A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1968. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1968. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/08/13

SIKU V288 ARAL-Tankzug 5 achsig HENSCHEL-Sattelzugmaschine F201S - 2 A mit Tankauflieger Schwelm 37200 Liter

Azt hiszem már egyre jobban értem, hogy a kollégák miért gyűjtenek régi SIKU-kat! Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az annyi szempontból korlelet, hogy még azoknak is ajánlom a poszt fogyasztását akik amúgy immúnisak a tehergépjárművekre.

Henschel és Schwelm
A nyergesvontató műszaki részleteivel kapcsolatban ehhez a posthoz irányítalak benneteket. Ami viszont az újdonság, az az üzemanyagszállító félpótkocsi, ami természetesen szintén egy már azóta megszűnt cég, valódi termékét mintázza!

A 37 000 literes, hat tartályra osztott félpótkocsit a Schwelm-i Vasmű, eredeti német nevén Schwelmer Eisenwerk Müller & Co. gyártotta. A vállalatot 1886-ban alapították, és egészen 2002-es megszűnéséig a Müller, illetve az Albano-Müller család generációi vezették. A 20. században Németország egyik legjelentősebb nehézipari és tartálygyártó vállalatává nőtte ki magát. Kifejezetten hordók, kaniszterek, nagyméretű üzemanyagtartályok, benzinkúti adagolórendszerek (kutak) és közúti tartálykocsik (tankerek) fejlesztésére és gyártására szakosodtak. A cég már az 1920-as és 1930-as évektől kezdve szoros partnerségben állt az ARAL anyavállalatával (Deutscher Benzol-Vertrieb), és folyamatosan szállított tartályos felépítményeket és pótkocsikat a német üzemanyag-hálózat számára. Bár az anyavállalat 2002-ben bezárt, a mérnöki és technológiai részleg egy része ma is létezik Schwelm Anlagentechnik GmbH néven, amely ma már főként ipari gáz- és környezettechnológiai rendszerek tervezésével foglalkozik.



Az egyetlen Schwelmer Eisenwerk tartály-félpótkocsi amit felleltem a neten. Nyilván sokkal későbbi - 1990-es gyártású -, háromtengelyes, de legalább a gyártó stimmel és hasonló. 17 500 eurót kérnek érte.

ARAL-tartálykocsi, 5 tengelyes HENSCHEL nyergesvontató F201S - 2 A, Schwelm gyártmányú, 37200 literes tartályos félpótkocsival

A fentebb már linkelt postból az is kiderült, hogy már attól a SIKU 3710-es szerelvénytől is teljesen el voltam alélva és egyáltalán nem számítottam rá, hogy a hasonló SIKU nyerges-szerelvények közül nekem lesz még egy. Nos, „soha ne mondd, hogy soha” abszolút jelképes áron de a Henschel traktoros vontatók közül egy újabb került hozzám, ráadásul az, ami igazán tetszik mind közül. Persze közel sincs tökéletes állapotban, de alapvetően szerkezetileg hibátlan, ám majd erről részletesen inkább a képeknél.

Azt hiszem, hogy a SIKU az egyetlen gyártó és a német az egyetlen nép, mely képes arra, hogy egy játékszer dobozára képes legyen ráírni azt, amit a fő- és az alcímben – utóbbiban lefordítva – is egyaránt olvashattok. Félreértés ne essék, mosolygok rajta, de nem kinevetem! Egyszerűen csak az jár a fejemben, hogy ahhoz, hogy valaki ilyesfajta precizitásra törekedjék egy játékszer esetében, és a célközönség (szülei) ezt elvárják és természetesnek vegyék, na ahhoz németnek kell születni! Esetleg japánnak. Ez engem egyszerre szórakoztat és lenyűgöz. A világ bármely más országából való gyártó elintézte volna annyival, hogy „Tanker Truck”. Esetleg „Aral Tanker Truck”.

Mint már fentebb említettem, az én példányommal szemlátomást játszottak, közel sincs tökéletes állapotban, de szerkezetileg javarészt épségben megmaradt. Ez egyáltalán nem csoda, elképesztően masszív! Ami lehet az fémből van rajta, olyan részletek is amiket manapság egyrészt elképzelhetetlen, hogy egyáltalán „működőre” kidolgozzanak, ha meg mégis, akkor egészen biztosan lelkendeznénk pusztán attól, hogy vannak és biztos hogy műanyagból lennének. Csak viszonyítási alapként, a szerelvény súlya 464 gramm – a mozgó ADAC állomás 599 grammot nyom.

A szerelvényt 99,9%-ig változatlan formában 1968 és 1977 közt gyártják. Eredetileg még V-sorozatú számozást kap, de 1975-től 1977-ig már a négyszámjegyű jelölésre térnek át vele kapcsolatban is, konkrétan a 3110-et kapja. Nyilván képekből és nyilvános adatbázisokból próbálok okoskodni, de úgy látom, hogy ami érdemben változik azt a nyergesvontató elején kell keresni. A nyergesvontató lehet olyan hűtőráccsal, mint a már linkelt ADAC-szerelvény és a Hanomag-Henschel matrica is ott van rajta, mint azon, illetve lehet olyan kivitel mint az enyém, keskeny hűtőráccsal, azon H-betűs csillaggal és Henschel matricával. Úgy okoskodom, hogy az én kivitelem lehet a korábbi. 1975-től már a széles hűtőrácsos kivitel kerül dobozba és talán elhagyják a gyártó megjelölését. Minden más az öntvényen változatlan. Az én verzióm nagyobb alkatrészein ott a V288 jelölés, nyilván az alkatrészek azonosításának megkönnyítése végett, de azt nem tudom megmondani, hogy 75 után ezeken változtatnak-e vagy sem. Ami bizonyosan változik az évek során, az a csomagolás – erről majd bővebben szintén a képeknél.

Elképesztő játékszer, közel sem tökéletes állapotában is lenyűgöző. Amúgy tökéletes állapotban, esetleg dobozában egy közepes afrikai ország GDP-jét kérik érte.


Ez az öntvény régebbi változata, a keskeny hűtőráccsal, még a Hanomag-akvizíció előtti kivitel. Vegyük észre a fényszórók kialakítását és a gyártó logóját a félpótkocsin - öntvényből. A szerelvény műanyagtartalmának jelentős része is látható a képen a kabinban. #regenmindenjobbvolt

Hasonló képet már az ADAC szerelvény vontatójáról is mutattam. Itt sem sok műanyag látszik. Hmmm... Gyűlnek a négybetűs dekorú SIKU szerelvények nálam! ADAC, ARAL...

Az ARAL matricák a gyártás teljes ideje alatt változatlanok voltak.

Impozáns még ilyen erősen játszott állapotban is. A méretaránya 1:60, nem kicsi.

Egy közeli a gyártó logójáról.

A tartályok fedelei nyithatóak és fémből vannak! #regenmindenjobbvolt

A tartály alatti kivezetések és mérőóra szekrényei fémből vannak! #regenmindenjobbvolt

Mérőóra. Igen, az ajtók is fémből vannak, rajtuk a V288 felirat amit említettem.

Csőcsatlakozások. Eredetileg jártak a szerelényhez csövek is, melyek csatlakoztathatóak voltak ide, de ezek az elsők amik el szoktak veszni - majd mutatom alább.

A leghátsó tartály fedele hiányzik. Pontosabban meg van: bent a tartályban. Lehet hallani.

A lökhárító is fém. #regenmindenjobbvolt

A sárvédő is fémből készült. Hogy ezt a keréktárcsát milyen módszerrel sikerült így elpusztítani, azt elképzelni sem tudom! Lehet benne munka rendesen.

A kitámasztó gólyaláb lenyitva. Szintén fém. #regenmindenjobbvolt

Érdekes megoldás, ebből a szögből kicsit jobban látszik.


Ilyen felcsukva. Újabb V288 jelzések az alkatrészeken.

Masszív királycsapszeg. Az egyik gumiabroncs hiányzik, de úgy csoportosítottam át őket, hogy a felületes szemlélőnek ne tűnjék fel. Igen, abroncs gumiból. #regenmindenjobbvolt

Neuralgikus pont, a műanyag létrának csak a csonkja látszik. Ez a legtöbb játszott példányról hiányzik.

Egy tökéletes állapotú példány. Látszik, hogy honnan van letörve a létrája és hogy hol kéne lennie és hogy néz ki a tömlőpár, ami szinte mindig hiányzik. (Kép: eBay)

Ezen az oldalán is tömlőket kéne hogy viseljen. (Kép: eBay)

V-sorozatú doboz. (Kép: eBay)

Ugyanennek a dobozfüle. A leírás már nem is lehetne részletesebb! (Kép: eBay)

Ez már egy későbbi "ablakos" doboz. Még 288 a számozás, de már "takarékos", "Öttengelyes ARAL-tartálykocsi" a megjelölés. Ejnye no!

A "13,75" az a korabeli ára lenne, Nyugatnémet Márkában kifejezve? (Kép: eBay)

Klassz csoportkép a doboz hátulján. (Kép: eBay)

2026/07/18

Matchbox MB-38 Honda Motorcycle with Trailer

A motorkerékpárok egyszerűen kívül esnek az érdeklődési körömön, de az a Matchbox, amit ebben a bejegyzésben láthattok, különösen fontos szerepet játszott a gyerekkoromban. Igazi klasszikus, amihez hasonló később már nem született. #regenmindenjobbvolt

Honda RC110

A nálamnál sokkal okosabbak szerint amit a Lesneynél megmintáztak az a Honda RC110-es vagy RC111-es versenymocija. Mellékeltem róla a képet, de őszintén szerintem annyiban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnek két kereke van és motorkerékpár. Sokkal több részletet látok rajta, amiben eltér, mint amiben egyezik.

Honda RC110 versenymotor 1961-1962 közöttről, amiről állítólag a mintát vették a Matchboxhoz. Hát... Szerintem több az eltérés, mint az egyezés a részleteiben.
(Kép: Wikipédia)

Nos, amit érdemes róla tudni, hogy mindössze 1961-1962 közt készült ez a négyütemű, 14 000-es fordulatszámig elforgatható ötven köbcentis, melynek karrierje során 5-, 6-, 8- és kilencsebességes váltóval is versenyeztek. Nem volt különösebben sikeres a kilenc és fél lóerős gép, az ellenfelek kétüteműi könnyedén maguk mögé utasították.

Viszont a korszak versenymotorjainak összes olyan versenymotor jellegzetességét hordozza, mint mondjuk a csutkakormány, hátrahelyezett lábtartó, áramvonalas burkolat nélküli, "csupasz" dizájn (bár ez pont akkoriban kezdett terjedni, amikorból származik), hosszúkás üzemanyagtank.

FRISSÍTÉS: Játékdoki szerint sokkal inkább a Honda CB72 adhatta az ihletet és a kép amit mellékelt, abszolút igazolja a teóriáját. Mi több, a CB72-nek az az utolsó gyártási éve, amikor a Matchbox debütált. Ez úton is köszi a kiegészítést!

Honda CB72 Hawk (héja). A fotó Játékdokitól van.

Előd
Bőven óvodás voltam még, mikor egy nálam kicsit idősebb pajtikánál láttam egy ilyet, a nagyszülőknél töltött nyaraláskor. Akkor szembesültem vele, hogy az én születésem előtt is készültek Matchboxok, olyan fura gombkerekekkel. Én már a Superfast-érába születtem bele, 5-6 évesen csak ilyen Matchboxokkal találkoztam. Óriási rácsodálkozás volt a részemről, de talán egy ovisnak ezt nem lehet felróni. Úgyhogy bár a mocik nem mozgatnak meg bennem különösebben semmit, ez a konkrét Matchbox annál inkább.

Az MB-38 1967-ben debütál. Az utánfutója narancsszínű, nyilván még apró regular wheelt visel és nincs rajta matrica. 1968-ban váltja az a változat ami nekem is megvan. 1970-ben Superfast kerekeket kap és 1972-ig marad az 1-75 sorban. 1977-ben a TP-08 Twin Pack a hattyúdala ahol egy Field Car-ral lakik együtt – arról megkockáztatom, hogy igazából nem is kettes, hanem sokkal inkább hármas pakk.

A rajta szereplő motor egyértelműen a későbbi, Matchbox motorkerékpárok apukája. Az 1-75 szériához borzasztóan aránytalan, nagyon nagy, cserébe remekül lehet vele játszani. Úgyhogy fogjuk rá, hogy nem csak költséghatékonyságból cserélik le az apró műanyag mocikra a Twin Pack-ekben! Magától nem képes megállni, mint utódai, ezért egy aprócska, különálló kitámasztó alkatrésszel érkezik, amit én még csak képen láttam, mert annyira törvényszerű, hogy ha valóban játszottak is vele és nem csak nézegették, vagy befektetési Matchbox volt, akkor az elvész.

Annyira törvényszerű, hogy a külön alkatrész kitámasztó elvész, hogy én még csak képen láttam.

Amit ebben a postban láttok, az Magyarországon a leggyakoribb változata, mert ezt állami boltokban is  lehetett kapni valamikor az 1968-1970 közti időszakban. A korábbi egyetlen és a későbbi változatok sokkal ritkábbak felénk. Mind a motor, mind a tréler öntvénye rengeteg apró, nehezen észlelhető változtatáson megy át a gyártás öt éve alatt. Ezeket felsorolni is nehéz lenne, bocsássatok meg nekem, hogy meg sem kísérlem. Azért ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy a Lesney-nél mennyire nem volt szempont a költséghatékonyság, hiszen minden ilyen változtatás az öntőszerszámokon egy vagyonba fájhatott. Vagy akkora mennyiségben gyártottak, hogy az elhasználódott szerszámok cseréjéhez kapcsolódtak a változtatások? Érdekes lenne tudni!

Ami viszont a színeket illeti, már sokkal könnyebb dolgom van: 1971-ben a kékeszöld-metál motorból... khm... Rózsaszín lesz, ami szerintem kimondottan ocsmány. 72-re a mályva egy sötétebb árnyalatát kapja, ami egy selyem estélyi ruhán gyönyörűen állna egy nőnek, versenymotornak... Háááát... Legalábbis érdekes. A TP-08 utánfutója narancssárga és a motor az itt láthatónál érzékelhetően, több árnyalattal sötétebb.

Léteznek „pénteki speciálok” is belőle, Honda matricák nélkül, illetve olyat is láttam már, hogy valaki a Holden Pickup, „Superbike” matricájával próbálta elpattintani „szuperritkaként” a sajátját, természetesen csillagászati áron. Érdekes próbálkozás, hiszen nyilvánvaló anakronizmus.

Klassz, masszív, műanyagot még csak nyomokban tartalmazó darab és nekem gyerekkoromból emlékezetes is.


A szög, amiből egyetlen katalógusban sem láthattátok még. Nincsenek rajtszámváltozatai.

Sokkal nagyobb, mint az 1-75 sorozat játékautói.

Pakolós doboz a tréler platóján. Szeretem az ilyen részleteket!

A moci felhelyezhető rá így is...

...meg úgy is. A motoron sem sok a műanyag. Mennyire egyértelműen ő az apukája a későbbi Matchbox motoroknak?!

A kitámasztója nyilván az enyémnek sincs meg - eléggé egyértelműen játszottak vele - ezért a mocit csak az imádság tartja meg ebben a helyzetben.

Ilyen a tréler platója. Elképesztően masszív, csak a kereke műanyag.

Ebből a szögből sem látható katalógusban!

A kis fül, ami miatt a klasszikus Matchbox utánfutók nem potyogtak le a vonóhorogról.

Az 1-75 széria kisautóihoz képest óriási. Hagrid kedveli ezt.

Indulhatunk! Statisztaszerepben Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL, 1979-ből.

Type B Superfast dobozom van hozzá, ami semmiképp sem lehet az eredeti doboza, hiszen Superfast. Persze, hiszen ez a doboz a Barn Find dobozaim közül való.

Hozzá még picit meg is van nyomorgatva, amit hiába próbáltam meggyógyítani.
Ez a két kép még 2008 szeptemberében készült, az MB-38-am jóval később lett.


Ilyen Type E - nem a Jaguár, hanem az utolsó előtti fajta regular wheel Matchbox - doboz volna hozzá való. (Fotó: eBay)

2025/08/07

Matchbox MB-28 Mack Dump Truck

A bányadömper még akkor sem túl gyakori téma nálunk, ha – egyesek szerint egészségtelenül – nagy rajongást mutatok a tehergépjárművek iránt. Több mint egy éve volt nálunk utoljára ilyesmi – hozzá az kifejezetten érdekes egy holmi volt, mert ugyanaz az öntvény megjelent Hot Wheels-ként és Matchboxként is – ezért előhozakodnék egy újabbal.

Mack M-25X
Nem kevés kutatómunka után ki merem jelenteni, hogy amit a Matchbox megmintázott, az az 1960-as években és talán a hetvenesekben is regnáló Mack bányadömperek egyike. A helyzet az, hogy az M-szérián belül (18-, 20-, 25-, 50) leginkább csak tippre állítom, hogy az M-25X-ről nézegették a legtöbb képet.

Sikerült egy korabeli katalógust megkaparintanom a típusról, ami nagy szó annak a tekintetében, hogy még fotókat sem nagyon találni – legalábbis értékelhető felbontásban – sehol netszerte! Ennek viszont olyan a felbontása, hogy remekül olvashatóak a műszaki adatok is!



Transitional

Szeretem a fenti kifejezést kicsit kibővített értelemben használni – a részletekért lásd a májusban frissült szlengszótárat – és ezt a járművet is ebbe a halmazba veszem, hiszen 1968-ban debütál az 1-75 sorban még gumis kerekekkel és vöröses-narancssárga színben. 1969-ben is marad ilyen, de 1970-ben már megkapja a Superfast kerekeket és zöldes-sárga festést kap. 1973-ig marad az 1-75 sorozatban. Hogy a gyártás első-, vagy második két évéből származik-e egy adott példány, onnan lehet tudni, hogy a lépcsőin a fokok közt átálátni, vagy sem. Az én példányom tehát a második halmazból származik, mert nincsenek rések a fokok közt.

1977-ben még visszatér a TP-16 Twin Packbe khakizöldben, bármennyire is szokatlan egy bányadömper katonai színekben.

Döbbenetesen masszív, szinte elpusztíthatatlan darab, bár az én példányom egyik előző tulajdonosa szemlátomást mindent megtett ennek az érdekében.

Masszív, közel elpusztíthatatlan, bár egy korábbi gazdája mindent megpróbált ennek érdekében.

Akkor lesznek egy Matchbox kerekei ilyen csálék, amikor kisgyerek úgy játszik velük, hogy a teljes súlyával ránehezedve tolja őket - bár ez eléggé vághatta a tenyerét.

Onnan lehet tudni, hogy ez a példány 1972-ben vagy 1973-ban készült, hogy a lépcsőfokok közt nincs rés.

A billenőplató felnyitható és úgy is marad. És ez a mutatvány így 52, vagy 53 évvel később is megy neki! #regenmindenjobbvolt

Nézzétek a billenőplató tengelyét! Elképesztően masszív az egész, úgy ahogy van.

Nem szimmetrikus a két oldala.

Bár az eredeti billenőplatóján a hátsó kerekek felett van egy kitüremkedés én ezt M-25X-nek gondolom...

...leginkább a féloldalas fülke és az ezen az oldalon jól látható, a fülke elejével egy vonalban lévő függőleges lemez miatt.