Matchbox MB-11 BMW 328i Police

Nagyon röviden össze tudom foglalni, hogy miről szól ez a mostani post: Az E46-os, 3-as BMW 328i-t megmintázó Matchbox, rendőrségi verziójáról, annak is a premierváltozatáról. Ez 2000-ben debütál Németországban és a ROW (Rest of the World) régiókban, mint MB-11.

Remekül példázza azt, hogy hogyan lehet egy kisautóból úgy értelmes változatokat készíteni, hogy ne érezze úgy a gyűjtő, hogy csak egy újabb bőrt nyúztak le valamiről. Biggyesztettek hát a civil változatra egy – nekem legalábbis – teljesen kor-, és típushűnek tűnő, a Hella gyártmányokra emlékeztető, németes fényhidat. Még arra is vették a fáradtságot, hogy a kék műanyagdarab közepére egy kis zöld papírdarabot ragasszanak, oda ahol az igazi a szirénáit hordja. Persze a járgány zöld csíkokat és „Polizei” feliratokat is kapott. (Sajnos manapság az ilyen magától értetődő változat-generálás már nem megy. Sóhaj.)

Az előbb össze is foglaltam, hogy miben különbözik ez a civil verziótól. Szót érdemel még az is, hogy a fényhíd rögzítésének köszönhetően – a tető át van ütve kéthelyütt, a fényhíd lábacskái ezeken át lógnak be az utastérbe, ahol az ablakokat adó műanyagdarabon is átlógnak, amihez végül olvasztásos módszerrel rögzítették azt – ennek a kisautónak a típushibája, hogy a szélvédő gyakran nincs rendesen a helyén, az előbb említett pöcköktől a b-oszlop mögött kicsit lógni szokott. Ez a konkrét példány tökéletes, de nem igazán ez a jellemző.

Érdekes, hogy ennek a darabnak tökéletes a rugózása is, de más verziói ezzel szemben egyáltalán nem rugóznak – de erről majd bővebben egy majd később, más postban!

Nem mondom, hogy nem férne el rajta még bőven elől-hátul festék a részletek kiemeléséhez, de soha rosszabbat! Ez a verzió bőven hozza azt, amit egy német rendőrautótól elvárok az 1:6x méretarányban.

 Nem mondom, hogy nem férne el még némi extra festés itt-ott, de bőven hozza, amit én egy német rendőrautótól elvárok az 1:6x méretarányban. Ez konkrétan amúgy 1:59 méretarányú, így remekül mutat az egyel korábbi 3-as BMW generációt mintázó, 1:58 méretarányú Majorette-ek mellett.

 Tisztességes fényhíddal, ahogy kell! Támogassuk a fényhíd ipart!

 Típushiba, hogy a fényhíd kialakítása miatt, gyakran nincs rendesen a helyén a szélvédő. Ez a példány azonban tökéletes. Igen, hátra is elférne még némi festék.

 Nem szoktam kisautók alját fotózni, de ennek majd később - egy másik postban - lesz jelentősége.

Matchbox MB-74 Toe Joe – UPDATE

Tulajdonképpen az egészről Tommi tehet. Elvonszolt egy Matchbox lelőhelyre, ahol elém vetette magát ez a Toe Joe egészen vonzó áron. Úgy emlékeztem, hogy nekem más színű horgokkal van ilyenem, ezért megvettem. Aztán már itthon derült ki hogy teljesen rosszul emlékeztem, zöld Toe Joe, nincs más színű horgokkal, mint piros. (Azt hiszem ez az első és egyetlen indok arra, hogy nekem miért kéne valami internetképes tablet. Gyorsan rá lehetne nézni az oldalra, meg a nagy, szent antiópiai gyűjtemény XLS-re, ilyen kérdéses esetekben.)

Az is itthon derült ki, hogy ami nekem megvan az a „5 arch” kerékváltozat, az új beszerzés meg a „máltai kereszt” kerékverzió. A színeltérésekbe nem mernék belemenni, csak akkor tudnám megmondani biztosan, hogy van-e köztük eltérés, ha egymás mellé tenném őket, de talán ez világosabb zöld, mint a régi.

Alapvetően nem szoktam ilyen apró eltérésekre rágyúrni a felhalmozást illetőleg, de ha így alakult, megmarad.

Az apró eltérés okán, a gyűjtési szokásaitokról kérdeztelek benneteket:

Minden apró eltérést felhalmozok!	2 (11%)
Csak a lényeges eltérésekre megyek rá!	11 (64%)
Troll vagyok!	4 (23%)

 Alapvetően nem szeretem a Matchbox hetvenes évekből való, fantáziajárműveit, de a Toe Joe kivétel. Klassz ez a vontató, jó játékszer, gyerekként is nagyon szerettem.

 Kicsit - talán - világosabb árnyalat, mint amilyenem már volt, de mindenképp más kereke van.

Mental note: Zöld Toe Joe csak piros horgokkal van!

Szolgálati közlemény: Goldenblog 2012 - Szavazz ránk!

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy indulunk az idei Goldenblogon, a Kult-szórakozás kategóriában.

Nem ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy ennyire rétegtémával, mint a kisautók gyűjtése, esélyesek vagyunk bármiféle dobogós helyezésre. Indulásunk arról szól, hogy bevallottan lekattintás-lotyók vagyunk és szeretnénk elérni azt, hogy még többen tudjanak rólunk és látogassanak minket.

Ezért azt kérjük, hogy szavazzatok ránk!
(A szavazáshoz Facebook regisztráció szükséges!)

Matchbox MB-16 Scammel Snow Plough

Amióta elkezdtem kisautókat gyűjteni, már számtalanszor letértem az előre meghatározott ösvényemről. Ennek egyik ékes bizonyítéka az alábbi Matchbox. A gombkerekes széria nem tartozik a preferáltjaim közé, ahogy a teherautók sem, de amikor először megláttam ezt a Scammell hókotrót, azonnal elfogott a birtoklási vágy. Persze eltelt nem kis idő, míg végre elfogadható áron sikerült szereznem egy igencsak jó állapotnak örvendő példányt.

A típustörténettel beleestem ugyanabba a gödörbe, mint Joe az Explorerrel, vagyis nem talált róla értékelhető információt. Végül neki szerencséje lett, nekem meg csak annyiban, hogy a mesterem segített legalább a típus beazonosításában, mivel ellenben vele, én nem néztem meg a bamca.org oldalát. Ezentúl most már ha ilyen van azzal fogok kezdeni, mert a Tractor Shovel-el is beleestem ugyanebbe a hibába. De visszatérve a az eredeti járműhöz, a Matchbox a Scammell Mountaineer típusát mintázta meg, amiről elég kevés információ kering a neten, az általam találtak közül ezt a cikket ajánlanám a téma iránt érdeklődőknek. Amit viszont érdekességként megemlítenék, az a billencsnek a kialakítása. Ha jobban megnézitek a képeket látható, hogy asszimetrikus kialakítása van.

A Matchboxnál úgy gondolták, hogy a már eleve klassz játékszernek tűnő, ömlesztett árú befogadására alkalmas billenthető rakteret megfejelik hótoló lapáttal is. Ráadásul azt még feldobták egy narancs-fehér sraffozással, ami még tovább javítja az összképet. Az alváz és a kasztni egérszürke színét ezen felül a billencs narancssárgája ellensúlyozza. Ebben a megjelenésben 1963-ban került a kínálatba, majd 1968-volt az utolsó éve és mint ekkor még természetes volt - az alvázban is benne van - végig MB-16-ként. Változatok csak kerék és matricaszínben vannak, gondolom a sima fekete regular keréktől eltérő igencsak ritka és borsos árú lehet. Kidolgozása a kor színvonalához képest megfelelően részletezett, hisz extra festéssel semmit sem emeltek ki, ugyanakkor a vékony festés semmit sem takart el abból, amit rátettek, gondolok itt a szellőzőrácsokra, vagy a motorház oldalának lefogató füleire. Beltér és ablak nincs, de őszintén szólva nem is hiányzik oly nagyon, engem bőven kárpótolnak a hátsó tengelyen megduplázott kerekek, ami gombkerékből nagyon jól tud kinézni. Szerintem a Matchbox teherautóinak kifejezetten jót tett ez az időszak, sokkal élethűbbek vele a járgányok. Összességében véve egy igencsak aranyos kis játékszer, még ha nehezen gurul is, de ez engem már nem nagyon zavar.

 Reszkethet a hó, ha felbukkan

 Ablakok és beltér nélkül is jól mutat

 Még mindig kellőképpen szorosan tart a billencs

 Hátulja sincs túlbonyolítva

 Fényszóró abszolút nincs rajta

 Ilyen egy valódi Scammell Mountaineer

Egy munkában megfáradt példány

Matchboxon kívüliek: A LEGO kezdeteiről - Kockagyár emlékpost

Tudjátok hogy kell kitűnő cégmarketinget csinálni? Hát így:

 

 Remek kis animációs film a LEGO kezdeti éveiről angolul. Szerintem szeretni fogjátok! Hiányzik a Kockagyár, az van.

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-16 – '68 Citroën DS

Nem mostanában volt, hogy a Matchbox Superfastok negyvenedik szülinapjára kiadott sorról írtunk, pedig közel sem fedtük még le a teljes sort, amire egyetlen mentségem van: A hiányzó darabok tőlem 9992,04 kilométer távolságban tartózkodtak, napnyugati irányban. Eddig.

Az Istennőről sem mostanság írtam, 2008-ban csodálkoztam rá, hogy bizony, ez az egyik legjobb újkori Matchbox, még abból az időből, amikor a cég nem akart mindent kandírozott mandarínzselé színűre festeni, hogy jobban menjen a bolt.

Lehet, hogy bődületesen talpszagúnak hangzik majd, amit most mondok, de a Totalcar messze jobb anyagot jegyez az Istennőről, mint akár a Top Gear, akár Jay Leno, szóval őket választottam a típusismertetőhöz!

A fentiek fényében nem sok leírni való maradt erről az autóról, csupán annyi, hogy bizony ez csudaszép! Rengeteg kiemelést kapott, még a harsona indexlámpák is megkapták a sárga pöttyüket. A drága spéci kiadásba összesen három helyütt tudok belekötni: A visszapillantókat, az oldalt végigfutó dekorcsíkot és a kilincseket – beleértve a csomagtérajtóét is –, marhaság volt a karosszéria színére fújni. Amúgy? Amúgy imádom!

 Azt hiszem előre teljesen felesleges elhelyezni rendszámot, a világon semmi sem látszik belőle! De a negyvenedik évfordulós darabnál megtették és ez jó!

 A kilincsek és a tükör színre fújásán kívül nem tudok hol belekötni.

 Egy spéci kiadással igenis ér kukacoskodni!

 2014 JO UR - nekem nem ad ki semmi értelmeset még az Ikarus256 módszerrel sem, de nem kizárt, hogy valami olyan nyelven kéne, hogy jelentsen valamit, amit nem beszélek. Valaki? Nos, Rájen kolléga megfejtette a rejtélyt - ha már nekem nem sikerült a kettőt összeadni a kettővel: "Bonjour", azaz "jónapot".

 Jay Lenonak - link fent - egészen hasonló színű van.

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 – BMW 325i / BMW 325i Police

Muszáj már megint comingoutolnom: Én kedvelem a BMW-ket és gyanítom, hogy ezzel nem szorulok kisebbségbe – már hallom is lelki füleimmel, hogy valaki beküldi, hogy „De, béemvészexuális vagy!” Aztán már egy jó ideje az is van, hogy nem kisautógyártóért lelkesedem és vásárolok vakon, hanem az adott megmintázott modell után, úgyhogy naná, hogy jó régen felkerült már a radaromra a Majorette BMW felhozatala.

E36

Azt korábban már tisztáztuk, hogy a tudományos bémevéiológia a gyári projektkódjuk alapján különbözteti meg a bajor gyártó modellgenerációit, aminek a formátuma egy E-betű és egy szám. Ahol az E-bötű a német „Entwicklung” (fejlesztés) kifejezésből jön, a szám pedig simán egy sorrendet jelöl. DE! Mikor elérték azt a pontot, hogy az E-után három számjegy kellett volna hogy álljon, átálltak az F-kódokra. (Mekkora kiszúrás lenne a BMW-sekkel – gyáriakkal és komálósokkal egyaránt – ha elhitetnénk velük, hogy ez nem attól van, hogy az ABC-ben rögtön az F-jön az E-után, hanem mert magyarul az entwicklung az fejlesztés és mostantól kötelező ezt a kifejezést mindenkinek tökéletesen, akcentus nélkül elsajátítani kiejtésre?!) Elkalandoztam!

BMW E36-ok egymás közt. (A forrás a képen.)

Lényeg a lényeg, hogy eddig e lapokon a hármas szériából a negyedik, 1998 és 2006 közt regnáló generáció (E46) felülreprezentált volt, hiszen megmintázta kupénak a Majorette – még MAGYAR mentőorvosi változatot is fantáziáltak belőle francia barátaink –, civil négyajtósnak (is) meg a Matchbox. Ezen kívül 3-as BMW ide még nem tette be a kerekét. Mostanáig.

Az E36 az egyel korábbi, azaz harmadik generáció, mely 1990/1991 – 1990-ben már piacra dobták, mint 1991-es modell, de ilyet már sokszor láttunk, az amerikai piac sajátosságaként – és 1999 közt tartózkodott a BMW kereskedőknél új autóként. A főbb jellemzőit tekintve ugyanaz, mint az összes többi 3-as: amerikai mércével kompakt, motor elől, hátul meg hajt. Karosszéria verziókat tekintve kabrió, kupé, négyajtós limuzin, kombi (béemvéül ez a Touring), illetve a 3-as szériában ezzel a generációval debütáló, háromajtós kompakt. A motorválaszték zavarba ejtően sok kombinációt ad ki annak függvényében, hogy földrajzilag hová szánták az adott autót, illetve hogy melyik karosszériaváltozatról van szó. Ez ügyben ajánlanám a Wikipédia végtelennek tűnő táblázatait áttekintésre. Váltóból már egyszerűbb a helyzet, 5-, vagy 6 sebességes manuális, illetve 4-, vagy 5 sebességes automata.

 Gyári promóciós videó az E36-ról.

Made in France

Valamiért én hajlamos vagyok a lépcsőshátú E36-osok formájába belelátni azt, hogy a vonalaikat baltával teuton harci szekercével faragták meg – különösen a nem színre fújt lökhárítós kivitelűeknél érzem ezt. Pontosan tudom, hogy ez ellentmondás, de ez nem jelenti azt, hogy nem tetszenének! Valahogy úgy vagyok én ezzel, mint Csodabogár a Tigris tankkal, na. Amitől a Majorette értelmezését én remeknek találom, az pont ez, hogy ez az érzés nekem itt visszajön.

Erről beszéltem nyuszómuszó az előző bekezdésben.

A katalógusaimat átnézve az első alkalom, amikor a civil verzió „NEW” kiemeléssel megjelenik az az 1993-as brosúrában van, a német rendőrségi változat meg 1999-ben bukkan fel először – a száma mindkettőnek 257.

Akkori és mai mércével is jók. Fém alváz, rugózó kerekek, sok apró részlet nem festékből, hanem a karosszéria fémjéből, az első világítótestek meg a szélvédő műanyagjából kialakítva, az első szélvédő anyagából van belső visszapillantó tükör is, és még az első ajtók is nyílnak. A beltér elég gyenguska, ilyen kormány kivitelezést még életemben nem láttam, egyenesen röhejes – remélem sikerül majd lefotózni úgy, hogy látszódjon is – de ez az összes baja. A rendőrségi változat kapott megkülönböztető jelzést, de olyan módon, amit tán évtizedek óta nem szokás: a karosszéria anyagából kialakított fém puklit festették le pirosra. Ezzel lehet, hogy vitatkozni fogtok, de nekem bejön ez a megoldás – az, hogy golyóálló, az biztos.

„Régen minden jobb volt”

A 3-as BMW-nél egészen magától értetődő, hogy elbírja a „Polizei” változatot és őszintén szólva nem is értem, hogyha valami ennyire egyértelmű, miért nem üti le a labdát manapság a Mattel istállóba tartozó két cég. Hogy a nagy gondolatok egyszerre fogalmazódnak meg különböző koponyákban, mi sem bizonyítja jobban, hogy valamelyik külföldi oldal „mit kérdeznél a Mattel termékfejlesztőktől” postjához valaki beküldte a kérdést, hogy vajh' miért csak rendőrségi változatok készülnek a Subaru Imprezákból, a kézenfekvő civil, illetve még kézenfekvőbb versenyfestésű változatok miért nem. Persze ez egy másik történet, és e post egy teljesen másik gyártóról szól, de azt gondolom, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég csak felütni néhány régi katalógust.

 Sok apró részlet a helyén, mind a karosszéria és az alváz anyagából. Az első fényszórók a szélvédő anyagából készültek, mint ahogy a belső visszapillantó tükör is.

 Na, mibe hogy ilyen béna kormányt még nem láttatok?! De tényleg ez az egyetlen baja.

 Ja és hát persze a lényeg, hogy nyílnak az első ajtók. A civil verzió nem kapott festést a hátsó világítótestekre.

 Az viszont tetszik nekem, hogy ha már a rendőrségi verzió tetőpúpját megfestették pirossal, akkor már kaptak a hátsó világítótestek is. Gyerekként valószínűleg megdolgoztam volna kék filccel. Mondtam már mostanában, hogy "támogassuk a fényhíd ipart"?

Mások gyűjteményei: Matchbox - Dream Halloween Aqua King

Nem is olyan rég volt szó a Dream Halloween-ról egy Austin kapcsán, aki lemaradt róla, a linkre kattintva bepótolhatja lemaradását. Most ugyanannak a sorozatnak a tavalyi, vagyis a 2011-es példányát mutatnám be nektek, ami szintén Ati73 gyűjteményének a részét képezi.

A Matchbox kínálatában 2011-ben jelentben meg az Aqua King névre keresztelt, vízszállításra átalakított teherautó, mint MB-71. A premier darab kékjét idén egy zöld követte, de van már belőle piros is, illetve a jelenlegi fekete. Maga a teherautó szerintem elég jól sikerült, persze konkrét gyártót megint nem takar, kicsit hasonlít az eleje a Motor Home-ra, de ezúttal nem állok neki találgatni. A neve ellenére a Halloween-i példány nem vizet, hanem zombi elixírt szállít, melynek fogyasztását kizárólag csak az eredeti célcsoportnak szánják. Az autó hátulján fel is sorolják, hogy kik ne fogyasszák, nehogy valami bajuk legyen tőle. A zombi lötty neonzöl színéhez jól passzol a teherautó fényes fekete színe, amit sikerült még megbolondítani az alváz áttetsző narancssárgájával, utóbbi színből a fehér kerekekre is került.Egy értelmes alváz színnel és kerekekkel akár egy energiaital gyártó verdája is lehetne a poénfaktort is beleszámítva.

 Matchbox - Dream Halloween Aqua King

 Csak zombiknak

 Tényleg csak zombiknak

 Kicsit áttetsző az az alváz műanyagja

Gondosan csomagolták

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 217C – 1946 Chevrolet AK Fuel Tanker

Nem mondok azzal újat, hogy blogunk legénysége lelkesedik a klasszikus haszongépjárművekért, elég csak lekattintani a címkefelhőben a „truck”, „pickup”, meg „van” kifejezéseket a bizonyítékért. Sikerült beszereznem egy újabb klasszikus pickupot.

1941-1946

A Chevrolet 1941-es modellévben dobja piacra az AK sorozatú könnyű teherautóját. A gyártók talán ekkor már sejtették, hogy járműveik hamarosan a háborúba mennek, így kivétel nélkül erősebb, sokoldalúbb járműveket terveztek az 1940-es évek elejére.

Az AK a legtöbb választási lehetőséget kínálta addig a Chevy kínálatában. Kétféle motor, háromféle váltó, ötféle differnciálmű-áttételt, és kilencféle tengelytávot. Az alapáras motor egy 216,5 köbhüvelykes (kb. 3,5 literes) sorhatos volt, melyet a cég személyautóiban is használtak és amely 90 lóerőt szolgáltatott. Opcióként pedig rendelhető volt a Heavy Duty (sacc/kb.: Nagy Igénybevételhez. Az amerikai autógyárak kivétel nélkül kínálnak bizonyos Heavy Duty alkatrészeket, például hűtést, akkut, váltót egy taxinak, vagy rendőrautónak.), 235,5 köbhüvelykes (kb. 3,8 literes), „Load Master” sorhatost, 95 lóval és jelentősen több nyomatékkal. Az alapváltó egy háromsebességes, szinkronizált manuális, illetve kétféle négysebességes. Az AK sok helyütt kapcsolódik a típus akkori személyautó kínálatának műszaki megoldásaihoz, de szó sincs róla, hogy UTE lenne.

1941-es Chevrolet AK. Jól látszik a kifelé dönthető szélvédő és hogy csak a vezető előtt van ablaktörlő. (A kép innen.)

A gazdagon krómozott, horizontális és vertikális „csíkokból” összeállított hűtőmaszk, az első sárvédőkbe simuló első lámpák akkoriban nagyon modernnek számító, áramvonalas megjelenést kölcsönöztek a Chevynek, sokkal menőbb volt, mint mondjuk a kortárs, T-Sorozatú Dodge.

1941 december hatodikán Japán megtámadja Pearl Harbourt, az Egyesült Államok belép a háborúba. A fegyverkezés részeként az állam először befagyasztja, aztán csak korlátozza a civil gépjárművek gyártását. Ennek köszönhetően az AK nem sokat változik a háború évei alatt. Az első olyan év, amikor újra korlátozás nélkül kínálják a civil változatot 1946. Talán pont ezért írták ezt az évszámot a Majorette megmintázta kisautó aljára. 1947-ben új típus váltja az AK-t, így ennek az évnek a májusában beszüntetik a gyártását.

Minden részletet alaposan bemutató amatőr videó.

2003

A Majorette katalógusai közül először a 2003-asban bukkan fel a Chevy AK és rögtön három változatban is. A pickup mellett vontatóként és tartálykocsiként is. Természetesen a verziók mind a pickupra épülnek úgy, hogy a platón és a hátsó lökhárítón kialakított lyukakba pattintanak egy darabból álló műanyag készségeket, amik a verziókat kiadják. (Lepattintottam a tartályt az enyémről, hogy ezt bemutassam, a képek egyértelművé teszik, hogy miről beszélek.)

Azt kell mondjam, hogy francia barátaink alapos munkát végeztek, ami az apró részleteket illeti. Némi extra festékkel csodákat lehetne kihozni ebből a kisautóból. Például ott van jobb oldalt az üzemanyag betöltő nyílásnak a fülkéből kiálló csonkja, vagy az első lámpákra kakastaréjként ültetett indexek – annyira picik, hogy csak akkor fognak feltűnni, ha keresi őket az ember. Még az is pontos, hogy az ablaktörlő alapvetően csak a vezető előtt volt, az utasoldali feléras extra volt, úgy mint mondjuk a fűtés. Viszont az eredetin igencsak hangsúlyos, krómozott hűtőrácsot nem adja vissza jól a szürke műanyag, a pentagrammával ékített, amúgy is túl vastag kerekektől meg egyenesen borsódzik a hátam. Mennyit dobnának rajta az eredeti, krómozott kutyatálas keréktárcsáit!? Persze ne legyünk telhetetlenek, ez egy játékszer és nem is a drágább fajtából való. Egyetlen igazi hibája van csak, hogy lemaradt a plató felé néző hátsó ablak, ami valószínűleg azért alakult így, hogy kialakítható legyen lebukás – azaz a belső szerkezet feltárása – nélkül a tartálykocsi változat.

Érdekes az is, hogy főleg Majorette mércével egy picit nagyocskára sikerült, a méretaránya egy a hatvanhoz. Ezt leszámítva nem rossz! Egyáltalán nem rossz!

 A hűtőmaszk lehetne krómosabb, de a féloldalas ablaktörlő pontos.

 Még a reflektorok tetejére ültetett index tarajok is megvannak. A kerekek viszont borzasztóak.

 Hát azért ennél a cégnévnél valami fantáziadúsabb is eszükbe juthatott volna.

 Ilyen pici tartályra ilyen létra? Nem aránytalan ez?

 Gyerekként biztos lerobbantottam volna róla a tartályt, mert megpakolható pickupnak sokkal izgalmasabb.

 Ezekbe a lyukakba kapaszkodik a tartály, illetve a vontató verzión a gém szerkezete.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Rig Wrecker - UPDATE

Miután az első Hot Wheels Rig Wrecker a birtokomba került, sejtettem, hogy lesz még nekem belőle több is. Nem is tévedtem, hiszen azóta már mutattam két másik verziót is, amit most még kettővel - részben hárommal - fejelnék meg. Elsőként a legfiatalabbal kezdeném, ami talán a legkevésbé mutatós is. Ez a fekete darab egy 2001-es ötös pakkból származik, ami nem is lenne rossz, ha nem piros lenne a szélvédője - na jó, a Viper felni sem áll neki túl jól.

A fehér verzió már sokkal izgalmasabb, hiszen az az 1983-as premier darab, fém alvázzal és klassz kerekekkel. Sajnos nem makulátlanul került hozzám, valamint a gémje sem volt már meg, igaz Templair felújítási alapnak adta nekem. Annyira azért volt jó állapotban, hogy sajnáljam szétfúrni, ezért fehér festékfilccel szépítettem a kopásokat, majd tettem rá egy gémet. Utóbbival szerencsém volt, ugyanis egy rosszabb állapotú, ugyanilyen fehér példányt is kaptam mellé, aminek még meg volt a gémje. Ez a darab ráadásul már az 1989-es műanyag alvázas kivitel, így egy kicsit sajnáltam, de már megvan a hasznosítására a tervem.

A piros szélvédőért kár volt

Felniből is van jobb is a kínálatban

A premier verziónak még masszív, fém lököse van

Újra lett gémje

Ugyanaz a téma, merőben más kivitelezéssel

Balra a megmentett, jobbra a donor

Fém kontra műanyag. A kúpos szegecselés nem könnyíti meg az ember dolgát.

Matchbox MB-25/MB-23: Audi Quattro - UPDATE

Az előző ultrarövid update-írásom után most egy még annál is rövidebb következik, hiszen Joe már többször is kitárgyalta az Audi Quattrot a blog oldalain.

Ez is bordó, mint az első posztban szereplő egyik példány, de 8-dot kerekei vannak. Sokkal többet nem is tudok róla mondani, szóval fogyasszátok egészséggel a képeket.

Ebben a színben nekem jobban tetszik ezzel a kerékkel.

 Itt is sárgák a szélvédők.

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1971 Chevrolet Camaro Z28

Egy ideális világban nagyon sok minden másként lenne. Például a kisautó beszerzések is a megmintázott modellek időrendjében követnék egymást. Így akkor lenne rá remény, hogy sorrendben kerüljenek ide a postok. De ez nem egy ideális világ, így erre nincs remény. De kit érdekel?

A második kis állat, ami Mustangokat vacsorál

Hogy legalább némileg próbáljam összekapirgálni az időrendi sorrendet, szerepeljék itt az első generációs Camaroról szóló írásra egy link, aztán arra az írásra, ami arról az autóról szól, ami e post tárgyának, a második generációs Camarónak az átdolgozásából lett, a második generációs Firebirdre. Végezetül pedig egészítsük ki a képet az utolsó puzzle darabkával és foglalkozzunk végre a második generációs Camaróval!

Az amerikai autógyártás mindig is fog olyan sajátságokkal bírni, ami minket innen a nagy pocsolyán túl fejvakargatásra kényszerít. Jelen esetben van egy – megkockáztatom – vagány, a megjelenését tekintve telitalálat autó, amit egészen 1970-től, egészen 1981-ig gyártanak, de rögvest a piacra dobásának az évében kihozzák a házon belüli konkurenciáját, ami ugyanez pepitában, csak a frontend különbözik, meg más a felszereltsége és lényegesen több fajta motorból lehet választani hozzá. Mit ad isten, ezt is pont 1981-ig gyártják. Igen, a Pontiac Firebirdről beszélek. Na, szóval ez is valami olyasmi, amit soha az életben nem fogok fel, hogy miért jó, de hát szemlátomást működött a dolog. Most majdnem leírtam, hogy „A General Motors csak tudja már, hogy mit csinál” de aztán rájöttem, hogy történelmileg bizonyított, hogy nem, nem tudja.

A második Camaro motorpalettája szegényesebb, mint a tesójáé – nem véletlen, csak a Chevroletes dobozból építkezhettek a fiúk. Van 3,8 lityis sorhatos, meg V6-os, 4,1 literes V6-os, V8-ból meg kerek 5-, 5,7-, 6,5- és 6,6 literes is bele. Váltóból meg 4 sebességes kézi, meg három sebességes automata.

A felszereltségi szintekben a második generációnál jóval egyszerűbb a képlet, mint a tesónál, van a mezei Camaro, van a Rally Sport (RS) ami csicsacsomag, van a Super Sport (SS) pack, ami már extra lóerőket is tartalmaz, illetve a piramis csúcsán a Z28 trónol. Persze az egész képletet a végtelenségig bonyolítják a külön rendelhető extrák, ezek kombinációja, illetve az egyes felszereltségi csomagokat illető exkluzivitásuk, vagy éppenséggel azokból való kizártságuk.

 Camaro katalógus a premier évéből, 1970-ből.

Z28 1971-ből

Bennünket a kisautó kapcsán, a második generáció, második gyártási évének Z28 változata érdekel. (A Z28 szerintem így írandó egybe és nem úgy, ahogy a Matchbox írta az alvázra, azaz kötőjellel. A Z/28 meg ez esetben szintén hibás, de mintha-talán későbbi generációknál már lenne ilyen is.) Ebben az évben a Z28 motorja a 350 köbhüvelykes – 5,7 literes –, small block (kicsi, igen, bruhahahaha) V8, LT-1 változata.

Sokak szerint az LT-1 a legjobb Chevy small block V8. Ekkor négytorkú, 780 CFM (CFM = Cubic feet per minute, azaz „köbláb/perc) átfolyású Holley karburátor táplálja. Delco tranzisztoros gyújtása volt és a vörös vonal valahol 6000-es percenkénti fordulathoz volt berajzolva a Corvettek és Camarok fordulatszámmérőjébe, amikbe beépítették. (Változó, hogy hová, akár 6500-ig is el lehetett forgatni, de 6200-felett jelentősen leesett a teljesítménye.) 1971-ben a GM a Camaróban 330 lóerőre taksálta ezt az erőművet, szemben az előző év 360 pacijával, aminek az volt az oka, hogy csökkentették a kompressziót, 11,0:1-ről 9,0:1-re.

Az alapváltó a négysebességes Hurst, de rendelhető hozzá a háromsebességes automata is.

Szép munka

Akárhogy is nézem, nagyon szép munkát végeztek az urak a Mattelnél. Minden pici részlet a helyén és ha már ráírták, hogy ez Z28, hát minden ezzel járó külsőség ott van a helyén. Teljesítményt fokozó dekorcsíkok és a Z28 feliratok az ajtók előtt, illetve a hűtőmaszkon. Egyedül a visszapillantó tükrök hiánya fáj. A beltér is rendben van, a kormány sem pizza, bár az ülések olyan pozícióban vannak, mintha előre lennének húzva ahhoz, hogy könnyű legyen bekászálódni hátra.

Milyen a véletlen, ezen a videón minden stimmel. Z28, 1971-ből és még a színe is kék. Jól látszik, hogy mennyire jó munkát végeztek a Mattelnél. (A két perc után látható tartalomért nem vállalok felelősséget!)

Ez is egy olyan autó, ami indokolatlanul és értelmetlenül „alul-foglalkoztatott” - lehet, hogy drága a licencdíja? Az 1-75 sorozatban 1998-ban debütál, mint MB-39. Akkor csak „'71 Camaro” a neve, bár a Z28-ra utaló dekorcsíkok – rendelhetőek volt külön is, legalábbis azt hiszem – ott figyelnek rajta, meg a hűtőmaszkon is ott a kis téglalap, amibe a Z28 feliratot kéne beleképzelnünk, de az oldaláról hiányzik a logó. 2000-ben már MB-18 és csak az Egyesült Államokban kapható. Zöld helyett aranyszínű és már „1971 Camaro Z-28” (sic!) a neve, de az oldalsó azonosítóknak a híján van. Az 1-75 szériában cakk-pakk ebben a két évben jelenik meg - igen, 1999-ben kimarad - és slussz.

Innentől már csak spéci kiadásokban szerepel, amik közt vannak feledhető változatok éppúgy, mint egészen kivételesek is – például a Premiere Collection, meg a Barrett-Jackson aukciós változatok dögletesen jók. Bekerül a Lesney Edition-be is, ahol lényegesen több festék jut az elejére-hátuljára, mint arra a változatra, ami jelen postom tárgya. A 2010-es Classic Rides 5-pack – amiből a másik négy járgányt már bemutattuk e lapokon és már méltattuk nagyszerűségét – amolyan arany középút. A fontos Z28 ismérvek megvannak, de a frontend elviselt volna még némi festéket a részletek kiemeléséhez. Nincs gumis kereke, de cserébe megkapta azt a Matchbox kereket, ami az utóbbi idő egyik legjobbja és ködös időben, messziről még emlékeztet is az eredeti, ötküllős 60x15-ös papucsaira.

Már többször mondtam ezzel a pakkal kapcsolatban, hogy kivételesen jól sikerült összeválogatni a benne lévő járgányokat, kifejezetten sajnálhatja, aki lemaradt róla anno!

Nem nyúlás

Teljesen kézenfekvő a kérdés, hogy vajon nyúlt-e magától a Matchbox, amikor a Firebird-öt megmintázta, hiszen egyszerű lett volna ezt, az előbb létező Camaro-t átalakítani. Főleg, hogy mindkét autó ugyanabból a gyártási évből, 1971-ből származik. (Na igen, a fentebb már linkelt postban hosszasan lamentáltam és kerestem azonosító jegyeket, hogy el tudjam dönteni, hogy mely évből való a Firebird Formula. Nos, elég lett volna a hátára fordítanom, mert az alvázán ott az 1971-es évszám. Egyetlen mentségem, hogy jól okoskodtam, én is 1971-re tippeltem.) A válasz egyértelműen nem! A Camaro nagyobb, mint a Firebird, az előbbi 1:62-es méretarányú, míg az utóbbi 1:65-ös – igen, ez az adat is ott van az alvázukon!

 Még kint az udvaron. A hűtőmaszkon az a szögletes izé a Z28 felirat lenne. Igen, itt van hely a festéknek.

 Oldalról oké. Z28 embléma megvan, a kilincset és a hátsó szélességjelzőt sikerült kiemelni, az elsőt nem.

 Hátulra is elfért volna még némi kiemelés.

 Már a szalonban. Az utódja kisebb.

 A beltér rendben van, az ülések előre húzott helyzetben.