2010/01/18

Matchbox MB-13 1965 Ford Mustang GT – Avagy mi is az a Pony Car?

Pokoli nehéz legendákról írni, mert a legendákat mindenki ismeri többé-kevésbé és persze mindenki máshogy ismeri őket. Ezt a konkrét legendát először 1964 április 17-én ismerte meg a közönség a Világkiállításon New York-ban. Az akkor debütáló Mustang, mára a Ford második legrégebben, folyamatosan használt márkaneve az 1953-óta futó, F-sorozatú teherautók után és a második legsikeresebb új, piacra dobott termék a Model A után.


A változó Mustang

Eredetileg a Mustang valami másnak indult, mint ami lett. A prototípus még egy középmotoros, kétüléses roadster volt, de még időben meggondolták magukat a cég vezetői és nem készítettek egy házon belüli konkurenciát a Thunderbirdnek. A tervezőcsapat az első prototípus elkészülte után öt új „parancsolatot” kapott a sportos megjelenésű kétajtós megalkotásához: az új autónak négy kagylóülése kell legyen, a padlón kell lenni a váltójának – a kormányoszlopon lévő váltót akkoriban a gyengék fegyverének tekintették, amiben van is valami, mert a padlón lévő karral sokkal gyorsabban lehet váltani –, nem nyomhat többet, mint 1133 kilogramm, nem lehet hosszabb, mint 4,5 méter, nem kerülhet többe, mint 2500, 1960-as évekbeli dollár, illetve számos teljesítmény, komfort és luxus opciója kell legyen. Tulajdonképpen vicces, hogy a 4,5 méteres kétajtós autó akkor kompaktnak számított. Manapság egy kombi Opel Astra ekkora (nagyjából) és azt családi kombiként szoktuk számon tartani. Persze Európában vagyunk és pár évtizeddel később.


A Mustang rekordidő, 18 hónap alatt öltött testet. Igaz, a költségeket kímélendő az akkori szintén kompaktnak számító Ford Falcon – totálisan jellegtelen dobozautó, ami előtt hosszasan gondolkodnak a levegőmolekulák, hogy ez most az eleje, vagy a hátulja-e a gépnek, de én szeretem a dobozautókat, ezért tetszik – és a középkategóriásnak számító, az automobilizmus történetében szintén nem túlságosan mély nyomokat hagyó Fairlane alkatrészeiből építkeztek – inkább az előbbiből, mint az utóbbiból.


Hányféle az első generációs Mustang?

A Mustang háromféle kivitelben készült. Lenyitható tetejű (convertible), keménytetős (hardtop) – mellékes, de nekem ez tetszik a legjobban – és a lefordíthatatlan fastback verzióban. (A Matchbox ezt mintázta meg, szóval egyszerű elintézni a dolgot annyival, hogy „nézzétek meg a képeket, na olyan!”) Az viszont felettébb érdekes, hogy a tudományos mustangológia egy kalap alá veszi és első generációsnak tekinti az 1964-1973 között gyártott összes verziót. A köztes váltásokat a megjelenésben egyszerűen ráncfelvarrásnak tekintik, pedig szerintem a különbség óriási. A Matchboxnál a Mustang kedvelt téma, sokszor feldolgozzák – néha úgy, hogy nem hívják Mustangnak, csak mi tudjuk azt, hogy az –, tulajdonképpen az első generáció mindhárom verziója megvan, igaz néha nagyon torz változatban.


A pony car

A Mustang fogadtatása messze meghaladta a várakozásokat. Az első modellévre a Ford 100 000 Mustang értékesítésével számolt, ezzel szemben az első két gyártási évben majdnem 1,5 millió darab készült. Három üzem ontotta az autókat, hogy kielégítsék az igényeket.


A Mustang stílust teremtett, aminek neve is van: pony car. Abban, hogy mi fán is terem a „póni”, arról nincs általánosan elfogadott, kőbe vésett definíció. Ameddig mindenki egyetért, hogy a pony car egy megfizethető, stílusos, sportos megjelenésű, kétajtós amerikai autó, mely az ős-Ford Mustang arányait követi. Hosszú motorházfedél mögött viszonylag rövid, jellemzően négy utasnak helyet biztosító utastér terül el, amit rövid far zár le. Amiben már nem mindenki ért egyet, hogy a pony car-nak szükségszerűen nagy teljesítményűnek kell-e lennie, vagy csak a megjelenése kell, hogy sportosságot sugározzon. Én az utóbbi állásponton lévők táborát erősítem. Ha megnézzük a Mustang motorizáltságát, akkor bizony sorhatos, 2,8 literes blokkal kezdődik a motorok listája, ami 101 pacit adott le. A majdnem 1,2 tonnás autóhoz ez nem valami olyan hű de sok. Nem is véletlen, hogy az alapmotor szerepét nagyon hamar a 3,3 literes, szintén sorhat veszi át, ami már 120 lovas – igaz, ez sem az, amit a gyorsulásira vinnék. Tehát az ős-Mustang egyáltalán nem szükségszerűen bivalyerős, bármivé lehetett konfigurálni a megrendeléskor, az akkori mércével gazdaságos, „munkába járós” kétülésestől kezdve. Tehát nem minden Mustang muscle car is egyben. (Jelezném, hogy ez alapvetés! Tessék megjegyezni, hogy a pony car nem egyenlő muscle car, illetve hogy nem minden Ford Mustang muscle car!)


A Mustang érkezése szinte felkészületlenül érte a konkurenseket. A General Motors csak 1967-ben tudott konkurenst állítani a Mustanggal szemben a Chevrolet Camaro és a Pontiac Firebird képében. Akkor már a piacon volt a Ford házon belüli konkurense is, a „luxus-Mustang” a Mercury Cougar. A „nagy háromtól” független AMC 1968-ban dobta piacra a Javelin-t. Még a Chrysler volt a leginkább résen, mert az első generációs Plymouth Barracuda még pár héttel meg is előzte a Mustangot és később a típus elismert és igencsak kívánatos konkurense lett – bár az első generációt nem nevezném szépnek, de pony carnak sem, bár vannak akik szerint az. (Rájen: Nudge-nudge.) Az 1967-ben debütáló második generáció már más tészta – bár megjelenésben a Mustang szerintem még mindig megeszi reggelire –, a harmadik, 1970-es generáció azonban igazi Mustang-evő, gyönyörűséges fenevad.


Matchbox Mustang 2008-ból

Mint azt már említettem, a Matchboxnál a Mustang számos verzióját megmintázták az évek során. A mostani verziót csak és kizárólag logisztikai okokból vettem elő. Az alvázán 1998-as keltezés olvasható, ami annak tudható be, hogy 1999-ben MB-72 volt a nagy pocsolyán túl, de ez a konkrét kék darab, 2008-as kiadás. Érdekessége, hogy időtlen-idők óta az első fém alvázas Matchbox volt 2008-ban, ezért én már láttam börzén irgalmatlan áron is árulni, pont e mellékszolgáltatása okán. Hogy maradéktalanul elégedett vagyok-e a fastback Mustang e megjelenítésével? Nos, nem teljes egészében. Egyfelől az óriás szekérkerék felnik és irgalmatlanul peres abroncsok nem illenek ehhez a járgányhoz. Sokkal „ballonosabb” kerekekkel is megjelent ugyanez a cucc más kiadásokban, érdemes szemügyre venni hozzá Areh gyűjteményét. Igen, ez ugyanaz az öntvény! De még ezek is túl nagyok alá, szerintem bigfoot jelleget kölcsönöznek neki, de ma valahogy ez egyáltalán nem szokatlan, sajna. Másrészt a „GT-ségével” sem vagyok elégedett. A fehér csíkok túl szélesek és a motorháztetőről hiányzik az – amennyire én tudom –, az 1965-ös GT felszereltségi szinthez járó szipoltyú. (Azt, hogy ez csak díszítő elem volt-e akkor, vagy működött is, azt már nem tudnám megmondani.) A gép oldalán, a hátsó kerék előtti szipoltyúk sem állnak ki eléggé. Ezt leszámítva, ebben a méretarányban teljesen elfogadható a gép.


Bevallom, nekem csak ezt a fotót felnagyítva sikerült elolvasnom, hogy ott a csíkban az a felirat "Mustang".
Nincs a motorház fedelén szipoltyú, pedig elvben kéne lennie - már ha jól tudom.
Fastback. Tudja valaki, hogy ezt egyébként minek fordítjuk?
Matchbox MB-13 1965 Ford Mustang GT, NRFB.
Ilyen az eredeti. A Matchboxon nem stimmel a fehér csíkok szélessége, a szipoltyú és a lökhárító alatti idom sem - már ha ezt az autót autentikusnak, változtatás nélkülinek tekinthetjük.



Más idők, más reklámok. Én ettől biztos nem kaptam volna kedvet, hogy Mustangot vegyek.
(Megjegyzés: A képeken szereplő garázs Porsche kézügyességét dicséri! Igaz, egyszer már szerepelt itt, de akkor elfeledtem érdemben megemlékezni a teljesítményről.)

11 megjegyzés:

Tommi írta...

Nekem is megvan ez a Mustang, szerintem nem rossz. Mondjuk a kerekek tényleg nagyok egy kicsit alá.

Egy ilyen garázs meg kell nekem is!!! Csak szürkésebb téglákkal :)

RÁJEN írta...

Szép munka, ide is beírom. A garázst rögtön meg akartam diocsérni (és a saját éles szemem), de ellőtted a véfén. No mindegy, ahhoz is grat! (Ebből az "öntvényből"nekem is ugyanez a verzió van meg, ez SF még elférne, de egyelőre elég lesz. A gumik kérdésében egyetértek!)

Andrew0807 írta...

De vártam már ezt a posztot.ha gondolod szívesen küldök képeket akár más gyártóktól is hogy ki miként dolgozta fel a modellt.A fastback talán a mai hachback-nek felel meg.Ami csapott hátút jelent.A kabrió az marad a hardtop meg a notchack vagy mi.

Andrew0807 írta...

Ja igen: sajnos max hétvégén tudok képeket küldeni.

porsche írta...

A post már tényleg régen be lett ígérve, de ami késik az a vonat, köszönjük ;-)

Halkan megköszönöm a garage dicséreteit, sajnos méretileg picit nagy lett a berendezés. Rendelésfelvételt azonban elfogadok, van rá esély, hogy meg is csinálom :-) Amúgy 10db-os CD dobozból van.

Sam. Joe írta...

Andrew0807: Köszi, de nem köszi. A fogalmakról az jutott eszembe a Macskafogóból, hogy "Ne ragozd Kuki, mert belehülyülök!" 8-)

Zsizso írta...

Jó post, jó verda!
Nekem is jöhet egy garázs!

Sam. Joe írta...

Zsizso: Köszi! Porschénak én vagyok a menedzsere, a megrendeléseket nálam lehet leadni! Nem vagyunk olcsóak, de annál jobb minőséget produkálunk! 8-)

Tommyz írta...

Egy újabb ZSENIÁLIS poszt. Sok ilyet még.
A garázs szintúgy.
A kettőről pedig eszembe jutott a Street Rod nevű játék, amit 20 éve már tuti nyomtunk C-64-en.

Sam. Joe írta...

Tommyz: Köszi szépen, bár egyértelműen túlzol. Street Rod... Hú, mennyire szerettem én azt!!! Igaz én már PC-n toltam. Annyira hiányolom az ilyen, rengeteg apró ötlettel feltupírozott játékokat! Már az is mekkora ötlet volt, hogy a végén a High Score tábla a wc falára volt felírva. Vagy a főcímek az újságban, ahol a használt autók hirdetései voltak! "Detroit kiröhögte a japán autóipart."

Bog Zoo írta...

Nekem nagyon tetszik ez az autó (meg úgy a Mustang Fastback), bár tényleg nagyok a kerekei. A garázs is mutatós ;-)