Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201) – UPDATE

Nincs is annál könnyebb dolga a bloggernek, amikor valami olyasminek egy változatáról kell írnia, ami már szerepelt e lapokon és – a Facebook csoportunk tagjai legalábbis nagyon – szerettétek!

A közelmúltban szerepelt e lapokon a Majorette, Baby-Benz értelmezésének premiermodellje, abból is a szerintem szebbik változat. Alaposan körbejártuk a témát, típusismertetőért, tesztekért, bemutatókért és katalógusért tessenek kedves lenni oda kattintani!

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a közvetlen folytatás, az 1988-as modell. Ebből két verzió létezik, sárga és piros beltérrel. Ez sem követi a valódi autó színeit, nekem ez tetszik jobban, de igazából az összes szín, amiben a Majorette elkészítette, remek!

Cirka 14 évvel ezelőtt, Tommi már értekezett erről a változatról, de több okból, szándékoltan nem említettem meg az előző postban azt a bejegyzést. Most viszont mindenkit arra biztatok, hogy kattintson bátran, mert több olyan remek kép is látható abban a postban, ami miatt (is) megéri!

Az én példányom alváza - és az azzal egy alkatrészből készült egyebei - így néz ki.

Akkoriban nem volt feláras extra a nyíló ajtó. #regenmindenjobbvolt

Tetszik ez a szín, főleg a piros beltér dobja fel nagyon.

Az "egynyári", 1988-as változatot csak ezzel a kerékkel szerelték.

A beltér lehetne még sárga is, de pirosban sokkal vagányabb és nem csak a hátsó lámpák miatt.

Nyilván a piros lámpáktól van az embernek egy "ez így jó" benyomása.

1:1, 1:59 - mert hogy neki ez a méretaránya - teljesen mindegy, ez a forma telitalálat.

Mi a csuda ez az elszíneződés? Oxidáció lenne?

Majorette No. 231 Mercedes-Benz 190E 2.3-16 (W201)

Vannak olyan autók, amikről egyszerűen nem értem, hogy hogy a csudában maradhattak ki a Matchbox kínálatából! A Baby-Benz amelyik óriás kedvencem az egyik ilyen. Nem volt egyszerű alternatívákat találni, de mióta – már jó régen – elmúlt a Matchbox csőlátásom, sikerült! Hiánypótló kisautóról szóló bejegyzés következik, jelentős mennyiségű olvasnivalóval!

A bőség zavara
Szoktam volt panaszkodni afelett, hogyha egy-egy típusról nehezen találok az alapvető információkat összefoglaló bemutatót, tesztet. Nos, ez alkalommal a bőség zavarával küzdök! Nem csoda, a W201-es Merci, amit az autós szleng csak „A százkilencvenes” néven emleget hamar közkedvelt és legenda lett.

Igyekeztem összeállítani egy alapos olvasnivaló listát: 190-es alapozó anyagnak Az Autó cikkét javaslom, leginkább a fotók miatt. Az Origo anyaga már átfogóbban meséli el a 190-es történetét. Végül, szándékosan afféle eltúlzott desszertként a főfogások után Csikós Zsolt három anyagára is elhelyezek itt linket: első, második, és harmadik. Ő úgy általában a csillagos márka praetor maximusa, de a 190-es – mint az előbb mellékelt ábrák is mutatják – olyan szinten tartozik hozzá, hogy éveken át dédelgetett ilyet a saját flottájában úgy, hogy nem fél bekoszolni a kezét ha veterán vagy youngtimer birtoklásról van szó.

A csúcsmodell - 190E 2.3-16
Mivel a Majorette a 190-esek legelső csúcsváltozatát mintázta meg, ezért indokolt, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk – jobb híján saját kútfőből.

Az 1970-es évek végén a Mercedes az R107-es sorozat nagy, V8-as kupéival – főként a könnyített Mercedes 450 SLC 5.0-val – versenyzett a rali-világban. A Mercedes a 190 E-t is ralisportba szánta, ezért felkérte a brit Cosworth mérnöki irodát, hogy fejlesszenek egy 320 lóerős motort a versenyautóhoz. A Cosworth-nál ez a projekt a WAA kódnevet kapta. Időközben azonban megjelent az összkerékhajtású és turbómotoros Audi Quattro, ami mellett a 2.3-16 elavultnak tűnt. Mivel a Mercedes továbbra is versenyezni akart a 190-essel, és már a motor is rendelkezésre állt, a rali helyett a Német Túraautó Bajnokság (DTM) felé fordultak. Az itt induló autóknak azonban közúti modellen kellett alapulniuk, így a Mercedesnek sorozatgyártásba kellett vinnie a 190-est a Cosworth-motor fojtott változatával. Ez a sportmodell 190 E 2.3-16 néven vált ismertté, és 1983 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be, miután hírnevét már megalapozta: augusztusban az olaszországi Nardó tesztpályán három, külsőleg alig módosított példány három világrekordot állított fel, 247,94 km/h-s átlagsebességet elérve egy 50 000 km-es tartósteszten, emellett tizenkét nemzetközi állóképességi rekordot is megdöntöttek.

A Cosworth-motor az M102-es, négyhengeres, 2,3 literes, 8 szelepes, 136 lóerős blokkon alapult, amely már megtalálható volt a 190-esben és az E-osztályban. A hengerfejet a Cosworth fejlesztette: könnyűfém ötvözetből készült a cég egyedi öntési eljárásával, dupla felülfekvő vezérműtengelyt és hengerenként négy szelepet kapott. A 16 szelepet úgy méretezték, hogy azok a lehető legnagyobbak legyenek, amik még praktikusan befértek az égéstérbe.

Alább a 190E 2.3-16 premierévéből, 1983-ból származó, német katalógust láthatjátok.

Az utcai kivitelben a 2,3 literes, 16 szelepes motor 183 lóerő leadására volt képes 6200-as fordulaton, maximális nyomatéka pedig 236 Nm volt 4500-as fordulatnál. A 95,50 x 80,25 mm-es furat-löket arány biztosította, hogy a motor könnyedén felpörögjön a 7000-es leszabályozásig. Az autó kevesebb mint 8 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége pedig 230 km/h volt. Az amerikai piacra szánt modellek kompresszióját némileg csökkentették (10,5:1-ről 9,7:1-re), így ezek 167 lóerőt és 220 Nm nyomatékot teljesítettek. A motor utcai változatát kisebb szívó- és kipufogónyílásokkal, módosított vezérműtengely-profillal és száraz karteres olajozás nélkül építették meg, a speciális Kugelfischer üzemanyag-befecskendezést pedig a Bosch K-Jetronic rendszere váltotta fel. A motorba olajhűtőt is szereltek, hogy biztosítsák a megfelelő hűtést a versenypályás használat során, amelyre sok ilyen autót szántak. Ezek a módosítások a teljesítményt a kívánt 183 lóerőre korlátozták, de az eredmény így is egy rendkívül rugalmas motor lett, lapos nyomatékgörbével és széles teljesítménysávval. A hengerfejeket a Cosworth worcesteri öntödéjében gyártották, majd Németországba szállították őket az összeszereléshez. A motor egyes alkatrészei – például a könnyű, préselt könnyűfém dugattyúk és a magasabb fordulatszámra tervezett gyűrűk – eltértek a széria 2,3-as blokkban lévőktől, míg a hajtókarok, a csapágyak és a csapágyfedelek alaphelyzetben is elég erősnek bizonyultak, így azokon nem változtattak. 1988-ban a 2,3 literes motort egy megnövelt, 2,5 literes egység váltotta fel.

A 2.3-16 és a későbbi 2.5-16 modellek bodykitje 0,32-re csökkentette a légellenállási együtthatót – ami az akkori négyajtós limuzinok körében az egyik legalacsonyabb érték volt. Megjegyzem szerintem kifejezetten csinosra, visszafogottra még éppen ízlésesre sikerült a „király új ruhája”. Mi több az ilyen nélküli, szerényebb modellek némiképp kopasznak tűnnek nekem e nélkül.

A kormánymű áttételezése közvetlenebb, a kormánykerék pedig kisebb lett a többi 190-eshez képest, az üzemanyagtartály méretét pedig 55-ről 70 literre növelték. A Getrag ötsebességes kézi váltója kizárólag a 16 szelepes kiváltsága volt, és „dog-leg” kiosztást kapott, ahol az egyes fokozat balra lent található. A váltási érzetet ugyanakkor „akadósnak” és „nehézkesnek” írták le, amivel szemben az ugyanezt a váltót használó BMW M3-at (E30) nem érte ilyen kritika.

A szigorúan négyszemélyes belső térben alapfelszereltség volt a sportülés, elöl és hátul egyaránt hangsúlyos oldaltámaszokkal. A középkonzol három extra műszert – olajhőmérőt, stoppert és voltmérőt – kapott. A 190 E 2.3-16 mindössze két színben volt elérhető: kékesfekete metál (az USA-ban Pearl Black) és füstezüst árnyalatokban. A 2.5-16 kínálata az Almandinvörös és az Asztrálezüst színekkel bővült. Minden 2.3-16 szelepes modellt alapáron önzáró differenciálművel (LSD) szereltek, de elérhetőek voltak a Mercedes ASD rendszerével is, amely a 2.5-16v esetében már szériafelszereltség volt. Az ASD egy elektronikusan vezérelt, hidraulikusan záródó differenciálmű, amely szükség esetén automatikusan aktiválódik. Az elektronikus vezérlés lehetővé teszi a zárás mértékének változtatását az alap 15%-tól egészen 100%-ig. Ez azonban nem kipörgésgátló rendszer: nem akadályozza meg a kerekek kipörgését, csupán maximalizálja a tapadást. Az ASD működését a sebességmérőben kigyulladó borostyánsárga háromszög jelzi.

A 16 szelepes modellek felfüggesztését módosították az alap 190-eshez (W201) képest. Amellett, hogy alacsonyabb és keményebb lett, gyorsabb lengéscsillapítókat, vastagabb kanyarstabilizátorokat, keményebb szilenteket és hátul hidraulikus szintszabályozót (SLS) kapott. Ez utóbbi lehetővé tette, hogy a hátsó hasmagasság teljes terhelés mellett is változatlan maradjon.

Némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a fenti videót elhelyezem itt, annak ellenére, hogy a felolvasó hölgy némiképp küzd a hangsúlyozással és egyes idegen szavak kiejtésével is. A látvány kárpótol, az elhangzottak helytállóak és foglalkozik az utódmodellekkel is, melyekkel én szándékoltan nem.

A franciák Baby-Benze

A Majorette 1986 és 1995 közt kínálta a 200-as sorozatban a 190-es első csúcsmodelljét 1:59 méretarányban. Az adatbázisokban a kerékváltozatokat is figyelembe véve legalább 14 verziója szerepel. Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az a premiermodell második verziója. 86-ban eredetileg háromküllős kerekekkel debütál – olyanokkal, amilyeneket ez a szintén Mercedes-Benz kisautó is visel – de 87-ben váltotta ez a „nyolclukú felni” ami szerintem sokkal jobban mutat alatta, bár a másik sem rossz. Ilyen metálzöldben csak ebben a két évben gyártották.

Összesen hét utcai fényezésű változata készül. Mindegyik nagyon szép, de mint a fentiekből kitűnik, a franciák nem foglalkoztak azzal, hogy az eredeti autó milyen színekben készült, a Mercedes-Benz-t pedig szemlátomást ez kicsit sem zavarta. 1992 és 1995 között már csak versenyfestésű változatban kínálják. Nem nevezném rossznak, de nem is vonz. Ezeken kívül legalább két, „Code 2” változata is ismert.

Az öntvényről nincs sokat beszélni azon túl, hogy szerintem egészen kitűnő! Részletes, az első ajtók nyithatóak. Az első lámpák a szélvédő anyagából, a hátsók pedig a beltér műanyagjából készültek. A beltérben felismerni a 190-es jellegzetes kialakítását, a kormány sem egy pizza, ugyanakkor inkább nevezném elnagyoltnak, mintsem részletesnek.

Ó igen! "Tolja a csillagot!" #regenmindenjobbvolt

Első lámpák a szélvédő anyagából, a nyolclyukú kerék pedig mindennek jól áll, még akkor is ha nem a Matchbox-féle! #regenmindenjobbvolt

Nyitható ajtók akkoriból, amikor még az ilyesmi nem került extra-pénzbe. #regenmindenjobbvolt

Metálzöld. Nem gyári Mercedes-szín, de úgy tűnik a németeket ez nem igazán zavarta.

A beltérben felismerhetőek az eredeti vonásai, de inkább elnagyolt mint részletes. A kormánykerék azonban mégsem csak egy pizza! Ami a hátsó rendszámtábla tartójának tűnik, az a fül amivel az alváz és a karosszéria összekapaszkodik. Ez is egy olyan megoldás, amit én mindig is nagyon szerettem. Gondolom a műanyagból készült alvázak miatt tűnt el. #regenmindenjobbvolt

A hátsó lámpák a beltér anyagából kerültek kialakításra. A hátsó légterelő fém, a karosszéria anyagából kialakítva. Bár hátulról úgy tűnik, nincs a szárny és a csomagtérfedél közt rés. Nagyon ügyes megoldás, mert a felületes szemlélőt átveri, nem sérülékeny, nem lehet akarva vagy akaratlanul letörni! A feliratok és a csillag szintén öntvényből. #regenmindenjobbvolt

Ebből a szögből jobban látszik az, amit fentebb említettem a beltérről.

Nagyon nagy bajban lennék, ha választanom kéne egy 190E Merci és egy E30-as BMW közül, hogy melyik legyen a játszóautóm!

Ezzel a kerekekkel, ebben a színben csak 1987-ben készült. Szerintem ez a szebb változata.

Lone Star Impy Super Models Express Freight Truck

A mai postban egy nálunk kevéssé ismert gyártó, „jóárasított” sorozatából láthattok egy teherautót, mely a Matchbox és többi „pedigrés” márka történetének szempontjából is érdekes.

Én hajlamos voltam azt gondolni, hogy a Matchbox, de a Corgi és más brit gyártók koporsójába a Mattel 1969-ben a Hot Wheels-szel verte bele az első, legnagyobb és egyetlen szöget. Nos, a helyzet az, hogy közel sem ez volt az egyetlen koporsószeg – bár mindenképp a legnagyobb!

A Lone Star olcsó modelljei
Hogy egészen őszinte legyek, azt hogy egyáltalán létezett egy Lone Star nevű, brit játékgyártó én beczl 2009-es postjáig nem is tudtam. Hogy volt egy olcsó sorozata, azzal is a közelmúltban szembesültem.

Ahogy haladtak előre az 1970-es évek, a Lone Star „Commercials” és „Flyers” – beczl Corvette-je is ebből a szériából van – sorozatai egyre drágábbnak tűntek a piacra az olyan távol-keleti gyártóktól érkező modellekhez képest, mint a Playart, Yatming és Zylmex. Valahogy sohasem szembesültem azzal, hogy a játékautó-gyártás, minden túlzás nélkül fellegváraként említhető Angliában milyen súllyal voltak jelen és mennyire átrendezték a piacot az ázsiai olcsó márkák! A Lone Star már 1976-ban meglépni kényszerűlt ugyanazt, amit a Matchbox csak később, a nyolcvanas évek közepén a Super G.T.-vel, és piacra dobták az „Impy Super Models” nevű sorozatot. Nem csoda, hogy előbb megérezték a nyomást, piaci súlyában a Lone Star kishal, a Matchbox pedig bálna.

Először 12 teherautóból álló széria jelent meg; ezek sokkal egyszerűbb felépítésűek voltak, mint a „Commercials” Foden és Leyland teherautói amelyeket leváltottak. Négy új fülke-kialakítás létezett, amelyek többé-kevésbé létező teherautókra hasonlítottak – persze a költségkímélés érdekében nem licencelt modellek voltak. A Volvo N sorozat, a Scania LB egészen jól felismerhető. Jelen post tárgya a Mercedes-Benz L sorozatára emlékeztet – ködben, messziről és éjszaka leginkább. A negyedikre pedig egy futurisztikus megjelenésű fülke került, amire most ötven évvel később azt mondom, hogy a mai szemlélőt talán a Tesla Semi-ra emlékezteti.

Lone Star katalógus, valószínűleg 1978-ból. Ebben már a teljes Impy Super Models széria felsorakozik, a személyautók is. Beczl Flyers sorozatú Corvette-jéből is készül ilyen "jóárasított" verzió. A "Volvo 264" és a "Mercedes" öntvény azért elég spórolós megoldás. (Kép: lonestardcmt.co.uk)

Csak 3 fő alkatrész volt: fém alváz és fülke, műanyag felépítmény. A 12 modell mindegyikét általában egy meghatározott fülkével és standard színvilágban adták ki, de rengeteg variáció és „péntek délutáni speciál”, azaz a „mindjárt vége a műszaknak” szabvány alapján készült darab található közöttük.

Lone Star Impy Super Models teherautók, kétféle csomagolásban is!
(Képek: lonestardcmt.co.uk)

Körülbelül 2 évvel később személyautókkal bővítették a kínálatot. A 12 autóból 8 valójában régi „Flyers” öntvény volt, amelyeket úgy módosítottak, hogy ne legyenek nyitható alkatrészeik a fekete ablakok feleslegessé tették a belső teret, és új, olcsó, fekete műanyag alvázakat használtak – pont ahogy a Matchbox tette a Super G.T.-kkel. Négy új modell került a sorozatba: egy Mercedes, egy Volvo 262C és egy szép Range Rover, amelyet rendőrautóként is kiadtak. Szokatlan módon a Lone Star esetében, különösen a hosszú gyártási időt figyelembe véve, az autók általában csak egyetlen színben voltak megtalálhatóak. Itt is van néhány „pénteki speciál”, különösen leginkább piros színű karosszériákkal, ami talán a tartalék árnyalat volt, ha hiány volt a szokásos színből.

Valamivel később a Lone Star piacra dobja az Impy Majors sorozatot, amiben a fenti teherautók nyergesvontató változatait is megtaláljuk. A félpótkocsik erősen emlékeztetnek a Matchbox Twin Pack szériás nyergesvontatóknál bemutatkozókra, különösen a tartálykocsi!

A sorozat utoljára a Lone Star 1983/84-es kereskedelmi katalógusában jelent meg, amelyben egy új, „Soccer Champs” (Foci Bajnokok) nevű, az Impy Super Models-ben lévő autók voltak, de a tetejükre futballklub logókat nyomtattak.

Express Áruszállító
Az én Impy Super Models Express Freight Truck példányom az utolsó Autómániás beszerzésem során került hozzám. Pont ez az a változat, ami létező teherautót nézegetve került megmintázására, de az erős utalás – az orrán lévő körbe zárt csillag helyett egy kör – ellenére magamtól sohasem láttam volna bele egy L-sorozatú Mercedes-Benzt, mert annak sokkal gömbölydedebb a fülkéje és hangsúlyosabb orra is van.

Muszáj vagyok a gyakrabban poén, mint sem #regenmindenjobbvolt hashtag-et előrángatni megint és ez alkalommal teljesen „komolyból”. Az 1976-os, azaz ötven éves „olcsó sorozat” simán felveszi a versenyt nemhogy a jelen, de már a "húsz évvel ezelőtt" Matchbox teherautóival is! Azok is fantáziamoddellek, nincs belterük, műanyag a felépítményük, de még az alvázuk is műanyag.

Érdekes, ritka modell egy hazai berkekben talán kevésbé ismert gyártótól, annak is egy szűkebb és a többinél rövidebb ideig gyártott sorozatából!

A hűtőrácson lévő kör erős utalás, de magamtól soha nem jöttem volna rá, hogy a Mercedes-Benz L-szériából "inspirálódott" a tervező.

A minőség kifogástalan!

Ötven éve a "jóárasítás" annyi műanyag felhasználásában merült ki, mint amennyi a mai sztenderd minőségnél jócskán kevesebb.

A két oldala amúgy szimmetrikus.

Gyerekként valószínűleg leszereltem volna a "ponyvát" és azzal hosszú távon minden bizonnyal el is töröm a kis rögzítőfüleket.

Lehet, hogy egy egyszerűbb, "a gravitáció tartja csak a helyén" megoldás jobb játékszer lett volna.

Sajnos semmiféle információt nem sikerült találnom arról, hogy az Impy Super Models széria mennyivel volt olcsóbb a Flyersnél vagy a Commercialsnél!

Az a szép az Impy Super Models szériában, hogy bár az elődei masszívabbak, hiszen kevesebb műanyagból vannak, illetve valódi, licenszelt járműveket mintáznak, a minőséget tekintve nincs semmi hiányérzete az embernek, ha ránéz.

Igen, fém az alváz is!

Siku 0808 Command Car (Mercedes-Benz Sprinter W906) Tűzoltóság

Szívemnek mindig kedves, amikor egy gyártó magyar tematikájú járművet dob piacra. Hát még ha az ilyen jól sikerül, mint ez! Vanitiszesek, szevasztok!

Elfogult vagyok a magyar tematikájú kisautókkal kapcsolatban. Még akkor is, hogyha azok olyan valószínűtlenek, mint a Majorette Porsche Panamerája rendőr uniformisban. Ha az pedig még hiteles, teljesen elképzelhető, hogy a valóságban is létezhet akár, akkor az egész egyszerűen KELL nekem, már ha az általunk preferált méretarány – néha meg még akkor is, ha nemaz.

A Siku, tűzoltósági Mercedes-Benz Sprintere – mert bár nevesítve ez nincs ez bizony az – pont ilyen. Hiteles, mint ahogy azt a Policecars.hu fotói is bizonyítják!

Mind a típus, mind az öntvény kapcsán nagyon könnyű dolgom van. Típusismertetőért és a Siku öntvénye alapjainak kapcsán ide tessenek kedves lenni kattintani – e post alanya ennek egy derivátuma. A rendőrségi verziót se hagyjátok ki, bár ez talán nem sikerült olyan jól.

Azt gondolom, hogy ez a változat a két világ – civil- és kéklámpás változat – legjobb találkozása. A jó hírem az, hogy ha esetleg megtetszett, akkor még mindig könnyű beszerezni, akár a Sikuval foglalkozó játékboltokból személyesen, akár online. Ez pedig jó hír, mert ha az online hozzáférhető Siku adatbázis pontos, akkor a magyar változat még 2019-ben (!) debütált. Ennyi idő alatt ki szoktak futni a hasonló lokális kiadások.

Nem "tolja a csillagot", de ez nem véletlen, nincs nevesítve, hogy ez bizony egy Mercedes-Benz Sprinter.

Azt szeretem benne, hogy hiteles - a fentebb linkelt ábra tanusítja.

Hát csoda, ha megint bedurran a vanitiszem?

Hazai tematika a gyengém!

Az öntvény abszolút a régi iskolát követi abban, hogy nem hiányolom a festékes kiemelést, mert az öntvény annyira részletesen kiadja minden részletét. #ezisolyanjómintrégenamikormindenjobbvolt

A tolóajtó a jó oldalon - nem csoda, balkormányos ahogy kell.

A kerekei meggyőzően hozzák a lemezfelnit.

A fényszóró kiemelése nem maradt le, csak a csillag hiányzik, de az igazoltan.

NRFB. Bár már relatíve koros, 2019-es kiadás - ha nem tévedek - és még mindig kapható játékboltokban!

SIKU 2115 Mercedes-Benz Sprinter Type C Ambulance - Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat

A mai post sztárja hazai vonatkozású, kitűnő minőséget képvisel és egy szűk körű, elit klub tagjaivá váltok, ha beszereztek belőle egy példányt! Márpedig arra biztatnálak benneteket, hogy szerezzetek be belőle amíg van, mert olyan jótékony célra fordítják az ily módon keletkezett bevételt, aminél kevés nemesebbet tudok elképzelni!

Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat
A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatot 1999-ben azért hozták létre, hogy különleges gyermekrohamkocsik és gyermek-mentőorvosi kocsik elindításával segítsék az Országos Mentőszolgálat munkáját. Az életveszélyes állapotú kisgyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel. Magasan képzett gyermekmentős csapataik, egyedülálló gyermekrohamkocsijaik, valamint gyermek-mentőorvosi kocsijaik hatékonyságát bizonyítja, hogy az elmúlt 26 évben több mint 60000 (!) bajbajutott kisgyermeken segítettek. Alapítványuk állami támogatásban nem részesül, adó 1%-os felajánlásokból, vállalati és magán adományokból működik.

A névválasztás is megér egy kattintást – nem, annyira még én sem vagyok elvetemült, hogy azt írjam, hogy „egy misét”. Szent Márton többek közt és Franciaország mellett Magyarország védőszentje is, mivel Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. u. 316-os vagy 317-es évben.

Mercedes-Benz Sprinter
E lapokon már foglalkoztunk a csillagos márka Rövidtávfutójának – ezt jelenti a Sprinter, mint az közismert – második generációjával egy másik, sokkal kisebb léptékű Siku modell kapcsán, illetve a jelenleg is regnáló harmadik generációval egy Majorette értelmezés apropóján.

A SIKU és az egyik eredeti. Fedezze fel az apró különbségeket! (Fotó: gyermekrohamkocsi.hu)

A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat is ez utóbbiból való járműveket használ. Ha úgy általánosságban vagytok kíváncsiak a Mercedes-Benz termékre, mely az alapját adja ennek a mentőjárműnek, akkor a gyártó oldalát ajánlom felkeresni, míg a konkrét mentőautókról az alapítvány oldalán olvashattok bővebben – javaslom, hogy ne hagyjátok ki a kattintást, mert olyan érdekességeket is olvashattok, amikkel mi hétköznapi autórajongók nem vagyunk tisztában, de élvezettel fedezünk fel.

SIKU 2115 Miesen Ambulance
A Sikuk ritkább vendégek nálunk, mint az egyéb márkák, aminek az egyik oka, hogy kicsivel nagyobb léptékűek, mint a Matchboxok amiken mi bevallottan szocializálódtunk, illetve az áruk. Nos, jelen jármű nem kicsivel nagyobb, az 1:50-es lépték SOKKAL nagyobb, mint ami normálisan a mi érdeklődési körünkbe esik. Erről láthattok is egy a méretarányokat érzékeltető fotót alább, amihez stílszerűen egy másik hazai vonatkozású SIKU kéklámpást választottam mérőmókusnak, ami azt az anomáliát idézte elő, hogy arról majd a jövő héten fog megjelenni a bejegyzés – pótolom rá a linket, amint ez bekövetkezik.

A SIKU 2021-ben dobta piacra a Sprinteren alapuló, Miesen felépítményű mentőautóját egy általános, piros-fehér festéssel, „Feuerwher 112” motívummal. A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat járművei – merthogy „ketten vannak” – ugyan System Strobel felépítményűek, de annyira hasonlítanak egymásra, hogy én egészen biztosan nem jövök rá, a nem létező „turpisságra”, ha nincs az orrom alá tolva a tény.

Az, hogy ez a kisautó SIKU gyártmány már eleve és minden túlzás nélkül garancia a minőségre. (Figyelsz, Mattel fiam? Á, dehogy figyelsz!) 1:50-es méretarány pedig szükségszerűen olyan részletek igényes kidolgozását követeli meg, amihez mi az 1:64 közeli, háromhüvelykes kisautók rajongói nem vagyunk hozzászokva. Rengeteg az apró, kidolgozott, működő részlet a kiegészítők egészen elképesztőek. Ami lehet az fémből van, a kerekeken valóban gumiból készült abroncsok feszülnek – majd a képeknél fogjátok látni, hogy mire gondolok. A minőségre, kidolgozottságra nem lehet panasz, a patinás márka pont azt hozza, amit várunk tőle, remek úgy ahogy van! Hozzá mindez nem egy speciális, (mesterségesen) drága, különleges sorozat a SIKU-tól, hanem hétköznapi – „hotwheelszes” kifejezéssel élve – mainline, igaz a nagyobb léptékű sor.

Matchboxos terminus technicussal élve a Szent Márton Gyermekrohamkocsi egy Code 2 – magyarázat a gyűjtői szlengszótárban. Code 2-nek pedig kifejezetten a minőségi és igényességi skála felső végéről való! Egyrészt az eredetit mintázó motívum nem matrica. A pontos festési technológia meghatározásának aknamezejére nem merészkednék rá, de sokkal fontosabb, hogy tűpontos, részletes és aprólékos. Hozzá adott plusz, hogy nem SIKU egyendobozban érkezik – ez sem vonna le semmit az élvezeti értékéből –, hanem az is ehhez a konkrét kivitelhez igazított, amit gyűjtőként említésre méltó extrának gondolok. Hozzá ez egy igazán exkluzív darab, hiszen mindössze 3000 példányban készült.

Addig vegyétek, amíg van! (Ez nem vicc!)
Ahogy vénülök egyre kevesebb dologban vagyok képes őszintén hinni és egyre jobban kihoz a sodromból ha azt látom, hogy elesetteket, védteleneket használnak ki. A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány támogatásában őszintén hiszek és támogatásra méltónak gondolom. Nem hallotok ilyesmit tőlem gyakran, ez pont a második alkalom, de mindenkit arra biztatnék, hogy támogassa a munkájukat azzal, hogy vásárol egy ilyen kisautót gyűjtőként, vagy gyűjtő ismerősnek, olyan korú gyerkőcnek, aki már értékelni tudja, vagy egyszerűen "csak úgy", magának.

A szolgálat webboltját itt találjátok, a 9950 forint amit kérnek érte egyáltalán nem mellbeverő a jelenlegi játékbolti árak mellett.

Összefoglaltam pár érvet, hogy miért és kinek érdemes vásárolni belőle – a jótékony, emberbaráti, segítő szándék az mindegyik esetben alap:

• Gyűjtőnek
  

  Na ne vicceljünk! Már az előbb kattintottál és megvetted, ugye? Vagy még akkor amikor én is!
  
  
• Gyűjtőnek ajándék
  SIKU minőség, rengeteg klassz részlettel, meglepően kevéssel a „mainline” változat ára felett. (Cirka 5200 – 7200 forint a különböző forrásoknál.) Valódi, magyar tematikájú járművet mintáz nagyon pontosan. Én szeretem a Majorette, Burago, SIKU ennél sokkal nagyobb szériában készülő Code 1 kiadásait még akkor is, ha a valódi, magyar kéklámpásokhoz pont nulla közük van, de ez teljesen más szint. Valóban kis darabszámban készült – 3000 db. –, tehát tényleg exkluzív, ami egy gyűjtőnek fontos. Amivel mellé lehet lőni az talán a méretarány, de kicsi az esély a „nem fog neki tetszenire”.
  
  
• Gyermeknek, rendeltetésszerű használatra, úgynevezett játékra
  Gyerekként volt csehszlovák, Škoda 1203-as mentőautóm és imádtam. Mindig is szerettem volna egy „normális” Matchbox mentőt szegény Stretcha Fetcha helyett. Nem hiszem, hogy van olyan kisautókat kedvelő gyermek, aki ne imádná. Azt viszont vegyétek nagyon komolyan, tele van letörhető és lenyelhető kiegészítővel! Ugyan a gyártó 3 év alatt nem ajánlja én ennél magasabbra tenném a korhatárt, de inkább úgy fogalmaznék, hogy csak olyan kissrác kezébe szabad adni aki már nem okoz magában kárt ezekkel. Támogassuk a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatot, plusz munkát ne csináljunk nekik! A webboltjukban van plüss mentőautó párna, cuki Mentő Márton plüssoroszlán, fiatalabb gyermeknek azok nagyon klassz ajándékok, vagy fiatalabb tesónak a nagyobb tesó SIKU-ja mellé – az Mentő Márton kislányoknak is tetszeni fog, arra mérget veszek!

Apróság, amit fontosnak tartok elmondani, mert számítok arra, hogy sikerült kedvet csinálnom nektek a vásárláshoz: Legyetek türelmesek a rendelést követően! Ne pár napos szállításra számítsatok, mint bármilyen webboltnál. A merchandising értékesítése náluk nyilvánvalóan másodlagos tevékenység, ahogy az idejük engedi. Nekem másfél hét után érkezett meg a példányom. Csendben abban reménykedem, hogy ez annak is biztos jele, hogy őrült sok rendelés futott be rá egyszerre!

Ha tehetitek, segítsetek ti is!

Nem csak azért, mert a méretarány megköveteli, a részletgazdag kialakítás az igényesség biztos jele!

(Működő) Részletek, részletek, részletek!

Az hogy SIKU gyártmány eleve garancia a minőségre. Vegyétek észre az olyan apróságokat, hogy még a felnik is olyanok, mint az eredetin! (A legelső képen nagyon jól összehasonlítható ez is!)

Kabriósítható!

Ezért kabriósítható. Mennyire ügyesen "szállít oszlopot"! Ez alkalommal nem fogok beszólni a Mattelnek, ez a megoldás a méretarányból jön.

A dekor részletes és tűpontosan van pozicionálva. Figyelsz, Mattel fiam? Á, dehogy figyelsz!

Normálisan az 1:50 annyira nem a mi megszokott méretarányunk, hogy a címkefelhőbe most került fel a tag. Pozitív értelemben szoknom kell, hogy milyen részletgazdagságot enged- és követel meg ez a lépték.

Ugye? Mit mondtam a működő részletekről? De pont ezekért tényleg vegyétek nagyon komolyan, hogy csak olyan gyerkőc kezébe adjátok oda, aki nem nyeli le kiegészítőket! A hordágy teljesen kivehető, a tükrök letörhetőek, stb.

Van az a régi ön- és pénztárcavédelmi mantrám, hogy "nem gyűjtünk SuperKings-t". Fel kell vennem mellé a "nem gyűjtünk 1:50-es SIKU-t" is!

A kisautógyűjtő énem nem tud betelni a részletekkel. A filantróp énem meg most bólogat, hogy ez egy nagyon jó ötlet!

Már az előbb lelőttem a poént, hogy bizony, ezek az ajtók is nyílnak! Ja és fémből vannak!

A tetőt levéve máris feltárulnak a részletek!

Belőlem kiszakadt egy "hű", amikor először megláttam!

A tető levehető darabjának belső oldala. Elképesztően igényes!

Erre nem számítottam,...

...ez az ajtó is nyitható és egy spinal-board van ráerősítve! (Magyarul ez gerinclemez, de az előbbi kifejezés az inkább használatos. Sőt, inkább röviden csak "board".)

Még egy működő ajtó!

Ő Mentő Márton, akinek klassz története van és a szolgálat mindennapjainak aktív résztvevője!

A fülke sem kevésbé részletes, mint a hátsó traktus.

IGEN! Nem pizza-kormány!

A doboz sem egyszerű SIKU-egyendoboz! Mondhat a Mattel amit akar, az "ablakos" doboznak nincs pótszere! Pont mint ahogy a krómozásnak sincs. (Fotó: gyermekrohamkocsi.hu)

A Code 2-szempontból lényeges információk. (Elnézést a szörnyű képért, normálisan egy ekkora dolgot a szabadban fotóznék - de ahhoz már túl tél van -, mert az én apró fotoboxomba már szűkösen fér el.)

A dobozfülön látszik, hogy milyen a széria 2115-ös SIKU dekorja.

Klassz fotó, műszaki adatok, alapítványi információk! Mikor láttatok utoljára ennyire klassz Code 2 dobozt? (Fotó: gyermekrohamkocsi.hu)

Az 1:50 ennyivel nagyobb a mi fő érdeklődési körünkhöz, a háromhüvelykes méretarányhoz képest. A mérőmókus szerepére egy másik SIKU-t választottam, ami hasonló tematikájú. Ez pedig azt az anomáliát hozta magával, hogy erről a post a közeljövőben fog megjelenni. (Majd utólag belinkelem.)