Matchbox MBX Electric Drivers 5-pack 2022 – Toyota Prius Taxi

Nagyon sokszor leszedjük a keresztvizet a Mattelről ha indokolt, de amikor elsül a kezük, villantanak egy jó ötletet, annak szívből tudunk örülni! Itt pedig pont ez történt.

A 2009-es Prius öntvényt a Matchbox egy picit átfaragta, hogy 2017-ben taxiként hozza vissza az 1-xxx sorozatba. Az akkori „civil” verziót megírtuk, ott típusismertető is van, szóval elég csak visszalinkelnem arra a postra. A köztes időben lejárt a licenc, de a Mattel hosszabbított a Toyotával és 2020 óta újra a kínálatban van, igaz az 1-xxx sorba csak abban az évben került be, a köztes időben csak 5-ös pakkok lakója volt.

Egyfelől valamelyest meglepő az ötlet, de egyáltalán nem típusidegen a dolog. A taxisok hamar rájöttek, hogy a Prius úgy bírja a gyűrődést, mint a selyemhernyó – jól – másfelől olcsó a fenntartása is. A Matchbox olcsón oldotta meg a szabadjelzőt: vágott egy lyukat az öntvényen és a szélvédő anyagát dugta ki rajta. Közel sem olyan igényes megoldás mint az ezt a postot megelőző kettőben a külön alkatrész, de még az a határeset, amit nem neveznék rossznak.

Magát a kiinduló alapot is jónak tartom, a taxi változatainak is jól sikerültek a festései, de valahogy úgy alakult, hogy soha nem kerültek elém ezek az ötös csomagok. Szerencsére a 2022-es Electric Drivers igen. A Matchbox csalt, mert ezek nem kizárólag villanyautók – hanem mint a Prius – hibridek is vannak benne.

Viszont ami a taxi Priust illeti az eddig megjelentek közül vitán felül ennek a legjobb a festése! Ugyanis teljesen hitelesen reprodukálja New York taxijainak megjelenését. A típus ott abszolút gyakori, ugyanis a kétezres évek közepén az addig túlnyomó részt Ford Crow Victoriákból álló taxiflotta kisebb fogyasztású és kevésbé levegőszennyező járművekre cserélését kezdte szorgalmazni a városvezetés. Ekkor jelentek meg a nagy és tágas Ford Escape Hybrid SUV-ok és a kettes Priusok. Ez utóbbiak már javarészt kikoptak, de a sokkal tágasabb Prius ötösök javára (is).

Teljesen hitelesnek találom a megjelenését, egyetlen apróságtól eltekintve: rossz oldalon van a vezető munkahelye! Ez ugyanis jobbkormányos, bár ebből a tönkresötétített szélvédő sokat elrejt és a fekete beltér sem segít kiszúrni a bakit.

Innen nagyon hiányzik némi festék. A szélvédő innen pont úgy néz ki, mintha átlátszatlan lenne, pedig nem az.

Ugye hogy nem az?

Teljesen hiteles New York-i taxi festés, tarifatáblázattal és fix fuvardíjjal a John Fitzgerald Kennedy reptérre.

A szabadjelzőt elég "fogd meg a söröm" módon oldották meg. Vágtak egy lyukat a tetőn és a szélvédő anyaga kandikál ott ki. Határeset, még nem fáj, de lehetne jobb.

Miért a hátuljára került két ezüst színű folt? Azoknak nem elől kéne lennie az első fényszórókon?

A Matchbox szereti New York városát. Oké.

Apró baki: Ez bizony jobbkormányos!

Az eredeti, természetes élőhelyén. Zseniálisan, bár gyanítom véletlenül így komponált kép, háttérben a múlt a Crown Vic taxi.
(Fotó: Wikipédia)

NRFB. (Kép: eBay)

Tomica No. 57 Toyota Crown Comfort Taxi

A Tomica sajnos nem az a tag, amit tönkre használunk a címkefelhőben, én lennék a legboldogabb, ha több jutna belőle, mert mindig rácsodálkozom a minőségére. Amit ebben a postban láthattok, az igazi különlegesség, mert – kicsi csalással – JDM és taxi is!

Korona Kényelem
Gondolnátok, hogy a Toyota közel 23 évig gyártson egy személyautó egyetlen generációját – nyilván ráncfelvarrásokkal? Az ilyesmi inkább a volt Szovjetúnióra jellemző, nemde? Pedig pont ez történt. 1995-ben mutatták a Crown Comfort modellt, ami egy nyújtott tengelytávú, közepes méretű szedán. Alapvetően a flottás vásárlóknak, taxi és limuzinszolgáltatóknak szánták a japán belpiacon, a Nissan Crew és Cedric modellek konkurenseként.

Toyota Crown Comfort taxi a japán éjszakában.
(Kép: Tumblr - Szégyellem, de elkutyultam a linket erre a zseniális képre, ha meglelem pótolom!)

Ennyi idő alatt számos motorral szerelték. Benzines erőforrásból hatfélét – sornégyesek, két sorhatos –, dízelből háromfélét – mind sornégyes, egy közülük turbós –, LPG-sből pedig háromfélét – egy sorhatos, a többi sornégy – építettek az autó elejébe. A teljesítményük 79 és 139 lóerő közt mozgott, váltóból négysebességes automata, vagy 4- és ötsebességes manuális kerülhetett beléjük.

364 000 darabot gyártottak az autóból. Azt hiszem kis félrenézéssel tekinthetjük JDM modellnek, mert csak nagyon kis számban exportálták őket újként Hong Kong-ba, Indonéziába és Szingapúrba. Az már más kérdés, hogy a használt, nagyon jó állapotú japán taxik aztán milyen mennyiségben kerültek máshová Ázsiába, ahol az autóknak jobb oldalon van a kormánya.

Mozgóképes óda a Toyota Crown Confort taxihoz! Komolyan, mintha csak nekünk forgatták volna! Csinos ázsiai hölgy mellett vegyétek észre a jellemző japán taxi akszesszoárokat, úgyis mint a vezető által nyitott bal hátsó ajtó, oldalsó csipkefüggönyök és üléshuzatok és a sofőr fehér szövetkesztyűje! Érdekessége, hogy Indonéziában forgatták.

 

Minőség
Nem is vártam mást ettől a gyártótól, egyszerűen süt belőle a minőség! Beszélgettem ázsiai Tomica gyűjtővel és nagyon sok olyan dolgot mesélt, ami párhuzamos a Matchbox gyűjtők (egy részének) nézeteivel. Szóval Takara Tomy / Tomica fronton is van egyfajta #regenmindenjobbvolt, „a japánban gyártott Tomicák az igaziak” becsípődés. Ők is értékelik, ha egy modell rugózik és igen, ők is pattogtatták a kisautókat mint mi, gyerekkorunkban. (Megemelni az elejét vagy a hátulját és nézni, hogy rugózik-e a kerekein.)

Nos, ezt az 1/63 méretarányú kis Toyotát 2007 júliusában dobták piacra japánban, 53-as szám alatt. 2020-ban az Egyesült Államokban és Kanadában is árulták – Walmart exkluzív modellként, nagyon valószínű, hogy az enyém is onnan lehet –, és Dél-Koreában is.

A bal hátsó utasajtó nyitható, de csak az. Ez azért egy nagyon érdekes részlet, mert japánban a taxik járda felé néző, hátsó ajtaját a sofőr nyitja egy mechanikus, vagy pneumatikus szerkezet segítségével. Nem tudnám megmondani, hogy ez kötelező felszereltség-e, de minden taxiban van, ugyanúgy mint a függönyök a hátsó oldalablakokon és csipkehuzat a hátsó üléseken.

A kis Crown Comfort Vietnámban született és elképesztően jól rugózik! Az első hűtőrács és világítótestek közös műanyag alkatrészeken osztoznak és az ezen lévő indexeket festéssel külön kiemelték. A beltér – meglepő módon – elnagyolt, a kormány is csak egy pizza – ejnye! – de cserébe a szabadjelző mindkét oldalán ott a taxi felirat! Külön szeretem, hogy a Tomicákon mind a mai napig előfordul vékony kerék, nem ütik agyon az autók arányait széles abroncsokkal. Ja és az alváza is fém!

Nagyon jó minőségű holmi, nagyon kedvelem.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez NEM egy speciális kiadás! Krómbetét a hűtőrácshoz és a lámpákhoz, festett indexekkel, szabadjelző a tetőn, keskeny, arányos abroncsok.

Szívesen beülnék.

Nem kevés munka van abban, hogy tudom, hogy a felirat az első ajtón: "Tomica Transportation Taxi", azaz nagyjából "Tomica Szállítmányozás Bérkocsi". A szám előtti két karakterbe beletörött az OCR bicskája.

A bal hátsó ajtó nyitható. Japánban a taxisofőr ezt belülről nyitja-zárja a kedves utasnak egy szerkentyűvel.

A szabadjelző hátsó oldala is megkapta a taxi feliratot. Apróság, de értékelem. Márka és típusjelzés, kiemelt világítótestek.

A jobboldalon minden le van falazva.

Valamiért sokkal jobban szeretem a hétköznapi autókat kisautóként visszontlátni, mint mondjuk a szupersportkocsikat!

Matchbox Star Car Sunshine Cab #804 Ford LTD Taxi

Teljes lett a Ford LTD taxi sorom, a valaha gyártott négy verzióból* megkerült az eddig hiányzó is!

Sunshine Cab
A Star Car sorozat tévéfilmes, illetve tévésorozatos autókról szólt. A post tárgya az 1978 és 1983 közt futó, Taxi című helyzetkomikumra építő vígjátéksorozatra (szituációs komédia, situation comedy azaz SitCom, csak hogy a közszolgálati jellegnek is áldozzunk) épít. Ez valamikor futott nálunk is, de azt már nem tudnám megmondani, hogy melyik csatornán és mikor, de arra világosan emlékszem, hogy sokat láttam belőle és szerettem. Igazándiból a Sunshine Cab hétköznapjait feldolgozó sorozatban az autók még csak statiszta szerepet is ritkán kaptak. Amúgy a New Yorkba helyezett történetben a korszakra és a helyszínre jellemzően helyesen Checkerekből állt a flotta. Nem véletlen, hogy a Checkerről szóló posthoz is a sorozat főcímét használtam anno.

Szinte anakronizmus
Ismét áldozzunk a közszolgálatiság oltárán: A Ford LTD-t összefüggésbe hozni a fikcionális Sunshine Cab taxivállalattal majdnem időbeli ellentmondás. A sorozat 1978-ig futott, a Matchbox 1998-ban jelenik meg, másodikként a négy taxi LTD közül. Az a Ford LTD generáció, amit a Matchbox megmintázott, pont 1978-ban jelenik meg, úgyhogy ha nem is lehetetlen, de nagyon necces lett volna hogy bekerüljön a szériába. Ehhez biztosan kellett volna a Ford segítsége ha így akarták volna promótálni az új LTD-t, de a Taxi sorozat nem egy Hazárd Megye Lordjai volt, nyilván fel sem merült. Checkere meg még nem volt a Matchboxnak, az csak 2004-ben jelenik majd meg. A magyarázat nyilvánvaló, ez volt az egyetlen olyan járműve a cégnek, ami az Egyesült Államokban, mint taxi elképzelhető volt, a Paramount Television-nek meg nagyjából mindegy volt, boldogan odaadta a licencet. Egy már húsz éve kifutott szériával kapcsolatban az ilyesmi talált pénz.

 

Az autók nagyon mellékes, statisztaszerepet töltenek csak be a sorozatban és azok is nagyon lepusztult Checkerek voltak.

Persze mindez semmit nem von le az apróság élvezeti értékéből! A személyes tapasztalatom az, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon ez a változat a legnehezebben elérhető. Hónapokig vadásztam rá eredménytelenül, majd az USÁ-ból megvásároltam az eBay-en – mint később kiderült, egy félreértésnek köszönhetően rögtön – két darabot, ami igen jutányos árat jelent. Amerikából kisautót vásárolni csak akkor érdemes, ha valaki azt személyesen hozza el, mert a postázás nagyon drága, hozzá a sérülés- és lopásveszély magas, valamint ÁFÁ-t és vámot kell fizetni. (Anno A Kéz megoldotta ezt is, amikor az amerikai V8 olcsó beszerzésének és fenntartásának a problémáját: „Ki kell menni, meg kell venni, ott kell maradni!”) Hónapokat vártam arra, hogy ideérjenek és pár nappal azelőtt, hogy az, akinél tanyáztak, bejelentette hogy jön hozzánk, felbukkant egy példány nagyon jutányos áron az egyik hazai börzén. Szóval most van három, amiből a leglepukkantabb dobozút bontottam ki. Slusszpoén, hogy persze az van a legszebb állapotban, amit itthon vettem. Úgyhogy majd egyszer áruba bocsátom a feleslegessé vált példányt.

Mint azt fentebb már említettem és mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem az 1-75 szériában, hanem egy speciális kiadásban jelent meg. Ha jól számolok, a Star Car Collectionból nekem ez pont a második kisautóm, nem éppen egy gyakori széria mifelénk. Amúgy összesen négy „évada” volt, jellemzően olyan címek járműveivel, amik nálunk kevésbé ismertek. Ha pedig igen, akkor valahogy a jármű lett kevésbé vonzó. Például Kinght Rider K.I.T.T. is van ilyen, de olyan, hogy meg sem merem mutatni.

Ugyanazt tudom róla mondani, amit a korábbi verzióiról is – melyeket megtaláltok a Bubba-Gump ráklistában: Teljesen jó, hiteles, egyedül a rendőrségi verzióval megegyező beltér vicces kicsit a kalaptartón látható kiegészítő fények miatt, de az meg alig látszik.

*Már ami a normál, kereskedelmi forgalomban kapható LTD taxikat illeti. Léteznek mesés Code 2 / klubmodellek, gyakorlatilag elérhetetlenek.

A "fémes krómacél vad mámora".

Mit sem von le az élvezeti értékéből mint taxi, hogy a sorozatban nem szerepel(hetett) Ford LTD. Szélességjelzők festékkel kiemelve!

Volt egy része a sorozatnak, aminek a "804-es kocsi emlékei" a címe, szóval az, hogy ez a 804-es sorszámú, az egyfajta belsős poén azoknak akik ismerik a szériát.

Hiányzik nekem a szabadjelző hátsó oldaláról a felirat - ha már a hátsó lámpák is kaptak kiemelést. Ha nagyon figyelünk, akkor kivehető a rendőrségi belteret lebuktató fények a kalaptartón.

Doboz. Nem állom meg, azért kötözködöm egy sort: Ez az embléma, ami a dobozon és az autón is van, a sorozat logója.

A sorozatban a vállalat neve "Sunshine Cab Company" volt és az autókon ilyen félkör alakú logó volt, szóval ilyennek kéne lenni az LTD-n is.

Blister. Maradt is NRFB, nem ezt bontottam ki.

A kártya hátulja.

Welly Chevrolet Caprice Taxi

Egészen 2020-ig kellett várni arra, hogy az 1991 és 1996 között regnáló, félig elszopogatott savanyúcukor formájú Caprice, ami rendőrautóként és taxiként is része volt az Amerikai Egyesült Államok utcaképének bekerüljön a Matchbox kínálatába. Addig be kellett érnünk az ázsiai gyártók feldolgozásaival amik egyáltalán nem rosszak, sőt! Mi több, taxi Matchbox mind a mai napig nincs.

Szeszély, szeszélyeskedés, capriccio, hóbort
A típusismertetőt simán ellustálkodhatom, mert a Maisto értelmezése kapcsán – lelövöm a poént, szerintem változatlanul ez a legjobb – megcselekedtem amit megkövetelt a haza. (Oké, akkoriban megvolt még a Matchbox csőlátásom, de már elmúlt!) Cserébe a premierév Caprice katalógusát mellékelem ehhez a posthoz, lásd rögtön itt alább:

Az eredeti a Wellytől
Amennyire én tudom, a Welly termékek semennyire sincsenek úgy dokumentálva, mint a patinás kisautógyártók termékei, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy mióta van a Caprice a Wellynél, de az én példányom abszolút kortárs – nem is olyan régen vásároltam a Pepcoban.

Be kell valljam, hogy felhorgadt bennem a gyanú, hogy egy tőről fakadnak a Maistóval, de hosszú és tudományos összehasonlítás után azt kell mondjam, hogy a benyomásom alaptalan. A Welly értelmezés egyáltalán nem rossz, bár két helyen is bele tudok kötni. Szerintem a tetővonalat túl magasra húzták, „púpos” lett, a valóságban sokkal „laposabb az íve”. Mind közül – ha idevesszük a fentebb már említett, de e lapokon még nem publikált Matchbox Caprice-t is – szerintem a Maisto sikerült a legjobban ebből a szempontból. Hiányt pótol ezért megbocsátom, de szerintem a szabadjelző is túl nagyra sikerült. Ugyanakkor az is igaz, hogy valamiért a hasonló méretarányú játékautókon az összes ilyesmi – a megkülönböztető jelzések is – akkor néznek ki jól, ha az autó karosszériájához képest aránytalanul nagyok.

Jó ez, ne hagyjátok ki!

A Wellynél is láttak már Matchbox kerekeket. A szabadjelzőt kicsit túlméretezték, de egy ilyen méretű játékautón pont hogy a túlméretes akszesszoárok mutatnak jól.

Nem feltűnő, de szerintem "túlhúzták" a tető ívét, púpos lett.

Nekem nagyon tetszik ez a félig elszopogatott savanyúcukor forma.

Kortárs, mint ahogy azt a NEX-es doboz is mutatja. Elvben fülön lehet csípni olyan üzletekben, ahol árulnak Wellyt. Szerintem ne hagyjátok ki!

Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL Taxi

Az idén nem csak a Renault 5-ös és a Honda Civic töltötte be az ötvenet, hanem bizony a Mercedes-Benz zászlóshajója az S-osztály is.

Korábban már foglalkoztunk a típussal, de valahogy úgy hozta a sors, hogy a három létező Matchbox feldolgozás – civil, taxi, rendőrségi – pont az időrendben utolsóval foglalkoztunk először, amihez aztán a blog történetének egyik legötletesebb modja is kapcsolódik. A fentebb elsőként linkelt posthoz sokat hozzáfűzni nem tudok, hiszen alaposan körbejártuk a típustörténetet, de még a Matchbox verziók sztoriját is. A típusismertetőhöz talán ezt a Totalcaros anyagot tudom hozzácsapni – ha már ezt a munkát eddig is nekik szerveztük ki.

Nos, a taxi verzió pont olyan zseniális, mint a civil, vagy a rendőrségi, de talán pont ez a legvalószínűtlenebb is, hiszen túl nagy, túl drága megvenni és fenntartani is a bérfuvarozáshoz egy közel hétliteres, 286 lóerős benzinmotorral szerelt borzalmas csatahajót.

Ugyanakkor szívből szeretem, gyerekként is nagyon szerettem volna ilyet – bár soha sem volt. A jellegzetes, német taxiszínt majdnem tökéletesen hozza – talán egy fél árnyalattal sötétebb, mint kéne, bár lehet hogy ez csak így öregszik. A nyolcvanas évek egyik legjobb Matchboxának gondolom – bár egyáltalán nem rugózik.

Az orr, amit semmilyen más márkáéval nem lehet összetéveszteni! Az megvan, hogy a három változat bizony három különböző öntvény?

Egészen sikerült hozni a jellegzetes, német taxiszínt, bár mintha egy picit túl sötét lenne. A szabadjelző zseniális.

A beltér színe harmonizál a karosszériáéval.

És persze a kormány sem csak egy pizza, mert #regenmindenjobbvolt

Természetesen a típus a legteljesebb mértékben valószínűtlen, mint taxi. Egyrészt túl nagy. Másrészt nincs az a hiéna, aki keresni tudna egy 40 liter / 100 km fogyasztású, közel hétliteres hengerűrtartalmú, V8-as bérkocsi üzemeltetésén. A vonóhorgot fogjuk fel benfentes poénnak!

Majorette No. 240 Chevy Impala Taxi

Nem vagyok különösebben jártas a Majorette kisautók világában, de még nekem is feltűnt, hogy mennyire sokáig gyártották a hatodik generációs Chevy Impalákból képzett rendőrautókat és a kevésbé gyakori taxikat.

Párosujjú patás, tülkösszarvú emlős
Ha azt mondom „rendőrségi és taxi Chevy”, akkor szerintem mindenki azonnal azt vágja rá, hogy „Caprice”, pedig az Impala is tökéletes megfejtés. A szintén a legnagyobb méretosztályba tartozó, azaz full-size járműből az 1977 és 1985 között gyártott hatodik generációt mintázta meg a Majorette. Érdekes hogy a forrásaim szerint 1986-ban debütál náluk az első, rendőrségi verzió, tehát a megmintázott modell addigra már kifutott. Az olajválság szele már megütötte a jenki autóipart, így a hatodik generáció már csökkentett méretű ez előzőhöz képest, így „csak” 5387 x 1918 milliméteres csatacirkáló. A helyzet az, hogy megvan az 1977-es, kifejezetten rendőrségi járművekről szóló Chevy katalógus, amiben minden műszaki adat megtalálható. (Magyarázat majd mindjárt, hogy miért rendőrautót mutogatok, amikor a kisautó egy taxi.)

 

24 év!
Mint fentebb ellőttem a poént, a Majorette 1986-ban dobja piacra az Impalából az első verziót, rendőrségi gúnyában. Aztán megszakítás nélkül, 24 évig használja az öntvényt, azaz 2010-ig. Nem „falazzák le” az ajtókat, végig megmaradnak nyithatónak. Érdekes, hogy össz-vissz hét festési verzióval – ebből egy katonai rendőr, egy pedig tűzoltó parancsnoki – tudják le azt a nem rövid korszakot, és még akkor is csak kilenc változatról beszélhetünk, ha az egyik festés, mind a három kerékváltozatát is ide számoljuk. (A gyártás helye amúgy több verziót ad ki, de én úgy általában meghúztam a gyűjtésben azt a határt, hogy teljesen ignorálom az ilyesmit – természetesen kivételt képeznek a különleges születési helyű holmik, mint például a magyar, vagy bolgár gyártású Matchboxok.)

Az egyértelműen fényhidas konstrukciót erős hunyorítással lehet csak taxinak nézni, de francia barátaink tudják, hogy milyen szőlőszármazék italból kell annyit fogyasztani, hogy szabadjelzőnek lássék a fényhíd. Így mindenféle öntvény változtatás nélkül, 1987 és 1992 közt kétféle taxi festéssel is piacra dobják. (Ezért a rendőrségi kivitel katalógusa fentebb.) 1998-ban ismét előveszik az öntvényt és egy új festéssel abban az évben ismét taxi is lesz belőle. Amit e postban láthattok, az pont ez, a legutolsó taxi változat.

Még jócskán gyerek voltam, amikor piacra dobták, szóval az hogy kívánom ilyen régi keletű nálam. Azt egészen rendkívülinek gondolom, hogy ilyen sokáig gyártásban tartsák. Sajnos a taxi példányom igen viharvert. A modellt magát igencsak jónak gondolom a játékszer kategóriában, bár a hátsó lökhárító egyértelműen túl nagyra sikerült, illetve eléggé gólyalábazik is, cserébe remek a rugózása és nyílnak az ajtajai is.

Csak érdekesség képen, de korábbi és későbbi Impala generációk szerepeltek már e lapokon. A harmadik szintén taxiként képviseltette magát a Matchboxtól, a nyolcadik pedig a Wellytől és tűzoltó parancsnoki járműként a Matchboxtól is előfordult.

Ez az utolsó taxi verzió 1998-ból. A fényhíd erős hunyorítással nézhető szabadjelzőnek, de legalább borostyánsárga.

A Majorette-nek is megvan a maga "nyolcpöttyös" kereke ami másként menő, mint a Matchbox legendás nyolcpöttyöse.

Inkább csak sejteni lehet, mint látni: A kormány nem pizza! #regenmindenjobbvolt

Nyilván gólyalábazik kicsit - cserébe remekül rugózik - és túlméretezett a lökhárítója, de én szeretem.