Matchbox MB-47 School Bus

Mai szeánszunk tárgya több szempontól is kilóg a Matchboxok közül: Egyrészt egészen apró, mindössze 1:95 a méretaránya. Másrészt valószínűtlenül sokáig, 17 évet töltött az 1-75 sorban.

International-Harvester S-Series, Wayne Lifeguard felépítménnyel
A tudományos Matchbox-szexológia International Harverster S teherautó-alvázra szerelt, Wayne Lifeguard felépítményű iskolabuszként tartja számon ezt a kis gyöszt. Én ebbe a legkevésbé sem akarok beleokoskodni, mert igazából nekem szemre minden jenki iskolabusz tök egyforma!

Ez itt pontosan az, amit a Matchbox az iskolabusz-szakik szerint megmintázott, azaz egy S-sorozatú International Harvester, Wayne Lifeguard felépítmémyű iskolabusz. Az eltérő hossz ne tévesszen meg senkit, nyilván többféle méretben léteztek. (Kép: imcdb.org)

Nem véletlenül szög egyszerű szerkezetek ezek, teherautó alvázon valamilyen felépítmény. Egyfelől értem, aki látott bármilyen amerikai filmet, ahol gyermekkorúak veszik igénybe az állami (vagy magán) iskolák, háztól-házig szállítás szolgáltatását azok pontosan tudják, hogy a pajkos kis lurkók nem kímélik ezeket. Az állami sulik nem is tudnak sokat költeni rájuk.

Másfelől viszont egyáltalán nem értem, hogy miért nem mutatnak ezek a holmik valamiféle fejlődést. Gondolok itt olyasmire, mint az alacsony padló a mozgáskorlátozottak szállításához. Nem tudom, hogy mennyire védik az utasokat ezek a cuccok, de emiatt fájjon a jenki szülők feje. Viszont az biztos, hogy a törvények igen! Az iskolabuszokon megkülönböztető jelzések vannak, az elejükön és hátuljukon villogó piros fények, a menetirány szerinti baloldalukon pedig egy kihajtható STOP-tábla. Ha megállnak és használják ezeket, akkor tilos kikerülni őket, de a szembe sávból érkezve is tilos elhajtani mellettük. Eléggé komolyan veszik ezt a dolgot, úgy tíz éve volt egy ügy abból, hogy egy kedves hölgy úgy gondolta, hogy reggelente a menetrend szerint érkező iskolabuszt a járdán hajtva kerüli ki Cleveland-ben. Ezt ráadásul rendszeresen előadta és a buszvezető felvette több alkalommal is telefonnal míg végül már várták és lekapcsolták az utca végén a zsaruk. A jogosítványába került a mutatvány és egy „csak egy idióta hajt a járdára, hogy kikerüljön egy iskolabuszt” felirattal strázsálásba. Mint arra porsche kolléga felhívta a figyelmem: eleve maga az iskolabuszok sárga színe is szabványba van foglalva. Egészen meglepő, de 1939 óta létezik a National School Bus Chrome (RGB skálán 255,216,0), melynek a modern, ólmot nem tartalmazó festékből álló változata a sztenderd ami ma is használatban van:

National School Bus Glossy Yellow (AMS-STD 13432)

 

1985-2002

1985-ben debültál a busz, mint MB-47 és egészen 1995-ig, azaz tíz éven keresztül marad is ezzel a számmal és változatlan motívummal az 1-75 sorban.

A következő hét évben aztán többféle szám alatt is fut, többször egész pofás, „megy a középiskola szurkolni a suli csapatának” dizájnokkal, amit úgy kell elképzelni, hogy az iskolabusz oldalára, szurkolói molinó van kilógatva az ablakokból – ilyet is láttatok már egészen biztosan amerikai filmekben. Szóval amit itt láttok a leggyakoribb változata. Az 1-75 soron kívüli változata is van sok, Code 2-ők is, „nézni is tereh”.

17 évvel valószínűleg az egyik rekorder az 1-75 szériában szerepléssel és bár biztos, hogy például az 1:140-es Ikarus busz megveri, mégis a maga 1:95 méretarányával a kisebb Matchboxok közül való.

Az én példányom az MC-20-szettből való, ezért szerepel ez a tag a címkefelhőben.

Jól látszik a megkülönböztető - vagy figyelmeztető - jelzés, a villogó piros fények a tető alatt.

Ezen az oldalon kéne lennie egy kihajtható STOP-táblának is a forgalom megállításához. Vannak olyan festései, amin megtalálható.

"Második számú iskolakörzet" a leggyakoribb festési verzió az 1-75 sorban.

A hátsó vészkijárat minden iskolabuszon kötelező.

A piros fények, mint elől.

A járda felőli oldal.

Matchbox MB-47 DAF Tipper Container Truck

Tulajdonképpen nem is olyan régen fordult a figyelmem az 1:100 méretarányú teherautók felé. A Regular Wheel érában ebből sokkal több volt a Matchbox kínálatában mint aztán a Superfast korszakban. Ebben a postban mind a gombkerekű változatot, mind a Transitional (Átmeneti) korszakból való változatot láthatjátok ugyanabból a járműből.

A típusismertetőt úgy ahogy van ellazsálhatom, mert az MB-58 gerendaszállítóval kapcsolatban már elvégeztem a munkát. Csak annyira édes testvérei egymásnak, hogy ugyanabban az évben jelentek meg, tehát teljesen értelmetlen derivatívákat emlegetni. A gabonaszállító billencs azonban két évvel tovább, 1973-ig maradt az 1-75 szériában, természetesen az 1969/70-es Superfast kerékre váltással.

A gombkerekű verzió az első évben egy igazán nehezen meghatározható, talán – a tudományos Matchbox szexológia szerint víz- – türkizkékben pompázik, 69-ben kapja meg a mellékelt képeken látható ezüst színt, ami szerintem sokkal-sokkal szebb. A billencs, meg annak műanyag teteje minden létező változaton ugyanolyan színű – annak függvényében hogy hogyan öregednek, vannak eltérések az árnyalatokban, de nem szándékos a dolog.

A Superfast verzióhoz alaposan átalakítják az alvázat, de a színezés marad ugyanolyan mint a második  gombkerekű változaton.

A Regular Wheel verzió későbbi változata a létező kétféléből. Ez a kép 2009 óta várja, hogy napvilágot lásson a blogon - vagy mit is csinál egy digitális fotó egy blogon... Világhálót lát?

Az ilyen típusú billencseket gabona szállításához használják és bizony ez tudja a trükköt,...

...hogy billenthető a fedett billencse, ami amúgy lehet hogy egy konténer - a neve alapján legalábbis az kell legyen.

Az viszont biztos, hogy a fedele...

...levehető. Ilyenkor jól látszik a készség, ami képes - mint a kettővel fentebbi ábra mutatja - felnyitva is tartani azt! Nem csak 40 évesen tudta ezt a trükköt, amikor a képet készítettem róla, hanem most 13 évvel később, 53 évesen is! #regenmindenjobbvolt

A Transitional verzió, a vékony Superfast kerekeken. Ő "csak" 52 éves.

Az eltérések a színárnyalatokban nem szándékosak, egyszerűen eltérő módon öregednek, meg Festékkeverő Johhnny is eltérő mennyiségű gabonapárlatot fogyasztott a színkeveréses munkanapot megelőző este.

Neki is fent tud maradni a billencse - csak egyszerűen nem tartottam fontosnak lefotózni -, a szerkezet megegyezik a gombkerekűével.

A csoportképhez összeálltak.

Majd összefeküdtek. Jól látszik az eltérés, hogy miben változtattak az új kerekekhez.

Hátulról is egy közös fotó.

MB-47 2016 Alfa Romeo Giulia (2021)

Ultra rövid post ez a mostani, hiszen Andrew0807 kolléga remek írást – még remekebb képekkel – jegyez a tavalyi, vörös verzióról. Csak azért nem szerepel a címben az „Update” szó, mert idénre megváltozott a száma.

A Giulia Sprint GTA kapcsán megtanultuk, hogy a kortárs Alfa Romeo nagyon háklis arra, hogy mihez adja a nevét. A modern Giulia kapcsán is számíthattunk arra, hogy csak és kizárólag a gyári színekben lesz majd belőle kapható. Ezért meglepő, hogy létezik az idei Collectors Series-ben egy mattszürke, karbon tetejű verzió, ami közel sem a gyári színe a Giulia GTA-nak. Talán azzal érvelhettek a Mattelnél, hogy „utólagos matricázás”?

MB-47 2016 Alfa Romeo Giulia (2021), NRFB.

 

Átalakítás: Matchbox MB-47 Commer Ice Cream Canteen

A fagyisautó mifelénk nem volt jellemző még az elmúlt évtizedekben sem, gördülő fagyis alkalmatossága Bagamérinek volt utoljára. Ezért nem meglepő, hogy ez a kisautó csodálkozást vált ki. Mert bizony Nagy-Britanniában nem kis hagyománya van az ilyen-olyan többé vagy kevésbé a megfelelő célra átalakított kocsiból árult hot-dognak, fagyinak, pizzának. Érdekesség, hogy a XX. század elején jelentek meg az első motorizált fagyiskocsik Angliában fölváltva a korábbi lovaskocsi alapú, jéghűtésű egységeket. A mi Commer járgányunk eredetije - ahogy a video is bemutatja - azonban a hatvanas-hetvenes években vált az angol gyerekek kedvencévé és az angliai kisvárosok utcáinak tartozékává.

Mint egy Nysa mentő

A múlt
A gyár múltja szintén a század első éveire nyúlik vissza, amikor is egy Linley nevű tehetséges mérnök egy új, recsegésmentes és egyszerűen kezelhető négyfokozatú sebességváltót alkotott meg, amit sikeresen építettek be egy-egy teherautóba. A jól sikerült sebességváltó sikerén felbuzdulva egy üzletember, Julian Harford egy teherautót terveztetett köré, és megalakította Dél Londonban a Commercial Car Company-t. A történet innentől kezdve nem túl érdekes, gyártottak teherautókat, buszokat és megmaradtak a szigeteken belül, szerényen, kitartóan. A hatvanas évek közepén jelent meg a kínálatukban a BF sorozatú furgon, amit előszeretettel építettek át fagyiskocsivá, de használták számos egyéb célra is, a polgári védelmi mentőautótól kezdve kisbuszon át a pénzszállítóig. Később a céget megvette a Chrysler, majd a francia PSA konszern, végül ami megmaradt belőle, azt 1981-ben a Renault.

Máshol nemigen terjedt el a furgon és a márka de a szigetországban a mai napig ismert. Fórumjai vannak a neten és hiába vannak már modernebb fagyisfurgonok egy-egy szebben restaurált példány igencsak sok elismert von maga után. A hátulról Nysa mikrobuszra elölről Renault Estafette-re hasonlító furgon számos angol filmben feltűnik a jellegzetes formájával.

Régi idők fagyija

A Matchbox a hősi kort idézi kis Regular Wheels kerekeivel, melyek meglepően jól bírták a kiképzést és egyáltalán nem tágultak ki az átvezető lukak. Sajnos a kocsi többi része már nem volt ilyen szerencsés. Az alkotóvágy hatalmaskodott a szülői intelem és a józan ész felett, aminek az eredménye a fullosan (tetőablakot is beleértve) átfestett kocsira filctollal felvitt fekete bevonat. Ezután – gondolom nem kis erőfeszítés és szerszámhasználat következtében – a fagyisember is kitörött a kocsi eladóteréből. Ezt mondjuk nem annyira bánom, mert a kutya még hagyjám, de egy mozdulatlan ember egy kocsiban, az már nekem sok egy kicsit. Attól nem lesz életszerűbb, viszont – tudom, hogy - a gyerekek meg esetleg ezt értékelik jobban. Amikor ez a kocsi terveződött valószínűleg nem gondol(hat)tak az ötven évvel későbbi felnőtt gyűjtők igényeire.

Hát, nem valami nagy színdesign

A karosszéria – az eredetiről készült fotók alapján - pontos kivitelezésű a kaszni rácsainál, éleinél, a részleteknél. Érdekes viszont, hogy a vezetőfülke eléggé elnagyolt, mert bár hatalmas ablakokon lehet belátni, nem találni benne kormányt, csak egy ülésszerű bakot. A hátsó, kiszolgáló résznél némi pultszerűséget és a hozzá való eszközöket is kialakítottak.

A felújítás során a festésen túl új ablakok, tetőablak és dekoráció készítése volt a feladat. Az érdekes ebből csak a tetőablak, mivel úgy gondolom, hogy az eredetivel ellentétben ennek célszerű színesnek lennie, mivel a napfény (nyár van a fagylaltosztáskor) igencsak felfűtené a fagyis munkahelyét, meg napszúrást is kaphatna a nagy ablakok alatt. Ezért kerestem egy átlátszó de színes műanyagdarabot és abból alakítottam ki a színezett üveg imitációt. Szerintem így még hangulatosabb is lett az elárusító rész, mert a nagy fehérségbe belejátszik az átszűrődő halványzöld fény.
 

Matricatervezéshez egy oldalkép

Megjött a fagyis!

Hideg szürkéskék alapon, vidám apró színforgácsok

Ez itt a fagyireklám helye

A matricánál az eredetit figyelembe véve, de annál sokkal részletesebb – igazságokon alapuló de fantázia szülte - dekorációt készítettem. Ez megint inkább csak nekem volt élvezetes első körben, mivel még talán a fotókon sem látszik tisztán a kinyomtatott szöveg. Természetesen ott van, és úgy gondolom, ha nem is olvasható pontosan, hogy mi van odaírva a kocsi oldalára, a szöveg struktúrájából betűméretből azért kikövetkeztethető például egy árlap képe, ami az imitáció lényege. Jöhet a nyár, a fagyiskocsi felújítva készen áll a sok-sok fagyi kimérésére!

Finoman átjön a napfény a zöld üvegtetőn

Az aktuális menü szinte még olvasható is

Az eredetitől jócskán eltér a dekoráció

Elölről olyan bárgyúan kedves kinézete van. A fülkében persze sehol, semmi

A fagyisember már kikopott belőle

A zöld felső fény kellemes belső teret áraszt

Matchbox MB-47 Ford F-100 Panel Delivery

A Matchbox Ford F-100 Panel Delivery modellje már visszatérő vendégnek számít nálunk, hiszen a premier darab után volt egy ötpakkos, majd láthattátok a negyvenedik évfordulóra készült példányt, és a tavalyi, csak az 1-100-ban felbukkanó példányt is. Az update szócska csak azért maradt le megint a címből, mert 2009-re MB-64-ről MB-47-re változott a számozása. Az eddig mutatottakhoz képest számottevően csak a szín és a dekoráció hoz újdonságot. Ez az első, amin autós vonatkozású céglogó van, de mint azt láthattátok, nem is az utolsó. Nekem ez az egyik legkedvesebb darabom, erre is vadásztam a legtöbbet mind közül, de kis szerencsével sikerült eljutnia hozzám.

Ezúttal autóalkatrészeket szállít

Hátul ő sem kapott extra festést, de legalább piros a lámpa

Matchbox MB-47 Ford F-100 Panel Delivery

Matchbox MB-47 Pannier Tank Loco

A Matchboxnál az 1970-es évek végén jelennek meg azok a szettek, amiben felbukkannak az első vasúti járművek. Ennek a blognak az első, igazi postja is egy ilyenről, a PS-01 konténerkikötőről szólt, melyben az MB-24 tolatómozdony műanyag testű változata szerepelt. A cég megpróbált ezzel a gyerekek kezébe adható, „tologatós” játékvasutak piacára bekerülni. Hogy mekkora sikerük volt ezzel, vagy mekkora nem, azt nem tudom, de annak ellenére, hogy a vasúti járművek aztán sorra bekerültek az 1-75 szériába, vagy a Twin Pack-ek közé is – tehát bőven van honnan ismerni és birtokolni őket –, én még olyan gyűjtővel nem találkoztam, aki túl sokra becsülné ezeket a dolgokat. Persze nem ezért, hanem a kicsavart ízlésem okán de természetesen szeretem ezeket. Nem ússzátok meg a bemutatót!

Valódi mozdonyokról mintázva

A Matchbox kínálatában szereplő összes gőzmozdony – az 1-75 szériában mind az a kettő ami van – valódi mozdonyokat mintáz. Előre bocsátom, hogy nem vagyok szakértő, ezért úgy olvassátok e sorokat, hogy a „tanítóbácsi” mindössze egyetlen leckével jár előttetek a témában. A mostani szeánsz tárgya, az MB-47 Pannier Tank Loco – bár 1977-es keltezést visel az alvázán – először az 1980-as katalógusban bukkan fel.

Menjünk át Grétsy tanár úrba és elemezzük az elnevezést! A „Loco” nem nem spanyolul van és nem őrültet jelent, hanem a lokomotív rövidülése

A „Tank” már hosszabb történet, de aki ismeri az első világháborús harckocsik nevének történetét, miszerint hogy a „tank”, azaz a tartály az onnan jön, hogy a szállításukkor ezt a megjelölést írták a rakomány kísérőlevelére, az sejthet valamit a jelentéséről. Angolul azokat a gőzmozdonyokat, melyek a működésükhöz szükséges vizet nem a maguk mögött húzott szerkocsiról veszik, hanem a valahol rajtuk elhelyezett tartályokból, hívják úgy, hogy „tank locomotive”. Hogy ékes anyanyelvünkön ennek mi lehet a neve, arról halvány, lila gőzöm sincs és kitúrnom sem sikerült a net bugyraiból, úgyhogy ha valaki ismeri az ide vonatkozó terminusz teknikuszokat, ne habozzon megosztani a tudást a kommentek útján.

A „Pannier” szintén olyan dolog, aminek tudom a jelentését, de a magyar nevét azt nem. Szóval az ilyen mozdonyok a kazánjuk két oldalán hordják a víztartályukat, de úgy, hogy az nem ér le az úgynevezett keretig, amin a kazán és az összes gépezet nyugszik, illetve nem ér fel a kazán felső részére. Az előbbi tulajdonsága azt segíti, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a futóműhöz és annak alkatrészeihez, az utóbbi pedig azt, hogy ne kerüljön túl magasra a mozdony súlypontja. Az ilyen típusú mozdonyok jellemzően az Egyesült Királyságban és Belgiumban fordultak elő.

Na, de mi az a GWR?

Odáig már eljutottunk, hogy ennek a mozdonynak a neve a tulajdonságaiból jön, nagyjából úgy, mintha a Grove AT 1100 darut, „Sárga Tízkerekű Darunak” hívnák. Persze a játékszernek, gyerkőckézbe szánt vasúti jármű valódi mozdonyt mintáz. Erre persze nem úgy jöttem rá, hogy értek a brit vasút történetéhez, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy szívből lelkesedem az összes Railroad Tycon és Transpor Tycoon változatért, meg Thomas a Gőzmozdony – eredetiben Thomas the Tankengine, ugye most mindenki érzékeli a Matchbox Memories közszolgálati és oktatássegítő jellegét – fantasztikus kalandjaiért. A nyomokat a Matchboxnál szórták el, az oldalára ragasztott „GWR” matricával. A Wikipédia bőséggel tárgyalja a Great Western Railway 1835 és 1948 között zajló történetét. A brit vasúttársaság históriájánál azonban érdekesebbnek tartom azt a keveset, amit a járműről magáról megtudtam.

Az biztos, hogy a GWR 0-6-0 gőzmozdonyról mintázták az MB-47-et, de hogy ezeken belül pontosan melyikről, azt nehéz megmondani. Ennek az oldalnak az alapján én arra tippelek, hogy a leggyakoribb, 5700-as szériát vehették alapul, de akkor több részlet is el lett rajta szúrva – például a széntároló valami mérete, az ablakok alakja. Ha erről, akkor elmondható, hogy a megmintázott mozdonyt 1929 és 1950 között gyártották és meglepően sokáig használták igáslóként, nem pedig speciális nosztalgia szerelvények elé fogva; volt olyan ipartelep, ahol még 1980-ban is pöfögött egy. Azt végképp képtelen voltam kitúrni, hogy vajon milyen teljesítményre volt képes a kéthengeres gőzgép, vagy milyen sebességgel volt képes vinni a mozdonyt.

Az eredetiről készült képek és videó alapján a Matchboxot nem tartom rossznak, bár hiányoznak róla olyan részletek, mint a személyzet munkahelyéről amúgy meglehetősen korlátozott kitekintést biztosító első-hátsó ablakok, a kémény sem olyan, mint az eredetin és nincs meg a kerekeket összekötő rudazat.

Matchbox MB-47 Pannier Tank Loco.

Bár sok részlete pontatlan...

...elég egyértelmű, hogy a GWR...

... 0-6-0 Pannier mozdonyáról mintázták.

Ő lenne az eredeti.

Ilyen, mikor működtetik.

Matchbox MB-47 Garbage Truck

Az egészen közeli múltban megegyeztünk abban, hogy egy játékautó gyártó termékskálájába úgy kell kukáskocsi, mint sivatagba a kulacs. Az akkori MB-47 Trash King-től csak festésében különböző MB-47 Garbage Truck – egységes elnevezés rulez! – két hete lett az enyém egy hipermarketből.

Matchbox MB-47 Garbage Truck, NRFB. Idén ugyanez van Trash King-ként is, igaz más festéssel.

Matchbox MB-47 Trash King

Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában nem akart kukás lenni, vagy legalábbis nem nézte száj tátott áhítattal a dög nagy, hangos, csattogó izét, meg a hátulján lógó szörfösöket! Senki? Gondoltam!

Éppen ezért egyetlen kisautó gyártó sem követheti el azt a hibát, hogy tűzoltó-, rendőr- és kukásautó ne legyen a kínálatában! Az előbbi kettővel lehet nénózni, az utóbbival meg csühögni-csattogni, szóval kötelező jellegű gyakorlat. A kukáskocsival kapcsolatban meg még azt is megbocsátjuk a gyártónak, hogyha semmiféle típust nem ír rá, hanem csak a fantázia szüli a megmintázott darabot. Az idei modellév MB-47-je pont ilyen, és bár ugyan nincs feltüntetve típusa, élek a gyanúperrel, hogy látta a Scania P-sorozatát az, aki tervezte.

Andrewboy már jegyez erről egy postot korábbról, amit nem csak azért érdemes megnézni, mert ő nem hagyta a blisterben a példányát, hanem azért is, mert az ő verziója alá más típusú kerekeket szereltek.

Matchbox MB-47 Trash King, NRFB.

Szerintem Scaniából van.

Oda be lehet tüfködni mindenféléket... Minden kisautógyártónak kell hogy legyen kukás a kínálatában!