Matchbox MB-21 Nissan Prairie 1994

A Matchbox történetének egyik legunalmasabb kisautójából 1994-ben megpróbálták kihozni amit lehetett. Majd Ti eldöntitek, hogy ez mennyire sikerült! Természetesen mint mindig: vanitiszesek szevasztok!

Paramedikus
Az előzményeket mind kisautó, mind eredeti jármű ügyben egyetlen linkkel el tudom intézni. Mielőtt kattintotok érdemes inni egy kávét!

1994-ben új funkciót adott a Matchbox a családi egyterűnek. Kerestem esetleges további szinonimák után a „paramedic” jelentésének a fejemben meglévő változatai mellé, de Google Gemini olyan frappáns kisdolgozatot rittyentett a témában, hogy muszáj vagyok ide másolni! Hogyaszongya:

„A „paramedic” jelentése magyarul mentőtiszt, rohammentős vagy paramedikus. Ezek a képzett egészségügyi szakemberek, akik vészhelyzetben, a kórházba szállításig nyújtanak orvosi ellátást, beleértve az életmentő beavatkozásokat is. Képzettségük magasabb szintű, mint az alapfokú mentőtechnikusoké (EMT), és fejlettebb orvosi beavatkozásokat végezhetnek, például infúziót indíthatnak vagy légutakat biztosíthatnak. Feladatkörük, hogy sürgősségi ellátást biztosítanak a helyszínen, kiértékelik a betegek állapotát, stabilizálják őket és szállításig segítenek. Az „emergency medical services” (EMS) csapat részei, ahol más egészségügyi szakemberekkel (például mentőautóban dolgozókkal) együttműködnek.”

No, akkor már értitek, hogy miért hiányolom a fényhidat a tetejéről! Az öntvényről már korábban deklaráltam, hogy bár halálosan unalmas autóról vették a mintát nagyon is jónak gondolom, mert részletes és „minden apróság öntvényből van”, nem festékből. A rajta lévő motívumot is teljesen rendben lévőnek gondolom! Egy kvázi mentőautó pont azért harsány, hogy észrevehető legyen, ez hozzá egy játékszer, tehát fokozottan érvényes az előbbi megállapítás. Pont ezekért fáj nekem, hogy nincs rajta semmilyen megkülönböztető jelzés – a Matchbox Memories egyébként is arról híres, hogy támogatja a fényhíd-ipart – mert a fentiek alapján több mint indokolt lenne!

A viccet félretéve: Nagyra értékelem, hogy próbáltak egy már a funkciója miatt eleve uncsi autóba színt vinni. Mi több én kifejezetten kedvelem, amikor ugyanazt az öntvényt több szerepkörben is elsütik, aminek a királya a Mercedes-Benz 450 SEL, vagy hogy egy időben közelebbi példát mondjak, a Ford Crown Vic taxik és rendőrautók változatai. De ezek igazán akkor jók, ha a fényhíd, vagy szabadjelző is rájuk kerül.

Slusszpoén: A Prairie – ami egyébként ezzel a paramedikus festéssel két évig, 1994-1995-ben regnált az összes piacon –, egy 1998-as 5-ös csomagban taxi festést is kapott. Ugyan remek motívummal, de persze szabadjelző nélkül.

Feltűnő lökhárító. Láttunk már ilyesmit a valóságban is!

Túlságosan szélesre vett tengelyek. Ez tervezési hiba ennél az öntvénynél, a már bemutatott változatán is megfigyelhető. Nem példa nélküli jelenség a Matchboxoknál.

Értékelem, hogy próbálták izgalmassá tenni a családi egyterűt egy izgalmas szerepkörrel!

A klasszikus 8-dot kerék mindennek jól áll!

A fényhidat hiányolom róla, na!

Amikor a részletek öntvényből vannak és nem festékből.

A kék beltér azért ezzel a színkavalkáddal összehozva pusztító! Más motívumokhoz fehér, zöld - az is rémes lenne - és krémszínű belteret is készítettek.

Harsány, de egy mentőjárműnek észrevehetőnek kell lennie, úgyhogy szerintem teljesen rendben van! ("Van", éééééérteeeed!?)

A Matchbox Memories a fényhíd-ipar elkötelezett támogatójaként követeli a megkülönböztető jelzéseket a mentőjárművekre!

Matchbox MB-21 Nissan Prairie

Néha nem értem, hogy mi vezette a Matchbox kezét a téma- és típusválasztásoknál. A második generációs Nissan Prairie egyterű az archetípusa az „ezt miért” Matchboxoknak, mert maga az ásító unalom és a világon semmiféle autóipari jelentősége sincs.

Észak-Amerikában található füves puszta
Már az is megérne egy misét, hogy a Nissan miért ezt a nevet választotta az egyterűjének, de az autóiparban számtalan példa van az „én is kérek abból, amit a névválasztó ember fogyasztott” esetére.

Az egyterűek népszerűségének derekáról származó Nissan második generációja (M11) világautó, mert forgalmazták Japánban, Európában, Kanadában és az USÁ-ban is – igaz itt Axxess volt a neve. Mindenhol kétliteres, sornégyes benzines erőforrással került forgalomba – kivéve az Egyesült Államokat, ahol 2,4 literessel. Az előbbiek évjárattól és a modellfrissítéssel bevetett motorcserével 91-, vagy 98 lóerőt szabadítottak az első kerekekre, míg az utóbbi 133-at. A váltója ötsebességes manuális, vagy négysebességes, hagyományos automata lehetett.

Európai kivitelű, második generációs Nissan Prairie. Az eszményi követő és megfigyelőautó, mert annyira jellegtelen, hogy ebbéli tulajdonságát csakis egy "Más Valaki Problémája" (MVP) pajzzsal lehetne fokozni. (Kép: Wikipédia)

A cég kortárs Bluebird kompakt platformjáról annyira semmit nem lehet mondani, hogy az én tudományom itt meg is áll. 1988 és 1998 közt gyártották, igazi szürke eminenciás, családszállító igásló. Megkockáztatom, hogy nálunk gyakorlatilag ismeretlen, ami szerintem a dízelmotorok hiányának tudható be. Ugyanakkor őrülten praktikus lehetett a mindennapokban, mert mindkét oldalon tolóajtókat kapott az utasok számára.

Engedtessék meg nekem, hogy két, japán tévéreklámot is beszúrjak a modellről, mert annyira a „mi a túró ez” kategóriában indulnak – jó a japánok meg valószínűleg a „Márka húlala” reklámra mondanák ugyanezt.

Két elképesztő, japán tévéreklám az M11 Nissan Prairie-ről, melyekből a világon semmi érdemleges nem derül ki a járműről! Odáig vagyok értük, óriásiak!

Amit lehet azt kihozták belőle

A Matchbox 1991 és 1999 közt kilenc bőrt is lehúzott a dögunalom egyterűről úgy, hogy 96-ban és 97-ben egyáltalán nem szerepelt a kínálatban. Amit ebben a postban láthattok a sorban a harmadik, 1992-ből, vagy 1993-ból. Az amerikai 1-75 sorban is ugyanez szerepelt ugyanazokban az években, mint a „világon minden máshol”, azaz ROW (Rest of the World) csak a jenkiknél MB-31 volt.

Érdekes, hogy jobbkormányos kivitelben készítették el. Nem nagyon lehet belekötni, részletgazdagon sikerült visszaadni a dögunalmas eredetit.

Szép részletes. Amit lehet kihozták a világ egyik legjellegtelenebb autójából!

Több esetet is feljegyeztek, amikor a kisgyerek, aki ilyen Matchbox-szal játszott, egyszerűen elaludt játék közben az ingerszegénység okán, amihez sokban hozzájárult a szürke színe is.

Szép nagy, Nissan embléma!

Az 8-dot kerék mindennek jól áll - mint az közismert.

Vannak olyan ötvények, amikről nem hiányzik a festékes kiemelés. Ez is olyan. De ezt már mondtam mostanában.

Őrülten praktikus járgány lehetett mindkét oldalt tolóajtóval.

Vanitiszesek, szevasztok!

Matchbox Burnin' Key Cars – Datsun 280ZX és Lamborghini Countach

Nagyon-nagyon óvatosan igyekszem adagolni ezt a sorozatot, mert... Szóval borzasztó, na! Jelen bejegyzés, ennek a postnak a közvetlen folytatása – a „mi is ez tulajdonképpen és mit keres itt” kérdések ott meg lettek válaszolva. Az üzenet változatlan: Elképesztő, hogy az Universal Toys mire aggatta rá a Matchbox logót a hatalomátvétel után!

Természetesen ezúttal sincsenek hivatalosan nevesítve, hogy ezek milyen autók, csak látjuk rajtuk. Sem a Nissan Z-autók, sem a Lambo nem szerepeltek még nálunk olyan postban, ami a típusok alapos ismertetésével foglalkozna – ami azt illeti, az előbbiek utódjai igen. Ezek a kis gyöszök meg nem érnek annyit, hogy ilyet kapjanak – majd egyszer később.

A nóziját elnézve, részt vehetett pár roncsderbin.

A "Turbo ZX" eléggé ráutaló, hogy mi is lehet ez.

Hát... Az a dekor jobb lenne, ha nem lenne.

Kloáka van, a hozzá illeszkedő kilövő kulcs és kulcstartó már rég nincs meg.

Volt idő, amikor ezt úgy kellett olvasni, hogy "Matchbox". De szerencsére már elmúlt!

Vonalkód?

A "Countach" felirat azért itt merész. Nem létezik, hogy ez licencelve volt!

Kiköpött Roberto, a mentálisan instabil robot a Futurámából! Nyilván semmi közük nem lehet egymáshoz és ez volt sokkal előbb, de engem rá emlékeztet ebből a szögből.

Magyar trafikárú is volt sokkal különb, pedig...

Matchbox logóval, Matchbox áron. Bizonyára jót tett a márka megítélésének.

Matchbox MBX Electric Drivers 5-pack 2022 – 2018 Nissan Leaf

Egyáltalán nem bánom, hogy a Matchboxnál hétköznapi autók jelennek meg, valahogy mindig is közelebb álltak a szívemhez, mint mondjuk az elérhetetlen és megszerezhetetlen szuper-sportkocsik. Az elektromos autókkal szemben meg annyira nincsenek skrupulusaim, hogy ez pont a „kéne – csak kifizetni ne kéne” nálam. Na, nem a szépsége miatt.

Levél
Mielőtt 2020-ban a Tesla Model 3 megelőzte volna, a Leaf volt a legnagyobb számban értékesített elektromos autó a világon. A második generációt 2017 októberében dobják piacra és mikor e sorokat írom 2023-ban, a Nissan változatlanul kínálja. Ezért típusismertető ügyben fogyasztható a gyártó hivatalos oldala, de még inkább ajánlanám figyelmetekbe a nagyon alapos tesztet a Villanyautosok.hu-n – már csak azért is, mert az ott látható autó pont olyan színű, mint a Matchbox.

Ami engem illet, szolgáltatásait tekintve a Leaf-et – az előző generációt is – vonzó járműnek találom a kínált szolgáltatásai miatt, de közel sem a megjelenése okán. A második generáció ezen a fronton sokat javult, de nem merném ráfogni, hogy szép.

Fehér és bordó
A helyzet az, hogy ez is egy exkluzív, (majdnem csak) erre a csomagra jellemző verziója a Matchboxnak. Eredetileg 2018-ban, kevéssel az eredeti premierje után debütál, MB-91-ként, gyöngyházfehér színben. 2021-ben egy szintén elektromos- és hibridautó tematikájú 5-ös csomagba kerül ugyanilyen fényezéssel – az alvázon lévő kódokat mint változatokat én elmebajnak tekintem, ezennel hivatalosan bejelentem, hogy ignorálni is fogom a jövőben még megemlítés szintjén is. 2022-ben ebben, a postban tárgyalt 5-ös csomagban debütál, olyan kéttónusú, vörös-fekete fényezésben, mint amilyenben az eredeti autó is rendelhető. (Utánanéztem, a katalógus „vörös+feketének” hívja, a fényezés gyári kódja XDS.) Tavaly egy 12-es csomagba is bekerül ebben a színben, de ugyanaz a pakk a már fentebb említett fehér változattal is előfordul.

Megint dicsérni fogom a Mattelt: Tisztességes munkát végeztek! Az eredetivel megegyező, kéttónusú fényezést pont annyira nagyra értékelem, mint a sok, festékkel kiemelt részletet az orrán-hátulján. A hatküllős kerekek emlékeztetnek az eredeti jármű ötküllős felnijeire, szóval ez is tetszik.

Az ablakok fényezése viszont annyira sötétre sikeredett, hogy teljesen elfedi a belteret. Még az a gyanú is felhorgadt bennem, hogy kispórolták ezt az alkatrészt. Tényleg nagy fényerejű LED-es zseblámpával átvilágítva derült ki, hogy szó sincs erről, ott van az a helyén – csak éppen nem látszik. Egyes fehér verziók oldalsó ablakain – az övvonal feletti alkatrész egyetlen darab műanyagból van, ez magyarázza a kéttónusú fényezések előnyben részesítését a Matchboxon – sokkal jobban átlátni. Igazából mióta az ehhez hasonló, „ugyanabból a darabból van a tető és a szélvédők” megoldások léteznek – ha jól emlékszem a 914-es Porsche volt az első fecske –, azóta ismert a jelenség.

Nem találom szépnek a Nissan Leaf ezt a generációját sem, de mint városon belüli, vagy a szomszéd városba átvivő és onnan rátöltés nélkül vissza is hozó, teljes értékű közlekedési eszköz számomra kívánatos. Ezért a kisautó is tetszik.

A részletek kiemelve az elején, a kéttónusú fényezés pedig hűen követi az eredetit. Ebben a színben ebben a csomagban debütált.

Az övvonal felett minden ami fekete, az egy alkatrész.

A belteret teljesen felfalják a túl sötétre sikerült szélvédők és oldalablakok. Pedig ott van az, csak nagyon erős fényű zseblámpa kell hozzá, hogy ez kiderüljön.

A felnik emlékeztetnek az eredetin lévőkre - egy küllőnyi az eltérés.

A hátulján sem spóroltak a festékkel, a rendszámot ezúttal nem nehéz megfejteni.

NRFB. (Kép: eBay)

Matchbox M6400 10 Pack 2003 Nissan 350Z

Mindig érdekes összehasonlítani, hogy különböző kisautógyártók hogyan készítették el cirka ugyanabban a méretarányban ugyanazt a járművet. Ebből a postból a Matchbox Nissan 350Z-jéről nézhettek vissza a Realtoy Fairlady Z-jére. Hogy lelőjjem a poént: mindkettő kitűnő.

Tündérhölgy Z ez is
2013 márciusában írtunk a Realtoy kisautójáról, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint ez a Matchbox, csak a japán belpiacos, jobbkormányos verzió. Ezért az eltérés a névben, ami szinte hagyomány JDM modellek esetében. Abban a postban alaposan körbejártuk a típust, kitűnő anyagokat felvonultatva szakavatott autós tollforgatóktól még abból az időből, mikor még nem égtek ki, szóval már csak ezért is érdemes átkattintani ide. #regenmindenjobbvolt

Soha rosszabbat!
Ha 2008-ban tudom, hogy milyen jó az a 10-es pakk, amiből származik és hogy minden benne lévő darab exkluzív, csak erre a csomagra vonatkozó kivitel, akkor a teljes készletet felvásárolom nyerészkedési céllal. Persze nem tudtam. Mondom ezt úgy, hogy a kézenfekvő összehasonlításban a Realtoy egy hangyahajszálnyival szerintem jobb – részletesebb a beltere és kicsivel több festéket használtak el bizonyos részletek kiemeléséhez. Viszont soha ennél rosszabbat, mint amit a Matchbox készített! Ez a verzió is csak erre a csomagban jelent meg, bár 2004-ben MB-62-ként volt egy nagyon hasonló, egy árnyalattal sötétebb kék is belőle, aminek más a kereke – az is nagyon rendben van. Számos nagyon jó verzió készült még ebből a járműből a 2004-es premier óta, úgy cirka kettő ami elmegy és a tavalyi, ami szégyenletes. 2008-óta – tulajdonképpen e post tárgya óta – most vették elő megint ezt az öntvényt, de a 2021-es MB-75 átlátszatlan ablakokkal készült amiből elhagyták a belteret is. Értem én, hogy infláció, de ez nem az a minőség, ami Matchbox logót érdemel. Idén is visszatért, újra beltérrel, de egy engem taszító, utcai versenyző festéssel.

Jó kis járgány ez, de a 2004-2008 közti kiadásokból érdemes válogatni.

Sok kiemelt részlet, jó szín, szép kerekek...

...mindez egy izgalmas sportkocsin.

A fentebb linkelt Realtoy talán egy ici-picivel jobb, de megkockáztatom objektíven szemlélve pariban vannak. Soha rosszabb Matchboxot, tényleg!

Ennek a rendszámnak a jelentésén nem kell sokat agyalni.

 

Matchbox MB-62 '95 Nissan Hardbody - feljavítás

Mikor tavaly az egyik bevásárlás alkalmával a kezembe került ez az 1995-ös Nissan Hardbody, egyből megfogott a részletgazdagsága és a Matchbox új felnije is jól mutat alatta - ami valamelyest hasonlít a Convoy kerékre. Alapjáraton kicsit fura volt a kétféle szürkével, így eleve azzal a szándékkal tettem a bevásárló kocsiba, hogy kicsit feljavítom a kinézetét.

A feljavítás során nem szándékoztam teljesen átfesteni, hiszen nem légből kapott ez a festés, a valóságban is kaptak ilyen dekorációt ezek a Nissan pickupok. Főleg a műanyagok színe zavart, ezért első körben mindkettőt lefújtam matt fekete színűre, így helyreállt a sárvédő szélesítések színe, ami magával hozta a raktér és a beltér színének a megváltozását is. A plató további korrekcióra szorult, ugyanis annak egy része a karosszériából lett kialakítva, ezért azt a kis szakaszt is átfestettem feketére. Az itt található tárgyak - úgy mint a pótkerék és egy darab lánc - ezüst kiemelést kapott. Erősen gondolkodtam, hogy a plató oldalfalait is befeketítem, de aztán ezt végül elvetettem.

A nagy falat ez után következett, vagyis a króm lökhárítók megvalósítása. Mivel mindkét lökhárítón vannak fekete elemek, így nem lehetett telibe fújni, ecsettel festettem mindkét végét. Ha már kéznél volt az ecset és a festék, akkor a karosszériát is megkínáltam vele, a tükrök, az embléma és az ablakkeretek kaptak még ebből színből. A festegetés végét egy kis narancssárgával fejeztem be, amiből az első és a hátsó indexek kaptak. Kis száradás után már ragasztottam is össze, magamat is megleptem, hogy egy délelőtt elég volt erre a kis pepecselésre.

Hosszú kihagyás után nagyon jó gyakorlás és tapasztalat szerzés volt ez számomra és felvetette a dolgot, hogy ideje beszereznem kisebb méretű ecseteket is az ilyen munkákhoz. A körülményekre tekintettel azért elégedett vagyok a végeredménnyel, bár utólag észre vettem pár hibát, illetve hiányosságot. Az egyik, hogy az ablakok krómozott keretének belő részét nem festettem le feketére, szerintem úgy még jobban nézne ki. Az első sárvédő szélesítése belecsúszik az alvázból kialakított alkatrészre, amit nem vettem figyelembe és átfestettem ezüsttel. Minderre azonban már csak a fényképeket nézve lettem figyelmes, ez van. Legközelebb majd jobban átgondolom, hogy pontosan mit is érdemes csinálni egy adott kisautóval. Pedig az ajtók belsejét átfestettem feketére, az eszembe jutott. Talán majd a következő színű kivitelét is hasonló kezelésbe veszem...

Ilyen formában kerül a csomagolásba (forrás: reddit)

Ilyen lett pár óra festegetés után

Kicsit ormótlan a vonóhorog, de úgy döntöttem, hogy meghagyom

A raktér és annak tartalma is kapott egy kis kiemelést

Így már jobban hasonlít a csomagoláson levő képre

Elemeire szedve

  

Új lakhelyén, számos alkotó átalakításaitól körülvéve

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Nissan Silvia (CSP311)

A blog hasábjain nem gyakori vendég a Hot Wheels prémium szériája. Visszanézve is csak kettő ilyen van, ha a Treasure Huntokat nem számoljuk és én azt külön kategóriának tekinteném. Mind a kettő a Boulevard széria tagja és mind a kettő amerikai. Az egyik egy '57 Bel Air, míg a másik egy '58 Plymouth Belvedere. Jelen alanyunk, viszont a Japan Historics harmadik szériájában debütáló Nissan Silvia

Miféle jószág ez?
Azzal nem mondok újat, hogy a Nissan évtizedeken átívelően használ egy-egy nevet, amelyek eltéréssel ugyan, de rokoni kapcsolatban állnak egymással. Elég csak a Z szériára, vagy a Skylinera gondolni. A Silvia is legalább ennyire patinás, hiszen 1964-ben mutatkozott be a Tokyo Motor Show keretében, mint Datsun 1600. A bemutatkozó modell lényegében egy kézzel készül kupé karosszéria volt, ami az akkor már meglévő Fairlady kétajtós kabrióján alapult, ami viszont nem keverendő össze a Fairlady Z-vel. A formaterv Albrecht Goetz kezét dicséri, akinek a nevéhez fűződött akkor már a BMW 507, majd később a Toyota 2000GT is. A név eredete nagy valószínűséggel a latin Sylviából ered, ami a poszátafélék családneve a nevezéktanban. Mivel akkor már létezett a Bluebird a kínálatban, ez annyira nem lenne meglepő.
A hajtáslánc az akkor megszokott orrmotor-hátsókerék felállás és bár formára hasonlít a Lancia Fulvia Coupe-ra, ráadásul a megjelenésük is szinte egybeesik, utóbbi elsőkerekes, így a hasonló külsőt leszámítva aligha van műszaki egyezés a két modell között.
A motorja a Nissan R motorcsaládjából származó, ikerkarburátoros, 1,6-os sornégy, ami 96 lóerőt és 140 Nm nyomatékot produkált. A gyártás nem volt hosszú életű (1965-1968) és nem is készült sok belőlük - kevesebb, mint 600. Ráadásul a néhány tíz kivételével a nagy százalékuk Japánban került értékesítésre.


Az első megjelenés általában a legjobb
Régóta tartom, hogyha egy modell megjelenik a Hot Wheels kínálatában, akkor érdemes abban az évben az első kiadást megvenni, vagy maximum megvárni a második, harmadik színvariációt, ugyanis akkor kapják a legrealisztikusabb fényezést az autók. A prémium széria ez alól mondjuk lehet kivétel, de a Mainline autókra ezt lehet tekinteni ökölszabálynak.

A Japan Historics a Hot Wheels kétévente immáron harmadszorra visszatérő tematikusan, japán autókat felvonultató sorozata. 2016 és 2018-hoz hasonlóan ismét öt különböző modell készült, amiből három ebben a sorozatban debütál. A másik két új modell a Mazda Cosmo és a Datsun Sunny Truck. A Honda City Turbo és az R30 Skyline már 2018-ban megjelent Mainline szériában.

Prémium szériához illően, kellő odafigyelést kapott a modell. Az alváz fém, ráadásul fényezett, ami megegyezik a karosszériával, a lökhárítók és a hűtőrács külön krómozott műanyag, amiből utóbbi még tamponnyomást is kapott elöl és külön öröm, hogy nem a beltér műanyagából alakították ki, mert így ott rendes világosbarna belsőt találunk. A motorháztetőn ott az embléma, akárcsak az első sárvédő oldalán. Remek, hogy a tamponozás is pontos, ami azért manapság sajnos nem magától értetődő. A kerekek, szintén a külön szériának köszönhetően kétrészesek. A króm felnire pattintott gumik egy vékony fehér csíkot is kaptak.

De hogy ne csak áradozzak róla, azért akadnak itt is hibák, bár ha nagyon akarom meg tudom magyarázni. A kerék irreálisan széles, de a Hot Wheels egyen-kerekeket használ szóval ez annyira nem meglepő. Ami fájóbb az a beltér elnagyoltsága. Az ülések még egész tűrhetőek, bár lényegében nincsenek ülőlapok. A középkonzol meg a műszerfal viszont sivár, amin a pizzakormány se segít. Persze, persze az alapja ennek még mindig egy egydolláros kisautó és úgy vannak kitalálva, hogy bármikor nyereségesen futhassanak az alsóbb szériákban is, de ezt egyre kevésbé lehet megbocsájtani annak tekintetében, hogy már évekkel ezelőtt is egy bármilyen kínai gyártó ezerszer különb belsőt hozott össze.

Összességében rendben van az autó, mert a fényezés tényleg autentikus és remekül meg vannak oldva a külső részletek. Ráadásul első szériás Silviát más gyártó nem nagyon csinált. A Konami árban ennek erősen fölötte van még és az inkább modell, illetve a Tootsietoy formázta meg egész vállalhatóan, de az inkább az olcsó és kissé gagyi kínaihoz van közel.

Mögöttem az utódom. Bár csak névben 

Autentikus fényezés és minden a helyén van

 A festett fém alváz nagyon jól kiemeli a króm lökhárítót

Elöl kapott tamponnyomást, a belsejéről nem lehet értelmes képet csinálni

CSP311 valós méretben (Forrás)

Matchboxon kívüliek: Tomica No. 20 - Nissan Skyline GT-R (R32)

Írtunk már a blogon több Skyline-ról is: Joe egy versenyautó kapcsán taglalta a 2. generációt, Andrew kolléga pedig átalakított egy Hot Wheels C110-est. Jelen írásom a 8. nemzedékből származó Skyline-ról fogja lerántani a leplet.

R32

A típus 1989-ben debütált, kétajtós kupé és négyajtós szedán karosszériával. A kasztni formáját Naganori Ito álmodta meg 1987-ben, s apró módosításokkal került gyártásba. Az előző R31-hez képest ez már sokkal gömbölyűbb lett.

Az alapváltozatot a CA18 szériás, 1,8-as sornégyes motor hajtotta sovány 100 lóerővel. A többi aggregát (brrr...) RB-kódú sorhatos volt, dízelt szerencsére nem kínáltak ehhez a szériához. A sebességváltó teljesítmény és felszereltség függvényében 4-, vagy 5 fokozatú automata, vagy 5 sebességes kézi lehetett.
 Az R32 bemutatásától kezdve öt évig maradt gyártásban, utolsó évében párhuzamosan készült az őt leváltó R33-mal.

GT-R
A mágikus három betű, melyet még az is ismer, aki alapvetően laikus az autókhoz. Néhány kivételes szérián kívül ezt a jelölést kapták a legerősebb Skyline-ok. Az R32 esetében ez a 2,6 literes RB26DETT motort jelentette, gyári állapotban 280 lóerővel, összkerékhajtással. Készült belőle persze többféle Nismo tuningverzió és versenyautó is.

Japánt japánból!
Bár több helyen olvashattuk már, hogy a Tomica kisautók minősége és kidolgozása messze felette áll a Matchboxoknak - legyen szó bármelyik gyártási évről -, azt kell mondanom, hogy a belteret elnagyolták. Véleményem szerint egy nyitható ajtajú kisautónál ez elég nagy hátrány. Ettől eltekintve viszont minden a helyén van. Az első fényszórók ki vannak festve, a hátsók formája pedig egyértelműen hozza az eredetieket. Sajnos a kerekek kissé vékonykák, és az eredetire sem hajaznak igazán, tipikus Tomica abroncsok.
A kisautót egyébként AlecWolftól kaptam a ModelFreaks csapatából, amit ezúton is köszönök!

Szemből. Elég jó kiállása van és még sport tükröket is kapott.

A lámpák gyárilag nem voltak pirosak, de az alkoholos tűfilc segített.

Az oldalsó sziluett is rendben van.

Egy szürke eredeti hátulról

A JTCC "A" csoportjában ez tipikus látvány volt 1990 és 1993 között: Skylineok üldöztek Skylineokat.