Interstate ’76 Tribute

Az első dolog, ami eszembe jut erről a Mechwarrior 2 grafikus motorra épülő autós játékról: A PC történetének legjobb soundtrackje! Az alternatív 1976-ban játszódó autós akciójátéknak még csak véletlenül sincs Mad Max-es, posztapokaliptikus hangulata. Bár számtalan fegyver jelenik meg, a konfliktus oka az eldurvult olajválság. A történetben felbukkannak iskolabuszok és hamburgersütödék, végig szól a fantasztikus funky. Anno 1997-ben megjelent, teljesen lenyűgözött. Amikor 1999-ben az Activision meghívott Írországba egy fantasztikus kastélyba, hogy hamarosan megjelenő játékairól meséljenek fél Európa újságírói között nekem is, hol érdekelt engem a Mechwarrior 3, vagy a SiN? A folytatás érdekelt, az Interstate ’82 – ami aztán ha bukás tán nem is lett, de nem volt éppen sikeres.

Az Interstate ’76 egyik központi karaktere Taurus, a hatalmas afro hajkoronát viselő figura. Az ő autója Eloise, a játékban 1969-es Jefferson Sovereign, a valóságban pedig Lincoln Continental. Hogy ez utóbbiból milyen évjárat, arról gőzöm sincs, mert 61-től 69-ig tök ugyanúgy nézett ki a kezdetben 7, aztán 7,5, majd 7,6 literes V8-as csataszörny. A Lincoln volt a kor amerikai csúcsluxus járgánya, Lindon B. Johnson is ilyenen járt, de hogy mást ne mondjak, a John F. Kennedy-t is egy ilyenben merényelték meg Dallasban.

A Matchboxnál Areh szerint 1964-ben jelenik meg, természetesen mint Regular Wheel modell. (Nem tudok utánajárni a dolognak, mert az első katalógusom 1965-ből való.) Az viszont bizonyos, hogy egészen 1971-ig marad az MB-31 a sorozatban, vékony Superfast kerekekkel. Be kell lássam, hogy ezek a kerekek idétlenül nagyok a 74 az 1-hez arányú modellhez, de még mindig jobban néz ki, mint a már idézett Areh-nél látható széles Superfast kerekű változat, amihez teljesen új kerékjárati íveket kellett vágni a karosszérián, teljesen tönkrevágva a modellt. Olyan, mint valami őrült pimpelés áldozata. Számomra a vékony Superfast kerekű változat az „igazi”, lévén gyerekként ilyenem volt. Az összes kerékváltozatú Lincoln csomagtartója nyitható, ami azonnal áldozatává szokott válni a gyerekkéznek. Ja igen! Még egy ilyen ronda színű – valami óarany szörnyűség – Matchbox talán nincs is másik!

Ilyen a valódi.

Az Interstate '76 Nitro Riders intrója.

Matchbox Fiat 1500

A Matchbox cakk-pakk kétszer nyúlt Fiathoz. Egyszer 1965-ben, jelen sorok alanyához, aztán ehhez az Abarth-hoz 1982-ben. Vajh' miért? Érdemes elkukkantani Areh-hez, mert az ő oldalán lévő, azonos színű darabhoz képest az enyémen pont fordítva van a tetőn a csomag. Gondolom ez csak attól függ, hogy éppen hogy esett a kezébe a kis műanyag izé, a Lesney gyárban dolgozó néninek. Az utolsó Regular Wheels évből 1969-ből az 1-75 UK Guide katalógusában már nincs benne, de a nekem – szkennelve – meglévő német katalógusban még ott van. A kezdetekről pedig kénytelen vagyok Areh-nek és a saját katalógusgyűjteményemnek hinni, mert ennek a járgánynak az alvázán sincs keltezés. A korábban tárgyalt Ford Corsair-hez hasonlóan ez is viszonylag apró 64 az 1-hez arányú, kisebb, mint a későbbi MB autók. Szépséges Regular Wheels modell ez is, szinte tökéletes állapotban.

Jól megpakolt a tetőcsomagtartó

Vonóhorog is akad

Így fest a valóságban.

Matchbox MB-45 Ford Corsair

Ahhoz képest, hogy a Regular Wheels modellek nem érdekelnek olyan nagyon, mostanság egész sokba szerettem bele. Bevallom a Ford Corsair-ről azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Persze a neten minden fent van. Rákerestem és egy olyan autót találtam, ami leginkább a későbbi – már nekem is ismerős – Ford Taunus-ra emlékeztet. Ami a Matchbox MB-45-öt illeti, az 1-75 Guide még éppen tartalmazza, hiszen a Regular Wheels utolsó évével (1969) indul. Sajnos az enyémről hiányzik a tetőcsomagtartó és a csónak, de ettől még szép modell, festett első fényszórókkal és hűtőráccsal. Az alvázon nincs keltezés, így kénytelenek leszünk elhinni Areh-nek, hogy a bevezetés éve 1965. Érdekes, hogy sokkal kisebb, mint a későbbi MB sorozatú autók, mindössze 71 az 1-hez méretarányú. Így viszont méretben sokkal jobban illeszkedik az 100 az 1-hez közelítő arányú – hé! Ez nem a TT játékvasút méretaránya pont? – Convoy kamionokhoz.

Ford Corsair, 1965-ből. Csak hét évvel idősebb mint én, és mégis mennyivel jobban néz ki!

Ugyanaz szemből. A tetőcsomagtartó és a csónak hiányzik a tetejéről, de gyönyörű a festett fényszóró és hűtőrács az elején.

Ilyen a valóságban.

Engem valamiért a későbbi Taunus-ra emlékeztet. De valószínűleg csak azért, mert ezt ismerem.

Amikor két hobby találkozik

Tegnap este meglepetés várt, iszonyat gyorsan megérkezett egy csomag, amit csak a hét végére vártam. Benne egy 1939-es Peterbilt kamion modellje, rajta a másik nagy szerelem, a Sinclair felirat. Persze ez a Sinclair nem az a Sinclair. Az amerikai olajcég és gyerekkorom első számítógépének angol előállítója csak névrokonok. De attól még poén! Úgyhogy az új kedvencről szerepeljen itt pár hevenyészet fotó, közel sem a megszokott minőségben.

Moosehead Kenworth Cabover

Már régebben megtaláltam ezt a fantasztikus összeállítást az Americana-n az amerikai kamionokról és a szépséges Moosehead Kenworth szerelvény kapcsán – no meg azért mert a következő majd itt szereplő két-három szerelvény is ilyen vontatóval bír – most kapóra jön az írás, mely többek között azt is tisztázza mi is az a Cabover. A kanadai sörmárka színeiben pompázó Convoy Collectibles szerelvény semmi olyan sajátossággal nem bír, amit korábban ne tárgyaltam volna más CC kamionok kapcsán, és ezért külön említésre méltó lenne – egyszerűen csak szép.

Motor City Online tribute - Part 2.

Mint arról már korábban írtam, egyszer volt, hol nem volt egy fantasztikus autós MMORPG. A Motor City Online-ban szereplő klasszikus járgányokból szerencsére a Matchbox is feldolgozott párat ezért az érdekesség kedvéért igyekszem felidézni azt, ahogy MCO-ban megjelentek ezek az autók és azt, ahogy a Matchbox öntötte őket formába. A fentebb már citált első részben megemlékeztem a legendás Ford A Model-ről, de ami a Matchbox részét illeti a dolognak, a kisteherautó változatot mutattam be, ami a játékban nem szerepelt. Hogy egész pontos legyek, a Matchbox féle Ford A sem azonos a játékban szereplővel. Ott a „Three Window” – azaz Háromablakos – kupé szerepelt, melynek nem volt egy-egy kis ablaka a „b oszlop” mögött, míg a Matchbox ez a verzió. Az lenne a furcsa, hogyha a megjelenés évével nem lenne valami kavarás. Az autók alvázán 1979-es dátum szerepel, de az első katalógus, amiben felbukkan az az 1981-es. Sajnos az én barna MB-73-masom – ami a számos MB-73 színváltozat közül szerintem messze a legjobban néz ki –, meglehetősen ütött-kopott, a legjobb indulattal is csak C+ állapotú. Szép állapotú MB-73-ról készült képért Areh-hez kell fordulnunk. Ezzel szemben a fekete, az oldalán lángnyelveket viselő, széles hátsó kerekű, Hot Rod A Model 1987-ben jelenik meg. A másik Model A-tól a kerekeken kívül egyetlen ponton különböznek: a Hot Rod változaton nincs hátul kialakítva a csomagtartó ajtaja.

The Matchbox Convoy project

Tegnap este, teljesen véletlenül rátaláltam a Matchbox Convoy bibliára! Egyszerű a megjelenése, de hiánypótló munka! Ki is tettem a linkek közé.

Matchbox Convoy Collectibles - Dos Equis Ford Aeromax

Igyekszem nem ismételni magam, hiszen szinte minden fontos dolgot leírtam már a Convoy Collectibles-ről a Labatt Blue Mack CH600 kapcsán. Most a második olyan vontatóról követnék el pár mondatot, mely már a gyerekkorom után került be a Convoy sorozatba és jelenleg is „aktív tagja” a Matchbox kínálatának. A Ford csőrös Aeromaxával kapcsolatban Areh kivételesen cserben hagy, így csak találgatom, hogy az 1-75 sorozatban nem is jelent meg ez a vontató szólóban – szemben a legtöbb más vontatóval -, legalábbis az 1-75 guide-ban nem lelem nyomát. A szokásos Convoy kerekű – a Pepsi feliratú – változaton 1991-es a dátum az alvázon, így ezt az évet kell elfogadnom a debütálás éveként. Egyébként a képeken szereplő másik két változaton is ez az év szerepel. Érdekes, hogy pusztán az, hogy milyen színűek a műanyag alkatrészek, mennyit dobnak a modell megjelenésén. A sötétkék, 2005-ös változat szürke, olcsó plasztikja rettentően gagyivá teszi szegény vontatót, míg a Convoy Collectibles fekete persze viszi a pálmát. Érdekes nyomon követni a vontatmányok evolúcióját is! A fehér, Pepsi „articulated trailer” a legrövidebb és a Convoy sorozat megjelenésekor is jelen volt már a sorozatban 1981-ben. A teljesen fekete Dos Equis – ami egyébként egy mexikói sörmárka – színekben pompázó, szépséges fém vontatmány 1996-ra datálódik és nyilvánvalóan sokkal hosszabb – és talán sokkal arányosabb – mint az eredetileg bemutatott utánfutó. A 2005-ös Michelin vontatmány szinte színtiszta műanyag, de hosszában megegyezik a Collectibles utánfutójának hosszával. (A képek csalnak némileg.) Igazából ezen kívül semmi köze a többi vontatóhoz. Sőt! A hátsó ajtó felfelé nyílik, igénytelenül, a másik kettő kétszárnyú ajtajaihoz képest.

Érdekes, hogy a legújabb a legigénytelenebb. Felfelé nyíló ajtó.

Matchbox MB-24 Shunter - Pop goes the Diesel

Már a Container Playset kapcsán értekeztem az MB-24-ről, de lévén a playsetben debütáló, ritka műanyag mozdonyból hozzájutottam a gyakori, fémtestű, már „valódi” Superfast változathoz, így az ott olvashatókat van bőven mivel kiegészíteni. Mindenekelőtt a Shunter nem a kis sárga dízelmozdony neve, vagy gyártója, hanem nemes egyszerűséggel annyit tesz tolatómozdony. (Ugyanez „amerikaiul” switcher, vagy shifter.) A két változat csak első ránézésre ugyanolyan, a valóságban sok részletben eltér. Az alvázuk teljesen különböző, az első ütközők környéke és a vonószem eltér, míg a hátsó homlokfal mintázata is más. A fém változat „D-1496 RF” matricát kapott, de ablakaira változatlanul nem futotta szélvédőre. A belső tér valamivel igényesebb, mint a prototípusként is felfogható műanyagon, hiszen az teljesen üres, a motorházba is belátni. A fém már kapott egy lemezt a vezetőfülke és a motortér közé, műszerekkel és két székszerű valamivel, ami akár fellépőként is felfogható. Roppan érdekesnek találom egy-egy modell ilyenfajta evolúciójának nyomon követését!

Balról a műanyag, jobbról a fém. Alább szintén.
Felül a műanyag, alul a fém. Az alvázuk is teljesen más.
Más vonószem, eltérő színű ütközők és körülöttük a mintázat.
A hátfalon hasonló a helyzet.
A vakus képen látszik a fém változatban a műszertábla.

Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Binz?

Mint azt a vicc is mondja: „erre nem számítottam”. A TP-14-ről szóló postban utaltam már az eredeti, regular wheel Mercedes-Benz Binz mentőautóra. Nem gondoltam volna, hogy az MB-3 1969-ből ilyen hamar az enyém lesz. Sajna ebből a példányból – mint a zömükből általában – hiányzik a hordágyon fekvő paciens. A képeken jól látszik a késői, már széles Superfast kerekeken futó változat és az eredeti közötti különbség. Nem gyúrok a „minden változat kell” gyűjtésre, de mostmár szeretnék egy vékony Superfast kerekűt is…

Annyira érdekes, hogy az idő előrehaladtával az apró részletek hogy tűnnek el és nem csak konkrétan erről az autóról, hanem úgy általában a játékautókról. Ezen a darabon - mely három évvel idősebb, mint én - még a Mercedes-csillag is megvan a hűtőrács tetején.

Matchbox TP-14 - In the army now – Part I.

Amennyire én látom, a Matchbox viszonylag kevés katonai festésű – azaz olívazöld –, Superfast-jából meglepően sok a Mercedes-Benz termék. Ráadásul ezek is az errefelé ritkább és ezért méregdrága Twin Pack-ekben láttak napvilágot és hogy még durvább legyen a helyzet, ezek a katonai cuccok a Twin Pack-eken belül is a drágábbak. Óvatosan mozgok csak ezen a területen anyagi okokból, ezért nagy öröm, ha sikerül rátennem a mancsom egy új darabra. Areh 1979 és 1980 közé teszi azt a TP-14-et, ami a Mercedes-Benz Binz Ambulance és a Mercedes-Benz 300SE „besorozott” változatát tartalmazza. (Csendben megjegyzem, hogy Areh hiánypótló munkája pont a Twin Pack-ek esetében kicsit pontatlan, de jobb forrás híján higgyünk neki.) A két járgány azért is érdekes, mert sok változatuk létezik. Alapvetően mindkettő, mint Regular Wheel látta meg a napvilágot, de a Superfast-ra váltás keretében több részletük is módosult, majd aztán kivonták őket a sorozatból. A Binz-ben eredetileg volt hordágy és nyitható volt a hátsó ajtó. A hűtőrács és a két első lámpa az indexekkel az alvázból nőtt ki, és így „krómszínű” volt. A katonai változaton – de létezik ilyen polgári fehér is – már nem nyitható a hátsó ajtó, és csak a hűtőrács nyúlik ki az alvázból. A 300SE hasonlóképp először a nyitható oldalajtóit hagyta el a Superfast tranzíció során, aztán a nyitható csomagtartóját is. Érdekes gondolat, hogy pont egy kétajtós kupé lenne vezérkari autó, de fogadjuk el, hogy a Matchboxokat tervező mérnököknek is pont olyan nagy volt a fantáziája, mint a gyerekeknek, akik aztán a késztermékeket tologatták. Lehetséges, hogy bakot lövök, de én úgy tudom, hogy a két kocsi polgári változata, melyeket az 1-75 sorozatban készítettek, a vékony fajta Superfast kerékkel készült, míg a Twin Pack-ben széles, de kis méretű Superfast kerekeken guruló változatokat csomagoltak. További érdekesség, hogy mindkét autó alvázáról hiányzik az évszám – a helyén kis kitüremkedés látható csak.