Matchbox MB-51 Chevy K-1500 2026

A mai post tanúsága, hogy mennyit számít egy jó, vagy éppenséggel rossz dekor, hogy mennyit tud dobni, vagy éppen rontani egy akár csak közepes öntvényen is.

Széles a Chevy...

A jelenleg is használt Matchbox öntvények közül ez az egyik legrégebbi – ha nem a legrégebbi. Természetesen írtunk már róla, abban a bejegyzésben meg tudtok merítkezni az eredeti jármű műszaki részleteiben és egy remek átalakításra is leltek egy linket. Mindazonáltal adóznék egy korabeli tévéreklámmal a témának, melyben javarészt nem rendeltetésszerű módon használnak Chevy pickupokat.

#regenmindenjobbvolt

Ezt az öntvényt én alapvetően nem tartom rossznak, pusztán csak sokkal jobban tudnám egyszerű igáslóként szeretni, normál méretű kerekekkel, mintsem nagylábúként. Porsche el is készítette anno a kedvemért, mint ahogy azt fentebb már említettem volt és itt elhelyezek rá egy külön hivatkozást.

Őszintén szólva én a tüskén – pontosabban a polcon hiszen Power Grabs csomagolású ez a példány – hagytam volna az idei Chevy K-1500-ast (is), de ajándékba kaptam porscéhtól – ez úton is köszi. Másodsorban csak azért, mert bigfoot. A dekorja még csak-csak – engem valamiért a Maisto Ford Exploreremére emlékeztet – de ha van autó, ahol a hangsúlyosnak kéne lennie a krómozott alkatrészeknek, mert egy bizonyos karaktert adnak neki, az pont ez! Nos, mint a mellékelt ábra mutatja, ismét ronda, ezüstösszürke műanyagba kéne belelátnunk a krómot. Ez nekem nem megy, bocs!

Szerepelt már e lapokon Power Grabs csomagolású Matchbox, de most jutott el a tudatomig, hogy igazán soha nem magyaráztuk el, hogy mi is ez és nyilván azt sem, hogy nekem mi vele a bajom. Ezért rövid időn belül másodszor frissítettem a Szlengszótárt.

Az ezüstös-szürke műanyag NEM pótolja a krómozást! Ennél az autónál nagyon is hangsúlyosak lennének a csillogó alkatrészek, kellenének a karakteréhez. Így... Hát...

Bezzeg a keréktárcsákon ugye...

A 80-as évek közepén-végén ez egy nagyon menő dekor lett volna!

Szürke, szürke, szörnyű szürke!

Ennél akarva sem lehetne jobban lerontani a hatást! Még ha fekete lenne a platón a fényszórókat is tartó keret!?

Fémtakarékos plató a retooling után.

Hogy ne csak szapuljam, a kerekei nagyon tetszenek!

Back to the eighties...

Ez az öntvény amúgy egyáltalán nem rossz, de ez a szürke műanyag ez megöli.

Power Grabs doboz még NRFB - ennek kapcsán jutott eszembe frissíteni a Gyűjtői Szlengszótárat a kifejezéssel!

Hogy mi értelme a papírdobozba két, kellemetlen tapintású, kemény papírdarabot ilyen módon még begyömöszölni, azt nem tudom! Szépen kisimogattam őket és belegöngyöltem.

Matchbox MB-51/MB-12 Pontiac Firebird SE 1982

A Pontiac Firebird második generációjáról már rengeteget írtunk, de sem a korábbi, sem a későbbiekről nem esett még szó. Pedig megkockáztatom, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon a harmadik nemzedék a legismertebb – persze hogy a Knight Rider és K.I.T.T. okán! Most bepótoljuk ezt a hiányosságot.

Akármilyen pedigrés márka lehetne
A harmadik generációs Pontiac Firebirdről mindig azt gondoltam, hogy a nevében hordozza a végzetét. Annyira időtlen, gyönyörű formát álmodott meg Jerry Palmer és csapata a GM-nél, hogy azt bármelyik európai, pedigrés gyártó is a „nevére vehette volna”. Persze ahhoz, hogy Lamborghini vagy Ferrari, esetleg Lotus legyen egy picit nagy, hiszen majdnem öt méter hosszú, míg a kortársnak tekinthető európai sportautók jellemzően csak picivel lógnak túl a négy méteren. De a forma, az a világ bármelyik táján elterülő tervezőstúdióban elkészülhetett volna! Hozzáteszem, hogy akár japánban is. A harmadik generációs, 1986-ban megszülető Toyota Supra hasonló és nem is sokkal rövidebb, de említhetném a Nissan 300ZX-et is.

Persze ahhoz, hogy ne csak szülőhazájában legyen ikonikus, egyértelműen kellet a Knight Rider és K.I.T.T. – akinek számos Hot Wheels verzióját láthattátok már e lapokon, mint az kiderül, ha az előző linkre kattintotok. Amiről azonban még soha nem írtunk, az a „filmsztáron innen”, utcai verzió!

Típusismertető terén könnyű dolgom van, mert több cikk is olvasható róla magyarul, amelyek közül én az Origo / Retro Mobil anyagát tartom a legjobbnak. Szokásunkhoz híven prezentáljuk az autó katalógusát, abból is az első modellévéből, 1982-ből, melyből kisilabizálhatóak a műszaki adatok.

Amikor a kevesebb több

Amit alább láthattok, az az 1982-es premiermodell a Matchboxtól. Az eredetit az 1982-es modellévben, azaz az 1981-es naptári évben mutatják be, ami egyértelműen azt kell, hogy jelentse, hogy már a megjelenés előtt együttműködött a GM és a Lesney, hogy elkészüljön ez a Matchbox. Szerintem Magyarországon a Matchbox feldolgozások a legismertebbek és legelterjedtebbek, bár az amerikai nagyok – Hot Wheels, ERTL, Greenlight, Johnny Lightning –, a Majorette, Corgi, a kínai nagyok – Maisto, Welly – és megszámlálhatatlan kínai kicsi gyártó is feldolgozták. Persze árban, minőségben és a megjelenés időpontjában is óriási a szórás.

A Matchbox az USÁ-ban MB-12, a világon mindenhol máshol MB-51 az 1-75 sorban. Még egy évig szerepelt ebben a verzióban a kínálatban. Az itt látható színezetlen ablakok, krémszínű beltérrel változathoz képest létezik sárga ablakos és sárga belterű verziója is. A speciális szériákat – pl. Laser Wheels, Super Color Changers – is beleszámolva legalább hat további verziója létezik. Mind közül én ezt tartom a legszebbnek, mert a későbbi verziói egyszerűen túl csicsásak az én ízlésemnek.

A Matchbox elszúrta az elnevezést, Pontiac Firebird SE-nek hívja, holott S/E lenne a helyes – mint arról fentebb a katalógus is tanúskodik. A három felszereltségi szint közül – Firebird, S/E, Trans Am – ez a középső. A „Special Edition” rövidítés a luxus változatot jelentette, míg a csúcsteljesítményű a Trans Am volt.

Én az öntvényt tökéletesnek látom, amiben biztos az is szerepet játszik, hogy a kedvenc korszakomból származik, illetve hogy a konkrét példány gyerekkori darabom! Nos, igen a tízéves önmagam játszott vele.

A Matchboxnál a harmadik generációs Firebird története nem ér véget ennél az öntvénynél, de a folytatás már egy másik bejegyzés tárgya lesz!

Időtlen, gyönyörű forma, amelyet bármelyik pedigrés sportautógyártó büszkén a "nevére vehetne".

Az öntvény szerintem hibátlan!

Nekem ez, a premierváltozat a kedvencem, mert a kevesebb egyértelműen több - a későbbi verziói csicsásak.

Létezik sárga ablakos, sárga belteres verziója is, de szerintem ez így szép.

Amikor a részletek még öntvényből voltak! #regenmindenjobbvolt

Ööö... Nos, poros. Tegyünk úgy, mintha pajtalelet volna!

Ezzel a példánnyal játszottak. Konkrétan még én. Tízévesen.

Matchbox G-6 Farm Set 1979 MB-40 Bedford Horse Box és MB-51 Combine Harvester – Harmadik rész

Ebben a postban azokat a járműveket láthatjátok a G-6 szettből amik, vagy egy változatuk már szerepeltek e lapokon. Mivel két ilyen volt, ezeket egy postban tárgyalom.

A Bedford lószállítóból ebben a postban mutattunk rögtön két változatot is. Az egyik szakasztott olyan, mint ami a szettben is található – bár az oldalajtó és rámpa színe némileg más.

Menthetetlenül a régi, budapesti kukásautók ugranak be róla és ennek még a színe is hasonló.

Amikor még a gyári hiba attrakció számba ment: A bal első kerékről hiányzik a króm.

Szezám tárulj! A leggyakrabban hiányzó tartozék, a pacik megvannak és még le sincsenek választva a nem is tudom minek hívjákukról.

Mivel az összes többi keréken éppen hogy túl sok a króm, azt gondolom, hogy az elsőről egyszerűen lepottyant még a csomagolás előtt.

A lószállító felépítmény ablakain nincs "üveg".

Annyira ügyes, hogy a felépítményt rögzítő fülecskék hátsó lámpának tűnnek! #regenmindenjobbvolt

Lótompor az ablakban. Akár egy művészfilm címe is lehetne...

Ezen az oldalon is több a króm a kerekeken, mint kéne.

Érdekes, hogy gyerekként nem becsültem túl sokra, felnőtt gyűjtőként már másként ítélem meg.

A Combine Harvesterről egyenesen megapostunk volt, mely több, jelentősen eltérő változatot is bemutat. Én akkor azt hittem, hogy az összes öntvényverziót birtoklom, de a G-6 szettben lévő egy újabb változat! A Superfast első kerekekkel és ez még keréktárcsa-tuningot is kapott gyárilag némi festék képében, de ami fontosabb, hogy az SF kerék ellenére van alváza is!

A forgókasza két darabból van összeállítva. Ebben is eltér a szimbólától, ami háromból.

Kőkemény meló lehetett a tűző napon, mindenféle a por és a szállongó ezmegaz elleni védelem nélkül vezetni egy ilyet.

Ez a verzió kapott némi keréktárcsa tuningot is az első, Superfast kerekére.

A terményt a teherautóba eljuttató késség amúgy körbeforgatható, de elfelejtettem körbeforgatni, hogy meg is mutassam. Mea culpa, mea maxima culpa!

Van hátulja is.

Nyilván asszimetrikus.

Új verzió! Annak ellenére, hogy Superfast kereke van, alváza is!

Ha erre a linkre kattintotok, akkor láthatjátok a G-6 pakk teljes tartalmát, de természetesen a címkefelhőben megvan a saját tag-je is.

Matchbox MB-51 AEC 8 Wheel Tipper

A regular wheel éra végén-közepén számos kis léptékű, főként, de nem csak brit teherautó volt az 1-75 sorozatban. Közös ismertetőjegyük, hogy borzasztóan nehéz róluk bármiféle információt felkutatni típusismeret nélkül, mert a Matchbox jellemzően elintézte az elnevezésüket olyasmivel, hogy „Leyland tartálykocsi”. Vagy én javulok az efféle keresésekben, vagy egyszerűen csak mázlim volt, de üdítő kivételt tudok mutatni!

AEC Mammoth Major 8
Nem is sejtitek, hogy mennyire sok munka van ebben az alcímben! Nem volt egyszerű rájönni, hogy amit a Matchbox megmintázott, azt így hívják. Miután tudja az ember, hogy mire keressen, már könnyebb dolga van. Az Associated Equipment Company-t 1912-ben alapították. A buszok és teherautók gyártásával foglalkozó céget a Leyland 1962-ben kebelezte be. A hosszú cégnevet csak nagyon ritkán használták, a termékek a leggyakrabban AEC néven futottak, de különböző piacokon ACLO, UTIC-AEC, Barreiros AEC típusneveken is futottak. Buszgyártóként az első világháború előtt jeleskedtek leginkább, hiszen ők gyártották a brit főváros tömegközlekedési járműveit, míg a háború alatt a legtermelékenyebb teherautó beszállítója volt a cég a brit hadseregnek. A második világégés alatt közel 10 000 járművet szállított a brit erőknek. A háború után ismét a buszokban jeleskednek, az ikonikus Routemastert a Matchbox is megmintázta.

AEC Mammoth Major 8-ek egymás közt. AEC a felirat, de már Leyland az embléma.
(Kép: TrucksPlanet.com)

A Mammoth nehézteherautó sorozatot 1930 és 1978 közt készítették, számos kivitelben. A Minor nevet a sorozat háromtengelyes, 6 x 2 hajtásképletű (a hatból két kerék hajtott) járművei kapták. A Major néven pedig a háromtengelyes, 6 x 4 képletű Major 6-ek, illetve a négytengelyes, 8 x 2, vagy 8 x 4 képletű Major 8-ak kapták.

Megrakott Mammoth Major 8 mászik hegyet Máltán, 2011-ben.

Amit a Matchbox megmintázott az egy késői modell, a cég Leyland általi bekebelezése utánról. Ezt onnan lehet tudni, hogy már az előre billenthető „Ergomatic” fülkét kapta, mint az összes, már a Leyland alá tartozó márka – ahogy erről az MB-32 Leyland Petrol Tanker-ről szóló postban értekeztünk. A 28/30 tonnás, Mammoth Major 8 mindkét hajtásképletű (8 x 2, 8 x 4) változata egyaránt az AEC AV760-as, 212 lóerős, soros hathengeres, négyütemű dízelmotorját kapta. Ez hat-, vagy tízsebességes, gyorsítóáttételes (overdrive) váltón keresztül hajtotta meg a kerekeket.

Így szól az AEC AV760-as motor. Óvatosan a hangerővel!

Élt mindössze három évet
Nagyon rövid karriert futott be az 1-75 szériában a nyolckerekű dömper. 1969-ben debütál gombkerekekkel, vöröses-narancs színű fülkével és alvázzal, szürke dömperplatóján „Douglas” matricával. Ez sikerült valahogy a ritkább változatnak én eddig csak képen láttam. 1970-ben követi a citromsárga-szürke kombó, Pointer felirattal és RW kerekekkel, 71-ben pedig ugyanez vékony Superfastokkal. Ez utóbbi kettőt láthatjátok ebben a bejegyzésben. Azt hiszem a Lesney nagyon bepánikolt a Hot Wheels-től akkoriban és idő előtt nyugdíjazott olyasmit, aminek bőven lett volna még létjogosultsága az 1-75 sorban – így az AEC dömpert is.

Az „Ergomatic” fülke miatt édes testvére a fentebb már linkelt Leyland Petrol Tankernek, de közel sem ugyanaz az öntvény. Sőt, ha azt vesszük, az MB-35 Merryweather Fire Engine-el – és annak derivátumaival – is osztoznak közös géneken. Nem tudom mennyire lehetett akkoriban „csalni” a tervezéssel, hogy a fülkerész, mindegyiken ugyanaz, úgyhogy nem tudom eldönteni, hogy ez mennyit nyomott a latban. Érdekes, hogy a Leyland orrán és ennek az AEC-nek is ott díszeleg a gyártó neve.

Patinás, régi darabok, egyértelműen csak „filler” minőségben, de még így is örülök nekik. Nem sok esélyét látom, hogy az 53/52-éves kis gyöszökből lesz nekem szebb, de soha ne mondd hogy soha!

Regular Wheel és SuperFast verziók. Az orrukon ott az AEC felirat.

A dömper billenőplatók is fémből készültek. Nagyon masszív darabok!

Nem csak nyithatóak, de úgy is tudnak maradni! Márhogy eredetileg. Merthogy a SuperFastból már elmúlt ez a képesség az elmúlt 52 évben. #regenmindenjobbvolt

Szegények egyértelműen csak filler minőségűek, de ennek is nagyon örülök.

A fényes oldalukról nem látszik, de alaposan át kellett dolgozni a "superfastosításhoz".

Matchbox MB-51 Combine Harvester

Ha van valami, amihez egyáltalán nem értek és igazándiból nem is nagyon izgat a téma, az a mezőgazdasági munkagépek. Hogy mégis miért foglalkozom most mégis olyasmivel amiről csak azt tudom bizonyosan, hogy betakarít és nem kitakarít? Mert olyan változatai vannak, amiket úgy fejlesztettek, hogy visszafejlesztették őket!

Típusismertető helyett
A fenti okokból típusismertetőre ne számítsatok, mert ha ez valamiféle valós mezőgazdasági gépezetet is mintáz, arról nekem elképzelésem sincs, hogy milyet. Régen nekünk volt Ikarus 256 Tamásunk, aki kente-vágta az ilyesmit... Amúgy ez valami szado-mazo gépezet lehet, mert szegény gépkezelőt nem védi semmi, nincs kabinja. De vigasztalódjunk Heavy Metal Farmer ide vágó művével, melyben van arató-cséplő gép is!

Nyomokban arató-cséplő gépet tartalmaz! Hangerővel vigyázzunk! Én szóltam!

Változatok egy témára
A Matchbox biblia nekem meg- és kéznél lévő példánya 12 változatot különböztet meg az 1978-ban debütáló Combine Harvesterből és ebből öt, ami piros színű – ami azért egy ennyire szög egyszerű valamiből nem kis teljesítmény. Nem kevés ideig tartják bent a kínálatban. 1978-tól 1982-ig MB-51. Akkor pihen egy jó darabig, majd 1999-ben Németországban MB-03, az Egyesült Államokban MB-89, mindenhol máshol MB-03. 2000-ben MB-47 lesz az USÁ-ban. Én úgy tudom, hogy a sztenderd 1-valamennyi sorozatban többé nem fordul elő, de tematikus szettekben még a köztes időben igen – nekem is van még feldolgozásra váró ilyen pakkom, amiben van. Szerintem többé nem fogják elővenni, mert annyi fémből van, mint manapság egy jobb 5-ös csomagnyi kisautó.

Ami érdekes benne, hogy már a piacra dobás évében, 1978-ban is két verziója készül, egy alvázzal és alváz nélkül. Az első verziónál a teste három fém alkatrészből állt:

• Felépítmény*
  Az a rész, ahol a kezelő széke van, amiből az a műanyag, csőszerű készség áll ki, ami a mellette bandukoló teherautóba továbbítja a learatott terményt – mondom, nem értek hozzá.

• Alépítmény*
  Az összes többi része a gépnek, beleértve a vágóasztalt, és a forgókaszát tartja. Ha már szóba jöttek: Ez valóban forog és még bonyolult hajtószerkezet sem kell hozzá, mint a Rola-matics holmiknál. Van két rés, amin leérnek a pengéket tartó kerekek a felületre, amin a tolják a gépet. Egyszerű, nagyszerű, igazi játékszer!

• Alváz*
  Az első verziónál a tengelyeknek csak mélyedések voltak az alépítményben, azokat az alváz tartotta a helyén.

Igen hamar rájöhetett valaki, hogy az alépítmény öntvényének megváltoztatásával teljességében el lehet hagyni az alvázat. Elképzelésem sincs, hogy lehet-e utólag módosítani a bitang drága szerszámokat, vagy teljesen újat kellett készíteni, de valamelyiket megtették. A későbbi verzióknak már négy kicsi lyuk van az alépítményén, a tengelyeken pedig látszik, hogy nem előre a tengelyre szerelt kerekekkel készülnek, hanem – nehéz kitalálni – „egyik kerék fent a tengelyen, tengely átdug a lyukon, másik kerék felhúz a tengelyre, tengely vége eldolgoz” munkafolyamat révén kerültek a helyükre.

Nem voltam rest, lemértem – ez úton is köszönet a patikamérlegért a feleségemnek. Az eredeti verzió 61 grammot nyom, míg a későbbi, Combine Harvester Superleggera 55-öt. Darabonként hat gramm fém megspórolása – ezek szerint – megérte a változtatást és a kétségkívül pepecselősebb kézi munkát. Mondjuk ameddig gyártották, egészen meg tudom érteni a dolgot, bár elképzelésem sincs, hogy mennyi készülhetett belőle. Gyanítom nagyságrendileg a nagyon sok és a rengeteg közt.

*A használt elnevezések csupán a megkülönböztetést szolgálják, nélkülöznek bármiféle hozzáértést, mint ahogy a részletezésüknél is nyomon követhető a hozzáértés teljes hiánya. Ez úton kérek elnézést mindenkitől aki emiatt sértve érzi magát, vagy a nem bináris rendszerben arató-cséplő gépezetként azonosítja magát.

Fedezze fel az apró különbségeket! Nem lesz könnyű, ezért inkább felsorolom őket. Elől az eredeti, alvázas verzió, Regular Wheel kerekekkel. Utána két példány is a Superleggera, alváztalanított változatokból, már Superfast első kerekekkel. Szerencsére a fényképezőgépem szereti a pirosat, így látni a kikönnyített verziók közti árnyalatkülönbséget. Normálisan nem gyűjtök ilyen "festékkeverő Johhny túltolta a Guiness-t" változatokat, de ha már így alakult megmaradnak.

Az eredeti verzió, még alvázzal - na ez innen pont nem látszik. A kerekek a Regular Wheel-ekre hajaznak, de meg nem mondom, hogy más Matchboxon vannak-e ilyenek. Kilenc évvel vagyunk a Superfast éra kezdete után, úgyhogy talán nem.

Még a premier évében rájön valaki, hogy lehet egyszerűsíteni a szerkezeten. Ennek a változatnak már nincs alváza - pont nem látszik ezen a képen. Az viszont igen, hogy az első kereke Superfast.

Másik példány az alváz nélküli változatból, teljesen véletlenül világosabbra sikerült pirosban. Csóri gépkezelőt nem védi semmi. A Matchboxnál nem lennék kombájnos.

Hátraarc parancs végrehajtása után. Nyilván nem szimmetrikus a két oldaluk.

Elejük, meg a hátuljuk. Jól látszik, hogy a valóban forogni képes forgókasza két darabból áll.

Itt már valami már sejthető abból, hogy milyenek az "alul semmi" változatok.

Alvázzal és alváz nélkül. Jól látszik, hogy mi a különbség a tengelyek rögzítésének két módja közt, illetve hogy a tetőn lévő holmi, ami a terményt juttatja a teherautóba elforgatható.

Az első változat, alvázzal.

Későbbi verzió, alváz nélkül. Ez a kabrió inverze! Alja nincs, nem teteje.

Eltérő színárnyalat.

Az első verzió.

Combine Harvester Superleggera!