Matchbox MB-52 BMW M1

A BMW első, és mind a mai napig egyetlen, középre helyezett robbanómotorral szerelt szupersportkocsiját a Matchbox feldolgozta a típus gyártásának befejezése után pár évvel. Mennyivel jobb lett volna, ha a dekorálást nem azokra bízza, akikre!

LamBMW
Az 1970-es évek végén a BMW uralta a túraautó bajnokságot a CSL-el. Aztán jött a Porsche, hogy kicsavarja a kezükből a trófeákat. BMW motorsport részlegénél úgy gondolták, hogy az egyetlen esélyük hogy visszakapaszkodjanak a dobogó felső fokára, ha egy középmotoros autót tudnak csatasorba állítani. Tehát valami olyasmit, amivel nem rendelkeznek és nincs is tapasztalatuk az építésében. Ha valaki most úgy érzi, hogy a déja vu kerülgeti, akkor nem érzi rosszul. A bajorok a Lamborghinit bízták meg a szupersportkocsijuk kifejlesztésével és gyártásával is, mert egész egyszerűen nem volt kapacitásuk a 400, utcai változat megépítésére – amit az akkori szabályok előírtak. A Lamborghini kapva-kapott a megbízáson és az iparág mestereivel dolgozott együtt. Az acélcsövekből épített térvázat Gianpaolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig Giorgetto Giugiaro. A BMW szállította a 3,5 literes sorhatos motort. Ez az utcai verziókban 273 lóerő leadására volt képes 6500-as percenkénti fordulaton, míg a 330 newtonméteres csúcsnyomatékát 5000-esen. Az ötsebességes, manuális váltót a ZF szállította. Ez a konfiguráció 265 kilométer per órás csúcssebességre volt elég. Minden kritika kiemeli, hogy az M1 tekinthető az első felhasználóbarát szupersportkocsinak, mind kezelhetőségi, mint megbízhatósági szempontból.

BMW M1 Procar versenyautók egymás között. (Kép: prestigeandperformancecar.com)

Aztán beütött a krach. A Lamborghini nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy legyártsa a BMW-nek ígért mennyiségeket. A bajorok pedig bepánikoltak. Mire 1978 áprilisában visszaszerezték a hét megépült prototípust a Lamborghinitől – állítólag gyakorlatilag betörtek az üzembe egy éjszaka és úgy vitték el az autókat. A gyártást újra kellett szervezni, ami úgy nézett ki, hogy az üvegszálas karosszériát a TIR (Trattamento Italiano Resina) gyártotta Reggio Emiliában (a városban, nem a tartományban) észak-Olaszországban. A tévázat a Marchesi építette meg Modénában, szintén Itália északi részén. Az autó testét és bele az enteriőrt az Italdesing szerelete össze Torinóban Olaszország északnyugati csücskében. A végszerelést a Karosserie Baur végezte Stuttgartban, ahol a Münchenben gyártott motorok is az autóba kerültek.
 

Utcai M1 jövik menik és belteret is villant.

Mire a BMW úrrá lett a káoszon amit a Lamborghini okozott a késlekedéssel, addigra megváltoztak a Group 5 szabályai és arra kényszerítették a céget, hogy a Group 4-ban induljanak, illetve saját versenyszériát indítsanak, a BMW M1 Procar bajnokságot.

Az M1-ből összesen 453 darab készült sorozatgyártásban 1978 és 1981 között, amiből 399 utcai autó, míg a maradék versenygép. Ezzel az egyik legritkább BMW modell.

Kihagyott ziccer
A Matchbox 1983 és 1990 közt, MB-52-ként hozza az 1-75 sorozatban az M1-et. Egyértelműen a versenyautó változatot mintázzák meg, amiről a hátsó szárny, első- és oldalsó spoilerek és a szélesítés árulkodik. Szerintem remek munkát végeztek, az öntvény igazán jól sikerült, de a festésekkel nem vagyok kibékülve. Oké, értem én, hogy a versenyfestés az a műfaj, ahol minden játszhat, de valahogy... Azt hiszem az „összecsapott” az a jelző, amit mindegyik változatára jellemzőnek érzek. Még az 1990-es, Premiere Collection-ban szereplő, Good Year gumikerekeken gördülő, sárga, „utcai” festésű verziót (értsd: nem versenyfestés) is sikerült lenullázni a számomra teljesen érthetetlen, „kályhaezüst” szélvédőkkel. Nem véletlenül választottam a fenti illusztrációt az M1 versenyautókról. Lett volna ott potenciál bőven, ha nem is feltétlenül az 1-75 sorban, de valamelyik speciális kiadásban.

Amit ebben a bejegyzésben láthattok az utolsó, 1988 és 1990 között regnáló változata. Egyúttal az utolsó, az MC-20, 20-as Matchbox csomag tartalmát bemutató posztunk, aminek az első részét még 2010-ben publikáltuk. Ezért a címkefelhőben is megtaláljátok tehát a MC-20-at.

Remek autó, csodásan illeszkedik a kortárs, szögletes, ék alakú sportautók közé, mint mondjuk a Lotus Esprit Mk. 1. (1976-1978, Giorgetto Giugiaro), DeLorean DMC-12 (1981-1982, Giorgetto Giugiaro), Lamborghini Countach 25th Anniversary Edition (1988, Horacio Pagani), Lamborghini Jalpa (1981–1988, Giulio Alfieri és Marc Deschamps), de sokkal több lett volna benne, mint amit a Matchbox kihozott belőle.

Remek öntvény, minden tekintetben részletgazdag.

Manapság egy ilyen frontend festékből van.

Értem én, hogy versenyfestés...

...de annyival több lett volna ebben a modellben ami a dekort illeti!

Egyértelműen a versenyautó változatot mintázták meg, nem az utcai M1-et.

A piros a piroson nem látszik jól, de az a lámpatest bizony külön műanyagalkatrész, csak a lámpák kedvéért pirosban és még csak nem is egy darab a beltérrel! #regenmindenjobbvolt

Micsoda potenciál volt ebben! Csodás speciális kiadások jöttek volna ki belőle! Az a BASF festés...

Ez az utolsó az MC-20 tartalmát tárgyaló postok közül. Röpke 13 év kellett hozzá, hogy mindet letudjuk! MC-20 tag kattintható a címkefelhőben!

Matchbox MB-15 Peugeot 205 Turbo 16

A Peugeot az a márka, ami a legritkább a Matchboxnál a feldolgozások számát tekintve. Az 1-75 szériában talán ha kétszer szerepel, ha a Super Kings-t, meg a Models of Yesteryear-t is ide vesszük akkor jó ha négyszer – nyilván a típusokat tekintve, nem a verziókat. Mai szeánszunk tárgya hozzá még egy B-kategóriás versenyautó is.

Típusismertető kiszervezve
Elégedetten hátradőlhetek az ügyben, mert csak annyi dolgom van, hogy két linket ideszúrok: Szándékosan nem rangsorolok, mert az Autó Motor és a SuperRally.hu írása remekül kiegészíti egymást, tehát a fogyasztási sorrend nagyjából tetszőleges. A lényeg az, hogy mindent elmondanak és megmutatnak az autóról. Kiegészítendő a fentieket egy rajongói videót szeretnék mutatni, nem mellékesen a veszett töpörtyű hangja miatt is.

1985-1989
Az 1-75 sorozatban MB-15-ként 1984-ben debütál és 1989-ig marad is. Az eredetit inkább kevésbé mint többé imitáló versenyfestésen az első évben piros a 205-ös felirat, később már kék mint az én példányomon is. 1991-ben MB-25 lesz és narancssárga alaszínű, teljesen új versenyfestést kap, ami 1992-re citromsárga alapra vált. A kettő közül az utóbbi a szebb. Mielőtt kikerül az 1-75 sorból, 1991-ben egy német speciális kiadásba is bekerül, egyszerű, de igen ronda árnyalatú zöldben.

Viszonylag nagy, a méretaránya 1:55-höz. Mint az látható a hátsó fertály nyílik ahogy az eredetin is, hogy hozzáférést adjon a középmotorhoz. Már korábban is láthattuk, hogy a rallyautóknak jól tud állni a Convoy-kerék, mint terepgumi – legutoljára pont az MC-20-ból származó járművön.

Az én példányom az MC-20 szettből származik – link a teljes tartalomhoz alább a címkefelhőben is megtalálható – és mint más darabok is ebből a készletből, egészen meglepően gyenge minőségű. Jól látszik, hogy az öntvény milyen sorjás és festésből is láttunk már sokkal szebbet.

Ha elvonatkoztatunk ennek a konkrét darab nyilvánvaló hiányosságaitól, úgy általában remek modell.

A 205 Turbo 16 – gyakran csak „T 16” – kisöccsét, a GTi-t, szintén versenyfestéssel a Majorette megmintázta, amiről itt találtok bejegyzést nálunk.

Nagy vonalakban az eredeti gyári autó versenyfestését idézi.

Onnan lehet tudni, hogy 1985-1989 közöttről való, hogy kék a 205 az oldalán.

Biztos, hogy nem kapott napfényt, mégis sárgul a fehér műanyag.

Egészen siralmas az öntvény minősége.

Hol tartott már akkor a tudomány! Nyitva bír maradni a hátulja, kitámasztás nélkül!

Matchbox MB-36 Refuse Truck - UPDATE

Egészen meglep, hogy annak ellenére, hogy hány verzió létezik belőle és szeretjük is őket, csak másodszor szerepel ez a szemetesautó e lapokon. Ez a verzió 1989 és 1981 közt szerepelt az 1-75 sorozatban. Az ős MB-36 postban minden lényegeset elolvashattok róla, úgyhogy jöhetnek a képek!

Ez a darab is az MC-20 készletből való.

Egyesek szerint ez egy Ford Transcontinental.

Már régen megállapítottuk, hogy...

...a kukáskocsi menő játékszer!

Főleg ha a szeméttömörítője is működik...

...mint ahogy ennek is.

Brit rendszámnak tűnik.

Matchbox MB-67 IMSA Mustang

Nem volt tudatos, de úgy tűnik erre a hétre szinte csak „nemszeretem, de le kell tudni” kisautók jutottak. Szeretem a Mustangokat de ezt valahogy nagyon nem.

Kicsivel több mint tíz évvel ezelőtt wmormo feldolgozta a Mustang-tesókat egy monstre átalakítás post kapcsán. Akkor foglalkozott az IMSA Mustang történetével, de érthetően a romos kisautóról nem készült fotó, úgyhogy a gyári állapotról indokolt egy fotósorozat.

Akkor ő megírt mindent, amit az eredetiről tudni érdemes, úgyhogy nekem csak a szubjektív meglátásaimat kell hozzáfűznöm: Lévén ez egy versenyautó, minden nem kifejezett versenyfestése nekem hiteltelen. Igazából még egész visszafogott is ahhoz képest, amilyenek az IMSA Mustangok voltak, de ennek ellenére nekem kicsit olyan mint azok a túlzó Hot Wheelsek, amiket nem szeretek.

Az 1-75 sorozatban 1983-tól 1996-ig találjuk meg, nyolcféle festéssel. Ez az 1986 és 1992-közt gyártott változat, úgyhogy meglehetősen gyakori egy darab. A motorházteteje nyitható – mint a mellékelt ábra mutatja, ami manapság már feláras extra lenne.

Ez a darab is az MC-20 szettből származik.

Igen, ez a motorházfedél gyárilag ilyen csálé. #regensemvoltmindenjobb

Hamm, bekaplak. Itt még jobban látszik, hogy mennyire csálé...

Jó, tudom én, hogy brutálisan szélesített versenyautó, de...

...nekem amolyan "majd ha megnövök, Hot Wheels leszek".

A többi festése sem szebb.

Hátulja is van.

Matchbox MB-40 Transporter Vehicle

Felnőtt gyűjtőként mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a Matchboxok gyerekek számára készülő játékok. Amit a mostani énem egyáltalán nem tart vonzónak, azt a gyerekkori énem egészen biztosan nagyon szerette volna.

A járművet abszolút a fantázia szülte, ezért nincs igazán mit mondani róla. Ugyanakkor mindig elgondolkodtat, hogy valaminek, ami egy nem létező járművetmintáz, hogy lehet viszonyított méretaránya, merthogy ennek is van, 1:150.

1985 és 1997 közt megszakítás nélkül szerepel az 1-75 sorozatban a „Szállítójármű”. 1999-ben és 2000-ben is visszatér ide, de 1998-ban, 2000-ben 2004-ben, 2007-ben is születik verziója ötös csomagba vagy spéci kiadásba. A szállított rakétát – szemben a szimbólával, ami „egy igen finom hangszer, amit három részből kell összecsavarni” – két darabból kell összedugni és máris használható a jármű indítófunkciója.

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az 1985 és 1991 közt futó premierverzió. Létezik egy nagyon hasonló változata is, mely annyiban tér el, hogy a csillagos-sávos lobogó helyett egy ugyanolyan piros, pepita motívum található, mint a rakétán, illetve a NASA felirat alatt is ilyen van. Nyilván megspórolták a második színnel nyomást. Ez 1992-1995 közt szintén MB-40 szám alatt.

1985-ben és 1986-ban egy kis – talán leginkább az F-14-esre hasonlító –, eléggé gyatra műanyag repülőgépre cserélik a rakományt. Ezekben az években az 1-75 sorban MB-72. 1999-ben és 2000-ben két újabb verzió kerül ide, aztán 2001 és 2007 közt több megszakítással újabb változatok látnak napvilágot speciális kiadásokban.

Ez a példány is az MC-20 készletből származik.

Szállítójármű.

A rakéta darabjait leginkább a gravitáció hivatott a helyén tartani, de ügyes kis pöckök és bizergák segítségével.

Hátrafelé sem tudnak lecsúszni.

Későbbi változatairól eltűnik az Egyesült Államok zászlaja, így megspórolnak egy színt a nyomatból.

Pöckök és mélyedés az indítófunkcióhoz. Egészen faja kis játékszer ez!

3.., 2..

...1...

Matchbox MB-47 School Bus

Mai szeánszunk tárgya több szempontól is kilóg a Matchboxok közül: Egyrészt egészen apró, mindössze 1:95 a méretaránya. Másrészt valószínűtlenül sokáig, 17 évet töltött az 1-75 sorban.

International-Harvester S-Series, Wayne Lifeguard felépítménnyel
A tudományos Matchbox-szexológia International Harverster S teherautó-alvázra szerelt, Wayne Lifeguard felépítményű iskolabuszként tartja számon ezt a kis gyöszt. Én ebbe a legkevésbé sem akarok beleokoskodni, mert igazából nekem szemre minden jenki iskolabusz tök egyforma!

Ez itt pontosan az, amit a Matchbox az iskolabusz-szakik szerint megmintázott, azaz egy S-sorozatú International Harvester, Wayne Lifeguard felépítmémyű iskolabusz. Az eltérő hossz ne tévesszen meg senkit, nyilván többféle méretben léteztek. (Kép: imcdb.org)

Nem véletlenül szög egyszerű szerkezetek ezek, teherautó alvázon valamilyen felépítmény. Egyfelől értem, aki látott bármilyen amerikai filmet, ahol gyermekkorúak veszik igénybe az állami (vagy magán) iskolák, háztól-házig szállítás szolgáltatását azok pontosan tudják, hogy a pajkos kis lurkók nem kímélik ezeket. Az állami sulik nem is tudnak sokat költeni rájuk.

Másfelől viszont egyáltalán nem értem, hogy miért nem mutatnak ezek a holmik valamiféle fejlődést. Gondolok itt olyasmire, mint az alacsony padló a mozgáskorlátozottak szállításához. Nem tudom, hogy mennyire védik az utasokat ezek a cuccok, de emiatt fájjon a jenki szülők feje. Viszont az biztos, hogy a törvények igen! Az iskolabuszokon megkülönböztető jelzések vannak, az elejükön és hátuljukon villogó piros fények, a menetirány szerinti baloldalukon pedig egy kihajtható STOP-tábla. Ha megállnak és használják ezeket, akkor tilos kikerülni őket, de a szembe sávból érkezve is tilos elhajtani mellettük. Eléggé komolyan veszik ezt a dolgot, úgy tíz éve volt egy ügy abból, hogy egy kedves hölgy úgy gondolta, hogy reggelente a menetrend szerint érkező iskolabuszt a járdán hajtva kerüli ki Cleveland-ben. Ezt ráadásul rendszeresen előadta és a buszvezető felvette több alkalommal is telefonnal míg végül már várták és lekapcsolták az utca végén a zsaruk. A jogosítványába került a mutatvány és egy „csak egy idióta hajt a járdára, hogy kikerüljön egy iskolabuszt” felirattal strázsálásba. Mint arra porsche kolléga felhívta a figyelmem: eleve maga az iskolabuszok sárga színe is szabványba van foglalva. Egészen meglepő, de 1939 óta létezik a National School Bus Chrome (RGB skálán 255,216,0), melynek a modern, ólmot nem tartalmazó festékből álló változata a sztenderd ami ma is használatban van:

National School Bus Glossy Yellow (AMS-STD 13432)

 

1985-2002

1985-ben debültál a busz, mint MB-47 és egészen 1995-ig, azaz tíz éven keresztül marad is ezzel a számmal és változatlan motívummal az 1-75 sorban.

A következő hét évben aztán többféle szám alatt is fut, többször egész pofás, „megy a középiskola szurkolni a suli csapatának” dizájnokkal, amit úgy kell elképzelni, hogy az iskolabusz oldalára, szurkolói molinó van kilógatva az ablakokból – ilyet is láttatok már egészen biztosan amerikai filmekben. Szóval amit itt láttok a leggyakoribb változata. Az 1-75 soron kívüli változata is van sok, Code 2-ők is, „nézni is tereh”.

17 évvel valószínűleg az egyik rekorder az 1-75 szériában szerepléssel és bár biztos, hogy például az 1:140-es Ikarus busz megveri, mégis a maga 1:95 méretarányával a kisebb Matchboxok közül való.

Az én példányom az MC-20-szettből való, ezért szerepel ez a tag a címkefelhőben.

Jól látszik a megkülönböztető - vagy figyelmeztető - jelzés, a villogó piros fények a tető alatt.

Ezen az oldalon kéne lennie egy kihajtható STOP-táblának is a forgalom megállításához. Vannak olyan festései, amin megtalálható.

"Második számú iskolakörzet" a leggyakoribb festési verzió az 1-75 sorban.

A hátsó vészkijárat minden iskolabuszon kötelező.

A piros fények, mint elől.

A járda felőli oldal.

Matchbox MB-60 Ford Transit – UPDATE

Nem mostanában volt, hogy először írtunk a harmadik generációs Ford Transitról – 14 éve. Akkor az öntvény több változatát is bemutattuk, de az, amit ebben a postban láthattok, na az teljesen kimaradt!

Tehát kezdetben volt ez a post, amiben részleteztem a Ford és Transit logós és anélküli verziókat. Tulajdonképpen ez a Royal Mail kollekció előbb lett publikálva, de tegyünk úgy, mintha nem így lenne, illetve porsche is felújított egy példányt.

Nos, amivel igazából én nem voltam tisztában, hogy a fentieken túl, létezik bal- és jobbkormányos változat is belőle! Rendezkedtem és pár duplikátumot tettem félre értékesítés céljából, amikor rádöbbentem, hogy az MC-20-as szettben lévő, Express Parcel Systems festésű balkormányos, az ugyanolyan festésű másodpéldányom viszont jobbkormányos! Az 1-75 szériában ez a kivitel 1988-ban és 1989-ben volt megtalálható.

Azzal is szembesülnöm kellett, hogy az MC-20-ban lévő példánynak bizony le van szakítva a futóműve, ami azért fura, mert ezekkel biztos, hogy nem játszottak soha. Lehetséges, hogy a dobozban az „ürege” túl szűk és nem bírta jól az évtizedes, kalodába szorított helyzetet?

Jobbos és balos. NEM politikailag! Kormánykerékileg.

Ennek szegénynek le van szakítva a futóműve!

Ford és Transit feliratokkal mindkettő. Az jó kérdés, hogy létezik-e belőle "kihipózott" verzió.

Matchbox MB-34 Ford RS200

A Matchbox a története során nem egy emlékezetes raliautót mintázott meg, de szerintem mind közül a legvalószínűtlenebb, hogy akár csak az utcai változatával is összefusson az ember az a Ford RS200.

Guiness-rekorder
A rali nem az a sportág, ahol egy autó gyorsulási képessége elegendő a sikerhez. Hiába volt a Ford RS200 utcai változata egy időben a világ legintenzívebben gyorsuló autója, a versenygép nem volt igazán sikeres az egyszerre rossz emlékű és elképesztő B-csoportban.

Itt „át is adnám a szót” a Superrally.hu szerzőjének, aki kitűnő típusismertető és WRC-történeti anyagot jegyez RS200 ügyben.

Szerintem ebből a szögből mutat a legjobban. Ford RS200, azzal a versenyfestéssel, amit a Matchbox is alapul vett.

Elnézés kérek ez úton a típustörténeti szűkszavúságomért, de... Igazából nem látom ezt az autót szépnek. Igazi célgép, de a szépérzékemet egyszerűen nem birizgálja meg, pedig azok közé a kiváltságosok közé tartozom, akik egy időben két utcai RS200-ast is láthattak, egy jobb- és egy balkormányos verziót, 15 éve, egy másik kontinensen. Sajnos a hangjukat nem volt módomban hallani. Ami azt illeti, engem meglepett, hogy mennyire pici autó.

1987-1993
A Matchbox kínálatában az RS200 mindig is mint MB-34 szerepelt az 1-75 sorozatban. 1987-ben és 1988-ban a Ford, fehér alapon kék versenymotívumát használták, és fekete, 7-es rajtszámot kapott. 1989-ben kék alapon fehér lett a versenyfestés és elhagyták a második színt a nyomatból, így a 2-es rajtszám is fehér – mint ahogy azt a mellékelt ábrák is mutatják. 1991 és 1993 közt aztán visszatér az első verzió motívuma, de fehér alapon pirossal és ami az első verzión fekete volt, az kék lesz. A magam részéről ezt tartom a legjobban sikerültnek. Ezen kívül még két, speciális kiadásban szerepel, 1991-1992-ben Németországban „Christmas World Rally” szériában egy az itt láthatónál sötétebb kékben, de versenyfestés nélkül – akár utcai autónak is felfogható. Illetve 2000-ben egy Fanta tematikájú sorozatban a Kínai Népköztársaságban jelent meg egy narancssárga, Fanta logós kivitele. Ez utóbbi az üdítőital promóciójaként jelent meg, megvásárolni nem lehetett, kilencféle kisautót sorsoltak valahogy – van köztük 57-es Chevy és Volvo Container Truck is (sóhaj) – és küldtek ki a pályázóknak.

Ami kisautót illeti, szerintem meglehetősen jól sikerült! Az öntvény pont az és annyi, amit egy játékautónak tudnia kell. A Convoy-kerék meglepően jól áll neki, én teljesen elhiszem róla, hogy saras pályára való gumi.

Igazából az összes verziója jól sikerült, bár talán az 1-75 szériából pont ez a legkevésbé vonzó, de ez is remek! Az én példányom az MC-20-as szettből való, ezért látjátok ezt a tag-et a címkefelhőben.

Vessetek meg, de nekem ez az autó nem tetszik! Főleg előről nézve nem.

Teljesen meggyőző a Convoy-kerék, mint saras pályára való versenygumi!

Ez a - szerintem - legkevésbé jól sikerült festése és még ez is milyen jó!

Állítom, hogy ebből a szögből mutat a legjobban!

Motor a kirakatban.

Szellőzőnyílások! Ultra-menő!