A BMW első, és mind a mai napig egyetlen, középre helyezett robbanómotorral szerelt szupersportkocsiját a Matchbox feldolgozta a típus gyártásának befejezése után pár évvel. Mennyivel jobb lett volna, ha a dekorálást nem azokra bízza, akikre!
LamBMW
Az
1970-es évek végén a BMW uralta a túraautó bajnokságot a
CSL-el. Aztán jött a Porsche, hogy kicsavarja a kezükből a
trófeákat. BMW motorsport részlegénél úgy gondolták, hogy az
egyetlen esélyük hogy visszakapaszkodjanak a dobogó felső fokára,
ha egy középmotoros autót tudnak csatasorba állítani. Tehát
valami olyasmit, amivel nem rendelkeznek és nincs is tapasztalatuk
az építésében. Ha valaki most úgy érzi, hogy a
déja vu kerülgeti, akkor nem érzi rosszul. A bajorok a
Lamborghinit bízták meg a szupersportkocsijuk kifejlesztésével és
gyártásával is, mert egész egyszerűen nem volt kapacitásuk a
400, utcai változat megépítésére – amit az akkori szabályok
előírtak. A Lamborghini kapva-kapott a megbízáson és az iparág
mestereivel dolgozott együtt. Az acélcsövekből épített térvázat
Gianpaolo Dallara tervezte, az üvegszálas karosszériát pedig
Giorgetto Giugiaro. A BMW szállította a 3,5 literes sorhatos
motort. Ez az utcai verziókban 273 lóerő leadására volt képes
6500-as percenkénti fordulaton, míg a 330 newtonméteres
csúcsnyomatékát 5000-esen. Az ötsebességes, manuális váltót a
ZF szállította. Ez a konfiguráció 265 kilométer per órás
csúcssebességre volt elég. Minden kritika kiemeli, hogy az M1
tekinthető az első felhasználóbarát szupersportkocsinak, mind
kezelhetőségi, mint megbízhatósági szempontból.
Aztán
beütött a krach. A Lamborghini nem volt olyan anyagi helyzetben,
hogy legyártsa a BMW-nek ígért mennyiségeket. A bajorok pedig
bepánikoltak. Mire 1978 áprilisában visszaszerezték a hét
megépült prototípust a Lamborghinitől – állítólag
gyakorlatilag betörtek az üzembe egy éjszaka és úgy vitték el
az autókat. A gyártást újra kellett szervezni, ami úgy nézett
ki, hogy az üvegszálas karosszériát a TIR (Trattamento Italiano
Resina) gyártotta Reggio Emiliában (a városban, nem a
tartományban) észak-Olaszországban. A tévázat a Marchesi
építette meg Modénában, szintén Itália északi részén. Az
autó testét és bele az enteriőrt az Italdesing szerelete össze
Torinóban Olaszország északnyugati csücskében. A végszerelést
a Karosserie Baur végezte Stuttgartban, ahol a Münchenben gyártott
motorok is az autóba kerültek.
Utcai M1 jövik menik és belteret is villant.
Mire a BMW úrrá lett a káoszon amit a Lamborghini okozott a késlekedéssel, addigra megváltoztak a Group 5 szabályai és arra kényszerítették a céget, hogy a Group 4-ban induljanak, illetve saját versenyszériát indítsanak, a BMW M1 Procar bajnokságot.
Az M1-ből összesen 453 darab készült sorozatgyártásban 1978 és 1981 között, amiből 399 utcai autó, míg a maradék versenygép. Ezzel az egyik legritkább BMW modell.
Kihagyott ziccer
A
Matchbox 1983 és 1990 közt, MB-52-ként hozza az 1-75 sorozatban az
M1-et. Egyértelműen a versenyautó változatot mintázzák meg,
amiről a hátsó szárny, első- és oldalsó spoilerek és a
szélesítés árulkodik. Szerintem remek munkát végeztek, az
öntvény igazán jól sikerült, de a festésekkel nem vagyok
kibékülve. Oké, értem én, hogy a versenyfestés az a műfaj,
ahol minden játszhat, de valahogy... Azt hiszem az „összecsapott”
az a jelző, amit mindegyik változatára jellemzőnek érzek. Még
az 1990-es, Premiere Collection-ban szereplő, Good Year
gumikerekeken gördülő, sárga, „utcai” festésű verziót
(értsd: nem versenyfestés) is sikerült lenullázni a számomra
teljesen érthetetlen,
„kályhaezüst” szélvédőkkel. Nem véletlenül
választottam a fenti illusztrációt az M1 versenyautókról. Lett
volna ott potenciál bőven, ha nem is feltétlenül az 1-75 sorban,
de valamelyik speciális kiadásban.
Amit ebben a bejegyzésben láthattok az utolsó, 1988 és 1990 között regnáló változata. Egyúttal az utolsó, az MC-20, 20-as Matchbox csomag tartalmát bemutató posztunk, aminek az első részét még 2010-ben publikáltuk. Ezért a címkefelhőben is megtaláljátok tehát a MC-20-at.
Remek autó, csodásan illeszkedik a kortárs, szögletes, ék alakú sportautók közé, mint mondjuk a Lotus Esprit Mk. 1. (1976-1978, Giorgetto Giugiaro), DeLorean DMC-12 (1981-1982, Giorgetto Giugiaro), Lamborghini Countach 25th Anniversary Edition (1988, Horacio Pagani), Lamborghini Jalpa (1981–1988, Giulio Alfieri és Marc Deschamps), de sokkal több lett volna benne, mint amit a Matchbox kihozott belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése