Átalakítás: Matchbox MB-06/MB-57 Ford Pickup

Már olvashattunk szépen átalakított Ford kisteherautókról korábban is. Korántsem szeretném kollégám érdemeit halványítani ezért én egy kissé máshová helyeztem a hangsúlyt az építés és annak megírása során. Számomra a pickupok mindig is valahol az első helyeken voltak az autórangsorban. Talán a funkcionális kialakításuk miatt. Munkaeszköz, de mégsem teljesen, hiszen – főképpen a mai modelleknél - már személyautós kényelemmel és kialakítással találkozunk. És talán az sem elhanyagolandó, hogy a Matchbox nagyon jól tudja hozni a modelljeiben az ilyen autókra jellemző főbb tulajdonságokat: robosztus megjelenés, erős kerekek, magas felépítés. A Ford hozza talán leginkább ezt a fílinget (MB-06, MB-57, MB-50, MB-53, MB-66, MB-100).  

Ford Pickup x 4 

Az eredeti kocsiról itt lehetett többet olvasni, ahhoz nemigen lehet többet hozzátenni. Az, hogy a platón mi van éppen – oroszlán, kutya, motorkerékpár vagy csak egy bukókeret- az teljesen mindegy. Sőt számomra a legjobb ha üres a plató. Ezért is örültem amikor a gyerekkori, gyárilag sérült első kerekű sima pickupom és az oroszlános mellé hozzám került egy ugyanilyen páros, de romosabb állapotban. Esélyt kaptam az alakításra. A piros eleje sérült volt és a belsejében is por volt a mérvadó. Nagyon „játszott” példány volt, ezt a tengelyekre csavarodott szőnyegszálak mutatták. 

Az egyik áldozat a sérült homlokfallal

Tipikusan az úgynevezett játszott állapot. Érdemes megfigyelni a szorosra tekeredett szőnyegszöszt a tengely és a kerekek találkozásánál. A valóságban ez akár egy jó kis terepezést követő sár is lehetne...

Gondoltam itt most variálhatok, mert a két kocsi nagyjából hasonló felépítésű, és több-kevesebb variálással még össze is vonhatók az alkatrészek, majd két új kocsi kerül ki az alkotóelem kupacból. Némi kis keréktuninggal még előnyösebbre változhatott az autó. A platókészítés volt azonban a fő kihívás. Ugyanis az oroszlánszállítás (és ezzel a forgómechanika is szerencsére) megszűnt, ezért újra kellet szabni a hátsórészt.

És itt meg kell álljak egy pillanatra. A szerencsére szót meg kell magyaráznom. Jómagam nem szeretem, ha a kisautókon mozgó vagy nyíló alkatrészek vannak. Ezek első látásra jópofának tűnhetnek, de a használat során ez lesz a gyenge pontjuk, szinte minden esetben. A konstruktőr számára kihívás megalkotni a mechanikai részt, ezt értékelem is. Általában elfogadható és jó amíg új és működik. De mi a helyzet később? A használók nyitják-csukják, tekerik, forgatják amit csak lehet. Az ő szempontjukból ez szuper, a gyűjtő-restauráló szempontjából pedig csak a kihívások száma és nagysága nő. A mozgó részek kiesnek, letörnek. És máris kaptunk egy hiányos modellt, amit máris más szemmel néz mindenki. Az asztalomon, a munkára váró kisautók között rengeteg ilyen jellegű hiánnyal küszködő példány van. Amúgy meg valami kompromisszum is mindig van a mozgó részek esetében (lásd aránytalanul magas plató, vagy az ajtózsanér miatt csonkolt műszerfal, esetleg a homályosított üvegek. 

A kiműtött plató helye és a rögzítőfülek tapaszolása az előtérben, a háttérben meg már figyel az új hátsó elem.

A bordázott plató

Szárazpróbán a futómű és az alváz

Folytatva az átalakítást, miután kivágtam az amúgy is aránytalanul magas – de az oroszlánszédítéshez szükséges mértékben megemelt – platót, az alját és a plató első részét valamint a két kerékdobot sztirollapból alakítottam ki. A korallszínre azért esett a választásom, mert kellően elüt minden eddigi platós Ford színétől. Az eredeti burkolatrögzítő lukjait késtapasszal töltöttem ki.

Megsárgulva, megemelve, megújulva, új kerekeken is büszkén figyel az  öreg Ford

Volt és lett. Párhuzamok és különbségek minden dimenzióban
 

A sima piros pickup viszont sárga lett, ezzel a részével nem is volt különösebb kaland. Viszont az alvázhoz toldani kellett a homloklemezt, illetve a picit nagyobb kerekek miatt egy kis magasítást kellett betennem a karosszériához való illesztésnél. Csak azért, hogy még jobban keveredjenek a dolgok az ablakokat is kicseréltem.

A két autó a gyerekkorom tuningszenvedélyének nyomait viseli, emlékeztetőként és egyben óvatosságra intve a fiatalabb olvasókat. Talán sikerült egy kicsit színesíteni és kibővíteni a Matchbox Memories virtuális parkolójában sorakozó platós Fordokat. 

Feszes hátsók

Platók...

Eredeti verziók és módosítások találkozása

Nem szállít már több oroszlánt

Ez a sárga nem az a sárga, de nem is akart az lenni

Matchbox MB-50 City Bus

Néha magam sem tudom, hogy miért tetszik ez vagy az a járgány, mint ahogy azt sem, hogy miért nem. Ez a 2008-as kiadású városi busz egyértelműen nem tetszik. A Matchboxnál a múltban egyértelműen készültek kitűnő buszok. A Greyhound Scenicruiser nyilvánvalóan baró, az Airport Coach valószínűleg csak nekem kedvencem, de az emeletes buszok egyenesen az ikonjaivá váltak a cégnek. Az Ikarus Coach-ot pedig lehetetlen nem szeretni, hiszen az egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchbox. A Setra zseniális, annyira hogy koppintják is, a Merci busz pedig szintén régi, nagy kedvencünk.

Szóval ezek mind kafák, de az iciri-piciri túlzással „tégla négy keréken” városi busz... Valamiért nekem nem áll össze. Tán a túlzóan nagy kerekek tehetnek róla? Nem is tudom. A beltérben az alvázat a karosszériával összekötő két hatalmas oszlop pedig kifejezetten iszonyú. Harmincnál is több változata létezik és gyanítom, hogy ez a szám csak növekedni fog.

2008-as Matchbox MB-50 City Bus, NRFB.

Óriási oszlop a beltérben elől. Hátul is van, csak az nem ennyire feltűnő.

Olyan... Semmilyen.

Matchbox MB-50 Mitsubishi L200

Maradok továbbra is a 2009-es év újdonságainál, azonban letérek a fantázia modellekhez vezető ösvényről - nekem nincs is több - és visszaevickélek a valódi járműveket megmintázó egyedek közé. Ez nem más, mint a Mitsubishi L200-as pick-up, ami nekem mint Matchbox modell jobban tetszik, mint az eredeti autó.

Mitsubishi L200

1993-ban jelenik meg az első L200-as típus a Mitsubishi kínálatában, ami egy terepjárásra is alkalmas pick-up-ot takar. Azóta már a negyedik generációnál tart a típus, de a gyökerek megmaradtak, mint a létraszerkezetű alváz, és a nagyon jó terepjáró képesség. A háromféle variációban rendelhető fülke a kezdeti erősen kocka formáról indulva szépen lecsiszolódott olyannyira, hogy már egyre kevésbé emlékeztet egy igazi igáslóra. Motorok tekintetében nem bővelkedik a típus, a harmadik generációnál volt először választási lehetőségünk, ahol a dízelek mellett megjelent egy V6-os benzines is. A választás a mostani, 2006-ban megjelenő modell esetében kizárólag az egyféle 2,5 literes dízelmotor teljesítményére vonatkozik, az is csak két lépcsőben. Az alap 136 lovas motornak van egy 178 lóerős - korábban 167 lóerő volt, de a gyártók teljesítményháborújában ez már kevésnek bizonyult - kivitele is, ami valljuk be, nem kevés még egy ekkora, 2,5 tonnát nyomó autónak sem.

L200-as Matchbox-ban

A 2009-es modellév végén került a boltok polcaira a Mitsubishi L200-as modellje, MB-50-ként. A megvalósítás nagyon szépre sikeredett, hozza a megszokott részletgazdag kidolgozást, beleértve a tamponnyomást is. Mostanában a Mattel-nél szeretik kitölteni a raktereket, nincs ez másképp most sem, ám jelen esetben nem sikerült a legszebben. Első ránézésre jónak látszik - bár konkrétan nem mondanám meg, hogy mi micsoda -, ám jobban szemügyre véve észre vehetjük, hogy beleolvadnak a csomagok a sárvédő ívébe és a szélein nincsenek eldolgozva, de ha gyerekjátékként tekintek rá, szerintem rendben van. Kapott vonóhorgot is - remélem nem véletlenül - amit sikerült szépen megoldaniuk. Külön dicséretet érdemel a kerékívek műanyag betétjének megvalósítása, amit a beltér anyagából alakítottak ki. Ezen műanyag darab utasteret alkotó része is jól sikerült, leszámítva a förtelmes, ovális (!), minta nélküli kormányt - nem hiszem el, hogy nem lehetne egy olcsó és normálisan kinéző megoldást találni rá, ennél még a teli kormány is jobb. Az összképen azonban ez részemről nem húz le sokat - a platót is beleértve -, így szerintem megint egy nagyon szép kisautót kaptunk a Matchbox-tól.

Egy újabb, nagyon szépen sikerült modell, ráadásul jobban tetszik, mint eredetiben

A ködlámpákra is fordíthattak volna egy kis figyelmet festésileg

W118R915R - WARRIOR - HARCOS

A vonóhorog kialakítása egész élethűen sikerült, nem rontja le az összképet

Nagyon eltalált részlet, hogy a sárvédők élei itt is műanyag borításúak

A beltér még elfogadható, a kormánykerék viszont siralmas

A platóra került némi csomag
Matchbox MB-50 Mitsubishi L200
Ilyen az eredeti
Dupla kabinos változat

Matchbox MB-50 Ford Transit

Korábban már behatóbban foglalkoztam a Ford Transitok különböző generációival és a Matchbox feldolgozásaival. Akkor a valódi kisteherautó harmadik generációjánál hagytam félbe a történetet.

A harmadik és negyedik generáció olyannyira hasonlít egymásra, hogy a Wikipédia is teljesen egy kalap alá veszi őket, mi több a negyedikről csak úgy beszél, mint a harmadik ráncfelvarrásáról. Ami a külsejét illeti, az ötödiket sem nevezném forradalmian újnak, a frissítés leginkább új motorokban és kényelmi extrákban jelentkezik. Külsőleg az átdolgozott, száj alakú légbeömlő – Angliában erről kapta a becenevét is, „smiley”, azaz vigyori – az ami nyomra vezet az ügyben.

A Matchboxnál ez a generáció az alvázán 1995-ös keltezést visel, de először – milyen meglepő – az 1996-os katalógusban bukkan fel. (Link nincs, mert az 1-75 Guide-ról hiányzik ennek a képe.) Az előző generációhoz képest – melynek kidolgozták az orrán a világítótesteket a szélvédő műanyagelemét felhasználva, illetve egyes verzióin ott a Transit felirat – szerintem valamelyest visszalépés, de semmiképp sem nevezném rossznak. Természetesen ebből is kismillió verzió létezik, ez a konkrét darab 2002-es, amerikai kiadás.

Matchbox MB-50 Ford Transit Van. Az ötödik generációs kisteherautót mintázza.

24 órában fedik a tetőt!

A vigyori légbeömlő vezet nyomra, hogy ez az ötödik generáció.

A feliratok eltűntek.

Matchbox MB-50 / MB-74 4x4 Chevy Blazer

Hozzászokhattatok már, hogy szeretem egy-egy itt bemutatott kisautó eredetijének történetét is bemutatni, mikor hosszabb, mikor rövidebb formában. Ez alkalommal könnyű dolgom lesz, mert a TotalCar egy régebbi cikke pont annyival intézi egy a Chevrolet Blazer bemutatóját, mint amennyit én is érdekesnek és érdemesnek találtam volna a megemlítésre. Nem véletlen, hogy a cikk második oldalát linkeltem, mert a típusismertető ott van a végén. Érdemes lehet még felkeresni a V8 Cars ugyanerről az autóról, de a TotalCar-ban láthatónál korábbi állapotáról készült bemutatóját is. Talán nem jön le a két cikkből, de a Blazer igásló. Nem aszfaltterepjáró, hanem munkaeszköz, valami olyasmi, amit ütni-vágni szokás, ezért a tengerentúlon nagyjából úgy ítélik meg, mint mifelénk a Lada Nivát. No, nem mintha ezzel bajom lenne – sőt. Valószínűleg azért is használta egy időben az Egyesült Államok hadserege és rendőri szervei is. Persze mára már a második generációs, K5 Blazerek, melyeket 1973-1991 között gyártottak, minden valószínűség szerint már ott is kidőltek a napi szolgálatból, bár a Wikipédia állítja, hogy egy maroknyi példányt még ma is használ a Nemzeti Gárda – más kérdés, hogy azt, hogy ez a bejegyzés mikor készült, azt nem lehet tudni.

A Matchboxnál a Blazer először az 1985-ös katalógusban jelenik meg, mint MB-50. Itt piros csíkot és hozzá seriffcsillagot visel. Emlékszem, hogy akkor, 13 évesen mennyire megbotránkoztam azon, hogy egy seriffnek hogyan lehet piros az autója. „Nem tűzoltó az, nahát!” Ez a változat 1983-as keltezést visel az alvázán és különös ismertetőjele, hogy szögletes fényhídja van. A katalógusfotón szereplő verzió azonban egy prototípus lehet, mert teljesen fehér szélvédője van, a fényhídja pedig kétszínű. A széria verziók megkülönböztető jelzése azonban már egy darabból készül a szélvédővel. Nem csak olcsóbb volt így gyártani, egyszerűbb is volt összerakni, ami azért nem akármilyen szempont a gyári hibás darabokat ismerve. A hátsó lökhárítóból kiálló antenna meglehetősen egyedi részlet. Amúgy semmi nem tartja a helyén a gravitáción kívül, egyszerűen belenyomták az alvázzal egy darabból álló lökhárítón fúrt lyukba. Ahogy elnézem a katalógusokat, ez a változat egészen 1988-ig szerepel a kínálatban. Areh szerint 1993 az az év, amikor ismét előveszik a ládafiából – ekkor az amerikai sorban kerül be, szintén mint MB-50.

Ez lehet az a pont, amikor változtatnak a modellen. A fényhídból fényszóró sor lesz – ami mivel a szélvédő anyagából alakítják ki ezt is, eléggé béna, de bele lehet látni a lámpákat. Szemre az összes többi részlet változatlan, az alvázon is ugyanúgy 1983-as keltezés marad. Areh gyűjteménye remek példa rá, hogy a modellt folyvást újra és újra kiadják, kismillió változatban, változatos sorszámok alatt az 1-75 sorban és különböző csomagokban. Ha jól láttam a legutolsó verzió 2007-ben jelent meg belőle - Zsizso javított, 2008-ban -, ami azt jelenti, hogy húsznál is több évet töltött a kínálatban, ami azért nem semmi.

A nekem meglévő változatok közül annak, ami a 2007-ben szerepelt az 1-75 sorozatban, az alvázán annyi változtatás látszik, hogy már az ovális Matchbox logó jelenik meg rajta, a megnevezés „Chevy Blazer 4x4” – a korábbiakon „4x4 Chevy Blazer” jelenik meg, nehogy valamit kétszer ugyanúgy írjanak le – és feltűnik egy 1:56 méretarány is.

A premiermodell: MB-50 4x4 Chevy Blazer, NRFB. Itt még fényhíddal.

A fényhidas változatból nem ismerek más festésűt, mint a piros csíkkal ékesített seriffcsillagosat.

Itt már módisított változatok láthatóak, a tetejükön reflektor sorral.

Ennek MB-74 a száma és 2007-ben szerepelt az 1-75 sorban.

A Matchboxnál hagyomány lehet, hogy nem alkalmaznak senkit arra a feladatra, hogy ellenőrizze a járművekre kerülő feliratokat. A "Park Ranger" és "állami jármű" feliratokkal nincs baj, de a "csak szolgálati használatra" feliratban "use" kéne, hogy szerepeljen. Így azt jelenti, hogy "szolgálati mink csak". Mondjuk legalább így az is értékelni fogja, aki a gyári hibás darabokat gyűjti. Vagy az ilyen "az egész széria el van rontva" dolog nem számít?

Ez a darab egy 1988-as 5-ös csomagból származik - ugyanebből van ez a Mission Helicopter is -, melyet Rájen kolléga szerzett be, hogy kitermelje belőle a Ford LTD-t, meg a Crown Vic-et, a többi darabját meg áruba bocsátotta. A Matchboxot nem különösebben zavarta, hogy az eredeti fényhídból reflektorsor lett, azt mondták jó ez így is rendőrnek.

Ez a változat is valamilyen több darabos készletből van, bár egy ugyanilyen festésű, de sokkal sötétebb alapszínű változat 2000-ben megjelent az USA-ban és Ausztráliában is, mint MB-71.

Az antennát a világon semmi sem tartja a helyén, ki lehet húzni a lökhárítóból.

Egy maroknyi Blazer.

Matchbox MB-50 Kennel Truck

Kénytelen leszek gyorsan lefotózni pár személyautót is mostanság, mert a végére teljesen átmegyek haszonjármű blogba! A változatosság kedvéért újabb pickup! (El kéne döntenem, hogy ezt a kifejezést hogyan fogom írni, mert a Matchbox legalább háromféle módon írja. Talán a Romhányi féle írásmódhoz kéne tartanom magam. Idézném a klasszikust: „Kiköpöm a piköpöm!”) Le a kalappal a Matchbox modellkészítő mesterei előtt, mert professzionális szintre vitték a „dolgozzunk keveset, nem érhet baleset” ars-poeticát. Ha jól számolom, ez a negyedik inkarnációja a Ford F-100-as kisteherautójának itt a blogon és van még a cég kínálatban bőven olyan, ami nekem nincs meg. Az MB-6, MB-57, MB-53, nyilvánvalóan édes testvérei egymásnak, ráadásul az MB-57 még egypetéjű iker is az MB-50 Kennel Truckkal.

Az alvázán nincs keltezés, az első katalógus amiben megtaláltam az 1969-es, azaz a regular wheel utolsó éve. A Superfast sorozatba is átkerül és Areh gyűjteménye ékes jele annak, hogy vékony, és széles kerekű verziói is vannak – talán nem véletlen, hogy a Mester is egy Ford Pickup nevű kupac alá vesz egy csomó, különböző kisteherautót. Az utolsó katalógus amiben a liba***zöld verzió szerepel az 1973-as. Areh gyűjteménye még egy dologra jó példa: ritka, hogy ez a járgány minden tartozékával normális állapotban fennmaradjon. Ha meg igen, akkor egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét kérik érte. Az enyémből is elszaladt két kutya, de már annak is örülök, hogy kettő még megvan és a fejük fölé a „búra” is.

Matchbox MB-50 Kennel Truck, az első, regular wheel változat.

Két blöki lelépett a négyből, de én a maradék kettőnek is örülök.

Van dobozom a Kennel Truck-hoz, de nem az rw, hanem a vékony kerekű Superfast verzióhoz.

Ilyen oldalról.

Matchbox MB-50 Articulated Truck

Kérlek, legyetek olyan jók és zarándokoljatok el az MB-63 Freeway Gas Tanker posthoz! Tegyétek magatokévá az ott olvashatókat, mert az MB-50 Articulated Truck-al kapcsolatban 90%-ban ugyanazt tudom csak elmondani. A dolog nem véletlen, a két jármű édestestvér. A minimális különbségek egyike, hogy ugyan az MB-50 is 1973-as keltezésű, de először csak az 1974-es katalógusban jelenik meg. Az MB-50 közel sem jegyez annyi változatot, mint tesója, alapvetően citromsárga-kék színekben pompázik, van rajta csíkos matrica, vagy sem és volt belőle Twin Pack, vonószemmel és hozzá illeszkedő pótkocsival, de ezzel kimerültek a verziók. Gyerekként ilyenem is volt, ezt sem szerettem, de ettől még nem maradhat ki.

Matchbox MB-50 Articulated Truck.

Édes tesók az MB-63-al és a Container Port konténerszállítójával is.