GSi egy sportos jószág, amint ezt a házi tuningosok is felismerték. Nyilván mire kis hazánkban a fiatalság hozzájuthatott kis pénzekért az ilyen kaliberű autókhoz, azok már régen nem az eredeti fényükben tündököltek. Vagy széthajtották, vagy agyontuningolták őket, vagy mindkettő. Tehát ilyenkor jön nagy ritkán a felújítás, amikor is igyekeznek a gyári színt és állapotot visszaállítani – nagyobb pénzösszegekért – vagy pedig egy elfogadható minőségű de egyéni ízlésvilágú kocsi kerül ki az ifjú barkácsoló tuner garázsából – valamivel kisebb összegért. Én egy ilyen változatot mintáztam meg. Ezért is került rá egy élénk narancs szín. Ami poén benne az a natúr fémszínű és csak lakkozást kapott tetősáv. 

Fényes narancs+matt fekete+fém polír

A motorházfedél matt fekete színe inkább divatjelenség mostanában, mintsem hasznos praktika de mindenesetre ebbe a kocsiba így az is belefért még mint dekorációs tényező. Az ablakokat itt is iratborítóból készítettem el, mint a kék társánál, így lehetőség volt a sötétített üvegek megjelenítésére is. Amennyire elterjedt és népautó jelleget viselt magán a Kadett még Magyarországon is, ennek arányában talán nem volt túlzás ismét elővenni a típust és még egy bőrt lehúzni róla ezeken az oldalakon. Valójában nincs is mit hozzátenni a jól ismert autóhoz, beszéljenek a képek az esti „csapatás”-ra készülő Kadettesekről.

A Kadett megjelenés kissé sportosítva

Ez a szín nagyon kihozza a jellegzetes profilját

Színtelen indexburák, ahogy az kell ilyenkor

Vajon milyen kasznit rángatnak ott hátul a felújítóműhelybe éppen?

Fekete belső kárpitozás

Tuning v1.0 és v2.0

A szolgálati és a hobbi célú fölhasználás esetei

A matt fekete festés más optikai arányokat adhat

Tuning lámpaburák hátul

Széria felnik, felújítva

Matchbox MB-48 Red Rider

Nagyjából egy hete volt, amikor belevágtam a nyomokban Dodge Chargert tartalmazó Matchboxok történetébe. A mostani folytatás most jó darabig az utolsó lesz, mert valahogy ezek nekem – és ahogy az előző rész kommentjeit elnézem másoknak sem – a szívem csücskei. Tulajdonképpen másolás+beszúrással is összerakhatnám ezt a postot az előzőből, annyira hasonló a történet.

„Apám csöves volt...”

Ugyanabban az évben, amikor a fentebb linkelt postban tárgyalt MB-26 Big Banger is debütált, született egy másik Charger dragster karikatúra is, az MB-48 Pi-Eyed Piper. Hogy miért titulálom ezeket karikatúráknak? Nos, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezek a jól ismert stílusú rajzok, melyek pólókon és egyebeken szoktak megjelenni, kisautóba öntött inkarnációi. (Két példa, itt és itt.) A Piper – aminek a neve valamifajta szójáték azzal, hogy minden hengerhez külön levegőbeömlője és kipufogója van, amitől a motorblokk felső része olyan mint egy skót duda – még tovább is húzza, mint a Banger, mert 1972 és 1977 között marad az 1-75 szériában. Az egészen egyértelmű, hogy édes testvérek a Bangerrel, csak a motorblokkjuk különbözik, illetve az alvázukban van némi eltérés. A Piper oldalsó kipufogói nem az alvázzal képeznek egy darabot, hanem az egy külön műanyag alkatrész, ami az alváz és a karosszéria között foglal helyet, mint a sonka a szendvicsben. (Kép erről alább, ami egyértelművé teszi, hogy hogyan fest ez.)

Lángok és Lovagok

Érdekes, hogy a Pipert is ugyanabban az évben veszik elő ismét, mint a Bangert, azaz 1982-ben. Ekkor Red Rider (Vörös Lovas) lesz belőle és mint MB-48 masszív tíz évre tanyát ver az 1-75 szériában. Ősétől csupán a festése különbözteti meg az autót, mely 1983-ban egy testvért is kap, az MB-67 Flame Out (kb. Kicsapó Láng, egy újabb nehezen fordítható és mérsékelten vicces szójáték) képében. Szerkezetileg ezzel is megegyeznek, csupán a festésükben térnek el. A Flame Out még egy évig marad meg a szériában, valószínűleg rájöttek, hogy azért mégiscsak túlzás három nagyon hasonló kisautót tartani egy mindössze 75 darabos sorozatban.

Ez a kisautó is ugyanabból az MC-20 jelű húszas csomagból származik, mint a már tárgyalt és a jelen post képein statiszta szerepet betöltő, Big Banger leszármazott Cosmic Blues is.

Balról a Red Rider, jobbról a Cosmic Blues. Amúgy a valóságban miben van ekkora V-blokk?

Letagadhatatlan a rokonság. Azért a festésüket nem nevezném őrülten bonyolultnak.

A hátsó fertályuk tökéletesen azonos.

Az eltérés az alvázakban. Jól látszik a Red Rider műanyag betétje a fém alváz felett.

Matchbox MB-48 Vauxhall Astra GTE - Opel Kadett GSi

Az Opel 1937-ben dobja piacra a Kadett sorozat első darabját, melyet kis, családi autónak szánnak. Az első, nagyjából 107 és félezres darabszámban gyártott Kadett leginkább arról híresült el, hogy a háború után a Szovjetek szépen bedobozolták a komplett gyártósort, elvitték Moszkvába, ahol aztán az első Kadett mint Moszkvics 400/420 néven készült tovább, egészen 1956-ig.

Opel Kadett E / Vauxhall Astra Mark 2

Nemes egyszerűséggel az első Kadettről rögvest ugorjunk át az utolsóra! (Attól most tekintsünk el, hogy Dél-Afrikában a Kadettnek hívták azt az autót, amit mi első generációs Opel Astraként ismerünk, mert akkor így helytálló ez az első-utolsó dolog.)

Az E Kadett 1984-ben debütál és 1985-ben meg is szavazzák a szakmai újságírók az európai Év Autójának. (Amúgy nem vagyok túl nagy véleménnyel erről a szavazásról, érdemes megnézni a listát, hogy miket tudtak megszavazni ezek a népek. Többnél fogjátok majd a fejeteket mondván, „De hát miért?!”) Az elismerés alapvetően az aerodinamikus cseppformának szól, mely akkoriban kezd ismét divatba jönni és leváltani a dobozautókat. A General Motorsnál azért biztosra mentek, a három- és ötajtós mellett előrukkolnak a lépcsős hátú négyajtóssal is, ami azért nem olyan óriási nagy váltás a dobozokhoz képest.

1985-ben dobják piacra először a Kadett GSi-t, illetve Angliában – meg mindenhol máshol, ahol Vauxhallnak hívják az Opeleket, szóval ahol jobb oldalon van a kormány – a Astra GTE-t, melyek a csúcsteljesítményű, sportos modelleket jelentik a Kadett kínálatban. (Csak az érdekesség kedvéért: A Kadett E-t Braziliában meg Chevrolet Kadettnek hívták.) A helyzet az, hogy igencsak ellentmondásos adatokat lelni a neten arról, hogy melyik motor mikor is jelent meg ezekben és mekkora volt a teljesítményük. Szóval közel sem biztos, de azt hámoztam ki, hogy 85-ben az 1,8 literes, sornégyes, 115 lovas benzines erőmű az, ami a csúcsmodellbe kerül, mely egyaránt lehet három és ötajtós. A fronthajtású autó ezzel maximum óránkénti 191 kilométeres sebességre tud felgyorsulni. Később – hogy pontosan mikor, arról nem értenek egyet a források, az egyik 1988-at, a másik 1990-et említ – jelenik meg a kétliteres, 16 szelepes motor és kerül a fentebb említett hárombetűs nevű kivitelekbe. A teljesítményükben sem értenek egyet, az egyik 156-, a másik 168 paciról tud. Még az is lehet, hogy mindkét forrásnak igaza van és az idő előrehaladtával megnőtt a teljesítmény – láttunk már ilyet korábban.

A Kadett E szerintem igen jól eltalált forma és ennyi évvel a bemutatása után sem tűnik fájdalmasan elavultnak. Vagy csak megszoktam? Lehet ez utóbbi is, hiszen az európai gyártása 1991-es leállítása után a modell sok néven és formában él tovább – a rossz nyelvek szerint a minőség viszont köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Az E Kadett adja az alapját a Daewoo LeMans-nak (később Daewoo Cielo, Racer és Nexia), ugyanez Chilében Daewoo Heaven, amit az Egyesült Államokban és Új Zélandon Pontiac LeMans néven árultak. Nincs vége a történetnek! Ugyanez az autó Kanadában Passport Optima.

MB-48 és társai

A Matchboxnál a háromajtós csúcs-Kadett alapvetően két változatban lát napvilágot. Az MB-48 a civil verzió, mely a fém alvázán 1985-ös keltezést visel és 1986-ban kerül be az 1-75 sorba. (Ne feledjük, a www.matchbox1-75.com az angliai kiadásokat listázza, tehát ezért fordul itt elő először 1987-ben.) A piros járgány ajtajai nyithatóak, a kormánya a jobb oldalt található, és látványos GTE logót visel, szóval ez egészen biztosan egy Vauxhall Astra GTE. Később a dolog annyiban változik, hogy az alvázon megjelenik az Opel Kadett GSi felirat is – változik a karosszéria festése is – de a korai példányokon még csak a Vauxhall szerepel. Az MB-48 számozás marad, de 1987-ben „AC Delco” racsingfestést, 1989-1993 között meg „STP Vauxhall-Opel” racsingfestést kap. Ez utóbbiakból nekem nincs példányom és hogy kegyetlenül őszinte legyek, nem is tetszenek igazán, de szerencsénkre Andrewboy megszállott Opel rajongóként ezekből is felhalmozott példányokat, nála megtekinthetőek.

A másik Kadett változat MB-08 néven fut és 1987-ben debütál. Ennek már nem nyithatóak az ajtajai és megkülönböztető jelzéseket visel. Mivel ilyenből is van pár darabom, egyszer később, külön post keretében szeretnék visszatérni rájuk.

Tulajdonképpen nagyon elégedett vagyok ezzel a járgánnyal, remekül visszaadja az eredetit. Sajnos eredeti, gyári állapotú autóról szinte lehetetlen fellelni képet a neten, jóformán csak szénné faragott, diszkórészerré silányított autókról vannak képek a neten, így az apró részletek összehasonlítása kénytelen-kelletlen elmarad. Cserébe azonban vannak jó reklámok!

Matchbox MB-48 Vauxhall Astra GTE. Jobb oldalt található a kormánya, úgyhogy mi is tekintsük inkább ennek a modellnek...

...bár később megkapta az Opel nevét is. Nem véletlen a két változat csak a nevében és a vezető munkahelyének elhelyezkedésében különbözik.

Nyitható ajtók.

A korai változatok alvázán még csak a Vauxhall megjelölés szerepel.

Két változat, eltérő kerekekkel. Az 1-75 sorban nem is jelent meg más színben, csak versenyfestéssel. Szettekben azonban igen. (Igen, ez egy célzás volt.)

Az egyetlen sajtófotó, amit a GSi verzióról sikerült feltalálnom a neten. A hátuljáról is kéne, hogy a részleteket összehasonlíthassuk a Matchboxon.

Ma vannak még ilyen hosszú tévéreklámok egy autóról?

Ez óriási ötlet, az Angol Királyi Légierő bemutatócsapatára, a Red Arrowsra hajazó "kötelékautózással". A Red Arrowsnak van köze a Matchboxhoz, amire egyszer majd még visszatérek.

Matchbox Unimog update – Twin Pack TP-112

Több mint egy éve, hogy írtam a Matchbox Mercedes Unimog értelmezéseiről és mivel közben a Mercedes Trailer mibenlétét is tisztáztam, végre írhatok a Twin Pack (Two Pack) megjelenéseiről. Charlie Mack sokat segített az azonosításban, így végre tudom, hogy amik nekem vannak azok TP-112-ők. Az első, a fehér-narancssárga ponyvás – nálam NRFB – változatról is tőle tudom, hogy azon az a bélcsavarodásra emlékeztető betű egy „e”. Tehát ha ő mondja, akkor a felirat „GES”. A szerelvényben sok különlegesség nincs, elől az MB-48 Unimog, hátul az MB-2 Mercedes trailer – igaz annak fix zsámolyú változata. Azt, hogy ennél a szerelvénynél sok jelentősége nincs, hogy a forgózsámoly rögzített már a piros „UR-83 Unfall-Rettung” (amennyire hiányos nyelvtudásommal sikerült felfognom, „Beleset-Mentő”) szerelvényből tudom: Lévén az Unimogon meglehetősen magasan van a vonóhorog, az utánfutó első kerékpárja a levegőben lóg! Lehet, hogy pont ezért rögzítették ezt az alkatrészt? Érdekes az is, hogy Charlie mindkét változatot 10-12 dollár körüli értékre becsüli, ezzel szemben én úgy tudom, hogy a Német piacra készült szerelvény az értékesebb, ráadásul elég sokkal. Egyébként négy különböző változatot említ, melyből kettő a sárga, „Rescue” feliratos MB-48-al kezdődik és egy „Alpine Rescue” feliratú MB-2-ben ér véget. Azok közt csak annyi a különbség, hogy az egyiknek sárga, a másiknak kék ablaka és fényhídja – népszerű nevén cici – van.

A négy különböző TP-112-ből az első. A második ugyanez, csak kék ablakokkal. A kép az eBay-ről származik.

Charlie Mack-től tudom, hogy az a felirat ott GES. Ez az NRFB viszont már az enyém! Mondtam már, hogy piszok nehéz ezeket a blistereket úgy fotózni, hogy ne csillanjanak be?

Úgy tudom, hogy ez a legértékesebb a TP-112-ők közül, lévén ez a változat csak az NSZK piacra készült. Az utánfutó első kerekei a levegőben kalimpálnak, mert az Unimog vonóhorga magasabban van.

Matchbox Unimog extravaganza

Mindig meglep, hogy hány Mercedes-Benz típust dolgozott fel a Matchbox az évek során. Az Unimog mindig is az egyik kedvenc haszonjárművem volt, mert van benne valami az elefántokra emlékeztet – talán a budapesti utcaseprő gépek miatt. Kedvesen bumfordi jószág. Amit érdemes róla tudni, azt ebből a TotalCar cikkből meg lehet tudni.

Az első MB-49 1966-ból származik. Gumi kerekekkel, jócskán a Superfast éra előttről. Az én változatom sajna több sebből is vérzik. A gumikerekei lejárnak a kerékagyról és az alváza is rozsdásodik. 1970-ben a Superfast átállás évében elkészül a a nagykerekű MB-49 is. Az alvázat jelentősen módosították, de érdekes, hogy megmaradt az előző változat gumi pótkereke a tartóban. 1973-mas katalógusban váltja fel egy felettébb randa chopper motor az MB-49-et, de a TP-13-mas Two Pack részeként, katonai festéssel és egy löveg társaságában egészen 1980-ig gyártják.

1983-ban jelenik meg a szögletes Unimog, MB-48 képében. Érdekessége, hogy a komplett alváz műanyag, illetve a jókora hóeke az elején. Ez a változat is Twin-Pack része lesz (TP-112), az utolsó katalógus amiben megtaláltam az 1991-es.