Matchbox MB-67 Volkswagen 1600 TL

A Volkswagen történetéből több autó is kultusz-státuszba emelkedett. Ha az autóipar kedvenc, mitikus lénye a csekken-dzsinn megkérdezné, hogy nekem mégis milyen VW terméket varázsoljon, akkor egy olyat választanék, ami nem feltétlenül van benne a legendás ötben. Erre esne a választásom, itt ni, a Type 3 1600 TL-re!

A legmenőbb krumpli
Annyira érdekes látni a VW elképzelését a hatvanas évek elejéről a családi autóról! Bocsánat, lehet hogy szentséget török, de a Type 3 bizony a jó öreg Bogár szteroidokon. No, nem abban az értelemben, mint ahogy a 356-os Porsche, ahol izomtömegre gyúrtak, hanem testméretre. Marad kétajtós, de több karosszériaváltozat is készül. Nekem a kombi, lépcsőshátú és a fastback közül pont ez a TL, azaz Touren Limousine tetszik a legjobban. Jellemző az ízlésemre, hogy ez volt a háromból a legkevésbé népszerű. Bejelentettek a lépcsőshátúra épülő kabriót is, de végül sohasem került gyártásba.

Mielőtt végképp belemelegednék a típusismertetőbe, gyorsan megtorpanok, mert az Origón a Retro Mobil remek veterántesztet jegyez. Az ott látható autó számomra a tökéletesség, a matricákkal, a Fusch felnikkel, még a színe is tetszik. Egyedül a kormánykerekét cserélném le valami igazán igényes aftermarket darabra, vagy még inkább a széria premierje környékéről származóra, mert ami benne van az a gyártás vége környékéről való és gyárilag ronda mint a bűn. Ennél már csak egy a külsőségeket 100 százalékosan érintetlenül hagyó restomod tetszene jobban, ABS fékekkel, a mai forgalom tempóját tartani tudó teljesítménnyel, légkondival.

Nem ez a blog lenne, ha azért ne igyekeznék valami érdekességet is hozzátenni a típusismertetőhöz. Ezúttal egy szórólapot egy olyan országból, amire nem számítanánk – Japán – és egy tévéreklámot egy olyan színésszel akire szintén nem – Dustin Hoffman.

Amerikai reklám egy színészlegendával. Na, ilyen kormánykerékkel kérném a dzsinntől!

RW, SF
Ezúttal egy postban két jelentősen eltérő verzióját is meg tudom mutatni, a gombkerekű és a Superfast verziót is – mindkettő a gyártásuk elejéről származik. A VW 1600 TL 1967-ben, az eredeti autó premierje után két évvel érkezik meg az 1-75 sorozatba mint MB-67. Ezt a számot aztán végig megtartja, míg 1972-ben kikerül a sorozatból – egy évvel korábban mint a gyártásból az eredeti autó.

Amit e lapokon láttok, a regular wheel premiermodell, ami 1967 és 1969 között regnál. 69-ben lila verziója is készül gombkerekekkel.

1969-ben jön a transitional Superfast pirosban, melyet a legvonzóbb változatának tartok, de sajnos nem birtoklok. Ezt 1970-ben váltja a lila – ilyen lila az RW is – és megtekinthettek alább. 1971-ben metál-rózsaszín lesz – szerintem nem szép – míg végül 1972-ben, ugyanebben a színben búcsúzik, de már széles Superfast kerekekkel. A műtéthez átszabják a kerékjárati íveit, ami nagyon elcsúfítja szegényt. Valamennyi változatának nyithatóak az ajtajai.

Gyengém a transitional Matchboxok, ezek itt ketten pedig különösen kedvesek a szívemnek. Nem makulátlan darabok, de ennek ellenére nagyon szeretem őket.

Az ott három ködlámpa, vagy kettő köztük egy dudával?

Regular wheelnek is nagyon jó kiállású volt.

Valamennyi változatnak nyithatóak az ajtajai. #regenmindenjobbvolt

A beltér elnagyolt, a kormánynak köze nincs az eredetihez, de ennek ellenére sem pizza.

Nem tudom megmondani igazából hogy miért, de nagyon tetszik a hátulja is!

A fényképezőgép nagyon gonoszul felnagyítja a hibáit. Élőben nem ennyire ramaty.

RW alváz.

Vékony Superfast kerekeken.

Mind közül a legszebb az olyan piros, mint az RW-m, de az ilyen vékony SF kerekeken, mint ez a lila.

Azt mondják, hogy azért volt ez a legkevésbé népszerű karosszériaváltozat, mert ebben alacsonyan volt a plafon hátul.

Jó, hát nem csajozós, hiába fastback, ez tény. Az a Porsche.

Még azt is el tudom képzelni, hogy a hatvanas évek elejére kicsit már avíttas lehetett a forma.

Így vagy úgy, nekem nagyon tetszik!

Superfast alváz a vékony kerekekhez.

Generációk 1.

Generációk 2.

"Csak" az alvázat kellett átszabni, a kasztni maradt ugyanolyan. Aztán az utolsó éves változathoz azt is átszabták a széles Superfast kerekekhez. Az nem szép.

Matchbox MB-67 IMSA Mustang

Nem volt tudatos, de úgy tűnik erre a hétre szinte csak „nemszeretem, de le kell tudni” kisautók jutottak. Szeretem a Mustangokat de ezt valahogy nagyon nem.

Kicsivel több mint tíz évvel ezelőtt wmormo feldolgozta a Mustang-tesókat egy monstre átalakítás post kapcsán. Akkor foglalkozott az IMSA Mustang történetével, de érthetően a romos kisautóról nem készült fotó, úgyhogy a gyári állapotról indokolt egy fotósorozat.

Akkor ő megírt mindent, amit az eredetiről tudni érdemes, úgyhogy nekem csak a szubjektív meglátásaimat kell hozzáfűznöm: Lévén ez egy versenyautó, minden nem kifejezett versenyfestése nekem hiteltelen. Igazából még egész visszafogott is ahhoz képest, amilyenek az IMSA Mustangok voltak, de ennek ellenére nekem kicsit olyan mint azok a túlzó Hot Wheelsek, amiket nem szeretek.

Az 1-75 sorozatban 1983-tól 1996-ig találjuk meg, nyolcféle festéssel. Ez az 1986 és 1992-közt gyártott változat, úgyhogy meglehetősen gyakori egy darab. A motorházteteje nyitható – mint a mellékelt ábra mutatja, ami manapság már feláras extra lenne.

Ez a darab is az MC-20 szettből származik.

Igen, ez a motorházfedél gyárilag ilyen csálé. #regensemvoltmindenjobb

Hamm, bekaplak. Itt még jobban látszik, hogy mennyire csálé...

Jó, tudom én, hogy brutálisan szélesített versenyautó, de...

...nekem amolyan "majd ha megnövök, Hot Wheels leszek".

A többi festése sem szebb.

Hátulja is van.

Matchbox MB-69 1933 Willys Street Rod – Update

Alapos átalakítás kapcsán szerepelt már e lapokon a 33-as Willys, de az eredeti állapotáról csak két kép és hát nyilván igencsak lepukkant darabról volt szó – ezért is lett jelentősen átdolgozva. Később az én birtokomba került, és ezt megünnepelendő elkövettem róla egy újabb postot, leginkább azért, hogy megmutassam rajta azt is, amit porsche nem tartott fontosnak, meg hogy felvillanthassak pár képet az eredetiről.

Ez alkalommal az MB-69 eredeti állapotát szeretném megmutatni. Az én példányom a Motorcity MC-20, húszas csomagból származik. Ebből már láthattatok pár dolgot a múltban – illetve az egész szettről is képet. Mivel jelentős mennyiségű kisautót tartalmaz, ezért külön tag-et is kapott, amit ha megkattintotok lentebb a címkefelhőben, vagy az előző linken, akkor láthatjátok őket. Az MC-20 csomagolásán 1987-es keltezés olvasható, de az MB-69 az 1-75 szériában meglepően hosszú ideig szerepelt ezzel a dekorral, ahogy itt is látható: kilenc évig, 1983-tól 1992-ig.

Ebből a szögből még csak-csak elhiszem, hogy Street Rod, azaz utcai autó - bár a rajtszám ugye máris ellentmond ennek.

A motorháztető hiánya, és a lángnyelvek is megyarázhatóak úgy-ahogy.

Az ilyenfajta emelés egyértelműen gasserre utal, az oldalsó kipufogók meg afféle határeset.

Az ernyő pedig nem fékezésre való a fenekén, hanem arra az esetre, ha hirtelen eleredne az eső, legyen mivel betakargatni. "Teccikérteni, drága Biztos Úr?"

White Heat - a legfrappánsabb fordításnak a "fehér ízzást" tartom, de jelenthet a végletekig felfokozott elme, vagy érzelmi állapotot is.

Matchbox MB-67 Ikarus Coach

Újabb nagyon régi adósságunkat törlesztem ezzel a posttal, ami a mindez idáig egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchboxról szól. Persze hogy Ikarus és hozzá az egyik legszebb ami ezt a nevet viseli.

A Matchbox a története során összesen két olyan járművet dolgozott fel, amelynek az eredetijét a vasfüggönyön innen gyártották. A Škoda 130 LR rali versenyautót és egy Ikarus 300-as szériából származó autóbuszt. Ez utóbbi több szempontból is különleges.

300
Ikarus ügyekben jellemzően nagyon könnyű dolgom van, mert általában mindig akad valaki, aki sokkal jobban ért hozzájuk mint én és remek típusismertetőt jegyez magyarul. Most is könnyű dolgom van, mert az Origón kitűnő anyag olvasható a 300-as családról úgy általában és ez nekünk – majd később kiderül, hogy miért – nagyon kapóra jön. Érdekes kortörténeti relikvia az ezen az oldalon megtekinthető Ikarus 385 prospektus. Szintén említésre és megtekintésre érdekes az az oldal, ami pont a Matchbox kapcsán értekezik a 300-as típusról.

Arra a kérdésre, hogy minket a Matchbox szempontjából pontosan melyik érdekel a tengernyi 300-as altípusból az a helyes válasz, hogy nem tudjuk bizonyosan. Nagyon sokáig az volt az általánosan elfogadott álláspont, hogy az Ikarus 325-öst vették alapul, mert ennek az arányaihoz áll legközelebb a Matchbox, de sem az utasajtók elosztása – a 325-ös 1-1-0, a Matchbox 1-0-1 – nem stimmel, sem a beltér üléseinek száma. Magából az arányokból én nem indultam volna ki a típus megállapításánál, mert például azért, hogy a Greyhound Scenicruser – nahát, pont egy busz – beleférjen az egyendobozba, nemes egyszerűséggel lecsaltak belőle egy ablakot. Hozzátenném még azt is, hogy az első sorozatgyártású 300-as buszok 1986-ban gördülnek ki a gyárból. A 325-ös, egyetlen példányban létező prototípusa szintén ebben az évben. Mindez nagyon valószínűtlenné teszi azt, hogy a Matchbox ugyanabban az évben el tudott volna készülni a kis Ikarussal, ahhoz előre kellett dolgozniuk.

A magam részéről én a 350-est, vagy a 385-öst tippeltem volna a sorozatgyártású buszok közül, mert ezekkel stimmel az ajtók elosztása és a legtöbb részlet is, de a legvalószínűbb az, amit a Modellauto.hu, ezzel a Matchboxszal foglalkozó részében olvasni: az 1984-es Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított 386 K2 prototípus terveiből dolgozhattak a kisautó tervezői. Ez összecsengene több dologgal is. Egyrészt azzal, hogy a terméket „Ikarus távolsági busznak” – a „coach” busszal kapcsolatban emlegetve leginkább ezt teszi, bár ezt nyelvterülete válogatja – hívják. Másrészt azzal, hogy – és ezt a számítógépes játékokkal kapcsolatos múltamban tapasztaltam meg – soha nem rövid és egyszerű folyamat egy járműgyártó engedélyét megszerezni ahhoz, hogy engedje ráírni a nevét arra a termékre amit előállítasz. Mindezt egy szocialista céggel megfejelve a másfél éves átfutás teljesen reálisnak tűnik. Sőt! Azt kell mondjam, hogy még csak nem is sok, szerintem az Ikarusnál örülhettek és akarták az Ikarus Matchboxot.

A sorozatgyártású Ikarusok közül az egyik tippem a 385-ös lett volna, hogy a Matchbox ezt mintázta meg. (Fotó: Ikarus promó)

Az egyetlen magyar
Az 1-75 szériában – mint az fentebb már kiderült – 1986-ban debütál az Ikarus Coach mint MB-67. A normál és speciális, de kereskedelmi forgalomban beszerezhető szériákban 17 körüli változata ismert – ha idevesszük azt is, hogy mely országban készült ugyanazzal a motívummal akkor valamivel több. Ha hozzávesszük a Code 2 verziókat is akkor nagyjából tengernyi, 60 feletti változat ismert. Az Ikarus Matchbox verzióival kapcsolatban a már emlegetett Modellauto.hu viszi a pálmát, érdemes átkattintani hozzájuk.

Ami e post tárgya, az az 1988 és 1991 között kiadott verzió. Az én konkrét példányom az MC-20, 20-as pakkból való, melynek a tartalma bemutatásával a jelen tempót figyelembe véve nagyjából a büdös életben nem fogok végezni.

Azon túl, hogy ez az egyetlen magyar jármű amit a Matchbox megmintázott és jó eséllyel az egyetlen is marad – ha csak valami csoda nem történik –, még egy érdekessége van: az egyik legkisebb méretarányú is az 1-75 szériában, 1:140-hez kicsinyítésű.

Némileg folytatva a fenti gondolatmenetet: még ha a 386 K2 prototípus alapján is dolgoztak, akkor is csaltak az arányokkal. A hátsó utasajtó a Matchboxon annyira közel van a kerékjárati ívhez, hogy konkrétan érinti is azt, az ajtó alsó – ha szemből nézzük jobb alsó – csücske egyenesen a kerékjárati ívhez igazodva domború.

Így vagy úgy, az egyetlen magyar jármű a Matchbox történetében mindenképpen izgalmas és szerethető darab egy hazai gyűjtő számára.

Ikarus buszok az eredeti járművek bemutatásának időrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

• 1986-???? Ikarus 300-as sorozat, a post amit most olvasol

• 1987-2002 Ikarus 415

 

Szépségben a mindent vivő Ikarus 55 és 66 méltó párja a 300-as sorozat.

Hasonlítsátok össze a 385-ösről készült képpel! Ebben az apró méretarányban (1:140) szerintem világbajnok.

A részlet ami miatt leginkább valószínű, hogy a 386 K2 prototípus alapján tervezték: A szellőzőrács az első kerék mögött.

A részlet, ami miatt egészen biztos, hogy csaltak az arányokkal, bármelyik 300-as alapján is dolgoztak: A hátsó utasajtó belevág a kerékjárati ívbe.

A legendás hátfal, amit aztán az egész szakma pofátlanul másolt.

"Ő" ebből a csomagból származik, de mostanság már vitrinben lakik.

Matchbox MB-54 Ford Capri, MB-67 Hot Rocker és MB-72 Maxi Taxi

Vannak olyan Matchboxok amik nem azért kedvesek a szívünknek, mert hihetetlenül precízek, hanem mert... Mert... Mert csak!

Gyerekként nem volt ilyenem soha, de – természetesen – az osztálytársaimnak igen. Irtózatosan menő járgánynak számított, fel lehetett vágni vele, ahogy kell. Akkor mi a klasszikus, utcai verziót futtattuk, a derivatívákról fogalmunk sem volt. De ne szaladjunk előre, kezdjük a típusismertetővel!

Az európai Mustang
Az a szokatlan helyzet állott elő, hogy a Wikipédián kitűnő szócikk olvasható magyarul a Capriról, úgyhogy mindenkit oda irányítanék, egészen pontosan a Ford Capri Mk I (1969–1974) szekcióhoz. A magam részéről annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy felvonultatom az 1970-es amerikai katalógust arról az autóról, amivel a Ford az amerikai Mustangnak a sikerét akarta az öreg kontinensen megismételni. Egy réges-régi postban ejtettünk már szót arról, hogy a Mustang nagyjából bárminek konfigurálható volt a kényelmes, szolíd Grand Turismótól kezdve, a Bullit-ámokfutásra termett izomautóig. Elnézve a Capri motorválasztékát, nos ezzel az autóval is nagyon hasonló volt a helyzet!

Majd fogjátok látni a képekből, hogy egyszerűen nem láttam értelmét külön-külön tárgyalni azt a három kisautót, amelyek egymás derivátumai – meg mocskosul jól is mutatnak egymás oldalán.

A szelíd

Az első a sorban a legszolidabb utcai változatot mintázta meg a Matchbox 1971-ben – bár jókora csavarral. Az MB-54 premierváltozata elvben rózsaszínű, fekete motorháztetővel. A hiba nem a Ti készüléketekben van és nem a fényképezőgép volt az, ami nem tudott mit kezdeni az árnyalattal, ez tényleg ilyen narancssárgába hajló színű. Olyannyira, hogy én is a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez rózsaszín akar lenni.

Ha megnézitek az 1971-es Matchbox katalógust, akkor abban a transition modellek (a régi, gombkerekűek Superfast kerékhez átalakított változatai) az uralkodóak – a legkedvesebb szériám az 1-75 sorból. Nagyon kilóg az MB-54 Capri a túlzó, túl széles kerekeivel. Érdekes, hogy hasonlókat a Majorette is elkövetett jóval később, sőt náluk akár egész „úthengerkerék” korszakról lehet beszélni, amihez a Mustang SVO-jukat, Mazda RX-7 értelmezésüket, vagy a Porsche 911-üket (a piros) tudom citálni mint bizonyíték. A vékony Superfast kerekekkel ez egy teljesen más karakterű kisautó lenne. Megkockáztatom, hogy nekem úgy jobban tetszene.

A katalógusfotókat elnézve még jobban megerősödött bennem az érzés, hogy baj van az arányaival. A szélvédő előtti része nem elég hosszú. Biztos, hogy a kilógó, vastag kerekek rá is erősítenek az érzetre és nyilván nem tudom tudományos módszerekkel igazolni, vagy cáfolni magam, hogy kissé bumfordi lett az egész cucc, picit talán karikatúra szerű is.

Mint az jól látható, a motorháztető nyílik. Meglepő módon a motor megmintázása egészen élethű, ez a premiermodell, 1,6 literes, sornégyes, Ford Kent blokkja. Ha megnézitek, a kisautó jobbkormányos. Britanniában pedig 1970-ben ez volt a csúcsmotor – a másik egy 1,3 literes blokk volt.

Ami az utóéletét illeti, az 1-75 szériában egészen 1976-ig marad, de már egy metál-sötétbordó árnyalatban. 76-ban még két Twin Pack-ben is előfordul, mindkettőben narancssárga színben.

MB-54 Ford Capri, 1971. Jobbkormányos kivitel, az orrában az évjárat-helyes, 1,6 literes, sornégyes blokkal.

A kerekek kilógnak oldalra és óriásiak az autó méreteihez képest - legalábbis 1971-ben. A vonóhorog indokolt.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az orra túl rövid az eredetihez képest.

Én is csak a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez a szín nem fakó narancssárga, hanem rózsaszín.

Kevés dobozos kisautóim egyike. Rajongok ezekért a grafikákért!

A magyarázat a "behavazott vasaló" piktogramhoz itt olvasható.

A valószínűtlen
Valaki nagyon szerethette ezt a modellt, mert 1973-ban MB-67 lesz belőle és Hot Rocker névre keresztelik, ami egy nehezen lefordítható, ámde igen buta szójáték. Leszerelik a motorháztetejét és egy valószínűtlenül nagy V8-as blokkot kap, úgy Mad Max-módra. A bal első kereke megkapja a jellegzetes pöcköt, ami alulról böködi a motorblokkot, amitől az ugrál – a tűzfal felőli oldala van rögzítve valamiféle tengelyen – és buta, csattogó hangot hallat. Igen, Rola-Matics lesz belőle. Dragster ide, vagy oda, a korszakra jellemző vonóhorog megmarad. 1973-ban és 1974-ben metál-világoszöld – nem nevezném különösebben szépnek –, 1975-től 1977-ig pedig sötétvörös színű lesz – na ezt viszont nagyon dögösnek találom.

MB-67 Hot Rocker. Ez a konkrét darab 1975-1977 közt látta meg a napvilágot.

A dög nagy V8-as blokk csattog és ugrál, ha gurul a gép. Igen, Rola-Matics. A vonóhorog indokolatlan.

Az elmebaj
1982-ben és 1983-ban visszatér a Hot Rocker, de már Maxi Taxi néven és csak az Egyesült Államokba. A festést leszámítva teljesen megegyezik a Hot Rockerrel. Természetesen a vonóhorga ennek is van.

A trió. A jobb oldalon MB-72 Maxi Taxi. Csak amerikának és csak 1982-83-ban.

Ugyanaz, mint a Hot Rocker, csak az indokolatlan vonóhorog mellé nehezen magyarázható taxifestést kapott. Az ajtón tarifatáblázat.

Az én példányom ilyen általános dobozban lakott, bár létezett saját - amúgy nagyon szép - doboz is hozzá. Ez az első kép a postban, ami nem 12 éve ül a számítógépemen és várja hogy napvilágot lásson.

Minden oldalán más grafika - nem feltétlenül olyan járművekkel, amik léteznek is, ilyen megjelenéssel, mint Matchbox.

"Gyűjts össze mind a 75-öt!" Oké, rajta vagyok.

Amerikai egyendobozra, amerikai autókat!

A másik oldala is ilyen, csak ott el van mázolódva a pecsét.