Editions Atlas Collections - Ikarus 60T

Akárhogy is nézem, ez az első trolibusz a blogon és úgy fest, hogy jó ideig az utolsó Ikarus is. A dolgom végtelenül egyszerű az 1952 és 1956 közt kis szériában gyártott trolik bemutatásával kapcsolatban, mert igencsak alapos Wikipédia bejegyzés készült hozzá, illetve a Villamosok.hu is foglalkozik vele – a szöveg gyanúsan hasonló, de a képanyag bőséges.

Korabeli híradófelvétel az Ikarus 60T-ről

Mint szinte az összes korábbi, 1:72 méretarányú, egy tőről fakadó Editions Atlas Collections – DeAgostini buszmodellel kapcsolatban, erről is az a verdiktem, hogy ezért a pénzért, ebben a méretarányban teljesen elfogadható minőséget képvisel.

Az oldalon megjelent Ikarus modelleket megtaláljátok a Bubba-Gump ráklistában!

1949-ben, Sztálin 70. születésnapján kezdte meg működését Budapesten a 70-es troli vonal. A 75-ös viszonylat 1954-ben. Olyan kis butus "arca" van, nem?

Mindig furcsálottam, hogy az Editions Atlas / DeAgostini talapzatokon a "nem ajtós" oldalak felé esik a felirat. Oké, van köztük jobbkormányos, de azok vannak kisebbségben.

Az első trolibusz a blogon. A mindenfélék a tetején.

Az izgalmasabb oldala.

A képek porsche kolléga munkáját dicsérik - a tulajdonosa pedig a sógora. Ez a megvilágított beltér is az ő leleményességéből fakad.

Jótanács.

Editions Atlas Collection – Ikarus 266

Újabb vendégszereplő a lapokon! Hasonlatosan a BKV festésű 556-os Ikarushoz, ezt is porsche – a fotók is az ő munkáját dícsérik – sógorától kaptuk kölcsön fotótúrnéra! Köszönjük szépen ez úton is! FRISSÍTÉS: Konkrétan az én saját példányom - porsche. A típusismertetőt ezúttal is ellazsálhatom, mert a Wikipédia szócikk nem csupán alapos, de az ott látható fotó szakasztott olyan mint ez az apróság – mínusz a Volán logó.

A blogon eddig megjelent Ikarus témájú postok kigyűjtését megtaláljátok a Bubba-Gump Ráklistában!

Na, ez az igazi NRFB!

Elvesztette NRFB jellegét.

Szép, részletes orr, mögötte szép részletes beltér.

Nem sokszor utaztam ilyennel gyerekkoromban - ahol laktunk az idegen környezet volt helyközi járatoknak - de a vezető melletti-mögötti kapaszkodóról most bevillant, hogy tényleg volt benne egy ilyen kanyar! Klassz részlet, így viszont még feltűnőbb, hogy hiányzik az első, menetirány szerinti jobb oldali utasülések elől a "ne ess előre karám".

Beszállás a keskeny ajtón!

Vajon miért az ajtótlan oldalán van a felirat a talapzaton?

Zseniálisan világított kép a beltérről. Szerintem van az a pénz, amiért porsche átadaja a know-how-t.

Csak az lehet a magyarázat, hogy a talapzatott jobbkormányos járművekhez fejlesztették!

A legendás hátfal.

Matchbox MB-67 Ikarus Coach

Újabb nagyon régi adósságunkat törlesztem ezzel a posttal, ami a mindez idáig egyetlen magyar gyártmányú járművet mintázó Matchboxról szól. Persze hogy Ikarus és hozzá az egyik legszebb ami ezt a nevet viseli.

A Matchbox a története során összesen két olyan járművet dolgozott fel, amelynek az eredetijét a vasfüggönyön innen gyártották. A Škoda 130 LR rali versenyautót és egy Ikarus 300-as szériából származó autóbuszt. Ez utóbbi több szempontból is különleges.

300
Ikarus ügyekben jellemzően nagyon könnyű dolgom van, mert általában mindig akad valaki, aki sokkal jobban ért hozzájuk mint én és remek típusismertetőt jegyez magyarul. Most is könnyű dolgom van, mert az Origón kitűnő anyag olvasható a 300-as családról úgy általában és ez nekünk – majd később kiderül, hogy miért – nagyon kapóra jön. Érdekes kortörténeti relikvia az ezen az oldalon megtekinthető Ikarus 385 prospektus. Szintén említésre és megtekintésre érdekes az az oldal, ami pont a Matchbox kapcsán értekezik a 300-as típusról.

Arra a kérdésre, hogy minket a Matchbox szempontjából pontosan melyik érdekel a tengernyi 300-as altípusból az a helyes válasz, hogy nem tudjuk bizonyosan. Nagyon sokáig az volt az általánosan elfogadott álláspont, hogy az Ikarus 325-öst vették alapul, mert ennek az arányaihoz áll legközelebb a Matchbox, de sem az utasajtók elosztása – a 325-ös 1-1-0, a Matchbox 1-0-1 – nem stimmel, sem a beltér üléseinek száma. Magából az arányokból én nem indultam volna ki a típus megállapításánál, mert például azért, hogy a Greyhound Scenicruser – nahát, pont egy busz – beleférjen az egyendobozba, nemes egyszerűséggel lecsaltak belőle egy ablakot. Hozzátenném még azt is, hogy az első sorozatgyártású 300-as buszok 1986-ban gördülnek ki a gyárból. A 325-ös, egyetlen példányban létező prototípusa szintén ebben az évben. Mindez nagyon valószínűtlenné teszi azt, hogy a Matchbox ugyanabban az évben el tudott volna készülni a kis Ikarussal, ahhoz előre kellett dolgozniuk.

A magam részéről én a 350-est, vagy a 385-öst tippeltem volna a sorozatgyártású buszok közül, mert ezekkel stimmel az ajtók elosztása és a legtöbb részlet is, de a legvalószínűbb az, amit a Modellauto.hu, ezzel a Matchboxszal foglalkozó részében olvasni: az 1984-es Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított 386 K2 prototípus terveiből dolgozhattak a kisautó tervezői. Ez összecsengene több dologgal is. Egyrészt azzal, hogy a terméket „Ikarus távolsági busznak” – a „coach” busszal kapcsolatban emlegetve leginkább ezt teszi, bár ezt nyelvterülete válogatja – hívják. Másrészt azzal, hogy – és ezt a számítógépes játékokkal kapcsolatos múltamban tapasztaltam meg – soha nem rövid és egyszerű folyamat egy járműgyártó engedélyét megszerezni ahhoz, hogy engedje ráírni a nevét arra a termékre amit előállítasz. Mindezt egy szocialista céggel megfejelve a másfél éves átfutás teljesen reálisnak tűnik. Sőt! Azt kell mondjam, hogy még csak nem is sok, szerintem az Ikarusnál örülhettek és akarták az Ikarus Matchboxot.

A sorozatgyártású Ikarusok közül az egyik tippem a 385-ös lett volna, hogy a Matchbox ezt mintázta meg. (Fotó: Ikarus promó)

Az egyetlen magyar
Az 1-75 szériában – mint az fentebb már kiderült – 1986-ban debütál az Ikarus Coach mint MB-67. A normál és speciális, de kereskedelmi forgalomban beszerezhető szériákban 17 körüli változata ismert – ha idevesszük azt is, hogy mely országban készült ugyanazzal a motívummal akkor valamivel több. Ha hozzávesszük a Code 2 verziókat is akkor nagyjából tengernyi, 60 feletti változat ismert. Az Ikarus Matchbox verzióival kapcsolatban a már emlegetett Modellauto.hu viszi a pálmát, érdemes átkattintani hozzájuk.

Ami e post tárgya, az az 1988 és 1991 között kiadott verzió. Az én konkrét példányom az MC-20, 20-as pakkból való, melynek a tartalma bemutatásával a jelen tempót figyelembe véve nagyjából a büdös életben nem fogok végezni.

Azon túl, hogy ez az egyetlen magyar jármű amit a Matchbox megmintázott és jó eséllyel az egyetlen is marad – ha csak valami csoda nem történik –, még egy érdekessége van: az egyik legkisebb méretarányú is az 1-75 szériában, 1:140-hez kicsinyítésű.

Némileg folytatva a fenti gondolatmenetet: még ha a 386 K2 prototípus alapján is dolgoztak, akkor is csaltak az arányokkal. A hátsó utasajtó a Matchboxon annyira közel van a kerékjárati ívhez, hogy konkrétan érinti is azt, az ajtó alsó – ha szemből nézzük jobb alsó – csücske egyenesen a kerékjárati ívhez igazodva domború.

Így vagy úgy, az egyetlen magyar jármű a Matchbox történetében mindenképpen izgalmas és szerethető darab egy hazai gyűjtő számára.

Ikarus buszok az eredeti járművek bemutatásának időrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

• 1986-???? Ikarus 300-as sorozat, a post amit most olvasol

• 1987-2002 Ikarus 415

 

Szépségben a mindent vivő Ikarus 55 és 66 méltó párja a 300-as sorozat.

Hasonlítsátok össze a 385-ösről készült képpel! Ebben az apró méretarányban (1:140) szerintem világbajnok.

A részlet ami miatt leginkább valószínű, hogy a 386 K2 prototípus alapján tervezték: A szellőzőrács az első kerék mögött.

A részlet, ami miatt egészen biztos, hogy csaltak az arányokkal, bármelyik 300-as alapján is dolgoztak: A hátsó utasajtó belevág a kerékjárati ívbe.

A legendás hátfal, amit aztán az egész szakma pofátlanul másolt.

"Ő" ebből a csomagból származik, de mostanság már vitrinben lakik.

Editions Atlas Collection – Ikarus 556

Ha nem más név alatt jelent volna meg, akkor simán lehetne a címben egy „update” is. Ez az 1:72-es méretarányú Ikarus 556-os szakasztott ugyanaz, mint a „Legendás Buszok a Múltból” sorozat piros-fehérje, „csak” BKV festésű. A DeAgostini és Edition Atlas kapcsolatát már tisztáztuk korábban, hogy egy tőről fakadnak. Ez a mostani példány egy sokkal korábbi kiadás, mint a Legendás Buszok és ami azt illeti nem is az enyém, hanem porsche kolléga sógorától kaptuk kölcsön fotótúrnéra, szóval igazi kooperáció ez a post, mert a fotókat porsche készítette. Ez úton is köszönjük szépen!

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556 , és egy másik Ikarus 556 post is

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

• 1987-2002 Ikarus 415

• 
  Beltér, ablaktörlők, világítótestek, feliratok, jó ez, na! Nem véletlenül mennek csillagászati áron az online piactereken.
  
  
  
  Most megint belém nyilallt, hogy mennyire zokon vetem gyerekkoromban, amikor a BKV lecserélte a 200-as sorozatra ezeket, meg a 180-asokat, amik a mi környékünkön jártak.
  
  
  
  Jó, hát ezzel a festéssel lényegesen vagányabb, mint az én piros-fehérem.
  
  
  
  Már nem emlékszem a belső elrendezésre, de így beugrott, hogy milyen is volt.
  
  
  
  Törekszünk a sokoldalúságra! Ez például a bal oldala!
  
  
  
  Csuda tudja, nekem a hátulja is tetszik, pedig tényleg nincs barokkosan túlcizellálva.
  

DeAgostini - Legendás Buszok a Múltból - Ikarus 280

Kényszerűségből igen rövid post lesz ez, mert a csuklós Ikarus 280-as valóban legendás és semmi, de semmi olyat nem tudok mondani róla, amit a párját ritkítóan kitűnő Wikipédia bejegyzésben nem mondtak el róla. A YouTube-on se szeri, se száma a róla szóló videóknak, tessenek oda fáradni és önkiszolgálni.

Ami mérsékelt érdekességként tőlem telik és elsüthető típusismertetőként, az egy német nyelvű szórólap.

Erről a DeAgostini modellről sem tudok semmi olyat elmondani, amit korábban ne említettem volna a korábbi Ikarusaikról: Teljesen elégedett vagyok az ár-minőség arányával, ez a részletesség ezért a pénzért teljesen rendben van!

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311, és egy másik Ikarus 311 post

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280, a post amit most olvasol

• 1974-2002 Ikarus 256

Látom én, hogy hol van elnagyolva, lehetne finomítani rajta, csak akkor nem ennyibe kerülne.

Ráncajtó,...

...Trilex keréktárcsa,...

...így emlékszem rá kölyökkoromból, csak éppen BKV-kékben.

Ha valaki tudja, hogy ilyen színsémában és ilyen viszonylat számmal hol fordult elő, ne habozzon használni a komment mezőt!

Editions Atlas Ikarus Collection: Ikarus 311

Az Edition Atlas Ikarus 311-es modelljéről a piros színű változat kapcsán bővebben már írtunk, így a részletes áttekintésért kattintsatok oda.

Ez a mostani példány, ahogyan a címben is láthatjátok, az Ikarus sorozat berkein belül jelent meg, újságostul, műanyag vitrinestül együtt. Tulajdonképpen a színét leszámítva pirostól csak a viszonylatjelző ürességében tér el attól. Amit viszont kiemelnék ennél - bár a másik is rendelkezik vele -, hogy van vonóhorog a hátulján. Ennek akkoriban nem csomag, hanem utasszállítási funkciója volt, ugyanis a csuklós buszok előtt utasszállító utánfutókat kötöttek a buszok után. Azt sajnos nem tudom, hogy DeAgostini készített-e ilyet - a szándéka biztosan megvolt -, de biztosan nagyon jól mutatna mögötte egy olyan pótkocsi.

Ezúttal üres maradt a viszonylat jelző

Gyakorlatilag ugyanúgy néz ki mint a piros, csak ez kékebb

Diszkréten megbújik a vékony csövű kipufogó

A pirosnál nem lett külön említve, de van vonóhorga is

 

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311, és ez a post amit most olvasol

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250
  

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1974-2002 Ikarus 256

DeAgostini Kultowe Autobusy PRL-u sorozat – Ikarus 250

Váratlan fordulat! Igen, DeAgostini, Ikarus is, de nem a Legendás Buszok a Múltból sorozatból! Ennek ellenére itt a helye, nagyon is.

Az eredeti terv az volt, hogy a megmintázott eredeti járművek bemutatásának időrendjében kerülnek fel ide majd a buszok, de nyilvánvalóan csak a Magyarországon elérhető Legendás Buszok szériával számoltam. Hivatalos dealerem, porsche riasztott az egyik közelmúltban zajló börzéről, hogy bizony a lengyel sorozatból is árul valaki Ikarust és hogy kell-e. Naná hogy kellett! Érdekes, hogy a Lengyelországban mennyivel inkább az országra szabott szériát sugall a széria elnevezése, lévén a címben szereplő szöveg fordítása: „Legendás Buszok a Lengyel Népköztársaságból”. Hát nem is tudom, az előbb linkelt weboldalt elnézve azért felhorgad bennem a kérdés, hogy például a GMC iskolabusznak, vagy a Leyland RTW75, londoni emeletesnek mennyire sok köze van a Lengyel Népköztársasághoz?

1970-1996
Tehát az időbeli sorrend az borult, de meg tudom magyarázni, mert a 250.59 – merthogy konkrétan erről van szó – jó ide, mert ebből jóárasították a 256-ost, ami pont az előző Ikarus postunk volt. A Wikipédia szócikk létrehozója becsületes munkát végzett, ezért alapvetően rá támaszkodnék – picit finomítva az eredeti szövegen: Az Ikarus 250 az Ikarus 200-as típuscsalád legelső típusa, 1970-től 1996-ig gyártották. Különféle prototípusok jártak nemzetközi kiállításokra, ahol mindig nagy sikert arattak. A legtöbb példányba a 220 lóerős Rába-MAN D2156 HM6U típusú hathengeres dízelmotor került. A 250-es a 256-osnál egy méterrel hosszabb, 12 méteres túristabusz. Eggyel több ablaka van oldalanként, melyek felváltva eltolható- és nem eltolható kivitelben követik egymást. A tetőből kiemelkedően négy légbefúvóval, vagy légkondicionálóval szerelték.

A 250.59 a legelterjedtebb altípus, a Volánok és a Szovjetunió számára készült – ennyit arról, hogy ez a verzió menyire lehetett legendás Lengyelországban, bár persze benne van a pakliban, hogy oda is ebből szállította az Ikarus a legtöbbet. A Wikipédia szócikk szerint Rába-MAN D2156HM6U motor hajtotta. Ennek ellentmond az Omnibuszblog e bejegyzése, mely szerint az városi buszokba szánt erőmű volt, a távolságiakat Rába-MAN D2156 HM6 hajtotta, 215 lóerős ménessel. A Wikipédiás bejegyzésnek amúgy máshol is ellentmond és én inkább ezt tartom pontosnak. Az viszont biztos, hogy lengőajtajai 1-0-1 elrendezésűek.

Azon kívül, hogy nagyon kedvelem az Aeropark Budapest videóit, az is indokolja hogy pont az ő Ikarus 250-es anyaguk kerüljön ide, hogy pont az is .59-es altípus. Meg hát, hogy gyönyörű a jármű!

Még mindig jó
Megpróbálom nem ismételni magam, ami a DeAgostini buszoknál nem könnyű. Szerintem azt a pénzt bizony megérik, amit kérnek értük. Például a 250-es összes a szócikk említette fontos részlet pontos rajta, a légbefúvók számától kezdve, az ablakok számáig és elrendezéséig. Nem voltam rest, mellé állítottam a 256-os kistesót és bizony, a hosszbéli különbséget nem sumákolták el.

Ahogy nézem ez a busz nálunk egy jóval korábbi, Editions Atlas sorozatba került be, szóval a börzén fülön csípett, lengyel származású példány jutányos áron lett az enyém.

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 31, és Ikarus 311, illetve egy még egy Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1970-1996 Ikarus 250 - a post amit most olvasol
  

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1973-2002 Ikarus 280

• 1974-2002 Ikarus 256

  
  Ha nem lenne, nem tűnne fel, de van, így nagyra értékelem, hogy olyan apró részlet is megvan rajta, mint a lökhárítóban a ködlámpák és nem csak festve!
  
  
  Négy légbeszívó a tetőn, pipa!
  
  
  
  Elhúzható, nem elhúzható kivitelű ablakok a megfelelő sorrendben, pipa!
  
  
  
  Lengőajtó elől, nem kézzel nyitós, pipa!
  
  
  
  Lengőajtó hátul, nem kézzel nyitós, pipa!
  
  
  
  Az összetéveszthetetlen fenék.
  
  
  
  B-oldal. Bé, mint bal.
  
  
  
  A vezérnek nincs külön művészbejárója.
  
  
  
  Előttem az utódom! A 250-esből jóárasított 256-os tényleg rövidebb, szóval nem csaltak a különbségekkel, mint mondjuk ahogy a Matchbox a Greyhound Scenicruiser ablakaival.
  
  
  
  A lengyel kiadáshoz mellékelt sajtótermék. Kicsit nagyobb, mint A4, ezért a szkennerem belevágott kissé.
  

DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Ikarus 256

Zavarban vagyok, amikor ezekről az Ikarusokról kell írnom, hiszen valóban legendásak és vallásos rajongás övezi őket. Seregnyi ember ért hozzájuk sokkal jobban, mint én. Nekem csak tetszenek.

1974-2002
A Wikipédia szócikke rövid, de frappáns és lényegre törő, ezért idézném is szórul-szóra: „Az Ikarus 256 egy, az Ikarus által Magyarországon gyártott helyközi, távolsági autóbusztípus. 25 évig tartó sorozatgyártása alatt több mint 23 000 db készült belőle. A típust az Ikarus székesfehérvári gyáregysége tervezte a szerény komfortfokozatú, laprugós Ikarus 255-ös, és a távolsági kategóriában csúcsmodellnek számító 250-es közötti piaci rés betöltésére. A 255-ös főbb méreteivel, de légrugós kivitelben épített prototípus az 1973-as BNV-n mutatkozott be. A következő években mindössze néhány darab készült, a sorozatgyártás 1977-ben indult. A magyarországi közforgalmú közlekedésben előbb a budapesti székhelyű Volánbusz állított üzembe 1977-ben 22 darabot, majd 1978 és 1989 között több mint 1300 darab érkezett a Volán Vállalatokhoz. A nagy darabszámnak köszönhetően az 1980-as évek elejétől az 1990-es évek közepéig a típus magyarországi távolsági közlekedés szinte egyeduralkodó járművévé vált.” A megújuló Oldikarus.hu a típusra vonatkozó oldala pont éppen feltöltés alatt van, mikor e sorokat írom, de azért beszúrtam ide egy linket a 200-as szériára, mert a jövőben egészen biztosan klassz dolgok kerülnek majd ide.

Ikarus 256 túladagolás, Csirketeleppel és Béke Tónival!

Unalmas
Tényleg unalmas már lassan, hogy minden DeAgostini busznál csak ismételni tudom magam: Ezért a pénzért ez a minőség, ez a részletgazdagság teljesen rendben van ebben a méretarányban. Teljesen elégedett vagyok vele és igen, lehetne például a visszapillantó tükrök rögzítése sokkal elegánsabb, a beltér sokkal részletesebb, csak akkor nem ennyibe kerülne. Kedvelem, jó cucc ez és még szép emlékeket is idéz.

Eddigi Ikarusos bejegyzések a megmintázott eredetik gyártásának sorrendjében:

• 1951-1957 Ikarus 30

• 1952-1973 Ikarus 66, és egy másik Ikarus 66 post, illetve egy harmadik is

• 1954-1973 Ikarus 55

• 1959-1971 Ikarus 630

• 1960-1972 Ikarus 311

• 1965-1973 Ikarus 556

• 1972-2002 Ikarus 260, és egy második Ikarus 260 post is

• 1974-2002 Ikarus 256 – a post amit most olvasol

Igen, a visszapillantó tükrök rögzítése lehetne igényesebb, de akkor nem ennyibe kerülne.

Teljesen elégedett vagyok az apró részletekkel. Például a kék Ikarus tábla az ajtó mögött is mennyire jó?!

A tükrök kilógnak, bocsi.

A másik oldalról már megvannak!

Hátulról is jó!