A minap
az amerikai Top Gear aktuális epizódjában hallottam egy teljesen új –
és szerintem teljesen fals –
meghatározást
a muscle car-ra. Abban benne volt az is, hogy a
muscle car egy kicsi dolog. Hát a kicsi, az őrülten relatív és nagyon
úgy néz ki, hogy egy amerikai kicsi az egy európai nagy. Legalábbis
szerintem egy öt méternél picit hosszabb, két méternél picit
keskenyebb, 1,3 méternél picit alacsonyabb holmi, az nagy. Pedig ez a
járgány, amit virtuálisan körüljárunk bizony muscle car, és nem is
akármilyen.
„Közepes”
Az
amerikai Chevroletnél 1964-től, 1977-ig készült az ottani mércével
közepes méretűnek számító Chevelle. Mindhárom generációjára igaz,
hogy a napi, munkába járó – urambocsá –, nagyi kocsijától
kezdve, vérengző vadállatig bármi tud lenni, annak függvényében, hogy
mit pakoltak belé a motorház fedele alá, meg a váltó alagútjába.
Ebben a tulajdonságában – no, meg a kupék, hosszú
motorház-rövid csomagtartó arányaival – nagyon hasonlít
a Ford Mustangjára,
bár abban nem vagyok biztos, hogy rá lehetne fogni, hogy ez
is pony car.
Az 1964-től 1967-ig regnáló első generációt most elegánsan ugorjuk
át, hiszen e post tárgya a másodikból kerül ki, bár annyit mindenképp
meg szeretnék jegyezni róla, hogy minden szögletessége ellenére –
pontosabban éppen ezért – nekem ez is nagyon tetszik. A
harmadikat meg ugyanebből az okból szintén ne birizgáljuk, bár annyit
mindenképp meg szeretnék jegyezni róla, hogy elképesztően rút, na.
1970-es Chevelle SS Hardtop Coupe. A teljesítményfokozó dekorcsík(ok) a motorháztetőn gyárilag rendelhető extra.
Tehát a második generáció az 1968-1972 közötti modellévekben regnál.
Az amerikai modellév annyiban különbözik a naptáritól, hogy a
modellév valamikor az előző naptári évben kezdődik, tehát jelen
esetben a Chevellek második generációját már 1967-ben meg lehetett
rendelni és vásárolni. A motorpaletta a 3,8 literes sorhatostól, a
7,4 literes V8-ig terjed, felsorolni is sok állomással. (Áldassék a
copy-paste! Nem ússzátok meg: 230cu in (3,8L) s6, 250cu in (4,1L) s6,
307cu in (5,0 L) Small-Block V8, 327cu in (5,4 L) Small-Block V8,
350cu in (5,7 L) Small-Block V8, 396cu in (6,5 L) Big-Block V8, 400cu
in (6,6 L) Small-Block V8, 402cu in (6,6 L) Big-Block V8, 427cu in
(7,0 L) Big-Block V8, 454cu in (7,4 L) Big-Block V8. Minden „Small
Block” mögé tessenek kedves lenni odahallani egy sátáni
kacajt!) Váltóilag – természetesen a motorokhoz illeszkedően –
2-, 3 sebességes automatát, illetve 3-, és 4 sebességes manuálist
kínáltak hozzá.
Ami a teljesítményeket illeti, nos... Azt tudni kell, hogy akkoriban
bevett gyakorlat volt, hogy a gyártók jelentősen lefelé csaltak a
gyári lóerőadatokat illetően azért, hogy a vásárlók kedvezőbb biztosítási
kategóriába kerüljenek vadiúj kedvenceikkel. Szóval az alap ménes úgy
100 paci tájékán volt, míg a csúcsot a Don Yenko-féle 425 lóerős
Yenko Chevelle jelentette.
Yenko
Supercars
Don
Yenkot autóversenyzői karrierje tette híressé. Visszavonulása után
Chevrolet kereskedést nyitott és a gyári autók mellett, egy kiskaput
felismerve kezdte kínálni a maga, pontosabban a vevők egy szegmensének szájízére faragott Chevyket, Chevelleket,
Camarokat
és Novákat, amiket Yenko Super Cars néven ismer az amerikai autó
történelem. Erre a "faragásra" azért volt szükség, mert 1970 előtt a GM-nél a közepes
méretű autóikat nem kínálják nagyobb motorral, mint a 400cu in
(köbhüvelyk), azaz 6,6 literes small-block. A teljesítményszexuális
vevőközönség pedig bőven igényelte volna a nagyblokkok
teljesítményét. A Yenko által meglelt kiskapu az volt, hogy GM
lehetőséget nyújtott flottamegrendelésekre (COPO - Central Office
Production Order, kb. Központi Iroda/i/ Gyártási Megrendelés),
amelyekben hajlandó volt eltérni a sorozatgyártású specifikációktól.
Alapvetően az ilyesmit rendőrségi, taxi, meg bérautó flottákhoz
találták ki, de hát a GM-nél is pénzből élnek, nem mondtak nemet
Yenkonak – azért gondolom a versenyzői múltja és ismertsége is
segített. A Chevelle esetében a 427 köbhüvelykes, azaz 7 literes,
L72-es blokkot használták. Ha nem tévedek, akkoriban ez a
Corvette-ben dolgozott és 425 pacit préselt ki magából. 1970 után
azonban a GM is reagált az igényekre, így került be a listába 454
köbhüvelykes 7,4 literes szörnyeteg is.
Don Yenko. Meglepő, hogy mennyire kevés kép található róla a neten. Szerintem kiköpött Ed O'Neill - Al Bundy megtestesítője -, nemde?
Több
mint egy póni
A fentebb már citáltam a Ford Mustangot, nem ismételném, hogy milyen
okból. A Chevelle-be teljesen mást látott bele a GM, mint a póniba a
Ford. Ők ugyanúgy gondoltak rá igáslóként, mint sportos kupéként. A
második generációban, kétajtós verzióból létezett keménytetős, kupé
és szedán, négyajtósból szedán, keménytetős és kombi. (Kétajtós kombi
csak az első generációban volt.) Illetve létezett még egy, a platós.
Viszont ezt a cég egy másik néven árulta, holott a bázisa a Chevelle
volt. A neve – talán hallottátok már – El Camino, azaz Az Út. Viszont itt megszakítanám a történet vonalát és nem tárgyalnám
tovább, hanem később egy másik postban térnék vissza rá, egy másik
kisautó kapcsán.
Vásároljon Ön is Chevelle SS-t! Szép járgány, de nem tudtam nem észrevenni a fekete szigetelőszalagot, ami a kormánykereket tartja össze.
A Chevelle már csak magában a második generációban is rengeteg
felszereltségi szintben létezett, köszönhetően az amerikai gyártók,
„minden modellévben változtatunk valamit” szokásának.
Ezekkel jó vastag könyvet lehet megtölteni, úgyhogy talán
megbocsátható, ha meg sem próbálok megmerítkezni bennük.
A
sokadik bőr
Ahogy
egyre több Hot Wheels kisautó fordul meg a kezem között, kezdek
rájönni, hogy mennyire másként használnak ők egy-egy öntvényt, mint a
Matchbox. Jelen esetben az 1970-es Chevelle-t – pontosabban
abból is a Hardtop Coupé-t – először 1999-től, egészen 2011-ig
leljük meg a kínálatban, igaz ehhez kell az is, hogy náluk gyakoriak
a spéci kiadások, szóval közel sincs arról szó, hogy ennyi idő alatt
végig a mainline-ban tanyázott volna. Viszont pont ezek a spéci
kiadások tehetnek arról, hogy olyan
kivitelben is elkészült,
ami már-már Johnny Lightning magasságokban jár – gondolom az
ára is valami ilyesmi.
A
Hot Wheelsnek az amerikai autók általában nagyon jól mennek –
csak a bődületes szekérkerekeket felejtenék már el, de hát tudom én,
hogy merről fúj a szél (a
videó megtekintését szigorúan csak 18 év felett javaslom),
hogy ki a célzott közönség –, és ez ez alkalommal sincs
másként. Ugyan a kisautó nem tud semmiféle kunsztot – nem
nyílik semmije –, még külső visszapillantó tükrei sincsenek, a
belseje rettenetesen elnagyolt, halmazatilag pizzakormánnyal, de az
összhatás nagyon jó. Az arányok jók és a karosszéria részletességével
is teljesen elégedett vagyok. A matt fekete festés, a rozsdavörös
lángnyelvekkel szerintem igazi telitalálat, ennek az autónak még ez
is jól áll.
Bevallom lövésem sincs, hogy a „Web Trading Cars” mi fán terem,
csak azt, hogy ez valamiféle spéci
kiadás. Remélem a HW tudorok közül valaki megosztja tudását a
kommentekben erről. S lőn! Andrew0807 kolléga elmondása szerint a „Web Trading Cars” is a mainline része volt.
Még ez az amúgy a végtelenségig elcsépelt lángnyelves festés is jól áll neki. A nóziján az ikerfényszórók még elviselnének némi festékes kiemelést.
Még a matt fekete festés sem vágja agyon! Sőt. Ugyanez igaz az eltérő átmérőjű kerekekre.
A beltér iszonyúan elnagyolt, nincs visszapillantó tükre, se rugózása, nem nyílik semmije, de az összhatás valahogy mégis remek.