Matchbox MB-33 Honda 750

Bevallottan és felvállaltan nem vagyok motorkerékpár rajongó. Mármint semmi bajom a mocikkal, meg a motorosokkal, mint ahogy a balettáncosokkal és a kőfaragókkal sincs, csak nekem az egész ügy kimaradt. Volt egy gyerekkori kellemetlen emlékem motorozás ügyben, egészen biztosan ezért.

Pár éve volt egy hosszabb anyagunk a Matchox Honda motorkerékpárok, illegális, de ennek ellenére nagyon is jó minőségű hazai másolatairól. Akkor szükségszerűen átvettük a lemásolt eredetiek történetét is. Amit ebben a postban láthattok, arról már minden lényeges tudnivaló megjelent ott, kattintsatok vissza az olvasnivalóért mind az eredeti moci, mind a Matchboxok kapcsán!

A további részletek a képek mellett!

Ez a változat 1979-ben volt MB-33 Németországban.

A Superkings K-71 Porsche Polizei Patrol szetthez is ilyet mellékeltek, de ott a motoros sisakja és kesztyűi ki voltak festve...

...vagy éppen nem és ugyanilyen verziók kerültek a dobozba. Sokszor elmondtam már, hogy szerintem a Matchboxról sokkal nagyobb gyártási fegyelmet feltételezünk, mint amilyen a valóságban uralkodott.

Nagyon sok olyasmi van a gyűjteményemben, ami nem éppen a legjobb állapotú, vagy éppen hiányos és ezért nagyon nehéz apropót találni a bemutatásukhoz, merthogy önmagukban nem ütik meg a mércét. Nos, ez úttal azt hiszem megvan az apropó! "Ő" a Superkings K-66 Jaguar XJ12 Police Set-ben teljesített szolgálatot az ikertestvérével. Sajnos a fehér nyereg és oldaldoboz kombó hiányzik róla.

Ezen a képen jól látszik, hogy mi hiányzik az én példányomról, illetve az is kiderül, hogy az enyém egy kerék- és színváltozat. (Kép: eBay)

Superkings K-66 Jaguar XJ12 Police Set. 1978-1983 közt gyártották. (Kép: eBay)

Metalcar Hondarora

Az egyik legjobb, illegális Matchbox másolatról szeretném elsütni a saját képeimet és egy picit bővebben is foglalkozni a megmintázott eredetivel.

Honda CB750
Előre kell bocsátanom, hogy egyáltalán nem értek a motorkerékpárokhoz. A motorozás nekem teljesen kimaradt, volt egy rossz gyerekkori élményem egy Simson Schwalbe hátsó ülésén, valószínűleg azért. Kimaxolva a tévedés jogát, úgy tűnik, hogy amit a Matchbox eredetileg megmintázott és Hondarora néven piacra dobott, az a Honda CB750, amerikai változatából ered. A Hondarora névről semmit sem sikerült kiderítenem. Lehet becenév, mint mondjuk a Barkasra, hogy Barkács, vagy fantázianév. Passz, ha tudjátok, hogy honnan jön, kérlek kommenteljétek be! A szerencsém az, hogy a TotalBike-on Zirig Ápri kitűnő cikket jegyez, amiből kiderül, hogy a CB750 nem csupán klasszikus, de kult státuszba is emelkedett már. Kattintsatok át, érdemes elolvasni, nekem még úgy is érdekes volt, hogy nem értek a motorokhoz – és be kell valljam – nem is érdekelnek.

Lehet, hogy irtózatos nagy bakot lövök, de mutatom az egyetlen katalógust amit sikerült fellelnem a neten Honda CB750-ről, pontosabban CB750F Super Sportról. Elképzelésem sincs, hogy milyen relációban áll a „sima” CB750-el, lehet hogy az egyik alma, a másik meg narancs, de mint fentebb, bocs, felvállalom, hogy fogalmatlan vagyok. (A minőség gyalázatos és talán nem is teljes, megértést kérek.)

 

Amikor a másolat vetekszik az eredetivel
Beczl, 14 (!) évvel ezelőtti postjában már megemlékezett a Metalcar Hondarorákról és számos változatot be is mutat belőle. Már akkor lerántotta róla a leplet, hogy ezek bizony Matchbox kópiák. Ide közbevetőlegesen had linkeljek be egy cikket a Forbs.hu-ról a Metalcar történetéről, ami nagyon érdekes és számomra sok volt az új információ.

A helyzet az, hogy az eredeti, 1975-ös premierváltozat MB-18 Hondarorát is láthattátok már nálunk. A szunnyadó, de közel sem halott „Mások gyűjteményei” rovatunkban, Metalcar-os mostohatesójával sikerült együtt lencsevégre kapni Pgyuri barátom gyűjteményében. Mindenképp kattintsatok át, hogy lássátok mennyire jó minőségű a másolat! Külön érdekesség, hogy 1981-ben pont ilyen zöldben szerepelt az 1-75 sorban mint a Metalcar változat, pont ugyanezekkel az ötküllős kerekekkel. Iszonyú nehéz megmondani – ha nem látjuk az alját – hogy Matchbox, vagy Metalcar. Az egyetlen támpont, hogy a Matchboxnak feketére voltak festve a kerekei – szerintem a Metalcar ebből a verzióból pont, hogy jobban néz ki.

Az 1-75 sorban ez volt az első, realisztikus, részletes és szólóban – értsd: nem utánfutó mellé csomagolt – kínált motorkerékpár. 1975 és 1983 közt szerepelt a kínálatban, négyféle színváltozatban. Az 1-75-be csak civil változatban került. Az utolsó két évében, barna színű műanyag motoros figurát is kap a nyergébe.

A civil verziót a K-6 SuperKings szettben is használják, erről wmormo jegyez cikket nálunk. Khaki zöldben a TP-11 two packba is bekerül 1976-ban.

A Matchbox fejleszti a terméket. 1978-ban oldaldobozos, URH rádiós kivitelben, motoros figurával a nyeregben MB-33 lesz belőle és a neve is Honda 750-re változik. A Hondarorához képest annyiban is más, hogy az első villa és a vele közös műanyag alkatrészből kialakított kormány és lámpa a fém vázzal lesz egy alkatrész. Tehát többé nem kormányozható, de cserébe fém. Több rendőrségi témájú SuperKings pakkba is bekerül, ezek közül a K-71-es szettet tudjuk megmutatni. Az változó, hogy a figura kap-e festést az arcára, kesztyűjére és egyenruhájára. Ahol igen, az nagyon sokat dob a megjelenésén.

A Metalcar ennek a két Matchbox motorkerékpárnak az alkatrészei másolja le és gyúrja össze őket egyetlen termékké. Tulajdonképpen egyetlen dolgot nem koppintanak le, a csak az 1982-1984 közt regnáló, SuperKings K-91 Motorcycle Racing Set-ben előforduló, Honda 750-re pattintott műanyag áramvonal-elemet. Az eredmény a színek, feliratok és így változatok kavalkádja. Hol motorossal, hol anélkül, teljesen véletlenszerűen. A matricákkal sem fukarkodnak és van amikor a Hondából valahogy Yamaha lesz.

Egyetlen fejlesztést végeznek, a motoros figura nem egyetlen darabból áll, hanem két karja és két lába elforgatható, illetve időnként a motoros is kap matricákat a hátára és mellkasára.

ToyaHSW a Retró játékmúzeum blog pontifex maximusza birtokol két papírdobozos példányt is belőle és nála a Yamaha verzió is megcsodálható. Az ő szívességének köszönhetően a dobozt beszkennelve megtalálhatjátok alább.

A két példány közül, amit alább láthattok, az egyik gyerekkori darabom, a másikról már meg nem mondom, hogy hogyan keveredett a gyűjteményembe. Be kell valljam, nem sokat játszottam vele, a kisautós dobozom alján maradt. Egyrészt sokkal nagyobb volt, mint az autóim, másrészt az én mikrokörnyezetemben az általános iskolai cimboráimmal a magyar játékautókat nem sokra becsültük. Egyenesen ciki volt ilyet villantani.

Nagyon jó minőségű másolat, érdekes színfoltja a nyolcvanas évek Magyarországi kisipari játékgyártásának.

Az egyik még gyerekkori példányom, a másikról nem mondom meg, hogy hogyan keveredett hozzám.

Ez a jövevény ezért nem tudom megmondani, hogy gyárilag ilyen kiméra, ötágú csillag hátsó- és sokkülős első kerékkel, vagy valamikor a tulajdonosa módosította így. A tankról a matrica valamikor élete során elveszett róla.

Ez a gyerekkori példányom. Élete jelentős részét a játszós dobozom alján töltötte.

A Matchboxokon - ha jól tudom - nem volt rendszám. Ez is Metalcar fejlesztés!

A Retro Játékmúzeum blog szívességéből a gyári doboz beszkennelve. Elég nagy a felbontás, talán elég jó alap egy reprodukció doboz elkészítéséhez.

Matchbox MB-33 1960 Chevy El Camino

Jól van, alakul ez! A két és fél szép El Camino generációból a Matchbox elkészítette a „felediket” és már csak egyel adós.

A másfeledik

Amikor a Chevy El Camino harmadik generációjáról írtunk, akkor alaposan körbejártuk a CUV / UTE kérdéskört. Mi több, az első generációval és annak apropójával is foglalkoztunk, ezért kérem kattintsatok oda vissza némi olvasnivalóért, had ne ismételjem magam és folytathassam a sztorit, ott ahol abbamaradt. Tehát 1959-ben, két évvel az USÁ-ban a CUV-ot bevezető Ford Ranchero után debütál az első generációs El Camino. Az azévi „full-size” Chevy platformra épülő autóból 22 246 darab fogy, ami 540-el több, mint a Rancherok első éves értékesítése. Nem csodálom, az első generáció nagyon hivalkodó, nagyon rock and roll. Hogy őszinte legyek nekem nagyon tetszik és nagyon sajnálom, hogy nem azt mintázta meg a Matchbox. 1960-as változat – azaz a postunk tárgya – hasonlít, nem csúnya egyáltalán, de sokkal visszafogottabb. A piac nem reagál jól – úgy tűnik az amerikai közönség osztja a véleményem –, a rendelések visszaesnek. 14 163 darab kel el a második évben, ami azt jelenti, hogy cirka egyharmadával kevesebb mint az elsőben. Ugyanebben az évben a Ford, 21 027 Rancheron ad túl. A GM kihátrál, visszavonultatja a típust és majd csak 1964-ben veszi elő újra. A második generáció nekem nem tetszik, bezzeg a harmadik!

A helyzet az, hogy van évpontos katalógusunk, tessenek kedves lenni fogyasztani műszaki adatok ügyben!

Miért ezt a színt?!
Köszönöm szépen Mattel, ez egy remek kisautó! Sok, apró részlettel, még a túl széles kerekeket is sikerült úgy elrejteni alatta, hogy nem tűnnek fel. Van rajta sok króm, nem szállít oszlopot és a platón sincs semmi. De könyörgöm! Miért ebben a színben?! Ez, a 2022-es premiermodell, ami ugyanazt a metál-mályva / metál-rózsaszín borzalmat viseli, mint az 1979-es, '57 Chevy premiermodell. Reménykedem benne, hogy valami jó színt is találnak neki, mert az idei 1-100-ban MB-29 metál-hígsóska színben szerepel, ami csak egy fokkal jobb, de közel sem szép. Lécci Mattel, lécci! Köszi!

Csak közbevetőleg: A Matchbox elkészítette az 1959-es Chevy kombi változatát is. Mi több, még a tervezőjük is ugyanaz a Ryu Asada – isten nyugosztalja. Kézenfekvő lett volna az El Camino-t is ebből az évből elkészíteni, nagyjából annak a mintájára, ahogy mondjuk a Peterbiltekből is létezik a nyergesvontató, tartálykocsi, autómentő és dömper verziók.

Ha már emlegettem a harmadik generációt és linkeltem is a róla szóló első bejegyzést, akkor álljon itt a maradék kettőre is egy-egy link! Tehát a második és a SuperKings-ről a harmadik.

Króm! Króm! Ugye hogy?!

Sok apró részlet és még a kerekek is hasonlítanak. Az eredetin is hasonló mélységben vannak a karosszériához képest, ezért nem feltűnő, hogy mennyire szélesek.

Ez a szín, csak ezt tudnám feledni!

A hátulján KRÓM és festékkel kiemelt világítótestek. Remek!

A platón nincs semmi, szóval lehet hurcolászni benne ami tetszik.

NEM SZÁLLÍT OSZLOPOT! Nahát!

NRFB

Matchbox MB-33 Lamborghini Miura

Sokak szerint ez a világ legszebb autója. Nehéz vitatkozni velük.

57 éves de bármennyit letagadhatna
Ha szobor lenne, klímaaktivisták öntenék le mindenféle trutyival és a tervezője, Marcello Gandini nevét együtt emlegetnék Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoniéval. De „csak” egy autó. De micsoda autó?!

Be kell valljam, hogy a napokban láttam a 2022-es, „Lamborghini: The Man Behind the Legend” (Az ember a legenda mögött) című életrajzi filmet ami az apropót szolgáltatta ehhez az íráshoz. Nagy csalódás volt, az én ízlésemnek nagyon lassan hömpölyög és azt sugallja, mintha Ferruccio Lamborghini tervezte volna a formát, a Bertone stúdió és Gandini még említésre sem kerül. Mi több afféle bálványdöntési kísérletnek érzem. Ugyanakkor örvendetes, hogy Gian Paolo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace, a három mérnök akik a karosszéria alatt lapuló dolgokért felelős viszont megkapja az őket megillető elismerést. (Ne hallgassatok rám, nézzétek meg és ítéljétek meg magatok!)

A Riválisok. Ezt a rövidfilmet mindenképp látnotok és hallanotok kell! Hangerő fel és gyerünk! A "bal sarokban" a Miura volánjánál Valentino Balboni, aki negyven évig volt a Lamborghini vezető tesztpilótája. A "jobb sarokban" a Ferrari Daytona volánjánál Arturo Merzario, F1 versenyző, aki a Scuderia színeiben is versenyzett. Makaróni westernek zenéjére komponált képsorok, zseniális az egész!

De beszéljünk az autóról! Pontosabban: nincs mit beszélni róla, mert az Autónavigátor hét évvel ezelőtt, a Miura 50 éves szülinapján megtette. Nagyon alapos, remek képekkel illusztrált anyag, megéri átkattintani!

A Lamborghini életrajzi film előzetese.

54 éves de bármennyit letagadhatna
1969-ben debütál a Matchboxnál a Miura, nyilván még gumírozott(nak tűnő) gombkerekekkel. Az ajtók nyithatóak és megkapja az Auto Steer funkciót is – bővebben lásd a Szlengszótárban – amit amúgy én nem becsülök sokra. Sok verziója nincs, ahhoz képest ami ebben a bejegyzésben szerepel még egy, fehér beltérrel.

Még 1969-ben megkapja a vékony Superfast kerekeket, de aranyszínű lesz. Ezzel a festési sémával marad 1971-72-ben is. Nagyon szép, de nekem az SF verzióból még szintén az 1969-ben kapható sárga tetszik.

A gyártás vége felé széles Superfast kerekeket kap, amihez átszabják a hátsó kerékjárati ívet. Ez a beavatkozás általában nagyon nem áll jól a Matchboxoknak, de valahogy a Miura kivétel, nem fest rosszul. Ez a verzió került aztán a Japán kiadásba is – ott már P400 SV-nek hívja a Matchbox.

Bolgár gyártású változatai is vannak, széles SF kerékkel, a szivárvány minden színében, de ezeket nem tartom valami sokra.

Remek, részletes kisautó és nem készült túl sokáig.

Szempillák!

Jó kérdés, hogy ez milyen rendszám lehet! Ajtók zárva.

Tessék beszállni! A beltér elnagyolt, de a középkonzol felismerhető.

A V12 is ott figyel - külön alkatrész, fémből.

Matchbox MB-33 BMW 328i Police (E46)

Határozottan ki merem jelenteni, hogy BMW E46 ügyekben jól állunk. Több gyártótól, többféle kivitelben, civil és megkülönböztető jelzéses verziókban bemutattunk már számos változatot.

A mai napra egy Matchboxot tartogatok, ami 2001-ben viselte az MB-33 számot az összes piacon. Egynyári darab, ebben a brit rendőrségi festést utánzó festésben csak abban az évben kínálták.

Elő fogom most már szedni a ronda festésű E46-osokat is, mert hogy vannak.

 Előre elfért volna még némi festék.

 Akkor még a Mattel támogatta a fényhíd-ipart!

 Hátulra került festés a világítótestekre.

 Ilyen dobozban lakik amúgy.

 Engem erre emlékeztet. Nyilván nem olyan mimikri, mint édes tesója, a BMW X5 esetében, de mindenképp hangulatos.

Matchbox MB-33 Porsche Panamera

Nagyon sok gyártótól van már 1/64-es méretarány közeli Porsche kisautóm és hiába szebb némelyik, nekem mindig is a Matchbox Porschéi lesznek a kedvenceim. Ezért is próbálom belőlük a lehető legtöbb variációt begyűjteni - ami a blogot elnézve is látszik rendesen -, ami mostanában kicsit döcögősebb, hiszen minél több van már, annál nehezebb olyat találni, ami még nincs meg és meg tudom fizetni. A számos variáció tizennégy modellre oszlik szét - 910, 911 (930) Turbo, 914, 928, 935, 944, 959, 911 (996) Cabriolet, 911 (996) Turbo, 911 GT1, 911 GT3, Cayenne, Boxster -, amelyikből a legújabb, a Panamera még nem szerepelt e hasábokon. Szerencsémre az eddig megjelent mindhárom színvariációt sikerült belőle begyűjtenem, így eddig ez a legteljesebb sorom.

Négyajtós 911-es

Négyajtós Porsche először 1967-ben készült, igaz annak még semmi köze nem volt a Porsche gyárhoz, azt leszámítva, hogy onnan gördült ki az a 911-es modell, amit átépítettek. Egy texasi Porsche kereskedő - Dr. William Dick - szeretett volna a feleségének karácsonyra egy különlegességet. A kaliforniai Troutman-Barners nevű cég vállalta, hogy megépíti a kívánt modellt. Egy alap 911-est vágtak ketté, majd toldották meg, hogy hátul is kényelmesen el lehessen férni. A hátsó ajtókat fordítva beépített első ajtókból oldották meg egy kis átépítés után, amikhez természetesen a B oszlopot is át kellett faragni, valamint szükség volt egy C oszlopra is. A Fuchs felnik helyére pedig acél keréktárcsákat szereltek, ami jobban elbírja a plusz súlyt és komolyabb, szedánosabb megjelenést kölcsönöz az autónak, amivel egyet tudok érteni.

Mrs. Dick négyajtós Porsche 911-ese

Azért Fuchs-al sem csúnya

Nekem nagyon tetszenek a szembe nyíló ajtók

Impozáns és egyben fura látvány

989

A Porsche mérnökei a nyolcvanas évek második felében kezdtek el dolgozni egy négyajtós modellen, melynek 989-es lett a belső kódja. A 928-as modellhez hasonlóan ez is V8-as orrmotorral készült, 300 lóerős teljesítménnyel. Formailag egy nyújtott 911-est rajzoltak a tervezők, így hasonlóan fest, mint az 1967-ben készült autó. Sajnos a cég akkori anyagi helyzete miatt 1992-ben leállították a munkát, azonban egyes elemeit viszont láthatjuk a későbbi 911-es modelleken - az első lámpák a 993-ason köszönnek vissza, míg a hátsó fertályhoz hasonlóra sikeredett a 996-os kódjelű típusé.

Hasonló arcot kapott a későbbi 993-as kódjelű 911-es

Klasszikus 911-es forma, nem tűnik orrmotorosnak

Itt már klasszikus módon nyílnak az ajtók

Panamera

Miután a Boxster megmentette és a Cayenne újra felvirágoztatta a Porsche gyárat, újra napirendre került egy orrmotoros, négyajtós kupé elkészítésének terve, főleg, hogy a legtöbb luxusautókat készítő cég kínálatában már fellelhetőek voltak hasonló modellek, amik szépen is fogytak. Végül a 2009-es kínai autószalonon mutatkozott be először a Panamera. Nem volt könnyű dolguk a tervezőknek, hiszen egy olyan modellt kellett megalkotniuk a semmiből - egyedül a V8-as motor volt meg a Cayenne-ből -, ami azért illeszkedik a cég aktuális kínálatába és a hagyományos Porsche sportkocsik karakterét is magán viseli. Végül egy közel ötméteres, 1,8 tonnás, lapos és széles autó kerekedett ki belőle, ami hasonlóan elődeihez, egy megnyújtott 911-esre emlékeztet. Műszaki szempontból is teljesen saját fejlesztés minden, ugyanis a V6-os motort nem a Cayenne-ből vették át - az VW konszern motor -, hanem a nyolchengeresből csináltak 3,6 literes, 300 lóerős hathengerest. A V8-as motorok 400, 500 és  550 lóerős teljesítménnyel kerültek át ide. A leggyengébb motor azonban már VW fejlesztés, 250 lóerós, V6-os és dízel. Igen, megéltük, hogy egy Porsche-t már öngyulladós motorral is meg lehet venni, köszönhetően a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak - persze utóbbi jó dolog, csak nehezen összeegyeztethető egy sportautókat gyártó céggel. Sikerült azonban egy még alacsonyabb emissziós értékkel bíró Panamera-t is összehozni hibrid hajtással. Ebben egy Auditól származó kompresszoros V6-os motor dolgozik 340 lóerővel, amit 48 lovas villanymotor támogat a benzinspórolásban.

Váltók tekintetében A dupla kuplungos PDK váltókat kapjuk, de rendelhető start-stop automatika, vagy igény esetén lecserélhetjük nyolcfokozatú Aisin gyártmányú, hagyományos automata váltóra. Természetesen összkerekes változatot is kérhetünk, ám ekkor meg kell elégednünk a turbó nélküli benzinmotorok egyikével. Praktikusság tekintetében nem nyújt sokkal többet egy hagyományos Porschéhoz képest, ellenben kényelemben igen, igazi luxuskörnyezet várja a bent ülőket, akik egyszerre csak négyen lehetnek. Csomagtartó tekintetében 440 literrel kell beérni, ami egy kompakt átlagautónak felel meg, persze a sportosabb modellekhez viszonyítva nem rossz. A Lipcsében készülő típus meghozta a cég számításait, a magas ár ellenére keresett modell lett, másfél év alatt 23 ezer darab talált gazdára, melynek közel fele a V8-as, összkerekes Panamera 4S modellből került ki.

Matchbox Panamera

A Matchbox 2010-ben készítette el a saját Porsche Panamera modelljét, melyet először - és eddig utoljára - 2011-ben dobott piacra 33-as számozással. A premier darab lila színt - miért!? - kapott, amit szerencsére gazdagon elláttak extra festéssel. Kipingálták a lámpákat, az emblémákat és még rendszámot is kapott. A második variánsa zöld színt kapott, ami azért sokkal értelmesebb, ám itt már elhagyták a LED sor és a rendszámok kifestését. A harmadik változat piros színt és az elsőhöz hasonló mennyiségű extra kifestést kapott.Kerekek tekintetében mindhárom a húszküllős kerekeket kapta, sajnálom, hogy egyik alá sem pakolták be az új ötküllősüket, biztosan jól mutatna alatta. Persze azért annyira nem bánkódom, hiszen egy igencsak arányos és részletgazdag kisautót kapunk a Matteltől, még ha ezt a kicsit vastag festék helyenként próbál eltakarni. Jó ötlet volt a hűtőrács kivágása, aminek rácsozatát az alvázból alakították ki, illetve hátul is kibukkan az alváz a lökhárító alját megformázandó, mint az igazin. Természetesen - ez nem Hot Wheels - tükrök kerültek rá, amint tetőablak is. Sajnos az ablakok kicsit sötétítettek, cserébe az első kettő le van engedve, hogy megnézhessük az elfogadható mértékűen kidolgozott belteret. Egyedül szépségfoltja szerintem a C oszlopnál az ajtók felső vonala, ott nem igazán adja vissza az eredeti ívet, az amúgy meglepően kicsire sikerült Matchbox. A hátsó sárvédő ellenben szerintem rendben van, pedig az sem egyszerű forma. Összességében teljesen elégedett vagyok vele, élőben nem hat olyan drasztikus a vastag festék, mint így a képeken, így ennek tudatában nézegessétek azokat - na jó, meg persze elfogult is vagyok, mint ahogy azt a bevezetőben is írtam.

Szép, részletes kisautó lett belőle

A lényeges dolgokat kipingálták

Ez a kerékszett szinte mindenek jól áll

A zöldről már lespóroltak egy pár dolgot

Az ajtók tetővonala nem a legtökéletesebb

Tetszik ez a hűtőrács megoldás

Hasonló rendszámunk már volt korábban

Matchbox MB-33 Porsche Panamera

Matchbox MB-33 Porsche Panamera

Panamera nagyban

A legkelendőbb típusa

A hátsó kis ablak formája már nem a 911-é